Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

Országépítő munkánk cselekvő részese az ifjúság

izmijaira---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Hámori Csaba látogatása megyénkben

Üdvözlet a Szeghalmi Gyula brigádnak

(Folytatás az 1. oldalról)

zóinak 40 százaléka 35 éven aluli.

— Akkor itt bizonyára jó a KISZ-élet — veti közbe Hámori Csaba.

— Annyira azért nem. mint elvárható lenne — mondja ... Kozák Jánosné KISZ-titkár. — A fiatalok is 13 településről járnak be, s bizony nehéz összehozni egy- egy taggyűlést. Sokan lakóhelyükön tagjai az alapszervezetnek. Most egy új dolog, a szerződéses közösségi munkavállalás foglalkoztat bennünket, hátha ezzel sikerül közelebb hozni a fiatalokat.

Szó esik még a munkafegyelemről, a törzsgyár és a

A KISZ KB első titkárának délutáni programja képletesen mondva, rímelt a Csepel autógyári látogatásra. Ugyanis a Fehér Lajos Termelőszövetkezetet kereste fel, ahol Lázár Lajos tsz-el- nök, Vass Sándor pártvezetőségi titkár és Bezsei János KISZ-alapszervezeti titkár fogadta a kedves vendéget. A kedvezőtlen termőhelyű adottságok között gazdálkodó, alkalmazkodó képességéről ismert mezőgazdasági nagyüzem életéről Lázár Lajos tájékoztatta a Politikai Bizottság tagját. A gazdálkodásról szólva részletesen foglalkozott a termelés belső -szerkezetével és az utóbbi években elért eredményeikkel. Egy elismerő és egy dicsérő oklevél is fémjelzi az olyan, nemcsak megyei szinten figyelemre méltó teljesítményeket, mint a hektáronkénti 5,1 tonna rizstermés vagy az 5970 literes tejtermelés 600 tehén átlagában. Az elnök tájékoztatójában szólt a szövetkezet ifjúságpolitikai munkájáról is. Elmondta többek között, hogy a dolgozók közel egynegyede 30 éven aluli. A vezetőség kiemelt figyelmet fordít rájuk, amit az is bizonyít, hogy míg a 30 évnél idősebb tagok jövedelme az elmúlt esztendőben 10 százalékkal növekedett, a fiataloké 16,8 százalékkal. Elsősorban a törekvő fiatalok nagyobb ösztönzésére tavaly — példaadó módon — teljesítménydíjas gépjavítást vezettek be. Hasonlóan példaszerű a lakásvásárlás, illetve -építés támogatási rendszere is: a tsz eddig 260 ezer forint kamatmentes kölcsönt adott erre a célra a fiatalokn KISZ-iskolán

Hámori Csaba útja innen a békéscsabai politikai képzési központba — népszerűbb nevén, a KlSZ-iskolá- ra — vezetett, ahol megyei és városi KISZ-vezetőkkel találkozott. Elsőként Szabó Béla adott tájékoztatást a megye KISZ-szervezeteinek

helyiek kapcsolatáról, a bér körüli feszültségről, s aztán arról, hogy hogyan lehetne növelni a felsőfokú végzettségiek arányát.

— Sok érdekeset, jót, törekvést tapasztaltam itt ma. de hadd kérdezzem meg. mit tesz a város a gyárért? — érdeklődik Hámori Csaba.

— A város örül, hogy van egy ilyen gyára, és ami rajta múlik, azt meg is teszi azért, hogy az itt dolgozók jó körülmények között éljenek — mondja Kerekes Kálmán, a városi pártbizottság első titkára.

„ — Csak Budapest kerülne egy kicsit közelebb Szeghalomhoz ... — teszi hozzá hamiskásan Kozák Sándor tanácselnök.

nak. Hámori Csaba nemigen fukarkodott a kérdésekkel. A gazdálkodásról, a fiatalok élet- és munkakörülményeiről, valamint lakásviszonyaikról érdeklődött. Lázár Lajos válaszában többek között elmondta, hogy a fiatalok csak jelentős többletmunka árán tudnak családot alapítani, és házat vásárolni, lakást építeni. Sokan háztájiznak, nevelnek jószágot vagy munkaigényes növényeket termesztenek, és házat saját munkával, vagy kalákában és természetesen a szövetkezet segítségével építenek. Sajnos — tette hozzá a tsz- elnök —, ez a nagy elfoglalt- sá° kedvezőtlenül hat a tömegszervezeti munkára, és nehezebben vállalkoznak a fiatalok társadalmi összefogásra is.

Ennek némiképp ellentmondani látszott Hámori Csaba szeghalmi útjának következő állomása. Pákozdi Gábor, a városi KISZ-bi- zottság titkára ugyanis a javarészt társadalmi összefogással épült Sebes-Körös- parti várhelyi ifjúsági táborba kalauzolta a vendéget. Itt Kozák Sándor tanácselnök mutatta be az 56 férőhelyes létesítményt, részletesen szólva a táborépítés nehéz munkájáról, a fenntartás és a fejlesztés feladatairól. A tervekről beszélve elmondta, hogy bővíteni szeretnék a sportolási lehetőségeket, és fejleszteni — a kemping kialakításával — a táborozási feltételeket. Ebben is számítanak a városban működő üzemek összefogására, és természetesen az ifjúsági szövetség, a fiatalok munkájára.

életéről, az ifjúsági szövetségnek a XI. KlSZ-kong- resszus óta végzett munkájáról. Részletesen elemezte a szervezeti és a kádermunka megyei tapasztalatait, s szólt a demokratizmus fejlesztése és a politikai jelleg erősítése terén elért eredményekről. Ezt követően ismertette a Jövőnk a tét KISZ-akció tapasztalatait. Elmondta, hogy a viták és beszélgetések eredményeként a fiatalok széles körében sikerült elismertetni a társadalom építésében rájuk háruló fokozott felelősséget, és elérni, hogy valóságérzetük erősödjön. Szélesebb * tömegbázis teremtődött a gazdasági reformok és a társadalmi megújulás számára. Szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy a fiatalok az akciót követően is nyílt, toleráns párbeszédre vágynak. Ugyanakkor készek segíteni, részt venni az ország előtt álló feladatok végrehajtásában.

Megállapította, hogy az akció nyomán erősödött' a KISZ politikai jellege és annak tudatosítása, hogy van mód a cselekvésre az üzemekben, a lakóhelyeken és az ifjúsági szövetségben.

A megyei KISZ első titkára részletesen szólt a gondokról is. Elmondta, hogy sok belső bajjal küszködnek — elsősorban a szervezeti élet, a tömegbefolyás és a politikai képzés terén — de ezeket a gondokat a további sikeres munka érdekében mihamarabb fel kell számolni.

Szabó Béla végezetül elmondta, hogy kívánatos lenne, ha tömegmozgalommá terebélyesedne a Jövőnk a tét akció, amelynek eredményeként olyan helyi programok készülnének, melyek társadalmi méretekben iS hasznosak, és végrehajthatók. Ennek során külön figyelmet kellene fordítani az egészséges életmód népszerűsítésére és a környezetvé- . delemre.

A tájékoztatót követően élénk eszmecsere alakult ki

a házigazdák és a vendég

között, melynek összegzésére és a felvetődött kérdések megválaszolására Hámori Csaba vállalkozott. Elsőként a Jövőnk a tét ákció tapasztalataival foglalkozott. Elmondta, hogy a politikai közvélemény döntő része kedvezően fogadta magát az akciót és annak összegzését. A KISZ a javaslatok közzétételével azt kívánta demonstrálni, hogy a párt reformpolitikája az ifjúság soraiban kedvező visszhangot váltott ki, és hogy az ifjúsági szövetség a jövő érdekében áldozatvállalásra kész. Az akciónak a továbbiakban abba az irányba kell hatnia, hogy az egyén önmagáért érzett felelőssége növekedjen, elsősorban az egészséges életmód, a tanulás, a nyelvtudás és a műszaki- technikai ismeretek terén.

A teljes foglalkoztatáshoz és hatékony munkavégzéshez kapcsolódó kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a jövőben a gazdaságtalan termelés felszámolása miatt bizonyos mennyiségi munkaerő felszabadul. Ez csak az iparban várhatóan 200 ezer

munkahely megszűnését jelenti. Az így munkahelyváltoztatásra kényszerülők fogadása országosan nem jelent gondot, de regionálisan vannak és lehetnek elhelyezkedési problémák. Sajnos ez többségében az iskolapadokból kikerülő fiatalokat fogja érinteni. Ezek a nehézségek azonban átgondolt programmal és tervszerű mobilitással megoldhatók. Ezért a KISZ-nek az a törekvése, hogy a kormány programot készítsen a pályakezdők elhelyezkedésére, figyelembe véve a várható demográfiai hullámot is. Vannak, akik szembeállítják a teljes foglalkoztatást és a hatékonyan működő gazdaságot. Ez azonban — hangsúlyozta a KISZ KB első titkára — nem egymással ellentétes követelmény. Alapvetően hibás és elkényelme- sítő ez a szembeállítása.

Életszínvonal-politikai kérdésekről szólva a KISZ akciójának tapasztalatai alapján Hámori Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalomnak további áldozatot kell vállalnia a gazdasági stabilitás helyreállításáért. Eközben olyan társadaL mi közállapotot és -gondolkodást kell teremteni, amely vállalkozni, de áldozatokat vállalni is kész. Olyan kohéziót kell létrehozni a társadalomban, amely nemcsak a mostani nehéz gazdasági helyzetben, de később, kiegyensúlyozottabb időszakban is működni fog.

Napjaink legfontosabb célja, hogy a fiatalok, de a tár; sadalom egésze is tudomásul vegye, hogy az ország változások előtt áll. A fő kérdés most a gazdaság. S

ha ifjúságpolitikára gondolunk, akkor ma az a döntő, hogy ehhez a programhoz mit lehet az ifjúságtól várni, hogyan lehet mozgósítani épp a jövőbeni, egyéni érdekei miatt.

A megújulás folyamatában természetszerűleg nagyobb felelősség hárul a vezetésre, magában az ifjúsági szövetségben is. Mozgalmasabb belpolitikai élet következik, amelyben fokozott feladatok várnak a KISZ-re. Ehhez az ifjúsági szervezetben is jobb kádermunkára van szükség, olyanra, amelyben a kiválasztás tudatosabb, és amelynek eredményeként nagyobb számban kerülnek vezető pozícióba a tehetségek.

A KISZ KB első titkára végezetül elismeréssel szólt a megyében folyó ifjúságpolitikai munkáról, a KISZ- szervezetek elképzeléseiről és törekvéseiről.

Hámori Csaba a késő esti órákban, tartalmas, kötetlen beszélgetés végén köszönt el vendéglátóitól, a Békés megyei KISZ-esektől.

A. Z. — S. F.

II Fehér Lajos Tsz-ben

A várhelyi ifjúsági táborban Fotó: Gál Edit

1987, június 6„ szombat

a környezetvédelmi világnapon

(Folytatás az 1. oldalról)

közelítése a tudatformálás, a gondolkodásmód megváltoztatása, amelyet már kisgyermekkorban kell elkezdeni. A természet- és környezetvédelem olyan cél, amelyért kivétel nélkül mindenki tud tenni valamit a maga szakterületén, a maga környezetében. Napjainkban egyre gyakrabban beszélünk környezetgazdálkodásról, amely nem üres kifejezés, hanem lényegi feladatokat jelez. A környezet- védelmi követelmény napjainkban immár gazdasági hajtóerővé alakult, s nem

fékje, hanem éppen mozgató rugója lett a termelésnek.

A sokféle gond mellett ma már megyénkben eredmények is mutatkoznak, gondoljunk csak a meliorációra, melyre két tervidőszakban összesen mintegy 3 milliárd forintot fordítottak, vagy a vízminőség védelme érdekében történt több mint 1 milliárd forintos programra. Előrelépés történt egy átmeneti hulladéktároló kiépítése, s új erdőtelepítések ügyében is.

Az ünnepség második felében kitüntetések, jutalmak átadására került sor.

T, I.

A kitüntetettek egyike Gál Mihály, aki a Battonyai Asztalosipari Szövetkezet dolgozója, megyei tanácstag és a megyei tanács településfejlesztési és környezetvédelmi munkabizottságának tagja.

— Nálunk Battonyán 'a Szárazér az egyik nagy gond a környezetvédelemben. Most meg átadás előtt a fürdő, de nincs hová elvezetni a termálvizet — sorolja a helyi problémákat.

— Tapasztalatai szerint milyen az emberek szemlélete környezetvédelmi kérdésekben?

— Nehéz ezt megítélni. Még nincsenek tudatában annak, hogy mit lehet tenni. Csak elmondjuk, hogy ilyen káros, olyan veszélyes, de a megoldásra kevés lehetőséget látnak. Ott vannak például az illegális szeméttelepek, mindenki látja, tudja, hogy léteznek, mégsem történik semmi. Battonya egyébként több problémát az elsők között oldott meg, ilyen volt például a melioráció, a csatornázás, a szennyvíztelep megvalósítása. A település a lehetőségekhez képest lépést tart a követelményekkel. Fotó: Kovács Erzsébet

Dőlt betűvel

A tét

A történelmi korok, s bennük a mozgalmak mindig megszülik a maguk jelmondatait. Egy részüket aztán elmossa az idő, a jobbak viszont megkövesedve tovább élnek bennünk, hordozzuk őket, míg tart az emlékezet. A háború utáni újjászületés nagy nemzedékéből ki nem emlékszik például a höskölteménynek is beillő „Tiéd az ország, magadnak építed” és az „Arccal a vasút felé” jelszavakra.

Életünket át- meg átszövik a szlogenek. Olyannyira, hogy idővel már félmondataikban vagy szavaikban is önálló életre kelnek. Vagyis egy-egy félmondatról vagy szóról (bárhol olvassuk is) azonnal beugrik az egész jelszó. így van ez mostanában a „jövőnk” szóval. Egyre gyakrabban társul hozzá képzetemben a már-már természetesen odakívánkozó „tét” szócska.

Mert a közelmúlt hetek népszerű, igazán sokak által észrevett jelszava lett a frappáns mondat: Jövőnk a tét! Talán emlékeztetni is felesleges rá, hogy a KISZ legújabb, a fiatalokat vitára ingerlő és véleményüket, javaslataikat igénylő mozgalmára utal. Olyan párbeszéd, az egé9ö ifjúsági mozgalmat átható pezsgés ez, amelynek lényege: a fiatalok mondják el, milyennek látják helyzetüket a társadalomban (s milyennek látják egyáltalán hazájukat, benne a társadalmi és gazdasági viszonyokat), mi nyomja lelkűket, és milyen elképzelésük van körülményeink jobbítására. A tét — amint az akció zászlajára tűzött jelszóban is benne foglaltatik — nem kevés, maga a jövő. Aminek formálásában különleges felelőssége van az ifjúságnak, már csak azért is, mert minden más társadalmi rétegnél nagyobb érdek fűzi á biztos jövőhöz. Ilyenformán nem hangozhat el olyan vélemény a fiatalok részéről, amelyet kellő higgadtsággal, felelősséggel és természetesen — ha indokolt — a válaszadás kötelezettségével komolyan ne kellene venni.

Ám úgy tűnik, a KISZ épp egy hete közzétett összegzésének a fogadtatása nem volt ilyen megértő. Nagyobb visszhangot váltott ki, mint maga a jelszó: Jövőnk a tét! A megye fiataljainak lapunkban is megjelent véleménye körül például valóságos vihar kerekedett. Az egyetértéstől kezdve az elégedetlenkedésen át a felháborodásig, széles skálán mozogtak a vélemények. Akár meg is nyugtathatnánk magunkat azzal, hogy nem akármilyen dokumentum született, ha ennyiféle indulatot váltott ki. Csakhát érdemes elgondolkodni ezen a megosztottságon. Az egyetértők a kendőzetlen, de konstruktív — azt is mondhatnám: felelős —, kritikus hangot, a nyílt, őszinte összegzést üdvözölték. Mások, az elégedetlenkedők, még kritikusabb hangot vártak volna el, s akadtak olyanok is, akik a sorok olvastán skandalumot kiáltottak. Vagyis az utóbbiak nem tudták indulatok nélkül fogadni azt, amit nap nap után átélnek. Lehet, hogy más hallani, vagy társaságban beszélgetni, mint újságban olvasni arról, hogy bizony itt-ott baj van a kádermunkánkkal, s találkozni visszaélésekkel, vagy hogy tényleg iszonyúan nehéz a pályakezdők élete, meg bizonyos rétegeknek majdhogynem elérhetetlen távolságban van u lakás. S oly hihetetlen, hogy megnehezült gazdasági viszonyaink között a fiatalokban van bizonytalanság érzet?

Azt mondom pedig, hogy ez természetes. Mint ahogy az őszinte beszéd is az. Mert ez visz előre. S ha valamikor, akkor most oly nagy szükség van erre, mint egy falat kenyérre. Olyan kenyérre persze, amelyért mi is megdolgoztunk, amelynek egyetlen szelete mögött is érezzük a magunk és a mások verejtékét. Mert felelősségérzet és tenniakarás nélkül üres szólam, semmitmondó fecsegés minden kritikus hang.

J