Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
1987. június 27., szombat NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Frigyes száz éve Száz éve született. 1887. június 24-én vagy 25-én. Az egyik forrás ezt, a másik azt adja meg dátumul. A száz év azonban így is, úgy is megvan. S micsoda száz év. Benne két világháború, az emberiség robbanásszerű szaporodása és fejlődése. S benne Karinthy. Elsősorban nekünk magyaroknak az, aki. Meghatározó jelenség, de a világ irodalom- és filmművészetében is gyakorta felfeltűnik egy-egy téma, amire mi azt mondjuk: ezt ő, Karinthy Frigyes találta ki és írta meg. S mennyivel jobban! Igen. Szellemi létezése meghatározó erejű lett. Rányomta egyénisége, gondolkodásmódja bélyegét e száz évre, és formálta mindnyájunk gondolatvilágát. A humanista gondolkodásmód modern polihisztora volt. A lexikon szerint: „humorista, költő, író, kritikus, műfordító, a XX. század legegyetemesebb érdeklődésű és egyik legtermékenyebb, legnépszerűbb magyar alkotója.” ö volt Karinthy. S ráadásul egy másik Karinthy, a Ferenc apja. önmagában ez is elég érdem a halhatatlanságra, de „Gyermekkori nap- ló”-jának írásától, tehát a századvég utolsó éveitől, 1938. augusztus 29-ig, halála napjáig mennyi emlékezetes, maradandó művet alkotott ! Ötödik gyerekként jött a világra, hatéves korában elveszti anyját, és 14 éves, amikor első munkája, egy regény — Verne Gyula és H. S. Wells hatásában-mo- dorában — folytatásban megjelenik a Magyar Képes Világ hasábjain. A mű címe — Nászutazás a föld középpontján keresztül — önKarinthy magában jelzi, hogy szerzője, a még csak három év múlva érettségiző fiatalember, fejlett fantáziával rendelkezik. Ez a fantáziakészség a továbbiakban páratlan ismeretanyaggal - fonódik össze. A műveltségélmény egész életművének termékenyítő forrása. Hihetetlen szellemi vitalitásának, áradó alkotókedvének serkentője valószínűleg páratlan ismeretéhség volt. Megismerni, felfogni, feldolgozni a világ elénk kerülő jelenségeit, boncolni őket, s ha lehet, megfejteni titkukat, s leleplezni az álorcásat, és nevén nevezni a nevezhetőt. A szellem végtelen tengerén hajózni, kalandorként, kalózként — s józan halászmesterként. Aki újságokba ír, az újságíró. Állítólag! Az érettségi után egy évvel „Az Üj- ság” munkatársa, Kosztolányival életre szóló barátsága itt kezdődik. S megindul karcolatainak, humoreszkjeinek áradata, rövidesen nincs olyan fontosabb korabeli újság, ahol írásait ne találnánk. A legnagyobb sikert — az ismertséget — azonban talán mindmáig legismertebb művének első még vékony kis kötetével aratta. Stílusparódiái, az „így írtok ti” 1912-ben jelent meg először. Babits Mihály írta róla: „Pályájának természetes indulása volt az irodalmi karikatúra. Az irodalom lehetőségei érdekelték: hogyan írnak az írók, és hányféle módon lehet írni.. . Paródia-sorozata voltaképpen az irodalom lehetséges formáinak végigpróbálá- sa és leleplezése.” A baráti kör, a hírnév, az irodalomelemző és beleérző készség a Nyugathoz sodorja, és szükségképpen eredeti írói alkotásokra ösztönzi. Iroda- lomcentrikusságát emlegeti mindenki a pályaindulás első felívelő szakasza kapcsán, pedig kíváncsisága a világ dolgai iránt nagyobb erejű és hőfokú volt annál, hogy megmaradhasson az ezoterikus szépirodalom korlátái között. A világ, a társadalom, az élet nem olyan volt az első világháború előtt és alatt, hogy megmaradhatott volna az irodalom, mint téma az egyetlen alkotói vonulatnak egy ilyen egyetemes érdeklődésű és szenvedélyű írónál. Filozófiája, a matematikai fegyel- mezettségű logika sem válik életidegenné egy pillanatra sem, hiszen az életjelenségek groteszk vagy ironikus bemutatásának, ellenpontozásának, leleplezésének célját szolgálták. S természetesen háborúellenes, harcos pacifista, következik a humanizmusából, de elutasítja a nacionalizmus, sovinizmus minden formáját. Társadalomtörténeti ítéleteit ekkor — ha a megfogalmazás kicsit paradox is, hiszen a Nyugat egyik vezető polgári írójáról van szó — a józan paraszti gondolkodásmód jellemzi. Ontja az írásokat. A kis lélegzetű hírlapi tárca, karcolat, humoreszk — leginkább ezekből jelennek meg kötetei. Az ország egyik legnépszerűbb írója, még akkor is, ha sokan csak humoristának tartják. A háború alatt jelenik meg a „Tanár úr kérem” és az „Utazás Fa- remidóba”. S 1919-ben mutatják be „Holnap reggel” című drámáját is. A háború viharos eseményei, őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság, fehérterror egyébként megriasztják, fél a politikától, távol tartja magát. Újra házasodik. Mint minden nagy alkotónak, neki is legendák kísérik életét, első felesége, Judík Etel úgy szökik meg vele Berlinbe, második felesége Böhm Aranka, ő is férjét hagyja ott Karinthy kedvéért. Ez a házasság is viharos, mint ahogy tulajdonképpen az Karinthy Frigyes egész élete. Fantasztikus termelékenység, milliónyi megjelenés — és állandó anyagi gondok. A polgári lét bohém- nyomorúságú pereme. Minden természetesen áradó iróniával és öniróniával — poénjei számtalan írásban, könyvben ma már köz-kézen forognak. A Horthy-korszak első éveire esik a „Hőköm színház” és a „Capillária” megjelenése — de szinte minden évben több gyűjteményes kötete jelenik meg ekkor, hiszen hírlapi írásainak gyűjteményére még a gazdasági válság éveiben is van piac. Úgyhogy 1928-ban az Athe- neum Kiadó tíz kötetben kiadja munkáit. Ekkoriban jelenik meg „Kötéltánc” című regénye, a „Nevető dekáme- ron” és a „Ki kérdezett?" című esszékötete is. Tulajdonképpen a harmincas évek eleje hozza azt a — megfigyelhető — végzetes változást, amely a legnagyobb magyar nevettetőt a legmeggóndolkodtatóbbra változtatja. Nem mindenki tudatosítja: jó költő volt. Igazából kevés verset írt. De van köztük néhány maradandó- A „Vérmező 795 május”, az „Előszó”, a „Méné, Tekel...”, „A gyermek mostanában nyugtalan” — s mindenki folytathatja még a sort a maga kedvencével — egy filozofikus alkatú, kicsit depressziós, de mélyen megrendítő lírikust mutatnak. Olyat, amilyenné a harmincas évek elejétől az egész alkotó vált, fejlődött. Természetes ítélőerő, józan gondolkodásmód jellemezte, hatalmas műveltséganyag határozta beleélő-elemző erő — hát hogyha látta volna, hogy a világ merre rohan. S mindehhez személyi bajok. Betegségek, közeli barátok halála. 1936-ra bizonyosra válik: agydaganata van. Még abban az évben, május 5-én sor kerül — az azóta irodalmi világhírre vergődött — Olivecrona-műtétre. (Merthogy szeretjük azt hinni, hogy ami nekünk világra szól, abból azért valami keveset a világ is tudomást szerez!) Még az agyműtét előtt írta, de csak utána jelenik meg, 1937-ben a „Mennyei Riport című regénye egy időben a betegségoperáció témavilágát feldolgozó „Utazás a koponyám körül" című munkával. Még egy évet élt. Siófokon halt meg, agyvérzésben. Szeptember 1-én temették. A gyászbeszédet Móricz Zsig- mond tartotta. Ennek a viharos 100 évnek, az ellentmondások korának volt ellentmondásos nagyja. Egész életében arra készült, hogy a kis rövid karcolatok, gondolat-szilánkok után megírja a nagy összefoglalást, a kor nagy szellemi enciklopédiáját. E száz év — címszavakba gyűjtött — filozófiai, etikai, esztétikai foglalatát. Ehelyett küldött nekünk még egy palackba zárt üzenetet: „Itt vagyok, az Elhagyatott- ság Harmincadik Szélességi, a Szégyen / Századik Hosszúsági' S a fogatössze- szorító Dac Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken Es kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre." Szalontay Mihály Balázs Tibor: Prága, Óváros tér Kiss Ottó: Dal Ez a dal, ez csak a tiéd: benned lüktet valamiért. Titkai glédában ülnek, maguk közé hegedülnek. A nyolcnegyed rajtad kutat, benned keresi az utat. Formálható hangnemekben téged formál: rend a renden. Betölt, átjár, átigazgat, önmagáért — nem miattad. Csend alatti mélyre játszik, egészen a némaságig. Verrasztó Antal: Gyufalángnál az éjszakakoptató álmok töprengései közt magadon ejtett sebek nappali forradásait csak te magad látod mint ahogy az is csak szép illúzió mikor a szent templom-romok fölött a repülőgép beledöfi magát a levegőbe mert mindannyian jól tudjuk arra sincs kijárat se jövet se menet (dugjátok el előlem a sírköveket), szegény megviselt szív vajon mit vétettél hogy bennem kényszerülsz lakni lángban pörkölödni mégis megmaradni hogy bírod ki a ránk rótt megpróbáltatást, kiállni a sorból-beállni a sorba (nem gondolni a hasukon csúszókra) az erdők éltető kéreg illatára rongylabdára magára a nemléttel határos életre világra amiben ha az előre meg nem határozott számú próbát is sikerrel kiálltad egyszerű földlakóvá zsugorodva a fellobbanó gyufa lángjánál is követni tudod a NÉMA JELEKET Balázs Tibor: Óvárosi piactér Kapu a Károly hídról
