Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

1987. június 27., szombat

o

Pályázat

A Szegedi Akadémiai Bizottság pályázatot hirdet Bács- Kiskun, Békés és Csongrád megyék tudományos tevékenységet végző dolgozói számára.

Pályázati feltételek

A pályázaton tudományos fokozattal (kandidátusi vagy magasabb) nem rendelkező kutatók vehetnek részt. A pályamunka lehet egyéni vagy kollektív munka eredménye. Pályázni a meghirdetett pályatételekben szereplő témákban, máshol még nem közölt, máshová még be nem nyújtott, a tárgykörben az eddigi ismeretekhez képest előrelépést jelentő, új eredményeket tartalmazó tanulmánnyal lehet.

A pályázat terjedelme maximálisan 100 gépelt oldal, táblázatokkal és ábraanyaggal együtt. Nagyobb terjedelmet igénylő társadalomtudományi pályázatoknál a maximum 150 oldal.

A pályázat nyílt, a pályázat beküldésekor a kísérőlevélben szerepeljen a pályázó neve, személyi száma, munkahelye (annak címe és telefonszáma), beosztása és lakcíme (irányítószámmal).

A pályázatokat két kötött, esetleg fűzött példányban kell benyújtani a Szegedi Akadémiai Bizottsághoz (6720 Szeged, Somogyi u. 7.).

A pályázatok beküldési határideje:

1. 1987. szeptember 15.

2. 1988. szeptember 15.

Az adott határidőre beérkező pályázatokat két bíráló- és a szakbizottság véleménye alapján a Szegedi Akadémiai Bizottság minden év december 20-ig bírálja el, s még december folyamán eredményt hirdet, s kiosztja a pályadíjakat:

I. díj 10000,— Ft.

II. díj 8000,— Ft.

III. díj 5000,— Ft.

SZEGEDI AKADÉMIAI BIZOTTSÁG

R Jog- és Gazdaságtudományi Szakbizottság témakörei

1. A bérleti szerződés problémái a reformkorban, különös tekintettel Dél-Magyarországra.

2. Lakáspolitika, lakásgazdálkodás és lakáselosztás Csongrád megyében 1960-tól napjainkig.

3. A dolgozó kollektíva részvételi jogának fejlődése, különös tekintettel a szegedi vonatkozásokra.

4. Tulajdoni kötöttségek (korlátozások) Csongrád megye gyakorlatában.

R Földtudományi Szakbizottság témakörei

1. Rétegdőlésmérés alkalmazása az alföldi szénhidrogénkutatásban.

2. Termelési kútszelvényezés alkalmazása szénhidrogén-kutatási feladatok megoldásában.

3. Adatbázissal támogatott karottázs szelvényfeldolgozás IBM—PC számítógépek.

4. A bihari neogén medencerész miocén összletének szénhidrogén-generáló szerepe.

5. A szegedi neogén medencerész nyomásviszonyainak elemzése.

Gabana

fajtabemutató

Fürjesen

A Vetőmag-termeltető és Értékesítő Vállalat Dél-magyarországi Területi Központja, a Növénytermesztési és Minősítő Intézet, a MAE és a megyei tsz-szövetség kalászosgabona-fajtabemu- tatót szervez június 29-én, hétfőn délelőtt 10 órakor a vetőmag vállalat fürjesi fajtakísérleti állomásán.

Gubacsi László, a vetőmagvállalat dél-magyarországi központjának igazgatója nyitja meg a rendezvényt, majd „Újszerű irányelvek a gabonatermesztésben” címmel dr. Somssich István, a vetőmagvállalat központjának igazgatóhelyettese tart előadást. A Martonvásári Kutatóintézet osztályvezetője, dr. Bedő Zoltán a nemesítés helyzetéről tart rövid referátumot. A fajtaellátottság helyzetéről dr. Czirák László, a Nömi tudományos főmunkatársa beszél. Az előadások elhangzása után a résztvevők megtekintik a fajtakísérleti állomás kalá- szosgabona-fajtáit.

v. 1.

Újabb

kinal megrendelés a Rábának

Űjabb kínai megrendelést kapott a Győri Rába Gyár. Decemberig 300 teherautót készítenek Győrött a Kínai Népköztársaság számára a 26 tonnás, billenőteknős típusból, amely sokirányúan hasznosítható útépítéseknél és más nagy beruházásoknál.

A kínai országutakon már több mint ezer Rába-teher- gépkocsi fut. A gyár kínai kapcsolatai az elmúlt két- három évben kezdtek biztatóan fejlődni. Már dolgozik Kínában a Rába szervizhálózat, s rövidesen állandó kereskedelmi képviseletet is nyitnak. Tárgyalnak a kínai járműipari termékek közös gyártásáról is.

lyaudvarról, ahol olyan tisztaság uralkodott, amilyet még egyikünk sem látott. Ezek után már nem volt meglepetés a csillogó-villogó hálókocsi, a papucs és a habtisztaság.

Vonszan — az ázsiai- és a botanikus kertjeivel — csak pihenés volt a Gyémánt- hegyek előtt.

Míg meg nem látja az ember ezt a csodálatos hegyvidéket napsütésben, nem tudja, miért is kapta a Gyémánt nevet. De akkor! Mikor a töméntelen kvarckristály fölragyog, s csillog, mint milliárdnyi briliáns, akkor megérti. S lenyűgözi a természet szépsége. Koreának még kicsi az idegenforgalma, s eddig csak a szocialista országokkal kapcsolatos, és a hazai — jobbára jutalomjellegű — turizmusra, üdülésre épül, de már egy szép szállodacentrum várja a látogatókat közel a

Kilenc-Sárkány vízeséshez és a Szamil tóhoz. A legendás tájon.

Ahová az égi király nyolc tündérét engedte a szivárványon leszállni, s egy közülük szerelmes lett és örökre itt maradt, a hegyekben. A másik legenda a tóhoz fűződik, amit azért hívnak Szamil, azaz három napnak, mert a császár hajdanán három napot töltött itt, a tervezett egy helyett.

LASSAN HAZAFELE

Mikor egy út a vége felé jár, az ember félig már otthon van. Még szívja magába, amit lát és hall, de már rendezi, összegzi a tapasztalatokat. De mit is?

Itt semmi nincs magánkézen. A munkahét hatnapos, de ebből a szombat a tanulásé az egész országban, b’ent a munkahelyen. A szakmai, ideológiai és politikai

továbbképzést szolgálja — mint egy nagy oktatási központ — a Phenjani Tudományok Háza is, ez a régi stílusban épült, „repülőtetős” hatalmas épület, amelyben utolsó nap voltunk. Kötetek milliói a könyvtárában, számtalan munkaszobája, s több nagy előadóterme van. Egész nap folynak a különböző tanfolyamok, melyeken tévék, magnók és nyelvi laboratóriumok segítik a felnőttek tanulását, a könyveken kívül.

Apropó tévé. Hét közben két csatornán, hét végén hármon este 6—11-ig adnak műsort. Majd minden szállodai szobánkban volt fekete-fehér vagy színes készülék. A híradó elsősorban protokollból állt és az építkezéseken készült riportokból. De láttunk adást a tavaszi fesztivál műsoraiból is, és jellegzetes koreai filmeket. Természetesen szex és csók nélkül.

A gyermekek családonkénti száma általában három, a válás szinte ismeretlen fogalom. És mint az idegenvezetőnk — a szívünkhöz nőtt O — mondta, nincs bűnözés, s alkoholizmus sem. Életüket a munka hatja át, már a gyerekek dolgoznak az iskolában és az iskola körül. Ezt magunk is láttuk az útjaink közben.

Babakocsit viszont mindössze kettőt, annál több asz- szonyt, aki a hátán vitte a gyermekét. S talán, ha tíz biciklit számoltunk össze az egész út alatt. Ám alig van olyan kis falusi ház, amelyen ne lenne tévéantenna.

(Vége)

Vass Márta

Országos pártértekezlet 1957

Elkötelezettség a szocialista megújulásra

H

arminc évvel ezelőtt, 1957. június 27—29-én tartotta az MSZMP első országos pártértekezletét. Az országos pártkonferencia — ha szabad ezt a kifejezést használni —, „rangját, mandátumát” illetően nem egyenrangú a pártkongresz- szussal. (Az MSZMP azóta sem rendezett hasonlót, és a MKP is csak közvetlenül a felszabadulás utáni kezdetkor, 1945 májusában ült ösz- sze ilyen tanácskozásra.) Létét és szerepét tehát a rendkívüli helyzetnek köszönheti.

Mintegy hét és fél hónap telt el az ellenforradalmi fegyveres felkelés leküzdése, az ország törvényes rendjének helyreállítása, és a megújuló párt, az MSZMP fellépése és programadása óta. A konszolidáció erőteljesen haladt, az országgyűlés 1957. májusában már elfogadta a kormány beszámolóját tevékenységéről, és további működésének alapelveit. Ideje volt annak, hogy a párt is felszámolja munkájában az ideiglenesség minden vonását. És főleg megérett a helyzet arra, hogy a párt, a kommunisták számot vessenek magukkal — szembe nézve a múlttal is, de főleg eldöntve azt, hogyan gondolják a jövőben a magyar társadalom fejlődésének irá- nvítását. kifejezzék elkötelezettségüket a szocialista megújulásra.

De vajon mindez nem történt-e meg már addig, 1956. november 4-től 1957. nyaráig? Valóban megindult ez az értékelő és átértékelő folyamat, és legmeghatározóbban az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956 decemberi mélyreható vitájában és állásfoglalásában kapott megfogalmazást. Az 1956-os események és az ellenforradalom okait, az azokból elkerülhetetlenül levonandó politikai, gazdasági, szervezeti, az egész intézményrendszer munkáját és stílusát, a pártmunka mikéntjét, sőt a kommunista magatartást illető tanulságokat — fő elveiben mindmáig érvényesen! — felvázolta a decemberi határozat. Ez az it mutatás érvényesült és munkált is 1957. első fél- ivében a párt. az egyes kommunisták cselekvésében.

Csakhogy egy határozat, vagy akár egy politika elfogadása általában, és végrehajtása, megvalósítása a napi gyakorlatban, sőt — hiszen ezen állnak vagy buknak az ügyek — lényegbeli értelmezése bizony nem mindig és nem mindenkinél esik egybe. Ez a „fáziseltolódás” korábban is, ma is megfigyelhető az elhatározás és a megvalósítás között.

Különösen „a múlt értékelését illetően van véleményeltérés pártunkban” — állapította meg az országos pártértekezlet is. A látható előzménye ennek a megállapításnak az volt, hogy 1957. március 7-én a Népszabadságban Eszmei tisztaságot! címmel cikket írt Révai József, a régi, Rákosi-féle pártvezetés egykori tagja, az MDP ideológiai és kulturális munkájának irányító személyisége. Révai József,

abból kiindulva, hogy az ellenforradalom után a jobboldali hibák és nézetek elleni harc áll az előtérben, kifogásolta, hogy — szerinte — a párt propagandájában és gyakorlati munkájában eluralkodott a szektás, dogmatikus hibák bírálata. „Bé- külékenységgel” vádolta a pártvezetést, és nem fogadta el azt, hogy a kommunista mozgalom megújítása érdekében a régi vezetés képviselőit, és azokat, akik képtelennek mutatkoztak az MSZMP új politikájának követésére, nyíltan bírálták, elítélték és félreállították. A párt kétfrontos — a jobboldali és baloldali elvtelen- ség ellen egyaránt fellépő — harca helyébe Révai lényegében egyfrontos harcot akart állítani, illetve visszaállítani. A Népszabadságban vita kerekedett Révai József cikke körül, és a pártszervezetekben, de általában az élénkülő közéletben is szenvedélyes eszmecserék tárgya volt a cikk és annak megál- laoításai.

Ebben a nyílt polémiában felszínre került — egyébként törvényszerűen —, hogy Révai nézetei jócskán egyetértésre találtak a pártszervezetekben is, különösen a régi párttagok sorában. Sokan saját szektás hibáikat és még kellően felül nem vizsgált, lényegében dogmás, szektás maradványokkal átszőtt nézeteiket vélték igazolva látni egy olyan tekintélyes kommunista ideológus által, mint amilyen Révai József volt. Ezek az elvtársak, akik valóságos és annak vélt szocialista pozíciók védelmében léptek fel, radikálisabb intézkedéseket követeltek az — úgymond — ellenforradalmárok és az ingadozók ellen is.

Az országos pártértekezleten Révai József szónoki hévvel lényegében megismételte nézeteit, és abból kiindulva, hogy az árulás és a tévedés között nagy különbség van, a Nagy Imre-cso- portnak és a köréjük sereg- letteknek kizárását követelte nemcsak a pártból, hanem a politikai életből, míg a Rákosi-féle „tévedőknek” meg- bocsájtást kívánt. Az azonos végeredménytől függetlenül különbséget tett a jobb- és „baloldali” elhajlás között, az utóbbit tulajdonképpen bocsánatos bűnnek minősítette. (Ez különben azóta is oly sokszor tapasztalható jelenség nemcsak a magyar, de bizony a nemzetközi kommunista mozgalomban is!)

A pártértekezlet beható, nyílt eszmecsere után, visz- szautasította ezeket a nézeteket. Kádár János válaszbeszédében szemébe vágta Révai Józsefnek, hogy a tanácskozáson „a bukott vezetőség zászlaját lobogtatta meg”. A határozat pedig, legfőbb tanulságul, hangsúlyozta : „Rendkívül fontos, hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útról”. Hiszen a legszembe- szökőbb tanulság volt egyébként a magyar 1956-tól is, hogy ezek az elhajlások 1953tól kezdve kölcsönösen erősítve egymást, ásták alá hazánkban a szocializmus ügyét, sodorták a katasztrófa felé az országot.

Ebből a politikai álláspontból kiindulva a pártértekezlet igyekezett újrafogalmazni a párt helyét, szerepét, működési elveit és a kommunisták magatartási formáit. A párt, mint a szocialista építés eszköze arra van, hogy a nép harcát szervezze, vezesse, és ilyen értelemben, valamint az egyes kommunisták munkájával, példájával is szolgálja a népet. A párttevékenység próbája és mértéke mindig a tömegekkel való kapcsolatainak állapota. A tömegkapcsolatok erejének, működésének legfőbb feltétele persze, hogy a párt helyesen határozza meg politikáját. De új módon kellett megközelíteni a tömegszervezetek feladatait is, ekkoriban mindenekelőtt a szakszervezetekét és a még felépítés szakaszában levő KISZ-ét, de mindinkább a Hazafias Népfrontét is, hiszen már ekkor is helyesen értékelték, hogy az egypártrendszer körülményei között különleges funkciói, gazdagodó szerepköre van a párttagok és pártonkívüliek, a párt és a tömegek közötti kapcsolat megszilárdításában, a szocializmust igenlő nemzeti egység megteremtésében.

Kevesebb szó esett — bár az 1956. november, decemberben hozott intézkedések indítékait és alapelveit megerősítették — a gazdasági kérdésekről. A széles körű reformokra ekkor még sem az átfogó, elvileg és tudományosan megalapozott koncepciók nem voltak készen — bár folyt bizonyos elemző munka ebben az irányban —, s főleg a gazdálkodási és személyi feltételek nem álltak rendelkezésre. De egy sor kedvező változtatás — így főleg a begyűjtési rendszer felszámolása «— és mindezeknek a további munka megváltoztathatatlan alapelveiként való elismerése a pártértekezlet társadalomépítést megújító szellemét bizonyította. Valamelyest korlátozottan, de ez a szellem érvényesült a kulturális terület további útjának megítélésében is.

A

z MSZMP országos pártértekezlete tehát a politikai harcnak egy nagyon nehéz és összetett időszakában egyértelmű orientációt és a későbbi évtizedekre is kiható jellegzetes stílust adott a pártnak és általa az államvezetésnek is. Ha a szocialista átalakulást a szüntelen megújulásnak, a változó feltételekhez való alkalmazkodásnak tekintjük, akkor ezt a tanácskozást méltán ítélhetjük olyan eseménynek, amely ilyen folyamathoz adott impulzust, meggyőződést, elhatározottságot. Újra bebizonyosodott, és ez a mához is szóló emlékeztető, hogy-a kommunisták nyílt, alkotó szellemű eszmecseréje, különösen rendkívüli helyzetekben, az eredményes közös cselekvés kulcsa, elengedhetetlen feltétele.

Nemes János

Napirenden a tömegsport

Békéscsabán az SZMT székhazában csütörtökön Plavecz János elnök vezetésével ülést tartott a Medosz megyei bizottsága. Elsőként a testület meghallgatta Dombi Béláné politikai főmunkatárs előterjesztésében a megyei bizottság és az alapszervezetek tömegsport-tevékenységéről szóló beszámolót. Többek között elmondotta az előadó: tavaly 300 sportrendezvényen csaknem 10 ezer Medosz-tag vett részt. A szakmák közötti ágazati versenyben a megyében jól szerepeltek, hiszen egy elsQ és egy második helyet szereztek összesítésben. Népszerű a természetjárás és a turizmus is a dolgozók körében.

Az idén Mezőhegyes adott otthont a Medosz II. országos sakkversenyének, és az elmúlt hét végén tartották Szeghalmon a nyári bajnokságot, amelyen mintegy 400-an vettek részt. Gondot okoz a szervező-mozgósító munka, mivel az emberek a szabad idő egy részében pluszmunkát vállalnak a jövedelmük kiegészítésére.

Paukovits István, a Medosz- központ osztályvezetője a szak- szervezeti tagdíjfizetési rendszer korszerűsítéséből adódó megyei és alapszervezeti feladatokat ismertette a testülettel. Részletesen szólt arról, hogy mire ‘•fordítják a befolyt összegeket. A Medoíz szigorú pénzügyi gazdálkodást valósít meg.

A testület ezt követően elfogadta a II. félévi program-, illetve munkatervét, majd Gácsi Péter titkár előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg időszerű gazdaságpolitikai és szaft- f szervezeti feladatokról. A bejelentések között elhangzott, hogy a Medosz titkársága jutalomban részesítette a mezőhegyesi országos sakkverseny szervezésében kiemelkedő munkát végző aktivistákat. A megyei bizottság intézkedési tervet készített az állampolgárok egészségvédelmét szolgáló társadalmi program elfogadására és a szakszervezeti feladatok meghatározására.

V. L.