Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-03 / 129. szám
1987. június 3., szerda Könyvhét —1987 „A magyar nép sorsát akarom megírni ff Sarusi Mihály író (képünk bal oldalán) a sarkadi könyvtár vendégeként, a könyvtár igazgatójával, Timár Imrével Diákszínpadok dilemmája Egy osztálynyi gimnazista lány a tanárnőivel, s néhány idősebb érdeklődő .várta hétfőn délután öt órakor a sarkadi nagyközségi könyvtárban az író-olvasó találkozóra érkező Sarusi Mihály írót. A könyvtár igazgatója, Timár Imre, míg a könyv ünnepének jelentőségét méltatta. kicsit szomorúan meditáltam a szépirodalom mai megbecsültségéről, az érdeklődés hiányáról, amely nemcsak ezt a sarkadi estét jellemzi ... Szerencsére Sarusi Mihály — munkásságát, életét mesélve — elhessentette ezeket a gondolatokat. Űj, készülő könyvéről szólva, amely Csa- varga Miska és szabadcsapata révén egy kicsit Sarkad múltjáról is regél, a törökkori Békésről és Biharról, remek hangulatot teremtett a maroknyi közönség körében. Íróvá válásának színes története igazán akkor került új megvilágításba, mikor feltették a kérdést: — Milyen vidéki írónak lenni Magyarországon? Hogyan lehet Békéscsabáról bekerülni az irodalmi élet országos vérkeringésébe? Sarusi Mihály válasza egyben ars poeticájának a megfogalmazása is volt. amelyet eddig négy kötettel támasztott alá. Mint mondta: — A tizenhatmilliós magyar nép egyik írója akarok lenni, ennek a népnek a sorsát megírni. S azt hiszem, úgy járok a legjobban, ha közöttük élek. Vállalom paraszti múltamat, s éppen ezért érzem magam jobban „vidéken", mint a kávéházakban, amelyek környékén, tehát Budapesten csak kétmillió magyar él. A találkozón szó volt még az irodalmi mű sorsáról, irodalmi életünk gondjairól, az íróvá válás nehézségeiről. Sarusi Mihály mindezekről őszintén, színesen beszélt, ifjú hallgatóságát is lebilincselve. Ennek a tartalmas találkozónak a végén többen is úgy éreztük — kár, hogy csak ennyien lehettünk részesei. Az érdekes, otthon is továbbgondolásra méltó beszélgetés az író számára tovább folytatódott a kötegyá- ni könyvtárban. Ahol — tekintve, hogy a sarkadi könyvtártól ez alkalomra kölcsön kérték Sarusi Mihály könyveit — már bizonyára legalább mutatóban volt néhány kötet az írótól. Ami Sarkadon bizony hiányzott ... S ha már e több tanulságot magában hordozó eseményről szóltunk, említsük meg: az idei könyvhét alkalmából Sarusi Mihály a Magyar Krisztus című regényéért éppen a napokban vehette át a Szépirodalmi Könyvkiadó nívódíját. B. S. E. Fotó: Fazekas László Lezajlottak a Helikon-ünnepségek, Gyulán is véget ért az EDÜ. Szerepeltek diákszínpadok is. Érdekes előadást produkáltak a fővárosi „Csipp" színpad diákjai : egy fizikaóra keretében láthattuk őket. A tanári magyarázat magnóról szólt, s a repülés történetét fejtegette. A tanulók unatkozva hallgatták, a magyarázat egv pontján azonban valamennyien hirtelen figyelni kezdtek, s egv lepedő ügyes mozgatásával, formájának állandó változtatásával mintegy megvalósították a repülésről született és alkotott fantáziájukat... Amikor láttam — tetszett. Utána azonban maradtak bennem kétségek, kérdések. Vajon napjainkban elengedhetetlen a magnó? Tudja a technika pótolni a közvetlen, természetes, eleven emberközelséget? Az erőltetett, mesterséges, „lombikban készült” darmaturgiá- ban kifejezheti-e önmagát a mai, értelmes tizenéves középiskolás? Gyakran láthatunk adaptációs produktumokat is, amikor egyetlen egy lírai költeményt jelenítenek meg a diákok dallamháttérrel, világítási effektusokkal, táncot ir '.iló mozgással. Szok.is összeállítások készítése is, amikor egy bizonyos eszmei tartalom kifejezésére azonos szellemű és hangulatú alkotásokat, válogat össze és köt csokorba a forgatókönyv alkotója. Itt mór teljesen elvesztik a versek önállóságukat, csavarrá válnak egy gépezetben. Előfordul az is, hogy „kakukktojás" kerül a válogatásba, s zavaros stílustörést okoz... Jogosan merül föl a kérdés: tulajdonképpen mit játsszanak a diákszínpadok? A néprajzosok rengeteg művészi faragványt, kerámiát gyűjtenek be, amelyekben a valamikori népi művész önmagát fejezte ki .. . Az Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmas című produkciója tiszta, népi forrásból született — ezért tapsol neki az egész világ ... A Csiksomolyói Passió párizsi bemutatóján a nagyon modern francia publikum vörösre tapsolta tenyerét ... Azért mondom el mindezt, mert véleményem szerint ebből a világból lehetne értékekkel bővíteni az amatőr színjátszók repertoárját is. A népi képzőművészeti alkotások; a népdalok; a néptáncok társaságában, vagy mögöttük meg- búvik valahol a népi játék is, csak le kellene ásni a gyökerekig. Gyönyörű feladat lenne, ha az értelmes, irodalmilas* fogékony diákok egy-egy csoportja ösz- szefogna, és a saját tájegységükön nyomozni kezdene, és kibányászna, „leporolná" elfelejtett népi játékainkat .. . Ezek életre keltése, színre vitele üde frissességet hozna a színpadokra — magnó nélkül is. Ternyák Ferenc Pulykám mondja: dandarú Azt hinné az ember, hogy csak a felnőttek nem értik a verseket és a hozzájuk hasonló talányokat. És a gyerekekben bízik, meg abban, hogy a gyerekekhez még minden közel jut. Aztán rá kell jönnie, hogy ez akkor volna így, ha csak gyerekek volnának a világon. Képzeljük el például az értekezleteket, amiken csupa gyerek vesz részt! Nem fogyna papír, fölöslegesen az idő ... Hanem csak fagylalt fogyna, s amikor már nincs mit nyalogatni, azonnal véget érne a megbeszélés is. Tulajdonképpen nem is lennének értekezletek. És sok más se. Milyen szép is lenne! De nem ilyen szép. Én, a felnőtt, öltöztetem az óvodában a gyereket, a mellettünk álló pádon egy kislány énekli a Kitrákotty című magyar népi gyermekjáték dalát. Nagyszerű ... Mindig arra vágytunk, hogy gyerekeink ilyesmiket énekeljenek, nem a rádiótól, tévétől és tőlünk (!) eltanult slágerszövegeket. Elharsogja még azt a sort is, hogy „pulykám mondja: dandarú”, aztán hirtelen megáll. „Apu, mit jelent az, hogy dandarú?" Tényleg, mit jelent? Kíváncsian odafülelek, mivel fogja kivágni magát a fáradt apatárs? „Ez pulyka nyelven van, és én nem tudok pulykául.” „Azt jelenti, hogy jó vásárt csinált, aki őt félpénzen megvette." „Pulyka nyelven ez azt jelenti, jaj de jó!” Vagy egy tudományos válasz: „Hangutánzó szó, kislányom. A pulykák beszédét utánozza, mint a csipcsirip a verebekét." De imigyen szála a felnőtt: „Nincsen semmi értelme.” És a kislány nem firtatja tovább a dolgot, sőt az éneklést is abbahagyja. Csak arra a délutánra? Ha sok ilyen választ kap, lehet, hogy egy egész életre. És nemcsak annak nem lesz majd semmi értelme, amit a pulykám mond, hanem annak se, amit az író. a költő, a muzsikus, a festő, a szobrász... Általában semminek se, ami egy kicsit is eltér a megszokottól, ami agyafúrtabb, mint a villamosjegyre írt használati utasítás. Nem lesz értelme semminek, amin gondolkodni kell. Holott ettől az óvodás kislánytól is lehetett volna tanulni valami fontosat. Az érdeklődést, a rácsodálkozást. Azt, hogyha valami furával találkozik az ember, ne intézze el legyintéssel, hanem álljon meg. és kérdezze, magától vagy mástól: mit jelent? Am a felnőttek hajlamosak arra, hogy ne a gyerekektől, hanem a többi felnőttől tanuljanak. Azoktól, akiknek egyszerűbb, ha csak legyintenek a világ „értelmetlen” dolgaira. Zelei Miklós GÄL EDIT Kf:PKI Közép-európai tudatkép Grendel Lajos regényei. Grendel Lajos, a csehszlovákiai magyar próza új hullámának a képviselője, 1979- ben mutatkozott be első kötetével, a Hűtlenekkel. Az Éleslövészet, a Galeri és az Áttételek a nyclcv inas évek elején látott napvilágot, melyeket egy kötetbe sorolva, a Madách Könyvkiadó nemrég újra megjelentetett. Ezzel a három prózai alkotásával azóta a szlovákiai, sőt az egész kortárs magyar próza- irodalom egyik legfigyelemreméltóbb újítójává lépett elő. Oldott, laza szerkesztésű, epikus nyelvezetével nehéz volna műfajilag bárhová is besorolni. Nagyfokú plasztikussággal keverednek benne a régmúlt és a közelmúlt eseményei, személyes emlékekkel és életrajzi vonatkozásokkal, anekdotaszerű mesékkel, hiteles és áldokumentumokkal. írásai egyfajta „irodalmi vallomások” átitatva fanyar és szellemes iróniával. Jellemző módon használja a modern regény- technika bizonyos eszközeit. Az idősíkok gyakori változtatásával szüntelen egymásra építi a valóság racionális és irracionális képeit, elemeli, személyessé oldja a történelmi vonatkozások olykor all'egorizáló jellegét, látomásaink félálomszerű lebegését. Grendel Lajos mindhárom írásával gyakorlatilag ugyanazt a témát járja körül. Árnyaltan, lélektanilag hiteles módon tesz vallomást arról, hogy a mai Szlovákiában élő magyar értelmiségi sorsában, ' személyiségében miként rakódott le a történelem, a nemzeti és nemzetiségi sors, miként van jelen a közép-európaiság identitása, illetve miként folytatódik a 'szülőföld, a kisváros patriotizmusának történelem alatti rétege. Grendel műveinek legki- tapinthatóbb kérdésköre: a közép-európai fejlődés történelemfilozófiai paradoxonjai; a történelmi determi- náltság és a választás kényszere között vergődő individuum problémája. Ebből az általánosítható modell- helyzetből tekint vissza a XVII. század politikai és vallási ellentétektől fűtött világára az Eleslövészetben, a békebeli Monarchia felbomlását követő időszakra a Galeriben, és saját életének bizonyos eseményeire az Áttételekben. írói állásfoglalásában nemcsak a tények értékpusztító erejét veszi számba, hanem a tények megismeréséből fakadó tudást is, amely alapja az etikusan elkötelezett írói magatartásnak. (Madách Könyvkiadó, 1986.) Galló Sándor Számítógépek javítására VILLAMOSMÉRNÖKÖK, ÜZEMMÉRNÖKÖK JELENTKEZÉSÉT VÁRJUK. A jelentkezéseket „Gépkocsi szükséges" jeligére a lapkiadóba várjuk. FIGYELEM, Áramszünet ! Értesítjük t. Fogyasztóinkat, hogy a Démász békési kirendeltsége 1987. június 4-én 6.00—16.00 óráig hálózatépítési munkák miatt áramszünetet tart a Révész u.—Szabó D.—Vashalmi u—Malom u.—Szend- rei u.—Csabai u.—Egyenes u.—Báthori u.—Kinizsi utcáktól Békéscsaba felé eső területen. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni. Démász-tizemigazgatóság, Békéscsaba, békési kirendeltsége
