Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-22 / 145. szám
1087. június 22., hétfő o Életről, hivatásról, szakmáról Kdórelorm I. „Megismerni és megérteni a gyereket és az embert” Meghitt, regényes hangulatot árasztó utcácska vezet az „elvarázsolt házikóhoz.” A kertben ezerszám pompázik a rózsa, ismeretlen nevű bokrok hajlanak a kerítéshez, s a serdülőkorba lépett nyárfák, fűzek egészségesen törnek a magasba. A mesebeli házikóban minden törpe. A mosdókagylók, a lócák, az asztalok és a székek. A falakon színes mesefigurák lépdelnek, a szobák komódjain saját készítésű befőttek sorakoznak az apró üvegekben. És mindenütt kézimunkák, gyerekrajzok, az óvodai élet ízléses, hangulatteremtő eszközei. Ha senkit nem kérdezünk meg is, érződik; itt olyan felnőttek lakják a mesebeli házikót, akik értenek a gyerekek nyelvén, akik mindent megtesznek értük. Következetesen, hozzáértőn végzik a munkájukat és szeretettel. Erről győzött meg bennünket a csanádapácai óvoda vezető óvónőjével folytatott beszélgetés, akivel hivatás- tudatról, gyermekszeretetről és még sok mindenről szót váltottunk. Annyit árulunk csak el elöljáróban, hogy Sebők Andrásné vezető óvónő huszonkilenc éve kezdte el óvónői pályáját, és ez a mesebeli házikó a környező kerttel, udvarral már az ő megvalósult álmai közé tartozik. Az óvodát ugyanis 1974- ben adták át, benne a helyi tanács 1,8 millió forintja mellett a csanádapácai szülők, brigádok több mint kétmilliót érő segítségével. Aki ad, kap is szeretetet: ilyen egyszerű a képlet. Sebők Andrásné régóta tudja ezt Fotó: Gál Edit Ennyi bevezetés után ismerkedjünk meg közelebbről is a vezető óvónővel, aki magáról csak annyit árul el, hogy a három testvérből mindhárman pedagógusok lettek, s ő a Szarvasi Óvónőképző Intézetben végzett. Az óvónők megbecsültségéről, munkájáról viszont már lényegesen többet szól, de a legalaposabban a hivatás értelmezésével foglalkozik. — Községünkben rangja van az óvodának. A tanévzárón most is itt volt a tanácselnök és a párttitkár is. Igaz, én is, mint intézmény- vezető képviselem az óvodát a tanácsüléseken, és a községi pártbizottság tagja is vagyok. Korábban titkára voltam a pedagógus-párt- alapszervezetnek, a marxista—leninista középiskola vezetője, de most is van pártmegbízatásom. Ily módon a különböző testületekben mindig képviselni tudtam az intézményünket. — Az óvodákat kevésbé rázta meg a közoktatásban végbemenő korszerűsítés. Mégis, mintha követnék az iskolát, olykor a nagycsoportban kisiskolás életet élnek-a gyerekek ... — Mi a korszerűsítést korábban éltük át. Az új óvodai nevelési programot 1971- ben vezették be, de már a hatvanas évek végén készültünk rá. Magam is részt vettem az előkészítő munkálatokban mint az akkori orosházi járás és város óvodai szakfelügyelője. Az akkor elkészült dokumentum is óvott attól, hogy kis iskolát csináljunk a nagycsoportból. Mi nem is próbáltuk meg soha, hiszen nem felel meg a gyerekek életkori sajátosságának. Viszont úgy készítjük fel őket, hogy valóban iskolaérettek legyenek. A helyzetünk olyan — s ezt a városokban nehéz lenne megcsinálni —, hogy mellettünk van az iskola alsó tagozata, és természetes dologgá vált közöttünk az együttműködés. Nincs vita és egymásra mutogatás. A hivatalos kapcsolatokon túllépve, emberi, munkatársi kapcsolat alakult ki köztünk. — Mindenütt panaszkodnak arra, hogy megnehezült a szülőkkel a kapcsolattartás. Mi a tapasztalata? — Meg kell ismerni és megérteni a családot — nálunk ez az alapállás, és talán ezért nincs gondunk a szülőkkel. Nagy eredménynek, közös, az egész községet érintő együtt munkálkodásnak könyveljük el, hogy ma már minden gyerek óvodába jár Csanádapácán. A nyílt napjainkról, a szülői értekezletekről legfeljebb egy vagy két szülő hiányzik. Ehhez a szoros kapcsolathoz viszont feltétel, hogy rendszeresen és pontosan tájékoztassuk őket. Volt család, amelynél nehéz volt elérni, hogy beírassák a gyermeküket. S legnagyobb örömünkre, a korábbi tapasztalatok alapján már maga jött el az anyuka, hogy feltétlenül vegyük fel a legkisebbet is a családból. Ennél nagyobb elismerés nem kell. — Mint vezető milyen tulajdonságot tart a legfontosabbnak? — Kezdjem talán a hivatással. A legfontosabb: a gyermek iránti szeretet. Emellett fontosnak tartom az emberközpontúságot. Az a jó nevelő, aki igyekszik megérteni és megismerni a gyereket. De ez érvényes a jó vezetőre is. Ezt igyekeztem betartani, s ezért nem volt bajom a kollégáimmal. Nekem sosem kellett az asztalra csapnom, az emberek mindig megtették azt, amire kértem őket. Pedig nem voltam engedékeny vezető, és nem kerültem az összeütközéseket. Nem engedtem a követelményekből, de tudtam, ehhez személyes, jó példával kell elöl járnom. Ha minősíteni akarom a pedagógiai munkám, akkor azt mondanám a legjellemzőbb tulajdonságomnak, hogy a gyerekek és az emberek iránti szeretet vezérelt és a pedagógiai követelmények irányítottak. .Többféle „szereposztásban” dolgoztam, és vallom; minden poszton meg lehet találni a munka értelmét. Az óvónői munkában pedig az a legszebb, ami a gyerekek között történik. Sebők Andrásné, Tériké két lánya is óvónő lett. Unokái közül kettő a maga álmodta és vezette óvodába jár. Az egyik a mini csoportba, ahol úgy hívják Terikét a gyerekek: mama. S hogy miért volt szó életről, hivatásról, s hogy most mindezt miért Sebők Andrásné mondta el? Mert a pedagógusnapon átvette a Parlamentben az egyik legrangosabb pedagóguskitüntetést, a Kiváló Pedagógus címet. B. Sajti Emese Országos érembiennálá Szombaton, a Soproni Lábasházban megnyílt a VI. országos érembiennálé, amelyre minden eddiginél több, összesen 96 alkotó nevezett be és küldött el több száz bronzból, vasból és kőből készült érmet. A benevezett alkotások átmérője 5- től 25 centiméterig terjed. A rangos eseményt összekötötték Tornay Endre András szobrászművész — elmúlt évi V. érembiennálé győztese — kiállításának megnyitásával. A művész közel 100 válogatott munkáját hozta el a kiállításra, amely szeptember 7-ig tekinthető meg. A mostani érembiennálé győztese Kiss György szobrászművész, aki a Ferenczy Béni-díj at kapta. Sopron díját Farkas Ádám szobrászművész, a Művelődési Minisztérium díját Lu- gossy Mária iparművész, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díját Kiss Nagy András szobrászművész, a képzőművészeti és Iparművészeti Lektorátus díját Szathmáry Gyöngyi és Holdos György szobrászművészek, a rendező bizottság díját Kptay József ötvösművész, a Szakszervezetek Országos Tanácsának díját Szőllősy Enikő szobrászművész, a KISZ Központi Bizottságának díját Joannidou Thoman iparművész kapta. n korszerűsítés indítékai A gazdasággal foglalkozó közéleti megnyilvánulásoknak egyik jellemzője, hogy bizonyos fogalmakat, szavakat, amelyek ugyan időről időre változnak, feltűnő gyakorisággal, szinte divatjelleggel emlegetnek. Egykét évvel ezelőtt például az új vállalatvezetési formák, azok bevezetése, próbálgatása élvezte a megkülönböztetett figyelmet. Manapság az adóreform a kedvenc, a minduntalan visszatérő témái Hogyan és miért került napirendre az adóreform? Meddig jutott az adóreform előkészítése, mi az adózási változtatások lényege, milyen szervek döntései szükségesek, időszerűek a reform megvalósításához? Időrendben elsőként az MSZMP KB 1984. április 17-i állásfoglalása említendő, amely a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének feladatait összegezte. Ebben a dokumentumban a szabályozórendszer — akkor még jövőbeni — korszerűsítését felvázoló fejezetben szó esett a gazdálkodó szervezetek adózásának majdani átalakításáról, valamint a személyi jövedelmek progresszív adóztatásáról. Uz előzmények A KB 1984. április 17-i állásfoglalása átfogó és komplex jelleggel sommázta egyrészt a gazdaságirányítási rendszer, másrészt azon belül a szabályozó- rendszer korszerűsítésének elveit és teendőit. Ezek sorában — mint egy a több közül — szerepelt, akkor még laza megfogalmazásban, az adórendszer korszerűsítése, azzal a kikötéssel, hogy az megfelelő előkészítő munkát és a KB részéről külön döntést igényel. Több mint két éven keresztül elvétve lehetett hallati, olvasni az adóreformról, úgy tűnt, hogy az lekerült a napirendről. Valójában szakemberek szűkebb köre behatóan foglalkozott a vállalati és személyi adózás megújításának részlet- kérdéseivel. Az adóreform tulajdonképpen az elmúlt év novemberében lépett újólag a nyilvánosság elé, amikor az MSZMP KB határozata kategóri kusan leszögezte: elő kell készíteni egy új vállalati és személyi jövedelemadó-rendszer bevezetését. Ettől kezdve nemcsak az előkészítés intenzitása erősödött, s bővült több százra a munkában részt vevő szakemberek száma, a tájékoztatás forrásai is kezdtek megnyílni, s egyre több információ hangzott el, jelent meg. Az MSZMP KB áprilisi tanácskozása magasabb sebességfokozatba kapcsolta az adóreform előkészítését, a változások konkretizálását, s egyúttal az adóreform propagandáját. Az áprilisi KB-ülést követően az állami és társadalmi szervezetek vezető testületéi véleményezték az adóreform elvi kérdéseit; ezek ismeretében az új adórendszer kidolgozóinak el kell készíteniük és a KB soron következő ülésére be kell terjeszteniük a vállalati adózás és a lakossági személyi jövedelemadózás részleteket is tisztázó javaslatát. A Központi Bizottságnak az év derekán kell dönteni az adóreform sorsáról; nevezetesen a beterjesztett javaslat elfogadásáról, vagy elutasításáról, az első esetben a bevezetés 1988. január elsejei, avagy későbbi időpontjáról. Az adóreform előkészítése során felvetődött, hogy célszerű lenne az adóügyi változásokat törvénybe foglalni. Az adóreform előkészítésének, bevezetésének menetrendjében a KB jú- nius-júliuíy^ ülése mellett kiemelkedő esemény lesz az Országgyűlés kora őszi ülésszaka, amely előreláthatóan törvényben kodifikálja az adóreformot és a vállalati jövedelemszabályozás stabilitását biztosító alapelveket. Túlzott elvonások Tulajdonképpen mi indokolja, teszi időszerűvé az adózási változásokat? Az adó, az adózás sehol sem népszerű; az érintettek, az adózók erről a témáról kizárólag rosszat mondanak. Az adózók véleményére támaszkodva bármely ország adórendszeréről kiállítható az elmarasztaló minősítés. Szerencsére az adórendszerek objektív módon, nemzetközi összehasonlítással is vizsgálhatók, értékelhetők. Mérlegelhető példának okáért, hogy az adók a bruttó hazai termék, a GDP hány százalékát összpontosítják a költségvetésben, I továbbá, hogy milyen az adóstruktúra, az egyenes és a közvetett adókból származó bevételek aránya. Célszerű azt is vizsgálni, miképpen oszlanak meg az adók az egyes gazdasági ágazatok, valamint gazdasági folyamatok — például termelés-forgalmazás — között. Üjabban kerültek előtérbe azok az elemzések, amelyek az adózás—gazdasági növekedés kapcsolatát tárják fel, vagyis azt vizsgálják, hogy az adóterhek változása miképpen hat az alapvető gazdasági folyamatokra, a beruházásra, a fogyasztásra. Az érvényben lévő magyar adórendszerről az állapítható meg, hogy igen magas fokú — majd, 60 százalékos mértékű — GDP- centralizálást valósít meg. (Ez a szocialista országokban nem ritkaság, de magasabb a fejlett tőkés országok átlagánál.) Az adóstruktúra első számú jellemzője: alacsony a jövedelmi (bér- és kereseti) adó aránya, s igen magas a vállalatokat terhelő adóbevételek, elvonások részesedése. A különféle vállalati adók, elvonások — nyereségadó, város- . és községfejlesztési hozzájárulás, termelési adó, bér- és kereseti adó, felhalmozási, vagyonadó, vám, a hetvenes években eszközlekötési járulék, 1985-ig amortizációközpontosítás — bruttó nyereséghez viszonyított aránya a termelő vállalatok átlagában ma már 75-76 százalék, az iparban ennél is magasabb, 86-87 százalék. Dkadályozza a tisztánlátást Az utóbbi adatokból az is kitűnik, hogy az adóterhek elosztása a termelés-forgalmazás között nem arányos, túlzott mértékben a termelésre koncentrálódik. Szakmai, tehát adóztatási-adózási nézőpontból azért minősíthető korszerűtlennek, mert a termelés egymás utáni fázisaiban az adók halmozódnak, rontják a végtermék versenyképességét, akadályozzák közgazdasági tisztánlátást Tehát annak megállapítását, hogy a különböző termékek előállítása mennyibe kerül. Az adózás termelő vállalatokra való koncentrálásának egyik velejárója, következménye az adó- és termelői áremelkedések kapcsolatában kifejeződő inflációs hatás. A vállalatok nézőpontjából az a jelenlegi adórendszer legfőbb hátránya, hogy az elvonások magas szintje a jövedelmező gazdálkodók mozgásterét, fejlesztési lehetőségeit is korlátozza. S végezetül minősítés nélkül említjük, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult adóstruktúrában a lakossági adózásnak periférikus szerepe volt, a költségvetés összes bevételeiben a lakosság befizetései 6-8* százalékkal részesednek. Garamvölgyi István (Következik: II. Hogyan fizetnek a vállalatok?) Külföldi nyelvtanfolyam Véget ért a tüdőgyógyászok és allergolégusok kongresszusa Több mint másfél száz budapesti és vidéki nyelvtanár, angol szakos egyetemista és középiskolás diák utazik a közeli napokban az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Soros Alapítvány támogatásával öthetes intenzív nyelvi kurzuson vesz részt. A Soros Alapítvány és a Művelődési Minisztérium áprilisban meghirdetett pályázatára több mint ezren jelentkeztek: közülük választotta ki a bizottság azt a 162 tanárt, illetve diákot, akik július 1-től az USA három egyetemén tökéletesíthetik angol nyelvtudásukat, s ismerkedhetnek meg behatóan a kortárs amerikai irodalommal és művészetekkel. A Soros Alapítvány mintegy félmillió dolláros támogatásával első ízben szerveztek ilyen nyelvtanfolyamot, s főként azoknak tették lehetővé az utazást, akik magas színvonalon beszélik az angol nyelvet, de még nem jártak angol nyelvterületen. ötvenhárom középiskolai és 22 egyetemi tanár, valamint 75 egyetemi hallgató, illetve közép- iskolás diák mellett 12 olyan fiatal is részt vehet a tanfolyamon, aki az idei angol tanulmányi verseny döntőjébe jutott, és más tantárgyakból is kiváló eredményt ért el. Szombaton^ befejeződön Szombathelyen a Korányi Frigyes Tbc- és Tüdőgyógyász-társaság XIV. nagygyűlése, és a Magyar Aller- gológiai és Klinikai Immunológiai Társaság XV. vándorgyűlése. A két orvostársaság másodízben tartotta közösen kongresszusát, melyen most a környezeti tényezők és az asztma, illetve az allergiás eredetű tüdőbetegségek kialakulásának, diagnosztizálásának és gyógyításának lehetőségei kerültek napirendre. A téma fontosságát jelzi, hogy hazánkban mintegy 35 ezer asztmás beteget tartanak nyilván, s mint a legújabb tapasztalatok bizonyítják, egyre több más betegség hátterében is kimutathatók a környezeti allergiára visszavezethető okok. Kétszáz előadás és poszterbemutató segítségével áttekintették az allergiás betegségek gyógyításában elért eredményeket és a megelőzés lehetőségeit. Az előadások és a viták is egyértelműen igazolták,' hogy jó gyógyeredményt ma még csak a korán felkutatott betegeknél lehet'.elérni, ezért komolyabban kell venni a kezdeti tüneteket. A tanácskozás helyszínén rendezett kiállításon huszonöt nagy gyógyszer- és műszergyártó cég — köztük húsz külföldi — mutatta be termékeit. A két orvostársaság vezetősége megállapodott abban, hogy a két év múlva megrendezendő kongresszusukat ismét együttesen, közösen választott témában rendezik meg.
