Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-22 / 145. szám
Városvédők közgyűlés előtt 1987. június 22., hétfő Békés-Tarhost vissza kell adni a zenei életnek A városvédő, városszépítő egyesületek alakítása az utóbbi években országos mozgalommá vált. Szülőföldjüket szerető, lakóhelyük arculatáért aggódó, a történelmi múlt emlékeit féltő emberek önként vállalják ezekben az egyesületekben, klubokban, egyletekben, hogy szóval és tettel szolgálják e nemes ügyet. Az alföldi városok közül elsőként alakult, öt évvel ezelőtt a szarvasi egyesület, majd a megye sok települése, városa, községe követte, illetve követni készül a példát. Szarvas város nevéhez fűződik a Város-, Községvédő és -Szépítő Egyesületek Szövetségének létrejötte is: az egyesületek kezdeményezésére a szarvasi országos közgyűlésen — amelyen ott volt Pozsgay Imre, a HNF főtitkára — született az elhatározás az egyesületeket összefogó, a Hazafias Népfront égisze alatt működő országos szövetség megalakításáról. E szövetség most készül második közgyűlésére. Ez egyben az egyesületek hatodik országos tapasztalatcseréje lesz, s amelyet június 26—27-én Győrben tartanak meg. A közgyűlés előtt beszélgetésre kértük Csáky Csabát, a szövetség titkárát. — Mennyien tartoznak napjainkban a Város-, Községvédő és -Szépítő Egyesületek Szövetségéhez? — Tavaly 40 egyesület elhatározásából született a szövetség, amely a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működik, és az egyesületeknek nem felügyeleti, hanem érdekképviseleti szerve, és egyben tapasztalatcsere-fóruma — mondta Csáky Csaba. — Jelenleg 100 egyesület tagja a szövetségnek. Zömmel város-, község- védő, -szépítő egyesületeknek hívják ezeket, de helyenként nevezik baráti körnek vagy miként például Mezőberényben, egyletnek. Jogi kereteiket tekintve vannak egyesületek, amelyek önálló jogi személyként működnek és lazább formák a baráti körök, ahol a működtető a helyi tanács, a népfront vagy például f művelődési ház, s az önkormányzat legváltozatosabb formáit alkalmazzák. Számunkra nem is az elnevezés és a működési forma a fontos, a szövetség mindenkivel szívesen felveszi és tartja a kapcsolatot. — Miről lesz szó a győri közgyűlésen? — Együttműködési programot dolgoztunk ki sok társadalmi és állami szervvel, intézménnyel. Egyebek között ezekről tájékoztatjuk az egyesületeket. Szó lesz többek között arról, hogy a SZOT-tal kialakított együttműködési program alapján már jelentkezett a vasutasszakszervezet a régi állomásépületek megőrzése témájában, azután a Medosz a kastélyprogram kapcsán, a HVDSZ a városgazdálkodás, zöldterület-gazdálkodás témakörében. Az Országos Műemléki Felügyelőségnek mi az egyesületek révén társadalmi hátteret kívánunk adni a műemlékvédelemhez. E célt szolgálja az a konkrét tervünk is, hogy rövidesen nyilvánosságra hozzuk, miként lehet városképi, utcaképi szempontból fontos, megőrzendő épületeket, épületegyütteseket helyileg védetté nyilváníttatni. Erre egyébként országosan jó példával járnak elöl a gyulaiak. az ő módszereiket is köz- zétesszük. Azután: megküldjük az egyesületeknek az országos listán szereplő védett utcák, épületek, létesítmények névsorát. A környezetvédelem társadalmi bázisaiként is szolgálnak az egyesületek. Programot alakítottunk ki az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatallal is, amely szívesen fogadja a környezetrongálásokra figyelmeztető jelzéseket. Így. a mosonmagyaróvári egyesület tiltakozása nyomán került nagy nyilvánosság elé az „importszemét’' ügye is. Megállapodtunk továbbá a Mozgássérültek Szövetségével, előkészületben az együttműködési program a Szövosszal és már létre is jött a kapcsolat Somogy Megye Tanácsával. Ennek lényege, hogy miután nincs megyei szervezete az egyesületeknek, hadd tegyem hozzá, nem is kell, így a megyei tanács látja el az egyesületek törvényességi felügyeletét, miként ők hivatottak a szövetség közreműködésével, országos szervek bevonásával helyi vitás kérdésekben dönteni, ha az adott településen ez nem sikerül. Főképpen listán nem szereplő műemlék épületek lebontásakor kerülhet ilyesmire sor, miként most például Mezőtúron. Itt a Kos- suth-házat kórházbővítés miatt le akarják bontani. A szövetség beavatkozott, kérve, maradjon az épület. A Műemléki Felügyelőség már készít is egy tervet, amelyben megoldják a kórházbővítést úgy, hogy marad a Kossuth-ház is. Felvettük a kapcsolatot a kertészeti egyesüléssel, szorgalmazzuk városi főkertészek beállítását, legalább társadalmi megbízatásként, a TIT-tel városvédő akadémiákra dolgoztunk ki témajavaslatokat, a KISZ-szel városvédő ifjúsági táborok szervezéséről tárgyaltunk. — Májusban, a Békés megyében működő egyesületek tapasztalatcsere-találkozóján a gyulai egyesület jelentkezett a következő közgyűlés házigazdájának. Elképzelhető tehát, hogy jövőre itt tartják meg ezt az országos fórumot? — Igen, minden valószínűség szerint Gyulán lesz 1988-ban a harmadik közgyűlésünk, s egyben az egyesületek hetedik tapasztalatcsere-találkozója. Gyuláról szólva azt is hadd mondjam el, hogy szövetségünk népszerűsíteni igyekszik a vársorsjegy-akciót, amely az országban az első műemlékvédelmet szolgáló sorsjegyakció. A gyulai vár nemcsak Gyula városáé, nemcsak Békés megyéé. Közgyűlésünkön is lehet majd vársorsjegyet vásárolni. — Végül engedjen meg egy egészen más jellegű kérdést: mekkora apparátussal dolgozik a szövetség? — Egészen pontosan másfél függetlenített alkalmazottal. Az egyik a titkári állás, s a másik, fél műszakban a titkárnő. Nem is kívánjuk növelni a létszámot, nem szándékozunk irányítani az egyesületeket, beavatkozni a munkájukba sem, központi sémát rájuk erőltetni, csupán közvetíteni, egyeztetni. T. I. (Folytatás az 1. oldalról) hős a tervek szerint a jövőben ismét nagyobb szerepet kap a zeneoktatásban, a zenei továbbképzésben. Pártolni kell ezt a kezdeményezést. Vissza kell adni Békés- Tarhost a zenei életnek. Jó érzés tudni, hogy vannak elgondolások a karnagyképzés és -továbbképzés megkezdésére, és vannak lelkes emberek, akik készek a tervek valóra váltására. E gondolatok jegyében kívánok a XI. békés-tarhosi zenei napok hangversenyein valamennyiüknek sok, nagyszerű élményt. Pál Lénárd megnyitó szavai után Kovács P. Józseffel beszélgetve Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, volt tarhosi diák szólt a Tarhoson töltött időről, életpályájának eseményeiről, a bemutatásra kerülő művekről, a Zsoltárosról, a Már csak a dal, csak az segít című kórusművéről és az Orosházi madrigál számára írt Kantátáról, mellyel a szerző annak idején édesapját, Szokolay Bálintot és az orosházi kórust köszöntötte. A három művet ezután Gulyás György vezényletével a Debreceni Orvostudományi Egyetem kamarakórusa adta elő. Ezután következett a díszhangverseny nagy eseménye, Szokolay Sándor egyik korai műve, az I star pokoljárása című oratórium, melyet Weöres Sándor versére írt. A Debreceni MÁV filharmonikus zenekara és az orvostudományi egyetem kamarakórusa, valamint a négy szólista: Temesi Mária, Farkas Éva, Bordás György és Ütő Endre Gulyás György vezényletével kitűnő előadásban mutatta be Szokolay 8 tételes oratóriumát, Istar pokoljárását az emberért, a fényesség beteljesedéséért. Vasárnap délelőtt féT 10 órakor folytatódtak a zenei napok eseményei. A tarho- siak találkozóján arról beszélt Papp György pécsi zenetanár, volt tarhosi diák. hogy miként szolgálja a zene ügyét ma az aki Békés-Tar- hoson tanult. A fórum után 11 órakor Gulyás György nyitotta meg Bozay Attila szerzői matinéját, este Giuseppe Verdi Requiemje hangzott el a békési műemlék református templomban a Debreceni MÁV filharmonikus zenekar, a Fővárosi énekkar és az Ifjú zenebarátok központi kórusa (karigazgató Ugrin Gábor), valamint Csavlek Etelka, Kom- lósi Ildikó, Kelen Péter és Begányi Ferenc előadásában. A karnagy Joó Árpád volt. Ma, hétfőn délelőtt 10 órakor a zenei közművelődés aktuális kérdéseiről nyitnak fórumot a békési zeneiskolában. Ezen dr. Czine Mihály egyetemi tanár tart bevezető előadást „Érték, értékőrzés” címmel. Délután Csik István festőművész tárlata nyílik meg a Békési Galériában. Sass Ervin Gulyás György vezényelte a díszhangversenyt Pál Lénárd a hangverseny közönségének soraiban. Mellette jobbról Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára Fotó: Fazekas Ferenc fl fel nem tett kérdés Fél fenékkel ültünk a pádon, egymással szemben. Az ingamód ide-oda libbenő lábunk időnként összekoccant, de más igazán nem zavarta a csendet. A tanterem falai olyan jellegzetesen jellegtelen tanteremfalak voltak, hogy így utólag, már képtelen vagyok visszaemlékezni a be- hemót, téglalap alakú felületek részleteire. Talán szakállas, tudós tanárok fotói, talán az a mindig idejét múlt faliújság, talán azok a fekete gerincű acélhuzal virágtartók, talán a lélekben már kiszáradt aszparáguszok, talán tansegédeszköz- ábrák, vagy talán mindegyik ott lógott a falon, vagy csak egynémeiyik. Az« iskolagyűlésnek vége volt, a résztvevő diákok és tanárok már elmentek. Vége volt, és lényegét tekintve az esemény már beiratkozott a jelenünket és jövőnket névtelenül meghatározó, atomnyi semmiségek sorába, amelyek jeltelen totemoszlopként sorakoznak az emlékezetünkben. De ahogyan ez a fiú maga elé nézett, arra csak a tizenhattizennyolc évesek képesek. (Egyébként a kérdésére adott válasz óta ugyanebben a lelki pozitúrában álcázva önmagát, próbálja megemészteni a feldolgozhatatlan saétuációt.) A zárszó után, amikor az illendőség szerint nekem is a távozók között lett volna a helyem, éppen ezért kértem arra, hogy maradjon még egy percet. „Ha van időd" — tettem hozzá álnokul, holott nagyon jól tudtam, a legfontosabb dologra mindenkor, mindenkinek van ideje. A középiskolák iskolai küldöttgyűléseit, fórumait egy egy tőről fakadó, kettős igény hozta létre. Az új oktatási törvény betűi, amelyek korábban nem ismert jogosítványokkal ruházták fel a diákokat — szavuknak nyomatékot adva az iskolai közös dolgok lebonyolítására. Másrészt a KlSZ-kong- resszus törekvése, hogy kí- vül-belül megújítsák a szervezetet, pimaszul leegyszerűsítve pedig: felrázzák a tespedtségből ezt a korosztályt. A küldöttgyűlések témája roppant egyszerű: a tantestület nevében az igazgató elmondja a diákok képviselőinek, hogy az adott intézményben mire — milyen lehetőségek, normák, követelmények, feltételek, oktatási célok, pénzügyi keretek stb. között — megy ki a „buli”, a tanulók pedig miben javasolhatnak, kérhetnek, vagy dönthetnek. A diákok megkérdezik, felvetik és elmondják mindazt, amit igazán fontosnak tartanak. Ha a játszma a végéhez ért, akkor elkészül a közös magatartást szabályzó szentírás — házi szabályzat —. amely mint mentőöv, vigyáz a közös miheztartásra, a következő randevúig. A fórum előtt az igazgatóval a szobájában beszélgettünk. Szemlátomást nagyon készült a gyűlésre, azt is le merem írni, hogy becsületesen felkészült a tanulókkal való szembenézésre, a nyílt, alapos játékra. (Átgondolta a költségvetési kimutatásokat, az ösztöndíjak rendszerét, előkerítette az iskolai nyaraló építésének számláit, csoportosította a kiadásokat, becsillagoz- ta a házirend vitatott pontjait, összesítette a tanulókhoz előzetesen összegyűjtött kérdéseket stb.) Egyébként olyan vezető hírében állt, akinek van bátorsága nem demokratikusnak lenni akkor, amikor saját felelősségéről van szó, és van bátorsága hallgatni másokra, amikor az iskola dolgait vitatják meg. Bent a tanteremben — leszámítva az örök tanteremlégkör okozta feszítést a tüdőmben — minden rendben zajlott le. Csak egy pillanat volt a kivétel, amikor a velem szemben ülő srác feltett egy teljesen ártalmatlan kérdést. A válasz, legalábbis nekem, kívülállónak, kimerítőbb nem is lehetett volna. De ez a fiú valamit nagyon hiányolhatott belőle, mert már mozdult a keze, már-már nyílt a szája, hogy tovább kérdezzen... de aztán el sem kezdett lendülete megrekedt, és csak maga elé bámult. Hiába jöttek újabb kérdések, újabb válaszok, ez a fiú többet már nem oldódott fel. — Ugye, akartál még kérdezni valamit? — jegyeztem meg, csak úgy, szinte mellékesen, miközben azt figyeltem, hogyan vágnak rendet szitáló lábaink a szállingózó porszemek között. — Akartam — mondta, de mint akinek már teljesen mindegy, befejezettnek nyilvánította a „mondatot”. — És már a kezed is emelted volna, ha jól láttam — kezdtem kérkedni megfigyelőképességemmel. — Már majdnem felemeltem, de aztán mégsem — vallotta be olyan hangsúly- lyal, mint akit saját malomkövei kezdenek apróra zúzni. — De hát miért? Mindent megkérdezhettetek, minden kérdésre választ kaptatok, nem értelek. Hiszen (már ne is haragudj) olyan pitiáner dolgokról volt szó. — Nem mertem, mert ha jól hallottam, az egyik tanárunk személyes érdekeit érinti az ügy háttere, és én nála fogok érettségizni ... ! — bökte ki az előcitált mentséget, majd folytatta: és arra gondoltam, hogy jobb nekem, ha any- nyiban hagyom a dolgot. (Később megtudtam, hogy a háttérben mindössze egy fél információból eredő félreértésről van szó!) A fiú elmondta a mentségét, és ekkor „esett le”, hogy mi ez a maga elé nézés. önmaga előtt égett le, vagy ha nagyon kategorikus akarok lenni, akkor önmaga előtt játszotta el a hitelét, mert nem merte kibökni azt, amit szeretett volna. — De a többiek téged azért delegáltak ide, hogy rákérdezz bármire — próbáltam tovább feszíteni a húrt. Femelte a fejét, rám nézett és könyörületet várt: — Azt tudod, hogy a többiek is nála érettségiznek. Te elmégy, de mi addig is ide járunk, és a jövőnk múlhat ezen — mondja és ismét közénk telepszik a cinkos hallgatás. Előttem egy tizenhét éves fiatalember, aki eddigi legfontosabb csatáját — igaz, a ráció nevében, de gyávaságból — elvesztette, és belső gyóntató papja sehogy sem adja meg a felmentést. Fél fenékkel ültünk a pádon, egymással szemben. Az ingamód ide-oda libbenő lábunk időnként összekoccant, de más igazán nem zavarta a csendet. Lovász Sándor
