Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-22 / 145. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesiilletek! NÉPÚJSÁG fl MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA 1987. JÜNIUS 22., HÉTFŐ Ara: 1,80 forint XLII. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM Békés-Tarhost vissza kell adni a zenei életnek — mondotta a zenei napok megnyitó ünnepségén Pál Lénárd akadémikus, az MSZMP KB titkára Virágoznak a Dél-Amerikában honos óriás kaktuszok Szege­den a József Attila Tudományegyetem botanikus kertjében. A rózsához hasonló formájú és nagyságú virágokat sokan megcsodálják (MTl-fotó: Tóth Béla — KS) „1946-ban Gulyás György törhetetlen erélye megterem­tette semmiből Békés-Tar­host, az egyedül termékeny zenei népművelés fellegvá­rát. Rövid páréves működé­se csodájára jártak külföldi vendégeink. De észrevették itthon is. Irigység és rossz­akarat a személyi kultusz légkörében elérte, hogy egy tollvonással megszüntessék, kimondhatatlan kárára a népművelésnek és tekinté­lyes anyagi kárára az állam­nak” — írta Kodály Zoltán Visszatekintés című könyvé­ben, mely a Zeneműkiadónál jelent meg 1964-ben. A tar- hosi énekiskola tündöklését és tragikus bukását azóta sem fogalmazta meg senki tömörebben és szívbemarko- lóbban, Kodály szavai ma és a jövőben egyre jobban ar­ra intenek, hogy az irigység és rosszakarat e roppant té­vedését helyrehozni igyekez­zünk. Amikor hosszú hall­gatás után megszerveződtek a békés-tarhosi zenei napok, és a Kodály által felavatott zenepavilonban újra a mu­zsika csendült fel, már érez­hető volt, hogy az egykori „csodákat teremtő” énekis­kola szelleme újra feléledt, és kivirágzik. Szombaton este a XI. bé­kés-tarhosi zenei napok meg­nyitó ünnepségén először Németh István fotóművész Szokolay Sándort bemutató portrésorozatát adta át az érdeklődő közönségnek Vá­mos László, a megyei tanács művelődési osztályának ve­zetője és dr. Supka Magdol­na művészettörténész. „Né­meth István Szokolayt, a közéleti művészt, az átszel­lemült, világra figyelő mű­vészt idézi meg képsorozatá­ban, megtalálva az ember bemutatásának döntő pilla­natait” — mondotta Vámos László, míg dr. Supka Mag­dolna így jellemezte a nagy­vonalú tárlatot: „Egy láng­lelkű emberről van szó eze­ken a képeken”. A megnyi­tón Kodály János-köszön tő­jét énekelte a békési Szege­di Kis István Gimnázium ve­gyes kara Sebestyénné Far­kas Ilona vezetésével. A zenepavilon hangver­senytermében Pál Lénárd akadémikus, az MSZMP KB titkára mondott ünnepi be­szédet. — Békés-Tarhos neve nem­csak a magyar zenésztársa­dalom számára felejthetet­len, hanem sajátos szimbó­lum az egész hazai kulturá­lis élet számára is — mon­dotta. — A legendás emlé­kűnek nevezhető tarhosi ze­neiskola a felszabadulás utá­ni magyar művelődésügy egyik legragyogóbb kezdemé­nyezése volt. Az itt nevel­kedett egykori diákok kö­zül számosán a magyar ze­nei élet nagyra becsült al­kotó- vagy előadóművészei­ként tevékenykednek, sokan pedagógusként ápolják a tarhosi hagyományokat. A tarhosi iskola zenei és neve­lési igényességével máig ér­vényes mércét állított zene­oktatásunk számára; közös­ségi szemléletével, demokra­tizmusával jelentősen meg­előzte korát. A továbbiakban Pál Lé­nárd a művészetek embert formáló, nemesítő, igaz örö­möket közvetítő képességé­ről szólt, a közös éneklés, az együttes muzsikálás semmi­hez sem hasonlítható szépsé­geiről, majd így folytatta: — Azt hiszem — tisztelt zeneértő és zeneszerető pub­likum —, önök tudják a leg­jobban, mi minden történt az elmúlt négy évtizedben hazánkban a zenekultúra felvirágoztatásáért. Nagy munka folyt azért, hogy mi­nél többen lehessenek bir­tokosai azoknak a képessé­geknek és készségeknek, amelyek nélkül elképzelhe­tetlen a zene aktív művelé­se, élvezete, igazi birtokba vétele és közösségformáló 1‘ál Lénárd akadémikus, az MSZMP KB titkára mondott ün­nepi beszédet a zenei napok díszhangversenyén erejének kibontakoztatása. Meggyőződésem, hogy az el­ért eredményekben kulcs­szerepe volt a magyar ze­neoktatás kiváló minőségé­nek. Bizonyos, hogy zene­kultúránk egészének fejlő­dését. tartalmi metamorfó­zisait nem kizárólag a ze­nésztársadalom elitje hatá­rozza meg, hanem sokolda­lúan alakítja és befolyásolja mindezt a legszélesebb tö­megek zenei műveltsége, igényessége, ami viszont je­lentős mértékben függ a ze­nei nevelés hatékonyságától. Hazánk zeneművészete épp­úgy, mint a magyar zeneok­tatás, a korábbi évtizedek­ben jelentős nemzetközi el­ismerésre tett szert. Ugyan­akkor ma egyre jobban ér­zékelhető, hogy zeneművé­szetünk, zeneoktatásunk jó értelemben vett „fényes ki­rakata” mögött növekvő el­lentmondások, halmozódó nehézségek húzódnak meg, és ezek veszélyeztetik zenekul­túránk további fejlődését. Ma is igazak Kodály intel­mei: „Neveltünk zenei eli­tet ... de elfelejtettünk kö­Vámos László méltatta Németh István „Ecce autor” című fotográfia-kiállítását. A kép bal szélén Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző zönséget nevelni hozzá, melynek a zenei elit mun­kájára szüksége van.” Meg­lehetősen hézagos és egye­netlen mind eloszlását, mind színvonalát tekintve az elit utánpótlását jelentő háttér, s ugyanakkor a zenei mű­veltséget és igényességet ki­alakítani hivatott iskolai ze­nei nevelés is egyre nehe­zebb helyzetbe kerül. Üjra aktuális cél a zenei közízlés fejlesztése. Azt hiszem, ze­nekultúránk jövőjét ismét csak az iskolai zeneoktatás, a zenei nevelés színvonalá­nak, eredményességének fel­lendítésével biztosíthatjuk. Mindez arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a régi tarhosi zeneiskola akkori céljai ma éppen olyan aktuálisak, mint amilyenek annak ide­jén voltak. Pál Lénárd ezután nagy jelentőségűnek és példamu­tatónak tartotta, hogy a tar­hosi iskola megszűnése után jó két évtizeddel Békés vá­ros és Békés megye életre hívta a tarhosi zenei napo­kat, melyekkel újraéledt az egykori szellem és új lendü­letet nyert a helyi zenei élet. — Ügy vélem — folytat­ta —, joggal nevezhetem a békés-tarhosi zenei napok megrendezését példamutató­nak, nem is elsősorban azért, mert az itteni to­vábbképző tanfolyam magas színvonalú munkájával or­szágos jelentőségű funkciót lát el, hanem főleg azért, mert közvetlenül szolgálja a tarhosi hagyományok ápo­lását, s mert fényesen bizo­nyítja, hogy helyi társadal­mi összefogással messzeható eredményeket lehet elérni. Nagyszámú hozzáértő és lel­kes ember odaadó közös erő­feszítése fejeződik ki ebben a jelentős kulturális ese­ményben. Ami itt történt és történik, előrevetíti a jö­vőt: a társadalom művelődé­si igényeinek kielégítésében egyre nagyobb szerepe lesz a helyi, a közösségi kezde­ményezéseknek és a bátor­ságot, önállóságot kifejező tetteknek. Az ilyen kollek­tív összefogás fejleszti a kö­zösségi szellemet, a demok­ratizmust, növeli az embe­rek társadalmi felelősségét. — Kedves barátaim! örü­lök annak, hogy Békés-Tar­(Folytatás a 3. oldalon) Zászlóavató ünnepség Orosházán Az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépis­kola szombaton délelőtt tar­totta 65. tanévzáró ünnepsé­gét. Hoocz János igazgató- helyettes köszöntötte a meg­jelenteket, majd Fekete Sán­dor igazgató értékelte az el­múlt tanévet. Bevezetőjében arról szólt, hogy az új oktatási törvény életbe lépése igen jelentős változásokkal járt. Ebben a tanévben kezdődött meg az új típusú iskolarendszerű technikusképzés, amely jó tapasztalatokat hozott a ko­rábbi évekhez képest. A diá­kok öntevékenysége bővült, a KISZ-szervezetben, az ifjú­sági szakszervezeti mozga­lomban és a kollégiumi ön- kormányzatban biztató je­lek mutatkoznak. A diákok tanulmányi eredménye vál­tozó képet tükröz. Kedvező, hogy az elsőévesek körében csak egy tanuló bukott meg. Az országos szakmai tanul­mányi versenyen és a Ma­gyar Mezőgazdasági Múzeum pályázatán szép sikereket értek el az orosházi diákok. A kulturális és sportmunka is egyre magasabb színvo­nalat ér el. Harmincöt esztendővel ez­előtt, 1952-ben avatták fel az iskola zászlaját, amelyre mindig büszkék voltak a ta­nulók. Az Orosházi Üj Élet Termelőszövetkezet vezetősé­ge és tagsága úgy határozott, hogy új zászlót adományoz a mezőgazdasági szakközépis­kolának. Keresztes Sándor tsz-elnök többek között el­mondotta, évtizedek óta jó kapcsolat alakult ki az in­tézménnyel, s ennek továb­bi folytatását várják attól, hogy most új zászlót nyújta­nak át az iskolának. Fekete Sándor igazgató megköszönte a zászlót, és fogadalmat tett arra, hogy az iskola közössége a jövő­ben is tudása legjavát adja valamennyi területen. „A zászlófa büszkék leszünk és hűek szelleméhez” — mond­ta az igazgató. Ezután a társ oktatási in­tézmények, a városi tömeg­szervezetek, a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek és a helyi vállalatok képviselői szalagot kötöttek az új isko­lazászlóra. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért vé­get. V. L. Nemzetiségi ifjúsági találkozó Budapesten A hazánkban élő délszláv, német, román és szlovák nemzetiségek fiataljai — több mint 200-zan — talál­koztak szombaton a Pesti Vi­gadóban a KISZ KB és a magyarországi nemzetiségek szövetségeinek közös rendez­vényén. Ernőd Péter, a KISZ KB titkára megnyitójában többek között hangsúlyozta, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség aktívan kíván részt venni nemzetiségpoliti­kai feladataink megoldásá­ban. A magyarországi nem­zetiségek szövetségeinek if­júsági bizottságaival harma­dik alkalommal rendezte meg a nemzetiségi ifjúsági találkozót. Bemutatkozási le­hetőséget teremtettek a ha­gyományaikat,' kultúrájukat őrző nemzetiségi együttesek legjobbjainak, alkalmat ad­va a nemzetiségiek problé­máinak megvitatására is. A fórumon — amelyen részt vettek a nemzetiségek szövetségeinek vezetői — a fiatalok elmondták, mit kí­vánnak tenni a szövetségek támogatásával, hogy az ed­digieknél is eredményeseb­ben ápolják anyanyelvűket, nemzetiségi kultúrájukat, fejlesszék nemzetiségi tuda­tukat. Az irodalmi műsor­ban hazai nemzetiségi írók és költők műveit tolmácsol­ták. Bemutatták a Nyelvé­ben él a nemzetiség című filmet, amelyet a résztvevők megvitattak az alkotókkal. A nemzetiségi együttesek és énekesek ízelítőt adtak gazdag folklórjukból. Közre­működött többek között a soroksári német nemzetiségi táncegyüttes, az etyeki fúvós úttörőzenekar, a Studienka szlovák ifjúsági együttes,. Felléptek a telekgerendási és a budapesti szlovák tánco­sok, a piliscsévi szlovák nép­dalénekesek. Szerepelt a ta­lálkozón a méhkeréki román nemzetiségi hagyományőrző ifjúsági együttes, a Magyar- országi Románok Demokrati­kus Szövetségének zenekara, a Fáklya nemzetiségi tánc- együttes. Dél-szláv, német, román és szlovák táncház műsorával zárult a találko­zó első napi programja. Vasárnap folytatódott a találkozó. Mindkét napon a Vörösmarty téren a nemze­tiségi együttesek és fúvósze­nekarok szórakoztatták a sé­tálókat.

Next

/
Thumbnails
Contents