Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

1987. június 20., szombat OTTHON Vonzónak maradni! „És jönnek távol, ferde illatok...” — jegyzi meg Karinthy-stílusban az előt­tem álló fiatalember; a buzs végébe igyekszik, gon­dolván, odáig csak nem ér el az ápolatlan idős asz- szonyból áradó orrfacsaró szag. A közelében levők un­dorral fordítják el fejüket, hogy ne szívják be a bűzös levegőt. Röpködnek a meg­jegyzések. Alig várom, hogy leszállhassak. Nem ritka eset, hogy ut­cán, parkokban, üzletekben, vagy moziban mosdatlan, átható testszagú, piszkos ru­hájú ember kerül mellénk, köztük sok az idős ember. Munkahelyen is beszédté­ma, ha szutykos (heg a szomszéd, és csak befogott orral tanácsos elmenni nyi­tott ajtaja előtt. Még kíno­sabb, amikor családon be­lül, mondjuk az anyós nem szeret mosakodni, s nem mernek szólni neki, csak célozgatnak rá, hogy most éppen szabad a fürdőszoba. A tisztálkodás alól a ma­gas életkor sem ad felmen­tést: az ápolatlan ember egyaránt taszító, ha fiatal, ha öreg. Sajnos, az évek múlásával gyakran együtt jár az elhanyagolt külső. Vannak, akik azt hiszik. hogy arcuk ráncosodása, testük elveszített rugalmas­sága, megkopása eleve gusz­tustalanná, taszítóvá teszi őket a fiatalok szemében, holott ez csak akkor van így, ha tiszfátlansággal pá­rosul. Arra nem is gondol­nak, hogy mosdatlanságuk- kal még jobban felgyorsít­ják az öregedés folyamatát, mert ezzel gátolják bőrük lélegzését. Egy takaros, tiszta het­venéves ember is lehet von­zó jelenség, társaságban szí­vesen fogadják. Nem így, ha gyér haja fénytelenül összeragadva tapad fejére, nyakráncaiban sötét árnyék ül, fogsorán még az előző napok ételmaradéka, a kör­mei hosszúak és piszkosak. Lehet akármilyen nagy tu­dású, ha ápolatlan, oda a tekintélye. A tisztaság nem szegény­ség, vagy gazdagság kérdé­se. Szappanra és vízre min­denkinek telik. Akinek nincs fürdőszobája, annak ott a tisztasági közfürdő, legalább hetenként egyszer, más napokon megteszi egy lavór víz is, esténként — tetőtől talpig — abban is le lehet mosni az utca porát. Nem tanácsos naponta órá­kig ülni egy kád meleg víz­ben, a zuhanyozás idős kor­ban ajánlatosabb. Használ­jon babaszappant, mert a többi pipereszappan szárító hatású, a krémszappan meg drága. A hajmosás leg­alább kéthetenként szüksé­ges. Aki fürdőbe jár, mindjárt alkalma nyílik a vérkerin­gést serkentő masszázsra, vagy gőzre. Idős korban ne­hezen hajlik a derék, rom­lik a látás, remeg a kéz, te­hát a lábfej elérése nehéz­kes. Ezért a lábujj körmé­nek levágását jobb pedikű­rösre bízni. Ennyit áldozni kell, a fáradt, visszeres lá­bak már-már megszokott sajgását felesleges tetézni egy begyulladt tyúkszem, vagy benőtt köröm fájdal­mával. Nézzünk tükörbe — igaz, nem harmincéves arcunk tekint ránk, de rokonszen­vessé, sőt, széppé lehet ten­ni mai arcunkat is. Ha fá­radt, duzzadt a szemhéjunk, a szokásos délutáni pihenő alatt kamillás borogatással rendbe hozható. Öregít és visszatetsző a fogatlan száj, a mosatlan fogsor egyene­sen undort kelt. Alapvető higiénés követelmény a száj rendbentartása. Nem megol­dás kezünket szánk elé tartva beszélni, hiszen azzal csak felkeltjük a figyelmet fogyatékosságunkra. Idő, pénz, erő — véthető fel ellenérvként. Kétségte­len, testünk ápolása fára­dalmakkal, sőt, némi áldo­zatokkal is jár, de ez épp­úgy hozzátartozik az emberi szükségletekhez, mint az evés, a mozgás, az alvás, a friss levegő. Annyiban kü­lönbözik az itt felsoroltak­tól, hogy nemcsak magunk­nak. hanem környezetünk­nek is tartozunk vele. Be­folyásolja közérzetünket és emberi kapcsolatainkat. Ez is az üde öregség titka. H. A. (MTI-fotó - Krista Gábor felvétele — KS) Varrjunk sátort! Sátorponyvából erős, és a vásároltnál lé­nyegesen olcsóbb kétszemélyes sátort ké­szíthetünk. Az ábra alsó részén levő sablon az egyes részeknek a varrás előtti formáját mutatja. A tető (1) és az oldalfalak (2) két vászoncsíkból készülnek. A tető közepétől kezdve szimpla öltéssel összevarrjuk a te­tőt a mellső fal (3) és a hátsó fal’ (4) szé­leivel. A hátsó falba bevarrjuk a kör alakú nylonhálóból készített ablakot. A mellső fal két részből áll: a függőleges bajárati nyí­lás cipzárral zárható. A falnak (3) legalább a felét nvithatóvá kell tenni az alsó él men- ' tén is, hogy kényelmesen járható legyen. A ponyva összevarrását az ábra felső ré­szében levő keresztmetszetek mutatják. Az öltések helyeit (az átvarrás pontjait) nyi­lakkal jelöltük. A tető mellső és hátsó ré­szeihez fölül hozzávarrjuk a háromszögű ereszeket (5). A sátor két fenyőfa (vagy egymásba tol­ható alumínium) rúddal van alátámasztva. A rudak magasságát kísérletezéssel hatá­rozzuk meg a sátor próbafelállítása után. A rúdalátámasztás helyén a sátorponyvát meg kell erősíteni. A falak és a tető összevarrása után a sá­tor alsó részéhez varrjuk a sátor padlóját. A padlót gumírozott vászonból vagy vastag impregnált vászonból kell elkészíteni. A padló széleire erős szalagból néhány hur­kot varrjunk fel; ezekbe fűzzük a talajhoz rögzítő cövek zsinórjait (Ilyen cövekek ké­szíthetők kb. 4 mm vastag drótból). A sátor legalább hat pontban van kife­szítve: a tető négy sarkán, és az ereszre szerelt (5) füleknél. A sátorkötelek csatla­kozási helyein a ponyvát meg kell erősíte­ni, e helyekre két oldalról bőrből kivágott karikát kell a lvukak köré varrna. BK. Tojáslepény-variációk Hozzávalók: tojás, tejszín, vagy tej, só, zsír, vagy olaj, vagy vaj. Különböző töltelék. A tojásokat felütjük, ke­vés tejszínt vagy tejet te­szünk bele, sózzuk, és villá­val felverjük. -Serpenyőben felhevített zsiradékon, erős tűzön megsütjük, megkever­jük, rázogatjuk, majd az előre elkészített tölteléket egyik felére rárakjuk, és a lepeny másik felét ráhajtjuk, hogy hosszúkás alakú legyen. Villával szurkáljuk meg, hogy a lepény közepe is át­süljön, és az alja szép piros legyen. Tálra borítjuk, hogy a piros része legyen fölül. TÖLTELÉKEK: Leesés kolbász: a kockára vágott szalonnát megpirít­juk, ebben megfonnyasztjuk az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk a karikára vá­gott kolbászt, vagy virslit, a feldarabolt zöldpaprikát, pa­radicsomot, és megsózva, paprikázva megpároljuk. Gombás-szárnyas vagda- lék: vajban pirított, szele­tekre vágott gombához hoz­záadjuk a szárnyas vagdalé- kot, puhára pároljuk. Karottapüré: vajban pá­rolt, ízesített karottával tölt­jük a tojáslepényt. Zöldséges töltelék: külön­féle zöldségeket (petrezse­lyemgyökér, sárgarépa, kara­lábé, zeller) apróra vágunk, enyhén sózva, vajon megpá­roljuk, apróra vágott petre­zselyemmel meghintjük. A tojáslepény tetejére vajas kelvirág-rózsákat teszünk díszítésül. A tojáslepények kiegészí­tőjeként krémmártást, citro­mos mártást, madeiramár­tást adhatunk. M. M. a harisnyáról — A nejlonharisnya tovább tart, ha:-= kesztyűs kézzel huzzuk fel;-= vizesen nem vesszük fel; minden viselés után kiöb­lítjük langyos vízben, de csak annyira, hogy a port lemossuk róla; = az öblítővízbe néhány csepp ecetet öntünk és kéthetenként ebben áztatjuk; = sem napon, sem tűz (fűtő­test) közelében, sem pedig szél­ben nem szárítjuk. — Azt a harisnyát, amelyet nyáron nem viselünk, ősszel a következő módon frissíthetjük fel: 3 liter vízben főzzünk meg 3 maréknyi korpát, a vizet szűr­jük le, és amikor langyosra hűlt, mártogassuk bele a ha­risnyát, majd kis idő múlva mossuk ki. — Ha a harisnya a mosás után sem veszítette el kellemet­len szagát, mártsuk szódabikar- bónás vízbe. — Filc helyett a harisnya is kiváló alátét lehet éles szélű tárgyak alatt. — Ha a gépkocsiban elszakad az ékszíj, a nejlonharisnya ki­válóan helyettesíti, amíg haza vagy a szerelőhöz nem érünk. A méh- és darázsszúrás veszélyei Teljesen közömbös, hogy méh vagy darázs szúrja-e meg az embert, mert mérgük, a „fosz- folipázé—A” azonos. Ez a mé­reg, ha allergiás, túlérzékeny­ségben szenvedő ember szerve­zetébe jut, akár életveszélyes, fulladással járó sokkos roha­mot is okozhat. Ha nem aller­giás embert ér méh-, vagy da­rázsszúrás, a méreg csak fáj­dalmat és helyi gyulladást okoz. Igaz, hogy ha egyszerre 100 vagy 200 darázs vagy méh szúr meg egy embert, ennyi méreg súlyos következmények­kel járhat. Svájcban évente al­lergiás egyéneket ért méh vagy darázsszúrás következtében 3-4 halálesetre kerül sor. Emiatt egy Hannoverben tartott orvos- kongresszuson dr. C. Wagen­seil azt javasolta, hogy célszerű lenne minden embernek a méh- méreggel szembeni allergiás túl­érzékenységét megfelelő bőr­próbával vagy vérvizsgálattal megállapítani. Ha e szűrővizs­gálatok során ilyen irányú al­lergiás túlérzékenységet állapí­tanának meg, sor kerülhetne a túlérzékenység megszüntetésére, deszenzibilizálására. A deszen- zibilizálást intézetben végzik úgy, hogy fokozódó adagban ismételten juttatnak az allergi­ás szervezetében hígított méh- mérget. A deszenzibilizálást mindenképpen intézetben aján­latos elkezdeni, ahol a gyors és hatásos beavatkozás feltételei adottak. Így készül az áttört simahimzés Igen szép, tetszetős és a látszat ellenére sem nehéz az áttört sima hímzés. Az első teendő a kiszemelt minta átrajzolása az anyag­ra. Körvonalait körülfércel- jük, így a hímzés erősebb és domborúbb lesz. A kitöltésnek a körvona­lak mentén történő körül- fércelésén kívül „pókháló­nak" nevezett összekötőszá- lakkal is dolgozunk: a tűt a fonállal kihúzzuk a Körvo­nal egyik szélén, és átvisz- szük az átellenes szelére, ahol beszúrjuk és visszafelé haladva férceljük tovább. A keresztszálak lehetnek csavart, hurkolt vagy ösz­szefont szálak. Fércelés köz­ben nem érünk az alaphoz, s így a csavart szál szaba­don köti össze a minta egyik részét a másikkal. A fonal ne legyen se túl fe­szes, se túl laza. Amikor egy keresztszállal végez­tünk, áthúzzuk a fonalat, és a kitöltésen folytatjuk az öltést a következő kereszt­szálig. Ha a keresztszálak egymást is keresztezik, ak­kor a következő módon já­runk el: meghúzzuk a ke­resztszálat A ponttól B pon­tig, majd elkezdjük körül­fonni. Amikor a közepére értünk, elkanyarodunk D pont felé. Itt megerősítjük a fonalat, majd visszafor­dulva, megint körülfonjuk a közepéig. Itt aztán C ponthoz húzzuk a szálat, majd ismét visszafordulunk a közepéhez, s innen A-hoz térünk vissza a varrással. A keresztszálak találkozá­sánál „pókot” készítünk: az utolsó keresztszálnál, a kö­zéptől kiindulva a tűt a fo­nállal felváltva a „pókháló" alatt* és fölött bújtatjuk ót, és így 2-3 kört csinálunk. Amikor a pókháló utolsó szálának köcülfonatlan szá­lához érünk, ezen is körül­csavarjuk a fonalat, és visszatérünk a hímzés végé­hez. A körvonalak mentén huroköltéssel varrjuk ki a mintát. A kész hímzést ki­mossuk, fonákján levasal­juk, s éles lpsollóval kivág­juk a minták közötti része­ket. B. K. A Magyar Posta az „Év- fordulók-események ’87” so­rozat újabb darabjaként jú­nius 25-én forgalomba bo­csátja a „125 éves a Nyom­da-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezete” elnevezésű. 4 forintos bélyeget, amely Vagyóczky Károly grafikus- művész terve alapján egy­millió 309 ezer 300 fogazott és 4 ezer 700 fogazatlan példányban, rézmetszet-of- szetnyomtatással a Pénz­jegynyomdában készült. A bélyeg mindenfajta postai küldemény bérmentesítésére korlátlanul felhasználható; árusítása 1989. december Sí­ével szűnik meg. A Déli-sark-kutatás 75. évfordulója alkalmából jú­nius 30-án bocsátják forga­lomba „75 éves az Antark- tisz-kutatás” elnevezésű, húsz forint össznévértékű és hat címletű bélyegsoro­zatot, valamint egy húsz fo­rintos bélyegblokkot, ame­lyek Varga Pál grafikusmű­vész terve nyomán 515 ezer 600 fogazott és 8 ezer 700 fogazatlan, illetve 258 ezer 300 fogazott és 9 ezer 700 fogazatlan példányban, többszínű ofszetnyomtatás­sal ugyancsak a Pénzjegy- nyomdában készültek. A 2 forintos címletű bé­lyegek James Cook (1728— 1779), Fabian von Bellings­hausen (1778—1852) és Er­nest H. Shackleton (1874— 1922), a 4 forintosok Robert F. Scott (1868—1912) és Ro­ald Amundsen (1872—1928), a 6 forintos címletű pedig Richard E. Byrd (1888— 1957) sarkkutató portréját ábrázolja. A sor mindenfaj­ta postai küldemény, a blokk — értéklevél kivéte­lével — szintén mindenne­mű postai küldemény bér- mentesítésére korlátlanul felhasználható; a bélyegsor árusítása 1989. december 31-ével, a blokké pedig 1988. június 30-ával szűnik meg. (Szendéi)

Next

/
Thumbnails
Contents