Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-19 / 143. szám

1987. június 19., péntek Szlovák ol Lipták Erzsinek fülig ér a szája. Mozdul minden tag­ja, hogy társával „táncba” induljon. Dzsesszbalettet mu­tatnak be Paulovics Zsuzsá­val. Pattog a muzsika, a két kislány mindent elfelejt, csak a ritmusra figyelnek .. . A teremben körben ülnek a többiek: fiúk, lányok. A zene ütemére mozog kezük, lábuk, ahogy utánozzák — öntudatlanul — a terem kö­zepén táncoló kis kislányt. A breznói úttörőház han­gos a „mieinktől”. Hogy ma­gyarok, azt csak mi tudjuk, akik meglátogatni jöttünk őket, pontosabban részt ven­ni a 10 napos olvasótábor zárásán. Pecsenya Edit tá­borvezető tanárnő tájékoztat — akiről a krónikás azt hit­te, hogy diáklány és az ol­vasótábor egyik résztvevője! Segítségére van István Má­ria, Pribojszki Judit és Han- kóczi Márta, akik szintén le­tagadhatnák, hogy végzett tanárok. Olyan fiatalok. Az esti előadás próbája után a gyerekek körbe ül­nek. Kedvesek, szolgálatké­szek . . . Felelnek sorjában, ahogy kérdezem őket. Varga György Telekgeren­dásról jött Ahogy a többie­ket, őt is szlovák családnál helyezték el. Azt mondja gyönyörű lakásban, kedves emberek között töltötte a tíz napot. — Sokat tanultam ám, tet­szik tudni, de azért a szó­tárt is elő-elő kellett ven­nem. Jó lenne máskor is el­jönni . .. Szabó Erzsébet Kétsop- ronyból indult Breznóba; 13 éves és szeretné majd a szlo­vák gimnáziumot elvégezni. — Nekem már nem volt szükségem szótárra. A ven­dégfogadó néni és bácsi tü­relmes volt velem, egész jól megértettük egymást. Vittek kirándulni és együtt látogat­tuk meg az ő családjukat is ... Hajnóczi Judit Békéscsa­báról való. A szlovák gimná­zium első osztályát végezte. — Hatan jöttünk a gimná­ziumból. Nyolc éve tanulom a nyelvet és nem is volt szükségem szótárra. Pedig anyámék nem beszélik ott­hon a szlovákot. Az itteni családban olyan szívélyesen fogadtak, mintha legalábbis ga, hogy az egymás mellé helyezett alkotások egyedisé­ge feloldódik, s egymáshoz való viszonyuk kezd fontos­sá válni. Kovács Tamás Vil­mos a kiszolgáltatottságot, a bizonytalanságot érzékelteti drámai szituációkat teremt­ve emberalakjaival. Tóth Er­nő a korántsem zavartalan idill állapotát tárja elénk szürreális felfogású, különös lényeket, különc egyénisége­ket felvonultató képein. Az előbbi alkotó a festői szín­hatások eszközeivel teremti meg képei hangulatát, az utóbbi a grafika lehetősé­geivel helyez nagyobb hang­súlyt piktúrája fejlesztésére. Mindkettőjükre jellemző a groteszk hangvétel: a riasz­tóan torz, rút, vagy általá­ban félelmet keltő vonás ele­gyedik a kedves, bájos ki­csinyességgel. A káosz érzé­séből azonban felvillantanak valami reményt, így a segít­ség nélkül maradt ember életérzése nem csupán kife­jezést nyer, hanem biztatást is kap. Közös bennük, hogy figyelnek a tradíciókra és az új törekvésekre, a festészet maradandó értékeire és a progresszív kísérletekre. Té­mafelvetésük, formanyelvük egyénenként eltérő, de azo­nos bennük, hogy a valósá­got úgy akarják ábrázolni, hogy abba a valóságon túli (intellektuális, pszichikai, lá- tomásos stb.) elemeket is beolvasztják. A bemutatott művek és az új kiállítóterem feltétlenül érdemes a megtekintésre. A fenti idézet a Képcsarnok di­cséretére szolgáljon, mert volt bátorságuk a megszo­kottól eltérő kiállítást ren­dezni két fiatal művész szá­mára. A tárlat június 28-ig tekinthető meg. (Képünk Tóth Ernő Éjszakai capriccio I. című festményének rep­rodukciója.) Cs. Tóth János Csabai festő a Csontváry Teremben Mottó: „Sohasem az a baj, ha másként gondolkodunk valamiről — az a baj, ha nem gondolkodunk elég ere­detien. Egyedül a koncepció színvonalára kell tekintettel lenni, de attól nem riadha­tunk vissza, ha valamely fel­fogás szokatlan.” Kovács Tamás Vilmos és Tóth Ernő annak a fiatal generációnak a tagjai, akik­nek a főiskoláról való kiraj­zása egybeesett a hetvenes évek végének hazai képző- művészeti stílusváltozásával. Műveiken így teljes vége­zettségében tanulmányozha­tó a Kondor Béla utáni — az ő elveire, grafikai ered­ményeire alapozó — művé­szetfelfogás polgárjogosult­sága. A két alkotó gyorsan teremtett magának egyéni vi­lágot, de munkabírásukról, művészi elkötelezettségükről is híresek. Ök azok az alko­tók, akik egyéni, festői, gra­fikai nyelvezetük kialakítása után sem nyugodtak meg a siker oly fontos — de időn­ként elandalító — eredmé­nyeiben, hanem folytonos töprengéssel, kutatással to­vábbhaladnak következetes útjukon. Energiájukat, mun­kakedvüket mutatja a fővá­ros Csontváry Termében nyílt közös kiállításuk. Né­mi herce-hurca előzte meg az újjáalakított — igazán impozáns és a célnak min­den szempontból megfelelő — helyiség elnevezését. Né- hányan „Képszalon” elneve­zésű meghívót kaptak, de végül maradt a bemutatóte­rem megnevezés: ki-ki dönt­se el, melyik a számára oda­illő szó. Számomra az előb­bi. A múlt héten nyílt kiál­lítás a társművészetek szá­mára is fórumot jelentett: szép számú közönség előtt a budapesti Haydn vonóstrió előadása teremtett ihletett hangulatot a művek befoga­dásához. A tárlat művészi színvo­nala méltó a terem megnyi­tásának aktusához. A Kép­csarnok kiállítótermében zö­mében a könnyen érthető, sokak számára befogadható művek jelennek meg. Az ér­zelmekkel dúsított táj, a kel­lemesen megélt pillanatok emléke, a finoman, tartóz­kodóan fűszerezett modern-' ség, a konfliktusmentes je­lenségek felé fordulás, a lát­vány, vagy a gondolatok szépségének keresése a programadó festői feladat, örvendetes, hogy ez alka­lommal a művészeknek nem kellett megalkudniuk: a mi­nőséget tarthatták csak szem előtt. Vannak korok, amikor nem lehetséges totális művé­szet. A művészileg elérhető teljesség ilyenkor a hiány felmutatásában található meg. A hiány elsősorban az emberi kapcsolatok termé­szetességében jelentkezik: a két alkotó kérdésfelvetései ezt bizonyítják. Akárhogy is akarom kikerülni az ilyenkor szokásos — „mi a közös?” — kérdést, nem megy. A közös kiállítások sajátossá­vasótábor Breznóban a rokonuk lennék. Elvittek kirándulni és bármit kiej­tettem a számon, már meg is vették. Később vigyáznom kellett, nehogy előttük kí­vánjak meg valamit. A ven­déglátó bácsi sárkányrepülő. Gondoltam, megkérem, hogy én is kipróbálhassam. Aztán amikor elmesélte, hogy mi­lyen sok baleset történt mos­tanában, hamar lemondtam róla ... Lapusni Natália a békés­csabai szlovák gimnázium harmadik osztályát végezte. Négyes tanuló. — Tizenegy éve tanulom a nyelvel. Lehet, hogy túl­zás, de úgy érzem, majdnem mindent megértek. Azért könnyebb nekem, mert a szüleim is beszélik a szlová­kot. Attól függetlenül, hogy azt hittem, jól értem és be­szélem a nyelvet, nagyon so­kat jelentett, hogy családok­nál voltunk, akik véletlenül sem tudtak magyarul. így aztán sok-sok olyan szót is megtanultam, ami nem hasz­nálatos az otthoni, minden­napi beszédben. Szilágyi Nóra, a szarvasi általános iskola 6. osztályos tanulója. Részt vett egy or­szágos olvasóversenyen, ahol csapatban a legjobbak vol­tak. így került Breznóba. — Én még az óvodában kezdtem a szlovákot tanulni. Az anyukám beszéli a nyel­vet, apu nem. Hoztam ma­gammal szótárt, de csak ke­veset kellett használnom. * * * A Békéscsabai Városi Ta­nácsnak is szívügye ez a tá­bor. Tőlük telhetőén min­dent megtesznek, hogy a le­hető legjobban sikerüljön. S hogy ez közös érdek, kide­rült abból, amit a breznói városi tanács elnöke: Vladi­mir Strmen záróbeszédében elmondott: szeretné, ha ez a jó kapcsolat Brezno és Bé­késcsaba között a jövőben is megmaradna! A búcsúestre közel 150 vendég jött el, hogy meg­hallgassák. megnézzék a Ma­gyarországról jött gyerekek műsorát. Ott volt szinte va­lamennyi breznói szülő, akik 10 napra vendégül látták a mi gyerekeinket. A műsor­ban bábjáték és vers, szlo­vák tánc és mandolinszóló szerepelt. Nagy sikert arat­tak a lányok-fiúk. A műsor után kérdeztem meg az egyik vendéglátót, mi a véleménye arról, hogy családoknál helyezik el a gyerekeket? Kilvády Stefan: — Köny­nyen megtaláltuk a kapcso­latot azzal a kislánnyal, aki nálunk volt. Ahogy megér­kezett, már tudtuk, hogy nem lesz vele probléma. Ügy vi­selkedett, mintha sokadszor járt volriá nálunk. Ha volt valami szó, amit a kislány rosszul mondott, igyekeztünk úgy kijavítani, hogy nehogy elvegyük a kedvét a további beszélgetéstől. Tudja, remek dolog, hogy a magyar gye­rekeket családoknál helyezik el. Hiszen nekünk össze kell tartanunk, különösen a szom­széd népeknek. Ivan Halama, a breznói ifjúsági ház igazgatója: — Az a megállapításom, hogy ez a tábor sikerült a legjob­ban. Valószínű azzal ma­gyarázható, hogy az évek so­rán kialakult a megfelelő program. Az itteni családok sok mindent megtudnak Ma­gyarországról, a magyar gye­rekek viszont azt láthatták, hogyan élnek itt az emberek, milyenek a mi körülménye­ink . . . Ami a jövőt illeti, úgy gondolom, hogy a tábo­rokkal egy időben jó lenne, ha Breznóban kiállítást szer­veznének, Magyarországot bernutatva. Azt tapasztaltam, hogy ez a 10 nap nagyon- nagyon sokat jelentett a szlovák nyelv jobb elsajátí­tásában. A gyerekekért ten­ni nem energiaveszteség, ha^ nem befektetés. Kép, szöveg: Béla Vali „SZÍT Közművelődési Intézet” Jól jött a Medosz-pályázaton nyert kétmillió forint „SZÁT Közművelődési In­tézet” — olvasom a frissen festett tábla feltűnően szép nagybetűit Szarvason, a Sza­badság út 30. szám alatt le­vő irodaház lépcsőházában. — Parancsoljon beljebb fáradni, ez az emelet telje­sen hozzánk tartozik — in­vitál barátságosan Roszik György, a Szarvasi Állami Tangazdaság szb-titkára. — A kis folyosót üzemorvosi rendelővé alakítottuk át, a hosszúfolyosó valamennyi helyisége a közművelődést szolgálja. Kezdjük mindjárt jobbra, az 1. számú játékte­remmel. Bevallom, a látvány egy pillanatra lenyűgözött. Sze­meim elsősorban a gyönyö­rű bútorokat, függönyöket, szőnyegeket és egyéb lakbe­rendezési tárgyakat vették észre. A színek harmóniája, a bútorok formagazdagsága jó ízlésre vall. A magas- támlájú, faragott székek fa­részéhez jól illik a moha­zöld plüss kárpit. Hasonló anyagból készültek a sötétí­tőfüggönyök és a falikárpi­tok. A nehézbársony sötétí­tőhöz pille könnyű csipke- függönyt szereltek. Amikor alaposan „kibámészkodtam" magam, akkor vettem észre a teremben a két színes-tv-t, a két Commodore 64 számí­tógépet a hozzájuk tartozó programozóval, a két videót a videó-kamerával, a bili­árd- és a rexasztalt. A könyvtárban háromezer kötet várja az olvasót, és 23-féle napilap, képes folyó­irat. Olyan lapokat forgat­hatnak itt a vendégek töb­bek között mint az ötlet, az Interpressz, Ez a divat, a Nők Lapja és sok más olyan sajtóterméket, melyeket a kis keresetű emberek saját zsebből nem vásárolnának meg. A kistanácskozóban az ovális asztalhoz 12 „dühös", vagy nem dühös ember te­lepedhet. Az előadó nagyte­remben 150-en foglalhatnak helyet. A tágas videoterem után következik a büfé, melynek pazar berendezése bárhol megállná a helyét. Megfigyeltem: a különböző helyiségekben a bútorkárpit barna-, alma- és mohazöld plüss. Egyszerűen gyönyörű! — Május elsején nyílt meg közművelődési intéze­tünk — mondja Vári László, a gazdaság közművelődési előadója. — A feleségemmel ketten látjuk el itt a tenni­valókat. Hetenként három­szor tartunk nyitva délután öt órától. Az érdeklődés máris óriási. A gyermekek már két órakor jöhetnek, akik játékosan szeretnének megismerkedni a számítógé­pekkel. A nyári tapasztala­tokat hasznosítjuk majd a hosszú téli hónapokban. Any- nyit máris mondhatok, sűrí­teni kell a nyitva tartási időt. Minden hétfőn közműve­lődési, közoktatási témájú videofilmeket vetítünk. Dol­gozóink egy-egy vendéget hozhatnak magukkal. Az előadó nagyteremben rende­zünk egyebek között isme­retterjesztő előadásokat, fil­meket vetítünk, itt tartjuk a gyermekek névadó ünnep­ségét, a KISZ-fiatalok, a szo­cialista brigádok, a nyugdí­jasok, a nőbizottság tagjai és mások adhatnak itt egy­másnak randevút. A videó- teremben változatos témájú vetítéseket garantálunk. Egyébként a videofelszere- lésünk már eddig is sok jó „szolgálatot” tett. Felvettük egyebek között az élüzem avatóünnepség gazdag prog­ramját, a Kákán megrende­zett ifjúsági nap eseménye­it, megörökítjük a névadó ünnepségek ceremóniáját, a sportolóink szerepléseit —, hogy csak néhány témát em­lítsek a sok közül. Csereüdültetési progra­munk keretében Siófokra csehszlovák vendégeket vá­runk, Csopakra pedig NDK- belieket. A baráti találkozók legfontosabb epizódjait ugyancsak megörökítjük. Szeretnénk a gazdaság dol­gozóinak élet- és munkakö­rülményeit bemutatni és szá­mos dolgot filmre venni. A büfében töményt nem tar­tunk, de sört, bort egy-egy pohárral kulturált körül­mények között elfogyaszthat a kedves vendég. Bolti áron szolgáljuk ki, nem nyereség- vágyból. Szeretnénk, ha mindenki maximálisan jól érezné magát nálunk. — Mibe került az intézet kialakítása, berendezése? — Négy és fél millió fo­rintba. — Honnan volt rá pén­zük? — Két milliót nyertünk á Medosz-pályázaton. A Me- dosz szívesen áldoz anyagia­kat olyan üzemek támoga­tására, ahol' komolyan ve­szik a közművelődést. Írás­ban kellett beküldeni, ho­gyan akarjuk felhasználni a pénzt, mi a programunk az elkövetkező években, és vál- lalje-e a gazdaság a másik két milliót. Hát mi vállal­tuk. sőt amint a mellékelt ábra mutatja, meg is tetéz­tük. — Hogy sikerült ennyi szép terméket beszerezni? — A bútorokat Mohácson készíttettük, a plüss anya­gért bejártuk az országot, felkerestük a gyárat is, hogy egységes legyen. A belső be­rendezés az Arbocoop Gmk dolgozóinak munkáját di­cséri. Igen sok társadalmi munkát végzett a munkás kollektíva, hogy saját ma­gunk által kitűzött határidő­re, saját kivitelezésben min­den megvalósuljon. örü­lünk, hogy sikerült, és sze­retettel várjuk a vendége­ket. Ary Róza Békéscsabai Városi Tanács Költségvetési Építőipari Üzem, Békéscsaba, Kétegyházi u. 1. Üzemünk azonnali belépéssel felvesz — ács — bádogos — kőműves — festő — központifűtés-szerelő — építőgép-szerelő szakmunkásokat, valamint gépész végzettségű felmérötechnikust és építőanyag-ismerettel rendi tudó adminisztrátort. Jelentkezés a személyzeti vezetőnél.

Next

/
Thumbnails
Contents