Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-19 / 143. szám
a 1987. június 19., péntek NÉPÚJSÁG Kádár János fogadta a szovjet külügyminisztert Csao Ce-jang elutazott hazánkból Hivatalos, baráti látogatása befejeztével ünnepélyesen, katonai tiszteletadással búcsúztatták csütörtökön a Kossuth Lajos téren Csao • Ce-jangot, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott főtitkárát, az Államtanács elnökét, aki Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és Lázár Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökének meghívására tartózkodott hazánkban. Csao Ce-jang Kádár János társaságában fogadta a felsorakozott díszegység parancsnokának jelentését, majd a magyar és a kínai himnusz elhangzása után ellépett a katonák sorfala előtt. A vendégek és a vendéglátók ezután kölcsönösen elbúcsúztak a megjelent magyar és kínai vezetőktől, illetve a budapesti diplomáciai képviseletek vezetőitől és tagjaitól. Az ünnepélyes búcsúztatás katonai díszmenettel zárult. Csao Ce-jang kora délelőtt utazott el hazánkból külön- repülőgéppel. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön a Központi Bizottság székházában fogadta Eduard Sevardnad- zét, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió külügyminiszterét, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón tájékoztatták egymást az MSZMP és az SZKP legfontosabb időszerű feladatairól. Véleményt cseréltek a magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztéséről, a világpolitika főbb kérdéseiről. Eduard Sevardnadze délután nemzetközi sajtókonferenciát tartott a Hilton Szállóban. Bényi József külügyminiszter-helyettes megnyitó szavait követően a szovjet diplomácia vezetője rövid nyilatkozatot tett, amelyben tolmácsolta a szovjet nép baráti, testvéri üdvözletét, majd összefoglalta magyarországi látogatásának tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a magyar vezetőkkel folytatott baráti, elvtársi, nyílt légkörű tárgyalásain jelentős politikai eredmények születtek. Kádár Jánossal politikai tartalmát tekintve nagyon komoly megbeszélést folytatott, Lázár Györggyel, a Minisztertanács elnökével hasznos eszmecsere során az országaink közötti gazdasági együttműködés fejlesztésének témaköreit tekintették át, Várkonyi Péter külügyminiszterrel pedig fontos külpolitikai kérdésekben egyeztették a magyar és a szovjet álláspontot. Eduard Sevardnadze kijelentette, hogy budapesti tárgyalásainak középpontjában is annak az átalakításnak a kérdései álltak, amely nemcsak a Szovjetunió, hanem a szocialista közösség más országainak belpolitikai életét is jellemzi. Váltás Vietnamban A legnagyobb lélekszámú délkelet-ázsiai szocialista ország belső dolgaira figyelők már jó ideje várták a nagyobb arányú személyi változásokat. A vietnami politika ugyanis egy ideje határozottan átformálódott, s a gazdasági-társadalmi reform- program megvalósítása, sikeres továbbvitele szinte elengedhetetlenné tette a régi gárda visz- szavonulását. Pham Van Dong, a legendás múltú kormányfő, aki az „első generáció” kommunista vezetői között közvetlenül Ho Si Minh után következett a rangsorban, vagy Truong Chinh, az államfő és több más vietnami politikus a nyolcvanas éveinek környékén már aligha lehet alkalmas egy merőben új politikai vonal érvényre juttatására. A reform politikáját tavaly decemberi kongresszusa óta következetesen folytató Vietnami Kommunista Párt mai vezetése számára tehát természetes és logikus fejlemény, hogy ezek az idős vezetők immár végleg visszavonulnak a politikától. A nemzetgyűlés e hét közepén kezdődött ülésszakán megtörtént az őrségváltás. Az államtanács elnöke Vo Chi Cong, a minisztertanács elnöke Pham Hung. A nemzetgyűlés elnökévé Le Quang Daót választották. Az új vezetőkről úgy hírlik, hogy a radikális gazdasági és politikai változások elkötelezett hívei. Mert az ország rossz gazdasági helyzetében, amelyet a magas infláció, a technikai elmaradottság, a nagy költségvetési hiány, a romló életszínvonal jellemeznek, nincs is más út, mint a megújításé. Üj politikai eszközök kellenek, párhuzamosan az új gazdasági irányítási rendszerrel, s mindkettőnek feltétele a több demokrácia és a nagyobb nyíltság. A párt főtitkára, Nguyen Van Linh a nemzetgyűlési vitában azt hangsúlyozta, hogy ennek a mostani parlamentnek a tagjait már a nagyobb .demokrácia jegyében választották meg. Ennek bizonnyal tükröződnie kell munkájában is, a vitákban éppúgy, mint a döntésekben. Szintén a főtitkár a minap a leginkább égető proglémákra is rámutatott, amikor elmondta, hogy fel kell végre lépni a negatív jelenségek sokasága, leginkább a korrupció, a hatalommal való visszaélés, a bírálha- tatlanság, szóval a hatékony politikai és gazdasági irányítás legfőbb gátjai ellen. Avar Károly az újvidéki MxcnuAó -ban olvastuk Kofferben csempészte haza gyermekét Egy olasz vendégmunkás kislányával hazaszökött német feleségétől A neve Daniela Pantano, mindössze másfél éves, az apja Giuseppe Pantano 32 éves szicíliai pincér, aki egy müncheni étteremben dolgozott. A kislány édesanyja a 25 éves német Christine Lederer. A kislány váratlanul az olasz és valószínűleg a nyugatnémet közvélemény figyelmének középpontjába került, mert úgy ért haza Olaszországba, hogy az apja valósággal elrabolta — egy bőröndben hozta haza a Messina melletti San Pierro Patti nevű faluba. A kislány a kofferben két határon kelt át anélkül, hogy valaki észrevette volna. A kis Daniela kálváriája már születésével megkezdődött. A fiatal szicíliai pincér az étteremben ismerkedett meg a vidám Christi- nével 1980-ban. Később megtanulta a nyelvet, és haladt a szakmában, ezért főnöki álláshoz jutott a müncheni Sheraton Szállodában. Ez már biztonságot jelentett, és a fiatalok ösz- szeházasodtak. Münchenben tartották, 1984. július 30-án az esküvőt. A gyermek születése után, az apa állítása szerint, Christine furcsán megváltozott. Inni kezdett, és részegen verte a gyereket. A férfi nyugtatta, sőt, a rendőrséghez is fordult, de ott azt mondták neki, hogy csillapodjanak, különben elveszik tőlük a gyereket, és egyikük sem látja többé. Giuseppe megijedt, hogy a gyermeknek baja esik, amíg ő dolgozik, ezért úgy döntött, hogy lányát elküldi Szicíliába. Az anya azonban ellenezte, noha előzőleg beleegyezett. A házastársak többé semmiben sem tudtak megállapodni, és Giuseppe úgy döntött, hogy kicsempészi gyermekét az NSZK-ból. Útnak indult. Talált egy megfelelő bőröndöt, amelyben a gyermek szépen elfért, anélkül, hogy valaki észrevehette volna. Miodrag Paskuci Le Penék fenéktől fenékig Jean-Marie Le Pen az idegengyűlölő, szélsőjobboldali francia Nemzeti Front vezére, felvirágoztatója, elnökjelöltje. A sajtóval viszont valahogy hadilábon áll, és úgy gyűjtögeti a rágalmazási pereket, mint érdemdúsabb tábornokok a kitüntetéseket. Általában meg is nyeri őket — úgy kell az igazságnak, ha nem tudja magát papírokkal pontosan igazolni. Most aztán kapott a sajtótól olyan „nemes” választ, amilyen csak a Le Canard Enchainétől telik ki. A (magyarul) „leláncolt kacsa” című lap ugyanis a francia sajtó legszabad- szájúbb, legtekintélyrombolóbb, intimpista szatirikus termeké. „A pokoli párocska fenéktől fenékig” — harsogja a főcím, s alatta két fényképen Pierette, illetve Jean-Marie Le Pen látható a címben említett testrészével pucéron. Pierette, Le Pen volt feleségének képe még csak érthető, azt már láthatta a Playboy francia kiadásának több tízezer olvasója, a Canard is onnan vette át, node a politikusé? Ez a népszerű hetilap titka, amely alkalomadtán nem fukarkodik egy kis ordenárésággal. A nevezetes kép eredetéről csak annyit árult el, hogy két éve készült Üj-Kaledóniában. Az elnökjelölt pálmák hűs árnyékában látható rajta, amint épp . .. fürdő- gatyát vált. A zseniális érzékű amatőr fotós úgy kapta le félhátulról, hogy az intimebb testrész mellett a fej is felismerhető legyen. Le Pen a szokásos feltételes reflexével azonnal bírósághoz rohant, hogy elkoboztassa a Canard-t. Ám amire ügyvédhez és telefonhoz kaphatott, a lapot már vették, mint a cukrot. Akárcsak előbb a Playboy francia kiadását, amely minden addigi sikerét felülmúlva napok alatt elfogyott. A kiadó boldogan nyomja a második kiadást. Sőt a szám nemzetközi siker lett, a nyugatnémet Stern átvett belőle néhány képet, és olyan tekintélyes angol vasárnapi lapok is címoldalukra tették Le Penné bájait, mint a The Sunday Times és a The Sunday Telegraph. De hát mi indított vajon egy 50 éves tisztes hölgyet, három leány anyját, hogy egyébként ma is kifogástalan idomait a sokkal ifjabb és névtelen hölgyikék bájait tálaló Playboy lapjain mutogassa? A bosszú — némi női leleménynyel és francia pikantériával' fűszerezve. Le Penék 25 évig éltek házasságban. E negyedszázad végére az asszonynak elege lett férje urából, s úgy döntött, hogy nem örökre választotta élete párjának. A kiábrándulás oka nem egészen világos, de valami köze van Lq Pen gátlástalan harácsolásához. Az még csak hagyján, hogy Le Pen a rossz nyelvek szerint az algériai háború önkénteseként kínvallatásokat is elkövetett, és még egykori barátja is megtagadta, hogy mellette tanúskodjék. Az asszony inkább attól csómörlött meg, amit odahaza, személyesen láthatott. Hogy l.ambert cementgyáros súlyos idegbetegen és halálos ágyán vajon miért hagyott közvetlen örököseit kisemmizve 30 milliót az ő férjére? Vagy miként volt képes a férje ezek után teljesen kiforgatni egykori katonatársának egyetlen leányát egy szintén több milliós örökségből? Végül is mindegy, hogy miért, de Pierette-nek elege lett a szélsőségesen öröklő és szélsőségesen politizáló férjből és válni akart. Férjuram nem is tartóztatta, csak épp a vagyonmegosztásnál bánt egy kissé szűkmarkúan vele. Mikor felesége azt kérdezte, hogyan éljen meg annyiból, amennyit hagy neki, Le Pen keresetlenül felelt: „eridj takarítani, ha rászorulsz”. A vérig sértett asszonyka szaván fogta. „Szóval azt ■akarja, hogy takarítsak — magyarázza a Playboy-ban a képeit Pierette. — Nincs abban semmi szégyen. Hát tessék, Le Pen úr, szolgálatjára.” S a képeken látható az ex-nej kissé lengén öltözött jóvérű szobacicaként, amint például porszívózik, s az is, hogy bugyira nyilván nem telik neki. „Telefonáltam annak, aki negyedszázadon át a férjem volt. És a három gyerekünk apja. Azt kérdem tőle: mondd, Jean-Marie hajlandó vagy végre tisztességes ember módjára viselkedni? Mire ő a szokásos finom logikájával imigyen felelt nekem: hát a hátsó felem nem kéne?” De igen — kiáltotta erre a Le Canard Encainé. íme, kérem, a vita tárgya — s legott a világ elé tárta Le Pen hátsóját is. Mit lehet erre mondani? Amerikában még mindig — vagy már megint? — elég egy gáláns kaland ahhoz, hogy eltemesse egy tehetséges politikus elnökválasztási reményeit. Franciaországban pedig Le Pen mindezek után is a legjobb úton halad afelé, hogy jövőre, jobb híján, a jobboldali jelöltek királycsinálója legyen. László Balázs (Párizs) Kínai Atijegyzetek IV. Nagy Fal és nyitás A járási székhely közelében, Cun Piao faluban láttunk néhány olyan emeletes téglaházat, amely méreteinél fogva - Közép-Európá- ban is tágasnak, kényelmesnek számítana. Bementünk az egyikbe, ezt a Liu család lakja. A parányi előtérben öt fiatalember guggolt és ko- pácsolt valamit szorgalmasan. Mint megtudtuk: egy textilgyárnak dolgozik be a gazda (az öt férfi az ő alkalmazottja): bérmunkában orsókat tisztítanak. A család elég népes: a gazdának három felnőtt lánya van, mindegyiküknek — a kínai szokásoktól eltérően — ide költözött, itt dolgozik a családi gazdaságban a férje is. Nos, művelnek valamennyi földet, és van egy kacsafarmjuk. Az egyik fiatal háziasszony (akinek hátára kötve aludt a kislánya) elvitt bennünket a házak közelében álló sötét, azelőtt valószínűleg istállóként szolgáló épületbe, amelyben most saját műanyaghulladék-hasznosító üzemük működik. Néhány primitív gép és hét munkás dolgozik itt, napi kilenc órán át. Csupán ebből a „kócerájból” a család bevallott tiszta nyeresége évi 100 ezer jüan, az országos jövedelmi átlag többszázszorosa. És ott van 'még a föld, a kacsafarm, az orsótisztítás is. Mindez — az emeletes házzal, a színes tévével, az automata mosógéppel és a többivel együtt — alig néhány év eredménye. Pekingi beszélgető partnereim nagyon óvtak attól, hogy ezt a farmer (kulák?), vagy minek nevezzem családot tipikusnak vegyem. Először is, ilyesmi csak »Dél-Kínában található, ott is ritkán. Északon a parasztcsalád egy főre jutó évi átlagos jövedelme még mindig csak 200 jüan. Másodszor, adóval és más módon az állam — úgymond — meg fogja akadályozni az ilyen, kizsákmányoláson alapuló gazdaságok elszaporodását. Harmadszor, miközben gyakorlatilag feloszlatták a kommunákat, teljesen spontán módon, egymás után alakulnak a különféle mezőgazdasági szövetkezetek. Anélkül, hogy bárki is biztatná őket, csupán gyakorlati érdektől hajtva, a parasztok szövetkeznek traktor vásárlására, öntözőművek építésére, fenntartására. Ugyanakkor kétségtelen, hogy' az elmúlt évben Kína-szerte ugrásszerűen (de nem „nagy ugrás”- szerűen) nőtt a mezőgazda- sági termelés és a piacra jutó termék mennyisége. Magántőke az iparban Az ipari termelésben a maszekok nagyon korlátozott szerepet játszanak, s ezen a további reformok során sem kívánnak változtatni. Más kérdés, hogy „maszek” a külföldi nagytőkés is, akinek pénzét, gépeit, szakértelmét viszonylag széles körben igyekeznek bevonni a kínai gazdaság fejlesztésébe. Az előbb említett járási központban meglátogattam egy nemrégiben létesített, viszonylag kis üzemet, ahol hongkongi rendelésre, bérmunkában, napi 8-10 ezer zsebrádiót szerelnek össze. (Azelőtt az ilyen készülékeket japán rendelésre Hongkongban állították össze.) Sanghaj külvárosában jártam egy úgynevezett fejlesztési vállalatnál, amely vegyes állami-városi beruházással, hazai és külföldi banktőkével ipari parkot alakított ki kétszer egy négyzetkilométeres területen. Megteremtik az infrastruktúrát (utakat, vízvezetéket, raktárakat stb.), vállalják a munkaerő-toborzást, és aztán várják oda az idegen — japán, amerikai, nyugat-európai, hongkongi — tőkét, hogy alapítson kedvező feltételekkel vegyes vállalatokat. Néhány üzem már működik is. Sanghajon kívül még csaknem két tucat nyitott nagyváros van a Kínai Népköz- társaságban, nem is szólva a négy különleges gazdasági övezetről, ahol egész járásnyi vagy még nagyobb területen érvényesülnek a politikában, a közigazgatásban a szocializmus, s a gazdaságban a kapitalizmus törvényei. Ez természetesen néhány szűk övezetre terjed csak ki, mintegy kísérletképpen, s magától értetődően az egész ország, vagyis a szocialista Kína érdekei tükröződnek ott is. A négy alapelvet (a szocializmus útján járást, a párt vezető' szerepét, a népi demokratikus diktatúrához, 'valamint a marxizmus—le- ninizmushoz és Mao Ce-tung tanításához való ragaszkodást) alapvető követelménynek tartják a Kínai Népköz- társaságban, és ezeknek a jegyében készülnek a párt szeptemberben összeülő XIII. kongresszusára is. 1979 óta összesen 7700 közös vállalkozás és 130 kizárólag külföldi tőkével működő nagy-, közép- és kisüzem alakult Kínában. Ez jelentős eredmény akkor is, ha tudjuk, hogy elsősorban fogyasztási cikkeket gyártanak, hogy technológiájuk, bár feltétlenül megelőzi a kínai átlagot, a világszínvonalhoz képest többnyire már csaknem elavultnak számít. Az is jellemző, hogv például a japán résztulajdonú elektronikai üzemek nem fejlett számítógépeket, hanem televíziókészülékeket és Hi-Fi-tornyokat gyártanak. Jártam részben hongkongi tulajdonú selyemgyárban, japánok tervezte, svéd, holland, kanadai gépekkel berendezett kerékpárüzemben. Még ezekben az igazán nem csúcstechnológiával működő gyárakban is — noha a nyolcvanas években épültek — a hatvanas. legjobb esetben is csak a hetvenes évek elejének műszaki színvonala érvényesül. A Sencseni Különlegés Gazdasági övezetben, amely — alig néhány év alatt épült 40 emeletes luxusszállóinak, iroda- és bankházainak lélegzetelállító tömegével, korszerű, széles útjaival — már-már Szingapúrra emlékeztet, túlbuzgóságból, tudatlanságból, „gyermek- betegségből'' nagyon sok költséges, de szükségtelen, talán soha meg nem térülő beruházást is megvalósítottak. Például csupán a 200 ezer lakosú Sencsen városában és környékén öt olyan kolosszális attrakciókkal megrakott vidámparkot építettek, amelyek közül még a legkisebb is néhányszor akkora, mint mondjuk a budapesti. Másrészt viszont a különleges gazdasági övezetek üzemeiben bevezetett munkaszervezés és termelési tapasztalatok halmaza, s nem utolsósorban az onnan származó export, devizabevétel sem lebecsülendő. A kínai gazdasági reform számtalan érdekes mozzanatot tartalmaz. Egy egészen sajátos hagyományokkal bíró, fejlettségi szintű és nagyságrendű államról van szó, eredményeik, gondjaik sokszor megdöbbentő valósággal, kísérteties módon hasonlítanak a többi szocialista országéira. (Vége) Kulcsár István
