Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-18 / 142. szám

1987. június 18., csütörtök „Országszerte építkezések, földmunkák során értékes régészeti, történeti emlékek látnak napvilágot. Sajnos a leletek sorsa gyakran a pusz­tulás. Nemzeti kincseinket a hozzá nem értés, figyelmet­lenség, nemtörődömség sem­misíti meg. Éppen ezért szol­gál örömünkre, hogy ennek ellenkezőjéről is beszámol­hatunk. A napokban Gyomán, a téglagyár mellett az ottani Győzelem Tsz új homokbá­nyát nyitott. A munka igen sürgős volt, a kitermelt föl­det a MÁV építési területeire szállítják. A tervezett ho­mokbánya területén értékes régésZfeti lelőhely húzódik meg, ezért már a kitermelés első perceiben szükségessé vált a gyors és hatékony ré­gészeti feltárás. Gyomaendrőd—örménykút —Szarvas külterületein a Magyar Tudományos Akadé­mia Régészeti Intézete hosz- szú távú komplex feltárást tervezett és kezdett meg az elmúlt években. így a terü­leten már május hónapban megindultak a régészeti tervásatások, a természettu­dományos területfelmérések és előzetes feldolgozások. E tervmunkák félbehagyásával az említett veszélyeztetett régészeti lelőhely feltárásá­ra koncentráltuk erőinket. A munkákat gyors ütemben kell folytatni, mivel a ho­mokbánya működését — a feltárással egy időben, a kitermelés leállítása nélkül — kell biztosítani. Ez a meg­értés, közös érdekek szem előtt tartásával volt csak lehetséges. Elismerés illeti a Gyomai Győzelem Tsz veze­tőségét, hogy a régészek munkáját igyekszik támogat­ni. A helyzet továbbra is kritikus, újabb és még na­gyobb terület előzetes feltá­rására van szükség.” így kezdődött a levél, me­lyet a napokban küldött szerkesztőségünkbe az MTA Régészeti Intézetének három munkatársa: H. Vaday And­rea, Vincze Magdolna, W. Kiss Zsuzsanna. A folytatás arról szólt, hogy három régé­szeti ■ korszak emlékei kerül­tek elő a föld mélyéből. Ügy sejtettük, igazi riporttémára leltünk, felkerestük tehát a föld vallatóit, a Magyar Tu­dományos Akadémia Régé­szeti Intézetének munkatár­sait — a terepen ... MHMMHMHMV A meleg szinte elviselhe­tetlen, mégsem állhat meg a munka. A leletmentők egy percre sem pihenhetnek, hi­szen a föld kitermelésének ütemében kell dolgozzanak. Ahogy a gépek lehúzzák a humuszt, jól kirajzolódik a terület. H. Vaday Andrea, az ása­tás egyik vezetője, készség­gel vállalkozik kalauzolá­sunkra. Már több mint száz­ra tehető a feltárt régészeti objektumok száma, s még több százra. melyek meg­mentésre várnak... A haj­dan volt települések házai, tűzhelyei, kemencéi és hul­ladékvermei ontják az érté­kes leleteket, melyeket azon­nal csomagolnak, s szállíta­nak Szarvasra, a „főhadi­szállásra”, ahol folyamatosan mossák, restaurálják őket. — Találtunk egy kutat, melyet iszonyatosan nagy ácsolt falappal fedtek le. A szerves anyagok, mint a fa is. azonnali segélynyújtásra szorulnak — magyarázza ve­zetőnk —, így ez a lelet is. WWWHWWW A három régész és a két restaurátor emberfeletti iramban dolgozik. Már mint­egy négy hektárt feldolgoz­tak az itt töltött három hét alatt, s további 12 hektárnyi terület várja, hogy felfedjék titkait. — Növényföldrajzi és ál­latkörnyezeti vizsgálatokat végzünk — folytatjuk a sé­tát a gödrök és földbuckák között. — Tudni szeretnénk, mit termeltek, milyen állat­fajtákat tartottak, mivel fog­lalkoztak az itt élők. Megállunk, tájékozódunk. Keletre tőlünk egy késő bronzkori település marad­ványaira bukkantak. Az északi bányafalnál egy X. századi temető sírjait tárták fel. Ahol állunk, római kori település volt, időszámítá­sunk után 230—260 körül. A szarmata falu házai, a kút, a kemencesorok ... sok min­dent elárulnak az egykori emberek életéről. Az első történet: — Egyik tavasszal állatjár­vány pusztíthatott a faluban. Állatok teljes csontvázai ke­rültek elő, köztük újszülött és vemhes állatok is jócskán. Ez utal az évszakra. A jár­ványra abból következte­tünk, hogy látható nyomai vannak a tűznek, melyet a tetemek fölött raktak. S ha már az állatoknál tartunk ... Lássuk a követ­kező történetet. A falu la­kossága szarvasmarhát, disz­nót, kecskét, kutyát, juhot, s kétfajta lovat, egy római, na­gyobb testűt és egy kisebb sztyeppéit tartott. Halma­radványokat viszont nem ta­láltak . .. — Előbb csodálkoztunk, hisz közel volt a Körös ... Később a magyarázatra is rájöttünk — mondja H. Va­day Andrea, egy hajdani tárolóveremhez irányítva bennünket. — Egy-egy ilyen veremben 120-140 kiló vasat és vassalakot találtunk, ami arra utal, hogy vasfeldolgo­zással foglalkoztak. A vadá­szat, halászat helyett — idő híján — tartott állataikkal táplálkoztak. Az Alföldön egyébként nincs még egy vaslelőhely, itt fogtunk meg először ilyen vasfeldolgozó műhelyt... A földön, a kiásott gödrök mellett cserepek hevernek. Vezetőnk megpróbálja a da­rabkákat összeilleszteni... Minden darab új és új ada­lék a falu életéből. — A Fekete-tenger északi partvidékéről és Nyugat- Európa területéről ide került kerámiák és egyéb kereske­delmi árucikkek élénk ke­reskedelemről árulkodnak. De helyben is készítettek egyrészt durvább, kézzel gyúrt főzőedényeket, illetve finomabb korongolt tálakat... Vincze Magdolnát, a másik régésznőt egy kemence tisz­togatása közben találjuk. A pollenvizsgálatok szakértő­je... — Pollen a virágpor görög neve. A talajból veszünk mintát és igen ^bonyolult módszerekkel kimutatható, milyen korból való virágpor van a földben. Az imént arról hallhat­tunk, egyedül itt találtak először vasfeldolgozó mű­helyt. Ám a gyomaendrődi lelőhely más meglepetést is tartogatott: — Még sehol nem buk­kantak római kori barbár ál­latszoborra, csak itt — mu­tatja a helyet H. Vaday And­rea. — Sajnos megmutatni nem tudom, Szarvason van, biztos helyen, baja ne es­sék ... „Vendégségbe megyünk”. Egy árok veszi körül a há­zat, így az eső nem okozott kellemetlen meglepetéseket. A földbe mélyített ház köze­pén két cölöp helye (két luk), s odább a tároló, mesz- szebb pedig a hulladékve­rem nyomai... Elbúcsúzunk. Nem végleg, hisz biztosak vagyunk ben­ne, lesz még miről írni e ha­talmas terület leletmentése közben. Nagy Ágnes „Türelemjáték”: H. Vaday Andrea a cserépdarabkákat pró­bálja összeilleszteni Fotó: Kovács Erzsébet HANGSZÓRÓ Bármilyen termelés és a fogyasztás során óhatatlanul keletkeznek hulladékok. Mi, magyarok többek között — sajnos — arról is nevezetesek vagyunk, hogy nálunk sok­kal több hulladék keletkezik általában egy-egy termék elő­állításakor, mint máshol. Vagyis, pazarlóan bánunk az alapanyagokkal. Persze, a maradékok is újrahasználhatok, éllenben e téren sem járunk elöl, inkább halmozzuk a fe­leslegessé vált anyagokat, s óriási energiákat fordítunk azok eltüntetésére, hiszen helyet foglalnak el, akadályoz­zák a folyamatos termelést, munkát. így volt ez sokáig Tuszéron is, ahol a Szovjetunióból ér­kező faanyag legnagyobb részét feldolgozzák. Hosszú éve- 'ken keresztül óriási áldozatokba került az itteni üzemnek a fakéreg elszállítása, „eltüntetése”, ezt tudtuk meg a kedd délelőtt a Kossuth adón elhangzott riportból, melynek Biomassza és fabrikett volt a címe. Tuzséron évente 30—32 ezer tonna fakéreg­gel nem tudtak sokáig mit kezdeni. Jobb híján, mivel út­I ban volt, elszállították, s elföldelték az egészet. Mindez évente mintegy 12-13 (!) millió forintba került. Azután az üzem vezetői gondoltak egy nagyot, és svájci licenc alap­ján egy brikettáló gépsort állítottak munkába 1984-ben. Azóta már több gépsoron dolgozzák fel a fakérget, s gyár­tanak belőle brikettet. Az összesen több mint 20 millió forintos beruházás a számítások szerint 4-5 év alatt meg­térül, s azután már „csak” hasznot hozhat. De nemcsak ez az egyedüli haszna a beruházásnak. Az így előállított tüzelőanyag fűtőértéke jobb az átlagos bar­naszénénél. Elégetése során alig keletkezik hamu, s az égéstermékek kevésbé szennyezik a levegőt. S még arról nem is beszéltünk, hogy a csekély mennyiségű fahamu trágyázásra is alkalmas! Egy mezőgazdasági szövetkezetét is bemutatott a ripor­ter. Cs. Horváth Péter, itt is alkalmazzák a brikettálógépet, s még egynek beállításán gondolkodnak. Mert akkor az összes, a szövetkezetben keletkező hulladékot — kukori- car.zár, fanyesedék stb. — fel tudják dolgozni, hasznosíthat­ják akár tüzelőként, akár takarmányként. Mindkét bemutatott példa követésre méltó, több okból is. Egyrészt a hulladék újrahasznosítása miatt, másrészt a környezetkímélés miatt. Ehhez persze az kell, hogy minél több helyen hosszabb távon gondolkozzanak azok, akik­nek az irányítás, a szervezés a feladata. Mert ha csak a napi gondjaink megoldását tekintjük célnak, akkor az nem csak azt jelenti, hogy egy helyben topogunk, hanem azt is: távlatokban csak lemaradhatunk. Jó reggelt! így vagy másként köszönnek először minden hétköznap négy óra harminc perckor a Jó reggelt! című három és fél órás adás műsorvezető-szerkesztői a Kossuth adón. Azért írtam, hogy így vagy másként köszöntik a hallgató­kat, mert mindennap más és más vezeti a műsort. így minden reggel a műsor is más és más, attól függően, ki az aznapi szerkesztő. Mondhatnám azt is, a minden reg­geli három és fél óra végső soron egyéni. Ne gondolja senki, hogy ezt hibaként rónám fel, sőt, így érzem a le­hető legjobbnak. Mert emiatt (is) hallgatom a Jó reggeli­eket. Az egyéni hangvételen túl, természetesen a legna­gyobb érdem — bárki is a szerkesztő — a gyors, pontos tájékoztatás a kellemes, frissítő zeneszolgáltatás mellett. De nem múlik el egyetlen nap sem, "hogy ne hallanánk valamilyen mindannyiunkat érintő riportot. így volt ez tegnap reggel is. Az igaz, az elejét nem hallottam a beszélgetésnek, de a lényeget, úgy hiszem, sikerült „elkapnom”. A szakmunkás- képzésről volt szó. Közelebbről: négyosztályos képzést — melynek végén érettségi is szerezhető — terveznek egy is­kolában, ahol autószerelők tanulnak. Naprakész szakmun­kásokat szeretnének képezni. S hogy miért? Mert ha most kikerül egy autószerelő az iskolából, akkor legfeljebb csak csodálja — mint mi, laikusok nemrég Gyulán az új Lada Samarát — a legújabb kocsikat. Javítani azonban már nem tudja, nincs hozzá meg a kellő felkészültsége, szakértel­me, hiszen már eleve elavult tankönyvekből kell tanul­nia. .. Itt rögtön tegyük hozzá — általában — nem csak az autószerelő szakmában van ez így, hanem oktatásunk más területeiről is lehetne példákat hozni. Le kell(ene) vonni vegre a tanulságokat. Létre kell hozni a jól, korszerű szín­vonalon felkészítő iskolákat, s minél hamarabb, mert az idő sürget bennünket. (pénzes) lúnius 19-20: Nemzetközi diáktáncverseny Szarvason és Szeghalmon A Szeghalmi Városi Mű­velődési Központ, a Sárréti Tej Közös Vállalat, vala­mint a szarvasi Krecsmarik Endre Űttörőház június 19. és 20-án rendezi meg a ne­gyedik nemzetek közötti di- áktáncversenyt. Június 19-én 19 órai kez­dettel Szarvason az Árpád Szálló dísztermében Koppen­hága, Kassa, Lipcse és Szeg­halom — összesen — húsz táncospárja méri össze tu­dását a pontozóbírók —Hil- #a Culáková (Kassa), Liane Seidel (Lipcse), Nyiri La­jos (Békéscsaba), Csáki Ka­talin (Szarvas) és Antali Zoltán (Mezőkovácsháza) — és a közönség előtt. A szám­lálóbíró a gyomaendrődi Me­gyeri László lesz. A progra­mot a szarvasi társastánc­klub ifjúsági és úttörőcso­portjának bemutatója színe­síti. Másnap, június 20-án ugyancsak este 7 órai kez­dettel Szeghalmon a Péter András Gimnáziumban foly­tatódik a program, melynek során a helyi társastánc­klub ifjúsági és úttörőcso­portja is bemutatkozik. . * ■ ^ Szarmata kút, vasfeldolgozó műhely, áftatszobor ..- , . »'• . , £: Leletmentés szenzációkkal 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents