Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-17 / 141. szám

1987. június 17., szerda NÉPÚJSÁG Csao Ce-jang kedden vidékre látogatott. Győrben a Rába Gyárat kereste fel. A nagyvállalat tevékenységéről Horváth Ede vezérigazgató adott tájékoztatást Tiberis-parti változatok Vasárnap délig még úgy tűnt, hogy teljes érdekte­lenség kíséri az előre ho­zott olaszországi választá­sokat, mert az állampolgá­rok többsége a kánikulá­ban inkább a hűsöiésre al­kalmas helyeket kereste fel a szavazóhelyiségek he­lyett. Ám estére teljes for­dulat következett be, amely hétfő délelőtt is folytató­dott — különösen, hogy a gyárak, intézmények e na­pon kivételesen nem bün­tettek a tetemes reggeli ké­sésekért. S amennyire kö­zömbösség volt megfigyel­hető a szavazás előtt, meg­lepő módon annyira felfo­kozott várakozás kísérte az első eredmények nyilvános­ságra hozását. Nos, a számok ismereté­ben már elmondhatjuk, hogy a túlzott várakozás tu­lajdonképpen feleslegesnek bizonyult: az itáliai erővi­szonyokban nem követke­zett be alapvető változás — mint ahogy már évtizedek óta. A kereszténydemokra­ta párt megmaradt m. or­szág legerősebb pártjának, a kommunisták követik őket, míg a szocialisták je­lentősen lemaradva, a har­madikok. Más kérdés, hogy nem egyformán örül min­denki, mert hiszen nyilván­való, hogy a keresztényde­mokratákat és a szocialistá kát elégedettséggel tölti el a megizmosodás, míg a kom­munisták keserű szájízzel konstatálhatják újbóli sza­vazatveszteségüket. (Ügy tűnik, hogy a különböző kis pártok, baloldali irányzatú csoportosulások leginkább az OKP-tól vettek el vok- sokat.) Az olasz viszonyokat is­merve nehéz még pontos jóslatokba bocsátkozni, kik is fognak végül kormányoz­ni „csizmaországban”, hi­szen mint ismeretes, éppen az utóbbi időben sikerrel tevékenykedő ötpárti kabi­net megoldhatatlan viszá­lyai miatt kényszerültek a tervezettnél korábban az urnákhoz. Most pedig a leg­nagyobb valószínűsége is­mét csak a fenti kormány­zási módnak van, mivel a második legnagyobb politi­kai erő, az OKP hatalomba kerülésére nincsen esely. Elkezdődnek tehát a párt­közi alkudozások, amelyek akár hosszú hetekig is el­tarthatnak. A kérdések kér­dése, hogy a Bettino Craxi vezette szocialisták milyen álláspontra helyezkednek az alkudozások során. Feltehe­tően Craxi — aki mellesleg rekordhosszúságú időt töl­tött, s nem is eredményte­lenül a kormányrúdnál — ismét a miniszterelnöki bár­sonyszék felé kacsintgat. Ám a kereszténydemokra­ták természetesen saját je­löltjüket szeretnék látni az említett székben. (Mond­ván: elég volt a kisebbségi Craxi diktatórikus módsze­reiből.) Amennyiben tehát a szo­cialisták, ha ismét adnak is minisztereket a kormányba — vezetni minden bizony­nyal nem fogják azt. Ha pedig ez így nem felel meg nekik, lehet, hogv önma­gukat zárják ki a koalíció­ból. Akkor viszont felbuk­kan a Tiberis partján nem ritka kérdés: meddig lehet működőképes egy ekkora ellenzékkel rendelkező ka­binet? Daróczi Ma hazánkba érkezik Eduard Sevardnadze Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere ma hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik. Eduard Amvroszijevics Se­vardnadze, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere 1928- ban született. Nemzetisége grúz. Elvégezte a Grúz KP Központi Bizottságának pártiskoláját és a kutaiszi pedagógiai főiskolát. A párt tagjai sorába 1948-ban vet­ték fel. Már fiatalon bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba: 1948 és 1953 között instruktort, majd te­rületi és másodtitkári funkció­kat töltött be a Komszomol kü­lönböző szerveiben, s egy ideig a Grúz Kommunista Párt kutai­szi városi bizottságának Instruk­tora volt. 1961-ben a grúziai mo- heitai járási pártbizottság, ké­sőbb a tbiliszi Pervomajszki ke­rületi pártbizottság, majd 1972- ben a Tbiliszi városi pártbizott­ság első titkárává választották. Még abban az évben megválasz­tották a ' Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kárává. Eduard Sevardnadze 1976 óta tagja az SZKP Központi Bizott­ságának, 1978-tól a KB Politikai Bizottságának póttagja volt, s 1985 óta tagja az SZKP KB Po­litikai Bizottságának. A politikus pártfunkcióin kí­vül számos állami funkciót Is betöltött. 1964-ben kinevezték a Grúz Szovjet Szocialista Köz­társaság belügyminiszter-helyet­tesévé, majd egy évvel később belügyminiszterévé. Az utóbbi három választási ciklusban a Szovjetunió és a Grúz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának küldötte. 1985 óta a Szovjetunió külügy­minisztere. Közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték már el: birtokosa a Szocialista Munka Hőse kitüntetésnek is. Párbeszéd és összhang Nemcsak mi mondjuk, nyugati lapok is írják: fel­értékelődtek a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatok. Számunkra mindig is ki­emelkedő fontosságú volt a magyar—szovjet viszony, de az utóbbi időszak megnöve­kedett szovjet kül- és bel­politikai aktivitása jócskán felértékelte a rendszeres eszmecsere rangját. A ma­gas szintű tárgyalások per­sze csak a betetőzését jelen­tik egy-egy szakasz kitartó munkájának, a különböző csatornákon folytatott együtt gondolkodásnak, kö­zös munkának. Miután a mindennapok során teljes egyetértés, a közös célok hasonló megkö­zelítése tapasztalható, nem lehet csodálkozni azon, hogy a politikai párbeszéd­ben is teljes az összhang a magyar és a szovjet veze­tők között. Az egységnek ez a formája különös jelen1 ő- séget kap a jelenlegi nem­zetközi feltételek között, amikor a nagyhatalmak minden fórumon tárgyalási pozícióik erősítésére törek­szenek. Hazánk külpolitikai kezdeményezései is azért számíthatnak sikerre Bécs- től New Yorkig, mert ma­gunkénak tudhatjuk a szo­cialista közösség és a Szov­jetunió támogatását. Mihail Gorbacsov tava­lyi budapesti, Kádár János és Lázár György moszkvai tárgyalásai, a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti, majd berlini ülése által kí­nált lehetőség a tartalmas eszmecserére — mind jó al­kalom annak felmérésére, hol tart, milyen problémák­kal kénytelen szembenézni a másik fél. Alapvető kérdésekben kaphatunk majd első kéz­ből származó információkat e napokban is, Eduard Se­vardnadze szovjet külügy­miniszter budapesti látoga­tásakor. A nemzetközi élet­ben ma mindennap szó esik a közelgő szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalá­sokról, az egyre közelibb le­hetőségnek tűnő újabb, ez­úttal már konkrét eredmé­nyeket hozó csúcstalálkozó­ról. Nem érdektelen tehát meghallgatni, hogyan véle.- kedik ezekről a kérdésekről az egyik közvetlenül is érintett politikus. Persze Eduard Sevardna­dze nem csupán külügymi­niszter — az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja­ként részt vesz más dönté­sek előkészítésében is. Em­lékezetes élmény maradt az az elsősorban belpolitikai vonatkozású interjúja, amit még a Grúz KB első titká­raként a Magyar Televízió­nak adott: realista, őszinte, nyílt tekintetű és gondolko­dású, a humort is értő em­bernek ismertük meg. Mos­tani látogatása mindenkép­pen fontos állomás a két ország örvendetesen erős kapcsolatainak fejlődésében. Horváth Gábor Í1EH3EHCKAS flPABZ l* ................ ........ Í í ÚJ sio,( A LEGNAGYOBB A Grundig francia leány- vállalata bemutatta a sajtó­nak a világ legnagyobb té­vékészülékét, ami szeptem­bertől kerül a francia kö­zönség elé. A Jumbo M95— 390 nevű készülék képer­nyőjének átlója 95 centimé­ter, ami annyit jelent, hogy 80 százalékkal nagyobb ké­pet ad, mint a 60 centimé­teresek. A nyugatnémet cég az első évben 3000 darabot remél eladni belőlük Fran­ciaországban. TUTAJTÜRA A Dunajecen megkezdő­dött az idei tutaj ozási idény. A nagy érdeklődés kielégíté­se céljából egyrészt növelik a tutajok számát, másrészt az utakét is. Meggyorsítják a ki- és beszállást. Az el­múlt évben 38 600 turista utazott tutajon a Cerveny Klastor—Lesnice szakaszon. „KÍSÉRLETI NYÚL” Á brit hadsereg az ötve­nes években saját csapategy­ségeit „kísérleti nyulaknak’’ használta fel atomkísérletei idején — tárja fel az angol Peopre lap, a kormány által kiselejtezett dokumentumok­ra hivatkozva. A kísérletek idején — idézik a lapot a hírügynökségek — a tudósok és a szakemberek minél több feladatot igyekeztek összegyűjteni az atombomba hatásáról a felszerelésre és az emberekre. PANDACSEMPÉSZEK öt személyt tartóztattak le Kínában azzal a váddal, hogy pandakölyköket akar­tak Hongkongba csempészni. Az óriáspanda-kölyköket ha­lászhajón akarták kijuttatni az országból, amikor San- tingban tetten érte őket a rendőrség. Kínában betiltot­ták az óriáspandák vadásza­tát és védetté nyilvánították őket. A csempészek a mac- kókölykök darabjáért 8700 amerikai dollárt kaptak volna egy hongkongi üzlet­embertől. TÖBB SÖR Átlagban 116 liter sör fo­gyasztása jut Ausztriában egy lakosra évente. Ez meg­közelítőleg 36 literrel több az európai átlagnál. Tavaly 8,95 millió hektoliter sört termeltek, 3 százalékkal töb­bet mint 1985-ben. Ebből 448 ezer hektolitert szállítottak külföldre, elsősorban Olasz­országba és Magyarországra. Az NSZK-ból 285 ezer hek­tolitert importáltak. TENGÉRl UBORKA A csendes-óceáni Bioorga­nikus Kémiai Intézet kutatói ritka mikroelemek választé­kát találták egy tüskésbőrű állatka, a tengeri uborka szöveteiben. A szovjet tudó­sok által javasolt módszer­rel gombaölő gliocidokat, különböző enzimeket lehet nyerni. E gyógyító hatású anyagok előállítását már meg is kezdte a Dalriba ipa­ri egyesülés. Félmillió látogató Brioni szigetón Az elmúlt három évben a brioni nemzeti parkot és emlékterületet félmillió ha­zai és külföldi kiránduló ke­reste fel. A napokban a Kompas utazási ügynökség szervezésében az egyik ki­rándulócsoporttal érkezett meg az 500 ezredik látogató: a szkopjei Mirjana Hriszto- va fogász, aki a mikrobioló­gusok 29. pulai szimpóziu­mán vett részt. Branko Lu­kié, a brioni idegenforgalmi szervező átadta neki a Titót ábrázoló ezüstérmet és vi­rágcsokorral köszöntötte. El­mondta, hogy a brioni kol­lektíva büszke arra, hogy az idegenforgalmi tevékenység elindítása óta, 1984. április 1-től félmillió vendéget fo­gadhatott; az idén 185 ezer kirándulóra számítanak. A helybeli idegenforgalmi szervezet beszerzett egy kü­lön kis vonatot, amellyel ha­marosan a kirándulókat szállítják majd a Fehér vil­la és a Brionka villa előtti sétányokon, valamint az El nem kötelezettség sétányán. Hamarosan Vanga szigetét is bevonják az ilyen tevékeny­ségbe, ez a sziget három év­tizeden át Tito elnök otthona volt. E hó 20-án érkeznek meg ide az első látogatók, pontosan 30 évvel később, mint ahogyan Tito elnök elő­ször lépett e szigetre. (Tan- jug) Kinai útijegyzetek II. Nagy Fal és nyitás II reformok útján A vadonatúj gyorsforgalmi utakban, felhőkarcolókban gazdag déli nagyváros, Kan­ton sikereinek egyik fő oka minden bizonnyal az, hogy ott előbb kezdték el a refor­mokat, mint Kína más ré­szein. A hatvanas és a het­venes évek nagy zűrzavarát, az úgynevezett kulturális forradalmat, majd az azt lezáró rendcsinálást követő­en 1978 végén, a Kínai Kom­munista Párt XI. Központi Bizottságának 3. ülésén hir­dették meg azokat a refor­mokat, amelyekkel alapve­tően új szakasz nyílt a kínai társadalom életében. A gaz­dasági reformmal kezdték (előbb falun, tehát a mező- gazdaságban, majd néhány év múlva városon, vagyis az iparban, a bankrendszerben, a bel- és külkereskedelem­ben is) és mostanában van kibontakozóban a politikai intézményrendszer reformja. Az utóbbinak a részleteit azonban minden bizonnyal csak a Kínai Kommunista Párt idén szeptemberben összeülő XIII. kongresszusa fogja kimunkálni. A reformok útján való kö­rültekintő, óvatos, bár két­ségtelenül következetes ha­ladás során a kínai vezetők alaposan körülnéznek és fi­gyelmesen tanulmányozzák más szocialista országok gaz­dasági reformjainak eredmé­nyeit, de talán még inkább az akadályait, egyes hátrá­nyos következményeit. — Fontosnak tartjuk és vizsgáljuk a kelet-európai szocialista országok reform­jai során elért eredményeket — ezzel kezdte a beszélge­tést Li Jang, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága propaganda-főosztá­lyának helyettes vezetője. Emlékeztetett arra, hogy Kí­na és az említett országok pártjai között 1983-ra hely­reálltak bizonyos kapcsola­tok, s most már egészen ma­gas szintűek. Valóban, az elmúlt idő­szakban látogatott el Kínába Erich Honecker, Wojciech Jaruzelski, Todor Zsivkov és több más testvérpárt magas rangú vezetője. Éppen ott- jártamkor tárgyalt Peking- ben, s keresett fel más kí­nai városokat is Lubomir Stroufuil, a csehszlovák kor­mányfő. Beszélgetésünk során Li Jang komoly és jelentős ese­ményként jellemezte Csao Ce-jang júniusi kelet-euró­pai útját. A kínai gazdasági reform lényegéről szólva Li Jang elmondotta, hogy bevezették a piacgazdálkodást, ám ez nem azonos a tőkés piacgaz­dálkodással, hanem a terv- és a piacgazdálkodás össze­kapcsolását célozza. Közpon­ti tervutasítás, nyersanyag- ellátás csak néhány kulcs­ágazatban maradt fenn (ott is csak részben), az üzemek egyébként a piacból élnek, maguk ruháznak be (bank­kölcsönöket is igénybe véve) és piacra termelnek. Falun és városon helyet kapott a részben magántermelés, a vállalatoknál széthúzták a bérskálát, differenciáltab­bakká tették a fizetéseket. Korlátozták a központi irá­nyítást, sokkal nagyobb sze­repet kaptak a helyi szer­vek. A pozitívumokon — a termelés viszonylag gyors felfutásán, az életszínvonal emelkedésén kívül — ez gon­dokat is okozott. Az iparban bizonyos túlfűtöttség jelent­kezett: szép számmal akadt nem kifizetődő, fölösleges he­lyi, sőt, központi beruházás is; hoztak be olyan berende­zéseket, amelyeket — rész­ben a szakértelem hiánya miatt — nem tudtak megfe­lelően kihasználni; az im­portban a szükségesnél sok­kal nagyobb volt a fogyasz­tási cikkek részesedése. (Jel­lemző apróság: az újonnan beszerzett pekingi taxik kö­zött vannak japán, nyugat­német, svéd, francia márká- júak — nehéz lesz győzni al­katrésszel !) Egyszóval anélkül, hogy a reform folytatását vagy a külföld felé való nyitást bár­ki is megkérdőjelezné, a túl­zásokat, a vadhajtásokat me­net közben igyekeznek le­nyesegetni. Arra a kérdésre, hogy van-e Kínában vita a reform folytatása körül, több beszélgetőpartnerünk is azt felelte: van, de ez csak a reform ütemére, a prioritá­sokra vonatkozik, vagyis ar­ra, hogy mire helyezzenek nagyobb hangsúlyt. Valószí­nűleg ez áll a politikai re­formra is, amely a többi kö­zött a párt- és állami funk­ciók szétválasztását, a parla­menti rendszer, általában a közigazgatás további demok­ratizálását, decentralizálását, a törvényesség megszilárdí­tását, a káderek rotációját célozza. Nem a politikai re­form következménye, de az idők jele, hogy az' Országos Népi Gyűlésben — a parla­mentben — legutóbb két lé­nyeges törvényjavaslatot nem fogadtak el, illetve el­halasztották a döntést. Ez persze nem holmi ellenzéki fellépés eredménye volt. Mindenütt hangsúlyozták, hogy a politikai reformnak a négy ismert alapelv talaján kell megvalósulnia. *Ezek (né­mi egyszerűsítéssel): a szo­cializmus útján járás, a párt vezető szerepe, a népi de­mokratikus diktatúra és a marxizmus—leninizmus el­veihez, Mao tanításaihoz va­ló ragaszkodás. Az a néhány értelmiségi, akit az év elején kizártak a Kínai Kommunista Pártból, továbbá az elmúlt téli pe­kingi, sanghaji, kantoni di­áktüntetések résztvevőinek egy csoportja ezeket az elve­ket tagadta. A burzsoá libe­ralizmus elleni harcot — hal­lottuk Kínában több ízben is — csupán a pártra korlá­tozzák. Vagyis nem akarnak belőle általános kampányt csinálni, de a pártban le­vonják a megfelelő követ­keztetéseket, ha úgy látják, hogy nem megfelelő a fellé­pés eme irányzattal szemben. Ügy tűnik, az idén január­ban ezzel függött össze Hu Jao-pangnak, a párt for­mailag első, ténylegesen má­sodik emberének leváltása is a Központi Bizottság főtitká­ri posztjáról. Vang Vei, a sanghaji új­ságíró-szövetség elnöke egy érdekes mozzanatra hívta fel figyelmünket. A több ezer éves feudális rendszer ha­gyományai, csökevényei, szo­kásai nem tűntek el egy csapásra az emberek tudatá­ból. Ilyen tradíció az is, hogy mindig a családfő, az idősebb, a főnök dönt. Már­pedig ez az elv és gyakorlat ellentétes a demokráciával, gátolja a tömegek aktivizá­lását. — Ugyanakkor — mondta Vang Vei —, ha folytatni akarjuk a gazdasági refor­mot (márpedig akarjuk — tette hozzá nyomatékosan), akkor folytatnunk kell a po­litikait is, mert különben el­lentmondás keletkezik a ket­tő között. Nagyon érdekesnek tar­tom viszont azt a gondolatot is, amellyel a Beijing Revi­ew _ című, angol nyelvű kí­nai folyóirat hasábjain ta­lálkoztam. „Kínában az egy főre jutó nemzeti jövedelem ma évi 400 amerikai dollár; alacsonyabb, mint a világ száz országában. 1982-ben a 12 évesnél idősebbek közül 238 millió ember volt félig vagy teljesen analfabéta. Sok állampolgár legnagyobb gondja életszínvonalának emelése, nem pedig az álla­mi vagy politikai ügyek. Sok paraszt alig tud valamit ar­ról, ami faluján túl törté­nik, s ezért nehezükre esik kifejteni véleményüket a megyei küldöttek megvá­lasztásakor. E körülmények közepette nem célszerű az­zal kísérletezni, hogy Kínát egyetlen szempillantás alatt magas szintű demokráciává változtassuk; ellenkezőleg, az említett tényezők lassítani fogják a demokratizálási fo­lyamatot.” (Folytatjuk) Kulcsár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents