Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-15 / 139. szám

1987. június 15., hétfő i » Hazánkba érkezett Csao Ce-jang (Folytatás az 1. oldalról) Bevezetőül köszönetét fe­jezte ki Kádár Jánosnak és Lázár Györgynek azért a szívélyes meghívásért, amely lehetővé tette, hogy köze­lebbről megismerkedjenek Magyarországgal. Csao Ce- jang a kínai nép szívélyes üdvözletét és jókívánságait tolmácsolva így folytatta: — A kínai nép mindig bensőséges érzelmeket táp­lált a magyar nép iránt. Nagyra értékeljük azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyeket a magyar nép a szocialista építésben elért, s tiszteletre méltónak tartjuk „Nem a múltról beszélünk, hanem a jövőbe tekintünk ’ A kijelentés azon a megbe­szélésen hangzott el, ame­lyet Kína első számú veze­tője, Teng Hsziao-ping tar­tott a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége küldöttsé­gével. A megállapítás azon­ban korántsem csupán a Kí­nai Kommunista Párt és a JKSZ viszonyát jellemezte; ellenkezőleg, érvényes a Pe- kinget és a kelet-európai szocialista országokat ösz- szefűző kontaktusok egészé­re is. Sőt, épp ez a konst­ruktív, a múlt hullámvöl­gyei helyett a közelebbi és távolabbi jövő kilátásaira, az együttműködés fejlesztésé­nek lehetőségeire koncentrá­lás az, ami alapul szolgál a kelet-európai körúton tar­tózkodó Csao Ce-jang láto­gatásához. A Lengyelországot, NDK-t, Csehszlovákiát, Magyaror­azt a készséget, amelyet az útkeresésben és a reform folytatásában, valamint a folyamatos megújulásban ta­núsított. Elismeréssel adó­zunk Magyarországnak az enyhülési folyamat előmoz­dítása és a világbéke védel- mezése érdekében tett erőfe­szítéseiért. Csao Ce-jang hangsúlyoz­ta: nagy várakozással tekint a vendéglátóival folytatandó megbeszélések elé, amelye­ken eszmecserét folytatnak az építőmunkában és a re­formokban szerzett tapaszta­latokról, véleményt cserélnek a kétoldalú kapcsolatok fej­szágot és Bulgáriát • érintő utazás többnek értékelhető egy egyszerű, megszokott kormányfői vizitnél. A két­oldalú gazdasági, tudomá­nyos és kulturális tárgyalá­sokon túlmenően ugyanis Csao Ce-jang útja egyfajta betetőzésként szolgál a kap­csolatok helyreállításának és kiterjesztésének folyamatá­ban, amely az elmúlt hóna- napokban — nemegyszer csúcsszintű találkozók révén — az államközi viszony mel­lett már a pártkapcsolatok területére is kiterjedt. A kínai miniszterelnök (aki mellesleg betölti a KKP KB megbízott főtitkárának posztját is) magyarországi programját hasonló szándék vezérli, örvendetes az a lát­ványos fellendülés, amely országaink kapcsolatában az elmúlt években végbement, és az az érdeklődés, amellyel a szakértők a másik fél ta­lesztéséről, valamint a közös .érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. A látogatás arra is jó lehető­séget biztosít — fűzte hozzá —, hogy tapasztalatokat sze­rezzenek azokról a sikerek­ről amelj^t Magyarország a szocialista építésben elért. — Meg vagyok győződve arról, hogy a mostani láto­gatás hozzájárul egymás jobb megismeréséhez, elmé­lyíti a két ország kölcsönös bizalmát, s még magasabb szintre emeli a két testvér­párt, a kormányok és a két nép baráti együttműködését — hangoztatta Csao Ce-jang. pasztalatait, fejlődésének, a szocialista korszerűsítés út­keresésének sajátosságait ta­nulmányozzák. Igen lényeges fejlemény, hogy Kína napjainkban már értékének megfelelően is­meri el a kelet-európai álla­moknak a nemzetközi poli­tika porondján játszott sze­repét, s maga is döntő je­lentőségűnek ítéli meg a bi­zalomépítés, a béke és biz­tonság erősítése, a kelet— nyugati -párbeszéd kérdés­köreit. Ez a pozitív hozzá­állás új távlatokat nyit or­szágaink együttműködése, a kölcsönös megértés szem­pontjából, abban, hogy kap­csolatainkban a közös érde­kek, az összekötő szálak ke­rüljenek előtérbe. Csao Ce- jang magyarországi tárgya­lásai minden bizonnyal ezt a törekvést juttatják ér­vényre. E. É. Világsztárok szamárpaliban „Mi lesz belőled fiam?” — te­szik fel a kérdést az évről évre bukdácsoló diákoknak. A nebu­lók rendszerint kapásból tudnak néhány olyan híres embert — Einstein, Edison, Churchill —, akik nemigen jeleskedtek az is­kolapadban. Napjaink leghíre­sebb emberei, a popsztárok újabb remek példákat szolgál­tathatnak az érveket keresők­nek. Fehér hollónak számítanak az olyanok, mint Peter Gabriel, aki érettségi után legalább három­féle ösztöndíj között válogatha­tott (volna), vagy Sting, akinek filozófiából van diplomája. A legmagasabbra Art Garfunkel jutott, aki matematika-fizika ta­nárként egyetemi ösztöndíjat is kapott. Az irodalomtudományok doktora lehetett volna a néhai Jim Morrison, de ő inkább a rock-sztár önpusztító életét vá­lasztotta. Nyelvtanárként kezdte pálya­futását Spencer Davis, de hama­rosan eladta a lelkét a gitárnak. Hasonló volt a Pink Floyd-ta- gok helyzete: Cambridge sem tudta visszatartani őket a zené­től. De már az olyan „ősök”, mint a Beatles és Rolling Stones tagjai is főleg az iskolakerülés­ben tűntek ki, „zsenialitásukat”” nem értékelték a tanárok. lan Andersont, a Jethro Tull atya­mesterét kitiltották a vasárnapi iskolából botrányos magavisele­té miatt. Több olyan muzsikus is sza- márpadban ült, akik pedig nem tartoznak az üresfejűek közé: Bob Geldof, a L.ive-mozgalom el­indítója éppenhogy átcsúszott vizsgáin. Paul Weller, a Style Council vezetője szerint őt az iskolában mindenki „bomlasztó- nak és értetlennek” tartotta. Dee C’Lee-t, a zenekar fekete énekesnőjét pedig azért távolí­tották el, mert képtelen volt fékezni a nyelvét. Morrisey-t, a Smiths romantikus énekesét nemes egyszerűséggel „hülyé­nek” nyilvánították. Andy Tay­lor (volt Duran Duran) még büszke is arra, hogy az „iskola nem okozott károkat karrierjé­nek”. Az egyetlen „bűnbánó” Limahl: most „vén fejjel” úgy látja, hogy talán nem ártott vol­na jobban odafigyelni a pad- ban. A legnehezebb gyermekkora talán annak az angol fiúnak volt, akinek még a szülei is megkérdőjelezték értelmi képes­ségeit. Ezt a fiút Phil Collins- nak hívták . . . Göbölyös N. László Brandt búcsúja A nyugatnémet és a nem­zetközi szociáldemokrata mozgalom kiemelkedő alak­ja, Willy Brandt búcsúzta­tásának jegyében a bonni Beethovenhalléban tartotta meg vasárnap rendkívüli kongresszusát a Német Szo­ciáldemokrata Párt (SPD). Az egynapos tanácskozás be­vezetőjeként Johannes Rau észak-Rajna-vesztfáliai mi­niszterelnök, az SPD alelnö- ke a párt nevében köszöne­tét mondott a 73 éves Brandtnak, aki 1964-től töl­tötte be az SPD elnöki tiszt­jét, 1969 és 1974 között pe­dig az NSZK kancellárja­ként a szocialista országok­kal való kapcsolatépítés és együttműködés egyik meg­alapozója volt. Rau hangoz­tatta: Brandt mindenki más­nál maradandóbban formál­ta a nyugatnémet szociálde­mokrácia politikáját. Willy Brandt nagy hatású, szenvedélyes búcsúbeszédé­ben, meghatottan búcsúzott egykori harcostársaitól, fel­idézve azt is, hogy kevesen érhették meg ezt a napot azok közül, akik egykor mel­lette álltak munkásmozgal­mi indulásakor, a hitleriz- mus elleni harcban, a skan­dináviai emigrációban. Olyan emberként szólott a kong­resszusi küldöttekhez, aki a párt vezetője lehetett fontos országos reformok életbe léptetésekor, a nemzetközi életben pedig a jobb megér­tés politikájának előmozdí­tása idején — mondotta. A párt élén eltöltött 23 éves munkásságának befeje­zéséről szólva megállapítot­ta, hogy eredetileg az 1988- as kongresszuson szeretett volna leköszönni, de levonta a kellő következtetést a vá­lasztási vereség után tá­madt, általa erősen helytele­nített személyi vitákból, ön­kritikusan, ám öntudatos eréllyel hangsúlyozta: nem hajlandó elfogadni, hogy né­melyek bűnbaknak tegyék meg. A „hetek” Meddig ér „Hát ez csúcs!” — kiáltott fel magában az újságíró, fel­téve, ha magyar volt, és a pesti zsargont nem felejtet­te még el a nyakkendősen szorító, fülledt melegben. És igaza volt. Odaát, Velence híres San Giorgia szigetén nagy emberek valóban a „csúcsokon” érezhették ma­gukat, még akkor is, ha leg­inkább panasszal érkeztek a gyönyörű észak-olasz város­ba. Ezerféle újság-, hírlap-, tárca-, esszé-, glossza- és szakíró már az állig fel­fegyverzett kikötőben, moto­ros hajóra várakozva fon­tolgatta, hogy milyen poé­nokkal. tarkítja majd a sok­sok információs, amelyet a hét leggazdagabb tőkés or­szág állam- és kormányfői­nek pillanatokon belül meg­kezdődő csúcstalálkozójáról szerez. Volt, aki irigykedett az előző napon valamelyik lapban megjelent blikkfan­gos címre: „Hét béna ka­csa”. S míg azon kesergett: milyen kár, hogy nem ép­pen ő találta ki ezt, már meg is érkezett a hajó, s a géppisztolyos csendőr a mellkasunkhoz hajolt,' hogy az akkreditálási kártyát mindenkin alaposan megte­kintse. Aztán odaát, detek­a csúcs? toros készülék villogott vé­gig a testen, hogy a frivol és illetlen tapogatózást a technika civilizált, sőt udva­rias bizalmatlanságával he­lyettesítse. Soha nem volt olyan gyanús egy táskában lapuló dezodoros kupak, mint azokban a napokban. A csúcstalálkozó színfolt­jait már odabenn vadász­tuk. „Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom magukat” — mondta az olasz sajtóköz­pontban az illetékes szóvi­vő, de nem ő tehetett arról, hogy Reagan és Fanfani egy árva szót sem mondott a le­szerelésről, de az Öböl kér­déséről sem. Az amerikai el­nök, úgy tűnik, inkább Kohl nyugatnémet kancellárral és Nakaszone japán miniszter- elnökkel volt hajlandó ilyen dolgokról beszélni. „Gyere­kek, ki tud valamit?” — ki­ált fel egy olasz, emléke már csak másnap reggel idé- ződik fel, amikor ugyanazon a hajón az olasz kollégák panaszolták: ők a legkevés­bé informáltak, bezzeg az amerikai, nyugatnémet, a „satöbbi” újságírók ... Hiá­ba, minden „hetek” között kell lennie egy Nemecsek- nek. Persze csak olasz lehe­tett az az élelmes újságíró is, aki csodával határos mó­don átsiklott az ellenőrzése­ken, és felvetette magát a konyhára pincérnek. A first lady-k vacsorján csak fü­lelt a pletykákra, amelyeket aztán meg is írt saját lap­jának, a „La Nuova Vene- ziának”. Az információéhség azért enyhült a falatoktól: a „na­gyoktól” távol ugyan, de megfelelő csatornákon át — végül felrajzolódik a „hét béna kacsa” panaszainak térképe. Az amerikai ember nagy lábon élését csak a nyu­gatnémet és japán állampol­gár igényeinek növelése emelheti, mert e két utóbbi­nak az előbbitől kellene vá­sárolnia, de sokat, hogy visszaálljon az egyensúly. De Japán nem vásárolhat mező- gazdasági termékeket az Egyesült Államoktól, mert akkor oda a japán kormány paraszti szavazótábora. . Nyugat-Európa olajának nagy része a Hormuzi-szoro- son keresztül érkezik a fo­gyasztóhoz, de arról szó sem lehet, hogy amerikai hajók segítsenek a szoros eldugu­lásának a megakadályozásá­ban. „Emlékezz csak Fanfa­ni híres mondására: mi nem vagyunk tengerészgyalogo­sok” — mondja a szovjet kolléga, aki délután ezt a vo­natkozást fogja kiemelni. Az amerikai szóvivő azonban elégedett, mert a szövetsége­sek között mindenki segít, még az is, aki nem. A fo­lyosókon pletykálják: folyik a puhítás. Az NSZK ódzko­dik a „kettős nullamegol­dástól”, de már nem sokáig, de egyáltalán nem lelkes a gazdaságba történő külső be­leszólások miatt sem. Az ola­szokat is meg lehet majd győzni az Öböl-kérdésben — érzékelteti az amerikai szó­vivő. A harmadik nap vé­gén már négy nagy nyilat­kozat jelzi, hogy alapjában véve „minden rendben van”, a csúcsról csak fölfelé lehet menni. Azt mondják, nehéz ügy volt a találkozón konkrét kötelezettségvállalásokat ki­csikarni: csökkentsék a me­zőgazdasági élelmiszerter­mékek feleslegeit. Kiderült az is, hogy az éhező orszá­gok bajai — ha nem vigyáz­nak — a „Heteket”’ is baj­ba sodorják, tehát az önzet­len segélyezés alapvető, ön­ző érdek. Végül a csapat elvonul, a témákat lerágták, a helikop­terek messzire elszálltak. Persze a túlságosan ala­csonyan szálló helikopterek megrepesztették a Dózse- palota szobrait, valamely műemléképületről a hang­rezgések miatt márványda­rabkák hullottak a földre. A gondolások a biztonsági in­tézkedések miatt 220 millió lírás kártérítést követelnek. Egy nagy fogadás alkalmá­val a helyben megfőzött díszebéd gőze több száz éves festményekben tett kárt. A külföldieket pénzük ellenére is utáló velenceiek számára, úgy tűnik, az elmúlt napok „heteknek”" tűntek. Garzór Ferenc Ülésezett a KISZ KB (Folytatás az 1. oldalról) ció során, de ezzel egyenér­tékű a felelős cselekvés igé­nye, a saját tennivalók ke­resése és megtalálása. Bár szokatlan volt a felhívásnak és a javaslatoknak a «fiatal korosztályra jellemző hang­vétele, a társadalom összes­ségében jól fogadta azokat. Január óta a fiatalok ez­rei fogalmazták meg vélemé­nyüket, mondták el tapasz­talataikat, problémáikat. A politikai fórumok igazolták, hogy a KISZ tagjai egyetér­tenek az MSZMP KB no­vemberi határozatában rög­zített célokkal, feladatokkal és kritikusan számon kérik azok lényegesen gyorsabb és következetesebb megvalósí­tását. A KISZ KB ülésén abban jelölték meg a nyil­vánosság politikai hasznát, hogy a KISZ-tagok az ak­ció során véleményt mond­hattak, kialakíthatták a ja­vaslatokat és ezzel aktívan segíthették a gazdasági, tár­sadalmi kibontakozást. Felszólalt az ülésen Berecz Frigyes miniszterelnök-he­lyettes is. Hangsúlyozta: „A jövőnk a tét!” nagy segítsé­get adott a szükséges gazda­sági, társadalmi intézkedé­sek meghozatalához. Nagyon fontos, hogy a döntésekbe sokak véleménye épüljön be és ezért különösen örvende­tes, hogy elsőként a fiata­loknál fogalmazódott meg a tenniakarás ilyen igénye.” A KISZ KB befejezettnek nyilvánította a „Jövőnk a tét!” akciót, ugyanakkor az új politizálási stílust, amit az akció során kialakítottak, a szervezet egészében a to­vábbiakban is alkalmazni fogják. Az MSZMP KB-nak és a kormánynak továbbí­tandó KISZ-javaslatokat, amelyeket a testület szofn- bati ülésén a megfelelő mó­dosításokkal egyhangúlag el­fogadott, véglegesített for­mában a Magyar Ifjúság jú­nius 25-i számában közzéte­szik. . Nagy Imre, a KISZ KB titkára előterjesztette a Köz­ponti Bizottság és az Intéző Bizottság második félévi munka- és üléstervét, majd ezt követően a testület Krá- likné Cser Erzsébet, a KISZ KB titkára előterjesztése alapján elfogadta a KISZ „Természetesen egészsége­sen” elnevezésű egészség­megőrzési programját. Utazási iroda — jövedelemérdekeltségben Mi újság a Coopturistnál? — Munkatársaim is vall­ják, hogy mi vagyunk az utazni akaró emberekért, és nem fordítva. Ügy gondo­lom, ezt azok tanúsíthatják legjobban, akik már meg­tisztelték irodánkat bizal­mukkal. Mi ugyanis azt sze­retnénk, hogy aki hozzánk betér, érezze udvariasságun­kat, szolgálatkészségünket. Mert nekünk a kis pénz is nagy üzlet. Ezt értse úgy, hogy a mi kollektívánk a százforintos bevételnek is nagyon tud örülni. Dimitrov Klára, a Coop- tourist Békés Megyei Iro­dájának vezetője fogalma­zott így a napokban, amikor munkájukról kérdeztem. Majd nagyon gyorsan közöl­te hogy 1985. januárja óta jövedelemérdekeltségben dolgoznak. Vagyis, minden évre megkapják központjuk­tól az eredménykövetel­ményt, melynek teljesítése alapvetően meghatározza az iroda vezetőjének és vala­mennyi dolgozójának anyagi érdekeltségét. Mint mondta: ez náluk annyira bevált, hogy az első három évre szóló jövedelemérdekeltségi szerződés ugyan még hat hónap múlva veszti hatá­lyát, de már megkötötték központjukkal az újabb megállapodást, mely hasonló időszakra szól. — Igaz, hogy a múlt évi követelmény megismerése­kor jó adag szorongást érez­tünk — emlékezik vissza gz iroda vezetője. — S, ha nem is éptünk el kimagasló ered­ményt, az igényeknek job­ban eleget tettünk, mint azt kezdetben hittük. Ez azt je­lentette, hogy a vidéki iro­dák között a Békés megyei tavaly is igen jó helyen vég­zett. A tavalyi esztendő ered­ményessége egyfajta önbi­zalmat adott a megyei iroda hat fős kollektívájának. A bizakodás — igaz, hogy ke­mény szervezőmunka árán — meghozta a várt ered­ményt. Ugyanis az idei első fél év teljesítménye valami­vel meghaladja a múlt esz­tendő hasonló időszakának eredményeit. — Persze, még előttünk van a teljes második félév, ami javíthat, meg ronthat is — mondja Dimitrov Klára mosolyogva, ami inkább a bizakodásra engedett követ­keztetni. — Még korai len­ne inni a medve bőrére. A bolgár és a jugoszláv ten­gerpart iránti érdeklődés, no meg a hazai tájak meg­ismerésének igénye azonban reményekkel kecsegtet ben­nünket. Az is igaz, hogy itt nem várnak ölbe tett kézzel a jó­szerencsére. Az iroda veze­tője is leginkább a pult mö­gött van, és csak nagyon ritkán saját szobájában. — Tudjuk és természetes­nek tartjuk, hogy a hozzánk betérő emberek pénzükért mind teljesebb szolgáltatást várnak — folytatja az iroda vezetője. — Ügy véljük, hogy már jó ideje sikerrel teljesítjük a külföldi cso­portos és egyéni utaztatáso­kat, s az ezzel kapcsolatos igények kielégítését szocia­lista és nyugati relációban egyaránt. Évről-évre több szövetkezet, vállalat, intéz­mény, illetve nagyobb gaz­dálkodó egységek szocialista brigádjai keresnek fel ben­nünket hazai utak, kirándu­lások megszervezése miatt is. A már ismert, jól bevált és megszervezett szolgáltatá­sainkat azonban igyekszünk újakkal kiegészíteni, bővíte­ni. Ilyen volt korábban a szocialista és a nyugati va­luta vétele, eladása, amit igen jól fogadtak a hazai ér­deklődők és a hozzánk lá­togató külföldiek. Ez év ja­nuár 1. óta viszont bevezet­tük és vállaljuk a vízum megszerzésével kapcsolatos ügyintézést is. Ezzel újabb gondót akarunk ügyfeleink válláról levenni. Arról is tájékoztatott — megjegyezve, ha lehet, ne hallgassam el —, hogy min­den héten csütörtökön, este fél nyolcig tart nyitva a Cooptourist Békés Megyei Irodája. — A csütörtöki hosszabbí­tott nyitva tartással az oly sokszor és jogosan emlege­tett munkaidőalap védelmé­hez próbálunk hozzájárulni. Szeretnénk, ha az eddigiek­nél többen élnének e lehe­tőséggel és keresnék ilyen­kor irodánkat. Mint ahogy a szombat délelőtti nyitva tar­tással is elfoglaltabb ügy­feleinknek akarunk nagyobb lehetőséget adni. Ez a kezdeményezés alig­ha szorul magyarázatra, an­nál inkább követésre. Balkus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents