Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-15 / 139. szám

1987. június 15., hétfő

i

»

Hazánkba érkezett Csao Ce-jang

(Folytatás az 1. oldalról)

Bevezetőül köszönetét fejezte ki Kádár Jánosnak és Lázár Györgynek azért a szívélyes meghívásért, amely lehetővé tette, hogy közelebbről megismerkedjenek Magyarországgal. Csao Ce- jang a kínai nép szívélyes üdvözletét és jókívánságait tolmácsolva így folytatta:

— A kínai nép mindig bensőséges érzelmeket táplált a magyar nép iránt. Nagyra értékeljük azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyeket a magyar nép a szocialista építésben elért, s tiszteletre méltónak tartjuk

„Nem a múltról beszélünk, hanem a jövőbe tekintünk ’ A kijelentés azon a megbeszélésen hangzott el, amelyet Kína első számú vezetője, Teng Hsziao-ping tartott a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége küldöttségével. A megállapítás azonban korántsem csupán a Kínai Kommunista Párt és a JKSZ viszonyát jellemezte; ellenkezőleg, érvényes a Pe- kinget és a kelet-európai szocialista országokat ösz- szefűző kontaktusok egészére is. Sőt, épp ez a konstruktív, a múlt hullámvölgyei helyett a közelebbi és távolabbi jövő kilátásaira, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeire koncentrálás az, ami alapul szolgál a kelet-európai körúton tartózkodó Csao Ce-jang látogatásához.

A Lengyelországot, NDK-t, Csehszlovákiát, Magyarorazt a készséget, amelyet az útkeresésben és a reform folytatásában, valamint a folyamatos megújulásban tanúsított. Elismeréssel adózunk Magyarországnak az enyhülési folyamat előmozdítása és a világbéke védel- mezése érdekében tett erőfeszítéseiért.

Csao Ce-jang hangsúlyozta: nagy várakozással tekint a vendéglátóival folytatandó megbeszélések elé, amelyeken eszmecserét folytatnak az építőmunkában és a reformokban szerzett tapasztalatokról, véleményt cserélnek a kétoldalú kapcsolatok fejszágot és Bulgáriát • érintő utazás többnek értékelhető egy egyszerű, megszokott kormányfői vizitnél. A kétoldalú gazdasági, tudományos és kulturális tárgyalásokon túlmenően ugyanis Csao Ce-jang útja egyfajta betetőzésként szolgál a kapcsolatok helyreállításának és kiterjesztésének folyamatában, amely az elmúlt hóna- napokban — nemegyszer csúcsszintű találkozók révén — az államközi viszony mellett már a pártkapcsolatok területére is kiterjedt.

A kínai miniszterelnök (aki mellesleg betölti a KKP KB megbízott főtitkárának posztját is) magyarországi programját hasonló szándék vezérli, örvendetes az a látványos fellendülés, amely országaink kapcsolatában az elmúlt években végbement, és az az érdeklődés, amellyel a szakértők a másik fél talesztéséről, valamint a közös .érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. A látogatás arra is jó lehetőséget biztosít — fűzte hozzá —, hogy tapasztalatokat szerezzenek azokról a sikerekről amelj^t Magyarország a szocialista építésben elért.

— Meg vagyok győződve arról, hogy a mostani látogatás hozzájárul egymás jobb megismeréséhez, elmélyíti a két ország kölcsönös bizalmát, s még magasabb szintre emeli a két testvérpárt, a kormányok és a két nép baráti együttműködését — hangoztatta Csao Ce-jang.

pasztalatait, fejlődésének, a szocialista korszerűsítés útkeresésének sajátosságait tanulmányozzák.

Igen lényeges fejlemény, hogy Kína napjainkban már értékének megfelelően ismeri el a kelet-európai államoknak a nemzetközi politika porondján játszott szerepét, s maga is döntő jelentőségűnek ítéli meg a bizalomépítés, a béke és biztonság erősítése, a kelet— nyugati -párbeszéd kérdésköreit. Ez a pozitív hozzáállás új távlatokat nyit országaink együttműködése, a kölcsönös megértés szempontjából, abban, hogy kapcsolatainkban a közös érdekek, az összekötő szálak kerüljenek előtérbe. Csao Ce- jang magyarországi tárgyalásai minden bizonnyal ezt a törekvést juttatják érvényre.

E. É.

Világsztárok

szamárpaliban

„Mi lesz belőled fiam?” — teszik fel a kérdést az évről évre bukdácsoló diákoknak. A nebulók rendszerint kapásból tudnak néhány olyan híres embert — Einstein, Edison, Churchill —, akik nemigen jeleskedtek az iskolapadban. Napjaink leghíresebb emberei, a popsztárok újabb remek példákat szolgáltathatnak az érveket keresőknek.

Fehér hollónak számítanak az olyanok, mint Peter Gabriel, aki érettségi után legalább háromféle ösztöndíj között válogathatott (volna), vagy Sting, akinek filozófiából van diplomája. A legmagasabbra Art Garfunkel jutott, aki matematika-fizika tanárként egyetemi ösztöndíjat is kapott. Az irodalomtudományok doktora lehetett volna a néhai Jim Morrison, de ő inkább a rock-sztár önpusztító életét választotta.

Nyelvtanárként kezdte pályafutását Spencer Davis, de hamarosan eladta a lelkét a gitárnak. Hasonló volt a Pink Floyd-ta- gok helyzete: Cambridge sem tudta visszatartani őket a zenétől. De már az olyan „ősök”, mint a Beatles és Rolling Stones tagjai is főleg az iskolakerülésben tűntek ki, „zsenialitásukat”” nem értékelték a tanárok. lan Andersont, a Jethro Tull atyamesterét kitiltották a vasárnapi iskolából botrányos magaviseleté miatt.

Több olyan muzsikus is sza- márpadban ült, akik pedig nem tartoznak az üresfejűek közé: Bob Geldof, a L.ive-mozgalom elindítója éppenhogy átcsúszott vizsgáin. Paul Weller, a Style Council vezetője szerint őt az iskolában mindenki „bomlasztó- nak és értetlennek” tartotta. Dee C’Lee-t, a zenekar fekete énekesnőjét pedig azért távolították el, mert képtelen volt fékezni a nyelvét. Morrisey-t, a Smiths romantikus énekesét nemes egyszerűséggel „hülyének” nyilvánították. Andy Taylor (volt Duran Duran) még büszke is arra, hogy az „iskola nem okozott károkat karrierjének”. Az egyetlen „bűnbánó” Limahl: most „vén fejjel” úgy látja, hogy talán nem ártott volna jobban odafigyelni a pad- ban.

A legnehezebb gyermekkora talán annak az angol fiúnak volt, akinek még a szülei is megkérdőjelezték értelmi képességeit. Ezt a fiút Phil Collins- nak hívták . . .

Göbölyös N. László

Brandt

búcsúja

A nyugatnémet és a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom kiemelkedő alakja, Willy Brandt búcsúztatásának jegyében a bonni Beethovenhalléban tartotta meg vasárnap rendkívüli kongresszusát a Német Szociáldemokrata Párt (SPD). Az egynapos tanácskozás bevezetőjeként Johannes Rau észak-Rajna-vesztfáliai miniszterelnök, az SPD alelnö- ke a párt nevében köszönetét mondott a 73 éves Brandtnak, aki 1964-től töltötte be az SPD elnöki tisztjét, 1969 és 1974 között pedig az NSZK kancellárjaként a szocialista országokkal való kapcsolatépítés és együttműködés egyik megalapozója volt. Rau hangoztatta: Brandt mindenki másnál maradandóbban formálta a nyugatnémet szociáldemokrácia politikáját.

Willy Brandt nagy hatású, szenvedélyes búcsúbeszédében, meghatottan búcsúzott egykori harcostársaitól, felidézve azt is, hogy kevesen érhették meg ezt a napot azok közül, akik egykor mellette álltak munkásmozgalmi indulásakor, a hitleriz- mus elleni harcban, a skandináviai emigrációban. Olyan emberként szólott a kongresszusi küldöttekhez, aki a párt vezetője lehetett fontos országos reformok életbe léptetésekor, a nemzetközi életben pedig a jobb megértés politikájának előmozdítása idején — mondotta.

A párt élén eltöltött 23 éves munkásságának befejezéséről szólva megállapította, hogy eredetileg az 1988- as kongresszuson szeretett volna leköszönni, de levonta a kellő következtetést a választási vereség után támadt, általa erősen helytelenített személyi vitákból, önkritikusan, ám öntudatos eréllyel hangsúlyozta: nem hajlandó elfogadni, hogy némelyek bűnbaknak tegyék meg.

A „hetek”

Meddig ér

„Hát ez csúcs!” — kiáltott fel magában az újságíró, feltéve, ha magyar volt, és a pesti zsargont nem felejtette még el a nyakkendősen szorító, fülledt melegben. És igaza volt. Odaát, Velence híres San Giorgia szigetén nagy emberek valóban a „csúcsokon” érezhették magukat, még akkor is, ha leginkább panasszal érkeztek a gyönyörű észak-olasz városba.

Ezerféle újság-, hírlap-, tárca-, esszé-, glossza- és szakíró már az állig felfegyverzett kikötőben, motoros hajóra várakozva fontolgatta, hogy milyen poénokkal. tarkítja majd a soksok információs, amelyet a hét leggazdagabb tőkés ország állam- és kormányfőinek pillanatokon belül megkezdődő csúcstalálkozójáról szerez. Volt, aki irigykedett az előző napon valamelyik lapban megjelent blikkfangos címre: „Hét béna kacsa”. S míg azon kesergett: milyen kár, hogy nem éppen ő találta ki ezt, már meg is érkezett a hajó, s a géppisztolyos csendőr a mellkasunkhoz hajolt,' hogy az akkreditálási kártyát mindenkin alaposan megtekintse. Aztán odaát, deteka csúcs?

toros készülék villogott végig a testen, hogy a frivol és illetlen tapogatózást a technika civilizált, sőt udvarias bizalmatlanságával helyettesítse. Soha nem volt olyan gyanús egy táskában lapuló dezodoros kupak, mint azokban a napokban.

A csúcstalálkozó színfoltjait már odabenn vadásztuk.

„Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom magukat” — mondta az olasz sajtóközpontban az illetékes szóvivő, de nem ő tehetett arról, hogy Reagan és Fanfani egy árva szót sem mondott a leszerelésről, de az Öböl kérdéséről sem. Az amerikai elnök, úgy tűnik, inkább Kohl nyugatnémet kancellárral és Nakaszone japán miniszter- elnökkel volt hajlandó ilyen dolgokról beszélni. „Gyerekek, ki tud valamit?” — kiált fel egy olasz, emléke már csak másnap reggel idé- ződik fel, amikor ugyanazon a hajón az olasz kollégák panaszolták: ők a legkevésbé informáltak, bezzeg az amerikai, nyugatnémet, a „satöbbi” újságírók ... Hiába, minden „hetek” között kell lennie egy Nemecsek- nek. Persze csak olasz lehetett az az élelmes újságíró

is, aki csodával határos módon átsiklott az ellenőrzéseken, és felvetette magát a konyhára pincérnek. A first lady-k vacsorján csak fülelt a pletykákra, amelyeket aztán meg is írt saját lapjának, a „La Nuova Vene- ziának”.

Az információéhség azért enyhült a falatoktól: a „nagyoktól” távol ugyan, de megfelelő csatornákon át — végül felrajzolódik a „hét béna kacsa” panaszainak térképe. Az amerikai ember nagy lábon élését csak a nyugatnémet és japán állampolgár igényeinek növelése emelheti, mert e két utóbbinak az előbbitől kellene vásárolnia, de sokat, hogy visszaálljon az egyensúly. De Japán nem vásárolhat mező- gazdasági termékeket az Egyesült Államoktól, mert akkor oda a japán kormány paraszti szavazótábora. . Nyugat-Európa olajának nagy része a Hormuzi-szoro- son keresztül érkezik a fogyasztóhoz, de arról szó sem lehet, hogy amerikai hajók segítsenek a szoros eldugulásának a megakadályozásában. „Emlékezz csak Fanfani híres mondására: mi nem vagyunk tengerészgyalogosok” — mondja a szovjet kolléga, aki délután ezt a vonatkozást fogja kiemelni. Az amerikai szóvivő azonban elégedett, mert a szövetségesek között mindenki segít, még az is, aki nem. A folyosókon pletykálják: folyik a puhítás. Az NSZK ódzkodik a „kettős nullamegoldástól”, de már nem sokáig, de egyáltalán nem lelkes a gazdaságba történő külső beleszólások miatt sem. Az olaszokat is meg lehet majd győzni az Öböl-kérdésben — érzékelteti az amerikai szóvivő. A harmadik nap végén már négy nagy nyilatkozat jelzi, hogy alapjában véve „minden rendben van”, a csúcsról csak fölfelé lehet menni.

Azt mondják, nehéz ügy volt a találkozón konkrét kötelezettségvállalásokat kicsikarni: csökkentsék a mezőgazdasági élelmiszertermékek feleslegeit. Kiderült az is, hogy az éhező országok bajai — ha nem vigyáznak — a „Heteket”’ is bajba sodorják, tehát az önzetlen segélyezés alapvető, önző érdek.

Végül a csapat elvonul, a témákat lerágták, a helikopterek messzire elszálltak.

Persze a túlságosan alacsonyan szálló helikopterek megrepesztették a Dózse- palota szobrait, valamely műemléképületről a hangrezgések miatt márványdarabkák hullottak a földre. A gondolások a biztonsági intézkedések miatt 220 millió lírás kártérítést követelnek. Egy nagy fogadás alkalmával a helyben megfőzött díszebéd gőze több száz éves festményekben tett kárt. A külföldieket pénzük ellenére is utáló velenceiek számára, úgy tűnik, az elmúlt napok „heteknek”" tűntek.

Garzór Ferenc

Ülésezett a KISZ KB

(Folytatás az 1. oldalról)

ció során, de ezzel egyenértékű a felelős cselekvés igénye, a saját tennivalók keresése és megtalálása. Bár szokatlan volt a felhívásnak és a javaslatoknak a «fiatal korosztályra jellemző hangvétele, a társadalom összességében jól fogadta azokat.

Január óta a fiatalok ezrei fogalmazták meg véleményüket, mondták el tapasztalataikat, problémáikat. A politikai fórumok igazolták, hogy a KISZ tagjai egyetértenek az MSZMP KB novemberi határozatában rögzített célokkal, feladatokkal és kritikusan számon kérik azok lényegesen gyorsabb és következetesebb megvalósítását. A KISZ KB ülésén abban jelölték meg a nyilvánosság politikai hasznát, hogy a KISZ-tagok az akció során véleményt mondhattak, kialakíthatták a javaslatokat és ezzel aktívan segíthették a gazdasági, társadalmi kibontakozást.

Felszólalt az ülésen Berecz Frigyes miniszterelnök-helyettes is. Hangsúlyozta: „A jövőnk a tét!” nagy segítséget adott a szükséges gazdasági, társadalmi intézkedések meghozatalához. Nagyon fontos, hogy a döntésekbe sokak véleménye épüljön be és ezért különösen örvendetes, hogy elsőként a fiataloknál fogalmazódott meg a tenniakarás ilyen igénye.”

A KISZ KB befejezettnek nyilvánította a „Jövőnk a tét!” akciót, ugyanakkor az új politizálási stílust, amit az akció során kialakítottak, a szervezet egészében a továbbiakban is alkalmazni fogják. Az MSZMP KB-nak és a kormánynak továbbítandó KISZ-javaslatokat, amelyeket a testület szofn- bati ülésén a megfelelő módosításokkal egyhangúlag elfogadott, véglegesített formában a Magyar Ifjúság június 25-i számában közzéteszik. .

Nagy Imre, a KISZ KB titkára előterjesztette a Központi Bizottság és az Intéző Bizottság második félévi munka- és üléstervét, majd ezt követően a testület Krá- likné Cser Erzsébet, a KISZ KB titkára előterjesztése alapján elfogadta a KISZ „Természetesen egészségesen” elnevezésű egészségmegőrzési programját.

Utazási iroda

— jövedelemérdekeltségben

Mi újság a Coopturistnál?

— Munkatársaim is vallják, hogy mi vagyunk az utazni akaró emberekért, és nem fordítva. Ügy gondolom, ezt azok tanúsíthatják legjobban, akik már megtisztelték irodánkat bizalmukkal. Mi ugyanis azt szeretnénk, hogy aki hozzánk betér, érezze udvariasságunkat, szolgálatkészségünket. Mert nekünk a kis pénz is nagy üzlet. Ezt értse úgy, hogy a mi kollektívánk a százforintos bevételnek is nagyon tud örülni.

Dimitrov Klára, a Coop- tourist Békés Megyei Irodájának vezetője fogalmazott így a napokban, amikor munkájukról kérdeztem. Majd nagyon gyorsan közölte hogy 1985. januárja óta

jövedelemérdekeltségben dolgoznak. Vagyis, minden évre megkapják központjuktól az eredménykövetelményt, melynek teljesítése alapvetően meghatározza az iroda vezetőjének és valamennyi dolgozójának anyagi érdekeltségét. Mint mondta: ez náluk annyira bevált, hogy az első három évre szóló jövedelemérdekeltségi szerződés ugyan még hat hónap múlva veszti hatályát, de már megkötötték központjukkal az újabb megállapodást, mely hasonló időszakra szól.

— Igaz, hogy a múlt évi követelmény megismerésekor jó adag szorongást éreztünk — emlékezik vissza gz iroda vezetője. — S, ha nem is éptünk el kimagasló eredményt, az igényeknek jobban eleget tettünk, mint azt kezdetben hittük. Ez azt jelentette, hogy a vidéki irodák között a Békés megyei tavaly is igen jó helyen végzett.

A tavalyi esztendő eredményessége egyfajta önbizalmat adott a megyei iroda hat fős kollektívájának. A bizakodás — igaz, hogy kemény szervezőmunka árán

— meghozta a várt eredményt. Ugyanis az idei első fél év teljesítménye valamivel meghaladja a múlt esztendő hasonló időszakának eredményeit.

— Persze, még előttünk van a teljes második félév, ami javíthat, meg ronthat is

— mondja Dimitrov Klára mosolyogva, ami inkább a bizakodásra engedett következtetni. — Még korai lenne inni a medve bőrére. A bolgár és a jugoszláv tengerpart iránti érdeklődés, no meg a hazai tájak megismerésének igénye azonban reményekkel kecsegtet bennünket.

Az is igaz, hogy itt nem várnak ölbe tett kézzel a jószerencsére. Az iroda vezetője is leginkább a pult mögött van, és csak nagyon ritkán saját szobájában.

— Tudjuk és természetesnek tartjuk, hogy a hozzánk betérő emberek pénzükért mind teljesebb szolgáltatást várnak — folytatja az iroda vezetője. — Ügy véljük, hogy már jó ideje sikerrel teljesítjük a külföldi csoportos és egyéni utaztatásokat, s az ezzel kapcsolatos igények kielégítését szocialista és nyugati relációban egyaránt. Évről-évre több szövetkezet, vállalat, intézmény, illetve nagyobb gazdálkodó egységek szocialista brigádjai keresnek fel bennünket hazai utak, kirándulások megszervezése miatt is. A már ismert, jól bevált és megszervezett szolgáltatásainkat azonban igyekszünk újakkal kiegészíteni, bővíteni. Ilyen volt korábban a szocialista és a nyugati valuta vétele, eladása, amit igen jól fogadtak a hazai érdeklődők és a hozzánk látogató külföldiek. Ez év január 1. óta viszont bevezettük és vállaljuk a vízum megszerzésével kapcsolatos ügyintézést is. Ezzel újabb gondót akarunk ügyfeleink válláról levenni.

Arról is tájékoztatott — megjegyezve, ha lehet, ne hallgassam el —, hogy minden héten csütörtökön, este fél nyolcig tart nyitva a Cooptourist Békés Megyei Irodája.

— A csütörtöki hosszabbított nyitva tartással az oly sokszor és jogosan emlegetett munkaidőalap védelméhez próbálunk hozzájárulni. Szeretnénk, ha az eddigieknél többen élnének e lehetőséggel és keresnék ilyenkor irodánkat. Mint ahogy a szombat délelőtti nyitva tartással is elfoglaltabb ügyfeleinknek akarunk nagyobb lehetőséget adni.

Ez a kezdeményezés aligha szorul magyarázatra, annál inkább követésre.

Balkus Imre