Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-14 / 112. szám

NÉPÚJSÁG 1987. május 14., csütörtök Vöröskeresztes taggyűlés Tegnap délután tartotta vezetőségválasztó taggyűlé­sét Békéscsabán az Egyesí­tett Egészségügyi Intézmény vöröskeresztes alapszerveze­te a városi kórházban. A taggyűlésen Gyebrovszki Má- tyásné, az alapszervezet tit­kára számolt be az elmúlt öt év munkájáról. A vöröskeresztes alapszer­vezet taglétszáma ebben az időszakban 198-ról 480-ra nőtt. A vezetőség összekötő hálózat kialakításával igye­kezett a személyes kapcsola­tokat fenntartani. A védőnő­aktívák a körzetekben fel­mérték a cigánylakosság szo­ciális helyzetét és a rászo­rulókat segítették. 18 ezer forinttal járultak hozzá a battonyai SOS gyermekfalu felépítéséhez. Szakorvosok rendszeresen tartottak egész­ségügyi felvilágosító előadá­sokat. Az alapszervezet kez­deményezésére megszervez­ték a rákszűrést. Családvé­delem keretében védőnők vállalják az idős betegek há­zi gondozását. Részt vesznek az általános iskolák előse- gélynyújtó tanfolyamainak szervezésében. Az intézmény dolgozói kö­zül évről évre többen adnak vért, az elmúlt öt évben összesen ötszáz literrel se­gítették a gyógyítást. Ezért 122 véradó kapott „Kiváló Véradó” kitüntetést. Az egészségügyi kollektíva se­gítőkészsége is hozzájárult ahhoz, hogy megyénk orszá­gosan Veszprém megye után a második helyen áll. Az egészségügyi intézmény vö­röskeresztesei közül többen tisztségviselők a mozgalom felsőbb szerveiben. „Véradó­mozgalomért” emlékplakett tulajdonosa lett . dr. Rucz László, a váradóállomás nyugdíjas főorvosa és az in­tézmény alapszervezete. A beszámoló után B. Nagy Gyula, a Vöröskereszt me­gyei titkára a szocialista egészségügy érdekében ki­fejtett munkáért és a fo­lyamatosan kiemelkedő vér­adásért okleveleket nyújtott át az alapszervezetnek, majd dr. Juhász László igaz­gató főorvos és dr. Mészáros Piroska, az alapszervezet el­nöke jutalmakat adott át a legjobb aktíváknak. Ez­után választásra került sor és a tagság ismét a most le­mondott vezetőségnek szava­zott bizalmat. Sz. M. Számítógépet egy üzemtől — Áprilisban társadalmi bi­zottság alakult megyénkben a Művelődési Minisztérium, valamint a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesüle­tek Szövetsége (MTESZ) fel­hívása nyomán, a Szakszer­vezetek Békés Megyei Ta­nácsa javaslatára, hogy az iskolaszámítógép-program megvalósítását segítse. Békés megye általános is­koláiban tanév eleji adatok szerint 280 tanulóra jutott egy számítógép, míg az or­szágos átlag ennél valami­vel jobb képet mutatott: 252 tanuló szerezhetett ilyen is­mereteket iskolájában. (Csak érdekességképpen: a legjobb helyzetben Zala megye, a legrosszabban Fejér megye tanulói voltak, ahol 163, il­letve 457 tanulóra jutott egy gép.) Az adatok azóta né­mileg módosultak, mivel a napokban befejező szakaszá­hoz ért a Videoton tavaly meghirdetett 2+1 akciója, így a napokban sok iskola megkapja tavaly megrendelt számítógépét, valamint a patronáló üzemek, vállala­tok, tsz-ek igyekeznek tá­mogatni iskoláikat. Például a kondorosi általános iskola 8 darab számítógéphez ju­egy iskolának tott az Egyetértés Tsz, a takarmánykeverő üzem és a helyi takarékszövetkezet jó­voltából vagy a dobozi ál­talános iskola öt gépet ka­pott a gyulai áfésztől, a Gyu­lai Harisnyagyár dobozi részlegétől és a Petőfi Tsz- től. Sok iskolának nincs pat- ronálója. Ezért a társadalmi bizottság célja az erők egye­sítése, hogy mindenüvé jus­son lehetőleg azonos típusú számítógép. Az elmúlt hó­napban felmérést végeztek az iskolák ellátottságáról. A körlevélre érkezett válaszok tarka képet mutattak. A 16- féle alkalmazásban levő gép csak nagyon szűk körű prog­ramcserét tesz lehetővé. A számítógép az élet va­lamennyi területén egyre nagyobb szerephez jut és az alapismereteket nem a kö­zépiskolában, hanem már az általános iskolában kell megszerezni. Ez csak úgy le­hetséges, ha a legkisebb is­kola is birtokolhatja —nem egyet, többet! Ezért a tár­sadalmi bizottság hamaro­san felhívást intéz az üze­mekhez — segítsen, aki tud, minél több iskola juthasson számítógéphez. (szőke) ítélet a felvételi-visszaélések ügyében Szerdán kihirdették a Pesti Központi Kerületi Bí­róság első fokú ítéletét az egyetemi és főiskolai írásbe­li felvételi vizsgák során — 1985-ben és 1986-ban — el­követett visszaélések miatt indított bűnügyben. Eredeti­leg 22 vádlott volt, de most 19-en álltak a bíróság elé, mert a dr. Törőcsik Gábor- né vezette büntető tanács korábban — az eljárási sza­bályokat alkalmazva: tár­gyalás mellőzésével — két szülő és egy diák ügyét 20 és 30 ezer forint közötti pénzbírság kiszabásával le­zárta, s az 3 végzés jogerő­re emelkedett. A három fővádlottat, a 42 éves Koós-Hutás Gergelyt, az 55 éves dr. Hajós Mihályt és a 41 éves dr. Funtig Zol­tánt hivatali vesztegetés, va­lamint szolgálati titoksértés bűntettének és más bűncse­lekményeknek az elköveté­sében mondta ki bűnösnek a bíróság. Mindhármójukat — halmazati büntetésül — sza­badságvesztésre, a közügyek gyakorlásától eltiltásra ítél­te, és anyagi jellegű szank­ciókat is alkalmazott velük szemben. Koós-Hutás Ger­gely büntetése hatévi, dr. Hajós Mihályé négyévi, dr. Funtig Zoltáné pedig há­rom és fél évi szabadság- vesztés, továbbá ugyanennyi tartalmú — a büntetés le­töltése után kezdődő — el­tiltás a közügyektől. Ezen felül Koós-Hutástól elkoboz­ták 90 ezer, dr. Funtig Zol­tántól 71 ezer forint értékű takarékbetétkönyvét, továb­bá az előbbit 95 ezer forint, az utóbbit 125 ezer forint vagyoni előny megfizetésére is kötelezték, s ugyanilyen kötelezést róttak ki 30 ezer forint értékben dr. Hajós Mihállyal szemben is. A további vádlottak — a felvételi vizsgatételeket 5 _és 50 ezer forint közötti össze­gekért, illegálisan megszerző szülők — közül tizenegyen pénzbüntetést kaptak, mely­nek mértéke 20-tól 80 ezer forintig terjed; együttesen meghaladja a félmillió fo­rintot. Szászné Szedlák And­reát a szolgálati titoksértés vétségének vádja alól fel­mentette a bíróság, Sumbz- ky Lajosné és Nagy Sándor ellen megszüntette a bünte­tőeljárást; Arató László és Nagy Mihály ellen ugyan­csak megszüntette az eljá­rást, viszont megrovásban ré­szesítette őket. Az ítélet ellen a három fővádlott esetében az ügyész a büntetés súlyosbításáért fellebbezett, a védők enyhí­tés, illetve felmentés végett jelentettek be fellebbezést. Színház a csabai szökökútnál Május 16-án, szombaton délután 3 órakor a Jókai Színház művészei a Pathelin mester című egyfelvonásos bohózatot adják elő Békés­csabán, a Tanácsköztársaság úti szökökútnál. A XV. szá­zad ismeretlen francia szer­zőjétől származó farce — népi komédia — Hevesi Sán­dor fordításában igazi vásá­ri hangulatot, középkori ut­cai mulatságokat idéző já­ték. A Pathelin mestert már többször játszották nagy si­kerrel a Petőfi Színház mű­vészei Veszprémben, a Ba­laton partján, Debrecenben, Szegeden és Győrött: sza­bad téren, strandon, lakóte­lepen, téren, piaci parkoló­ban adták elő a komédiát. A népi bölcsesség, szókimon­dás, humor minden korosz­tálynak kellemes szórakozást ígér. N. K. Desszertpor a paprikagyárból A Szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalat évi 1,3 milliárd forint értékű termékének a fele már nem paprikából ké­szül. Az élelmiszer-kombi­náttá fejlődött vállalat nagy mennyiségben gyárt konzer- veket és különféle ételporo­kat. A paprika a szegedi üzem profilja maradt, míg Makón konzerveket, Rösz- kén Vegeta és Delikát étel­ízesítőt, a mórahalmi gyár­ban egyebek között gyü­mölcskocsonya-, jégkrém- és fagylaltport, valamint be­főtt- és dzsemtartósító po­rokat készítenek. A szakosí­tott üzemekben nagyobb erőt tudnak fordítani újdonságok kidolgozására. A mórahal- miak legújabb kreációja pél­dául a desszertpor, amely­nek az alapanyaga darált keksz, őrölt dió és kókusz. Étihez csupán vizet kell hoz­záadni, és könnyen, gyorsan készíthetnek belőle ízletes csemegét a háziasszonyok. Ez az üzem, amelyet vala­mikor csak paprikaszárítás­ra használtak, az idén már több mint 100 millió forint értékben állít elő különféle élelmiszerporokat. MIKROVILÁG -ban olvastuk: Ellenvélemény A gomba módra szaporodó társkereső irodák bizonyít­ják: sok a magányos ember. Az igazit megtalálni nem könnyű feladat, s annak, aki párja felkutatásához külső segítséget vesz igény­be, le kell győznie gátlásait, szorongásait, az első talál­kozás gyötrelmes pillanatait, összehajtogatott újság vagy egy szál piros szegfű és a maró kín: megszólítani az idegent egy zajos-füstös presszóban, vagy visszafor­dulni már az ajtóból? Lehet, hogy a személytele­nül induló kapcsolatok egy­szerűbbek? Könnyebb lenne „társalogni” a számítógép útján, a háttérben marad­va? — Lehet, hogy egyszerűbb, de nem hinném, hogy célra­vezetőbb — mondja dr. Gás­pár Tamás, a Telefontárs párkereső szolgálat vezetője. — A partnerközvetítés sze­rintem emberi közreműkö­dést igényel, úgy is mond­hatnánk: emberszabású fel­adat. Az ügyféllel beszélget­ni kell, megnyerni a bizal­mát és igazán megismerni, hogy partnert ajánlhassunk neki. Ehhez pszichológus segítségére is szükség van. Az azonos érdeklődési kör, a kívánt külső adottságok még nem elegendőek egy-egy mé­lyebb kapcsolathoz. Sokkal fontosabb azt tudnunk, hogy az illető megfelelően érté­keli-e önmagát, milyen a konfliktustűrő képessége, emberismerete, felelősségér­zete, rugalmas személyiség-e, vagy éppen túlérzékeny. Ezt pedig egyetlen számí­tógép sem mondja meg. A cél, hogy megkíméljünk min­denkit a felesleges rande­vúktól, a kudarccal végződő találkozásoktól. Egy adat­bank talán húsz „jelöltet” is javasolna a betáplált szem­pontok alapján, s hiába len­ne köztük a nagy ő, ha az éppen a huszadik. Addigra bárki elfárad, reményvesz­tetté válik, s már nem elég nyitott a kapcsolatteremtés­re. Az a tapasztalatom, hogy azok az igények, amelyeket a társkeresők az első látoga­táskor felsorolnak, túlságo­san teljesítménycentrikus, önző kívánalmak. Tartok tő­le, hogy a válogatási szem­pontok egy számítógépes adatbankban sem lennének különbek. Higgye el: nem is a kap­csolatteremtés az igazán ne­héz, hanem a kapcsolat fenntartása, és ehhez már egészen más adottságok kel­lenek. Ne értse félre, nem vagyok ellensége a számító­gépnek, sőt szükségem is lenne rá a munkámban. Olyan feladatokat végzünk nélküle, amelyek tipikusan komputerre szabottak lenné­nek. Rengeteg adattal dol­gozunk, saját nyilvántartá­sunk is óriási, ráadásul más irodákkal is együttműkö­dünk. Ügyfeleket csereberé­lünk — természetesen az ér­dekükben. Ugye nem kell magyaráznom, hogy ez az, ami számítógépes hálózattal jóval könnyebb lenne. Kiss Szabó Hédy Bűntudat nélkül Elcsípett történet, avagy fantasztikus krimi? Darák Erzsébet orosházi rokkantnyugdíjas 1983 nya­rától 1984 őszéig húsz isme­rősétől összesen 3 172 450 fo­rintot csalt (ki, s ebből 2 719 950 forintot nem fize­tett vissza. A bírósági tár­gyalást az 1985. áprilisi am­nesztia szakította meg. Da- rók Erzsébetet egészségi ál­lapotára való tekintettel fel­mentették. A tartozásokat a hitelezők Darók Erzsébettel szemben polgári perben ér­vényesíthetik. Csakhogy Da­rók Erzsébetnek a rokkant­nyugdíján kívül egy vasa sincs. — Egyszer az egyik taxis megemlítette, hogy túl sű­rűn jár ide az üzletbe a Da­rók Erzsébet. S még hozzá­tette, hogy remélem, nem adtál neki pénzt, mert min­denhová tartozik. Á, dehogy, mondtam. — És ezek után mégis adott neki? A 41 éves hentes nagyot szív cigarettájából, s először és utoljára mond egy cifrát a foga között, aztán vissza­tér csendesebb önmagához: — ... Akkor már adtam ... Csak szégyelltem bevallani. — Mivel csalta ki a pénzt? — Azt mondta, tud sze­rezni két 1500-as Ladát. Sok bajom volt a Daciámmal, le akartam cserélni, de a La­dára évekig • várni kellett volna. Tudtam, hogy jók a kapcsolatai. A család meg­bízható hírben állt, anyagi­lag is, úgy hittem, jó körül­mények között vannak. Há­romszázezer forintot kért a két kocsiért. Határozott volt, s mindig hozzátette, ha mégsem jön össze az üzlet, ne haragudjak, a pénzt ter­mészetesen azonnal vissza­adja. — Minek kellett önnek két új kocsi egyszerre? — Egy gyulai ismerősöm­nek kellett a másik. Ö any- nyira megörült a Lada híré­nek, hogy másnapra már ígérte is a pénzt, sajnos, még aznap elhozta, és ne­kem adta oda, nem a Darók Erzsébetnek. így egyrészt el­úszott az én 150 ezrem, más­részt az ismerősöm polgári perben bevasalta rajtam a saját 150 ezrét. — A háromszázezerről tel­jesen lemondott? — Nem ... De nincs öt­letem. Hiába nyerem meg Darók Erzsébet ellen a pert, nem képes visszafizetni. Ál­lítólag semmije sincs. Azóta többször jártam nála, de az anyja nem engedett be, mert a lánya olyan idegállapot­ban van, hogy nem lehet ezt az ügyet előhozni. A sütöde környékét kör­belengi a friss kenyér puha illata. A pékre várnom kell egy kicsit. A fárasztó-fül- lesztő hajnali-délelőtti mű­szakot most tette le. Hosz- szan zuhanyozik. — A nővéremnek volt osz­tálytársa — kezdi a pék­mester —, ezért fordulha­tott hozzám bizalommal. Azt mondta, valakin segítenie kell, ehhez 100 ezer forint­ra van szüksége. Neki most nincs készpénze, mert épp beletette a csirkefarmba. Meggyőző volt, de valahogy mégsem hittem neki. Egy szerencsétlen pillanatban mégis odaadtam a pénzt. Az­tán csúszott a visszafizetés­sel. Azzal védekezett, hogy nem úgy alakultak a dol­gok. Állandóan módosította a határidőt. Nem jött, csak táviratozott. Elmaradt az üzletből, pedig állandó vá­sárló volt. A pékmester még viszony­lag szerencsésnek mondhatja magát. Határozott fellépésé­vel 45 ezer forintot kiszorí­tott Darók Erzsébetből. A többiek Dánszentmik- lóstól Pilisig, Szegedtől Kecskemétig, Budapesttől Magyarbánhegyesig általá­ban bottal üthetik pénzük nyomát. Gépkocsit és más hiánycikkeket ígért nekik, vagy üzleti vállalkozásra, je­lentős örökség illetékére kért pénzt. Vajon mivel tudta ezeket az embereket — bo­csánat a szóért — bolondí- tani? Mert ahogy elmondják az eseteket, minden rém egyszerűnek és borzasztóan elcsépeltnek tűnik. Nincs ember, aki ne olvasott vol­na már jó néhány cikket a hiszékenység vámszedőiről. No, és hová lett a pénz? Göröngyös, földes utcában áll a régi ház. „Harapós ku­tya” tábla, s elém szaladó csaholás óv a belépéstől. A csengőre az édesanya jön elém. Mondom, honnan jöt­tem, szó nélkül beereszt. Darók Erzsébet ágyban fekszik. A 39 éves vak nő fizikai állapota még egy 80 évesnek sem felelne meg. Nehezen beszél: — A Népújságtól jött? S mit akar? Azt mondták, az amnesztiával ez az ügy le­zárult. — De ön ma is tartozik 2 millió 700 ezer forinttal. Megadni nem tudja s nem is akarja. Hangja sírós lesz: — Mit akarnak még tő­lem? Megbűnhődtem épp eléggé. Tönkretettek, meg­vakultam, a nyugdíjam 33 százalékát vonják. Alig van mit ennünk. Mit vehetnek még el tőlem? Az életemet? Várjanak türelemmel, ha­marosan meghalok. Meglesz a kívánságuk ... Maga is miért jött? Anyukám, kí­sérd ki a vendégünket! — A cikkben szerettem volna megírni az ön véle­ményét is. A mentségeit... — Cikket ír rólam? De hi­szen ez az ügy lezárult. — S nem érez bűntudatot a soha vissza nem téríthető adósság miatt? — Nem. Én megkaptam a magamét. Egyébként is nem magamnak kértem. — Hanem kinek? — Azt nem mondhatom meg, mert akkor rágalma­zásért feljelentenek. Nekem nincs tanúm és semmiféle papírom arról, hogy kinek adtam oda a pénzt. Darók Erzsébet a bírósá­gon azt vallotta, egyik hite­lezője kényszerítette a soro­zatos csalásra, és hogy min­den pénzt neki adott át. De erre semmilyen bizonyíték nem volt. Ha állítása igaz, akkor ez az eset a legfantá- ziadúsabb krimik egyike. De miért higgyünk neki? Hiszen ha leszámolom ezt az egy hitelezőt, még mindig ma­rad 19. És marad 2 millió adósság. S azon nincs vita, azt ő is elismeri, hogy 19 ismerősének folyamatosan hazudott, Miért higgyem el, hogy a huszadik őt vágta át. Ö, aki olyan ügyesen rá­szedett embereket, mitől nem bírt azzal az eggyel. S ha valóban megzsarolta, sőt megfenyegette őt, miért nem a rendőrséghez fordult, mi­ért állt olyan szolgálatké­szen rendelkezésére csalá­saival annak az embernek. Hiába könnyezik a több betegségtől örökre megrok­kant nő, képtelen vagyok igazán sajnálni. Állandóan arra gondolok, hány ember­nek okozott álmatlan éjsza­kákat, végtelen gyötrelme­ket. Volt, akinek majdnem ráment a házassága. (Melyik házasságot érinti jól, ha a közös kasszából az egyik fél elveszít néhány százezret?) Barátságokat kuszáit össze. „Életműve” arra biztat min­ket, hogy soha senkiben ne bízzunk, hogy senkin ne se­gítsünk, s ez rettenetes. Igaz, sokan hiánycikkek­hez szerettek volna hozzá­jutni az ő állítólagos kap­csolatai révén. Keményen bűnhődtek érte. De ettől ők még aligha tanulnak meg bízni a hiánygazdaságban, s nem lesznek jobb barátai társadalmunknak. Volt, aki uzsorakamatra adott kölcsönt. Vele semmi dolgunk, azt kapta, ami járt. Magyarázat, használható mentség nélkül kell elindul­jak. Darók Erzsébet csak azt ismételgeti, az ő élete rá­ment erre, és hagyjuk őt bé­kén. Elérzékenyült hangon búcsúzik tőlem: — Kívánom magának, uram, hogy sose legyen be­teg, hogy mindig lássa a vi­rágokat, ne csak az illatu­kat érezze! Ezt kívánom... Az utcán eltöprengek. Most akkor én el lettem át­kozva? Hiszen ő, mióta el­kezdte csalássorozatát, min­dig mindenkinek hazudott. Amit mondott, annak az el­lenkezőjét gondolta. Minek gyanakodni, úgy­sem vagyok babonás. De hinni még a jókívánságait sem hiszem. Ungár Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents