Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-13 / 111. szám

1987. május 13., szerda o Palotaforradalom a mezöhegyesi takarmánykeverőben Munkásarcok A betanított munkától az irányítói tevékenységig Annyira fiatal — alakulását illetően — a mezöhegyesi Rudas László szocialista brigád, hogy munkahelyük a köz­tudatban még nem eresztett gyökeret. A Kozma Ferenc utcában, meg a kombinát központjában néhány mezőhe- gyesinek volt alkalmam feltenni a kérdést: vajon kik ők és merre dolgoznak? Volt, aki tágra nyitott szemmel né­zett rám, arcára íródott gondolattal: „Miért kellene tud­nom, hogy kik ők és hol dolgoznak? Különben is annyi itt a szocialista brigád, hogy csak a versenyfelelős tud róluk pontos, időszerű, minden kérdést kimerítő választ adni.” Azután az égyik ismerősöm rám kérdezett: miért pont őket keresem. Válasszak olyan brigádot a sok közül, akik munkája már átment a köztudatba, akiket sokan ismer­nek. De mondd csak — kérdezett tovább —, miért fontos most ezekben a napokban a Mezöhegyesi Mezőgazdasági Kombinát Rudas László szocialista brigádja? A kérdés meglepett. Ez a brigád nem a sajtónak fon­tos, hanem magának Mező­hegyesnek — válaszoltam. Beszélgetőtársam csak any- nyit szólt: — Mindjárt jövök, hátha nálamnál többet is tudnak erről a brigádról. A gyönyörű májusi nap­fényben fürdő reprezentatív központ épületeinek és ha­talmas platánjainak szépsé­gében gyönyörködünk. Hild János, Mezőhegyes rangos építészének keze nyoma mindenhol, és a késői utó­doké, akik megóvták, felújí­tották, eredeti állapotukba ezeket visszaállították. Ide­genforgalmi látványosság itt minden, ami az 1800-as évekből fennmaradlt. A megcsodált régi épületek szemlélését beszélgetőtársam visszaérkezése szakítja fél­be: — Sajnos, nem tudok se­gíteni, mert aki ismeri a brigádokat, házon kívül van, de azt hallottam, hogy va­lahol Ó-mezőn dolgoznak, ott valahol megtalálod őket. Nyakamba vettem Ó-Me­zőhegyest. Végig a Kozma Ferenc utcán néhány járó­kelőt megállítok, érdeklő­döm, azután tovább me­gyek, majdnem tanácstala­nul. Előveszem a két-há- rom hónappal ezelőtt ké­szült jegyzeteimet, próbá­lom megfejteni a titkot, melynek nyomába szegőd­tem. — Hová vezet ez az út? — fordultam egy gyermekét kocsiban toló anyához. — Ó-Mezőhegyesre, de ott a végén kétfelé ágazik. Kit keres, hová akar jutni? Elmondom. — Jaj, de ismerős az a Rudas László név. Talán a gépműhelyben... de ne ott keresse őket, hanem fordul­jon jobbra és azután újra jobbra, a vetőmagüzemben biztosan megtalálja őket. Fordultam kétszer jobbra, meg is találtam a vetőmag­üzemet, ahol a brigád nevé­nek említése után ugyan­úgy néztek rám, mint a kombinát központjában. De ők már nem küldtek tovább, hanem felvették a telefont, és átszóltak a takarmányke­verőbe Fazekas Andrásné üzemvezetőnek. Az alig né­hány lépésre lévő irodában Fazekasné derült arccal hallgatja végig a kálváriát, amit ezért a brigádért tuda­tosan vállalva az nap dél­előtt végigjártam. Megnyug­tatásul elmondtam, olyan sok jót hallottam erről a brigádról, hogy bízvást ar­ra gondolhattam: ezeket itt Mezőhegyesen szinte név szerint kellene ismernie mindenkinek. — Valójában az egyik legmozgékonyabb kollektí­vánk. Mezőhegyesért ők va­lóságos mozgalmat indítot­tak, különböző felajánláso­kat tettek, ezek egy részét, ami időszerű volt, példásan teljesítették, de a keresetük­ből is felajánlottak egy na­pi bért az öregek napközi otthonának létesítésére. — A munkában milyen emberek? — Most május elseje al­kalmából értékeltük teljesít­ményüket. Arany fokozatú elismerést kaptak. Varga János, a brigádvezető-he- lyettes Kiváló Dolgozó jel­vényt vett át, az ünnepség előtti nem kis erőfeszítést követelő rábeszélésemre. * * * Kezd a dolog érdekessé válni. A takarmánykeverő agyközpontjába kísérnek, ahová rövidesen megérkezik Varga János. — Gratulálok a brigádot ért elismeréshez és személy szerint a Kiváló Dolgozó ki­tüntetéshez — keresem a kontaktust a beszélgetés el­kezdéséhez. — Köszönöm a brigád ne­vében, ami pedig engem il­let! nyilván hallotta: nem érzem magam érettnek erre a megbecsülésre. Nézze, én szoktam a tükörbe nézni, most, illetve akkor is bele­néztem, és azt mondtam: János, rajtad kívül itt töb­ben vannak, akik erre job­ban rászolgáltak. Te csak a kötelességed tetted, aki pe­dig csak annyit tesz, annak az én mércém szerint nem jár sem Kiváló Dolgozó jel­vény, sem más. — De valami pluszt mégis csak tett. — Tettem. Kiugrattam a nyulat a bokorból. Palota­forradalomba kezdtem a Ru­das László szocialista bri­gád megalakításáért. — Hogyan? — Itt a takarmánykeve­rőben volt, illetve van egy brigád, a Május 1. Ez most a Vállalat Kiváló Brigádja címet kapta. Annak idején ebből jött létre a Petőfi szocialista brigád is, most meg, illetve két éve a Ru­das brigád. Az az őszinte igazság, hogy dolgozunk itt jó néhányan, akiket az anyabrigád mozgásterülete nem elégített ki. A nagy kollektívát tnem lehet moz­gékonnyá tenni úgy, mint egy kisebbet. Nehéz össze­hangolni a munkahelyen kí­vül végzendő feladatokat. Azután „igét hirdettünk”: megszervezzük a Rudas László brigádot. Mezőhegye­sért szeretnénk az embere­ket mozgósítani, de csak azokat, akik itt a munka­helyen példásan dolgoznak, és szeplőtelenek. Köztünk csak azoknak van helye, akik feddhetetlenek a mun­kában, a munkahelyen és a magánéletben. Huszonnyol­cán csatlakoztak hozzánk, váltak ki a másik két bri­gádból. Jelenleg 23-an va­gyunk. Volt, aki a követel­mény valamelyik pontjának megsértése miatt hagyott el bennünket, volt, akinek mi adtunk bizonyítási időt, volt, aki elköltözött Mezőhegyes­ről. Egy a lényeg: akik ma­radtunk, úgy dolgozunk, hogy munkánk után nem­csak anyagilag, hanem er­kölcsileg is megbecsüljenek. összetartunk. Segítjük egymást, nemcsak itt a munkában, hanem a ma­gánéletben is. A magam példáját mondom: házat építettem. Az összes segéd­PÓTOLJA ELMARADÁ­SÁT A BUDAPESTI VEGYI MÜVEK. Gyorsított ütemben pótolja év eleji elmaradását a Budapesti Vegyi Művek, amely az alapanyagok kése­delmes beérkezése miatt csak jelentős eltolódással tu­dott hozzálátni a különféle növényvédő szerek gyártá­sához. A vállalatnál több mint százféle növényvédő szert, talajfertőtlenítőt, gyomirtó, gombaölő és ro­varölő szert készítenek, ami­nek döntő részére tavasszal van szüksége a mezőgazda­ságnak. Januárban és febru­árban az előirányzott meny- nyiségnek mindössze 70 szá­zalékát tudták legyártani, márciusban gyorsították a növényvédő szerek előállítá­sát, áprilisban pedig 37 szá­zalékkal többet készítettek belőlük, mint a múlt év azo­nos időszakában. A kiszállítások késését a mezőgazdasági üzemek ke­véssé érzékelték, mert a ké­sei kitavaszodás miatt egyéb­ként is csak később foghat­tak hozzá a munkákhoz. Most azonban már elenged­hetetlenül szükség van a folyamatos növényvédőszer- ellátásra. A Budapesti Ve­gyi Művek időben ki tudja elégíteni a mezőgazdasági üzemek igényeit. Ügy terve­zik, hogy május végére, még munkát a brigád tagjai vál­lalták. Ha jól tudom, Bor István brigádvezetőnk ma délelőtt a Petőfi brigád egyik tagjánál kezdte a mű­szakot, házépítésben segí­tett, délután pedig jön és vezeti a targoncát. De ha Mezőhegyes község, vagy a kombinát kér tőlünk vala­milyen segítséget, egy em­berként ott a helyünk. — Mi táplálja ezt a nagy fokú munkahely- és község- szeretetet? — Mezőhegyesiek va­gyunk. Értünk, dolgozókért a kombinát minden lehet­ségest megtesz. Hát nem az a fér, hogy a kombinátért mi is tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik? Ezt nem­csak én vallom a brigád­ban, hanem mindannyian. Mezőhegyes a mienk. Ha széppé, vonzóvá tesszük, a magunk környezetét szépít­jük, gazdagítjuk. Ilyen kö­rülmények között az em­berek is jobban érzik ma­gukat. A jó közérzet hangu­latmeghatározó, jó hangu­latban pedig a munka is perdülékenyebb. — Milyen a munkabeosz­tásuk? — Két műszakban dolgo­zik a brigád. Fele-fele. De ez jó nekünk, mert egész nap jelen vagyunk. Megkér­tük Miklósik Istvánné tech­nológust, legyen a műszak­összekötőnk. Ö nálunk bri­gádtag. Vállalta, s ha egyik műszakból a másikba át kell vinni a brigád számára va­lami fontosat, csak hozzá fordulunk, akinek ő szól, az tudja, hogy mit kérnek tő­le, vagy tőlünk a többiek. — A brigádtagság milyen előnyökkel jár? — Nézze, itt a keverőben fontos és nagy jelentőségű munka folyik. A pontosság­ról is beszélnünk kell. Ne­künk jogunk van, sőt, kö­telességünk úgy dolgozni, ahogyan József Attila fo­galmazta: „Pontosan, szé­pen, ahogyan a csillag megy az t égen.” Mi nem tévedhe­tünk, mert annak súlyos kö­vetkezményei lehetnek. És ha Mezőhegyesért mi csak egy picivel többet tetszünk, mint a többiek, akkor már megérte, hogy külön brigá­dot szerveztünk, szakítva a megszokott, hagyományos formulákkal. Kedves mezőhegyesiek! Ezért kerestem a Rudas László szocialista brigádot. Dupsi Károly a mezőgazdasági munkák be­fejezése előtt pótolni tudják elmaradásukat. RIZS 12 EZER HEKTÁ­RON. Vetik a rizst a Nád­udvari Kukorica- és Ipari- növény-termelési Együttmű­ködés taggazdaságaiban, amelyeknek a rizstermelő területe az idén mintegy 12 ezer hektár lesz. A KITE- gazdaságok az elmúlt évek­ben növelték terméseredmé­nyeiket, s ez fokozta a rizs­termesztési kedvet. A rend­szerközpont támogatásával egy év alatt 200 hektár új rizstelepet építettek, elvégez­ték 900 hektár felújítását és mintegy 2000 hektár kar­bantartásit. A lézerrel irá­nyított talajegyengető gépek segítségével a rizsvetésre ki­alakított „kalitkában” szinte asztallap simaságává tudják tenni a talajt, ami azért fon­tos, hogy egyenletes legyen a vízborítás és szükség ese­tén mindenütt azonos mér­tékben növelhessék vagy csökkenthessék a vízszintet. A rizsnél különböző vetési rendszereket alkalmaznak a gazdaságok. Néhol száraz földbe hullatják a magot, s később árasztják el a terü­letet, máshol pedig a vízbe vetnek, annak megfelelően, hogy a korábbi tapasztala­tok alapján melyik megol­dás bizonyult előnyösebbnek. Az emeleti zajos munka­teremből hívtuk ide le az üzemvezetői irodába Csillag Bélánét, hogy meséljen mun­kájáról, életéről, gondjairól. Annyit azonban már elöl­járóban elárulhatunk, hogy ez a beszélgetés a Rutex vésztői üzemében történt, ahol varrónőként dolgozik Csillagné. — Mióta? A Rutex, pontosabban an­nak jogelődje, a Békéscsa­bai Textilfeldolgozó Ktsz '1967 novemberében létesített üzemet Vésztőn. Az alapítást követően alig egy hónap múlva, december 1-én jöt­tem ide dolgozni. — Mi volt a munkaköre? — Betanuló varrónőként kezdtem a pályát. Egészen egyszerű, könnyen begyako­rolható varrásokat végez­tünk. A kiszabott anyagok­ból kesztyűket, később mun­karuhákat állítottunk össze. Ahogy teltek az évek — s nőtt a begyakorlottságunk — mind bonyolultabb munká­kat bíztak ránk. Ezt már nem lehetett szakképzettség nélkül, magas színvonalon tovább csinálni. — Valamilyen megoldást mégis csak találtak a szak­mai ismeretek bővítésére. — Igen. A békéscsabai Ru­tex kihelyezett szakmunkás- képzést indított a vésztői üzemben. A lányok, asszo­nyok zöme, közöttük én is, szívesen vettünk részt az ok­tatásban, és 1980-ban sike­res szakmunkásvizsgát tet­tünk húsz kolléganőmmel együtt. — Hozott-e változást a mindennapi munkában a ké­pesítés megszerzése? — Természetesen. Egyre modernebb, így komplikál­tabb fazonú ruhadarabokat kaptunk megvarrásra. Ez ugyan nagyobb odafigyelést, pontosabb munkát kívánt, mert némelyik terméket már külföldre is gyártottuk. De mindenképpen megérte a ta­nulás, mert ezáltal szinte mindig a legújabb stílusú ruhákat varrhattuk, így lé­pést tarthattunk a divattal és a varró munka sem vált sablonossá, unalmassá. — Hölgyek esetében nem illik ugyan az idő múlásáról szót ejteni, mégis megkoc­káztatom a kérdést, hogy a szakvizsga óta eltelt hét év, és mi minden történt ez­alatt az idő alatt? — A szakmunkás-képesí­tés megszerzését követően többször részt vettem to­vábbképző tanfolyamokon. Amikor új szériát kezdtünk varrni, többnyire előtte meg­ismertettek bennünket a technológiai folyamatokkal. Ez segítette azután további munkánkat. Nagyon jó mun­kakapcsolat alakult ki a tár­saimmal, s úgy döntöttünk, hogy brigádot alakítunk. A November 7-e szocialista bri­gádnak 1983 óta én vagyok a vezetője. Talán nem tűnik majd szerénytelenségnek, ha elárulom, hogy ez év május 1-én aranykoszorús brigád lettünk. Rendkívül jól össze­szokott 11 fős társaság a mi­énk. Munkában is megért­jük, segítjük egymást, sza­bad időnkben pedig patro­náljuk az iskolát, társadal­mi munkát végzünk a köz­ség környezetének szépítésé­ért. — Mennyi idő marad a csa­ládra? • — Sajnos elég kevés. Most, hogy már nagyobbak a gye­rekek, vállaltam a két mű­szakot. így vagy délelőtt, vagy délután el tudom vé­gezni a ház körüli teendő­ket. Kezdjük megszokni ezt az életmódot. Legtöbbet a hét végén van együtt a csa­lád. Ilyenkor kapálgatunk a kertben, no meg a kislá­nyom is rá-rábeszélt, hogy varrják egy-egy divatos ru­hát. Örömmel megvarrom neki, hiszen olyan boldog, ha kész egy szoknya, vagy blúz, és mindig megdicséri a munkámat. — A munkahelyén is ka­pott már valamilyen elisme­rést? — Munkámat 1983-ban Ki­váló Dolgozó kitüntetéssel jutalmazták. Ezenkívül a he­lyi Vöröskereszt alapszerve­zetének vagyok a tagja, és tízszeres, hamarosan pedig mint tizenötszörös véradó kapok köszönetét. — Mi a feladata ma egy brigádvezetőnek, mire kell ösztönöznie tagjait? — Elsősorban kiváló mi­nőségű áru előállítására és annak határidőre történő szállítására. Ezek a feltéte­lek ma már egyre inkább igazak, nemcsak a nyugati, de a szocialista exportra ké­szülő termékekre egyaránt. A vésztői üzemben eltöltött éveim tapasztalatai alapján bátran mondhatom, hogy erre megvannak az alapok, hiszen a lehetőségekhez ké­pest mindig a legkorszerűbb gépekkel dolgozhatunk. Eze­ket a mostani, ötezer fordu­laté japán varrógépeket már össze sem lehet hasonlítani azokkal a Csepel gyártmá- nyúakkal, melyeken én az első öltéseket tettem, húsz évvel ezelőtt. A nagy telje­sítményük mellett jó minő­ségben dolgoznak, csupán szorgalmas kezek kellenek hozzájuk, melyekben nincs hiány a brigádban. Bacsa András A Körös Kazángyártó és Gépipari Vállalat gyomaendrődi üzemében különböző teljesítményű kazánokat gyártanak, az ETI—7-től az ÉTI—100-as típusokig. Közel 20 megyei válla­lattal, szövetkezettel állnak kooperációs kapcsolatban, többek között a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezettel, a Füzesgyar­mati Univerzál Ipari Szövetkezettel, a Körösi Állami Gazda­sággal. A partnerek főként különböző alkatrészeket készíte­nek, melyeket zömmel itt állítanak össze. Képünkön Farkas József ÉTI—25 típusú gázkazánégőt hegeszt Fotó: Szőke Margit A BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE AGRÁRIPARI EGYESÜLÉS felvételt hirdet NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATVEZETÖI MUNKAKÖRRE. Feltétel: szakirányú egyetemi végzettség és 5 éves nagyüzemi szakmai gyakorlat. Jelentkezni lehet: a személyzeti vezetőnél, Békéscsaba, Tanácsköztársaság út 44. szám alatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents