Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-05 / 104. szám

1987. május 5., kedd o IgldslUktilcj-------------------------------------­A kik többet tudtak a Szovjetunióról Vállalatok küzdelmei a piacán A Mezőgép és a BOY munkája az orosházi pártbizottság előtt Az MSZMP Orosházi Városi Bizottságá­nak legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén két olyan vállalat életéről, tevékenységé­ről hangzott el beszámoló, mely mindket­tő, akár követendő példának is tekinthető napjaink nehéz bonyolult gazdasági hely­zetében. Így talán útmutató is lehet az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat és az orosházi Mezőgép gazdasági növekedése és az ezt segítő politikai munka. A gazdálkodó egységek többnyire eddig csak akkor kerültek a testületek elé, ami­kor már valamilyen komolyabb gond volt velük. Ezen a gyakorlaton próbált most változtatni az orosházi vb — jegyez­te meg dr. Gonda József, a városi párt- bizottság első titkára. £z ülésen részt vett és véleményt mondott Csatári Béla, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának tit­kára is. A Békés Megyei Dolgozók Szakközépiskolája Békéscsa­bán a Sebes György Köz- gazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában műkö­dik, ide járnak felnőtt, dol­gozó emberek, akik valami okból csupán most szerez­hetnek gimnáziumi, szakkö­zépiskolai érettségit. S a tanulmányi versenyek, ahol is szép eredményeket ért el 2 felnőtt diák: Sin Mária első helyezést szer­zett magyar nyelv és iroda­lomból, Solymosi Ferenc 3. lett történelemből, büszke­séget hozott, dicsőséget szer­zett a felnőttoktatásnak. S ha emellett egy mozgalmi vetélkedőn is eredményes szerepléssel gazdagítják a tanulók az iskolát, arról be­szélni érdemes. A Ki tud többet a Szovjetunióról? ve­télkedősorozat erre az isko­laformára is kiterjedt, s már az ötödik tanévben rendezik meg. A dolgozó gimnazisták az országos döntő 8. helyét szerezték meg, de akadt egy négyfős csapat, amelyik az országos verseny harmadik helyét birtokolta az áprilisi döntőn. Az iskola általános ipari tagozatának III. éves diák­jai: Botyánszki Pálné, Mari­ka a Tótkomlósi Vegyesipa­ri Szövetkezetben dolgozik, s ugyanott Isaszegi Beáta. Páli Józsefné a Mezőko­vácsházi Evig-gyáregységből kapott a tanulásra, verseny­zésre lehetőséget, Kovács Ágnes a Szarvasi Vas-, Fém­ipari Szövetkezettel áll ta­nulmányi szerződéses vi­szonyban. Az iskola szorgal­mazta, a diákok pedig a ta­valyi versenyzés után az idén a sikerre számítottak: — Beáta és én már ta­valy is indultunk, s az idén megfogadtuk, eljutunk az or­New Brunswick lakossága (összes városrészeivel együtt) mintegy 30 000, ebből körül­belül 15 000 a magyar. Fel­tűnően sok a magyar utca­név, üzleteken, hivatalokon magyar családnevek, terek, emlékművek stb. Ismert tény, hogy az Amerikai Egyesült Államokban renge­teg magyar él: az 1976-os népszámláláskor több mint 2,5 millióan vallották ma­gukat magyarnak. A turné kezdetén a New Jersey ál­lambeli New Brunswick-i magyar közösség egyházi és társadalmi szervezetei lát­ták vendégül a kórust és a kísérőket. Családoknál lak­tunk és étkeztünk, nagyon kellemesen, és ráadásul még félig magyarosan is töltöt­tük a húsvéti napokat. Az itteni magyar református templomban volt az első hangverseny — óriási siker­rel. Bizony kölcsönösen nagy élményt jelentett a magyar zene remekeiből előadni, és ízelítőt kapni ilyen távoli színpadon. A forró fogadtatás min­denkinek szólt, mert Ma­gyarországról jöttünk, s ha­zai színeket, hazai hango­kat, hazai emlékeket hoz­tunk magunkkal. Cserébe kedvességet, szeretetet ad­tak — meg forró töltött ká­posztát, finom rántott csirkét, magyaros süteményeket az szágosra — kezdte a beszél­getést Páliné, Edit. — Az iskola szorgalmazta is a versenyzést, de hogyan jutott a tanulás mellett a munka és a családi köteles­ségek ellenére idő és ener­gia még egyéb feladatokra? — A több tanuláshoz sok segítséget kaptunk, amit pedig a tananyag elsajátítá­sában elmulasztottunk, azt most a vizsgák előtt pótolni tudjuk — válaszol Kovács Ágnes. A versenyre a diákokat Kiss Ágnes készítette fel. De hány csapat is indult, s ju­tott el az országos döntő­ig? — A helyi versenyen még tíz iskolai csapat versen­gett. A megyeire négy „né­gyes fogat” indult. A terüle­tire ketten maradtunk, a gimnáziumi csapattal, s ők az országoson a 8. helyet sze­rezték meg — összegzi az eredményeket Páliné, Edit. — A verseny izgalomba hozta még a magamfajta idősebb diákot is — jegyzi meg Botyánszkiné, Marika, akinek csaknem a lánya le­első estén, és minden to­vábbi napon, valamennyi ta­lálkozón, közös programon, fogadáson, vacsorán min­dent megtettek azért, hogy ez a néhány nap emlékeze­tes maradhasson valameny- nyiünkben. Városnézés esőben Egyetlen napunk volt New York City megtekintésére, s sajnos a társaság legna­gyobb részében nem a leg­szebb emlékek közé tartozik ez a nap. Borzalmas felhő- szakadásban indultunk au­tóbusszal New Brunswick- ból, másfél-két órás út után érkeztünk meg New York Citybe — s az eső szakadt változatlanul. A kikötőből alig láttuk a világhírű Sza­badság-szobrot a sűrű víz- zuhatagtól, ami esernyőink­től a földig sűrű falat ké­pezett körülöttünk. Nem hinném, hogy bárkinek is kedve lett volna ezek után átrándulni komppal a Sza­badság-szigetre, hogy köze­lebbről nézhessen fel a 300 láb (bocsánat, 91,5 m) ma­gas, büszke emlékműre, az Űj Világ szimbolikus kapu­jára. hetne a versenyben társ Ko­vács Ági. — Ettől a tanulási ked­vünk is megjött — toldja meg a mondanivalót Kovács Ági. — Ági gyönyörűen be­szélt. Remegett a lába, de a hangja rezzenetlen maradt a szöveg alatt végig. A ver­seny végén őt külön ki is emelte a zsűri. A kabala a Marika rózsaszín ruhája volt. Abban volt, amikor a területi döntőn is jól szere­peltünk, az országosra pedig fehérben érkeztünk — sorol­ták élményeiket egymás sza­vába kapaszkodva. De nem maradhat ki a történetből, hogy a férjek és a közvetlen hozzátartozók, az iskolatársak, a tanárok talán jobban izgultak, mint a versenyzők, s most a dol­gozó tanulók hallgatják Tá­las Valériát, aki matemati­kából, Ulbert Istvánnét, aki könyvvitelből, statisztikából, s Szabó Lászlót, aki történe­lemből segít tanulni az év végi vizsgákra. A Broadway, a Wall Street, a világ pénzügyi központja, a nagyvárosi ki­kötő hajó- és daruóriásai, a Brooklyn Bridge, az ENSZ- palota kívülről és belülről, a híres Central Park, Schwartz Játéküzlete, a Szent Patrick székesegyház, a Rockefeller Center, a Fifth Avenue (New York Ci­ty Váci utcája), majd a Lin­coln Center a New York-i Metropolitannal, az operá­val és a színházzal — és szűnni nem akaró felhősza­kadással, soha nem látott esőmennyiség, víz-víz min­denütt. Őszintén szólva nem bántuk, amikor az utolsó nevezetességhez érkeztünk — csuromvizesen és átfázva. Húsvét előtt volt nagy­péntek, és a lányokra ez után a nehéz nap után ko­moly fellépés várt a West New York-i Szent John templomban, a nagypénteki mise előtt. Ez az amerikai templom (a katolikushoz legközelebb álló új-angli­kán vallású) volt a máso­dik, ahol a kórus főleg egy­házi művekből adott hang­versenyt. S a második hely, ahol a következőket ta­pasztaltuk: a templom nem a szigorúan vett vallási élet színhelye, hanem olyan ott­hon, ahol mindenki jól érzi magát. Ahol igazán közössé­gi életet élnek; kisgyerekek, mint az óvodában, külön játszótermekben lehetnek, idősebb nénik jókat sütnek- főznek, s azután mindent együtt fogyasztanak el, s az asztal mellett jó hangulat­ban, közvetlenül, felszaba­dultan beszélgetnek. A csa­ládias hangulatra jellemző, hogy a templom lelkésze, Ron Miller például azzal köszöntötte a békéscsabai lányokat, hogy ő két éve járt Magyarországon, s sze­rinte Budapest a világ egyik legcsodálatosabb városa. S úgy tapasztalta, hogy a ma­gyarok ott érzik jól magu­kat, ahol ízlik nekik az étel, ezért sütöttek-főztek hát a lányoknak annyiféle finom­ságot. Elmondta még, hogy úgy tudja, a madár is szeb­ben énekel, ha tele a gyom­ra ... Niedzielsky Katalin (Folytatjuk} Pillantsunk azonban előbb a kiemelkedően gazdálkodó egységek életébe, keresve azokat a jelenségeket, ame­lyek közrejátszanak kiemel­kedő exporteredményeik és az átlagosnál magasabb nye­reségük elérésében. Exportképes mezőgazdasági gépek Az Orosházi Mezőgép a nagyüzemi mezőgazdasági termelés megszervezése so­rán létrehozott gépállomá­sok egyikéből fejlődött ki. önállósági törekvéseik egy­beestek az országos gazda­ságpolitikai irányelvekkel, így ezekre támaszkodva a városi és megyei pártbizott­ságok meghatározó támoga­tásával hamarosan önálló vállalattá alakultak. Ennek elérésében nagy szerepe volt a stabil, jövedelmező profilnak, a rugalmas, az igényekhez és lehetőségek­hez alkalmazkodó vezetés­nek, de döntő volt a jó kol­lektív szellem, az állandó megújulási készség. Ez eredményezte, hogy a világ- színvonalú igényeket tá­masztó magyar mezőgazda­ság kiszolgálása és a KGST- ^igények kielégítése mellett nemsokára már jelentős tőkés exportot is tudtak tel­jesíteni. A vállalat az eltelt három évben nagymértékben nö­velte termelését. Először 1985-ben jelentek meg új, saját fejlesztésű betakarító­gépeikkel a tőkés piacon, melyek kedvező árszintet és nyereségtartalmat biztosí­tottak a vállalatnak. A ex­portképes termék lehetővé tette, hogy sikerrel részt ve­gyenek az exportfejlesztő pályázaton. A VII. ötéves tervben sze­replő beruházásaikat a már említett exportfejlesztő pá­lyázat és egy világbanki hi­tellel támogatott szerkezet­átalakító program keretében kívánjak megoldani. A fej­lesztés célja, hogy megszün­tessék azt a nagy technikai szintkülönbséget, amely a gyártmányaik és a gyártá­si feltételek között már ed­dig létrejött. Üj, korszerű, hatékony, üzembiztos ter­melőberendezések kellenek, a piaci rugalmasság növelé­se, a minőségi követelmé­nyek kielégítése és a gazda­ságos gyártás fenntartása érdekében. Megszüntetnek néhány gazdaságtalan ko­operációt, egyúttal új tech­nológiákat szeretnének meg­honosítani. A tervezett vi­lágbanki hitelből, melynek összege 100 millió forint, mintegy 30 milliót fordíta­nak a. számítógépes infor­mációs rendszer kiépítésére, .valamint a marketingtevé­kenység fejlesztésére és az oktatásra. Gyártmányfej lesztésükben meghatározó volt, hogy si­keresen kapcsolódtak egy olyan stratégiai növényhez, mint a kukorica, és ennek nagyüzemi betakarításához, a morzsolásos eljáráshoz kedvező volt a gazdasági környezet, és jó a licenc, de megfelelő az adaptálás, a gyártás és a piaci ellátás is. A változó igényeknek meg­felelő fejlesztés ma már minden piacon versenyké­pes — a licencgépnél jobb paraméterekkel rendelkező —; saját fejlesztésű gépcsa­ládot eredményezett. Az alapprofil mellett egy­re szélesedő kiegészítő tevé­kenységet folytatnak, ami egyfelől a mezőgazdasági pótalkatrészek gyártására, másfelől elsősorban tőkés igényeket kielégítő termé­kek kialakítására irányul. Piackutatásuk és kereske­delmi munkájuk is az önál­lósodást követően erősödött meg, melynek jelentőségét az indulás időszakában még nem nagyon érthették. Az Orosházi Mezőgépnél a párt- és a gazdasági vezetés kapcsolata korrekt. A vitá­ban kialakult álláspontot,' határozatot egységesen való­sítják meg. Ebbe a folya­matba bevonják a vállalat társadalmi szervezeteit (a szakszervezetet, a KISZ-t) és a vállalati tanácsot. Az előbbieket figyelembe véve a vállalat megfelelően előkészítve, jó pozícióból kezdte meg az 1987-es gaz­dasági évet. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a továb­biakban ölbe tett kézzel, gondoktól mentesen „arat­hasson” az Orosházi Mező­gép. Növekszik a vágóbaromfi- igény A továbbiakban vessünk rövid pillantást az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat munkájára is. Hét éve, 1980. január 1-jén váltak külön a békés­csabai vállalattól, melyhez azt megelőzően gyárként tartoztak. A vállalati önál­lóság a baromfifeldolgozó vállalatok trösztjének meg­szűnése után vált teljessé, a vállalat ettől kezdve önma­ga dönthetett a megtermelt jövedelem felhasználásáról. Az önállóság évei egybees­nek a sikeres gazdálkodás éveivel; ekkor a vállalat a korábbiaknál lényegesen na­gyobb léptékben fejlődött. Az önálló gazdálkodásra való felkészüléskor számba vették a vállalat erős és gyenge pontjait, és ezek is­meretében dolgozták ki fej­lesztési elképzeléseiket. A kiegyensúlyozott, jövedel­mező gazdálkodás megte­remtése szempontjából sok hátrányt kellett leküzdeni­ük. Ezek közül néhányat külön is érdemes megemlí­teni. A felvásárlási körzet szűkössége, amely csupán az egykori orosházi és mezőko­vácsházi járásra korlátozó­dott, alaposan behatárolta a lehetőségeket. A felvásár­lásban a kevésbé jövedel­mező fajok (csirke, tyúk és pulyka) domináltak, és a li­bafélék is mindössze 4-6 százalékát tették ki az egész felvásárlási mennyiségnek. Ezzel párosult a közepesnél gyengébb műszaki színvona­lú üzem. Ugyanakkor rendelkeztek néhány olyan kedvező adott­sággal, amelyre feltétlenül építeni lehetett. A baromfi­iparban csak Orosházán mű­ködött konzervgyártó üzem, amely a kommersz baromfi- konzervek gyártása mellett néhány új specialitást is ké­pes volt termelni. Tapasz­talt, fegyelmezett szakem­bergárda dolgozott a válla­latnál. A vágóbaromfi beszerzé­sének biztonságát hosszabb távon jól szolgálják a több éves termékértékesítési szer­ződések. Mivel 1985-ben le­jártak a korábbi megálla­podások, újabb ötéves idő­tartamra szerződtek az ál­landó partnerekkel, 18 me­zőgazdasági termelőszövet­kezettel és kilenc áfész- szel. A felvásárlási alapára­kon túl — a lehetőségek sze­rint — különféle felárakkal ösztönzik partnereiket. Beruházásra, műszaki fej­lesztésre az elmúlt öt évben 240 millió forintot tudtak fordítani, amiből a beruhá­zási hitel 80 millió. Az energiaracionalizálási prog­ram keretében részben vi­lágbanki hitelből mellékter­mék-feldolgozót — amely baromfihulladékból sertés­takarmányt állít elő —* és a csavarkompresszorok hő­jét hasznosító berendezést építettek. Az üzembiztonság fokozására, karbantartására a higiéniai színvonal növe­lésére, a munkakörülmé­nyek javítására évente 35— 60 millió forintot fordít a vállalat. A vállalat üzemi pártve­zetősége az irányító párt­szerv elvárásával egyezően a politikai munka közép­pontjába a helyi gazdasági célkitűzések megvalósításá­nak segítését helyezte. A vállalatirányítás új rendszerében erősödött a vezetőség felelőssége, amitől azt várják, hogy a gazdál­kodásban nő a tulajdonosi felelősségérzet, és erősödik a demokratizmus. A|z üzemi demokrácia fó­rumain keresztül a dolgozó kollektíva széles rétege vesz részt a gazdálkodással ösz- szefüggő elképzelések előké­szítésében, és a döntések meghozatalában. A vállalat­nál a politikai munka irá­nyítását és szervezését hét fős vezetőség végzi. A párt politikájának megvalósítá­sában közel 130 kommunis­ta fejt ki aktív tevékenysé­get három pártalapszerv- ben. Lelkesedni az újért A két vállalat beszámoló­ja után Csatári Béla a kö­vetkezőképpen összegezte az elhangzottakat. — Nagyon jó módszer, hogy a jól gazdálkodó egy­ségek is testület elé kerül­nek. Ezáltal más vállalatok is megismerkedhetnek, át­vehetnek hasznos tapaszta­latokat arról, hogy a politi­ka által támasztott követel­ményeknek hogyan tudnak megfelelni ezek a termelő- egységek. Hogyan élnek az önállóság adta lehetőségek­kel és mennyire nőtt meg alkotókészségük. Végezetül Csatári Béla ar­ról beszélt, hogy sok ilyen vállalatra van szüksége az országnak, a megyének, ahol a vezetéskészség az ered­mények láttán nem lanyhul, hanem az örökös megújulá­si szándék egyre több em­bert tud lelkesíteni az újért, a gazdaságosabb, jövedel­mezőbb termelésért folyó harcban. Bacsa András A Princeton Egyetemre New Brunswickból látogattunk el — Számadó — Az országos döntőn két napig készítették a tablót. A ver­senyt, a helyezést szovjetunióbeli kirándulással jutalmazta a zsűri.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents