Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
o 1987. május 30., szombat NÉPÚJSÁG CSALAD - OTTHON Ma, gyermeknapon... Évente gyermekezrek sérülnek meg a legtöbbször gyógyíthatatlanul, s elsősorban a fejlett országokban, azért, mert a legfontosabbat, a szeretetet, a szülői gondoskodást nem kapják meg. Ma már a sok-sok évtizeddel ezelőtt még tizedelő járványokat meg tudtuk fékezni, irtóztató hatalmuktól trónfosztani. Az újabb, a legalább annyira károsító üresség ellen azonban nincs és nem lehet vakcina. Legalább ma, gyermeknapon fogjuk meg hát a kezüket! Legalább ma, gyermeknapon érezze minden kis- és nagygyerek, hogy helye van, hogy szükség van rá egy kisebb közösségben, a családban. Hiszen sokan tehetetlenül és ártatlanul szenvednek, őrlődnek . . . * * * Mert nem érünk rá napjában legalább egyszer megsimítani buksi fejét. Mert fontosabb bármi annál, hogy a kis tipegővel egy fél órácskára lemenjünk a tavaszi zöldbe. Mert nincs időnk arra, hogy megkérdezzük kamaszodó lányunktól, fiunktól, mit gondol a másik nemről, tud-e valamit a szerelemről. Mert ha tudjuk, érezzük is apró, de ezekből aztán hatalmassá növő bűneinket, egy-egy nagy értékű ajándékkal próbáljuk meg kiváltani, bocsánatot , nyerni. Mert nem vagyunk képesek mindig és a kellő pillanatban lehajolni hozzájuk, hogy legalább ők nézhessenek őszintén a szemünkbe. Mert sokszor mi, szülök, nem is vagyunk méltók erre a bizalomra? Legalább ma. gyermeknapon fogjuk meg kezüket! Ha ma, ezen a kicsit ünnepi hangulatú (ha megteremtjük!...) napon sikerül, sikerülni fog holnap is. És holnapután, azután is. Nem nekik teszünk szívességet, hanem magunknak. Elvégre a mi másaink, s itt belül ön is, ön is azt szeretné, hogy hasonlítson az a komisz kölyök és hogy még jobb. okosabb, magasabbra jutóbb lehessen. Csakhát itt is akkor lesz eredmény, ha előbb beruházunk. Kegyetlen a szó. csakhát sokunknál másképpen nem ér célt. Akkor pedig? . . . Legalább ma, GYERMEKNAPON fogjuk meg kezüket! (—i) Mucsi József gyermekversei: Várj sorodra! Már hajnalban nyafogni kezd, fújja, még el nem jön az est: — Hej, mikor lesz pej paripám, mondd meg nékem, jó nagyikám! — — Várj sorodra! Nőj meg előbb! Aztán lovat, hozzádillöt, üszögszínű táltost vegyél, amely száguld, akár a szél. Azután, ha úgy jön kedved, és sikerül fölnyergelned, — illa berek, nádak, erek — elnyargalhatsz, el, Gyuláig, merthogy szíved odavágyik. — Tegyél, ha tudsz, igazságot! Mi történt az eresz alatt? Reggel háromfelé szaladt odújából két kis veréb. Egy seregély — teringettét! — ült helyükbe, s azt makogta, ilyenre vágy régtől fogva. Bezzeg boldog, van hajléka! Tónak örül így a béka. Folyvást ódzik sárga csőre: — Enyém e lak egyelőre! Igaz, csentem, nem tagadom, kicsit kurta, mégse adom. Volt nekem egy gyalogbékám Volt nekem egy gyalogbékám, hogyha hívtam: Gyere, hékám! előkerült odújából, nyirkos pincénk vén falából. Éppen hogy csak elment a tél, végét járta a böjti szél, hiába szólt hívó szavam, rádöbbentem, hej! — odavan. Vajon merre tassogott el összetöpörödött testtel? Kézzel-lábbal útnak eredt, a két szeme majd kimeredt. Hasztalan volt a figyelme, árokpartján elterülve találtam rá az utcánkban. Csillagtalan nagy alvásban. Barna békám eltaposva, mint a bádog oly laposra. Szürkül, porlad hallgatagon, és nyoma vész egy szép napon. Sikerült Beszélik, egy fóka fajta csak jégen él, nem száll partra. Grönland jege a hazája, nap is ritkán tekint rája. Ó, de hányszor elképedek: miként bírják a hideget? Komoly tervet kovácsoltam: és Grönlandra eljutottam. Jégen ült egy nagyobbacska, úgy dorombolt, mint egy macska. Addig-addig simogattam, míg haza nem csalogattam. Játék is — torna is Füves területet válasszatok magatoknak, amelyen otvenméteres távolságot jelöljetek ki. A játékhoz nem kell más, csak egy (vagy több) gumilabda. Először — próbaképpen — egyenként labdázzátok végig a kimért távolságot. Mégpedig úgy, hogy földhöz ütögetitek a labdát, vagy pedig föl-földobjátok azt. Közben tízméterenként bukfenceztek egyet. A tízméteres távolságok nincsenek kijelölve. Éppen az a játék érdekessége, hogy a játékosok érzékére bízzuk a távol-, súgok megítélését. Az lesz a győztes, aki hozzávetőlegesen a megfelelő helyen bukfencezik. Természetesen öt alkalommal. A játék következő változata már nehezebb ennél. Verseny lesz a javából, hiszen ketten, vagy öten indulnak el egyszerre az egymás melletti otvenméteres pályákon. Az lesz a győztes, aki valóban tízméterenként bukfencezik, és elsőként ér a célba. Ennek az elbírálásához már pártatlan játékvezetőre is szükség van. Lehet tovább variálni a labdajátékot. Például: nem előre, hanem hátrafelé bukfenceznek a játékosok, és a labdát nem a kezükkel ütö- getik, hanem a fejükön táncoltatják. És ha már ez is jól megy, akkor a pályát akár száz méterre is kibő- víthetitek. F. J. A táplálási problémák megelőzése csecsemőkorban Az egészséges csecsemőt — igényei szerint — naponta 4- 5-ször kell etetni; 4 hónapos koráig kizárólag anyatejjel, ennek hiányában az orvos által előírt csecsemőtápszerrel. Négyhónapos kor után folyamatosan új táplálékokat kell megismertetnünk, megszerettetnünk gyermekünkkel, ami nem mindig könnyű. Sok szülő panaszkodik arról, hogy csecsemőjét nehéz etetnie és ezért attól fél, hogy gyermeke nem fog megfelelően fejlődni. Ezek a panaszok rendszerint abból adódnak, hogy a szülő nem tudja, mit várhat el egy csecsemőtől. Aggódik, hogy a szakemberek által javasolt táplálék mennyiségileg, minőségileg valóban elegendő-e. Gyermekének bizonyos reakciói, viselkedése megrémítik. pedig lehet, hogy azok természetesek. Az anya szorongását, aggódását, bizonytalanságát a csecsemő egészen apró jelekből, rezdülésekből azonnal megérzi, átveszi, így ő is megváltozott lelkiállapotban kezdi a táplálkozást. Az etetés során szoros kontaktus alakul ki az anya és gyermeke között. A táplálékfelvétel mellett a gyermek érintésre, emberi közelségre irányuló igényeit ilyenkor is kielégíti az anya. Az alábbiakban fel szeretnénk hívni a figyelmet néhány speciálisan, a csecsemő etetésekor felmerülő szempontra. Mindenekelőtt biztosítsunk nyugodt és biztonságos környezetet az etetéshez. Ha a csecsemő még nem tud ülni és ölünkbe kell fogni, akkor kényelmesen helyezkedjünk el, az ételesedénye- ket tartsuk kezünk ügyében, hogy ne kelljen minduntalan felál Inunk. Ha a gyermek már nagyobb és tud ülni, úgy biztonságos, nem billegő etetöszékben helyezzük el — magunkkal szemben. Számítsunk rá, hogy táplálkozás közben magát és környezetét összekeni, az étel egy részét kiköpködi (némely csecsemőnek ez kedvenc „szórakozása"). Ezt vegyük természetesnek és készüljünk föl rá. A csecsemőnek meg kell tanulnia az ételt a szájában tartani. Ezért ne várjuk például azt a kisgyermektől, hogy a felkínált új főzeléket azonnal lenyelje. Kezdetben természetes, hogy azt kitolhatja a szájából, mivel szokatlan az étel ize, szerkezete; nem tud még vele mit kezdeni. Egyszerre csak egyfajta új étel adását kezdjük (például valamilyen főzelék vagy gyümölcs) és néhány napig figyeljük, hogy nem vált-e ki valamilyen váratlan reakciót (hányás, hasmenés, bőrkiütés). Az ilyen tünet azt mutatja, hogy ez az étel még nem való gyermekünknek, várjunk vele hát néhány hónapig. Ne siettessük a csecsemőt étkezés közben, próbáljuk az etetést sok beszéddel, kedvességgel már kis korban kellemes élménnyé tenni. Az erőltetéssel és idegeskedéssel csak ellenállást váltunk ki. Minden csecsemőnek kialakul a maga étkezési ritmusa. A későbbiekben a rágás megtanulásához is időre van szükség, legyünk hát türelemmel! Számítsunk rá. hogy a csecsemők gyakran köpködnek, hánynak, ha túl gyorsan, vagy ha túl sokat ettek. Ha gyermekünk rendszeresen visszautasít egy ételt, várjunk vele egy-két hétig és aztán próbáljuk újra kínálni. Ha többszöri kísérletre sem megy, akkor nyugodjunk bele. Nem kell elvárni egyik csecsemőtől sem. hogy mindent szeressen! A csecsemők gyakran sírnak az evés kezdetén, ha nagyon éhesek, de aztán néhány falat után megnyugszanak. Ha gyermekünk játszani kezd az étellel, ez általában azt jelenti: már eleget evett. Ilyenkor fejezzük be az etetést, még akkor is, ha nem evett annyit, mint amennyit elvártunk. Nem kell erőltetni, majd a következő alkalommal jobban eszik! Ehhez azonban az kell, hogy két étkezés között ne kapjon cukros teát, cukros gyümölcsleveket, piskótát, ropit. Ezek adása egyébként is fölösleges, nagy szerepük van a korai túltáp- lálásban. Ha a csecsemővel szeretettel, de következetesen, életkori sajátosságait elfogadva foglalkozunk, a legtöbb táplálási gond hamarosan önmagától megoldódik. Dr. Kövesdi József Karoniilö kislányoknak Finom pamutkelméböl magunk is elkészíthetjük 3—5 hónapos kislányunknak a rajzon látható ruhát. A szabása egyszerű, a félbehajtott textíliából a megadott méret szerint kivágjuk a ruhaformát, ferdén az elejébe bevarrunk egv 25 centis műanyag zippzárt. A nyakát simán visszaszegjük, de közben ráncoljuk, 3-4 centinként, hogy a nyakbőségnek megfeleljen, s „fazont" adjon a ruhának. Az ujjakat visszahajtjuk, legé- peljük, és csak ezután varrjuk össze a ruha oldalait. Érdemes az ágyneművarró technikát követni: először a színén, azután a visszáján varrunk, így nem foszlik a mosásnál. Végül 6 centi széles, kb. egy méter hosszú csíkot beráncolunk, és a ruha aljára varrjuk. A modellel „régimódi", de kedves kislányruhát idéztünk — korszerű anyagból. P. J. Farmernadrágból szoknya Rajzainkon azt érzékeltetjük, hogyan lehet a tizenéves bakfis számára a megkopott szárú, alul kirojtosodott farmernadrágból még jál használható szoknyát szabni. I. Körülbelül térdmagasság alatt — a szaggatott vonalnál — vágjuk le a nadrág szárát. 2. A két levágott darabot fejtsük ki, helyezzük egymásra, majd — miután szabókrétával rárajzoltuk a három egyforma nagyságú, egyenlő szárú háromszöget — vágjuk ki, ígv összesen hat darab betoldásunk lesz. 3. A nadrág belső szárán levő varrásokat mintegy csípőmagasságig fejtsük fel, majd elöl és hátul — a nadrágszár közepén — két-két, tehát négy 15 cm magas bevágást végzünk, illetve, amilyen magasra szabtuk a háromszögek szárát. 4. A betéteket gombostűvel illesszük a bevágásokba, férceljük oda, majd megfelelő próba után géppel (jól mutat elütő színű cérnával) tűzzük le. A szoknya belső oldalán a betétszéleket feltétlenül dolgozzuk el, előbb cikk-cakk öltéssel, mert különben ha- már kirojtosodik. B. K. Négy új könyv Aki arra törekszik, hogy az élővilág egy kicsiny darabját bevigye lakásába, otthonába, az előbb-utóbb rádöbben arra, mennyire szegényes a magyar nyelven megjelenő szakirodalom. Ezért is kell örülnünk minden olyan kiadványnak, amely ha érintőlegesen is, de foglalkozik a lakásban tartható állatok, az élősarkot teljesebbé tevő növények életével, a taitási körülményekkel. A közeli napokban négy ilyen kiadvány is a könyvesboltok polcaira került. .......ekkor határoztam el, hogy a *>nemszeretem« állatokról könyvet írok. És közben megvédem őket, ahol csak lehet. Mert néha hajlamosak vagyunk arra, hogy utáljunk olyan állatokat, amelyeken semmi utálnivaló nincs, undorodjunk olyanoktól, amelyekben az égvilágon semmi rosszat sem lehet felfedezni. De utáljuk őket, hiszen így hallottuk masoktól is.” — írja a Nemszeretem állatok című új kötete előszavában a közismert szakíró, Schmidt Egon. A karcsú könyvben aztán sorra következnek a logikusan felépített, igen olvasmányos „vádbeszédek" a patkányokról, a kígyókról és békákról, a varjakról, a verebekről, a vaddisznókról e s rókákról, a szarkákról, a baglyokról, a hernyókról, és más „csúnyaságokról". Amelyek léte nélkül nem csak szegényebb lenne az élővilág, hanem szinte jóvátehetetlenül meg is sérülne. Nem utolsósorban azoknak (is) ajánlható ez a kötet, akik bár szeretnének lakásukban állatot tartani, de környezetük nem szíveli ezeket a „csúnyaságokat”. Adják kezébe a tiltakozónak, hátha segít — legalább megérteni a másik hobbiját. (Mezőgazdasági Könyvkiadó — Natura) Két kis kötet is napvilágot látott, amelyek a vízinövényekkel ismertetik meg az olvasót. A méltán népszerű Búvár Zsebkönyvek sorozatában dr. Tuba Zoltán írta és Biró Krisztina illusztrálta a Vízinövények című újabb kötetet. S amíg ez a Móra-kiadvány elsősorban az általános iskolásoknak szól, addig ugyanebben a témakörben a „88 színes oldal. . című sorozatban a vízi- és a mocsári növényekről tudhat meg többet a felnőtt és az alapokról tájékozottabb olvasó. Bottá Pál írta és fényképezte a szép kiállítású könyvet. A negyedik is egy sorozat darabjaként látott napvilágot. Jarainé Komlódi Magda a Gondolat Zsebkönyvek újabb kötetének írta meg a Legendás növények című, számtalan érdekességet felsorakoztató, színes képekkel illusztrált kötetCÍ (N. L.)
