Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-29 / 125. szám
NÉPÚJSÁG 1987. május 29., péntek Megnyílt a VSZ PTT-iilés Berlinben „Napközben” Önköltséges üdülés (Folytatás az 1. oldalról) Az első ülésen Mihail Gorbacsov, a szovjet küldöttség vezetője elnökölt. Az első ülésen Mihail Gorbacsov, a szovjet küldöttség vezetője, Wojciech Jaruzelski, a lengyel küldöttség vezetője és Kádár János, a magyar küldöttség vezetője szólalt fel. A második ülésen Gustáv Husák elnökölt. Ezen Nicolae Ceausescu, a román küldöttség vezetője és Todor Zsivkov, a bolgár küldöttség vezetője mondta el felszólalását. A harmadik ülésen Todor Zsivkov elnökölt, ezen felszólalt Gustáv Husák. a csehszlovák küldöttség vezetője és Erich Honecker, az NDK küldöttségének vezetője. A baráti, elvtársi légkörű ülésen részletesen áttekintették az európai és a világ- helyzetet. Megvitatták a leszerelésért, a nemzetközi Az elmúlt hetekben-hóna- pokban hozzászokhattunk, hogy az iráni-kontra botrány washingtoni vizsgálata sűrűn szolgál meglepetésekkel, leleplezésekkel, sőt, nemegyszer politikai pikantériaszámba menő fordulatokkal. Arra a hírre azonban, amely tegnap röppent fel az amerikai fővárosban, még a tapasztalt hírmagyarázók is felkaphatták fejüket; nem kevesebbről van ugyanis szó, mint hogy szakértők vizsgálnak meg egy fotóalbumot, Reagan elnök ujjlenyomatát keresve rajta. A fényképgyűjtemény a nica- raguai ellenforradalmárok utánpótlásának lebonyolításáról készült, s az esetleges elnöki ujjnyomok azt bizonyítanák, hogy Reagan — eddigi állításaival ellentétben — igenis tudott a kontrák támogatásának részleteiről is. Önmagában a kongresz- szusi vizsgálat e meglepő fejleménye persze nem ígér különösebb vargabetűt a meghallgatások menetében, s aligha tereli új utakra az Irangate-ügyet. Annyit azonban mindenképpen jelez, mennyire ingatag alapokon nyugszik a Fehér Ház önmentegető magatartása, s hogy napjainkra milyen széles hullámokat vetett a kezdetben talán ártalmatlannak. a washingtoni politikai Kulisszák mögött zajló megkapcsolatok átalakításáért, az európai és az egyetemes biztonság megerősítéséért, az államok közötti együttműködés fejlesztéséért végzett tevékenységük időszerű feladatait. Megvizsgálták a Politikai Tanácskozó Testület legutóbbi, egy évvel ezelőtti budapesti ülése óta eltelt időszak legfontosabb nemzetközi po-* litikai folyamatait. Emlékeztettek rá, hogy a szocialista országok reális utat ajánlanak a fegyver- és erőszakmentes világ megteremtéséhez; az atomfegyverek és más tömegpusztító fegyverfajták csökkentését és teljes felszámolását, az űrfegyverkezés megakadályozását. az atomfegyver-kísérletek beszüntetését. Részletesen szó volt a bécsi utótalálkozó menetéről, a regionális konfliktusok politikai eszközökkel történő megoldásának szükségességéről. Beható véleménycsere volt a szövetannyi más botrányhoz hasonlóan „könnyen átvészel- hetőnek" tűnő esét. Nem véletlen éppen ezért az sem. hogy a legutóbbi felmérések, a tekintélyes New York Times és a CBS televízió által készített közvélemény-kutatások az elnök szavahihetőségének határozott csökkenéséről tanúskodnak. Reaganról, akit sokáig ..teflon-elnöknek” neveztek, mivel minden támadás „lepergett” róla. évek óta nem rajzoltak ennyire kedvezőtlen képet a megkérdezett amerikai állampolgárok. A Fehér Ház helyzetét nehezíti ráadásul, hogy Nicaraguában az állapotok időközben korántsem a kontrák javára változtak. Mana- guában épp tegnap hozták nyilvánosságra azt a katonai közleményt, amely a Sandinista-ellenes csoportok tevékenységét teszi mérlegre, megállapítva, hogy azok nagy hírveréssel beharangozott tavaszi offenzívája teljes kudarccal végződött. A washingtoni törvényhozásban folyó meghallgatások nyomán pedig — végződjön bárhogy is a legújabb, fotóalbummal kapcsolatos mini szenzáció — egyre kétségesebbé válik, milyen formában és milyen nagyságrendben számíthatnak a kontrák a hivatalos amerikai segély millióira Szegő Gábor séges szocialista államok közötti együttműködés fejlesztéséről. A felszólalók meleg szavakkal méltatták Berlin fennállása 750. évfordulójának jelentőségét és meggyőződésüket fejezték ki, hogy a Politikai Tanácskozó Testület jelenlegi berlini ülésén megfogalmazásra kerülő konstruktív kezdeményezések újabb lendületet adnak a béke és biztonság megszilárdításáért összefogó erők küzdelméhez. A tanácskozás pénteken folytatja munkáját. * * * A Politikai Tanácskozó Testület berlini ülésén részt vevő magyar párt- és kormányküldöttség Kádár János vezetésével csütörtökön kora este ellátogatott a berlini magyar nagykövetségre és találkozott a magyar kolónia képviselőivel. Reagan a toryk oldalán Reagan elnök is ..beszállt' szerdán este Thatcher asz- szony oldalán a brit kortesküzdelembe. Az ITN televíziónak adott nyilatkozatában az amerikai elnök — miközben hangoztatta, hogy nem kívánja befolyásolni a bril szavazókat — „súlyos tévedésnek” minősítette a munkáspárt atomleszerelési programját. „Megválasztása esetén egy munkáspárti kormányt minden hatalmamban álló eszközzel iparkodnék rábeszélni, hogy ne kövessen el ilyen súlyos hibát" — mondotta. Hozzáfűzte azonban, hogy a két angolszász hatalom baráti viszonyú „túlélte a korábbi munkáspárti kor mányokat is, csakúgy, mint a konzervatív kormányokat”. Reagan hangoztatta, hogy régi csodálója Margaret Thatcher konzervatív kormányfő hazai és nemzetközi tevékenységének, s csupán azért nem mond erről többet. mert nem kíván beavatkozni a brit választásokba A brit ITN televízió politikai kommentátora megjegyezte: „Bármi is volt Reagan elnök szándéka, a brit kortesküzdelembe való közvetlen beavatkozásával lehetővé tette a konzervatív pártnak, hogy a közfigyelmet továbbra is a munkás párt atomleszerelési tervére irányítsa, ami Thatcher asz szony megítélése szerint az ellenzék választási program iának legsebezhetőbb pont' , A rádió egyik legnépszerűbb adása a Napközben, melynek hallgatói tegnap információt kaphattak az önköltséges üdülési lehetőségekről. Az elhangzott riportok legtöbbje Gyulán készült. A műsor vendége volt — többek között — Bányai János, a SZOT főosztályvezetőhelyettese, valamint Dömény Ferenc, a gyulai SZOT- gyógyüdülő igazgatója. Nemcsak ismertették, mit jelent gyakorlatban az a nemrégiben bevezetett szervezett pihenési forma, hanem a hallgatók kérdéseire is válaszoltak. Akik munkával töltötték a napot, nem hallották az adást, így dióhéjban ismertetjük. mit is tudhattak meg azok, akiket érdekel a téma. Dömény Ferenc elmondta, hogy 30-100 levelet is kaptak naponta az ország minden területéről. A levélírók tudni szeretnék, hogyan juthatnak be — szakszervezeti beutaló híján — az Alföld egyik legszebb városának üdülőjébe. Megtudtuk, hogy elő- és utószezonban. illetve akkor, amikor valami miatt a beutaltak nem foglalják el a számukra biztosított helyet, értesítik az önköltséges üdülésre jelentkezőket. Lássuk csak, ha valaki olyan szerencsés, hogy beutalóhoz jutott, ez mit jelent pénzre átszámítva? Két felnőtt és két gyerek két hétre összesen 3692 forintot fizet. Ha valaki egyszemélyes beutalóval érkezik, akkor mindössze 1288 forintjába kerül a kéthetes pihenő. Hogyan változik ez az ösz- szeg akkor, ha önköltségesen jut nyaralási lehetőséghez egy négytagú család? Június 1-től a szakszervezeti tagok 300. a gyerekek és ipari tanulók 200 forintot fizetnek naponta. Ez két hétre 14 ezer forintot jelent. A nem szakszervezeti tagoknak 470,— forintot kell fizetniük a teljes ellátásért. Sok ez a befizetendő összeg vagy kevés? Attól függ! Mert ha azt nézem, hogy Magyarországon egy szállodai szoba két személyre több mint ezer forint? Hát igen. De a szállodát is csak kevesen tudják megfizetni! Sokan észrevételezték, hogy drága a gyulai üdülés. A válasz szerint azért, mert ez az üdülő az elsőosztályú kategóriába tartozik . . . Tegnap a műsor után ötletszerűen tárcsáztunk, hogy telefonon arról érdeklődjünk, mi a vélemény az önköltséges pihenési formáról? P. Sándorné, Békéscsaba: — Tizenkét évvel ezelőtt voltam nyaralni utoljára, bár a szakszervezeti díjat azóta is fizetem. Nagyon soknak találom ennek az új pihenési lehetőségnek a forintösz- szegét, és azt hiszem, én nem is élek vele. Megmagyarázom miért. Hatezer forint a fizetésem és egyedül nevelem a kislányom. Arról már nem is beszélek, hogy fizetem a lakásom rezsijét és a bútorrészletet is. Ezek után elhiheti, nem engedhetem meg azt a luxust, hogy any- nyi pénzért nyaraljak! Molnár József, Békés: — Nem mondom! Szép kis összeg, amit az önköltséges üdülésért fizetni kell. Az én ötezer forintos nyugdíjamból nem tehetem meg, hogy így üdüljek. B. Béláné, Gyomaendröd: — Akinek van elég pénze, az biztosan örül ennek a pihenési formának. Különösen akkor, ha nem tudott szakszervezeti beutalóhoz jutni. De egy család. aki tele van OTP-részlettel — véleményem szerint — bizony nem engedheti meg magának, hogy így üdüljön. M. I.-né, Gyula: — Szerintem borzasztóan sok az a pénz. amit elkérnek. Gondolom, vannak olya- nak, akiknek meg sem koty- tyan ezt az összeget kifizetni, de ez nem a többségre vonatkozik! Nekem még az 1560 forint is sok volt. amit tavaly Miskolctapolcán fizettem egy hétre. Pár évig most arra kell spórolnom, hogy félre tudjak tenni és majd ismét elmehessek kicsit pihenni. Megállapítások és 'vélemények. Nem kevés az az ösz- szeg, amit ki kell fizetni ahhoz, hogy pihenéshez jussunk. De' még mindig olcsóbb megoldás, mintha szállodában laknánk és saját zsebből étkeznénk. Béla Vali llarsányi Ildikó szerkesztő (középen), jobbról Bányai János, a SZOT föosztályvezető-he- Ivettese. balról a bemondó. Vadász Ágnes Fotó: Fóbián István Elnöki ujjlenyomatok? stern-ban olvastuk Egy gyilkos karrierje II Barbie-dosszié O 1983 januárjában újsághír tudatta a világgal, hogy a legelvetemültebb náci bűnözők egyikét, a Klaus Altmann néven Bolíviában élő Klaus Barbie-t a bolíviai kormány kiadta Franciaországnak. A május 11-én elkezdődött bírósági tárgyalásig Lyonban tartották fogva, abban a városban, ahol a háború alatt mint Gestapo-főnök ezreket öletett és kínoz- tatott meg, illetve kinzott meg olykor saját kezűleg is. Francia vonatkozásban ő az utolsó nagy háborús bűnös, akit még nem ért el az igazságszolgáltatás. A második legnagyobb francia város igazságügyi palotájában kezdődő tárgyalás iránt óriási az érdeklődés. A világ minden tájáról mintegy 500 újságíró jelezte részvételét. Közülük nem került be valamennyi a múlt századi palota nagytermébe, mert akkor a közönség számára alig maradt volna hely. A tárgyalóteremből kiszoruló újságírók a volt püspöki palotában berendezendő sajtóközpontból kísérhetik figyelemmel a több hétre tervezett eljárást. Három kamera rögzíti kazettára az eseményeket, de történelmi dokumentumról lévén szó, a törvény értelmében a nagyközönség csak 20 év múltán láthatja a felvételeket. Az igazságügyi palota nagytermében alkalmi tribün készült, amelyen 750-en foglalhatnak helyet. Klaus Barbie egy pódiumon plexi fal mögül néz farkasszemet bíráival és azzal az 50 ügyvéddel, akik a nácizmus üldözöttéinek leszármazottai nevében magánvádlóként lépnek föl. A vádlott előrehaladott korára való tekintettel állandó orvosi készültség is van az igazságügyi palotában. A náci hóhér néhány, még élő áldozata, akik tanúskodni fognak a tár- gyalásdn, ugyancsak rászorulhat az orvosi segítségre. Egyébként sokaknak bizonyára jól jön az idős vádlott betegeskedése: jó néhány megbízója és egykori kollaboránsa reménykedik abban, hogy talán sohasem fog kipakolni a nyilvánosság előtt. . . A nyugatnémet Stern magazin szenzációs riportot közölt Egy gyilkos karrierje címmel Barbie „második" életéről. A riport anyagát egy nyugatnémet kutató- és nyomozócsoport munkája szolgáltatta. Ennek tagjai két éven keresztül hol bőrfelvásárlónak, hol fegyverkereskedőnek, hol náci szimpatizánsnak, ritkábban nyugatnémet, osztrák, spanyol, francia vagy latin-amerikai újságírónak álcázták magukat, s így léptek kapcsolatba Barbie legszűkebb környezetének tagjaival és volt titkosszolgálati emberekkel. Ezenkívül betekintést nyertek amerikai hivatalos aktákba, és tájékoztatást kaptak a katonai diktatúrák után hivatalba lépő bolíviai demokratikus kormány képviselőitől. Céljuk az volt, hogy fényt derítsenek Klaus Barbie második karrierjére. Nos, a legfontosabb felfedezésük az, hogy nincs második karrier, csupán egyetlen, megszakítatlan pálya ... Az egykori SD- részlegvezető szinte egy pillanatig sem maradt munka nélkül: az amerikai titkosszolgálat a háború befejezése után azon melegében „átvette”. Annak jegyében, hogy a kommunizmus elleni harcban mindenki felhasználható. Hozzátehetjük, ennyiben a „lyoni hóhér" karrierje semmiben sem különbözik számos más náci tömeggyilkosétól. De lássuk most a Stern említett riportjának néhány érdekesebb részét . . . A LA PAZ KÁVÉHÁZ VENDÉGEI 1982-ben, egy júniusi délelőtt úgy tizenegy óra tájban — mint mindig — néhány idősebb úr lépett be a bolíviai főváros La Paz nevű kávéházába. A jobb oldali hátsó sarokasztalnál telepedtek le, és a pincér a szokott mozdulatokkal szorgoskodott körülöttük. Egyikük, egy alacsony termetű öregember, igen határozott mozdulattal jelölte ki társai helyét az asztalnál, ő maga pedig úgy ült le, hogy szemmel tarthassa a bejáratot. Kerek, ráncos arcában volt valami jóságos nagyapós, de profilból hirtelen kiütközött rajta valami félelmetesen brutális. Zöldes szeme mintha mindig feszülten meredt volna valamilyen pontra. Az öregember Klaus Barbie volt, aki Bolíviában a Klaus Altmann Hansen nevet vette fel. A mellette ülő, hasonlóan kis termetű, görnyedt hátú. mesztic kinézetű ember, ' aki hajszálcsíkos öltönyt viselt, régi titkára és testőre, Alvaro de Castro volt. Az asztalnál foglalt még helyet Emilio Carbone, az olasz és a bolíviai újfasiszta terroristák ideológusa, aki szokásához híven, affektált gesztusokkal, orrhangon adta elő szellemességeit. Az asztaltársaság tagjai közül csak egyetlen személy nem volt törzsvendég: egy NSZK-ból érkezett látogató, nyilvánvalóan egy fegyverkereskedő. . . A pincér felszolgálta a cocateát. Egy idősebb ember kifelé menet németül odaköszönt. Barbie megvárta, amíg hallótávolságon kívülre kerül, és akkor megszólalt: „Egy zsidó, egy rendes.” Az illető Barbie egyik zsidó ügyfele volt. Vannak derék zsidók — folytatta. — Az izraeli katonák között például. Ezek fajilag valószínűleg nem is igazi zsidók." Ekkor belépett egy olasz, és leereszkedően köszönt a társaságnak. A magát Mario Bunominak nevező Pierluigi Pagliai volt, akit Olaszországban a nyolcvanöt emberéletet követelő bolognai bombamerénylet értelmi szerzőjének tartanak. Barbei fölállt, félrevonta és halkan tárgyalt vele. Az olasz elment, ő pedig visszatért a barátaihoz. Társalgásukat, amely a szabadkőművesekről folyt, hirtelen egy csattanás szakította félbe. Barbie öklével kétszer az asztalra csapott, és közben valamilyen„vuamm, vuamm” hangöt hallatva azt érzékeltette, hogy 1940-ben Amszterdamban hogyan verte • szét egy keze ügyébe eső írógéppel annak a szabadkőművesnek a fejét, aki „nemcsak hogy zsidó volt. de ráadásul nem volt hajlandó odaadni páholytársainak a névsorát.” A mozdulatot és a hangot még kétszer megismételte. És azután felnevetett: nem hangos, nem brutális, inkább amolyan hangtalan, önelégült befelé nevetéssel. Ez lehetett az a nevetés, amit franciaországi áldozatok és tanúk nemegyszer leírtak. (Mint pl. tanúvallomásában Mario Blandon, egykori francia ellenálló: „Barbie három lépcsőfokkal állt a férfi fölött. Belelőtt a tarkójába és a férfi, akinek valósággal szétnyílt a feje, úgy bukfencezett lefelé a lépcsőkön, mint egy nyúl, és Barbie nevetett. Egy tévéinterjúban hallottam így nevetni.”) (Folytatjuk)
