Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-29 / 125. szám

NÉPÚJSÁG 1987. május 29., péntek Megnyílt a VSZ PTT-iilés Berlinben „Napközben” Önköltséges üdülés (Folytatás az 1. oldalról) Az első ülésen Mihail Gor­bacsov, a szovjet küldöttség vezetője elnökölt. Az első ülésen Mihail Gor­bacsov, a szovjet küldöttség vezetője, Wojciech Jaruzels­ki, a lengyel küldöttség ve­zetője és Kádár János, a ma­gyar küldöttség vezetője szó­lalt fel. A második ülésen Gustáv Husák elnökölt. Ezen Nicolae Ceausescu, a román küldöttség vezetője és Todor Zsivkov, a bolgár küldöttség vezetője mondta el felszóla­lását. A harmadik ülésen To­dor Zsivkov elnökölt, ezen felszólalt Gustáv Husák. a csehszlovák küldöttség veze­tője és Erich Honecker, az NDK küldöttségének veze­tője. A baráti, elvtársi légkörű ülésen részletesen áttekin­tették az európai és a világ- helyzetet. Megvitatták a le­szerelésért, a nemzetközi Az elmúlt hetekben-hóna- pokban hozzászokhattunk, hogy az iráni-kontra botrány washingtoni vizsgálata sű­rűn szolgál meglepetésekkel, leleplezésekkel, sőt, nem­egyszer politikai pikantéria­számba menő fordulatokkal. Arra a hírre azonban, amely tegnap röppent fel az ame­rikai fővárosban, még a tapasztalt hírmagyarázók is felkaphatták fejüket; nem kevesebbről van ugyanis szó, mint hogy szakértők vizsgálnak meg egy fotóal­bumot, Reagan elnök ujjle­nyomatát keresve rajta. A fényképgyűjtemény a nica- raguai ellenforradalmárok utánpótlásának lebonyolítá­sáról készült, s az esetleges elnöki ujjnyomok azt bizo­nyítanák, hogy Reagan — eddigi állításaival ellentét­ben — igenis tudott a kontrák támogatásának rész­leteiről is. Önmagában a kongresz- szusi vizsgálat e meglepő fejleménye persze nem ígér különösebb vargabetűt a meghallgatások menetében, s aligha tereli új utakra az Irangate-ügyet. Annyit azon­ban mindenképpen jelez, mennyire ingatag alapokon nyugszik a Fehér Ház ön­mentegető magatartása, s hogy napjainkra milyen szé­les hullámokat vetett a kez­detben talán ártalmatlan­nak. a washingtoni politikai Kulisszák mögött zajló meg­kapcsolatok átalakításáért, az európai és az egyetemes biz­tonság megerősítéséért, az ál­lamok közötti együttműködés fejlesztéséért végzett tevé­kenységük időszerű feladata­it. Megvizsgálták a Politikai Tanácskozó Testület legutób­bi, egy évvel ezelőtti buda­pesti ülése óta eltelt időszak legfontosabb nemzetközi po-* litikai folyamatait. Emlékeztettek rá, hogy a szocialista országok reális utat ajánlanak a fegyver- és erőszakmentes világ megte­remtéséhez; az atomfegyve­rek és más tömegpusztító fegyverfajták csökkentését és teljes felszámolását, az űr­fegyverkezés megakadályozá­sát. az atomfegyver-kísérle­tek beszüntetését. Részlete­sen szó volt a bécsi utóta­lálkozó menetéről, a regioná­lis konfliktusok politikai esz­közökkel történő megoldásá­nak szükségességéről. Beható véleménycsere volt a szövet­annyi más botrányhoz ha­sonlóan „könnyen átvészel- hetőnek" tűnő esét. Nem véletlen éppen ezért az sem. hogy a legutóbbi felmérések, a tekintélyes New York Times és a CBS televízió által készített köz­vélemény-kutatások az elnök szavahihetőségének határo­zott csökkenéséről tanúskod­nak. Reaganról, akit sokáig ..teflon-elnöknek” neveztek, mivel minden támadás „le­pergett” róla. évek óta nem rajzoltak ennyire kedvezőt­len képet a megkérdezett amerikai állampolgárok. A Fehér Ház helyzetét ne­hezíti ráadásul, hogy Nica­raguában az állapotok idő­közben korántsem a kont­rák javára változtak. Mana- guában épp tegnap hozták nyilvánosságra azt a katonai közleményt, amely a San­dinista-ellenes csoportok te­vékenységét teszi mérlegre, megállapítva, hogy azok nagy hírveréssel beharangozott tavaszi offenzívája teljes kudarccal végződött. A was­hingtoni törvényhozásban fo­lyó meghallgatások nyomán pedig — végződjön bárhogy is a legújabb, fotóalbummal kapcsolatos mini szenzáció — egyre kétségesebbé válik, milyen formában és milyen nagyságrendben számíthat­nak a kontrák a hivatalos amerikai segély millióira Szegő Gábor séges szocialista államok kö­zötti együttműködés fejlesz­téséről. A felszólalók meleg sza­vakkal méltatták Berlin fennállása 750. évfordulójá­nak jelentőségét és meggyő­ződésüket fejezték ki, hogy a Politikai Tanácskozó Testü­let jelenlegi berlini ülésén megfogalmazásra kerülő konstruktív kezdeményezé­sek újabb lendületet adnak a béke és biztonság megszi­lárdításáért összefogó erők küzdelméhez. A tanácskozás pénteken folytatja munkáját. * * * A Politikai Tanácskozó Testület berlini ülésén részt vevő magyar párt- és kor­mányküldöttség Kádár Já­nos vezetésével csütörtökön kora este ellátogatott a ber­lini magyar nagykövetségre és találkozott a magyar ko­lónia képviselőivel. Reagan a toryk oldalán Reagan elnök is ..beszállt' szerdán este Thatcher asz- szony oldalán a brit kortes­küzdelembe. Az ITN televí­ziónak adott nyilatkozatában az amerikai elnök — miköz­ben hangoztatta, hogy nem kívánja befolyásolni a bril szavazókat — „súlyos téve­désnek” minősítette a mun­káspárt atomleszerelési prog­ramját. „Megválasztása esetén egy munkáspárti kormányt min­den hatalmamban álló esz­közzel iparkodnék rábeszél­ni, hogy ne kövessen el ilyen súlyos hibát" — mon­dotta. Hozzáfűzte azonban, hogy a két angolszász hata­lom baráti viszonyú „túlélte a korábbi munkáspárti kor mányokat is, csakúgy, mint a konzervatív kormányokat”. Reagan hangoztatta, hogy régi csodálója Margaret Thatcher konzervatív kor­mányfő hazai és nemzetközi tevékenységének, s csupán azért nem mond erről töb­bet. mert nem kíván beavat­kozni a brit választásokba A brit ITN televízió politi­kai kommentátora megje­gyezte: „Bármi is volt Rea­gan elnök szándéka, a brit kortesküzdelembe való köz­vetlen beavatkozásával lehe­tővé tette a konzervatív pártnak, hogy a közfigyel­met továbbra is a munkás párt atomleszerelési tervére irányítsa, ami Thatcher asz szony megítélése szerint az ellenzék választási program iának legsebezhetőbb pont' , A rádió egyik legnépsze­rűbb adása a Napközben, melynek hallgatói tegnap in­formációt kaphattak az ön­költséges üdülési lehetősé­gekről. Az elhangzott ripor­tok legtöbbje Gyulán ké­szült. A műsor vendége volt — többek között — Bányai Já­nos, a SZOT főosztályvezető­helyettese, valamint Dömény Ferenc, a gyulai SZOT- gyógyüdülő igazgatója. Nem­csak ismertették, mit jelent gyakorlatban az a nemrégi­ben bevezetett szervezett pi­henési forma, hanem a hall­gatók kérdéseire is válaszol­tak. Akik munkával töltötték a napot, nem hallották az adást, így dióhéjban ismer­tetjük. mit is tudhattak meg azok, akiket érdekel a téma. Dömény Ferenc elmondta, hogy 30-100 levelet is kaptak naponta az ország minden te­rületéről. A levélírók tudni szeretnék, hogyan juthatnak be — szakszervezeti beutaló híján — az Alföld egyik leg­szebb városának üdülőjébe. Megtudtuk, hogy elő- és utó­szezonban. illetve akkor, amikor valami miatt a be­utaltak nem foglalják el a számukra biztosított helyet, értesítik az önköltséges üdü­lésre jelentkezőket. Lássuk csak, ha valaki olyan szerencsés, hogy be­utalóhoz jutott, ez mit je­lent pénzre átszámítva? Két felnőtt és két gyerek két hétre összesen 3692 fo­rintot fizet. Ha valaki egy­személyes beutalóval érke­zik, akkor mindössze 1288 forintjába kerül a kéthetes pihenő. Hogyan változik ez az ösz- szeg akkor, ha önköltsége­sen jut nyaralási lehetőség­hez egy négytagú család? Június 1-től a szakszerve­zeti tagok 300. a gyerekek és ipari tanulók 200 forintot fi­zetnek naponta. Ez két hétre 14 ezer forintot jelent. A nem szakszervezeti tagoknak 470,— forintot kell fizetniük a teljes ellátásért. Sok ez a befizetendő összeg vagy ke­vés? Attól függ! Mert ha azt nézem, hogy Magyaror­szágon egy szállodai szoba két személyre több mint ezer forint? Hát igen. De a szállodát is csak kevesen tudják megfizetni! Sokan észrevételezték, hogy drága a gyulai üdülés. A válasz szerint azért, mert ez az üdülő az elsőosztályú kategóriába tartozik . . . Tegnap a műsor után öt­letszerűen tárcsáztunk, hogy telefonon arról érdeklődjünk, mi a vélemény az önköltsé­ges pihenési formáról? P. Sándorné, Békéscsaba: — Tizenkét évvel ezelőtt voltam nyaralni utoljára, bár a szakszervezeti díjat azóta is fizetem. Nagyon soknak találom ennek az új pihené­si lehetőségnek a forintösz- szegét, és azt hiszem, én nem is élek vele. Megmagyará­zom miért. Hatezer forint a fizetésem és egyedül neve­lem a kislányom. Arról már nem is beszélek, hogy fize­tem a lakásom rezsijét és a bútorrészletet is. Ezek után elhiheti, nem engedhetem meg azt a luxust, hogy any- nyi pénzért nyaraljak! Molnár József, Békés: — Nem mondom! Szép kis összeg, amit az önköltséges üdülésért fizetni kell. Az én ötezer forintos nyugdíjam­ból nem tehetem meg, hogy így üdüljek. B. Béláné, Gyomaendröd: — Akinek van elég pénze, az biztosan örül ennek a pihenési formának. Különö­sen akkor, ha nem tudott szakszervezeti beutalóhoz jutni. De egy család. aki tele van OTP-részlettel — véleményem szerint — bi­zony nem engedheti meg magának, hogy így üdüljön. M. I.-né, Gyula: — Szerintem borzasztóan sok az a pénz. amit elkér­nek. Gondolom, vannak olya- nak, akiknek meg sem koty- tyan ezt az összeget kifizet­ni, de ez nem a többségre vonatkozik! Nekem még az 1560 forint is sok volt. amit tavaly Miskolctapolcán fi­zettem egy hétre. Pár évig most arra kell spórolnom, hogy félre tudjak tenni és majd ismét elmehessek ki­csit pihenni. Megállapítások és 'vélemé­nyek. Nem kevés az az ösz- szeg, amit ki kell fizetni ah­hoz, hogy pihenéshez jus­sunk. De' még mindig ol­csóbb megoldás, mintha szál­lodában laknánk és saját zsebből étkeznénk. Béla Vali llarsányi Ildikó szerkesztő (középen), jobbról Bányai János, a SZOT föosztályvezető-he- Ivettese. balról a bemondó. Vadász Ágnes Fotó: Fóbián István Elnöki ujjlenyomatok? stern-ban olvastuk Egy gyilkos karrierje II Barbie-dosszié O 1983 januárjában újsághír tudatta a világgal, hogy a leg­elvetemültebb náci bűnözők egyikét, a Klaus Altmann né­ven Bolíviában élő Klaus Barbie-t a bolíviai kormány ki­adta Franciaországnak. A május 11-én elkezdődött bírósági tárgyalásig Lyonban tartották fogva, abban a városban, ahol a háború alatt mint Gestapo-főnök ezreket öletett és kínoz- tatott meg, illetve kinzott meg olykor saját kezűleg is. Fran­cia vonatkozásban ő az utolsó nagy háborús bűnös, akit még nem ért el az igazságszolgáltatás. A második legnagyobb francia város igazságügyi palotá­jában kezdődő tárgyalás iránt óriási az érdeklődés. A világ minden tájáról mintegy 500 újságíró jelezte részvételét. Kö­zülük nem került be valamennyi a múlt századi palota nagy­termébe, mert akkor a közönség számára alig maradt volna hely. A tárgyalóteremből kiszoruló újságírók a volt püspöki palotában berendezendő sajtóközpontból kísérhetik figye­lemmel a több hétre tervezett eljárást. Három kamera rög­zíti kazettára az eseményeket, de történelmi dokumentum­ról lévén szó, a törvény értelmében a nagyközönség csak 20 év múltán láthatja a felvételeket. Az igazságügyi palota nagytermében alkalmi tribün készült, amelyen 750-en fog­lalhatnak helyet. Klaus Barbie egy pódiumon plexi fal mö­gül néz farkasszemet bíráival és azzal az 50 ügyvéddel, akik a nácizmus üldözöttéinek leszármazottai nevében magán­vádlóként lépnek föl. A vádlott előrehaladott korára való tekintettel állandó or­vosi készültség is van az igazságügyi palotában. A náci hó­hér néhány, még élő áldozata, akik tanúskodni fognak a tár- gyalásdn, ugyancsak rászorulhat az orvosi segítségre. Egyéb­ként sokaknak bizonyára jól jön az idős vádlott betegeske­dése: jó néhány megbízója és egykori kollaboránsa remény­kedik abban, hogy talán sohasem fog kipakolni a nyilvá­nosság előtt. . . A nyugatnémet Stern magazin szenzációs riportot közölt Egy gyilkos karrierje címmel Barbie „második" életéről. A riport anyagát egy nyugatnémet kutató- és nyomozócsoport munkája szolgáltatta. Ennek tagjai két éven keresztül hol bőrfelvásárlónak, hol fegyverkereskedőnek, hol náci szim­patizánsnak, ritkábban nyugatnémet, osztrák, spanyol, fran­cia vagy latin-amerikai újságírónak álcázták magukat, s így léptek kapcsolatba Barbie legszűkebb környezetének tagjai­val és volt titkosszolgálati emberekkel. Ezenkívül betekin­tést nyertek amerikai hivatalos aktákba, és tájékoztatást kaptak a katonai diktatúrák után hivatalba lépő bolíviai demokratikus kormány képviselőitől. Céljuk az volt, hogy fényt derítsenek Klaus Barbie második karrierjére. Nos, a legfontosabb felfedezésük az, hogy nincs második karrier, csupán egyetlen, megszakítatlan pálya ... Az egykori SD- részlegvezető szinte egy pillanatig sem maradt munka nél­kül: az amerikai titkosszolgálat a háború befejezése után azon melegében „átvette”. Annak jegyében, hogy a kom­munizmus elleni harcban mindenki felhasználható. Hozzá­tehetjük, ennyiben a „lyoni hóhér" karrierje semmiben sem különbözik számos más náci tömeggyilkosétól. De lássuk most a Stern említett riportjának néhány érdekesebb ré­szét . . . A LA PAZ KÁVÉHÁZ VENDÉGEI 1982-ben, egy júniusi délelőtt úgy tizenegy óra tájban — mint mindig — néhány idősebb úr lépett be a bolíviai fő­város La Paz nevű kávéházába. A jobb oldali hátsó sa­rokasztalnál telepedtek le, és a pincér a szokott mozdula­tokkal szorgoskodott körülöttük. Egyikük, egy alacsony ter­metű öregember, igen határozott mozdulattal jelölte ki tár­sai helyét az asztalnál, ő maga pedig úgy ült le, hogy szem­mel tarthassa a bejáratot. Kerek, ráncos arcában volt va­lami jóságos nagyapós, de profilból hirtelen kiütközött raj­ta valami félelmetesen brutális. Zöldes szeme mintha min­dig feszülten meredt volna valamilyen pontra. Az öregember Klaus Barbie volt, aki Bolíviában a Klaus Altmann Hansen nevet vette fel. A mellette ülő, hasonlóan kis termetű, görnyedt hátú. mesztic kinézetű ember, ' aki hajszálcsíkos öltönyt viselt, régi titkára és testőre, Alvaro de Castro volt. Az asztalnál foglalt még helyet Emilio Car­bone, az olasz és a bolíviai újfasiszta terroristák ideológusa, aki szokásához híven, affektált gesztusokkal, orrhangon ad­ta elő szellemességeit. Az asztaltársaság tagjai közül csak egyetlen személy nem volt törzsvendég: egy NSZK-ból ér­kezett látogató, nyilvánvalóan egy fegyverkereskedő. . . A pincér felszolgálta a cocateát. Egy idősebb ember ki­felé menet németül odaköszönt. Barbie megvárta, amíg hallótávolságon kívülre kerül, és akkor megszólalt: „Egy zsidó, egy rendes.” Az illető Barbie egyik zsidó ügyfele volt. Vannak derék zsidók — folytatta. — Az izraeli kato­nák között például. Ezek fajilag valószínűleg nem is igazi zsidók." Ekkor belépett egy olasz, és leereszkedően köszönt a társaságnak. A magát Mario Bunominak nevező Pierluigi Pagliai volt, akit Olaszországban a nyolcvanöt emberéletet követelő bolognai bombamerénylet értelmi szerzőjének tar­tanak. Barbei fölállt, félrevonta és halkan tárgyalt vele. Az olasz elment, ő pedig visszatért a barátaihoz. Társalgá­sukat, amely a szabadkőművesekről folyt, hirtelen egy csat­tanás szakította félbe. Barbie öklével kétszer az asztalra csapott, és közben valamilyen„vuamm, vuamm” hangöt hal­latva azt érzékeltette, hogy 1940-ben Amszterdamban ho­gyan verte • szét egy keze ügyébe eső írógéppel annak a szabadkőművesnek a fejét, aki „nemcsak hogy zsidó volt. de ráadásul nem volt hajlandó odaadni páholytársainak a névsorát.” A mozdulatot és a hangot még kétszer megis­mételte. És azután felnevetett: nem hangos, nem brutális, inkább amolyan hangtalan, önelégült befelé nevetéssel. Ez lehetett az a nevetés, amit franciaországi áldozatok és ta­núk nemegyszer leírtak. (Mint pl. tanúvallomásában Mario Blandon, egykori francia ellenálló: „Barbie három lépcsőfokkal állt a férfi fölött. Belelőtt a tarkójába és a férfi, akinek valósággal szétnyílt a feje, úgy bukfencezett lefelé a lépcsőkön, mint egy nyúl, és Barbie nevetett. Egy tévéinterjúban hallottam így nevetni.”) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents