Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-21 / 118. szám
1987. május 21., csütörtök o NDK-beli újságíró megyénkben Többen vettek, mint eladtak Antikvár-napok Gyulán Május 20-án, tegnap kétnapos látogatásra megyénkbe érkezett Hein Müller, a Német Szocialista Egységpárt Űj út című lapja pártélet rovatának vezetője. A vendéget a megyei pártbizottság székházában dr. Lovász Matild, a megyei párt- bizottság titkára fogadta. Kollégánk délután szerkesztőségünket kereste fel, ahol Tegnap ülést tartott az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület megvitatta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalás-tervezetét a gazdasági-társadalmi Az evangélikus templomban május 18-án rendezett hangverseny műsorát Händel: B-dúr orgonaversenye (op. 7. No. 1.) nyitotta meg Nagy Csaba előadásában. Nagy gondot fordított a színes regisztrálásra, s ez nagyban emelte a versenymű és a kísérő zenekar kontrasztálását. Kitűnő technikai adottságai feledtették az orgona természetéből adódó akusztikus késéseket. Kiss András hegedűművészt jól ismerjük. A Békéscsabai szimfonikus zenekarral folytatott instruktiv tevékenysége szépen kamatozott. A zenekar ízlésesen kísérte Mozart Adagio c. művét. Első hallásra is megfogja a halla lap munkájával ismerkedett. Ezt követően a Béköt- be látogatott, majd az MSZMP Oktatási Igazgatóságának vezető munkatársaival találkozott. Hein Müller ma gyulai programon vesz részt, melynek során a város politikai, gazdasági, kulturális életével ismerkedik. kibontakozás cselekvési programjáról. Az Okisz elnöksége kialakította állás- foglalását a tervezett programmal kapcsolatban, és úgy határozott, hogy javaslatait eljuttatja az MSZMP Központi Bizottságához. gatót az a varázslatosan szép hang, mely hegedűjéből árad, énekel. Rossini gyors tételei mindig elérik a kellő hatást. A következő mű Mozart D-dúr hegedűversenye volt (K. 218), melyet Mozart salzburgi periódusában írt 19 éves korában vonósokra, 2 oboára, 2 kürtre. Kiss András játéka itt teljesedett ki igazán. A zenekar maximális figyelemmel kísérte a szólistát. Ebben Sugár Miklós karnagynak kiemelkedő szerep jutott, s ezt az est folyamán mindvégig meg is tartotta. Zárószámként Weber: Oberon nyitánya hangzott el. Dr. Sárhelyi Jenő A Mogyoróssy Könyvtár üveges vitrinjében, egy színes plakátról kerek szemű fülesbagoly, a bölcsesség madara tekint barátságosan az utcai járókelőkre. Tudtunkra adja, hogy három napra antikvárium nyílik a könyvtár kölcsönzőtermébén. Nem nehéz megtalálnom a „vásár” helyét: egy sarokban nagyobb a nyüzsgés, mint másutt. Kis asztalka mögött középkorú, szakállas férfi ül, vele szemben né- gyen-öten állnak. Mindenki könyveket szorongat a kezében: az is, aki elad, az is, aki vesz ... Az ideiglenes gyulai antikvárius, Monostori Dezső, a szegedi antikvárium boltvezetője, készségesen informál: — Gyulával szinkronban Orosházán is tartunk antikvár-napokat—kezdi a tájékoztatást, miközben villámgyorsan átnézi a könyveket, és fejben kiszámítja, kinek mennyit kell fizetnie. Mintegy jó félóráig lehettem ott, azalatt — örvendetesen — senki sem adott el, mindenki csak vett. — Igen ez. így van: sokkal többen vettek, mint eladtak — mondja elégedetten Monostori Dezső —, sőt szép számmal akadtak olyanok is, akik az eladott könyvek árát azonnal levásárolták, tulajdonképpen cseréltek. Csinos fiatalasszony pakolja le szerzeményeit az asztalra: Németh László drámáit, meg egy lexikon vastagságú magyar—latin szótárt mondhat a magáénak, egyéb könyvekkel együtt. — Ha könyvek közé kerülök, nem tudok ellenállni, pedig csak nézelődni akartam — mondja bűnbánó mosoly- lyal, és az előbbiek igazolására egy százas mellé nagy halom aprópénzt önt ki. Az antikvárius megértő nyugalommal válogatja a nagyját, s a hölgy a végén még visz- sza is kap — kilenc forintot. .. Néhány percig ketten maradunk. — Mondja, nem sok egy kicsit kilencvenkét forint azért a szótárért? — Egyáltalán nem... rövidesen megjelenik egy újabb kiadás, prognózisom szerint minimum kétszáz forintért. Sietek befejezni a beszélgetést, mert újabb érdeklődők tűnnek fel. — Mit keresnek leginkább? — Főleg szépirodalmat, igen népszerűek a „Panorá- ma”-könyvek és a szótárak is: az angol, a német és újabban a francia, meg a latin. „A legélőbb holt nyelv” — teszem hozzá gondolatban, a paradoxont... Miközben a vevőkkel foglalkozik, pakol is: „Múlik a vásár”. — Azt mondta nekem a beszélgetés elején, hogy többen vettek, mint... , — Így igaz: negyvenen hoztak, száztízen vittek, mintegy hatszáz kötet könyvet. S ez, két héttel az ünnepi könyvhét előtt, jó közepes vásárnak mondható ... Ternyák Ferenc Ülést tartott az OKISZ elnöksége Hangverseny Békéscsabán Társadalmi munka a zsadányi óvodáért Tegnap délelőtt a zsadányi óvoda* vezető óvónője, Pántya Imréné bensőséges ünnepségen köszönte meg munkatársai és hetven óvodás nevében azt a társadalmi munkát, amellyel a falu lakossága, a helybeli, illetve a környező termelő egységek járultak hozzá az elmúlt hónapokban az óvoda korszerűsítéséhez. Erről a munkáról, az óvoda életében igen jelentős, több mint 55 ezer forint értékű segítségről a vezető óvónők többek között a következőket mondta: — Az elmúlt év szeptemberében évnyitó értekezletünkön fogalmazódott meg, hogy az óvoda konyháját halaszthatatlanul fel kell újítani, mert tarthatatlan körülmények között működik. Az óvoda felújítási keretéből még a szükséges anyagokat, berendezéseket sem vásárolhattuk volna meg, ezért elhatároztuk, hogy a szülői munkaközösség támogatásával társadalmi munka segítségével hozzuk rendbe a konyhát. Az elhatározást tettek követték és legnagyobb örömünkre, előre nem várt támogatást kaptunk, amelyet a gazdálkodó egységek képviselőinek, illetve a zsadányiaknak ezúton is szeretnénk megköszönni. Az külön öröm számunkra, hogy bebizonyosodott, nálunk is lehet a társadalmi összefogásra építeni, ha olyan célt jelölünk ki, amivel Vhlóban egyetértenek az emberek. A társadalmi munkáról pontos kimutatás készült, amelyből kiderült, hogy hány órát fordítottak a folyóvíz bevezetésére, a meleg vizes bojler és a mosogatószekrény felszerelésére, az ajtók, ablakok cseréjére, a padló- burkolat lerakására, a lambéria feltételére, a világítás korszerűsítésére, az 1,2 méter széles járda építésére, vagy a szánkózódomb földmunkálataira, az udvari játékok balesetmentesítésére. A Magyar—Lengyel Barátság Tsz 9 ezer forinttal, a Hidasháti ÁG zsadányi kerülete 8 ezerrel, a tanács építőbrigádja 2300, az általános iskola úttörőcsapata 3 ezer forinttal, a helyi KISZ- alapszervezet 1500-zal, a gyöngyösi szénbányák pedig 1800 forinttal járult hozzá az építkezéshez. Szűcs Józsefné és Szilágyi György, a szülői munkaközösség képviselői a társadalmi munkáról az alábbiakat mondták: — Felemelő érzés volt, amikor az első hívó szóra jöttek a szülők, hét végeken, vagy hétköznapon. Volt olyan is, akinek még óvodás korú gyermeke sincs, mégis vállalt munkát. Olyanra is volt példa, hogy valaki napszámost fogadott maga helyett, mert nem tudott jönni, egy másik falu- belink pedig sört és üdítőt küldött a társadalmi munkásoknak. Végül Pántya Imrénét arról kérdeztük, hogy lesz-e folytatása a társadalmi munkának. Elmondta, hogy a nyári ebédlőre ugyancsak ráférne a korszerűsítés. Amikor az óvodának lesz annyi pénze, hogy a szükséges anyagokat megvásárolják, akkor újra szeretnék a lakosság és az üzemek segítségét kérni. L. S. „Szeretem, ó, a fa-népet” Ezt a kedves verset Mónikától tanultuk: „Nincs nekem kedvenc virágom Melyik szebb,.nem prédikálom. Mind szeretem, mind csodálom, Tavasszal mind alig várom. Szeretem én a fákat, Amennyit csak szemem láthat,- Szeretem, ó, a fa-népet A fák is oly szépek. Nem mások ők, nézz csak rájuk, Égig érő zöld virágok!” „Bácsi kérem, ne tessék a fűre állni!” A férfi morcosán néz végig a kicsiken, de azért odébbáll autójával az óvodaudvaron frissen vetett pázsit széléről. Bizony, a zsendülő fű, a most vetett, ültetett többi növénnyel együtt komoly „közügy” itt a békéscsabai Kölcsey utcai óvodában. Nyugalmas zöld sziget a városközpontban ez az intézmény, amely az idei évtől környezet- és természetvédelmi módszertani óvoda.'De hogy ez mit jelent közelebbről, arról majd később, most ugyanis kirándulásra indulunk a középső és nagycsoportosokkal. Az autóbusz meg-sem áll a szabadkígyósi kastélyparkig. Madárkoncert fogad, körben a rengeteg harsogó zöld, közötte a fehér és a húspiros virágú gesztenyék, vérmogyorók, amott meg egy tulipánfa! — Olyan, mintha gyertyák lennének rajta! — lelkesedik az egyik kislány a gesztenyefa láttán. A kiadós sétaút közben meg-megáll a csivitelő kis csapat, hiszen egyik csoda a másikat éri, s a harkálytól a lapulevélig, a régvolt grófoktól az óriás platánig — mely egyik alacsony ágán szinte elénk térdepel — mindent meg kell beszélni. Aztán tágas tisztásra telepszünk, épp szemben a kastéllyal. Előkerül az uzsonna, édesség, sütemény. — Tessék venni! — kínál Juhász Karcsi. — Ma van a születésnapja Karcsinak! — árulja el „Föntről az igazi!” Krett Györgyné, Katika óvónő. — És hányadik? Karcsi leteszi a fűre a süteményesdobozt, széttárt ujjaival úgy mutatja, hogy kerek öt esztendős ezen a napon, május 20-án. Amíg játszik a gyereksereg, Péter Józsefné vezetőhelyettessel egy plédre telepszünk, és arról beszélgetünk, hogy a gyerekek az óvodáskorban á legfogékonyabbak a szóra, a jó példára. Ebben az időszakban kell tehát a leglelkiismeretesebben nevelni-tanítani őket arra, hogy becsüljék, óvják, okosan használják a természet kincseit. — örülünk, hogy a mi óvodánkra esett a választás, tehát hogy módszertanos óvoda lettünk. Eddig is igyekeztünk megragadni minden alkalmat, hogy a növények, a természet szeretetére tanítsuk a gyerekeket. Az óvodai nevelési programban eleve szerepelnek környezetismereti foglalkozások, de ezen túl is rengeteget tehet az ember. — Például? — Van egy kis gyakorlókertünk, magokat vetünk, szamócát ültetünk, az idén tavasszal füvesítettük az udvart. Együtt figyeljük, hogy nőnek a növények, s a gyerekek hihetetlen fegyelemmel vigyáznak, nehogy letapossák. De ezek a dolgok, azt hiszem, amúgy is benne vannak az emberben, a szülő, ha okosan tanítja a gyerekét, szép szóval, jó példával ránevelni. A közelben Móriczné Gregor Éva óvónő guggol a nagycsoportosok karéjában. Épp Ágit kérdezi: — Miért vagyunk ma itt? — Ma van a fák, madarak napja! — A madarak és fák napja, te nagyokos! — javítja ki Ágit egy cserfes fiú. — És miért nem szabad nagyon zajosan játszani, focizni? — Mert elijednek a madarak, a harkály, pedig az gyógyítja a fákat — felelik kórusban. S hogy az miért baj, Árpád fejti ki nagy komolyan: — Megbetegszik a fa, ha a kukacot nem eszi meg a harkály, és akkor kipusztul a fa. — A felnőttek vigyáznak a virágokra, fákra, növényekre, a tisztaságra? — kíváncsiskodunk közbe. Kicsit tanácstalanul néznek össze, aztán bólogatnak. — A lakótelepen is? — fűzi tovább a szót az óvónő, mire egy fekete szemű kisfiú: — Hát, eldobálják a szemetet, mert biztos nem találják a kukát... Tóth Ibolya „Olyan, mintha gyertyák lennének!” Fotó: Gál Edit
