Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-19 / 116. szám
1987. május 19-, kedd Mire jó a kacsacsont? Ötletdíjas kislány Mezőkovácsházán Manapság igen sok szülőnek okoz gondot, milyen játékkal lepje meg gyermekét. Sok a polcokon az ízléstelen, használhatatlan, sőt, veszélyes tucattermék, azok pedig, amelyek alkotásra ösztönzik a kicsiket — mint a közkedvelt Lego — megfizethetetlenek egy átlag- keresetű családnak. Szabalovitséknál, Mezőkovácsházán egész más a helyzet. Orsolya, a legfiatalabb családtag most ötödik osztályos és szabad ideje nagy részét játékai közt tölti. Nincs Legója, és méregdrága babákért sem cserélné el mostani kedvenceit. Orsi saját maga készíti a csuhébabákat, fakanálból bábot, és még valamit, amivel a mezőkovácsházi idei népművészeti napokon díjat nyert. — Miért is kaptad az ötletdíjat? — Egy népi gyermekjátékot csináltam, egy ökörfogatot. — De ez a fogat, pontosabban az ökrök igazán különlegesek voltak ... — Az az érdekességük, hogy kacsacsontot és kukoricaszárat használtam az elkészítésükhöz. — Elmesélnéd, hogy csináltad? Gondolom, az egész egy finom ebéddel kezdődött. — Igen. Miután elfogyott a kacsasült, és a csontok ott maradtak csupaszon, kiválogattam a megfelelőket. Az ökrök teste a mellcsontból, a szarvuk pedig a villásból készült. Ezután alaposan megtisztítottam őket meleg vízzel, szappannal. Amikor már összegyűlt annyi csont, hogy elég lett a négyökrös fogathoz, összeállítottam a kocsit. Kukoricaszárakat daraboltam fel, és ragasztó nélkül egymásba illesztettem őket. Legvégül a megmaradt anyagból egy kocsist is megformáltam. — Az ökörfogaton kívül mi mást csináltál még? — Itt van a kiállításon az „Özek az erdőben” című játékom is. A fák a kukorica és a nád virágából vannak. — Kitől tanultad a játékkészítést? — Nagymamámtól, aki sokat mesélt nekem arról, hogy az ő gyerekkorában milyen volt az élet. Tanyán éltek, és a szegénység miatt nem tudtak játékokat venni, hanem növényekből és állati csontokból, toliakból készítették el azokat. — Orsi, láttál már igazi négyökrös fogatot? — Sajnos, még nem. Mi emeletes házban lakunk, és nincsenek háziállataink. Mamának vannak kacsái, tyúkjai, és egyszer a hobbitelkünk mellett láttam ökröket. De fogatot még soha. — A játékkészítésen kívül mivel töltöd szívesen szabadidődet? Karikaturista született Varró Sándor azt állítja magáról, hogy ő tulajdonképpen nem is tud rajzolni. .. Ha fellapozzuk Barcsay Jenő rajzkönyveit, akkor a kijelentésben van némi igazság. Ha azonban arra gondolunk, hogy mit várunk el egy karikaturistától, akkor Varró Sándor rajztudásában nem sok kivetnivalót találhatunk. S nem azért, mert a karikaturistának nem kell tudnia rajzolni, csak épp másképp kell. Más kéz és másféle agy szükségeltetik. A karikaturista mindig gyorsan teszi a dolgát. Tevékenységének elengedhetetlen követelménye egyfajta naprakész politikai érzékenység. A képzőművészet És akkor Hófehérke... Orosolya az ötletdíjas játékkal Fotó: Kovács Erzsébet — Kötni tanulok, és most éppen egy korai kalocsai mintás térítőt hímzek. Nagyon szeretek gyöngyöt fűzni, mert mindig új mintákat találhatok ki. És persze, szívesen játszom a saját játékaimmal. — Mi lesz a sorsa a négyökrös fogatnak? — Már megvan otthon a helye, az én szobámban. Előtte viszont még elviszik Nyíregyházára, ahol július 11-én nyílik az országos népművészeti kiállítás. Orsi elmondta, hogy barátnőit egyre inkább érdeklik azok a dolgok, amiket ő nagymamájától tanult, s ha összejönnek, a lányok szívesebben nyúlnak a csutkababához, mint az unalmas műanyaghoz. Megértem őket, és jó' lenne, ha minél több ilyen nagymama adná át tudását az érdeklődő unokáknak. Gajdács Emese könnyűlovasainak szellemében mindig ott tüsténtkedik az a szemtelen kisördög, ami napi ügyeink, eseményei fonákjára figyelmeztet. Amilyen gyorsan pattan a karikaturista agyában a szikra, olyan gyorsan kell cselekedjen a kéz. Persze a karikatúráknak is megvan a maga mívessége, esztétikája. A gyorsaság nem ad mentséget az ügyetlenségre. A gondolat kristálytiszta megfogalmazása (lehetőleg szöveg nélkül), a jellemek, az emberi indulatok pontos, tömör rögzítése tán sehol sem olyan fontos, mint itt. És még hosszan sorolhatjuk, mi mindent várunk el a karikaturistától. A színpadias megjelenítést, a figurák sajátos báját, a szép nő elementáris szexepiljét, a típusok túlhangsúlyozását, s mindezt egyénien, könnyedén, elegánsan. Varró Sándort ezek a követelmények nem érintik kényelmetlenül. Egyre inkább így gondolkodik és így alkot. A lapunkat az elmúlt évben megjelent munkái valóban színesítették. Orosházán a művelődési központban áprilisban nyílt meg Varró Sándor első önálló kiállítása. Korábban néhány sikeresen „megvívott” pályázat nyomán már falra kerültek az orosházi fiatalember munkái, a pályázatokat követő kiállításokon. Ez az önálló kiállítás azonban másfajta lehetőség. Nincs tematikus kötöttség, természetesen az újságnál mindent félretevő követelmény, a naprakészség sem játszik szerepet, inkább az általános emberi mondandók élveznek elsőbbséget. Mód van nemcsak azt megmutatni, ami már kész és bevált és jó, de azt is, amivel az alkotó még küszködik. Ugyanakkor attól, hogy a karika- turista kiállításra küldi munkáit, a rajzok még nem viselnek el több (s főleg ki- módoltabb) mívességet, mintha újsághoz nyújtaná be őket. A műfaj ezt nem bírja el. Az orosházi kiállítás ebben a szellemben állt össze. A képek arról tanúskodnak, hogy ebben a — megyénkben ritkásan művelt — műfajban megszületett valaki, s egyénisége izmosodik, gazdagodik. ut KÉPERNYŐ „Hz Élet él és élni akar” Attól, hogy bevalljuk, vagy sem, az egészségünk nagyon drága (talán a legdrágább) kincs. Mégsem törődünk vele eléggé. Legalábbis addig általában nem, amíg nincs baj, betegség, figyelmeztető jel. Nagyon szomorú tény, hogy betegségi, elhízási, halálozási listákon előkelő helyeket foglalunk el mi, magyarok. Pedig az egészségünk fontos (talán a legfontosabb) magánügyünk (kellene, hogy legyen). Felelősség terhel valamennyiünket önmagunkkal és környezetünkkel szemben. Családunkról és egész társadalmunkról van szó. Mert az egészségügy közügy is egyben. S nyilván ezért, na meg a riasztó statisztikai kimutatások elleni harcban, egészségi állapotunk javítása érdekében egyre többet tesz kormányzatunk, egyre többet törődik az állampolgárok egészségével, a helyes életmód feltételeinek biztosításáért. Talán másfél éve is lehet már, hogy Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese az 1985. októberi országgyűlési felszólalásában hangsúlyozta: nem csak a betegekkel kell törődni, s hogy a legfontosabb cél egészségünk megőrzése, a veszélyeztető tényezők számának csökkenése legyen, s harmadsorban a gyógyítás. „Gyógyítani már tudunk, de meg kell tanulni azt is, miképpen lehet kevesebb a gyógyítandó” — mondta akkor a kormány elnök- helyettese. Szavai most is, mint akkor, nagyon aktuálisak. Vagyis a megelőzés, az egészséges életmódra nevelés a cél. S itt tehet a televízió is — saját eszközeivel — rengeteget. Valamennyi egészségnevelési műsorának óriási a lehetősége — és a felelőssége, a szerepe egyben. Bizonyította ezt „Az élet él és élni akar” sorozat, amelynek külön érdeme, hogy még színvonalasra és szórakoztatóra is sikerült. S bizonyított a sorozat témái kapcsán pénteken este megrendezett fórum is. Olyan témákról volt szó, amelyekről nem lehet eleget beszélni. S csak reménykedni tudunk abban, hogy a szó nem száll el.. . Hello, Dolly! A musical, nem tagadom, nem tartozik kedvenc műfajaim közé. Azt viszont elfogadom, hogy vannak darabok, amiket látni kell — képernyőn is. Természetesen ilyen Thornton Wilder A házasságszerző című művének filmre írt Hello, Dolly!-ja is. Mint ahogyan ilyen a Zenélő filmkockák sorozat valamennyi filmje. Dolly Levi sokoldalúsága, leleménye, ügyessége, kedvessége, hogy elnyerje jutalmát, szerelmét — könnyed, kellemes szórakoztatás szombat estén. S valljuk csak be, sokkal inkább megérdemli figyelmünket, mint sok-sok olcsó krimi, amivel igen bőkezű a televízió, éppen a hétvégi programok esetében is. S ha Hello, Dolly!, akkor még valamiről szólni kell: Barbra Streisandról. Nem hinném, hogy létezhet még nő rajta kívül, aki ilyen csúnya profillal is ennyire bájos és vonzó tud lenni, mint ez a nagyszerű művész. Olvasóim, akár férfi-, akár női szemmel nézik, ugye, egyetértenek? Nyelvlecke Ha valakinek nem világnyelv az anyanyelve, hát annak bizony tanulnia kell idegen nyelveket. A magyar nem világnyelv, mégis késik a felismerés, hogy számunkra az idegen nyelv egyre inkább létszükséglet. Az iskolai és a tanfolyami nyelvoktatásunk komoly gondokkal küzd; ez ismert dolog, s erről gyakran esik szó nyilvánosan is. A tanulók, a hallgatók nem tudnak megszólalni, ha olyan helyzetbe kerülnek, hogy oroszul vagy németül kellene kifejezni mondandójukat. Pedig, sok esetben több évet is tanulták a nyelvet... Utazunk, tárgyalunk, levelezünk, szakirodalmat, szép- irodalmat olvasunk, társalgunk — tolmács segítségével. És sok fejben még csak meg sem fordul, hogy másképp is lehetne. Kellene! — Miért kell a néniket meg a bácsikat angolra tanítani? Miért nem tanultak meg gyerekkorukban? — kérdezi óvodás lányom. Nehezen tudom neki megmagyarázni, hogy örülök annak, hogy ezek a felnőttek legalább felismerték a nyelvtanulás fontosságát, s azért tanulnak idegen nyelvet, hogy tudjanak angolul beszélni, ha külföldre utaznak, vagy ha külföldiekkel találkoznak. Nem hiszem persze, hogy egy-egy televíziós félóra sokat változtathat a szomorú tényeken. Ahogyan nem változtathat az iskolai kötelező nyelv, vagy a heti egy-két különóra sem. Azt viszont hiszem, hogy első a felismerés, annak belátása, hogy nekünk, magyaroknak kell az idegen nyelv, hogy számunkra ma már létszükséglet az orosz, a francia, vagy bármilyen idegen nyelv. S ezek után a jó tankönyv, a hanganyag, az órák, a tévés nyelvleckék — mind-mind együtt már változtathatnak valamit.. . Niedzielsky Katalin Módszertani hónap a TIT-ben A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Békés Megyei Szervezete idén is megrendezi módszertani hónapját, melynek nyitó előadása május 21-én lesz Orosházán, az Eötvös-téri általános iskolában. Boross László megyei környezetvédelmi titkár vezetésével a megye környezet- és természetvédelmi mintaterületeinek fejlesztéséből adódó feladatokról rendeznek vitát ezen a délutánon. Mezőberényben, a művelődési központban június 1- én a Szovjetunióban zajló átalakulások előzményeiről és jelenlegi folyamatáról tartanak fórumot. A résztvevők kérdéseire dr. Panko- tai István, a TIT nemzetközi-politikai szakosztályának, dr. Szabó Ferenc, a TIT történelmi szakosztályának és dr. Szalai Tibor, a TIT hadtudományi szakosztályának elnöke válaszol. Másnap, június 2-án Gyulán, június 4-én Csorváson, június 5-én Mezőkovácsházán, június 22-én pedig Sarkadon rendeznek hasonló témában fórumot. Környezetés természetvédelmi vitát június 3-án Szeghalmon, június 10-én Gyomaendrődön, június 11-én Békésen és június 23-án Szarvason tartanak az érdeklődőknek. Kötetlen formában esik szó június 3-án Medgyesegy- házán, június 8-án Batto- nyán és végül, június 17-én Békéscsabán, a munkaügyi szabályozás időszerű kérdéseiről is. Az előadó — vitavezető mindhárom helyen dr. Kovács István, a TIT jogi szakosztályának tagja lesz.
