Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-18 / 115. szám
o 1987. május 18., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! A debreceni HADIM krónikája Mi, Békés megyeiek pénteken — május 1-én — délután meleg nyárias időben érkeztünk meg Debrecenbe. Alighogy lepakoltunk, kezdetét vette a HADINA (Hatvány Lajos diáknapok). A megnyitót a Kölcsey téren tartották meg. Bács-Kiskun, Hajdú-Bihár és Békés megye fiataljai gyűltek itt-ösz- sze. A diáktanács Csokonay- korabeli öltözetben vonult fel a pódiumra és „kezébe vette” a hatalmat, amit a város kulcsának formális átvétele is jelzett.' Az első estét a Hajdú-Bi- har megyeiek tartották meg, műsoraikat az ifjúsági politikai klubban mutatták be. Közben a Kölcsey téren egy együttes lépett fel. Lassan késő este lett. Rogyadozó térdekkel, fáradtan dőltünk ágyba. Másnap délelőtt a Vekeri- tóhoz mentünk el, mely Debrecentől 25 kilométerre található. Gyönyörű táj fogadott bennünket, s különböző programok vártak ránk. Délután a művelődési házban a Bács-Kiskun megyeiek mutatták be műsoraikat, versek hangzottak el, népi táncokat láthattunk, énekkarok kerültek a színpadra. Este mi, Békés megyeiek kerültünk sorra. Az IPK-ban fellépett a WAMSZ együttes, kemény rockot játszottak. Szombat délelőtt a Mi- hály-napi vásárt néztük meg. Még a délelőtt folyamán a művelődési házban a debreceniek mutatkoztak be. Kiugró sikert aratott egy színdarab, amit a debreceni diákszínjátszó-csoport előadásában láthattunk. Ugyanitt kora délután Békés megye következett. Nagyon jók voltak a szavalóink és az Etióp tánccsoport. Viszont megoszlott a vélemény a WAMSZ együttessel kapcsolatban. Egyesek még autogramokat is kértek tőlük, mások túlon-túl keménynek találták a zenéjüket. Este az IPK-ban a Bács-Kiskun megyeiek programját láthattuk. Jó hangulat volt, jazz-ba- lett, humoros színdarab, végül még közös táncra is sor került. Sajnos eljött az utolsó nap is. A záróünnepséget a debreceni Nagyerdő szabadtéri színpadán rendezték meg, gyönyörű környezetben. Még megnézhettük végezetül a műsorok legjavát, s ezután osztották ki az elismeréseket. Mi, Békés megyeiek igen jól szerepeltünk, ezt bizonyítja a díjazottak sora is. Plakettet kaptak: Virág József — break, Lengyel Andrea, Váczi Tibor, Puczkó László, Török Erika — társastánc, Rózsavölgyi László, Fülöp Zoltán, Aradszki György — néptánc, Rácz Gyula — citera. A legtehetségesebb előadók díját kapta Bucsai Erika — diszkótánc, Bodóczki Antal és Lóránt Zsolt — klarinét—szintetizátor duó, balatonföldvári egyhetes üdülést kapott Vasvári Csaba versmondó. Tárgyjutalmat kapott a szeghalmi gimnázium Etióp tánccsoportja, az orosházi mezőgazdasági szakközépiskola rézfúvós szextettje. A legjobb színpadi táncot a békéscsabai szlovák gimnázium diszkótáncosai mutatták be. A néptánc-kategóriában a gyulai Körös táncegyüttes, a verskategóriában Balogh Tamás, míg az egyéb kategóriában a WAMSZ együttes ért el első helyezést. Cserei Gerda, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanulója Példamutató közösség Kétsoprony, 1987. május 8. Elkészült a Kulich utca 267 méter hosszúságú és 3 méter széles, 20 cm vastag betonútja, 210 köbméter sóder, 582 mázsa cement, 3830 mázsa homok, 827 társadalmi munkaóra hozzáadásával. A betonozási munka 3 napig tartott, míg az előkészítő munkálatok 4 napot vettek igénybe. Ami ezeket az adatokat naggyá teszi, hogy ezt 22 család utcaközössége valósította meg. A döntő elhatározás 1986- ban született meg. Ugyanis az utca benevezett a megyei útépítési pályázatba. Feltétele volt ennek: nem kevés önkéntes pénzbeni hozzájárulás házanként, valamint az út építése társadalmi munkában. Mindezt izgatott várakozás követte, míg nem 1986 decemberében megérkezett a jó hír: a pályázattal 160 ezer forintot nyert az utca. A helyi Rákóczi Termelőszövetkezet 50 ezer forint támogatást ajánlott fel. Márciusban a takarékszövetkezetben nyitott átutalási betétszámlára befizették az egyéni hozzájárulást. A néheze ez év április 28- án kezdődött a földmunkával, az anyagok előkészítésével. Május 4-én utcagyűlés volt, ahol pontosítottuk a betonozáshoz a beosztást. Valamennyi családnak két nap 12 órás megfeszített munkáját kellett vállalnia. Végül is 3 nap elegendő volt, ehhez a minden embert próbára tevő nagy munkához. Többen mindhárom napon dolgoztak. Az asszonyok kávéval, üdítővel, uzsonnával lepték meg a dolgozó férjeket, fiaikat. A záró, ünnepi vacsorához fáradt, de örömtől sugárzó arccal gyűlt össze az utca közössége. Ugyanis elhatározásukat a közösen végzett munka ereje valósította meg. Öröm és büszkeség számomra, hogy egy ilyen nagyszerű közösséget képviselhetek a tanácsban. Fekete Imréné tanácstag, Kétsoprony „Legalább elnézést kellett volna kérnie” Nemrég olyasmi történt velem, amit nem tudok megemészteni. Gyulán, az áfész-vasbolt melletti ABC- ben fizetéskor egy eladó karon fogott és a kisraktárba kísért, ahol azt mondta, gomboljam ki a kabátomat. Akkor tudtam meg, hogy tolvajnak gondoltak. Pedig csak a kicsúszott sálamat igazítottam vissza a kabátomba. Ezért a mozdulatomért lettem gyanús. Amikor aztán, nem talált nálam semmit, nemhogy elnézést kért volna, hanem azt mondta, ezután kigombolt kabáttal jöjjek a boltba. 82 évet becsületben leéltem, még ilyen megaláztatásban nem volt részem. Én úgy gondolom, legalább elnézést kellett volna kérnie az eladónak, mert azt sokan látták, hogy elvezetett, de azt senki sem látta, hogy nem talált nálam semmit, örülnék, ha nevem felhasználásával írnának a dologról. Janauschek Andrásné, Gyula Orosházán a városi tanács egyesített gyógyító-megelőző intézet szakszervezeti bizottsága amatőrfotó-kiállítást szervezett. A fotókat az intézet dolgozói készítették, s a kiállítás igen nagy érdeklődést keltett, sokan megtekintették Kallódé koszorú Volt egy igen kedves barátom, Kurucz Györgynek hívták, aki hirtelen elhunyt. Április 24-én, egy pénteki napon a Temetkezési Vállalat békési üzletében vettünk a feleségemmel egy koszorút, 464 forintba került kiszállítással együtt. Április 27-én volt a temetés. El- hantolás után a Temetkezési Vállalat dolgozói' elhelyezték a síron a koszorúkat. Nem akartam hinni a szememnek, de végül meggyőződtünk róla, az általunk vásárolt koszorú nem volt a többi között. Telefonon érdeklődtem, és azt a választ kaptam, biztosan a Malomvégi temetőbe vitték, mert állítólag ott is volt temetés, és majd utólag átszállítják. Másnap újra rákérdeztem, akkor már az volt a válasz, hogy a kocsiban maradt. Azt a szégyent ; éppen az elhunyt legjobb barátjától nem találhatott a család koszorút! Szálkái János nyugdíjas, Békés Aggteleken jártunk Úttörőcsapatunk egynapos jutalomkirándulást szervezett a kiemelkedő úttörőmunkát végző tanulóknak. Egy-egy osztályból négy pajtást javasolt a raj. Én is a jutalmazottak között voltam. Május 9-e volt a nagy nap, a Haladás Tsz autóbuszával utaztunk Aggtelekre. Először megcsodáltuk itt a hegyvidéket, azután mentünk a barlanghoz. Kívülről is szép volt, de belülről még szebb. Végigkísért bennünket a kristálytiszta vizű barlangi patak. Nekem legjobban a „Csipketerem” és a „Hangversenyterem” tetszett. Egyórás barlanglátogatásunk végén kiértünk a kijárathoz, ahol lépcső vict fel a hegy tetejére. Szemet- lelket gyönyörködtető látvány tárult elénk. Sajnos, hamar véget ért e nap, fáradtan, de sok mesélnivaló- val érkeztünk haza. Nagy Anikó 5. a. oszt. tanuló, Okány FIGYELEM, Áramszünet: Értesítjük t. Fogyasztóinkat, hogy karbantartási munkák miatt Áramszünetet tartunk Békéscsabán, a Gyár utca—Orosházi út—Lajta u. közötti szakaszán, a Hajnóczl utcában és a Fiumei utcában, az Orosházi úttól a 78. számig. 1987. május 18-án 6.00—9.00 óráig. Hálózati berendezéseinket az áramszünet Ideje alatt Is feszültség alatt állónak kell tekinteni! Démász Békéscsabai Kirendeltsége FIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! Értesítjük t. Fogyasztóinkat, hogy karbantartási munkák miatt Áramszünetet tartunk Békéscsabán, a Szarvasi út—Szegedi vasút—Báthori u.— Pongrácz u.—Sziklai u. Franklin u.—Könyves u. —Tompa u.—Táncsics u. —Orosházi út—Vasútállomás által határolt területen, kivéve a Reviczki—Mikszáth— Táncsics—Bessenyei— Jósika—Könyves utcák Tompa utca felől táplált hálózatai mentén, valamint a Horánszki u. is 1987. május 18-án 6.00—16.00 óráig. Hálózati berendezéseiket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni! Schriffert András és Kökény Mária éppen hatvan évvel ezelőtt kötöttek házasságot Gyulán. A gyémántlakodalmon népes családja köszöntötte a jubiláns házaspárt Fotó: Béla Ottó Visszhang Várják a vidékieket is Lapunk 1987. április 25-i számában Étlapozó címen bemutattuk az Életet az éveknek budapesti nyugdí- jasklub-vendéglőt. Azóta nagyon sokan megkérdezték: ha vidékről Budapestre utazik egy nyugdíjas vagy egy kirándulócsoport, étkezhet-e az említett Akácfa utcai étteremben, ahol a cikk szerint gazdag a választék és mérsékeltek az árak. Ismét megkerestük Keksz József- né üzletvezetőt, aki a következőket mondotta el erről: — Nagyon szívesen látjuk a vidékről érkezett kedves vendégeket. Igazolvány sem szükséges, csak tessenek jönni. Ha azonban csoport jön, akkor kérem jó előre jelezni, hogy felkészülhessünk. Nyáridőben nincs diákétkeztetés, ilyenkor különteremben szolgáljuk ki a csoportokat. Kérésükre szívesen ajánlunk Budapestet jól ismerő idegenvezetőt is nyugdíjasaink köréből. Hét végén az étterem zárva van. De ha egy csoport időben értesít minket, akkor szívesen bejövünk szombaton is, friss, meleg étellel várjuk . a kirándulókat. Hozzáfűzném : nálunk változatlanul mérsékeltek az árak. Az áremelés óta a menü és egy-két frissensült, vagy készétel minimálisan, egykét forinttal több, mint az említett cikk megjelenésekor volt. Becsületes megtaláló Nem tudok meghatódás nélkül visszagondolni a békéscsabai Rádiótaxi 19-es gépkocsijának vezetőjére. Május 7-én este a színházból taxival mentem haza és csak otthon vettem észre, hogy elvesztettem a családi arany karkötőmet. Ijedten tárcsáztam a taxiközpontokat, ahol is kérdésemre, „nem találtak-e egy arany karkötőt?”, nem tudtak biztató választ adni. Álmatlan éjszaka után ismét érdeklődtem, és a RádióI taxi központjából kaptam az örömhírt: Goron János, a 19-es gépkocsi vezetője éjszakai takarítás közben megtalálta az általam már elveszettnek hitt ékszert, és várja a tulajdonost. Köszönöm, hogy megerősítették a hitemet a becsületesség*5en' Sándor Jánosné, Békéscsaba áldatlan állapot Lehet, hogy hiába ragadtam tollat, de ez már áldatlan állapot. Arról van szó, hogy az elmúlt év őszén két gazdátlan kutya Békéscsabán letelepedett a Tulipán utca—Vécsey utca—Bartók Béla út közötti autóparkolóban. Lelkiismeretlen gazdáiknak valaha kedvenceik lehettek a négylábúak, mégis, gondoltak egyet és „kilakoltatták” 'otthonaikból, talán mert magasabbra emelték az ebadót. A kutyák piszkítják a környezetet, ugatásukkal, főleg éjszaka, zavarják a lakók nyugalmát. Intézkedni kellene az illetékeseknek, mégpedig mielőbb, nehogy valamelyik éhes eb rátámadjon a járókelőkre. U. J. Békéscsaba A Békés Megyei Víz- és Csatornamű-vállalat FELVÉTELRE KERES: — leíró könyvelőt (a központi irodaházba) — raktárkezelőt — vízvezeték-szerelőket hibaelhárításhoz békéscsabai munkahelyre. Jelentkezés: Békéscsaba, Alsó-Körös sor 2. szám alatt.
