Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-15 / 113. szám

1987. május 15., péntek o IFHiWl-fiTcl Békéscsaba Ülésezett a HNF elnöksége A HNF városi elnökségé­nek tegnapi ülésén elsőként dr. Sebestyén József, a fo­gyasztók városi tanácsának új elnöke a jövőre vonat­kozó tennivalókat ismertet­te, majd azt a 14 békéscsa­bai kereskedelmi egységet sorolta fel, amelyek bene­veztek a „Fogyasztók Kiváló Boltja” cím elnyeréséért fo­lyó versenybe. Amint el­hangzott, e hó végéig lehe­tőség van még a további je­lentkezésre. A testület tiszt­ségviselője ezután a szabad­piaci árusítás figyelemmel kísérésének, valamint egyes boltok szombati nyitva tar­tásának feltételeiről beszélt. (Szóba jöhetnek például eb­ben a vonatkozásban a va­dász- és horgászfelszerelé­seket, a fa- és papírárukat, valamint a kerékpár-alkatré­szeket árusító egységek.) A vásárlók korábban is kifo­gásolták, hogy egyes körze­Talán Önök is ismerik azt a hajdani, humorosnak szánt ki­szólást, amelyet gyakran és so­kan hangoztattak az üzemi ét­kezdékben, amikor a menü ízes bukta volt: Mennyi tésztát meg kell enni ezért a kis lekvárért! Aki szerda estére megváltot­ta a százhúsz forintos belé­pőt a békéscsabai ifjúsági ház Hofl-kabaré cfmű műsorára, va­lahogy maga is így volt ezzel. Túlságosan is sok, s mi több: itt-ott már kopogósra száradt bodagot kellett megennünk ah­hoz, hogy az ízhez juthassunk. A plakáton találóan szerepelt: csak 18 éven felülieknek! Nos, mindezt csak azért közölték a nagyérdeművel, nehogy aztán még nagyobb legyen a csalódás. Hiszen a tinik számára aligha mond valamit az a név, hogy Expressz zenekar, vagy hogy Payer András. S bár szentélyű­tekben hétfőn több élelmi­szerüzlet zárva tart, ami megnehezíti az alapvető ter­mékek aznapi beszerzését a lakóterületen. Ezenkívül még jó néhány olyan téma sze­repel az FVT idei munka­tervében, amelyeknek elem­zése, megtárgyalása előmoz­díthatja az‘ alapellátás, illet­ve kiszolgálás színvonalának javítását. A testület viszont ma még nem vállalkozhat arra, hogy a magánerős la­kásépítéssel kapcsolatos ta­pasztalatokat összegyűjtse, de arra igen, hogy a felme­rülő problémákat, fogyaté­kosságokat az illetékes szer­veknek időben jelezze. A tájékoztató után kérdé­sek, hozzászólások következ­tek. Steigervald György, a fogyasztók megyei tanácsá­nak elnöke hangsúlyozta, hogy a helyi gondok feltá­rása mellett az országos két mint közreműködők szere­peltették, a nyolcvan perces mű­soridőből ötvenet ők töltöttek a színpadon. Hiszen már csak a negyvenesek emlékezhetnek azokra a dalokra, amelye­ket valamikor Sólymos An­tal zenekara szerzett, ját­szott. S tegyük hozzá: fényko­rukban sem voltak igazán éllo­vasok. Ahogyan Payer András mint énekes sem. Ma is csak arról nevezetes —- a közelmúlt­ban minden könnyűzenével fog­lalkozó lap megírta —, hogy nagypapa lett. De aztán csak eljutottunk az ízhez. Hofi Géza féllábszárig érő, piros-fehér kockás lepelben. So­kan próbálták már megfejteni, hogyan tud mindig friss, min­dig aktuális, mindig metszőén szellemes lenni. Szinte pillanat­ról pillanatra újjászületni. Ta­lán azért, mert öntörvényű mű­szervek munkájába is cél­szerű bekapcsolódni a jövő­ben. A következő napirendi pont előadója dr. Pankotai István, a megyei pártbizott­ság vezető propagandistája volt, aki aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről tá­jékoztatta a HNF-elnöksé- get; az ülésen a béke- és barátsági munkabizottság tagjai szintén részt vettek. Az előadó a Szovjetunióban végbemenő legfontosabb vál­tozásokról beszélt, érintve a politikai, társadalmi és gaz­dasági helyzet átalakításá­nak különböző összefüggése­it, folyamatait. Mint mon­dotta, ezek hatása érezhető az ideológiai és a kulturális életben; sőt a turizmusban is. Végül a magyar belpoli­tika lényegesebb kérdéseiről esett szó az érdekes tájékoz­tatóban. —y —n vész, akit nem szabad és nem lehet senkihez viszonyítani. Aki önmaga saját műfaja. S hogy miről beszélt, „mit mondott az anyósa”? Felesleges és lehetetlen felidézni, öt látni és hallani kell ott és akkor. így teljes és így élmény. Ettől Hofi a Hofi. A teljességhez azonban hozzá­tartozik az az affér is, amely­nek áldozata fotóriporterünk volt, és rajta keresztül egy ki­csit önök, az Olvasók is. Az történt ugyanis, hogy amikor Hofi Géza lépett a színpadra, egy overálos technikus pördült kollégám elé és közölte: itt tilos kép- és hangfelvételeket készíteni. Arra a kérdésünkre, hogy korábban, amikor még a zenekar szerepelt, miért nem szólt, nem tudott egyértelmű választ adni. Szó szót követetett — mi engedtünk. Kollégám „el­hagyta a pályát”. így tehát (rit­ka kivételként) nem tudunk fo­tót közölni... Mi is sajnáljuk. (nemesi) Családpolitikai ankét A Magyar Nők Országos Tanácsának felkérésére a városi pártbizottság Békés­csabán családpolitikai anké- tot rendezett tegnap délután, melyen részt vett Markovics Lászióné, az MNOT tagja, a családpolitikai munkabizott­ság alelnöke. Az ankét célja az volt, hogy a hetvenes években lét­rejött népesedéspolitikai in­tézkedések hatásáról a csa­ládpolitikai munkabizottság az országban több helyütt, így megyénkben is tapaszta­latokat gyűjtsön és az észre­vételeket, véleményeket az illetékesekhez továbbítsa. A meghívottak — egészségügyi szakemberek, pedagógusok, üzemek, különböző szerveze­tek képviselői és a több- gyermekes szülők — tapasz­talataik alapján sokoldalúan vázolták fel a mai családok helyzetét. Sokszor felelőtlen a gyermekvállalás, a neve­lés során pedig kevés az igazi szülői példamutatás. Nagyon sok szülő nem tudja, hogyan kell nevelni. Ennek szomorú példáit hallhattuk védőnőtől, óvónőtől, pedagó­gustól és — sajnos legrosz- szabb esetben — orvostól is. Az ankéton szó esett még az alkoholizmus, kábítószere­zés családokat romboló ha­tásáról és arról, hogy a tár­sadalom fellépése ezekben az esetekben még mindig nem elég hatékony. A neve- lő-felvilágosító előadásokat nagyon kevesen látogatják — gyakran még azok sem jön­nek el ezekre, akiknek mun­kájához nagyon is szükséges Hofi, fénykép nélkül Megmentették a pusztulástél Ismét vízen a Jókai Akik a Körösök összefo­lyásának népszerű pihenő­helyére, a Szanazugba jár­nak fürödni, a gyulai olda­lon évek óta egy földbe süllyedt hajót láthattak. Ol­dalán felirat: „A hajóra lép­ni életveszélyes!” Az elha­gyott járművön — a dara­zsak kedvenc lakóhelyén — szomorú nyomok árulkodnak arról, hogy az emberek sem­mibe vették a figyelmezte­tést. A fedélzeten tűzrakás, égés, szemét és rombolás. Mintegy két hónapja a magányos Jókai körül — mert hogy felirata szerint így hívták — mozgolódás tá­madt. Emberek érkeztek gé­pekkel és megpróbálták a földből kimozdítani. Az ar­ra járók mosolyogva figyel­ték küszködésüket — egy cseppet sem bíztak a dolog sikerében. Ám a merész vál­lalkozók, úgy látszik, nem kételkedtek magukban, mert újra és újra próbálkoztak. Kíváncsiak lettünk, hogyan került ide az elhagyatott ha­jó, kik akarják elszállítani és hová? Megtudtuk, hogy a Jókai a Békés megyei KlSZ-bizott- ságé. 1980-ban kapták a Mahart-tól. Ügy tervez­ték, hogy ifjúsági szórakozó­helyet alakítanak ki belőle, de a szanazugi úttörőtábor építése miatt erre már nem jutott pénz. Ügy döntöttek, eladják. Több megyei szer­vezetnek is felajánlották, de egy sem vásárolta meg. Vé­gül eladták egy nyugalma­zott dunai hajóskápitánynak, ő pedig három szarvasi ma­gánvállalkozónak, Altmann Jánosnak, Bódis Dénesnek és Szebegyinszki Pálnak, ök Szarvas egyik kellemes szín­foltjának szánták, mint yízi szórakozóhelyet. Szanazug- ból elszállítani azonban nem is bizonyult olyan egyszerű dolognak. A hajó az évek során ala­posan belesüppedt a part menti talajba. Ütját a víz felé fák zárták el. Orral a töltés felé állt, hogy még jobban megnehezítse a von­tatók munkáját. A 160 sze­mélyes, 175 tonna súlyú, 32 méter hosszú és 5,80 méter szélességű, vaslemezzel borí­tott építmény nem adta meg egykönnyen magát. A há­rom szarvasi fiatalembernek sok napja és éjjele ráment, amíg sikerült megmozdítani. — Minden hiábavaló pró­bálkozásnál tanultunk vala­mit. Üjabb és újabb ötlete­ket dolgoztunk ki. Szakadtak a kötelek, de nem adtuk fel — mesélik a hajó gazdái. — Pedig sokan mondták, úgy­Az elszakadt köteleket sok­szor kellett újra csomózni sem fog sikerülni. Megtisztí­tottuk a szeméttől, csak a gépházból 700 liter vizes gázolajat távolítottunk el, melyet valaki odaengedett! Kivettük a motort és a mozdítható alkatrészeket. Rákötési pontokat alakítot­tunk ki a hátsó részen, alá­ástunk, fagörgőket helyez­tünk a vontatás irányába, vaslemezből szántalpat he­gesztettünk a kormánytőke alá. Ezután gépeket, vonta­tóköteleket kértünk. Szeren­csére sehol sem utasítottak el bennünket. Hétfőn délután minden eddiginél több és erősebb gép küszködött a parton. A környék csatatérhez hason­lított. Az izgalom a tetőfo­kára hágott. Nem csoda! Vízben a hajó orra! Minden­ki örömmámorban úszott — egy sörösüveggel újra fel­avatták a Jókait. Jócskán beesteledett, mire teljesen a folyóra került. Egyelőre kikötni sem kel­lett, mivel megrekedt a part menti iszapban. — Elvontatjuk Békésig — mondták fáradtan a szeren­csésnek tűnő tulajdonosok. — Megvárjuk a tavaszi ára­dást, akkor átmehetünk ve­le a duzzasztón. Azután irány Szarvas! Ott még vár minket egy közel ezerméte­res szakasz, de ez már be­tonozott. Talán vontatjuk, talán átemeljük. Helyet a szarvasi városi strandon kaptunk, itt kötjük ki. Rendbe hozzuk és kialakít­juk a vendéglátóhelyet. Egy kis múzeumot is szeretnénk rajta berendezni. A Jókai ezzel valószínű­leg utolsó szolgálattevő he­lyére érkezik. Reméljük; tisztes öregkora lesz a mű­emlék hajónak. Építették 1913-ban, de 1945-ben meg­rongálták a németek. A Sió­foki Hajógyárban hozták rendbe. Ezután a Balatonon közlekedett, mint sétahajó, amíg nem „nyugdíjazták”. Békés megyébe a Dunán, a Tiszán, a Hármas-Körösön keresztül érkezett az 1980- as árvíz idején. Az ár levo­nulása után a hullámterü­leten rekedt... Kép, szöveg: Szőke Margit A vízre bocsátás pillanata. Csak lassan, nehogy megsérüljön Jl szakszervezet és a munkavédelem A szakszervezetek mindig kiemelt feladatuknak te­kintették a munkavédelem­mel való foglalkozást, így van ez a munkavédelmi fel­ügyelet átszervezése után is. Mint ismeretes, 1984. júniu­sától a szakszervezetek ható­sági jogkör nélkül — társa­dalmi hálózatuk útján — lát­ják el a munkavédelemmel kapcsolatos érdekvédelmi, ellenőrzési tevékenységüket. A munkavédelmi felügye­let átszervezésénél elsőrendű cél volt, hogy a baleseti helyzet tovább javuljon. Ezt a célt megyénkben sikerült elérni, hiszen kedvező ten­dencia bontakozott ki. Az összes üzemi balesetek száma: 1983-ban 4937, 1984- ben 4624, 1985-ben 4617, 1986-ban 4151 volt. Ezen be­lül a halálos és a csonkulá­sos üzemi balesetek száma is csökkent. Megítélésem sze­rint a szakszervezeti mozga­lom is hozzájárult a kedve­zőbb kép kialakulásához. Az SZMT érdekeltségi körébe tartozó baleseti adatok azt mutatják, hogy a legtöbb ágazatban folyamatos csök­kenés tapasztalható (pl.: Édosz, Építők, Medosz). Mégsem lehetünk elégedet­tek. Nem tekinthetjük ter­mészetesnek azt, hogy a mindannyiunkért folyó ter­melőmunka baleseteket, egyes embertársaink halálát követelje. Hatósági jogkörre való tekintet nélkül az élet na­ponta figyelmeztet arra, hogy még nem tanultunk meg a balesetek ellen haté­konyan küzdeni. Tovább nö­vekszik az ember szerepe a termelésben, ezzel együtt nő döntéseinek súlya, kihatása a balesetek tekintetében is. A mai beruházásszegény vi­lágban, amikor a lecke az, hogy megteremtsük a nagy hatékonyságú munka kedve­ző feltételeit (és ez már hor­doz egy bizonyos ellentmon­dást), gondolni kell arra is, hogy tovább javítsuk az egészségügyi körülményeket és a biztonságtechnikát, hogy az ember csak egyre kisebb százalékban véthessen hibát tevékenysége során, mert an­nak egyre súlyosabb követ­kezménye lehet. A biztonságos munkafelté­telek megteremtése a tech­nikai színvonaltól nagymér­tékben függ. Félő, hogy az egyre elavultabb géppark, a toldozott-foldozott technika a balesetek számának növe­kedéséhez vezet és az em­beri szenvedéseken kívül nő­nek a balesetekkel összefüg­gő anyagi veszteségek is. Az objektív körülmények mellett a balesetek okait vizsgálva jelentősek az em­beri mulasztások, az előírá­sok megszegése, a védőesz­közök használatának mellő­zése, a technológiától való eltérés is. Ezt a következő adatok igazolják: 1986-ban az összes balesetet figyelem­be véve 14,9 százalékban a sérült volt a vétkes, 2,7 szá­zalékban más dolgozó, 74,6 százalékában technikai ok­ból, 2,1 százalékban szerve­zési okból következtek be a balesetek. Tehát a szubjek­tív okoknak is jelentős sze­repük van a balesetek ala­kulásában. A felvetett néhány gon­dolat jelzi, hogy számos ten­nivaló van a munkavédelem területén, ugyanakkor a ko­rábbi helyzethez képest új megközelítésben kell vizsgál­ni ezeket a kérdéseket, meg­találni a megoldási módokat. A szakszervezeti munká­ban a munkavédelem terüle­tén az aktivisták és a testü­letek munkája került előtér­be. A vizsgálatok azt mu­tatják, hogy az alapszerve­zeti testületek a korábban kialakult gyakorlatnak meg­felelően több-kevesebb kö­vetkezetességgel, főként a vállalati előterjesztések, be­számoltatások nyomán gya­korolják egyetértési, vélemé­nyezési és állásfoglalási jo­gukat a munkakörülmények alakulását befolyásoló kér­désekben. Ugyanakkor nem kellően érzékelhető a köve­telménytámasztás, a legin­kább veszélyes, a kedvezőt­len munkafeltételek meg­szüntetése iránt. Esetenként csak formális a jogok gya­korlása. Az alapszervezeteknél ál­talában évente tájékozódnak a balesetek alakulásáról, de nem elég következetesen ké­rik számon a hasonló bal­esetek megelőzését szolgáló intézkedéseket. Sokféle for­mában foglalkoznak a mun­kavédelemmel, de ezek ked­vező hatása nem mindig ér­ződik egy-egy fontos terü­leten. Az üzemek többségé­nél létrehozták, de nem mű­ködtetik kellő hatékonyság­gal a munkavédelmi őrsé­get. Bár a vállalati eljárá­sokba — biztonsági szemle, balesetek vizsgálata — be­vonják a szakszervezetek képviselőjét, a hatékony képviselet azonban nem min­den esetben valósul meg. Esetenként nem tükrözi a szakszervezet álláspontja a tagság, illetve a sérült érde­két, a baleseteket megelőző intézkedések igényét. Annak érdekében, hogy a megye munkavédelmi hely­zetét jellemző javuló ten­dencia megmaradjon, ebben a szakszervezetek közremű­ködése felerősödjön, szükség van arra, hogy az alapszer­vezetek még több segítséget kapjanak az SZMT munka- védelmi bizottságától az ágazati szakszervezetektől, il­letve azok középszerveitől. Az alapszervezeti munka segítségével különösen fi­gyelni kell arra, hogy erő­södjön a testületek szerepe és javuljon a balesetek okainak feltárása, a veszély- források megszüntetésének fegyelme. A veszélyforrások feltárására és megszünteté­sére irányuló tudatos, követ­kezetes törekvés . erősödjön. A hatékonyabb, korszerűbb, színvonalasabb munkavé­delmi oktatás valósuljon meg, azért, hogy a dolgozók jobban fel tudják ismerni az őket fenyegető veszélyeket és az ellene való védekezés módját. (Ehhez korszerű ok­tató- és szemléltetőeszközök kellenek.) Manapság a szakszerveze­tek esetenként nem megfe­lelően foglalkoznak a dolgo­zók védelmével, holott ez klasszikus szakszervezeti fel­adat. A fenti szakmai, gyakor­lati munka segítése, ellenőr­zése a szakszervezetek fel­adata. Nem kevésbé fontos azonban annak elősegítése, hogy csökkenjenek a fegyel­mezetlenségből, az emberi mulasztásokból származó balesetek is. Ennek érdeké­ben szükséges az, hogy tag­ságunkat neveljük a mun­kavédelmi előírások megtar­tására az agitációs és felvi­lágosító munka minden esz­közével. Erősítsük a dolgo­zókban az egymásért érzett felelősséget. Ez minden szak- szervezeti tisztségviselőnek, munkavédelmi aktívának és munkatársaiért felelősséget érző dolgozónak megtisztelő, fontos feladata. Cs. Nagy Lajos SZMT-titkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents