Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-13 / 87. szám
NÉPÚJSÁG 1987. április 13., hétfő Elhunyt Váradi Hédi A Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Nemzeti Szinház igazgatósága és társulata megrendültén tudatja, hogy Váradi Hédi Kossuth-díjas kiváló művész, a Nemzeti Színház tagja súlyos betegség következtében szombaton elhunyt. Temetéséről később intézkednek. Váradi Hédi 1952-ben végezte el a Színház- és Film- művészeti Főiskolát, utána a Madách Színház, majd 1964- től a Nemzeti Színház tagja volt. A vígjátéktól a drámáig számos emlékezetes alakítás fűződik nevéhez. A Nemzeti Színházban kiemelkedő szerepei közé tartozott Az ember tragédiájának Évája, Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak Ágnese, Arthur Miller a Bűnbeesés után című drámájának Mag- gie-je, Peter Weiss: Marat halálának Charlotte Corday- ja és Krleza Léda című művének címszerepe. Utoljára januárban a Várszínház Csütörtöki hölgyek című előadásában láthatta a közönség. Váradi Hédi kiemelkedő művészi tevékenysége elismeréseként 1960-ban a Jászai Mari-díjat vehette át; 1968-ban Érdemes Művész, majd 1973-ban Kiváló Művész címet kapott. Színészi pályájának jelentős állomásaként 1975-ben Kossuth- díjjal tüntették ki. A Hatvani Lenin Termelőszövetkezetben jelentős szerephez jutottak az ipari melléküzemágak. A boldogi alumíniumüzemben a háztartási propán-bután gázpalackok talpkarikáit készítik (MTI-f»tó: Szabó Sándor felvétel« — KS) Siker — számvetés Szeghalmon — A várospolitikai célok kitűzésében és megvalósításában egyre nagyobb szerepe van a lakosság részvételének. A jelenlegi gazdasági helyzetben a vezetés egyre inkább rászorul a lakosság erkölcsi és anyagi támogatására is, a települések fejlesztésében, az intézmények fenntartásában és a népesség megtartásában. így egyre nagyobb a jelentősége a lakossági társadalmi munkának is. Ezekkel a mondatokkal kezdte a beszélgetést Kozák Sándor, Szeghalom város tanácselnöke. A településfejlesztési társadalmi munkában elért megyei első helyezés és az azóta elnyert Nemzeti Zászló alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk a szeghalmiak köz javára végzett közös munkájára. — Valami friss lendület vagy tartósabb hagyomány áll a szép számok mögött? — Másfél évtizede folyamatosan nagyon jól áll a munkához a szeghalmi lakosság. A hatvanas évek elején valósítottuk meg a város vezetékes ivóvízhálózatát. Akkor törpevízmű- társulásból teremtettük meg az anyagi feltételeket. Sokat lehetett „spórolni” a klasszikus értelemben vett kétkezi földmunkával. Akkor még nem voltak olyan korszerű, „szuper” gépek, mint ma. Előtte 11 kútja volt a településnek, ahonnan kannákkal hordták a vizet. A kulturált lakáskörülményeket jelentő vezetékes vízellátás olyan lelkesítő cél volt, amely mögé szinte egy emberként sorakozott fel a lakosság. Ojabb lendületet az adott a társadalmi munkának, atnikor a megyei tanács 1974-ben meghirdette a településfejlesztő társadalmi munka versenyét a települések között a megyében. A helyi tanácsok és a Hazafias Népfront helyi bizottságainak összefogásával elevenedett meg a mozgalom. Helyileg dolgoztuk ki a módszereket. A tanács, éves terveinek kialakításában számolt a lakosság igényeivel és elképzeléseivel. Felmértük, hogy milyen helyi erőre mit lehet építeni... — És mi volt a közóhaj akkor? — Az úttörőtábor és a sportkombinát, amelyeket minimális munkabérrel és anyagköltséggel tudtuk megvalósítani. Szanált épületek bontási anyagát használtuk fel. Kölcsönkaptuk az emelőgépeket és más szállítóeszközöket. Dolgozott mindenki, a diákoktól a sportolókig, ki-ki a maga ereje és hozzáértése szerint. A sportkombinát felépítése volt az egyik legszebb példája az összefogásnak 1977 és 1979 között. Az úttörőtábor építésére megmozgattuk az akkori járás községeit is. — Hogyan alakultak a helyezések a megyei versenyben az évek során? — 1984 január 1-ig a nagyközségi kategóriában szerepeltünk. Minden évben „dobogósok” voltunk; háromszor elsők, négy ízben másodikok és kétszer harmadikok lettünk. A városok közötti versenybe kerülve, 1984 85-ben a harmadik helyezést értük el és most elsők vagyunk az egy lakosra jutó társadalmi munka értékét tekintve. — Növekedett-e jelentősen a kezdetihez képest ez az egy főre számított érték? — Az első értékelés évében, 1975-ben 313 forint jutott egy lakosra (akkor harmadikok voltunk a nagyközségek között), 1983-ban 2076 forinttal voltunk elsők, és a mostani értékelés már 4655 forintot állapított meg. — Milyen munkákat végeztek legnagyobbrészt? — Elsősorban a járdaépítésben és a földutak karbantartásában dolgozott a legtöbbet a lakosság. Ezeket követi a sorban a parkosítás, a kövesútépítés, a fásítás, majd a köztisztasági munkák, és a környezetvédelmet érintő feladatok. — Melyik volt a legutóbbi, szélesebb kört érintő megmozdulásuk? — A művelődési ház felújításában nagyon sokan vettek részt, elsősorban az intézmények dolgozói, a szocialista brigádok és sokan mások is. A kőművesmunkákban, a tatarozás, a berendezés és a nagytakarítás feladataiban, a törmelék eltakarításában, valamint a környezet szépítésében; ösz- szesen több mint 1 millió forint értékű hasznot hajtottak. — Kik voltak a legjelesebben élenjárók a munkában? — Évek óta a legelsők között lehet számítani elsősorban a tűzoltóság személyi állományára, a Szeghalmi Állami Gazdaságra, a Fehér Lajos Tsz-re, a Csepel Autóra és a Sárréti Tejüzemre, de jelentős a ruhaipari vállalat és a harisnya- gyáriak társadalmi munkája is. Külön elismeréssel említendők a tanácsi intézmények dolgozói. — Miben áll a sikeres vezetői módszer és gyakorlat? — A város vezető testületéi rendszeresen értékelik a társadalmi munka helyzetét. Javaslatokat dolgoznak ki. amelyekben igénylik a lakosság közreműködését. A lakossággal való találkozásokon. bizonyságot adtunk a dinamikus fejlődés fényeiről, és tudatosítottuk a megkülönböztetett támogatást, amelyet a város élvez. Az 1971-től ’85-ig eltelt másfél évtized alatt megközelítően 2 milliárd forintot ruháztak be az egész településen, elsősorban az ipartelepítéssel kapcsolatosan. Ez kötelezettség is! Sose mulasztottuk el tudatosítani és hangsúlyozni, hogy a jobb életkörülményekért , a lakosságnak is tennie kell. Nem elég a markunkat tartani, hanem oda kell tenni mindannyiunk anyagi és fizikai erejét is. P. A. II Minisztertanács közleménye A kormány legutóbbi ülésén — elemezve az ország gazdasági helyzetét — további intézkedéseket határozott el a munka hatékonyságának javítására, a költségvetés kiadásainak csökkentésére. A kormány döntésének megfelelően tovább kell csökkenteni a fogyasztói ártámogatásokat, s emelni kell a fogyasztói árakat. A fogyasztói áremelésekkel egyidejűleg szociálpolitikai és jövedelemkiegészítő intézkedésekre kerül sor. I. Április 13-tól átlagosan 18 százalékkal emelkednek a húsok, húskészítmények, húskonzervek árai. Ezen belül a tőkehús ára 20-22 százalékkal, a belsőségeké és a húskészítményeké kb. 16 százalékkal, a csirkehúsé kb. 19 százalékkal nő. így például 1 kg sertéscomb és rövidkaraj ára 110 forintról 134 forintra emelkedik. Az előhűtött csirkehús ára kilogrammonként 11 forinttal nő. A húskészítmények közül a párizsi kilogrammonkénti 70 forintos ára 80 forintra, a gépsonkáé 160 forintról 200 forintra emelkedik. A zsiradékok és szalonna- félék árai átlagosan 12 százalékkal emelkednek. Például 1 kg étkezési sertészsír ára 2 forinttal, a napraforgó-étolajé literenként 2,80 forinttal, a füstölt kenyér- szalonnáé kilogrammonként 2 forinttal emelkedik. A hús- és húsos ételkonzervek ára átlagosan 12,9 százalékkal, a gyorsfagyasztott hús- és húsos ételeké 17,6 százalékkal nő. Emelkednek a kereskedelmi és munkahelyi vendéglátás árai. Átlagosan 8 százalékkal magasabb lesz valamennyi étkezést nyújtó egészségügyi, oktatási és szociális intézmény élelmezési költségnormája. A gyermek- és diákjóléti intézményekben az élelmezési nyersanyagnorma növekedésével azonos összegben, napi 1—3 forinttal emelkednek az ellátásért fizetendő térítési díjak is. A dolgozók munkahelyi étkeztetésében az előfizetéses ebéd térítési díja átlagosan 2 forinttal nő. A fizetendő térítési díjat a munkáltatók — a munkahelyi szakszervezet egyetértésével — állapítják meg. Emiatt az állami támogatás nem növekedhet. A költségvetési bevételek növelése céljából átlagosan 10—10 százalékkal emelkednek a sörök és az égetett szeszes italok árai. így például a 0,5 literes kőbányai világos sör ára 9 forintról 9,90 forintra emelkedik. Az importalapanyagok drágulása és más termelési költségek növekedése miatt emelkedik néhány maximált áras gépipari fogyasztási cikk és a szappanok többségének fogyasztói ára. Például a hűtőgépek ára átlagosan 5.5 százalékkal, a gázkészülékeké 3—5 százalékkal, a vil- lanyboyleré 3,6 százalékkal, egyes gyógyászati segédeszközöké és fogtechnikai cikkeké 5,3 százalékkal emelkedik. A szappanok ára átlagosan 6 százalékkal nő. II. A- Minisztertanács az ár- intézkedésekkel egyidejűleg döntött egyes pénzbeni társadalmi juttatások április 1- jével történő emeléséről. Ennek értelmében havi 60 forinttal egészülnek ki mindazok az ellátások, amelyek január 1-jétől 2 százalékkal, de legalább 120 forinttal emelkedtek. A kiegészítés nem vonatkozik a baleseti járadékra. A 70 éven felüli nyugdíjasok, illetve a súlyosan rokkantak nyugdíja 1987. január l-jétől 7 százalékkal, de legalább havi 180 forinttal emelkedett. A kormány úgy döntött, hogy a mostani intézkedéseket figyelembe véve ezt további 1 százalékkal, minimum havi 40 forinttal kiegészíti. A házastársi pótlék havi 60 forinttal egészül ki. A családi pótlék összege gyermekenként havi 60 forinttal emelkedik, és ugyancsak 60 forinttal nő — 240 forintról 300 forintra — a gyermekek után járó jövedelempótlék összege. Havi 60 forinttal emelkedik — 440 forintról 500 forintra — a gyermekgondozási segély mellett folyósított kiegészítés összege is. A felsőfokú és középfokú oktatási intézmények hallgatóinak jövedelempótléka is havi 60 forinttal egészül ki. A kiegészített (emelt) ösz- szegű ellátást a nyugdíjasok már az április havi rendes nyugdíjfizetési napon — külön kérelem benyújtása nélkül — kézhez kapják. A családi pótlék (jövedelempótlék), gyermekgondozási segély 1987. áprilisra járó emelt (kiegészített) összegét május hónapban fizetik ki. Nemzetiségiek Battonyán P ártunk XIII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában megállapította: „A nemzetiségek a Magyar Népköztársaságot hazájuknak tekintik. A magyarországi nemzetiségek állampolgári egyenjogúságát az Alkotmány biztosítja. Hagyományaik, sajátosságaik megőrzésének, anyanyelvűk és kultúrájuk ápolásának lehetőségei a beszámolási időszakban tovább javultak. A magyar- országi nemzetiségek jogainak teljesebb érvényesülése érdekében továbbra is segíteni kell öntevékenységük kibontakoztatását, tanulási és művelődési lehetőségeik szélesítését. A nemzetiségeknek fontos szerepük van a magyarok és a szomszéd népek közötti barátság fejlesztésében.” E szavakat igazolja, hogy a nemzetiségek sajátjuknak érzik ezt az országot, nemcsak általában mint szülőföldet, hanem mint szocialista államot, szocializmust építő, emberi közösséget — anélkül, hogy feladnák saját nemzetiségi mivoltukat. Battonya nagyközség igen régi település, s mivel földia jzi helyzetéből adódóan nehezen volt védhető, így történelmünk nagy viharai többször elpusztították, s az itt élők szülőföldszeretete a tájhoz, s a kenyeret adó földhöz való ragaszkodása mindig újjáépítette, a terület ismét benépesült. A törökdúlás után teljesen elnéptelenedett település első lakói szerb családok voltak, akik felépítették házaikat, művelni kezdték a földeket, s nyomukban magyar és román családok választották lakóhelyüknek ezt a vidéket. A község tehát több száz éve nemzetiségi község. Közvetlenül a felszabadulás után a szerbek aránya 17 százalék, a románoké 6—7 százalék volt. így alakult ki Battonya népességének azon összetétele, amely ma is egyik alapvető jellemzője településünknek. A közös cselekvés, az együtt végzett munka mellett az itt élő emberek mindmáig őrzik és ápolják anyanyelvűket, sajátos kultúrájukat, hagyományaikat. A nemzetiségi lakosság képviseleti aránya a párt-, állami és társadalmi, tömegszervezetekben, valamint a gazdasági egységekben és intézményekben megfelel az összlakossághoz viszonyított számarányok mértékének. Társadalmi tevékenysége, közéleti aktivitása hasonló a magyar lakosságéhoz. Elmondhatjuk, hogy a nagyközség magyar és nemzetiségi lakossága együtt, egész tevékenységével alkotó és cselekvő módon vesz részt a mindennapi munkában, a nagyközség fejlesztésében, a testületi irányításban. Mivel a nemzetiségek életének egyik legjellemzőbb vonása a nyelv művelése, a hagyományok ápolása, a sajátos kultúra fenntartása és fejlesztése, ez a nemzetiségi politika legfontosabb területe is. A jó nemzetiségi oktatás a nemzetiség fennmaradásának, továbbélésének egyik legfőbb záloga. A két nemzetiségi óvodában a személyi és tárgyi ellátottság biztosított, valamennyi óvónő beszéli a szerb, illetve a román nyelvet. Az óvodákba kerülő gyerekek közül kevesen beszélik jól anyanyelvűket. A vegyes házasságokból született gyermekek nem tanulják meg ott- han megfelelő szinten a nyelvet, kivételt képeznek azok a gyerekek, akik gyakrabban érintkeznek a nagyszülőkkel. Mindez nehezíti az óvónők munkáját, az anyanyelv elsajátításának magasabb fokát. További feladatokat jelent az iskolaelőkészítő tevékenység lehetőségeinek biztosítása. A nemzetiségi nyelvet oktató szerb és román iskola egy igazgatás alatt működik. A ktt iskolában a tanulók száma 35 és 42 között alakul. Az elmúlt időszakban felújították a szerb iskolát, s még ebben az évben megkezdődik a román iskola’ felújítása is. Megállapítható, hogy a tanulók száma alacsony, ezért összevont tanulócsoportokat kell működtetni, ami esetenként az oktatási színvonal rovására megy. Ebből adódóan nagyobb gondot kell fordítani a beiskolázásra. A pedagógusok mindennapi munkáján túlmenően szükséges a szélesebb körű felvilágosító munka a szülők tájékoztatására. Az általános iskolát végzettek számára a nemzetiségi nyelven való továbbtanulás is biztosított, a román anyanyelvű tanulók Gyulán, a szerbhorvát anyanyelvűek Budapesten folytathatják tanulmányaikat. Jelentős szerepe van az iskoláknak a nemzetiségi hagyomány, a kultúra ápolásában. Mindkét nép táncait bemutató közös néptánccsoportjuk van, mely az úttörő kulturális seregszemlén ezüst fokozatot szerzett. Népeik dalait ismerik, mindezeket rendszeresen elő is adják a szülők közösségének. Az anyanyelv minél jobb elsajátításáért anyanyelvi szakkörök működnek, vers- és prózamondóversenyeket rendeznek, amelyeken a tanulók 80—90 százaléka részt vesz. Nagyközségünk haladó hagyományai alapján évek óta jellemző a magyar és nemzetiségi lakosság közös közművelődési tevékenysége. Közművelődési tevékenységüket a József Attila Művelődési Központ fogja össze. A nagyközség legjobban működő klubjai között megtaláljuk a nemzetiségi klubokat. A két klubnak sok látogatója van, s a foglalkozások száma is megfelel az igényeknek. Programjaikban szerepelnek közérdekű témákról anyanyelven tartott előadások, író-olvasó találkozók, műsoros estek stb. Látogatottak a klubok akkor is, amikor csak kötetlen cgyüttlétet, beszélgetést kínálnak a belépők számára. Jelentősnek tekintjük a klubokban folyó amatőrmozgalom tevékenységét is, ahol a nemzetiségi lakosokon kívül magyarok is aktívan részt vesznek az ott folyó munkában. Példaként az összefogásra meg kell említeni a román klub énekkarát, ahol magyarok, szerbek, valamint románok együtt tevékenykednek. Több mint tízéves együttműködésük eredménye, hogy az országos minősítéseken kiváló eredményt értek el, s 1985-ben a „Szocialista kultúráért” kitüntetésben részesültek. n „Népek Barátsága” könyvtár, valamint az általa a nemzetiségi klubokban elhelyezett fiókkönyvtárak nemzetiségi könyvekkel való ellátottsága jónak mondható. A kölcsönzés, az anyanyelven való olvasás kielégítő. A Magyarországon megjelenő nemzetiségi folyóira- lokon kívül biztosított az anyaországokban megjelenő irodalmi lapok, folyóiratok előfizetése is. A nagyközség párt-, állami, gazdasági, intézményi vezetésének kapcsolata a nemzetiségi szövetségekkel rendszeres, a színvonalas tevékenység fenntartása és fokozása érdekében az elkövetkezendő időben is jó kapcsolatot kell fenntartani, s igényelni hozzájárulásukat az e területen végzett munkához. Roczkó Milán, az MSZMP nagyközségi bizottságának titkára
