Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

1987. április 11., szombat NÉPÚJSÁG Amerikába készül a Bartók Béla leánykórus Turné előtti megbeszélés a karnagy és a lányok között F»tó: Szőke Margit Viharsarki szélben Molnár M. Eszter versei nem szokványos „női” ver­sek; sokkal inkább egy markáns egyéniség belső portréját rajzolják ki. Ami mégis „női”-vé, nőies alap­állásúvá teszi ezt a lírai anyagot, az a mély érzelmi kötődés, amellyel a költőnő szülőföldjéhez, a szülőföld népi-forradalmi tradíciói­hoz, s az ott lakó embe­rekhez (szűkebb és tágabb családjához) tapad. Kiemel­kedő darabjai a kötetnek a család, a gyermekkor vilá­gát megidéző versek (Anyám, Apám, Nagy­anyám, Apai prológus stb). s a Viharsarok mély, vad, kemény és mégis tisztán emberséges, az emberi mél­tóságot fel nem adó törté­nelmének emléket állító darabok (Áldást dobog lo­vam, Testamentum, Kit csillagnál útnak indítottak. Egész vagy Földeddel, A Viharsarokért stb.). Molnár M. Eszter sajáto­san tiszta „ősasszonyos” egyéniségét a Sároni Salo­me és a Mirtuszkoszorú C. ciklusok mutatják legin­kább. Sokat foglalkoztatja a női sors „különlegessé­ge”, társadalmi kiszolgálta­tottsága, a létezés alaptör­vényeihez (természeti mi­voltunkhoz) való kötöttsé­ge; s egyfajta tragikuma is: a szerelemben elégni — és újjászületni — nem teszi teljessé az életet. Valami más is, több is kell. így, ezért kötődik 6 is oly erősen választott pél­daképeihez (József Attila. Nagy László); s elsősorban Achim L. András-emlék- hez, akit szinte Dózsával rokonit. (Megjelent a cse­peli Olvasó Munkás Klub műhelyfiizeteinek sorozatá­ban.) Tarhosnn kezdődött Készülődés, izgalom! Bár a lányok nem az első kül­földi vendégszereplés előtt állnak. De hát ilyen messze még sosem jártak. A békés­csabai Bartók Béla leánykó­rus az Amerikai Egyesült Államokba készül. A meghí­vásról Rázga József, a zene­iskola és zeneművészeti szakközépiskola igazgatója, a kórus karnagya a követke­zőket mondja: — Tulajdonképpen Békés- Tarhoson kezdődött 1983- ban, amikór megnyertük a nagydíjat, s meghívást kap­tunk az 1984-es debreceni nemzetközi kórusversenyre, amelyet . körülbelül 10—11 éve rendeznek meg kétéven­ként. Debrecenben első dí­jat nyertünk. Ott találkoz­tunk egy angol fúvószene­karral, akik a verseny után a Békéscsabai Ifjúsági és Űt- törőház Fúvószenekarának vendégeként ellátogattak ide, városunkba, ök hívtak meg bennünket Angliába, a wale­si határ közelében fekvő Shrewsburyben megrende­zendő fesztiválra. El is men­tünk, és sikerrel szerepel­tünk. Aztán meghívást kap­tunk az 1985-ös Llangolleni Nemzetközi Kórusversenyre. Ezen mintegy 150 kórus lé­pett fel különböző kategóri­ákban. A leánykórus itt két I. és egy II. díjat nyert, egy hangszeres szólistánk pedig szintén I. díjat kapott. Az angol televízió egyenes adásban közvetítette az egész kórusversenyt; így felismer­tek bennünket az utcákon, és több helyütt kedvesen gratuláltak. LlangollenbŐl visszamentünk Shrewsbury- be. ahol önálló hangversenyt adtunk, ami után megkere­sett az amerikai Jan de Re­vere professzor, a Shrewsbu­ry fesztivál és több más nemzetközi (Harrogate, Bristol, Alaszka) és egy olasz fesztivál igazgatója, és meg­hívta a kórust az Egyesült Államokba. Hát ennyit a meghívás történetéről. — Korábban minden kül­földi utunk nyáron volt, jú­liusban. Előtte tudtunk 4-5 napot táborozni, vagy egész napos próbákat tartani az iskolában. De most, mivel még tanítás van, emellett kell hetente kétszer másfél­másfél órát próbálni. Ke­ményen dolgozunk, valóban nagy a készülődés, nagy az izgalom, főleg a hosszú re­pülőút és a hatórás időelto­lódás miatt. New York, San Francisco Már nincs túl sok idő hát­ra az indulásig. A lányok április 15-én hajnalban in­dulnak a városi tanács au­tóbuszával Ferihegyre. Frankfurtba repülnek, majd onnan New Yorkba. Érkezés délután 3 óra 35 perckor (ottani idő szerint) a New York-i John-F. Kennedy Re­pülőtérre. Négy napot tölte­nek New Yorkban, fellépnek a New Brunswick-i magyar református templomban New Jerseyben, ellátogatnak a Connecticut-beli Stamfordba, koncertet adnak egy ottani középiskolában és főiskolán. A Hartsdale-i Femcliff te­metőben megkoszorúzzák Bartók Béla sírját; erről va­lószínűleg az amerikai sajtó is beszámol majd. (Egyéb­ként terveznek a kórussal több televíziós szereplést, in­terjút, bemutatkozást.) Április 22-én repülnek a lányok New Yorkból, az At­lanti-óceán partjáról a Csen­des-óceán partjára, San Franciscóba. Ott a San Fran­ciscoi leánykórus, az opera­ház kórusiskolája látja ven­dégül a Bartók-kórust. A San Francisco-iak jönnek majd viszontturnéra 1988 jú­liusában, amikor részt vesz­nek a debreceni nemzetközi kórusversenyen, azt követő­en pedig ellátogatnak Békés­csabára, és fel is lépnek itt. A San Bruno-i Skyline College-ban lesz koncert, majd közös szereplés a San Franciscoi leánykórussal. Április 24-én Palo Altóba utaznak a magyar lányok; oda a Pennínsula Asszonykórus hívta meg őket. Három kó­rus ad itt közös hangver­senyt: a békéscsabai, a szin­tén vendég hollandiai Enschede-i trubadúrok — ez egy húsztagú férfikórus — és a vendéglátó palo altoiak. A Bartók Béla Leánykórus április 26-án busszal utazik vissza San Franciscóba, ahol együttes fellépés lesz a San Francisco-i Leánykórussal. A hangversenyek és a pró­bák mellett természetesen lehetőség nyílik New York és San Francisco megtekin­tésére, illetve arra, hogy a lányok belekóstoljanak az észak-amerikai húvéti szo­kásokba, a családi ünneplé­sekbe. A kéthetes koncert­körút után április 28-án ér­keznek haza Budapestre. A repertoárról Ahogyan Rázga József kar­nagy elmondta, a leánykó­rus zömmel magyar szerzők műveivel indul turnéra. El­sősorban Bartók Béla, Ko­dály Zoltán, Bárdos Lajos, Karai József, Kocsár Miklós műveit szeretné megismer­tetni az amerikai közönség­gel, de készülnek amerikai spirituáléval is. A San Francisco-i lányokkal pél­dául közösen adnak majd elő egy spirituálét, illetve Kodály Zoltán Zöld erdő­ben című művét. A Palo Alto-i fellépésen pedig a Bartók Béla Leánykórus, az Enschede-i Trubadúrok és a Penninsula Asszonykórus Beethoven Örömódáját ének­li majd közösen. Jó utat! És sok sikert kí­vánunk! Niedzielsky Katalin „Korok és emberek KÉPRIPORTUNK a MEZÖBERENYI TAJHAZBAN KÉSZÜLT |||||||TjH •jlí -S ■j/j If m p> ^ MOZI Becéző szavak Nem szeretem, ha egy fil­met okos ítészek agyonma­gyaráznak, fellapozva és al­kalmazva a filmesztétika számos tételét. Nem szere­tem, ha nem veszik észre, hogy a mozinézőt ez bizony egyáltalán nem érdekli, és el sem olvassa az olyan el­mefuttatásokat, amelyek (úgymond) a tragédia és a komikum egyensúlyát, netán az expozíció (bevezetés) ügyetlenségeit vagy csodá­latos felvezetését elemzik. A mozinéző (ha van egy kis szabad ideje, vagy hallotta valakitől, hogy jó a film), nos, a néző odamegy a pénz­tárhoz, jegyet vesz, és beül. Aztán vagy végignézi a fil­met vagy nem. Hogy miért füstölgők ép­pen a Becéző szavak vetíté­se után az elefántcsontto­ronyban írogató ítészek el­len? Mert a film vetítése közben és után újból meg­erősödött bennem két dolog. Először: hogy a jó film még akkor is jó film, ha ezt okos elemzők magyarázzák körbe, de még akkor is az, ha levágják a sárga földig, amire szintén sorolni lehet­ne tragikomikus példákat. Másodszor: hallgatva olykor a magyar filmesek (tisztelet a nagyon kevés kivételnek!) és a film körüli okoskodók megállíthatatlan szóömlen­géseit, nézőpontelemzéseit, koncepciókifejtéseit és egye­beit, azt kell mondanom: művész urak, itt a példa, James L. Brooks rendező, Shirley MacLeine, Jack Ni­cholson és Debra Winger1 tisztelettel szolgálnak egy alkalmazható példával, amelyre ugyan ráüthetik a „giccs határát súrolja” ítéle­tet, attól még ez a film em­beri, igaz, fogva tart, nem lehet kimenni közben, csak rádöbbenni újból és újból embervoltunk kozmikus ki­csinységeire, a hétköznapok nevetséges és mégis halálo­san komoly pótcselekvései­re, a vágyakra és a remé­nyekre, melyek mindenkit eltöltenek; közelről lehet lát­ni és megismerni egy más­féle világot, ahol a család és a pénz a fundamentum, leg­alábbis annyira, amennyire mindkettő létezik, mint az élet eszköze. Ha azonban én is elkeve­redek a magyarázások, a latolgatások oldalára, ellent mondok mindannak, amit fentebb leírtam. Szó sincs róla, nem magyarázgatok. Világos értékítéletem van a Becéző szavakról: őszinte, igaz, érthető, megrázó és még egyszer az, hogy embe­ri. Bármely film, mely ezt felmutatni képes, hasonló si­kerre számíthat, ha nem is kap négy Oscart, miként ez kapott. Persze (gondoljunk csak agyoncsavart és agyon- művészkedett filmjeinkre) a jó film, a jó regény, a jó vers, kép, szobor attól jó, hogy a szemlélő, azt mondja közben: ezt én is meg tud­tam volna csinálni! Örök rejtélye a világnak, hogy miért marad idegen a „nagy vívódások közepette megal­kotott remekmű”, melyet senki sem néz meg, senkit sem érdekel. Egy valamit azonban ne felejtsünk: ez a látszólag eszköztelen, egyszerű film szupertehetséges alkotók nélkül soha nem lehetett volna az, ami lett. És ez a legfontosabb. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents