Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-09 / 84. szám
NÉPÚJSÁG 1987. április 9., csütörtök „II faültetés hosszú távra szóló elhatározás” Megyei fásítási ankét Békéscsabán Faültetés a lakótelepen Fotó: Gál Edit (Folytatás az 1. oldalról) kedvező a várost félkörben ölelő zártkertek kialakulása. A megnyitó után dr. Királyi Ernő, a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatal vezetője tartott beszédet. Bevezetőben emlékeztette a résztvevőket arra, hogy 1951- ben kormányhatározat intézkedett a „fásítás hetének” megtartásáról, majd ez 1958- tól bővült fásítási hónappá. A fásítás fokozatosan tömegmozgalommá vált — különböző intézkedések, így például ingyenes facsemetejuttatás segítette ezt. „Ma már nem kell külön bizonyítani azt, hogy a fák haszna nemcsak a faanyagtermelésben, hanem egyre inkább az emberi környezet védelmében, javításában is kiemelkedő jelentőségű. Energiaszegény korunkban megnőtt az értéke annak, hogy a napenergia megkötése révén mennyiségileg az erdő a legjelentősebb biológiai erőforrás” — mondta az Több fiatal szakember kapott elismerést az ankéton, közöttük Kovács H-ászló erdőmérnök, aki a Gyulai Köröstáj Tsz gesztorsága alatt működő erdőgazdálkodási együttműködés vezetője. A diploma megszerzése után 1980-ban nyomban ide került. — Gyulai születésű? — Nem, mosonmagyaróvári vagyok, Sopronban tanultam, és Békés megyébe nősültem, így kerültem ide. Egyébként a családban mindenki mezőgazdász, csak én „lógok ki a sorból”. — Mi a feladata az erdőgazdálkodási együttműködésnek? — Azért alakult, hogy a téeszek válláról levegye az erdőgazdálkodás szakmai irányításának feladatát. Emellett komplett erdőgazdálkodással foglalkozunk, és kiterjedt a szaporítóanyagforgalmazásunk. Az együttműködéshez egyébként 65 Békés megyei termelőszövetkezet tartozik. — S /milyen partnerek e tekintetben a téeszek? — Egyre kedvezőbb a szemléletük. Kezdik belátni, hogy gazdasági érdekük a tervszerű erdőgazdálkodás. Egyik-másik ezt a saját kárán látta be; a defláció például két éve egyik tsz-ben kivitte a cukorrépavetés zömét. előadó. A.céltudatos erdőtelepítés eredményeképpen hazánk erdősültsége a felszabadulás óta az akkori 12 százalékról 18 százalékra növekedett. Az erdőterület több mint félmillió hektárral gyarapodott, az élőfakészlet pedig megkétszereződött. Az erdők és fásítások környezetvédő funkciója jelentőségét tekintve a korábbiaknál gyorsabban növekszik — hangsúlyozta a szakember. Igen nagy a jelentősége a mezővédő erdősávoknak. Sajnos, hat nagyalföldi megyében, köztük Békésben is, az elmúlt öt évben mintegy 2500 hektárt kitevő erdős.á- vot, fasort vágtak ki. Békés megyében például 1984-ben a búzában, őszi árpában, cukorrépában 28 millió forint kárt tett az erózió-defláció. A viharos szél 350 ezer köbméter humuszt hordott ösz- sze az árkokban vagy vitt el több kilométer távolságra. Elmondta az előadó, hogy a megyék közül Békés a legkevésbé fásított, csupán 4,1 százalékos az erdősültsége. A megye vezetői és lakói évente mintegy 250 hektárral növelik az erdőterületet. A lakóhely, az üdülőterületek környezetének javítása után a fásításról mint társadalmi akcióról esett szó. „A faültetés hosszú távra szóló elhatározás, mely az élet folytonosságát, a békés jövőbe vetett hitet jelképezi” — zárta a gondolatsort dr. Királyi Ernő. Az ankéton ezután elismerések átadására került sor: emlékplakettet a Bélmegyeri Űj Barázda Tsz, oklevelet pedig hat szakember: Beregszászi Pál, Bánfi Sándor, Kovács László, Kovács József, Zsadányi Mihály és Széplaki Hunor. A megye- székhely zöldterületeit, növényvilágát bemutató videofilm után az ankét résztvevői pl látogattak a Békéscsabai Városgazdálkodási Vállalat faiskolájába, majd a József Attila-lakótelepen fát ültettek. T. I. Paskai László eskütétele Dr. Paskai László esztergomi érsek szerdán a Parlamentben Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke előtt esküt tett az alkotmányra. Az eskütételnél jelen volt Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Cserháti József püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára. A VÁÉV—BRAMAC betoncserépgyári kft sajtótájékoztatója A VÁÉV-BRAMAC betoncserépgyári kft vezetői szerdán a Fórum Szállóban tartott sajtótájékoztatón hozták nyilvánosságra a két és fél évvel ezelőtt alapított vegyes vállalat eddigi eredményeit, további terveit és vázolták működésük jelenlegi helyzetét. Az utóbbi időben ugyanis sok vásárlójuk aggódott, hogy megrendelésük teljesítését befolyásolja, esetleg megakadályozza-e a társulás egyik alapítójánál, a súlyos gazdasági nehézségekkel küszködő Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalatnál kezdeményezett felszámolási eljárás. A magyar —osztrák vegyes vállalatvezetői kijelentették, hogy ez a körülmény nem okoz semmi fennakadást a közös vállalkozás fenntartásában és működésének folytatásában, s a vásárlóknak sem kell aggódniuk, mert megrendeléseiket továbbra is pontosan teljesítik a visszaigazolt határidőre. Egyébként korábban már kivált a kft egyik üzlettársa, s ez sem okozott semmiféle gondot. A folyamatosságot mutatja az is, hogy nincs szándékukban a vegyes vállalat nevének megváltoztatása sem, mert ezt már jól ismerik az országban, s az így fémjelzett termékeik a vásárlók bizalmát élvezik. Jogilag fennáll annak lehetősége, hogy a vegyes vállalat tulajdonosai elővásárlási jogukkal élve átvegyék a VÁÉV majdnem 30 százalékos tőkerészét, de erről a társak még nem döntöttek. Elmondták a sajtótájékoztatón, hogy a termelés megindítása óta 2,6 millió négyzetméter tetőfelület befedésére elegendő hazai betoncserepet értékesítettek az országban. így a családi házaknak csaknem 30 százaléka épül ilyen korszerű tetőzettel, amelynek minden tartozékát a veszprémiek szállítják. A termékeik iránt megnövekedett igények kielégítésére az idén a tavalyihoz viszonyítva 36 százalékkal bővítik a termelést. Lehetőségeket keresnek további fejlesztésekre, és tárgyalásokat folytatnak a Borsodi Vegyi Kombináttal az eddig importból beszerzett műanyag tetőkiegészítő elem hazai gyártásának megindításáról. „Uszoda vagy tanműhely? Beázik a nyomdaipari szakközépiskola ii Néhány héttel ezelőtt A Hét műsorában Hajdú Já- ;! nos azon dohogott, hogy egy új kulturális célú budapesti épületet röviddel a megnyitása után be kellett zárni használhatatlansága miatt, mert az építők olyan j; hanyag, nemtörődöm munkát végeztek. A (volt) főszerkesztő nagyjából úgy fogalmazott, hogy „disznóság”, amit a kivitelezők munka címén ott műveltek, s ezzel rengeteg pénzt, energiát pocsékoltak el teljesen ;; fölöslegesen. Valami hasonlóra gondoltam, amikor Mitykó János igazgató hívására elmentünk a békéscsabai Tevan An- » dór Nyomdaipari Szakközépiskolába. Csendélet, vödrökkel és elektromos kábelekkel Fotó: Kovács Erzsébet Az elmúlt hét esős időjárása hatalmas gondokat okozott a nemrégen átadott tanműhelyben. Kovács Sándor műszaki igazgatóhelyettes kalauzolt végig bennünket a helyiségeken. Körsétánkat az összekötő folyosón kezdtük, ahol nagyon kellett vigyáznunk, ha nem akartuk, hogy bokáig elázzunk. A külső lépcső ugyanis magasabb, mint a kőpadló, így az esővíz zavartalanul befolyhat az ajtók alatt. Tetézi a bajt, hogy a két lefolyósarokcső csepeg. Mint megtudtuk, a tetőt úgy építették, hogy vaskos betonlapokat helyeztek el rajta. Viszont a nagy súlytól a lenti oszlopgerendák behajlottak, ezért ezeket a betontömböket le kellett bontani. A fedett folyosónak az oldala vasszerkezetbe foglalt üvegtáblákból áll, de az üveglapokat tömítő gumiszalagok már cafatokban lógnak. Még ugyanebben a helyiségben — egy külön fülkében — kellene dolgoznia a portásnak is. ő azonban nem foglalhatta el a helyét, mert ott olyan hideg volt, hogy kifagyott a radiátor is. Tovább mentünk a gépterembe, ahol hasonló hiányosságokat tapasztaltunk: a csapadékelvezető mellett csöpög a víz, az ablakok mentén beesik az eső. Következő úticélunk a kötészet volt, ahova már vödröket is kénytelenek voltak beállítani. Itt különösen nagy a veszély, mert a falakat sűrűn behálózzák a különböző elektromos vezetékek, s ha véletlenül meglazulnak a szigetelések, a következmények beláthatatla- nok lennének. (A lámpabú- rákban már így is több centiméter vastagságban áll a víz.) Átsétáltunk a szedőterembe. E helyiség is kifejezetten balesetveszélyes. Fölötte van ugyanis a tágulási tartály, aminek az a funkciója, hogy — mivel a fűtőcsövekben áramló víz hő hatására felbugyog — a megnövekedett térfogatú folyadékot felfogja. Azonban a hőfokszabályozó szelep elromlott, így a víz nemcsak a megengedett 90 Celsius-fo- kot érheti el, hanem gyakran felforr. Ez aztán azzal jár, hogy kifolyik a tartályból és a csövek melletti részen beomlik a terembe. Csak az ott tanuló diákok ügyességén múlott nem egyszer, hogy el tudtak ugrani a forró víz elől. (A gyerekeknek már kifinomult a hallásuk: ha robajszerű zajt észlelnek, azonnal elmenekülnek.) Egy másik teremben elviselhetetlen a hőség. A kazánházból kijövő csöveket itt vezették át, viszont hőszigetelővel nem borították be azokat. Miközben „felderítő” utunkon jártunk, a műszakiigaz- gató-helyettes elmondta, hogy ezekről a hibákról állandóan tájékoztatják a kivitelezőt. Az építő vállalat mindent készségesen elismer, kiküldi a szakembereit, de a következő esős napokon ismét előjönnek ugyanazok a problémák. Amint megtudtuk, látogatásunk napján is kint voltak a karbantartók, de a rossz időre való hivatkozással abbahagyták a munkát. „Hallgattassák meg a másik fél is!” — tartja a bölcs mondás. Mi is úgy véljük, akkor járunk el tisztességesen, ha megkérdezzük a tervező-kivitelező vállalat — Innen várható az „égi áldás” Békéscsaba Városi Tanács Költségvetési Építőipari Üzeme •— főmérnökét. Miután Veress Lajosnénak elmeséltem az iskolában látottakat, hallottakat, a következőket válaszolta: — Mindenekelőtt vegyen figyelembe egy tényt! A tanműhelyt augusztus végén adtuk át, így a garancia határideje — ami egy év — még nem járt le. Tehát mi minden javítást ingyenesen, gyorsan elvégzünk. Az ösz- szekötő folyosó esetében például —, ahol konstrukciós hiba miatt folyik be alul a víz — már megállapodtunk az iskolával, hogy tavasszal megcsináljuk a lépcsőt. A szanaszét lógó gumitömítésekről nem kívánok beszélni, de megígérhetem, hogy sürgősen kijavítjuk azokat is. A portásfülkével kapcsolatban: az eredeti tervben nem szerepelt a megépítése, éppen ezért az átalakított szerkezetbe később kellett az üveget megrendelni. De tudomásunk szerint most már hőálló üveg védi a fülkét. — Gépterem? — ősszel elvégeztük az összes javítást, ezenfelül azonban bármikor jelentette az iskola a csepegéseket, mi mindig kiküldtük karbantartóinkat, akik megcsinálták a csöveket. — Most mégis folyik a víz... — Ha eláll az eső, megtesszük a szükséges intézkedést. — Nézzük a kötészetet. — Ott valószínűleg dugulás történhetett, ami viszont üzemeltetési gond, nem a „mi asztalunk”. Ennek ellenére kimegyünk a helyszínre és megkeressük a hiba forrását. A nagyfeszültségű elektromos kábeleket pedig nem érheti víz, hiszen többrétegű gyári szigeteléssel vannak ellátva. — A tetőnek sem lett volna szabad beáznia, mégis megtörtént. — Ebben igaza van. — És mi történhetett a tágulási tartállyal? — Mivel a hőfokszabályozó elromlott, így a kazánban kézi vezérléssel oldották meg a fűtést. Tehát, ha felforr a víz,s az a kazánkezelőnek a hibája. •— Elérkeztünk ahhoz a tanteremhez, ahol kibírhatatlan a hőség. — A szerződésben nem szerepel, hogy be kell szigetelnünk a csöveket, de ha meleg van, ki kell kapcsolni a radiátorokat és várhatóan megoldódik a probléma. Végezetül még két dolgot szeretnék elmondani. Mi mindig a legkorrektebb kapcsolatot próbáltuk kialakítani a tanintézettel. Ha * szóltak, azonnal próbáltunk intézkedni. Másrészt, mi sem gondolhattuk, hogy ezen a télen majdnem mínusz 30 Celsius-fok lesz a hőmérséklet. A magyar szabvány szerint jártunk el, aminek alapján mínusz 15 Celsius-fokra kell az épületeket tervezni. Itt tartunk ma... A gyerekek gázolnak a pocsolyákban, ugrándoznak a forró víz elől. Talán megoldódnának a problémák, ha felhívnánk az „időjárásfelelős” figyelmét, hogy legyen kedves, vegye figyelembe a magyar szabvány előírásait. .. Bundula Csaba
