Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-06 / 81. szám

NÉPÚJSÁG 1987. április 6., hétfő Kitüntetési ünnepségek Bozó József átveszi a kitüntetést Gyulavári Páltól Fotó: Szőke Margit A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásá­nak 42. évfordulója alkalmából eredményes szakmai és köz­életi tevékenységük elismeréséül kitüntetéseket adományo­zott az állami és a társadalmi élet különböző területén dol­gozóknak, valamint a fegyveres testületek tagjainak. A kitüntetettek egy csoportjának Gáspár Sándor, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke szombaton délben az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ün­nepségen megjelent Németh Károly, a párt főtitkárhelyette­se, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Április 4-én, szombaton délelőtt 11 órakor kitüntetési ün­nepséget rendeztek Békéscsabán a megyei tanács nagyter­mében is, amelyen részt vett Szabó Miklós, a megyei párt- bizottság első titkára, Nagy Jenő, dr. Lovász Matild, a me­gyei pártbizottság titkárai, Szabó Béla, a megyei KISZ-bi- zottság első titkára, Fodorné Birgés Katalin, az SZMT vezető titkára és Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának titkára. A megjelenteket Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke köszöntötte, majd átadta a hazánk felszabadulásának 42. év­fordulója alkalmából a kormánykitüntetéseket és egyéb elis­meréseket. Az ünnepségen ismertették azoknak a névsorát, akik a fővárosi központi ünnepségen vették át a magas ki­tüntetéseket. Az ünnepség után fogadást adtak a kitüntetettek tisztele­tére. A Szocialista Magyarorszá­gért Érdemrendet ka£>ta: Vrbovszki György, az MSZMP Szarvasi Városi Bi­zottsága első titkára. Április Negyediké Érdem­rendet kapott: Bozó József, az Üjkígyósi Aranykalász Tsz elnökhelyettese, Vasas György, a Békés Megyei Távközlési Üzem körzetmes- tere. A Munka Érdemrend Arany fokozatát kapta: Kel­ler József, az Orosházi Tán­csics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola nyugalma­zott igazgatója, Komáromi Gábor, a Vésztői Nagyköz­ségi Tanács elnöke, Szabó Ferenc, az Orosházi Mezőgép Vállalat igazgatója. A Munka Érdemrend Ezüst fokozatát kapta Balázs Já­nos, az Orosházi Városi Ta­nács V. B. osztályvezetője, Fodor Géza, a Békés Megyei Tanács V. B. osztályvezető­je, dr. Földházi Sándor, a Békés Megyei Állategészség­ügyi és Élelmiszer Ellenőr­ző Állomás főállatorvosa, Kárpáti József, az MSZMP Békés Megyei Bizottsága osztályvezetője, Kiszely Pál, az Ipari Szövetkezetek Bé­kés Megyei Szövetsége nyu­galmazott osztályvezetője, Papp Bálintné, a szeghalmi Sárréti Tej Közös Vállalat csoportvezetője, Pinke Sán- dorné, a Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat igazgatóhelyettese, dr. Pin­tér Miklós, a Békés Megyei Tanács Kórháza osztályve­zető főorvosa, Podmaniczki István, a szarvasi Tessedik Mezőgazdasági Szakszövet" kezet elnöke, Pólyák János, az Orosházi Állami Gazda­ság műszaki vezetője, Surá- nyi András, az Orosházi Ka­zángyártó Ipari Szövetkezet elnöke, Széplaky Endre, a békéscsabai Jókai Színház színművésze, dr. Szőnyi Er­nő, az MSZMP Békés Me­gyei Bizottság Oktatási Igazgatósága tanszékvezető tanára, Szűcs Lajos, a Me- zőberényi Nagyközségi Kö­zös Tanács elnöke. A Munka Érdemrend Bronz fokozatát kapta: Ancsin Ist­ván, a Forcon Békéscsabai Szerszámipari Vállalat edző szakmunkása. Baji László, a Békési Egyetértés Tsz erő­gépvezetője, Betkó Katalin, a békéscsabai Társadalmi Ünnepségeket és Szertartá­sokat Szervező Iroda igaz­gatója, Bittner Lajos, a Bé­késcsabai Autójavító Válla­lat művezetője, Csató Já­nos, a füzesgyarmati Uni- verzál Ipari Szövetkezet csoportvezetője, Csik Mar­git, a Békéscsabai Konzerv­gyár művezetője, Gál Ká­roly, az Okányi Haladás Tsz gépszerelője, Gellai Vincé- né, a Gyomaendrődi Lenin Tsz ügyintézője, Kasik Ist­ván, a Békéscsabai Állami Gazdaság traktorosa, Krá- lik György, a Gyulai Föld­hivatal vezetője, Laczó Pál- né, az Unicon Ruházati Vál­lalat varrónője, Láposi Ba­lázs, a Kétegyházi Mezőgép Vállalat kovácsa, Nagy Jó­zsef, a MÁV Békéscsabai Körzeti Üzemfőnökség tola­tásvezetője, Mokrán János- né, a Kondorosi Nagyközsé­gi Tanács V. B. igazgatási csoportvezetője, Sonkoly Pál, a KondoroSi Egyesült Tsz gépszerelője, Szabad Bálint, a Dombiratosi Béke Tsz traktorosa, Szerb József, a Geszti Általános Iskola és Művelődési Központ igazga­tója, Szilágyi Károly, a Kö- rösnagyharsányi Általános Iskola igazgatója, Sztán Ist­vánná, a Battonyai Asztalos- ipari Szövetkezet betanított munkása, Tomka János, a Békés Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat motorsze­relője, Varga Pál, a Békés­csabai Kötöttárugyár tmk- lakatos csoportvezetője. Tótfalusi Kis Miklós-díjat kapott Gécs Béla, a Kner Nyomda grafikusa. Négye a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, illetve az Országos Vízügyi Hivatal el­nökei által adományozott Ki­váló Munkáért kitüntetést, hárman MSZBT aranykoszo­rús jelvényt kaptak. A Mun­kásőrség Békés megyei pa­rancsnokságán 5 fő vette át a Haza Szolgálatáért Ér­demérem különböző fokoza­tát. Nagygyűlés, emlékműavatás felszabadulásunk 42. évfordulóján A szovjet nagykövetség képviselői koszorúznak (Folytatás az 1. oldalról) A síremlék Mladonyiczky Béla szobrászművész mun­kája, aki ebben a kőben és bronzban is megfogalmazta kommunista elkötelezettsé­gét, a felszabadító szovjet hősök iránt érzett tiszteletét. A műalkotás közérthető, nem igényel magyarázatot. Mégis újszerű. Egyszerűsége mögül kisugárzik az érzelmi telí­tettség, a háború szörnyű emléke, az ellene való tilta­kozás, az áldozatok iránti kegyelet, az igaz ügyért küz­deni tudó ember hősiessége. Megtisztelő számomra, hogy átadhatom az emlék­művet Kaszaper lakosságá­nak, akik minden bizonnyal vigyázni és ápolni fogják azt. Ezt követően elhelyezték a párt-, állami, társadalmi Szarvas Langyos, déli, tavaszi szél fújt április 4-én Szarvason. Kellemes idő volt. A város emlékezésre készülődött. Kiss István szobrászművész által készített nagyszerű kompo­zíció körül százak gyülekez­tek, hogy a negyven évvel ezelőtti eseményekre, magá­ra Szarvasra, az akkori álla­potokra és a mai életre, a megújult és a megújuló vá­rosra emlékezzenek. Dr. Pa­taki István, az MSZMP vá­rosi végrehajtó bizottságá­nak tagja, a városi tanács elnöke mondott ünnepi be­szédet. Az ünnepi beszéd után műsor következett. Stefán Melinda Hűség és barátság, Ádám Sogencukov versével a felszabadulás harcaira em­lékeztetett. A városi tűzol­tózenekar Kozák Lajos ve­zetésével munkásmozgalmi indulóinkból összeállított szép válogatással emelte az ünnepség színvonalát. A vá­rosi vegyes kórus Kiss Szil­via énekkarvezető dirigálá­sával három dalt, a Tavasz­köszöntőt, az Ünnepelni jöj­jetek és az Ottone zárókó- rusának '- előadásával tette emlékezetessé a napot. Az ünnepséget Bertalan Erika (képünkön) szavalata zárta. Garai Gábor: Üj kor nyitá­szervek és a szovjet nagy- követség koszorúit az emlék­műnél. Az ünnepség az Interna- cionálé hangjaival ért véget. D. K. nya című versét mondta el, majd felcsendült az Interna- cionálé. Zengett, zúgott a tér, szállt a dal és a zenekar akkord­jaitól visszhangzott a kör­nyék. Ablakok nyíltak a tér­re, mindenfelé ünneplőbe öltözött emberek köszöntöt­ték egymást ezen a szép áp­rilisi napon. D. K. fl 75 éves Szántó Tibor köszöntése A minap Békéscsabán és Gyulán járt Szántó Tibor. Akik ismerik, alighg csodál­koznak el a hír hallatán, hi­szen élete jelentős része kö­tődik a mi vidékünkhöz. A kitartásáról, pontosabban szakmai megszállottságáról ismert könyvművészt (talán ez a legpontosabb meghatá­rozás, amikor mesterségének megnevezéséhez keressük a megfelelő szót), a Helikon Könyvkiadó művészeti veze­tőjét megyénkben, pontosab­ban Gyomán fertőzte meg egy életre a később megvá­lasztotta szakma. Nagy mes­tereket — Bortnyik Sándort, Victor Vasarelyt, Zelk Zol­tánt, Keresztury Dezsőt, Fü- lep Lajost, Illyés Gyulát, Vas Istvánt, Weöres Sándort, a horvát Mesterovicot és má­sokat — vallhatott kortársá­nak, sokukhoz szoros barát­ság fűzte. Szántó Tibor 61 éve készít könyvet. A kezei közül kike­rült több mint kétezer kö­tetben sorokba szedve ott la­pul a világmindenség, köáte az egész magyar irodalom- és művészettörténet. A Mun­kácsy- és a Tótfalusi-díj mellett tarsolyában van a két legrangosabb nemzetkö­zi elismerés is, a pármai ta­nácstól kapott Bodoni-díj és Lipcse város kitüntetése, a Gutenberg-díj. Ha valakinek, hát neki jó oka lenne arra — szép mun­kái és a rangos elismerések birtokában —, hogy felülről szemlélje a világot. Szántó Tibor azonban maradt az, akinek 14 évesen indult: a könyveket szerető, és magát a könyvek között igazán jól érző embernek. Olyannak, aki a könyvet készítők né­pes táborában — lett légyen szó könyvkiadói szakembe­rekről, nyomdai vezetőkről vagy magáról a könyv meg­tervezett szépségén őrködő gépmesterről — mindig csa­ládtagnak számított. Sokak kollégája, tanára, professzora (ténylegesen is, meg átvitt értelemben is), másoknak, a legtöbb szakmabelinek pe­dig egyszerűen „csak” a Szántó Tibor. A tipográfus, a művész. .Aztán időközben, az utóbbi évtizedekben a könyvkészítésben — neve felhasználásával — egy új, rangot adó fogalom is szü­letett: szántóul tudni (vagy­is érteni Szántó Tibor nyel­vét, s képesnek lenni meg­valósítani szakmai elképze­léseit). A bevezetőben már emlí­tett csabai és gyulai látoga­táson ilyenekről is szó esett. Mert ezúttal a Kner Nyomda vezérigazgatója, Háromszéki Pál és munkatársai, valamint a Helikon könyvkiadót veze­tő Molnár Magda igazgató és kollégái módot találtak arra, hogy köszöntsék a 75 éves Szántó Tibort. Az ilyenkor szokásos ünneplő szavak és virág mellé igazán illő ajándékkal is kedves­kedtek: Szántó Tibor mun­kásságáról képet adó — hoz­zá címzett verseket, prózai írásokat és rajzokat tartal­mazó — bőrkötésű köny-' vecskével, amit kis példány­számban és számozva nyom­tak. A kiadó és a nyomda gesztusának méltatása he­lyett most álljanak itt in­kább az ünnepelt szavai: „Nagyanyámtól, az egy­szerű gyertyaöntő asszonytól tanultam meg, hogy mi a szeretet és mi a tisztességes cselekvés. Életem nagy ta­nulsága a szereteten és a munkán kívül, hogy a leg­nagyobb boldogság: örömet okozni másoknak. Nekünk, könyvkészítőknek kivételes szerencsénk, hogy mun­kánk révén tízezreknek tu­dunk olyan örömet szerezni, hogy mosolyra nyílik a szá­juk. Köszönet a pályára in­dító Kner Imrének, a Heli­kon Kiadónak és a mostani nyomdászoknak, mert nél­külük ehhez a nagy játék­hoz, az emberek mosolyra fakasztásához nem tudtam volna hozzájárulni.” Szántó Tibor ma hetven­öt éves. A köszöntők közé — ^.mindenekelőtt a Helikon Ki­adó és a Kner Nyomda mel­lé — ezúton hadd sorakoz­zunk fel mi is, a Békés Me­gyei Népújság olvasói és szerkesztői. Annak a lapnak a munkásai és közönsége, amely mai tipográfiai arcu­latát — betűtípusát és belső elrendezését — Szántó Ti­bortól kapta alig tíz évvel ezelőtt. Jó egészséget kívá­nunk és sok szép, az olva­sókat mosolyra fakasztó könyvet várunk, kedves Mes­ter! A. Z. Fotó: Szőke Margit Zászlólevonások Vasárnap reggel a gellérthegyi Felszabadulási Emlékmű­nél ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással levonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi mun­kásmozgalom vörös zászlaját, amelyet hazánk felszabadulá­sának 42. évfordulója alkalmából vontak fel. Ugyancsak ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszte­letadással vonták be az állami zászlót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren.

Next

/
Thumbnails
Contents