Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

1987. ÁPRILIS 4., SZOMBAT Ara: 2,20 forint XLII. ÉVFOLYAM 80. SZÁM Szocialista építőmunkánk közös feltétele a béke A felszabadulás ünnepének előestéjén Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Tisztelt Nézők! Kedves Hallgatók! Kö­szöntőm Önöket hazánk felszabadulásának ünnepén. Negyvenkét évvel ezelőtt egy elkínzott, a háborútól meggyötört nemzet emelte föl fejét, kezdte el sorsát, jövőjét formálni. Az emlékezet szétzilált, megcsonkított csa­ládok, lerombolt házak, gyárak, hidak ké­pét őrzi. Megrendítően nagy volt a pusz­títás. Ám nekünk, mai magyaroknak megrendítő és csodálatra méltó az az alkotni, teremteni vágyás is, amely a mindent újrakezdő emberekben munkált, bámulatosan rövid idő alatt sikerült el­takarítani a romokat, helyreállítani a ci­vilizált élet alapvető feltételeit. Az újjá­építésben kezdett testet ölteni az a nem­zeti összefogás, amely mindmáig társa­dalmi fejlődésünk nagy és megőrzésre méltó értéke. Miben bízhattak a túlélők, akik neki­feszültek a romoknak? A mi hazánkat ezer éve népe szorgos munkája, elszánt küzdelme és hazaszere­tete vitte előbbre. Ez volt és ez maradt a magyarság hitének legfőbb tápláló ereje. Ebben bíztak azok is, akik a háború nyo­mában kezdtek új országot építeni. És még valamiben: egy új, minden korábbi­nál igazságosabb és emberibb társadalom megteremtésében. A szabadság első per­ceiben alighanem közelebbinek tűnt a cél és egyenesebbnek az út, mint amelyen a valóságban járnunk kellett. Ám épp a megpróbáló küzdelmek eredménye az az anyagi és szellemi gyarapodás, amely mél­tán vált ki tiszteletet mindenütt a vilá­gon. Szabadon, félelem nélkül élünk, tá­jékozódunk, utazunk. Nem sújt senkit 'hátrányos megkülönböztetés véleménye, vallása, nemzetiségi hovatartozása miatt. Kevesen hitték az újrakezdés pillanatá­ban, mekkora tekintélyt szerez majd vi­selőjének a magyar név, s hogy négy év­tized múltán már a világűrből hoznak hírt magyar műszerek a Földre. Nagy út van mögöttünk. Korszakos vív­mányokat mondhatunk magunkénak. A 42 év nagyléptékű átalakítási folyamatai, politikai küzdelmei, a sikerek és a tragé­diák messzeható tanulságokat hordoznak. Azt, hogy népünk önmaga formált rend­ben kíván élni és alkalmazkodni a világ változásaihoz. Történelmünknek még nem volt ered­ményesebb szakasza, mint az utóbbi négy évtized. Múltjához képest jól él az ország. S mégis mind többeket kísért közös jö­vőnkért érzett aggodalom. Fejlődésünk le­lassult, késve és nehezen alkalmazkodunk a világgazdaság új követelményeihez. Egy ideig úgy tűnt: csupán átmeneti gazda­sági zavarokkal küszködünk. Ma már vi­lágos, mélyebbre kell ásnunk, ha meg­torpanásunkat elemezzük. A továbbhala­dás csak az egész társadalom teljesítőké­pességének növelésével sikerülhet. Hasonló vízválasztó előtt állnak a világ országai, mint álltak majd két évszázada a gőzgép megjelenésekor. Az akkor káp­rázatosnak tűnő, sistergő masinák kiszo­rították az öregebb szerszámokat a műhe­lyekből, mind nagyobb részt kérve az emberek szokásaiból, gondolataiból, át­formálták a társadalmak rendjét, s új sorrendet állítottak az országok között. Napjainkban valami hasonlót tesz az elektronika, az informatika. Néhány éve még az volt a mérnökök, a vezetők fel­adata, hogy a kor tudományos, műszaki eredményeit folyamatosan, nagyobb zök- kénők nélkül iktassák a termelés meneté­be. Ma már ez kevés. Egy minőségileg új technológiai-piaci kultúrát kell a társa­dalom rendjéhez illeszteni. E nagy átalakításhoz új erők kellenek, fel kell szabadítani a társadalomban meglévő szunnyadó erőforrásokat. Csak a teljesítményelv következetes alkalmazásá­val gyorsíthatunk. Érdem csak az lehet, ami teljesítményhez köthető. A tudás, a műveltség válják vonzó értékké, az em­berek vágyait, céljait ezek kormányozzák. Nekünk most kell olyan környezetet formálni, amely nem csupán alkalmas az új befogadására, de oly'an értékrend mun­kál benne, amely kényszerít a több, a jobb keresésére. Ez az út sosem volt konflik­tusoktól mentes. A kibontakozás, a sze­lektív fejlesztés elkerülhetetlen feszültsé­gekkel jár együtt, s nem ritkán keserű döntéseket kell hozni. A szocialista tár­sadalom lényegéből fakadóan azonban a társadalmi igazságosságon, a humánum elvén nem eshet csorba. A dolgozó em­berek készek még többet tenni, s vállalni meggyőző, értelmes célokért. A tét nagy. A párt közös gondolkodás­ra és cselekvésre hív, vállalja és viseli a vezetés felelősségét. A változások, a refor­mok ezután is megkövetelik a párt álta­lános érdekegyeztető munkáját, a fő fo­lyamatok politikai irányítását. A demok­rácia fogalma nem a parttalan viták jelölésére szolgál. Tovább kell tanulnunk tisztelni a különböző, gyakran kisebbségi véleményeket, ugyanakkor kellő önfegye­lemmel végrehajtani a többség akaratát. A szövetségi politika a közmegegyezés folyamatos megújítását jelenti. Így erő­síthető az a bizalom, amely a Magyar Szo­cialista Munkáspártot alkalmassá teszi történelmi küldetésére. Válaszút előtt állunk. A haladás többet, jobbat kíván mindenkitől. A helyben- járás csak ideig-óráig tarthatja meg or­szágunkat a közepesen fejlettek csoport­jában is. Ne engedjük eredményeinket értékük alatt mérni, mert a kishitűség, a bizalmatlanság lefegyverző. A nemzet hit és önbecsülés nélkül nem képes állni a kor kihívását. Jövőnk a gyárakban, a földeken, a szellem műhelyeiben dől el. Határozott vezetésre, értő végrehajtásra van szükség az országban mindenütt. Nemzeti céljaink csak akkor válhatnak valóra, ha képesek vagyunk igazodni a kor előrevivő áramlataihoz. A szocialista fejlődés általános törvényszerűségei és a nemzeti sajátosságok érvényesítése vé­gett is tanulságos a Szovjetunió példája. Az ott folyó átalakítás folyamata nap nap után bizonyítja, mennyi erőt képes a sok merész cél, a bizalom, az erkölcsi, politi­kai megtisztulás, a szocialista demokrácia kiszélesítése fölszabadítani. A Szovjetunió erőfeszítéseit hazánk népének osztatlan rokonszenve övezi. Kétszáz napig folyt hazánkban a há­ború. Katonák százezreinek lett örök nyug­vóhelye e föld. A magyar nép hálával gondol a Szovjetunióra, a szovjet népre, amelynek a legtöbb jutott a borzalmakból és a legnagyobb áldozatot hozta a béké­ért. Kegyelettel őrizzük azoknak a szov­jet, bolgár, jugoszláv, román, angol és amerikai katonáknak az emlékét, akik a fasizmus ellen harcolva estek el hazánk­ban. Honfitársaink ezrei küzdöttek itthon és Európa más csataterein a népirtók el­len. Ezek a magyar hazafiak vitték to­vább Dózsa, Rákóczi, Kossuth zászlóit, ők éltették a Magyar Tanácsköztársaság in­ternacionalista szellemét. Fájdalommal gondolunk azokra is, akik uraik bűnéből egy oktalan és igazságtalan háború frontkatonáiként vesztették életü­ket. Emberi életünknek, szocialista építő- . munkánknak közös feltétele a béke. Nap- . jainkra a nukleáris háború azonos foga­lommá vált bolygónk pusztulásával. Tá­mogatjuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek a béke megőrzését, a nukleáris leszerelést a nemzetközi biztonság újszerű megközelítésével, nagyvonalú eredménye­ket is tartalmazó javaslatokkal igyekez­nek elősegíteni. A szovjet javaslatok vi­lágméretű támogatása azt bizonyítja, hogy a béke fenntartása a népek közös akarata. Népünk megvalósíthatónak tartja a nukleáris fegyverektől mentes világot. Abban érdekelt, hogy szülessen megegye­zés a hagyományos fegyverzet és a had­erők lényeges csökkentéséről is, a fegy­verkezési verseny fogalmát mielőbb váltsa fel a gazdasági, társadalmi, kulturális élet békés versengése. A tartós enyhülési folyamathoz rni is hozzá akarunk járulni. Ehhez hazánkban szilárd belső viszonyokra, nyitott és al­kotó gondolkodásra, a szocialista demok­rácia erősítésére van szükség. A magyar nép méltó emlékművet állí­tott azoknak, akik a legtöbbet adták kö­zös jövőnkért. Egy új társadalom emlé­keztet rájuk, és egy olyan nép idézi alak­jukat, amelynek van hite és ereje, hogy megvalósítsa mindazt, amit a béke első percei ígértek. Zászlófelvonások Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából pénteken ünnepélyes külső­ségek között, katonai tiszte­letadással felvonták a ma­gyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozga­lom vörös zászlaját a gel­lérthegyi Felszabadulási Emlékműnél. Ünnepséget tartottak az Országház előtt is, ahol ugyancsak felvon­ták az állami zászlót. Április 4-i összeállításunk lapunk 4. oldalán Ünnepség Békéscsabán felszabadulásunk évfordulója alkalmából Fekete Jánosné mondott ünnepi beszédet Fotó: Kovács Erzsébet A történelmi sorsfordulót idéző ünnepi műsorral; ver­sekkel, dalokkal kezdődött Békéscsabán, április 3-án, tegnap este a városi tanács dísztermében rendezett meg­emlékezés, amelyet felszaba­dulásunk 42. évfordulója al­kalmából rendezett az MSZMP városi bizottsága és a városi tanács pártvezető­sége. Az ünneplők soraiban ott volt Frank Ferenc, a megyei pártbizottság nyugal­mazott első titkára, dr. Sze- menyei Sándor és Zsilinszki András, a békéscsabai városi pártbizottság titkárai, Sasa- la János, a városi tanács el­nöke, Szikszai Ferenc, a HNF megyei titkára, dr. Varga Imre, a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa titkára, társadalmi és tömegszerveze- ték vezetői és képviselői. Ünnepi megemlékezést Fe­kete Jánosné, a városi ta­nács általános elnökhelyet­tese mondott. „Négy évtized tengernyi eseménye sem tudja feledtetni velünk azt a mérhetetlen szenvedést, amelyet a világégés okozott a népeknek, nemzeteknek.” — idézte a történelmi sors­fordulót a szónok, majd sorra vette a magyar nép történelmének másik két je­les évfordulóját is, 1848. március idusát és 1919 már­ciusát, amikor a magyar nép legjobbjai magasra emelték a forradalom lobogóját. „Űj forrást adott ennek az ön­becsülésnek 1945. április 4., amikor a nemzet sorsának jobbrafordításában élni kel­lett, és élni tudtunk a tör­ténelmi lehetőségekkel... Nem szerénytelenség ez, ha­nem egészséges történelem- szemlélet, amelyet át kell adnunk az egymást követő nemzedékeknek, hogy ők is büszkék legyenek elődeink kimagasló tetteire” — mond­ta az előadó, majd napja­ink gondjairól és tennivalói­ról szólva hangsúlyozta: „Létbiztonságunk erősítése, a törvényesség, a nehéz hely­zetben is több demokráciá­ra, humanizmusra, szellemi sokszínűségre való törekvés, lelkiismereti szabadság, mind-mind ok arra, hogy egyenes derékkal járjunk, politikai hitelképességünk megalapozott legyen... A ma forradalma: folytatás és megújulás, elvhűség és re­form, szocializmus és béke. S akik ezt szolgálják, józan választ adhatnak minden feltett kérdésre, felemelt fej­jel emlékeztetnek, ünnepel­hetnek és nézhetnek az em­berek szemébe.” A megemlékezés után mű­sorral folytatódott, s az In- ternacionáléval zárult az ünnepség. (Tóth) Az Arad megyei delegáció, amely hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából érkezett megyénkbe, tegnap délelőtt koszorút helyezett el a román hősök emlékművének talapzatára Orosházán. Képünkön: Sípos Anna, az Aradi Textilgyár pártbizottságának tit­kára, Angheloiu Nicolae, az Arad megyei pártbizottság titkára és — közöttük a háttérben — Ciuren Konsztantin, a kisjenői városi pártbizottság titkára. Fotó: Bukovinszky István BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek I NÉPÚJSÁG 0 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents