Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-29 / 100. szám
1987. április 29., szerda Középfokú népművelöképzés Békéscsabán Többéves kísérlet után — a társadalmi igény kielégítését szolgálva — kidolgozták a középfokú népművelőképzés rendszerét. A Művelődési Minisztérium engedélye és közreműködése mellett Szolnok megyében indították el az új képzési formát. Ugyancsak a szakminisztérium hozzájárulásával a közismert káderutánpótlási gondok enyhítésére a Békés Megyei Tanács művelődési osztálya és a Megyei Művelődési Központ megyénkben is szeretné elindítani szeptemberben az úgynevezett népművelő szervező-ügyintézői kétéves tanfolyamot. Elsősorban a művelődési házakban, központokban dolgozó, szakképzetlen, érettségivel rendelkező pályakezdők jelentkezésére számítanak, de a munkahelyek még szakképzetlen közművelődési felelőseinek érdeklődését is várják. A tanfolyam végén a hallgatók szakvizsgát tesznek, amely középfokú szakmai képesítést igazol. Az érdeklődők április 30-ig jelentkezhetnek; jelentkezési lapjukhoz '•önéletrajzot, munkáltatói javaslatot, valamint a korábbi tanulmányok végbizonyítványait is mellékelni kell. A jelentkezőket augusztusban felvételi elbeszélgetésre hívják be; ezt követően döntenek arról, kit vesznek fel a képzésre. A képzés szervezői ezt a formát azoknak is ajánlják, akik ebben az évben sikertelenül felvételiztek valamely népművelés szakos főiskola vagy egyetem nappali illetve levelező tagozatára. Számukra júliusban pótjelentkezési lehetőséget biztosítanak. A kétéves középfokú népművelőképzésről részletes felvilágosítást a Békés Megyei Művelődési Központban adnak. N. L. „Ezt az én fiam is megtanulja!...” Bagyinszki, a játékkészítő „Másfél évvel ezelőtt a tévé Leg ... leg ... leg... című műsorát néztem. Egyik attrakciójaként egy ötéves kisfiút mutattak be, aki azonnal bármelyik nemzet zászlaját felismerte. Ezt az én fiam is meg fogja tanulni! — villant át bennem az elhatározás. Nem is figyeltem már a következő legekre, hanem a megoldás hogyanja kezdett el foglalkoztatni. Napokig, hetekig...” A húszon—harmincévesek között kevesebben vannak azok, akiknek nem jelent már látott, vagy éppen ismerős arcot Bagyinszki Zoltáné. A hetvenes évektől aligha volt olyan megyei, gyulai vagy békéscsabai ifjúsági rendezvény, ahol fel nem tűnt volna, mint rendező, mint játékvezető. Többször megkerülhette volna már a földet is, anhyit utazott: csoportokat vezetett, kalauzolt közeli és távoli tájakon, városokban. Földrajz szakos tanár, a Kiszöv munkatársa, a szervezéstudományi egyesület egyik megyei (vezetője. S ahogyan ő vallja.: mindig és mindenkor népművelő is. Az említett tévéműsor óta közeli ismerősei, barátai úgy emlegetik: Bagyinszki, a játékkészítő ... „Szakos tanárkérlt tudom, hogy a földrajz a Száraz tantárgyak közé tartózik. Hogyan lehetne játékosan megtanítani, elsajátítani a földrajzi ismereteket, amelyek nélkül az idegenforgalom, a turisztika évtizedében szinte béna az ember. Nem részletezem a dolgot: közel száz variáns és állandó próba után — hadd jegyezzem meg: a most 5 és 9 éves fiaim nélkül nem mentem volna semmire; ők voltak a »szenvedő« alanyok — lassan kibontakozott egy olyan kártyasor fdrmai-tartalmi lényege, amely földrajzi, történelmi és turisztikai ismereteket hordoz és amelynek segítségével még a földrajz iránt legérdektelenebb gyereket is meg lehet tanítani Szórakoztatva-játsfva az alapokra.” Amikor majdnem elkészült a játék nyers változata, kapta meg a hírt Bagyinszki Zoltán: a kecskeméti Szóra- katénusz Játékmúzeum országos pályázatot lírt ki. Beküldte ötletét. Aztán a Bács- Kiskun megyei székhelyen összeismerkedett több olyan szakemberrel, akik már „régóta utaztak a szakmában”. Módosítások és variációk, kis és nagyobb kudarcok, majd újra itthon: Gubis Mihály és Lonovics László grafikusművészek segítettek, elkészítették a végleges változat grafikai tervét, a „prototípust”, amelyet lezsűriztek, gyárthatónak nyilvánítottak. A laikus számára talán túl bonyolultnak tűnik ez a folyamat. Pedig csupán az akár kálváriának is nevezhető folyamat jéghegyének csúcsáról van szó. És találmánynak (is) minősülő, a gyártónak-forgalmazónak nyereséget vagy éppen veszteséget jelentő termékről. Ekkor már a játék nem játék; komoly (nem mintha a játék önmagában nem lenne laz, sőt!) népgazdasági tényezővé válik. S mint minden ilyen, érdekek és ellenérdekek kereszttüzébe kerül. Attól függetlenül, hogy elindítója akarta ezt (persze, hogy nem!) vagy sem. „1986 szeptemberében történt: nem írtam alá a szerződést a korábban ajánlkozó Képzőművészeti Kiadóvállalattal. Olyan feltételeket akartak diktálni, amelyek számomra elfogadhatatlanok voltak. Mit tagadjam, elkeseredtem. Ennek ellenére Zászlók-országok elnevezéssel memóriajátékot csináltam nekik, amelynek példányai hamarosan a boltokba kerülnek. Aztán eltelt egykét nap, és ;valamelyik ba- rátom-kollégám javasolta: Zoli, miért nem keresed meg a Skálát? Nem volt vesztenivalóm: felhívtam a megadott számot. Azt sem tudhatták, ki vagyok, fnégis azofnnal kérték, hogy személyesen menjek Budapestre. Aztán jött az az emlékezetes személycsere a vezetésben, s a lényeg: most februártól kápráztató módon felgyorsultak az események!” >################* A részletekkel ismét nem akarjuk untatni az olvasót. A Békési Városi Tanács költségvetési üzemének nyomdája lesz a kivitelező, szerződést írtak alá. A gyártás előkészítése ezekben a napokban történik (meg. Eu- ro-party néven — hogy miért, később talán kiderül — az idén tízezer példányban, a Skála monopolcikkeként kerül a boltokba. Az előzetes kalkulációk szerint az egységár nem éri el a 200 forintot. Az első hallatra sokba kerül! MMHMMMMMV „Ha akartam, ha nem, ki kellett tanulnom la magyar játékipar nem éppen játékos és pláne nem gyerekeknek való belső szabályait. Tudomásul kell vennünk, hogy egyrészt a szocialista országok közül egyedül hazánkban nem vagy alig részesítik állami támogatásban a játékgyártást, másrészt nyugati exportra a meglehetősen kezdetlegéé gyártási infrastruktúra miatt hetn is számíthatunk. Mármint tömegében nem. Vagyis képtelenek vagyunk Olyan minőségben (mert nem tartalomról van szó!) olyan terméket előállítani, amellyel versenyképesek lehetnénk a legrafináltabb játékok ezreivel elárasztott piacon. S mindehhez hóMá kell azt is számítani, ,hogy a hazai felvevőpiac ahhoz nagyon kicsi, hogy igazán gazdaságossá tehesse a sorozatgyártást.” WHMMHMMHV Az Euro-party — ahogyan azt neve is (mutatja — kontinensünk országainak adatait dolgozza föl. Az esztétikusán, mívesen elkészített lap-párok — többek között — az illető ország legfontosabb adatait, zászlaját, égy jellemző színes fotót, térképet tartalmazzák. Az általános iskola felső tagozatában oktatási segédletként is alkalmazható. A Skálával kötött szerződés szerint az Euro-party egy játékcsalád első tagja. A föld többi kontinensére is kiterjeszti majd kártyasorozatát Bagyinszki holtán, sőt ebben a tagolásban történelmi-képzőművészeti sorozatot is Szeretné összeállítani. MHUMMMMMV „Ha egyszer az ember mégizleli valami jónak az ízét és abba beleszeret, akkor érhetik kisebb-nagyobb kudarcok, mégis folytatni akarja. Így voltam én is. Német nyelvvizsgám van, és hozzá persze egy tapasztalatom is: milyen nehéz a gyerekek idegennyelv-tanulása. Persze megint a saját gyermekeimen tapasztaltam... Sok-sok kísérletezés után jutottam el ia Kocka-szótárig, amely — több ok miatt is — angol nyelven készült el, Pete Istvánnak, a Békés Megyei Művelődési Központ munkatársának nélkülözhetetlen segítségével. Nem állítom azt, hogy az ötvenkét kockapár segítségével valaki meg tud tanulni angolul, de azt a véleményezők is bizonyítják : ennek segítségével 6 éves kortól (meg lehet ked- veltetni a nyelvet, el lehet indítani a nyelvtanulást, motiválni lehet a gyerekeket a bizony nem könnyű ismeretek elsajátítására. A szintén oktatási segédeszközként is alkalmazható nyelvkockákról csak annyit, hogy a párok egyik darabja a Kép- fSffiűvészeti Főiskola hallgatói által készített grafikákkal, piktogrammokkal illusztrált angol szavakat tartalmaz, a másik pedig szöveg nélküli magyar megfelelőt. Oltalom alatt áll, ezért többet és részletesebbet nem beszélhetek róla. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés menedzseli a vállalkozást, s ezt is a Skála fogja forgalmazni. Tudomásom szerint a Kockaszótár egy, a helyes kiejtést tartalmazó magnókazettával együtt még ebben az évben a boltokba kerül.” Három a magyar igazság — jut eszembe a közhellyé koptatott szólás. Bagyinszki Zoltánnál is megvan a harmadik. „Még mindig nem hiszem el! Nemrégiben keresett meg a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat és érdeklődött a földrajzi kártyák iránt. Az Egyesült Államok tagországait feldolgozó változatra lenne szükségük; részben USA-beli, részben nyugateurópai terjesztésre. Már megkezdték a piackutatást is. Persze, úgy lenne az igazi, ha hazánkban gyártanánk a majdan igényelt mennyiséget. Csak hát sok a »ha«. Az Egyesült Államokban ugyanis kizárólag műanyag lapokból álló‘kártyát fogadnak el, és szuperpontos nyomdatechnikai kivitelezést követelnek meg ... Különben több százezer darabra lenne kilátás, ha a technikai követelményeknek sikerülne eleget tennünk.” A krónikás kötelessége, hogy a teljességre és a hűségre törekedjék annak ellenére, hogy minden általa leírt szó valahol az ő véleményét is közvetíti. Beszélgetésünk végén Bagyinszki Zoltán a lelkemre kötötte, hogy hangsúlyozzam, ki: (semmire nem jutott volna, ha családja, munkatársai és főnökei — a név szerint is említett munkatársak, barátok mellett — nem támogatták volna a bizony ' nem éppen szakmájába vágó • tevékenységét. E sorok írójának azonban van egy különvéleménye. Nevezetesen az, hogy éppen gazdasági helyzetünk követeli meg mindenkitől, hogy ereje, képessége, hatalma latba vetésével támogassa azokat, akik valami pluszt tudnak hozzátenni a' nagy egészhez. Függetlenül attól, hogy az — szigorúan véve — kötődik-e vagy sem a munkakörhöz. Nemesi László A Kocka-szótár (nyers változata) és kipróbálója, kritikusa, ifjabb Bagyinszki Zoltán Fotó: Szőke Margit
