Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

1987. április 27., hétfő Svájci cég segítsége magyar kutatáshoz Ortwin Sulm a vitaminokról O Körkép a középiskolai felvételikről Kevesebben csalódtak Felvételi elbeszélgetés Gyulán a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Isko­lába jelentkezőknek Fotó: szőke Margit A magyar orvosok köré­ben nem ismeretlen a svájci gyógyszergyártó cég, a Hoff- mann-La Roche, amelynek hozzánk legközelebb eső eu­rópai központja Bécsben működik. Vezetője, Ortwin Sulm Hoffmann professzor szívesen tájékoztatja mun­kájukról a magyar újságíró­kat. A közel százéves cég kezdetben növényi kivona­tokat használt gyógyszer­ként, majd bevezették a ter­mészetes alapanyagú vitami­nok gyártását. A legnagyobb vitaminfelhasználó az álla­ti takarmányozás területe. Azonban az emberek között is található szép számmal kevés természetes vitamint fogyasztó veszélyeztetett cso­port. Érdekesség, hogy mint­egy három esztendővel ez­előtt a WHO (az Egészség- ügyi Világszervezet) kezde­ményezésére dr. Czeizel End­re genetikus irányításával szervezett kísérlethez az op­timális családtervezési mo­dellhez ez a gyógyszergyártó cég is segítséget nyújtott. Térítésmentesen biztosít vi­taminokat a kísérletben részt vevő anyák mag­zatvédelméhez. (Négy év alatt ' összesen tízezer nő számára, egyenként hét hó­napig.) A vitaminok hiá­nya kárt okozhat a gyor­san fejlődő fiataloknak, a terhes és szoptatós anyák­nak, az időskorúaknak, a dohányosoknak, az alko­holistáknak, a fogamzásgát­lót szedő nőknek. — Hallottunk már olyan emberekről, akik sohasem fogyasztanak alkoholt, mégis gyakran szinte részegnek érzik magukat. Hogyan le­hetséges ez? Az országban összesen mint­egy 32 ezer magánkiskereskedö és 12 ezer szerződéses üzlet mű­ködik, közülük nyolcezer ma­gánbolt és 1500 szerződéses üz­let a fővárosban. A rendelkezé­sek a budapesti és vidéki ma­gánkereskedőknek és szerződé­ses boltvezetőknek egyaránt mó­dot adnak arra, hogy ne csak boltjukban, hanem úgynevezett kitelepüléseken is árusíthassa­nak. Erre elsősorban különféle rendezvényeken, sporteseménye­ken, valamint a hétvégeken adódik lehetőség. Az engedélyt hogy havonként egyszer ki­mossa szennyes fehérnemű­jét az az asszony, aki min­dennap bejárt hozzájuk ta­karítani, főzni. S lassan megszokta azt is, hogy a város széli ház ablakain a mintás, kartonfüggönyök nem fogják fel reggel a napsugarakat, csak éppen megszűrik, és nem alszik el, mint a családi házuk redő­nyei mögött. De mások sem, és korán veszik elő a bakót, vagy az újságot, hogy bele­rakják déli élelmüket. És aztán elindulnak a munká­ba. S idővel úgy beleivód­tak a megfigyelt reggeli szokások, hogy szalvétába csavarta be tízóraiját, 's a farzsebében hordta a hivatal­ba. A kollégái emiatt Rojtos Beleznainak nevezték el, mert a szalvéta pár rojtja mindig kicsüngött a farzse­béből. A bányarészvények meg a feledésbe vesztek, és esténként ő is a KISPIPA játéktermébe járt sakkozni, römizni, hiszen a zsúrokat elfújta a szél, melyekre a jómódúak jártak hozzájuk is, s akik most már nem várták maguk közé, mint addig, amíg az anyja élt. A KISPIPA tulajdonosa pedig elégedett volt, ha egy-egy kisfröccsöt rendeltek, akik beültek a játékterembe, s megfizették a kártya, a sakk, a billiárdasztal hasz­nálati díját. Akiknek meg volt pénzük mulatni, az ivó­ban a nótájukat 4s elhúzat- hatták a cigánnyal. De a háború múltával még jobban össze kellett hoznia magát Beleznai Zol­— A skorbut, amely a múltban a hosszú tengeri utazáskor a hajósok vesze­delme volt a gyümölcsök és zöldségek, a C-vitamin hiá­nya miatt, manapság nagyon ritkán fordul elő a fejlett országokban. Mégis, a rosz- szul táplált hajdani matró­zok betegségének első tüne­tei gyakran tapasztalhatók ma is olyan embereknél, akik a táplálkozással nem jutnak elegendő C-vitaminhoz. Ezek a kezdeti tünetek ritkán ve­zetnek az igazi skorbuthoz. — Milyen tünetek a jel­lemzőek ilyenkor és mi a magyarázatuk? — Nem túl ritka olyan tü­netekkel találkozni, ame­lyek a C-vitamin-hiány kez­detére utalnak: étvágycsök­kenés, álmosság, vagy álmat­lanság. Bár mindezeket más dolgok is okozhatják. Több­lépcsős folyamat a szervezet C-vitamin-szintjének csök­kenése. Az egyes fokozatok lassanként fejlődnek át a következőbe. Gyakran ta­pasztalhatunk fokozott in­gerlékenységet, a fertőzé­sekkel szembeni csökkent el­lenállóképességet és kime­rültséget. Később a csökkent C-vitamin-bevitel a klasz- szikus skorbuttünetekhez, ínyvérzéshez, gyakori vér- aláfutáshoz, a sebek lassú gyógyulásához, pikkelyes, hámló bőrhöz vezethet. Szél­sőséges esetben halálhoz is. — Miért szenvednek ezek az emberek vitaminhiány­ban? A táplálkozásuk elég­telen, vagy nagyobb a szer­vezetük szükséglete? — Egyes emberek szerve­zetében azért alacsony a C- vitamin-szint, mert nem esz­egy-egy alkalomra, illetve a hét vagy hónap azonos napjaira a területileg illetékes szakigazga­tási szervtől kell kérni. Szüksé­ges az is, hogy a szerződéses üzlet vezetője a tulajdonos ke­reskedelmi vállalat hozzájárulá­sát is megszerezze. A tapasztalatok szerint első­sorban a zöldség- és gyümölcs- árusok, valamint a vendéglátók élnek a kitglepüléses árusítás le­hetőségével. Az ellenőrzések so­rán azonban az is nyilvánvaló­vá vált, hogy nagyon sok eset­ben nem tudják igazolni az áru­tánnak, mert nagyon rom­lott a pénz; a mill.-bili. pengőről úton-útfélen úgy beszéltek, hogy egy pofa ba­gót sem ér. S a mosónőnek, hogy rendben tartsa a fe­hérneműjét, ekkor már egy­két ruhadarabot adott, mi­vel azt elcserélhette tejért, zsírért, krumpliért. Mert ha valakinek mégis pengővel akart fizetni, az úgy nézett rá, mintha idegen bolygóról jött vblna a földre. Meg is lepődött aztán Be­leznai Zoltán, amikor negy­venhatban, augusztus húsza­dika után forintban kapta a fizetését, mégpedig ötszázat egy hónapra. Bár fantaszti­kusnak tűnt előtte még ak­kor is, amikor már marká­ban tartotta a ropogós bank­jegyeket, mert előzőleg olyan hírek keltek szárnyra, hogy nyugati kölcsön nélkül a kormány képtelen új pénzt kibocsátani. De a jókora ko­sár, melyet a mosónője tíz forintért telivásárolt neki a piacon, bizonyságot szolgál­tatott. Csak aztán, mintha a sors gúnyt űzött volna belőle, a közjegyző értesítette, hogy a nagybátyja elhunyt, s a bá­nyarészvényeinek ő az egye­düli örököse, mivel más le­származottja nincs. S aztán, hogy az örökségről szóló ok­mányt kézhez kapta, nem­soká államosították a bá­nyákat. ö pedig, széttárva a kezét, egykedvűen idézte, kollégái előtt a latin mon­dást: „Tempora mutantur et nos mutamur in illis.” Csak­hogy a kollégái, a mondás második felét kétkedve fő­nek elég vitamindús táplá­lékot, például déligyümöl­csöt, zöldpaprikát, petre­zselymet, brokkolit, epret. Ebbe a csoportba tartoznak a drasztikus, vagy divatos fogyókúrákat követők, eset­leg azok, akik nem engedhe­tik meg maguknak a gyü­mölcsvásárlást, vagy a kró­nikus alkoholisták, és azok az idős emberek, akik hosz- szú időn át vannak kórház­ban, valamilyen otthonban. Az ő veszélyeztetettségük oka, hogy csökken a C-vita- min-tartalom az ételek hosszú tárolásakor, vagy túl- főzésekor. A nem jól illesz­kedő műfogsor nehezíti a rágást, a gyomor- és bélpa- n^szok gátolják a vitamin felszívódását. Okozhat kis­mértékű C-vitamin-hiányt a magasabb szükséglet is, pél­dául a dohányosok, a terhes és szoptatós anyák (különö­sen ha még dohányoznak, vagy alkoholt is fogyaszta­nak) esetében és azoknál az embereknél, akik bizonyos gyógyszereket, vagy fogam­zásgátlókat szednek. — Hogyan előzhető meg a hiány, mit tanácsolunk? — A jó egészség feltételé­nek az egyéni különbségei olyan nagyok, hogy lehetet­len megmondani kinek mennyi C-vitaminra van szüksége. A tudósok kiszá­mították, hogy a szervezet optimális C-vitamin-szintjé­nek eléréséhez napi 2-3 po­hár friss narancslé (vagy az ennek megfelelő kb 100 mil­ligramm C-vitamin) elfo­gyasztására van szükség. — Köszönjük a beszélge­tést. Bede Zsóka sított termékek származását. Ezért a Belkereskedelmi Minisz­térium ismételten felhívta a ma­gánkereskedők és a szerződéses üzletvezetők figyelmét, hogy a telephelyen — az állandó üzle­ten — kívül is csak beszerzési bizonylattal, illetve az ennek alapján kiállított kísérőjegyzék­kel, szállítólevéllel igazolt ter­mékeket árusíthatnak. Az okmá­nyoknak tartalmazniuk kell a szállító nevét és címét, az áru megnevezését, minőségét, vala­mint azt a mennyiséget, ame­lyet a kitelepülésre szállítottak. gadták, hogy az idők válto­zásával ő is változott. Ügy okoskodtak, hogy a szénbá­nya — nem szatócsbolt! S aztán azt suttogták, hogy akkor most már, akár a bányabáró, Ullmann is le­hetne tisztviselő a városhá­zán. A suttogás eljutott a pol­gármester fülébe, s felvil­lant benne: „Csakugyan! Hiszen, akinek a vagyona beleesett az államosításba, az aligha töri magát a né­pért”. És kimondta a szen­tenciát, hogy Beleznai Zol­tántól meg kell szabadítani a tisztviselő kart. De má­sutt sem tölthet be tisztsé­get. Bár Beleznai Zoltán buz­gón keresett aztán új ál­lást, de sehol sem álltak ve­le szívesen szóba. ímmel- ámmal fogadták a földmű­vesszövetkezetben is. Csak hát fölvásárlóra nagy szük- / ségük volt, mert nemigen vállalkozott annak senki sem, mivel könnyen a fejé­hez vágták a parasztok, ami­kor mázsálta a csirkét, li­bát, pulykát, kacsát vagy valamilyen terményt, hogy csal! S a polgármester ful­dokolva kacagott bele a kagylóba, amikor a szövet­kezet elnöke telefonon szólt neki, mi is a szándéka Be­leznai Zoltánnal, és alig tudta kimondani, hogy ak­kor most már igazán idéz­heti a latin mondás első felét: Tempora mutantur. A második felét meg úgyis hiába erőlteti, nem rá szab­ták. 1 Bevallom, alaposan meg­lepett, amikor a megye ál­talános és középiskoláit jár­va az intézmények vezetői elégedett hangon szóltak az eddig lezajlott felvételikről. (Mert a hagyomány eddig nem egészen ez volt.) Az általános iskolákban szinte egyöntetű volt a vélemény: idén jóval megalapozottab­ban folyt a végzősök pálya- irányítása. Ők éppen ezért a nyolcadikosok reális — a lehetőségeket, a gyerekek képességét összhangba hozó beiskolázásában látják a si­keresebb rajtot. A középis­kolák pedig... de ebben már nehezebb általánosíta­ni. A középiskolákba jutás ugyanis településenként, körzetenként más és más. A kistelepüléseken a legjob­bak — különösen Mezőko- vácsháza térségében — Csongrád megye legjobb gimnáziumaiba, szakközép- iskoláiba nyertek felvételt, a kis iskolák nem is olyan kicsi büszkeségére. De jó néhányan bejutottak a pa­tinás orosházi gimnáziumba, a kevésbé eredményesek pe­dig a környező gimnáziu­mokba, szakközépiskolákba. És itt van az az előny, amire a megyeszékhelyen kívül lakó nyolcadikosok bizton számíthatnak: még a gimnáziumokba is be le­het kerülni hármasokkal, uram bocsá, még elégséges osztályzatokkal is, ami a Bé­késcsabán élő kisdiákoknál már évek óta lehetetlen. Erre, legalábbis, aki ismeri a gimnáziumi követelménye­ket, azt mondhatja: szeren­cse, hogy így van. Anélkül, hogy vitatkoznék ezzel az állásponttal, az idősebb pe­dagógusok számolhatnának be arról, hogy bizony sok a későn érő gyerek, aki csak a középiskolában mutatja meg oroszlánkörmeit. (Pél­daként neves személyiségek százaif hozhatnánk fel.) Ám hogy az örömhírek­nél maradjunk... A megyei beiskolázású, a megyeszék­helyen található középisko­lákban is megnyugtatóan alakult a helyzet. A Kemény ELVESZETT: H Békés megyei Élelmiszer Kisker. Vállalat; Élelmiszer-háztartási Áruk Üzlete 5600 Békéscsaba, Szőlő u. 14. Szerződéses üzletvezető: KELLE MIHÁLY feliratú bélyegző. Használata április 14-től érvénytelen. Gábor Szakközépiskolában, bár kétszeres volt a túlje­lentkezés, mégsem volt fel­vételi vizsga, amit az új oktatási törvény törölt el. (Ennek a helyességéről per­sze — néhány kivételes eset ismeretében — lehetne vi­tatkozni, mert ugye kitűnő és kitűnő tudása között is nagy különbség lehet, * de idén legalább nem csengtek annyit a telefonok.) A Ke­reskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző Is­kolában viszont annál több reklamáló akadt, ugyanis az előbb említett törvény a gyakorlatot biztosító kisipa­ros mellett a személyre szó­ló döntés jogát megadta a szövetkezeteknek is. így vi­szont előfordult, hogy ugyanarra a szakmára a jó­val gyengébb tanulmányi eredményű gyereket kellett felvenni, míg a „háttéripar” nélkül, de több tudással pá­lyázót az iskola kénytelen volt elutasítani. Ez a hely­zet ebben az iskolában, ahol az 560 jelentkezőből csak 330-at fogadhattak, bizony, komoly feszültséget okozott. A népszerűségét évtizedek óta őrző békéscsabai köz- gazdasági és kereskedelmi szakközépiskola néhány sza­kon — éppen a gyerekek ér­dekében — idén is vállalta a felvételiztetést. Az arra érdemesek — az általános iskolák egy részének tanul­sága szerint — azonban be­jutottak. Az egészségügyi szakközépiskolába az idén kevesebb volt a jelentkező. De csak az egészségügyi szakközépiskolai osztályba. Mert a gimnáziumba annál többen. Szerencsére, a fe­szültségeket a városi tanács időben vezette le egy újabb gimnáziumi osztály indítá­sával. Ügyanis eddig ötve- nen jelentkeztek, s a felvé­teli időszak még nem zárult le. A Rózsa Ferenc Gimná­ziumban is reálisnak tar­tották a jelentkezők igénye­it. így a 215 jelentkezőből mindössze 45 tanulót utasí­tottak el, illetve továbbítot­ták jelentkezési papírját a második helyen megjelölt is­kolába. Beiskolázási körképünk természetesén nem lehet tel­jes. Egyrészt mert a szak­munkásképző iskolákban még folynak a felvételik, másrészt pedig minden is­kolát felsorolni: hosszú lis­ta lenne. Annyit azért sike­rült megállapítani, hogy az Jdei helyzetkép még meg­nyugtató. Mert a képessé­geiknek, körülményeiknek megfelelően dolgozó Biákok bejuthattak választott isko­lájukba. Többnyire. Azért minden család nem lehet elégedett. Vannak, akik többet, jobbat szerettek volna gyermeküknek. S e rövidke körkép végén hadd szóljak róluk is, és azokhoz is, akiknek gyerekétől még igen messze van a pályavá­lasztás. A rohanó hétköznapokban gyakran elfelejtkezünk a tá­voli jövőről, s így atfól is, hogy következetesen kísér­jük figyelemmel gyermeke­ink teljesítményét. Nem mindenki lángelme, vagy ki­tűnő kézügyességgel megál­dott. Nos, éppen ezekkel a gyerekekkel kell nagyobb törődéssel, gondoskodással foglalkozni. Az iskolában és otthon egyaránt. Mert fi­gyelünk a magasan kiug­ró tehetségekre (sajnos, rá­juk sem mindenütt), a na­gyon lemaradókra, de az úgynevezett középmezőny­re, akivel nincsenek napi gondok, már kevésbé. Pedig ők is lehetnek valamiben kiválók, átlag fölöttit nyúj­tók. Csak éppen észre kel­lene venni. Hogy a tovább­tanulásban nekik a legne­hezebb? Az a mai iskola- rendszer hibája is. De leg­alább otthon, a családi fé­szekben figyeljünk rájuk, gondozzuk bennük a kibuk­kanó többet, másságot. Pró­báljuk tehát megismerni őket. S akkor — az első nagy vízválasztónál, a kö­zépiskolai felvételinél — ta­lán kevesebb csalódás éri őket. Szívesen idézek végezetül a Békéscsabai 9-es Számú Általános Iskola igazgatónő­jének a gondolataiból. Mi­kor a pályaválasztásról be­szélgettünk, azt mondta: na­gyon sok múlik az iskola, a pedagógus és a szülő kap­csolatán. Csak harmonikus együttműködésükből szület­het reális, a gyereket szol­gáló pályaválasztás. S azt már utólag súgom meg: eb­ben az iskolában az igaz­gató körömszakadtáig har­col minden tehetséges gye­rekért. Fellebbezést ír, ér­deklődik sorsuk, lehetősége­ik iránt. És sikertelen felvé­teli esetén keresi, kutatja a gyereknek legjobban meg­felelő lehetőséget kollégái­val együtt. Valahogy így kellene. S az idei év azt mutatja, most többnyire így is tör­tént. Jó volt erről beszámol­ni... B. Sajti Emese üz áru származását a standokon is igazolni kell

Next

/
Thumbnails
Contents