Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-24 / 96. szám
NÉPÚJSÁG Ji987;_^prllis_24;!^éntek Faluból a városba... Utazik a munkaerő A hajnali párát hasítja a döcögő, dülöngélő személyvonat. A másodosztályú vagonok utasai azonos munkahelyek szerint verődnek közösségekké. Előkerül a laposüveg is a kabátzsebből. Vannak, akik a kártyát csapkodják a tenyérnyi asztallapra. Az adu nagyot csattan, ilyenkor az ölbe tett kézzel szunyókálók felriadnak egy pillanatra, majd visszazökkennek megszakított álmukba. A kocsi végében karikás szemű iskolás legények snóbliznak filléres alapon, mellettük süldő lányok vihogva mesélik egymásnak a tegnap esti diszkó fontosabb eseményeit. A túloldalon az ablaknál fiatal hölgy iskolai füzetcsomóval bíbelődik. ez:::: .........:.:.zz_____ R áérősen, nagyokat késve gurul a „fekete vonat”. Megy a falu a város felé ... — Én már tizedik éve zötykölődök a „fapadoson” — száll ki az ultipartiból az egyik munkás. — Állandóan reggel hatra járok, a vonat négy óra húszkor indul, így aztán fél négy előtt kiugrók az asszony mellől. Megetetem a jószágokat, lefür- dök, fölöltözök és irány az állomás. Kettőig tart a munkaidő, bevásárolok, mert a feleségem a gyerekeket hoz- za-viszi a bölcsődébe, óvodába, nem ér rá, aztán rohanok a vasútra és ha elérem a kettőharmincast, akkor azzal, ha nem, akkor a négynegyvennyolcassal megyek haza. Otthon aztán vár a jószág, a kert, így mire nyolc után ágyba huppanok, már a tévéhez sincs kedvem. Pedig színest vettünk tavaly... A társak türelmetlenek. Beszélgetőpartnerem hiányzik a partihoz. — Nincs egy kis fölös aprója? — nyújt elém egy ötvenest. — Az előbb rossz volt a lap járás, de hátha maga szerencsét hozott... — A statisztika azt a személyt nevezi ingázónak, aki a lakóhelyét jelentő köz- igazgatási egységből más közigazgatási egységbe jár rendszeresen dolgozni — tájékoztat dr. Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal foglalkoztatáspolitikai és területi főosztályának vezetője. — Jelenleg az ország aktív keresőinek 20 százaléka ingázó, ez több mint 1 millió embert jelent. Ebből 300 ezer dolgozó heti, azaz távolsági ingázó. Hétszázezren pedig bejáró dolgozók. Ez a szám jelenleg stagnál, s úgy tűnik, hogy a következő években nem növekszik számottevően, de várhatóan nem is csökken. A fejlődés velejárója az ingázás, hisz ez a fajta munkaerőmozgás bizonyíthatóan az iparilag fejlett országokra jellemző. Nálunk hagyománya van már az ingázásnak, én nem tartom tehát társadalmilag káros jelenségnek. Nem mutatható ki az ingázó családoknál a válások nagyobb aránya, még az alkoholizmus sem. Véleményem szerint az ezekre irányuló kutatások nem többek holmi „szociológiai émelygésnél”... („Az egyik Pest megyei járásban egy " éven át figyelték a bejárók és nem bejárók baleseteit, így a vizsgálat megbízható adatokkal mutatta ki a bejárók magasabb arányú megbetegedéseit. Az okok megoszlottak az üzemi munkához való adaptáció nehézségei, az utazási körülmények, a házi, ház körüli agrárjellegű tevékenységek túl- hajtása és a deviáns magatartások — alkoholizálás, kriminális viselkedés — között” — olvasom egy 1972- ben készült tanulmányban.) Az elmúlt 15 évben országosan, így Békés megyében is jelentősen növekedett a napi ingázók száma. Magyarországon a ’70-es évek elején az aktív keresők 19,6 százaléka, azaz minden ötödik dolgozó ingázott. Tíz évvel később ez az arány már 24 százalékra nőtt. Pontosabban ezekben az években mintegy 1 millió 200 ezer ember utazott naponta busszal, vonattal stb. munkahelyére, s onnan vissza az otthonába. Békés megyében 1970-ben az aktív keresők 13,9 százaléka, 1980-ban már 17,6 százaléka járt el lakóhelyéről más településre dolgozni. Azaz 1980-ban a megye mintegy 200 ezer dolgozójából több mint 35 ezren igazították órájukat a vonat, vagy az autóbusz menetrendjéhez. A megyén belül ingázóknak több mint 80 százaléka községi lakos. A hajnali vonat Békéscsabára tart. A kártyásoktól távolabb egy fiatalember a fejét-kabátja mögé bujtatva bóbiskol. Ót már látszólag nem zavarja a kártyások hangos licitálása, sem a süldőlányok éles visongása. — Négy éve hagytam ott az otthoni munkahelyemet — dörgöli ki szeméből az álmot. — A fizetés kevés volt, noha a munkámat szerettem, de ez kevés volt a boldogsághoz. Tulajdonképpen ez sem különb a réginél, csak a pénz több. Az építőipar az mindenütt egyforma. Egyébként fiatal házas vagyok, van egy 65 négyzetméteres lakásunk, kertünk a Körösparton, minek költöznénk hát be a városba. Kényelmesebb falun élni, csak hát a vonatozás a szabad időből vesz el. Így aztán szórakozásra, mozira nemigen marad idő. Hazafelé a haverokkal „belökünk” egy sört, de azt is kutyafuttában, mert különösen ilyenkor sok a dolog a kertben... Már megint késik a vonat! — néz az órájára, elnézést kér és visszabújik a kabát mögé. A Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalat hirdetése női segéd- és betanított munkaerőt keres. „A vállalat a vidéki dolgozók részére utazási költségtérítést biztosít. Az alábbi útvonalakon munkásszállító autóbuszok szállítják be a dolgozókat: Körösújfalu—Vésztő— Bélmegyer—Tarhos. Csökmő —Szeghalom—Körösladány —Köröstarcsa—Mezőbe- rény .. — olvasható az újságban. — Mintegy 100 emberre lenne még szükségünk — mondja Ulbert István, a vállalat igazgatója. — Dolgozóink 40 százaléka — csaknem 750-en — bejáró, ingázó. Az utaztatást 9 saját autóbusszal, s emellett bérelt Volán-járatokkal végezzük. Mi, kérem, abból élünk, hogy sok településen nincs elegendő munkalehetőség. Az egyik járatunk még Hajdú-Biharból is hoz dolgozókat, akik, ha az első műszakba jönnek, hajnal 3-kor bújnak ki az ágyból, hogy a 6 órás kezdésre beérjenek. Hogy mibe kerül ez a cégnek?! A munkásszállításra fordított összeg — az ingázóknak nyújtott helybe- ni vagy környékbeli lakás- vásárlási, illetve építési segéllyel együtt — évi 10 millió forint körül van ... Gondunk inkább a faluról jövő új munkaerővel van. Kell 2-3 hónap, mire a modern gépek kezelését megtanulják, s megszokják az ipari követelményeket, technológiát. (Van persze más példa is. A békéscsabai Patex Vállalat Vésztőn a napokban adta át új szövödéjét, s ezzel 130 helybélinek tudnak munkát adni. A piros motorvonaton egy jólöltözött, festett körmű hölgy rágja a toll végét, ölében nyitott füzethalmaz. Negyedikes fogalmazásokat javít. Tavaly végezte a tanítóképzőt, megszokta „a városi létet”, s ezért most bejáró. — Jobban felszereltek a városi iskolák, valamivel a fizetés is magasabb, meg hát — de ezt nem fontos megírni — a férjhezmenés esélyei is jobbak. Az ember utazik, ismerkedik, városi levegőt szív — tudja hogy van az. Ügy tervezem, egy- . két éven belül beköltözöl^ hacsak a fehér paripán ét-? kező királyfi máshová nem szólít majd — mondja nevetve, s jókora piros kettest kanyarít az iskolai fogalmazás aljára. — Békés megyében nincs igazi „fekete vonat” — állítja Valkó Pál, a MÁV Szegedi Igazgatóságának békéscsabai üzemfőnöke. —A naponta munkába járókat mi hivatásforgalomban utazóknak nevezzük. Ebből a szempontból a három legjelentősebb végállomás Békéscsaba, Orosháza és Gyifla. A hivatásforgalomban közlekedő vonatok menetrendjét az illetékes tanácsokkal egyeztetjük, hogy az érkezési, indulási idő alkalmazkodjék az üzemek munkakezdéséhez, illetve a munkaidő végéhez. Intézkedtünk, hogy ezek a vonatok időben érkezzenek a célállomásra, ezzel is a munkaidőalap védelmét kívánjuk szolgálni. — A munkahelyeikre igyekvő utasok mégis gyakran panaszkodnak, hogy késnek a vonatok. — Előfordul néha, hiszen a vonatok rangsorában elsőbbséget kapnak a külföldi és belföldi expresszek, de utánuk közvetlenül a hivatásforgalmat bonyolító vonatok következnek. S ha az előbbiek késnek, akkor a vonatsűrűség és az egy-vá- gánypár miatt késnek a személyvonatok is. — Ad-e a MÁV igazolást a dolgozóknak, ha a vonatok késése miatt esetleg nem érnek be időben a munkahelyükre? — Igen, van ugyan e célra formanyomtatványunk, de ezzel többnyire visszaéltek a dolgozók. Kértek igazolást, aztán elcsavarogták az időt, mondván hogy ké- setlr a vonat. így aztán, ha valami probléma van, akkor telefonon adunk igazolást a vállalatnak, ha az kéri. Egyébként a csabai állomáson már jó néhány éve működik a bejárók klubja, azaz egy kultúrváróterem, amellyel az ingázó dolgozók kulturált várakozását kívánjuk szolgálni. Ezt feltétlen nézze meg ... ! Megnéztem. Hát mit mondjak, a pályaudvari restiben inkább nyüzsögtek a szomjas torkú hivatásforgalomban közlekedők, mint a bejárók klubjában. Erről jut eszembe: olvastam valahol, hogy Angliában kísérletképpen az ingázó vonatokon „népművelési kocsikat közlekedtettek. Az utas érdeklődési körének megfelelően szállhatott olyan kocsiba, ahol ismeretterjesztő előadást hallgathatott, filmet nézhetett, esetleg zenei élményekre vadászhatott. A kísérlet kudarcot vallott, mondván, az igények nem találkoztak a lehetőségekkel ... Délután fél 5. A peron padjain asszonyok és lányok süttetik az arcukat a langyos tavaszi napfényben. — Én a férjemmel járok dolgozni — csinál helyet maga mellett az egyik fiatalasszony. — Itt van már ő is, csak átment a restibe egy sörre. Tudja, megszomjazik az ember — védi az uráti — Várjuk a Lököshá- záról jövő személyt, azzal megyünk haza. — Mondja, nem fárasztó egy nőnek a mindennapos utazás? — Mindent meg lehet szokni, de egy-két éven belül otthon keresek valami munkát, mert így jut idő majd a gyerekekre, a ház körüli munkára. A hangosbemondó szakítja félbe beszélgetésünket: „Személyvonat érkezik a harmadik vágányra Lökös- háza felől és 16 óra 48 perckor tovább indul Murony, Mezőberény, Csárdaszállás, Gyomaendrőd, Budapest Keleti pályaudvarra.” • Megjön a férj, a házaspár felszede- lőzködik és felkapaszkodik a vonatra. Az állomás kiürül, a vonatok elindulnak. Az ingázók rázatják testüket, lelkűket. Holnap hajnalban újra csörög a vekker ... Égető szükség van a gazdaság termékszerkezeti megújítására. Az ezzel járó kellemetlen jelenségekre — átképzés, átcsoportosítás, esetleg elbocsátás — számítani kell Békés megyében is. Bár a Viharsarok nem büszkélkedhet igazi nagyiparral, itt inkább országos nagyvállalatok telephelyei, gyáregységei' működnek, ám egy-egy cég felszámolása, vagy veszteséges gazdálkodása esetén ezektől szabadul meg először. A mezőgazdaság munkaerőigénye is véges. Nem várható, hogy az esetlegesen így felszabaduló munkásokat felszippantja majd. Amellett, hogy a megyét évente 2 ezer aktív kereső hagyja el és a fiatalok java része sem itt akar megöregedni, gondolnunk kell az ésszerű munkaerő-mozgatásra és az itt élő, dolgozó, ingázó emberekre is. Hornok Ernő Dz Orosházi Baromfifel dóig ózó Vállalat felvételre keres:- gépkocsivezetőket (0—E kategória)- gépjármüszerelő szakmunkásokat — női segédmunkásokat — lakatosokat Érdeklődni: részletes felvilágosítás iránt a vállalat igazgatási és munkaügyi osztályán lehet. Orosháza, Október 6. u. 8. Telefon: 46/125-ös mellék. i Orosháza ÍS3 flz Orosházi Kazép újdonságai Három célt állított maga elé az Orosházi Kazép Ipari Szövetkezet. Első helyen a műszaki fejlesztés tovább- fokozását, a termékszerkezet korszerűsítésére, a munkavégzés eszközfeltételeinek javítását további gépesítéssel, automatizálással, és a szövetkezet vállalkozásának, piacpolitikájának további racionalizálását. Kérdés, hogy ebben a viszonylag nehéz gazdasági helyzetben hogyan tudtak megfelelni a maguk elé állított nem is alacsony követelményeknek? Surányi Andrással, a szövetkezet elnökével beszélgetünk ezekről a nem is kis horderejű feladatokról, s azokról az eredményekről, melyek munkájukat jellemezték, végig kísérték. A cím? szerint újdonságokat ígértünk olvasóinknak, ezért arra kérem Surányi Andrást, hogy elsősorban ezeket tárja fel, ezekről beszéljen, adjon tájékoztatást. — A kazángyártás során egy speciális igény kielégítésére vállalkozhattunk. A bitumen-feldolgozással foglalkozó ipari üzemek azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy víz helyett temoolaj- jal, mint hőátadó közeggel üzemelő kazánokat is gyártsunk. Ezeket eddig importból szerezték be. Megoldottuk a kérést, s olyan kazánokat gyártottunk, melyek a külföldiekkel állják a versenyt és dollár helyett forintért szerezhetők be. A másik újításunk az erőművek közelében az éjszakai meddőáramok kihasználására irányult. Olyan elektromos kazánokat fejlesztettünk ki, egy egész kazáncsaládot, melyet külföldi vásárlóinknak bemutattunk. A termékbemutató után nyomban hét kazánra rendelést is kaptunk. Technikai újdonságnak számít ez a termékünk, melyet egy svájci mérnökirodával közösen fejlesztettünk ki. Ez a kazántípus a fát és az ipari hulladékanyagot hasznosítja úgy, hogy előzőleg elgázosítja, a gázt elégeti, s így nyer hőenergiát. Az elmúlt időszakban 36 ilyen kazánt gyártottunk és szállítottunk Svájcba. Ebben az évben 45 kazán gyártására kapjunk megbízást. Ez a svájci üzlet az elmúlt 40 évben az első olyan, amikor az igényes külföldnek Magyarország szállít kazánokat. Ezzel a sok kazánújdonsággal magyarázható, hogy az Orosházi Kazép Ipari Szövetkezetben 1986-ban nem csökkent a kazángyártási tevékenység, sőt némileg fejlődött is, hiszen az előállított 441 berendezés 11 százalékkal nagyobb teljesítményt jelent, mint a korábbi évben. Újdonságnak számít, hiszen 1986-ban indították a Kazép tartályprogramot, melynek az a lényege, hogy egy kiváló hazai szabadalom megvalósítását jelenti. Üj terméknek számít a füstgázhasznosító kazán gyártása is. A csehszlovák üvegipari rekonstrukció során számítunk jelentősebb exportra. A kőbányai erőműhöz és Egyiptomba szállítottunk különböző pillangószelepeket. De újdonság az is, hogy hű- . tőházi vasszerkezeteket is gyártunk. Tavaly 12 hűtőházi vasszerkezetet exportáltunk. Fazekas korongozó gépeinket nyugatnémet piacon is értékesítik. Tavaly ötmillió forint értékű ilyen berendezést adtak el a nyugatnémeteknek márkáért. Megpályázták az Algériában meghirdetett két vágóhíd komplett kazánházainak szerelését. Versenytárgyaláson futottak az igen jó nevű nyugat-európai cégekkel, végül a leghatékonyabb ajánlattal az orosháziak nyertek. A Kazép Algériában már végzett hasonló munkát, kiyáló minőségben, aminek lényegében köszönhetik az újabb megbízást. Az Orosházi Kazép jó hírét az oxidkerámia gyártása és továbbfejlesztése jelenti. összesen 60 új terméket vezettek be ebből az alapanyagból 1986-ban. A Mofém-csaptelepek világ- színvonalát Orosházán alapozták meg azzal, hogy a kerámiabetét gyártását kikísérletezték és megvalósították. Nyugaton bevizsgálták és elfogadták a műszaki megoldást, sőt nagyobb rendeléssel is felkeresték az orosháziakat. Így újabb tőkés piacra jutnak el termékeikkel. A biokerámia — foggyökér — gyártása már sínen van. így az 1979. óta tartó nagyon következetes fejlesztés célhoz ért. Most újabb fejlesztéseken dolgoznak, hallószervi „alkatrészeket” gyártanak, melyekből a klinikai kísérletek is elkezdődtek. Igen biztatóak az első eredmények. Siketek nyerték vissza a hallásukat, kerámiabetéteikkel beteg fülek, hallószervek gyógyultak meg szövődmény visszamaradása nélkül. Mindezek az eredmények fémjelzik az Orosházi Kazép Ipari Szövetkezet igen magas műszaki felkészültségét, az itt dolgozó kazánépítők, vázszerelők, hegesztők és műszakiak átlagon felüli munkáját, teljesítményét, melyet eddig hat Kiváló Szövetkezet cím őriz, s az a három BNV-díj, melyet az elmúlt években vehettek át és az oxidkerámia-szálveze- tőkért elnyert BNV-nagydíj, ahonnan tulajdonképpen számítják a biokerámia gyártásának elindítását a klinikai kísérleteket, és most már a gyógyításban történő széles körű felhasználását. Újdonságokat ígértünk olvasóinknak egy megyénk- beli ipari szövetkezetről. Ennek a 330 fő alkotta szövetkezetnek 1986-ban eny- njóre futotta erejéből, miközben 265 millió forint árbevételt teljesítettek, a korábbi évekhez viszonyítva jelentősen növelve rubel- és nem rubelelszámolású exportjukat. D. K.
