Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-03 / 79. szám
NÉPÚJSÁG 1987. április 3., péntek o Három új üzlet Füzesgyarmaton Mától jelentős új központi bevásárlási lehetőséghez jut a lakosság Füzesgyarmaton. A Szabadság tér 6. szám OTP-lakásai alatt három üzletet adnak át a vásárlóknak ma, április 3-án. Egymás szomszédságában nyílik meg az új zöldség-gyümölcs-, a tejbolt és a húsbolt. Mindhárom üzlet a Füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet fenntartásában működik. A zöldségbolt és a tejbolt eddig a tsz központi épületének földszintjén kapott helyet, a húsbolt pedig meglehetősen korszerűtlen körülmények között, egy távolabbi utcában volt. Mostantól lehetőség nyílik arra, hogy egy helyen biztosítsanak színvonalas ellátást és széles áruválasztékot. Mint Serfőző Bélától, a Vörös Csillag Mgtsz kereskedelmi és vendéglátóipari ágazatvezetőjétöl megtudtuk, a három üzlet megközelítően egymillió forint értékű árukészlettel kezdi meg tevékenységét. Nemcsak saját termékeikre rendezkednek be, hanem jó kapcsolatokat ápolnak, például a húsellátás zavartalan biztosítása érdekében, a Békéscsabai Hús- kerrel. Különösen nagy jelentőségű, hogy a tejbolt reggelizőhelyként, mint tej ivó is rendelkezésére áll a fogyasztóknak. A házias módon készülő kakaón és tejeskávén kívül, jó minőségű túrós lepényt, diós és mákos rudat, tepertős pogácsát, és más péksüteményeket lehet kapni, amelyeket a tsz konyháján készítenek el. Képünk az átadás előtti napon készült, a tejbolt áruinak kirakása közben. p. a. (Fotó: Oravszki Ferenc) Mit is hozott a Körösök vize...? aranyszonáta Legbolondosabbnak tartott hónapunk, annál is bolondosabb napján, április elsején ismét megpróbáltunk tréfával kedveskedni olvasóinknak. [Ezt kötelességünknek tartottuk, hiszen annyian várták.] A hasunkra ütöttünk, és képtelenebbnél képtelenebb ötleteket agyaltunk ki. Végül megszületett a Három aranyásó című írás. Akik elhitték A telefonunk kora reggel felcsengett és napnyugtáig abba sem hagyta. Természetesen voltak — több tucatnyian —, akik elhitték, hogy naponta 8-12 ezer forint értékű aranyat kimoshatnak a Fekete-Körös vizéből: — Halló! Kérem írjon fel a listára. — Azonnal. — Hárman lennénk, illetve négyen, ha a középiskolás fiam is kaphatna engedélyt. .. Tudja, akkor mindjárt nem 150, hanem 200 méter partszakaszunk lehetne. — Sajnos, kiskorúak nem kaphatnak. — Milyen adatok kellenek? — Minden. — Akkor mondom... (és mondja, név, anyja neve, apja neve, anyja, apja neve, apja, anyja neve, autórendszáma, oltási bizonyítvány száma stb.) ... Ennyi elég? — Talán... — De biztos, hogy a listán leszek?! — Biztosi Az isten se mossa le miár magáról. . — Nagyon szépen köszönöm, a további részleteket akkor elolvasom a Népújságban. — A viszontlá... — Nem tudná mégis elintézni, hogy a fiam is.. nagy gyerek, 16 éves, erős mint a bika... Bírná, higyje el nekem. (Szavaiból érződik, hogy valóban „könyörü- letet” vár.) — Megpróbálhatok valamit, de neqn lesz könnyű... (Sejtettem, hogy azért mégsem olyan reménytelen az ügy.) — Nem lennék hálátlan... — Majd visszatérünk rá. * * * — Halló! Kell a nevem is? — Ha a listára akar kerülni. — X. Y. vagyok. Egy gmk vezetője. Megbeszéltük, profilt váltunk, mert kiszámoltuk, hogy megérné. — Hányán lennének? — Többen, és gépesítenénk. Ügy gondolom, hogy 4-500 ezer forint induló tőkével és a már meglévő gépeinkkel, járműveinkkel nagy tételben, több száz méteres szakaszt ki tudnánk termelni. Jogi személyként talán többet is kaphatnánk, mint fejenként ötven métert. — Erre nincs felhatalmazásom. — Nézze, nem érdemes elaprózni. Technika kell, gépesítés, csak így van benne üzlet. (Próbál meggyőzni.) — Honnan tudja? — Számoltunk. Csak nagyban az igazi. — És ha belebuknak? — Kockázat nélkül nincs üzlet. Mondom is az adataimat. (És mondja.) * * * — X. Y. vagyok. Fiatal, erős. Írjon fel a listára. Kitelik a munkaidőmből, én megpróbálom. — Nem maga lenne az első! — Űristen, lekéstem!? — Nem. — Még szerencse. Annyi mindenből — üzlet — kimaradtam, mert nincs elég induló tőkém, de ebbe belevágok. Lesz, ami lesz. — És ha még sincs olyan sok arany a homokban? — Ha nincs, hát nincs, de ne is akarjon lebeszélni! Akik kételkedtek És voltak — úgy ötven- hatvanan —, akik kételkedtek és ezért felhívták a megadott számot, de hangjukon érződött, hogy csak a megerősítő igent várják. Szavaikból kicsengett a remény, a szerencse ígérete, álmaik ragyogása és mind-mind támaszt várt. — Halló! — Mondja meg, igaz, vagy nem?! (Hangja reszket, szavait belső feszültség fűti át.) — ön egy percig is szabó- dott elhinni? — Csak az elején! — mentegeti magát, és máris folytatja. — De aztán már nem! öten lennénk, munkatársak a brigádból. Belevágnánk, de több információ kellene. Otthagyni egy munkahelyet nem kis felelősség. — Ezért ne hagyják ott, tréfa volt. Akik vették a lapot A többség persze vette a lapot, a jelképesek is, és velünk együtt nevetett, kacagott. Sajnos, nincs helyünk, hogy a kétszáz körüli humoros reagálást közreadjuk, de néhányat vétek lenne kihagyni : — Kapzsi Aranka és társai nevében kérem, hogy vegyenek fel a listára. Hatan vagyunk, belevágunk. Ha kell, gyapjú fürdőruhát adunk bérbe azoknak, akik már most kiállnának mosni. — Alaszkában él a nagy- néném — legalább hat Alaszkában élő rokonra derült fény két nap alatt —, aki gyakorlott aranymosó, szeriftte megérné, ha odavezetnék a Köröst, mert ők a legkorszerűbb technikával dolgoznak. Réz Ádám és trágyahordó brigádja a sárga masszát fölcserélné sárga porra, mert az utóbbi kevésbé illatos. Az előző terméküket fölajánlotta cserébe. A Gorilla gmk az 'aranyásók testi épségét biztosítaná, többen a Körösből kifogott aranyhalat értékesítenék, volt, aki aranyhalikrát küldött be a szerkesztőségbe, voltak akik lángost, sört (Aranyhordót) árulnának a mosóknak, szitasorozatot gyártanának, kölcsönöznének, csakúgy, mint csónako- katrbárkákat, markológépet, buldózert, aranymosó gépet, centrifugát stb. Kiderült, hogy az Április 1-je szocialista brigádok a legaktívabTavaszi szakkiállítások A tavaszi nemzetközi szakkiállítások programjáról tájékoztatta csütörtökön az újságírókat Horváth János, a BNV igazgatója. Elmondta, hogy április 7- én öt nemzetközi szakkiállítás nyitja meg kapuit a kőbányai vásárvárosban: ezeken a gép- és műszer- gyártás különböző ágazatai, a műanyag- és gumiipar, a biztonságtechnika, a köny- nyűipari gépgyártók és az ipari elektronikával foglalkozó vállalatok képviseltetik magukat. A rendezvényekre 20 országból és Nyugat-Ber- linből érkeznek kiállítók. Az öt szakkiállítás közül a legjelentősebb az Agromasex- po, amely a mezőgazdasági és az élelmiszeripari gépgyártóknak ad fórumot, valamint a Hungaroplast nemzetközi műanyag- és gumiipari kiállítás. Mindkettő a Nemzetközi Vásárok Szövetségének hivatalos rendezvényei között is szerepel. Az Expo Italia kiállításon több mint 80 cég mutatja be kínálatát. A vállalatok az olasz ipar 22 szektorát képviselik, köztük a kohászatot, a textilipart, az elektronikát és a robottechnikát. A rendezvény szervezői elmondották: 20 év óta ez lesz az első önálló olasz kiállítás Magyarországon; legfontosabb célja, hogy a két ország üzletemberei jobban megismerjék egymás kínálatát. bak. Van vagy húsz belőlük, és önzetlenek, nagylelkűek. Jellemző rájuk, hogy aranyjövedelmük jelentős részét fölajánlják. (Nemzeti Színház, sportsegély, újságírók megsegítése — amit köszönettel elfogadnánk.) Nagy leletre, aranyérre sokan bukkantak. Kivétel nélkül lemondanának róla. Valaki nem elégedett meg az aranynyal, egyből a gyémántra kérdezett rá. Amikor megtudta, hogy az nincs, akkor legyintett és kijelentette, hogy pitiáner üzletekkel nem foglalkozik. És persze, voltak, akik először feliratkoztak a listára, névvel, címmel stb., majd a munkatársak, barátok viccelődése után újra telefonáltak. Például: — Halló! Y. X. vagyok. Az előbb már feliratkoztam a listára. — Gratulálok, de kétszer nem lehet. — Nem is azért hívtam. Azóta rajtam röhög mindenki. Jól beugrattak, húzzon ki a papírról, mert ha megjelenik a nevem, egy évig nem lesz nyugtom. És volt, aki valutáért kibérelte volna az egész Köröst, egy-két esetben külföldre szakadt hazánk fia alakított volna részvénytársaságot stb. És végül volt: Laci bácsi Laci bácsi, aki bebizonyította, hogy az ördögöt nem szabad a falra festeni. Felhívott bennünket, hogy tavaly nyáron a Kettős-Körösön ő megpróbálkozott az aranymosással, miután a tévében megnézte a dunai aranymosókról szóló filmet. És lön csoda, aranyat talált. Neki valóban engedély kellene. Mit mondjak, nem igen akartunk hinni a fülünknek. Kértük, hogy hozza be a szerkesztőségünkbe a zsákmányát. Egyik barátjával beküldötte az általa kimosott rögöket, fémszemcséket. Mi tagadás, ezek valóban aranyos fényben csillogtak. Mintát vittünk belőle az egyik szakértőnek, aki megvizsgálta a behozott fémegyveleget, és kijelentette, hogy véleménye szerint tartalmaz aranyat a minta. Ja, kérem, az életben minden előfordulhat, miért pont a Körösökben ne... Lovász Sándor Szondázás M egsértődött és kikérte magának az ilyenfajta eljárást az egyik nagyvárosunk puritánságáról híres vállalati igazgatója, amikor a munkavédelmi felügyelők az orra alá dugták az alkoholtesztert — olvasom az országos napi- és hetilapokban. Arról is hírt adnak ezek a tudósítások, hogy némely vezető tekintélyrombolónak tartja, ha bele kell fújnia a szondába, vagy a szakemberek netán megnézik a bárszekrényét. Persze, lehet igazuk is, mert nem mindegy, hogy miként viselkednek, milyen stílusban társalognak az ellenőrök. Extrém esetek lehetnek, de mindez nem kérdőjelezheti meg az akció fontosságát, időszerűségét. Ugyanis aligha véletlen, hogy szigorú rendelkezéseket kellett hozni az alkoholizmus visszaszorítására, a munkaidőben való ivászat megfékezésére. És valljuk be férfiasán: a poharazgatásban nemegyszer a vezetők jártak az élen, ugyanakkor naivság lenne azt állítani: most már minden rendben van. Azt a kifogást is jogosnak tartom, hogy miért csak a kőművest, a hegesztőt, a targoncást és a traktorost szondáztatják általában, hiszen szinte mindenki tud példát mondani arra: munkaidőben italozott a művezető, a könyvelő, az osztályvezető. Alkalmam volt az utóbbi időben néhányszor elkísérni ellenőrző körútjukra a felügyelőket. Legutóbb ez év januárjában ismerkedhettem meg közelebbről ezzel a nem éppen népszerű munkával. Én lepődtem meg a legjobban, amikor egyetlen esettől eltekintve mindenki szó nélkül, mondhatni kedélyeskedve eleget tett a felszólításnak. Pedig volt közöttük vállalati igazgató, téeszelnök, gazdasági igazgatóhelyettes, jogász, személyzeti vezető. Elismerem: mindez véletlen is lehet. A március 18—19-i újabb vizsgálat azonban igazolta: a munkahelyeken komolyan vették a rendelkezéseket, az ellenőrzéseket. Megyénkben a Sándor-, József-napi szondázáskor 49 vállalati, intézményi felső vezetőt, 273 középvezetőt és 2528 beosztott dolgozót ellenőriztek. Figyelemre méltó, hogy az első két kategóriába tartozók közül senki nem fogyasztott szeszes italt, míg az utóbbiaknál 9-en ittasan álltak munkába, ezek közül hat ember veszélyes munkaterületen dolgo- 1 zott. A számok viszont nem szabad hogy megtévesszenek bennünket. A megyei munkavédelmi és munkaügyi felügyelőség adatai szerint az 1986-ban bekövetkezett 17 halálos üzemi baleset közül hátszor játszott szerepet az alkohol. Az esetek megdöbbentőek és szomorúak. Fiatal, családos emberek estek áldozatául e káros szenvedélynek, de az emberélet egyébként is drága, főleg akkor, ha értelmetlenül szakad meg. Mit lehet arra mondani, hogy az Okányi Haladás Tsz éjjeliőre egy februári napon részegen az árokba borult és megfagyott. Vagy a 48 esztendős kö- rösladányi vadászmester, aki a vállalati célra használt saját személygépkocsit ittasan a fának vezette. Szörnyethalt. A vérében 2,91 (!) ezrelék alkoholt találtak. Ital hatása alatt borult az árokba és életét vesztette a Szarvasi Állami Tangazdaság traktorosa, néhány féldeci elfogyasztása után érte halálos áramütés a Kondorosi Egyesült Tsz kőműves csoportvezetőjét. Élt: 30 évet! A sort lehetne folytatni. Sajnos. Mindez figyelmeztető kell, hogy legyen mindannyiunknak. Kár lenne hangulatot kelteni a felügyelőség, az ellenőrök iránt, akik jó szándékkal veszik kezükbe az alkoholtesztert, a szondát. Tudomásul szükséges ezt venni akkor is, ha tudjuk: a kampányokat senki sem szereti igazán és a felügyelők nem vállalhatják át a munkahelyi vezetők feladatát az italozás elleni küzdelemben, a munkafegyelem megszilárdításáért folyó harcban. A napi, folyamatos, korrekt ellenőrzés minden vállalatvezető érdeke és kötelessége. Seres Sándor Magyar műszerfalak Maruti gépkocsiért A Ladák, a Polski Fiatok és a Zastavák után ezentúl a japán Suzuki licenc alapján, Indiában előállított Maruti márkájú kiskocsikhoz is gyárt műszerfalakat az MMG Automatika Művek. A kooperációs megállapodást, amelynek alapján a magyar részegységekért kész gépkocsikat kapunk a következő öt évben, a napokban írták alá az indiai fővárosban. Az MMG Automatika Művekben — mint arról az MTI munkatársát tájékoztatták — már hónapok óta készülnek a Maruti gépkocsiműszerfalak sorozatgyártására. A véglegesnek tekinthető műszaki terveket februárban fogadták el a megrendelők. A korszerű, saját fejlesztésű, formatervezett, rendkívül pontos és alacsony zajszintű műszerfalakat az MMG budapesti gyárában készítik majd, s a kecskeméti üzemben szerelik ösz- sze. Jelenleg a gyártáshoz szükséges szerszámok kialakításán dolgoznak. Rövidesen — hitelből — új gépsorokat vesznek, illetve helyeznek üzembe a szereidében. Az első vizsgálati mintáknak szeptemberre kell elkészülniük, az első nagyobb tételeket pedig a jövő év elején indítják útnak. A tervek szerint évente 80 ezer komplett műszerfalat állítanak elő a gyárban az indiai partner megrendelésére. Az MMG-ben az új műszerfalak gyártásával jelentős generációváltásra kerül sor ebben a termékcsaládban. Ez a típus ugyanis már a kilencvenes évek követelményeinek is megfelel, míg a jelenlegiek a hetvenes években kidolgozott előírások alapján készülnek. Ily módon lehetőség nyílik arra is, hogy a későbbiekben ilyen új típusú műszerfalakat szállítsanak a szocialista országokba, és esetleg más tőkés cégeknek is. A műszerfalakért — a szerződés szerint — valószínűleg már az idén ötszáz Maruti, 800 köbcentiméteres kiskocsi érkezik Magyarországra. A következő években ez a mennyiség megkétszereződhet. Az indiai autógyárban, amelyet a Suzuki három évvel ezelőtt telepített Üj-Del- hi- környékére, az idén 120 ezer jármű gördül le a futószalagokról, mégpedig négyféle gépkocsi- és egy mikro- busztípusa. Az alkatrészek 30—40 százalékát még a japánok biztosítják. A rendkívül fürge, négysebességes kisautók alig szennyezik a levegőt, s fogyasztásuk 100 kilométerenként 4—4,5 liter.
