Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-21 / 93. szám
NÉPÚJSÁG Uj élelmiszeripari termék: a szójapehely A burgonyapehely mellett mostantól új terméket, igen tápláló, nagy fehérjetartalmú és növényi zsiradékot tartalmazó szójapelyhet is gyártanak a Szentlőrinci Állami Gazdaság vajszlói feldolgozó üzemében. A szójapelyhet elsősorban a húsipar, az édesipar, a konzerv- és a sütőipar alkalmazza, de már bevonult a konyhákba is, ahol közvetlenül felhasználják húsételek, levesek, főzelékek, tészták és krémek dúsítására, összeállítottak egy receptkönyvet is, amelyben a szójapehely konyhai alkalmazásának negyvenféle módját ismertetik. A hazai szójapehely a Szentlőrinci Állami Gazdaságban és a fehérjetechnológiai tudományos termelési egyesülésnél dolgozó szakemberek közös kutató-fejlesztő munkájának „gyümölcse”. Alapanyaga az itthon — zömmel Baranyában — termett kiváló minőségű szójabab, ebből készül a halványsárga színű, semleges ízű, kellemes illatú pehely. Ugyanazokon a gépsorokon dolgozzák fel a szóját, amelyeket eredetileg a burgonyapehely termelésére állítottak üzembe, tehát pótlólagos beruházás nélkül valósult meg az új termék gyártása. Intézkedések a növényvédöszer-mérgezések megelőzésére A növényvédő szerek helytelen használata miatt a mezőgazdasági nagyüzemekben és a háztáji gazdaságokban évente több mint száz esetben fordul elő olyan súlyos mérgezés, ami halállal is végződhet. Az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet tájékoztatása szerint ezeket a baleseteket túlnyomórészt a toxikus anyagok gondatlan tárolása idézi elő. Számos baleset éri azokat is, akik permetezés vagy gyomirtás közben nem használják az előírt védőfelszerelést, s kezük beszennyeződik. A vegyszerek többsége a bőrön át felszívódik, s növeli a mérgezés esélyét, ha valaki permetezés kőiben cigarettázik vagy eszik. Szinte minden esztendőben kezelnek olyan gyermekeket vegyszermérgezéssel, akik a számukra is elérhető helyen tárolt veszélyes folyadékokat megisszák. A vegyszermérgezések megelőzésére az érdekelt minisztériumok és intézetek több intézkedést tettek. A közelmúltban megjelent kormányrendelet alapján az Egészségügyi Minisztériumban most készítik elő a toxikus anyagok minősítési besorolásáról és a vegyszerek tárolásáról szóló utasítást. Az utóbbi években forgalomba került mérgező anyagokat veszélyességi fokuk szerint minősítik, s ennek alapján határozzák meg a kezelésükhöz kötelezően előírt védőfelszereléseket. 1987;_ájjrilis_213_keM Vonalban voltunk — Battonyán I kenyérellátásról • I gázhálózat fejlesztéséről • A Száraz-érről • 0 közlekedésről Az elmúlt hétfőn Battonyán a nagyközségi tanácsnál vártuk olvasóink hívásait, személyes észrevételeiket. A legérdekesebb, felvetődött problémákra a következőkben válaszolunk. Fodor Zsuzsanna több kérdést is feltett, így például a kenyérellátás alakulásáról, a gyakori sorbanállásról. Dr. Németh Ferenc, a nagyközségi tanács vb-titká- ra a következőket válaszolta. — Az elmúlt esztendőben két alkalommal számolt be munkájáról az Orosházi Sütő- és Édesipari Vállalat helyi üzeme. Megállapítható, hogy az alacsony bérek miatt nem megfelelő a szakember-ellátottság. A 3 kg- os fehér kenyér minősége jó, az Alföldi kenyéré változó. Az április 4-i ünnepek előtt sorbanállás volt a kenyérgyár boltjánál. Ez egyébként máskor is előfordul, mivel itt kapható a legfrissebb kenyér. A többi bolt nem rendelt megfelelő mennyiséget, emiatt kevesebb kenyeret sütöttek. A hibát úgy orvosolták, hogy felírták azoknak a nevét, akik nem kaptak kenyeret és másnap hozzájuthattak a fontos élelmiszerhez. Áz elképzelések szerint a mezőkovácsházi új kenyérgyár elkészülte után automatizálják a battonyai üzemet, így várhatóan javul az ellátás. A Malinovszkij utcai óvoda nehezen közelíthető meg a rossz járda miatt - hangzott a következő kérdés. A tanács szakemberei elmondták, bár az idén nem szerepel járdaépítés a programban, a lakosság segítségével, a szükséges anyagok biztosításával mintegy 150 méter hosszúságú járdát építenek. Serfőző Béla a Lenin utca —Szabadság utca—Csuber utca lakóinak nevében érdeklődött arról, mikor kapják meg a lakásokban a gázt. Már a múlt év augusztusában kiásták az árkokat, majd lefektették a csövet. A leágazásokat is elkészítették, ennek ellenére még mindig nincs gáz a lakásokban. Sióréti László, a nagyközségi tanács termelési és ellátási csoportvezetője elmondotta, hogy az érvényes előírások szerint csak sikeres műszaki átadások után kaphatnak engedélyt arra, hogy ráköthessenek a gerincvezetékre. Mivel a tereprendezés nem minden lakás előtt történt meg, a fakitermelést el kell végezni a gázvezeték egyméteres körzetében. A tervek szerint a Bányaműszaki Felügyelőség a múlt héten adta meg az engedélyt és ha az időjárás megfelelő lesz, akkor gáz alá helyezik a vezetéket. A csoportvezető azt is hangsúlyozta, hogy az elmúlt négy évben több mint 20 kilométeres gázvezeték épült a lakosság összefogásával. Az említett három utcában nem ment zökkenőmentesen a munka, ezért a tanács úgy határozott, hogy a jövőben egyedi szerződéseket köt a lakosokkal. Ebben rögzítik, kinek mi a kötelessége a munkálatok során. Az OTP 56 lakásos lakótelepén élők panaszolják, hogy az esti órákban a második emeleten nincs meleg víz. A probléma megoldását segítheti a vízműtársulás megalakulása, amely mintegy 60 millió forintos beruházást valósít meg a településen, bővül a hálózat, lesz elegendő víz, javul az ivóvíz minősége 1989-re. Kovács József két kérdést intézett a helyi áfész vezetőjéhez. Miért szűnt meg a sertéstenyésztő szakcsoport? Az áfész miért nem szervezi meg a kistermelőktől a zöldség-gyümölcs felvásárlását? A kérdésekre Major Lászlóné, a Battonya— Dombegyház és Vidéke Áfész megbízott elnöke válaszolt. — A sertéstenyésztő szakcsoport veszteségesen működött, ezért döntöttünk a megszüntetése mellett. Korábban folytattunk zöldség-, gyümölcsfelvásárlást, sajnos sok gondot okozott nekünk, hogy nem volt egységes, szabványos a termékek zöme. Ezért döntöttünk úgy, hogy felszámoljuk ezt a tevékenységet. Megjegyzem, valamennyi kereskedelmi egységünkben kosaras felvásárlás van, így kisebb tételekben a lakosság által termelt zöldséget megvásároljuk. Egy kérdés arra vonatkozott, miért nem nyit Battonyán üzletet a Kunság Fü- szért? A választ Takács Dezső, a nagyközségi tanács elnöke fogalmazta meg. — Az épülő OTP-lakások alatt szerettünk volna üzleteket nyitni, így a Kunság Füszértet is felkerestük. Sajnos a rendkívül magas, mintegy 30 ezer forintos négyzetméterenkénti ár miatt ezek a tárgyalások megszakadtak, mivel nincs pénze a tanácsnak a további fejlesztésekre. Nem mondtunk le az élelmiszer-ellátás színvonalának javításáról, a jövőben tovább keressük azokat a partnereket, akik hajlandók Battonyára jönni, pénzüket befektetni. Egyik telefonáló a körzeti orvosi ellátásról érdeklődött. Mint mondotta, a második kerületben a lakosság egy része örülne annak, ha visz- szatérne a korábbi orvos, dr. Czucza Éva. Jelenleg két körzeti orvos helyettesítéssel oldja meg a második kerület egészség- ügyi ellátását. A tanács pályázatot írt ki az állás betöltésére, a jelentkezések lezárása után a nagyközségi tanács testületé együttesen dönt arról, ki tölti be majd a megüresedett állást. A szakrendelésekre Mező- kovácsházára és Orosházára kell utazni a battonyaiak- nak. Ezzel kapcsolatban is érkezett kérdés, mely szerint Mezőkovácsházáról 10 óra után jön vissza a busz, és később csak 13 óra körül, lg”- aki beteg, több órás várakozásra kényszerül. Nincs megfelelő kulturált buszváró sem Mezőkovácsházán. A kérdést továbbítottuk a Körös Volánnak. Dr. Horváth Ferenc igazgatóhelyettes elmondta, felméréseik szerint a 10 órakor induló buszjáraton mintegy negyvenen utaznak, így ez egy jól bevált időpont. A májusi menetrendváltozáskor sem terveznek módosítást, figyelemmel kísérik az utasszám alakulását és amennyiben szükség lesz rá, akkor az októberi körzeti, tanácsi egyeztető tárgyaláson visszatérnek a problémára. Egy jó hírrel is szolgált az igazgatóhelyettes. Várhatóan még az első fél évben elkészül az új autóbusz-pályaudvar Mezőkovácsházán, ami biztosítja a kulturált utazás feltételeit. Többen érdeklődtek arról, mikor szűnik meg a Szárazér különösen nagy melegben érezhető kellemetlen szaga. A helyi tanács már jelezte a problémát az OVH illetékeseinek. A közelmúltban több szakember a helyszínen tájékozódott, s azt állapították meg, hogy az OVH-nak az illetékes vízügyi hatóságokkal intézkedéseket kell hozni a gond megszüntetésére. Verasztó Lajos mazsolák oevében Na jó, hozzám se iratkozna be Niki Lauda vezetésből. Kaptam én jó „nevelést” az autós iskolában, de érzem, hogy pár hónapos jogosítványommal még tudok fejlődni az úti-rutinban. Kezdetben, egy ideig csak saját magát figyeli az ember, és szeretné megúszni a kanyarokat, a szembe jövőket, és a jó gyalogosokat. Ebben a gyermeki állapotban még egy nagy, fegyelmezett . és tökéletes rendszernek tűnik a Közlekedés. A többi sofőrről fel sem tételeznénk, hogy nem korrekt a volánnál. Magam pedig, ugye, a „T” felség jelzésű, bélyeges „szőlőaszalék”, pillogatok illetődötten-ütődötten a „T” nélküli „tudókra”. Telnek a napok és a tankok, aztán kezd kinyílni a szemem, és a köz(úti)-állapotok lassan feltárulkoznak. Kiderül, hogy csak én, a „mazsantyú” vagyok a „törvény naív tisztelője”. A mindennapi közlekedés gyakran sokkal inkább hasonlít arra a bizonyos darwini küzdelemre a létért, mint a megfontoltságra, és illemre alapuló szisztémára. Csak néhányat idéznék most azokból a „sérülésekből”, amire a Casco nem /izet... Az út behemót urai, a teherautók, kamionok nem sokat törődnek az én ijedős lel- kemmel. Nekik felülnézeti nyugalmat adnak a tonnák és az öles lökhárítók. A minap egy kanyarban volt szerencsém kezit- csókolomot köszönni — utólag — egy „gyorsvasaló” Ifa-nak, amelyik kényelmesen vette úri kanyarját, méternyire átlépve a felezővonalon. Az útszéli rögök között elharapdálva szitkaimat és nyelvemet, azon kezdtem tűnődni, hogy vajon az effajta közúti bűnözésnek ki lehet a bírája?! Mert akármilyen elegáns is a dolog, annak lentről nézve — életre megy.!!! És az ilyen esetek többségét nem látja a közúti ellenőrzés! Az Ég látja, de valahogy onnan fent- ről nem túl sokat törődnek a földi KRESZ erőszakos csíny- és gonosztevőivel, és igen gyakran a kisebb és a gyengébb húzza a rövidebbet. Mert ha törődnének, azt se nézhetné el egy mai képzettségű Mercurius (közlekedési és postaügyi isten), hogy a rutinos vezetők milyen nagy kedvvel játsszák tréfás előzési trásasjátékukat. Ez úgy megyen, hogy én, mint jó kisdiák, szabályosan megkezdem az előzést, és amikor egymás mellé érnénk, a kolléga gázt ad: „Na, ebből hogy mászol ki, öcsi!?” Ugyanis közben odaér a szembe jövő, amelynek érkezését előzőleg biztonságosan kiszámítottam. Így aztán lehet nagyot fékezni, és visszasorolni, az utánam jövők átkaival számolva... Pedig milyen jó közlekedési közérzetet ad, amikor az irányjelző lámpával az elől haladó segít az előzésben. Erre is van persze példa, de mintha egyre kevesebb lenne. Van viszont bőségesen a figyelmetlen, felelőtlen előzésekből... Eddigi autós pályafutásom alatt legalább öt ámokfutó „előzőbajnoknak” mentettem meg én, a kezdő az életét, kocsiját, úgy, hogy erős fékezéssel adtam egérutat nekik a visszasorolásra. Vajon ezek a matadorok annyira vakmerőek lennének, hogy eleve bekalkulálják a szembe jövő fékezését, vagy fogalmuk sincs a távlatokról, a sebességről, és egyáltalán a veszélyről?! Minden esetre tény, hogy elsősorban miattuk veszélyes a közlekedés. Aztán eljön az este. Bekapcsoljuk a fényszórókat. Van, aki egészen addig vár, „míg sötét lesz”... No most retteghet igazán a kezdő! Arról szó se essék, hogy sok autón hogy világítanak a városi, úgynevezett „tompított” fényszórók. Szembe, mint vallatáskor! Nem gond! Legfeljebb néhányszor leáll az ember és megvárja, míg elhalad a vakító fényözön. Még így is gyorsabb, mint gyalog, nemde?! Bár állítólag van, akit ez a vakság ingerültté, agresszívvá tesz, és ilyenkor visszavillog a fénykürttel. Ez megint csak nem a közlekedés biztonságát erősíti. Pszichologizáló hajlamomnak engedve felmértem esti útjaimon, hogy miként folynak az országúti reflektorpárbajok. Kipróbáltam, hogy ugyan hány esetben veszi le elsőnek a szembe jövő a távolsági világítást. Nos, alig volt eset, hogy kibírtam — ők voltak a „jobbak”. A legtöbb esetben, amikor nekem már zavaró volt a fény, ők még nem zavartatták magukat. Kinek jó ez a játék ugyan? Vagy ennyire nem figyelünk ? Végül még egy hátborzongató éjjeli úti felmérésemet szeretném nappali megvilágításba hozni. Az egyik este „sötétedés után” Szegedtől Békéscsabáig, alig kevesebb, mint száz kerékpárost előztem és számoltam meg. Esküszöm, hogy egyet sem teszek hozzá, tanúm az útitársam: a kerékpárosok közül összesen kettőnek — egynek Csorvá- son, egynek pedig Békéscsabán — volt világítása. ..! De még „macskaszemet” se so- * kát láttam. Vajon, a többi „sötétben bujkáló” biciklis tudja-e, mivel játszik, és hányunkéval...? Jó néhány részeg kerékpáros is leróhdtná már háláját jól működő fékberendezésemnek és óvatosságomnak Csak az a baj, hogy sose tudják meg, kinek köszönhetik, hogy továbbra is büntetlenül hajigálhatják be a napi fejadagot.. . Biztosan fizetnének egy felest!... Szó sincs arról, hogy tévedhetetlennek és makulátlannak szeretnék tűnni a nyil- vánossság előtt. Bakizok és bizonytalankodom én is annyit, mint a legtöbben. De azok nevében szeretném a szót felemelni, akik szintén most, vagy ezután keresik a helyüket és biztonságukat a közlekedés nagy társadalmában. Nap mint nap látjuk a sok tanulóvezetőt. Egyszer ők is elkezdik oktató nélkül járni útjaikat. Biztosan fel tudja idézni minden vezető azokat a drámai perceket, órákat, amikor először kerültek be önállóan a Nagy Forgalomba. Hát gondoljanak vissza erre többet a nagymenők is! Nem új „lemez” tudom, de nem árt mindig újra elővenni, mert talán aznap már valakinek a balesetét előzheti meg a figyelmeztetés. Most az újak, a kezdők,^ a „mazsolák” védelmében ^zólt a felhívás. Elsősorban a gyakorlottakhoz, közülük is a fölényesekhez és az erőszakosokhoz. Ha többért nem, azért, mert egy megijesztett „pancser” kalamajkájában ők maguk is otthagyhatják a fogukat, esetlgg a lelkűket. .. Ami pedig a fel- és kivilágosítatla- nokat illeti, én most tényleg és rosszmájúság nélkül örülök a közlekedés-biztonsági hónap általános közúti ellenőrzéseinek. A biztonságérzetemet erősítik, még akkor is, ha egy kicsit én is szorongok, hogy rendben legyen minden. Talán az utak névtelen hősködőiben is kiépülnek az egészséges gátlások, ha már a belátás és a közös felelősségérzet nem. Hogy a közlekedés ne legyen életveszélyes köz-tülekedés...! Pleskonics András Rajz: Wollmuth Frigyes
