Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-17 / 91. szám

1987;jigrüisjn!;j_péntek o Nyugdijasokrúl — nyugdíjasoknak A munkahelyi kötődés maradjon folyamatos TEMfl ’87 Nemzetközi porondon a hazai élelmiszeripar I Battonyai Dózsa Tsz Az alaptevékenységből is megélnek Amíg Békéscsabáról Kondorosra robog az autóbusz, az el­múlt évtizedek eseményei peregnek emlékezetemben. Több száz alkalommal jártam itt, tudósítottam a kisebb kollektív gazdaságokról csakúgy, mint 1975. után az egyesült nagy szövetkezetekről. Szemtanúja voltam sok megyei és országos jellegű bemutatónak, Vörös Vándorzászló, illetve Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság cím átadásának. Hazai és külföldi neves politikusok, tudományos kutatók, miniszterek gratuláltak a kondorosi parasztemberek kitartó szorgalmá. hoz, a szép eredményekhez. _Most arra voltam kíván­csi: hogyan élnek ma azok az idős emberek, akik a leg­nehezebb években vállalták a szövetkezeti élet megala­pozását. — Közel sem tudunk ne­kik annyit segíteni, mint amennyit megérdemelnének — mondja erről Nemcsók Mihály munkaügyi osztály- vezető. — Anyagi lehetősé­geink korlátozottak. A nyug­díjasok és járadékosok szá­ma 874, ebből 700-an nem érik el a havi 2700 forintjö­vedelmet. Sok a tanyán élő, magányos beteg. Gyermekei vagy nem voltak, vagy szét­szóródtak az országban. Az öreg embert a megszokott környezetéből nehéz kimoz­dítani. Évente mindössze húsz legrászorultabb idős ta­got tudunk havi 200-500 fo­rint segélyben részesíteni. Évi egy alkalommal adunk 600-1200 forintot az alacsony nyugdíjasoknak, járadéko­soknak. Egy keveset segít a Teszöv és a TOT is. Alapos környezettanulmány után 102 alacsony keresetű öreget ja­vasoltunk kiemelt nyugdíj­ra. Eddig mintegy 20-an kapták meg, hiszen nem­csak Kondorossal kell törőd­ni. Ez mind csak csipegetés. — Ügy vélem, emberség­ből többet tudunk nyújtani. Erről beszéljen Godó György, a nyugdíjasklub el­nöke: — Nem panaszkodhatunk, a vezetőség szívén viseli az öregek helyzetét. Ezért is hoztuk létre a klubot, önál­ló szervezeti szabályzat alap­ján működünk, öttagú ve­zetőséggel az élen. Éves programunkat a v vezetőség megvitatja, s a végrehajtás­ról két-háröm alkalommal beszámoltat bennünket. — öt helyiséget kaptunk. Van biliárd, sakk, kártya és számos más társasjáték, új­ság, folyóirat, tv. Szigorúan tilos a dohányzás és az al­koholizálás. Mindenki be­tartja. Évek óta nem volt ezzel gond. Egy csendes szo­bát berendeztünk, ahol csak beszélgetni lehet a bel- és külpolitikai eseményekről, a tv-műsorról, az újságcikkek­ről, családi örömökről és gondokról. 10-15-en össze­jönnek egy-egy jó beszélge­tésre. Egyébként a férfiak hétfőtől szombat délig na­ponta látogatják a klubot, a nők heti két délutánt kér­tek, nekik többre nem futja az idejükből. 70-80-an el­jönnek, télvíz idején még többen. — Ügy vélem, az a fontos, hogy a kötődés a munka­hellyel folyamatosan meg­maradjon. Ne az utcai plety­kákból értesüljön az idős ember a szövetkezet életéről, hanem hallja közvetlenül a vezetőségtől. Eljönnek elő­adást tartani a szövetkezet vezetői, a községi tanács ve­zetői, orvosok, rendőrök be­szélnek az időszerű problé­mákról, tennivalókról. Éven­te kétszer: aratás és őszi betakarítás előtt autóbuszok­kal határszemlére invitál minket a vezetőség. Menet közben elmondják, melyik tábláról mi várható, hol tar­tanak a felkészüléssel, végül vendégül látják az örege­ket. Ilyenkor látni kellene a kondorosi parasztemberek arcát: boldog mosollyal mu­tatják a kialakított nagy táblán, hol-merre volt az ő tanyája, melyet valamikor nagyon féltett, ma már nem kérné vissza. — A nyugdíjast nem sza­bad leradírozni. Szervezet­ten kell foglalkozni velük, rendszeres programról gon­doskodni. Nagyon hálás publikum, még az anyagi gondok is háttérbe szorul­nak egy kedves szó, apró fi­gyelmesség láttán. Azelőtt a Lenin Tsz elnöke voltam, nagyon jól ismerem az em­bereket, tudom, hogy szere- tetre, megértésre vágynak. Sokfelé jártam az országban, így jó programokat tudok szervezni. Leginkább az egy­napos kirándulásokat kedve­lik, mert a családi tűzhelyt nem kell hosszú időre ott­hagyni. Szinte havonta egy­szer elmegyünk meleg für­dőre: Gyulára, Hajdúszo­boszlóra, Cserkeszőlőre, Deb­recenbe, Beregfürdőre, vol­tunk már Zalakaroson is. A szövetkezet az autóbuszt té­rítésmentesen adja, ő fize­ti a belépőket is. Voltunk a debreceni és a szilvásvárad! lovasnapokon, Szegeden, Szolnokon, Kecskeméten színházban. A Csárdáski­rálynőről és a Sybillről he­tekig beszéltek. — Volt olyan kisöregünk, aki még nem járt Békés me­gye határán kívül. Szabó- dott, nem akart velünk tar­tani. Elmentünk Egerbe, megnéztük a várat, a székes- egyházat, a főiskolát, a Szépasszony-völgyét. Itt régi katonacimborára találtam az egyik borkóstolóban. „Pajtás, az én nyugdíjasa­imnak csak a legjavából hozz!” — mondtam. — Jól éreztük magunkat, és a kis- öreg azóta valamennyi ki­rándulásra jelentkezik. Nem tudja, hogy mit veszített az­előtt. — Társadalmi munkában is szívesen részt vesznek. Minden májusban rendbe tesszük a nagymajori pa­rasztmúzeum környékét. Ta­valy a cukorrépában fel­ütötte fejét a selyemmályva, olyan veszedelmes gyomnö­vény, melyet a vegyszer nem pusztít el. 240 hektáron 70 idős ember kézzel húzogatta ki a gyomnövényt. Az asz- szonyok a belső meszelésnél, takarításnál vállalnak tár­sadalmi munkát. Tavaly itt járt Budapestről az Agrár­klub 47 tagja. Nagyon elis­merően nyilatkoztak a mun­kánkról. — A termelőszövetkezet valamennyi bizottságával jó a kapcsolatunk, de ugyanezt elmondhatjuk a községi mű­velődési ház vezetőjéről is. Ha sokan jövünk össze egy rendezvényre, díjmentesen kölcsön adja a nagytermet. Mivel a sportközi bizottság­nak is én vagyok az elnöke, így egyidőben foglalkozom a fiatalok és idősek gondjai­val, sikerélményeivel. Amíg bírom, örömmel csinálom. Fogynak, fogyogatnak öreg­jeink. Becsüljük meg őket, amíg élnek... Ary Róza A Békéscsabai Baromfifel­dolgozó Vállalat a Hungavis standján kacsát és libater­mékeket mutatott be. A Te- rimpex kolbászféléket vitt a vásárra. A Konzumex lekvá­rokkal, savanyúságokkal, kü­lönféle főzelékekkel jelent meg a koppenhágai nemzet­közi élelmiszeripari és ital­kiállításon. A skandináv fél­teke legnagyobb nemzetközi seregszemléjén Magyaror­szág mintegy 250 négyzetmé­teres területen kínálta a ho­ni portékákat. A Hungexpo részéről S. Szirmai Éva kép­viselte a külkereskedelmi vállalatokat, mint a magyar vásár igazgatója, de a vál­lalatok egyenként és külön- külön is részt vettek a szak­mai tapasztalatcsere-úton, s regisztrálták nem csupán az érdeklődést, leendő üzletkö­téseket is. Az április 10—14- ig tartott nemzetközi sereg­szemlén számos, Békés me­gyében készült termék volt jelen. A szakemberek közül Kardos Ernöné, a Békéscsa­bai Konzervgyár igazgatója, valamint az Orosházi Ba­romfifeldolgozó Vállalat ré­széről Varga Iván kereske­delmi osztályvezető. Az oros­házi vállalat szakemberét kérdeztük, milyen benyo­mással érkezett haza Kop­penhágából, a nemzetközi kiállítás helyszínéről? — A nagyközönség, amely főleg szakemberekből, keres­kedőkből állt, kedvezően ér­tékelte a magyar terméke­ket, s közöttük az orosházi libamáj-termékcsaládot. Az okozza a nehézséget, hogy a skandináv országok kereske­delmi forgalmi szempontból zártabbak, az ellátási kör szűkebb országcsoporttra kor­látozódik. Nekünk is, mint a magyar vállalatoknak ál­talában az volt a célunk, hogy a magyar termékeket megismertessük, felkeltsük irántuk az érdeklődést. Olyan benyomásokkal térhettünk haza, hogy termékeink bél­tartalma megfelel a kívánal­maknak, míg a csomagolás, azon a jelölési tájékoztató jellegű szabályok szigorúb­bak. — Konkrét érdeklődés? — Természetesen a közel­jövőben várjuk az üzleti partnereket, van konkrét ér­deklődés. így az a várakozá­sunk, amivel kiutaztunk Koppenhágába, teljesült, s az is bizonyossá vált, hogy kedvező dollárkihozatallal, jó haszonnal értékesíthetők a piacon a terítékeink. Ennek azért vannak olyan akadá­lyai a már említett zártabb kereskedelmi szabályok mi­att, hogy az ottani egészség- ügyi hatóságokkal el kell fogadtatni a gyártó üzemet, majd utána kerülhet sor a konkrét kereskedelmi ügy­let megkötésére, lebonyolítá­sára. — Gondolom, bizonyára igaz erre a területre is, hogy egy telített piacon kell a magyar árunak megméret­tetnie ... — Nagyon telített a piac, a belső kínálat miatt nehéz betörni, s azt el kell ismer­ni, hogy a csomagolás szín­vonalában fel kell nőni az ottani igényekhez. Majd a konkrét szállítás esetén a mindenkori importőr előírá­sa, címkéi szerint kell cso­magolni a kivitelre szánt ter­méket. Az orosházi libamáj-ter- mékcsalád 1986-ban készült el. A piackutatás folyamatát végig kell járni, az eredmé­nyekről, ' hogy ebben a tér­ségben hogyan sikerült az ér­tékesítés, csupán a későbbi években adhatunk számot. Annyi azonban bizonyos, hogy a kétévenként megren­dezendő, az idén kilencedik alkalommal megtartott kop­penhágai nemzetközi vásár, azon a magyar jelenlét át­törésnek számít. Termékeink jó része csak azután jutha­tott ki a magyar színeket képviselő standokra, hogy előtte egy zsűri értékelte, melyik áru méltó és alkal­mas a megmérettetésre. Ezek között az orosházi termékek kimagasló színvonalúak, mint ahogy a Békéscsabai Hűtőházból is a kiállításra kijutott svéd exportra szál­lított zöldbab. A kint járt szakemberek úgy ítélték meg, hogy nö­vekvő a gyógynövények kul­tusza, érdeklődés mutatko­zott a mirelit és konzerv­áruk iránt, s a hagyomá­nyos baromfitermékek is széles körű érdeklődést vál­tottak ki. A Gyulai Hús­kombinát szakemberei mondták el tájékoztatás­képpen, hogy ők már ré­gebb óta szállítanak ebbe a térségbe különféle terméke­ket, s a skandináv térségben Svédország az egyik legna­gyobb partnerünk. Ök fő­ként a Benelux-államok ré­széről várnak érdeklődést, hogy a Nyugat-Európába ju­tó csaknem ezer tonna áru- mennyiséget növelhessék. Az idén megrendezett, a skandináv régiókban leg­fontosabb éleltniszeripari vá­sár befejeződött, s újabb megerősítést kaphattak szak­embereink arról, milyen te­rületeken érdemes a magyar termékek piacát keresni. Csaknem száz üzletember és több tucat vállalati irányí­tó vezető vett részt a nem­zetközi seregszemlén, hogy tisztában legyünk értékeink­kel és hibáinkkal. __o U tolsó műveletek a libamájcsalád csomagolásában. Kézzel illesztik a címkét a fémdobozra, s kerül az ízléses, szép ki­vitelű papírdoboz-csomagolásba Fotó: Kovács Erzsébet Napjainkban egyre keve­sebb olyan mezőgazdasági nagyüzemmel találkozunk, amely kizárólag alaptevé­kenységgel — növényter­mesztés, állattenyésztés — foglalkozik. Az ilyen kivé­telek közé tartozik a 2750 hektár szántóterületen gaz­dálkodó Battonyai Dózsa Termelőszövetkezet. A mint­egy 350 tagot számláló kö­zös gazdaságban igen jó évet zártak 1986-ban. Mint Varga Imre, a téesz főagro- nómusa elmondotta, tavaly 97,8 millió forint termelési értéket állítottak elő, és nye­reségük elérte a 16,8 mill'ó forintot. A Battonyai Dózsa Tsz már évek óta hitel nélkül gazdálkodik. A növényter­mesztés adta az elmúlt év­ben az árbevétel nagyobbik felét, mintegy 58 millió fo­rintot. Az idén hasonló nagyságú bevétellel számol­nak a növénytermesztési fő­ágazatból. A főagronómustól azt is megtudtuk, hogy a 910 hektáron elvetett őszi búza jelentős károkat szenvedett a szélsőséges téli időjárás következtében. A pillanatnyi megítélés szerint ezt a te­rületet meg is hagyják a Dó­zsa Tsz-ben. Sajnos ennél kedvezőtlenebb a helyzet a 190 hektáron vetett őszi ár­pánál. Egy 50 hektáros táb­lát a fagykárok miatt ki kell szántani. A termelőszövetkezet leg­jelentősebb növénye a ku­korica. Az elmúlt évben 9,5 tonnás hozamot takarítottak be hektáronként a fontos ga­bonanövényből. Korábban az aszályos éveket megelőzően általános volt a 10 tonna/h feletti kukoricatermés a bat­tonyai szövetkezetben. Ebben az évben 1200 hektáron jut­tatják földbe a kukorica magját. Az elképzelések sze­rint már a jövő héten meg­indulnak a vetőgépek, amennyiben szárazabbra for­dul az időjárás. Jó minősé­gű vetőmagot tudtak besze­rezni, így a tervek szerint kiemelkedő hozamokra szá­mítanak. Gondot okoz az alapgyomirtószer-ellátás, de remélik, hogy az utolsó pil­lanatban mégiscsak megér­keznek a szükséges növény­védő szerek. A háztájiban ebben az évben mákot és gyógynövényeket termeszt­hetnek a Dózsa Tsz tagjai. Az állattenyésztési főága­zat tavaly több mint 25 mil­lió forintos árbevételt pro­dukált. Ebben az évben 4 millióval nagyobb bevételre számítanak az állattenyész­tésben. Az idén tovább foly­tatódik a sertéstelep re­konstrukciója. A tavalyi 5 ezer hízó sertéssel szemben várhatóan 7 ezer hízót ér­tékesítenek a húsiparnak. Korábban korszerűsítették, bővítették a hizlaldákat, 1986-ban fiaztatót építettek. Ebben az esztendőben a ko­caszállás bővítése, felújítása szerepel a programban. Az ISV taggazdaságaként műkö­dő szövetkezetben 4 millió forintot fordítanak a re­konstrukcióra. A közelmúlt­ban a fiaztatókat a tatabá­nyai Delta Ktsz-ben gyár­tott gázhősugárzókkal sze­relték fel. Az energiamegta­karítás eléri a 30 százalékot. A termelőszövetkezetnek igen jó a gépellátottsága. A növénytermesztésben öt nagy teljesítményű traktor és ugyancsak öt korszerű CLASS-Dominátor dolgozik. Az idén egy újabb nagy tel­jesítményű kombájnt vásá­rolnak, s több munkagépet is beszereznek. Folyamato­san cserélik az elhasználó­dott gépeket. Ebben az év­ben mintegy 13,5 millió fo­rint nyereség elérésére szá­mítanak. A termelőszövetkezetben élénk a politikai élet: 55-en tagjai az MSZMP-nek, míg a KISZ-esek egy 25 tagú alapszervezetben dolgoznak. A több mint 180 aktív dol­gozó csaknem fele fiatal. A termelőszövetkezetben 3 szo­cialista brigád működik, já­rul hozzá az eredmények nö­veléséhez. Nemrégiben új ve­zetés került a téesz élére, akik igyekeznek hozzáérté­sükkel előbbre vonni a kö­zös gazdaságot. Az elmúlt évben fennállásuk óta a leg­sikeresebb gazdálkodásról adtak számot a zárszámadá­si közgyűlésen. Az egy tagra jutó jövedelem 1986-ban 67 000 forint volt. Lassan már a 40 éves ju­bileumra készítődnek a Dó­zsa Termelőszövetkezetben. A közös gazdaság jogelődje 1948-ban alakult. Gondot fordítanak a szakember­utánpótlásra is. Jelenleg hét diplomás dolgozik a Dózsa Tsz-ben, s több ösztöndíja­suk tanul a felsőoktatási in­tézményekben, valamint a szakmunkásképző intézetek­ben. A három battonyai ter­melőszövetkezet közül a leg­kisebb, a Dózsa Tsz évek óta bizonyít. A fiatal, értő szak­vezetés és a szorgalmas tag­ság egymásra találása az egyik záloga a jó eredmé­nyeknek. Jól tudják, hogy a követelmények egyre jobban növekednek, így méginkább odafigyelnek a termelési fo­lyamatokra, a költségek ala­kulására és a minőségre. (verasztó) Ntt a kukorica vetésterülete Csanádapácán Az elmúlt évben a leg­eredményesebb növény volt a kukorica a Csanádapácai Széchenyi Tsz-ben. Az IKR- technológia alapján termesz­tett növény több mint 8,5 tonnás hektáronkénti átlag­termést adott. Tavaly 1750 hektáron termesztették a ku­koricát a csanádapácaiak, az idén emelkedik a vetésterü­let, s több mint 1800 hektá­ron juttatják a földbe a ma­got az elkövetkező hetekben. Benkő Lajos, a szövetkezet főmezőgazdásza többek kö­zött azt is elmondotta: a ta­lajmunkákat 5 Rába Steiger- rel végezték, a vetést John Deere és IH—1460-as trak­torra szerelt Cyklo—400-as, illetve 800-as vetőgéppel oldják meg. A tervezett ki­vetett csíraszám 85-90 ezer lesz hektáronként. A Széchenyi Tsz-ben 1985 őszén adták át a korszerű folyékonyműtrágya-telepet. Az elmúlt esztendőben már folyékony nitrogén műtrá­gyát alkalmaztak, s az idén folytatják ezt a jól bevált hatékony tápanyag-vissza­pótlási módszert. Az elmúlt esztendőben a számítások szerint a folyékony műtrá­gyázás 700-800 ezer forint megtakarítást eredményezett a téeszben a hagyományos műtrágyázással szemben. Ebben az évben is a leg­korszerűbb Pioneer hibride­ket vetik. Mintegy 400 hek­táron juttatják a földbe a jól termő P—3732-es, vala­mint a P—3709-es hibride­ket. A vetésnél megteremtet­ték a dolgozók anyagi érde­keltségét is. Az alapbér mel­lett kelés után a szakembe­rek minősítik a táblák egyenletességét, a sorok egyenességét, és így plusz prémiumot kapnak a leg­jobban dolgozók. V. L.

Next

/
Thumbnails
Contents