Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-14 / 62. szám

o

1987. március 14., szombat

Ötvenéves a Márciusi Front

A magyarországi demokratikus erőket egyesítő Márciusi Front létrejöttének 50. évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendezett tegnap az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az MTA Történettudományi Intézete és a Magyar írók Szövetsége az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen. Az eseményen részt vett Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője és Pozs- gay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtitkára.

A Himnusz elhangzását követő megnyitójában Kállai Gyula, a HNF OT elnöke emlékeztetett arra: olyan politikai mozgalom születésére emlékeznek, amely nemcsak nevében, hanem társadalmi és politikai céljaiban is szervesen kapcsolódott történelmi múltunk haladó hagyományaihoz, elsősorban 1848—49 nagy történelmi művéhez, s a korabeli feladatok mellett a történelmi örökséget is magára vállalva formálni kezdte egy új népi demokratikus, majd szocialista Magyarország megteremtését.

A továbbiakban hangsúlyozta: az az időszak,

amelynek közepette ez a mozgalom már a harmincas évek elején érlelődni kezdett, egybeesett a nemzetközi kapitalizmus addigi történelmének legsúlyosabb válságával. Ez hazánkban is erősen éreztette hatását. A tőkés-földesúri rendszer, a harmincas években addig

soha nem tapasztalt mértékű munkanélküliséggel és létbizonytalansággal, nyomorral és éhínséggel sújtotta népünket. A fasizmus európai előretörésével egyre erőteljesebbé vált a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás kettős, de egymástól elválaszthatatlan követelése.

Pintér István történész, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos tanácsadója a Márciusi Frontnak a haladó erők tömörítésében, a fasizmus elleni küzdelemben betöltött szerepét méltatta előadásában.

A Márciusi Front rövid fennállása alatt is olyan tapasztalatokat adott, amelyeket a II. világháborúban részben a frontban munkálkodók, részben a mozgalomhoz később csatlakozók eredményesen felhasználhattak. A II. világháború antifasiszta ellenállási mozgalma, majd a felszabadulás után kibontakozó demokratikus és szocialista átalakulás nemcsak politikai és eszmei örököse a Márciusi Frontnak, hanem jogfolytonosa is. így lett az immár fél évszázadra visszatekintő magyar népfront, majd a szocialista egység kiindulópontja a Márciusi Front — mondotta végezetül Pintér István.

Az emlékülés Huszár Istvánnak, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete igazgatója zárszavával ért véget.

Az ünnepséget követően felavatták a Márciusi Front tiszteletére az egyetem Múzeum körúti oldalán elhelyezett emléktáblát.

Diákvarieté

Kié lesz a Kuka? — mármint a Vándorkuka, amelyért immár második alkalommal versengenek a békéscsabai diákok, a Diák- varieté keretében. Az idén, a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója alkalmából tervezett „Születésnap” című rendezvénysorozatnak része ez a program, amelyet a KISZ városi bizottsága szervezett. Az előző évhez hasonlóan kilenc iskola nevezett be, 30 perces, varieté- jellegű műsorral. A bemutatkozásra március 10—11— 12-én került sor a téglagyári művelődési otthon kistermében, ahol a házigazda intézmény példás módon igyekezett a legkedvezőbb körülményeket megteremteni és segített, hogy gördülékeny lehessen a műsor. Mindhárom este igen népes nézőközönség volt kíváncsi a diákprodukciókra, a három nap alatt csaknem ezer diák fordult meg a „Téglában”. Minden este értékelte szakmailag a bemutatott produkciókat Monori Balázs, a Jókai Színház művésze, a zsűri elnöke. A műsorokra összességében jellemző volt a szellemes diákhumor, kitűnt a fiatalok jobbító szándékú tenniakarása, s összességében is elmondható, a színpadra lépő fiatalok méltóan képviselték iskolájukat. Külön említésre méltó, hogy a nézőtéren ott ült sok pedagógus, több iskolaigazgató, sok szülő is. A Lencsési Közösségi Tévé videófelvételt készített a programról, amelyet bemutatnak majd.

S hogy végül is kié lesz a Vándorkuka, az április 30- án derül ki, amikor a Banális ’87. keretében hirdetnek eredményt és rendezik meg a gálaműsort.

A szlovák gimnázium diákjainak műsorából

F«tó: Szóke Margit

Több labort állni a nehéz talajon

Maróthy László a Szeghalmi fl. G. vállalati tanácskozásán

Nem volt irigylésre méltó helyzetben az elmúlt két évben a Szeghalmi Állami Gazdaság. Az 1985-ös esztendőt veszteséggel zárták, melynek oka az erőforrásokkal való gyenge gazdálkodás, a termelési költségek emelkedése, a juhászati ágazat súlyos vesztesége, a tejtermelés csökkentése és nem utolsósorban a munkaidő- alap nem megfelelő kihasználása volt. Tetézte a bajt,

Erről és az idei feladatokról volt szó a napokban azon a vállalati tanácsülésen, amelyen részt vett és felszólalt dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnökhelyettes. A vaskos beszámolóhoz Bogdándi Győző igazgató fűzött szóbeli kiegészítőt. Azzal kezdte, hogy mind a középtávú, mind az 1986-os feladatok meghatározásánál alapvető cél volt kikerülni az alacsony hatékonyságú körből, és felzárkózni a stabilan közepes mezőgazdasági üzemek sorába. A cselekvés nem tűrt halasztást, hiszen a nyár elején már látni lehetett, hogy gabonából a tervezettnél lényegesen alacsonyabb termésre számíthatnak. Két dolgot lehet ilyenkor tenni. Az időjárásra fogni mindent és szomorkodni, illetve felmérni a helyzetet és cselekedni.

Eredményeik, ha nem is kiugróak, de a körülményeket ismerve, figyelemre méltóak. Az egy főre jutó termelési érték 6,3 százalékkal nőtt 20 fős létszámcsökkentés mellett. Költségeik 5,5 százalékkal csökkentek,

minden esedékes hitelt rendeztek, stabilizálódott pénzügyi helyzetük, összességében 6,7 millió forint eredménnyel zárták az elmúlt évet. Szembetűnő a javulás az állattenyésztésben és a melléktevékenységben. Az előbbinél a tejhasznú tehenészet és a háztáji ágazat a legeredményesebb. Az egy tehénre jutó tejtermelés 5700 liter. Gondunk is van, ahogyan az igazgató mondta, mégpedig, hogy a két kerület, a halasi és a tövis- kési tejtermelése között indokolatlanul nagy a különbség. Az sem örvendetes, hogy a húshasznú tehenészet veszteséges, s ebben nem vigasz, hogy országosan is az. Néha viszont a fél siker

Az első hozzászólás előtti csend viszonylag rövid volt. Farkasinszky András, a melléküzemág vezetője kért szót.

— Az ágazat tavaly 26,2 millió forint nettó árbevételt ért el. Ezen belül a vendéglátóipari forgalom csaknem 20 millió forint volt, 4 millióval több, mint 1985- ben. Szeghalom város vendéglátóipari forgalmának csaknem 30 százalékát a gazdaság adja. Ez mind szép, de kérdem, meddig mehet ez úgy, hogy mint mezőgazda- sági üzemnek a közel 20 milliós vendéglátói forgahogy 1985 augusztusától 1986. április közepéig — a korábbi igazgató halála miatt — nem volt választott igazgatója a gazdaságnak. Lényegében csak a múlt év második felétől dolgozott az új ösz- szetételű vezetés. Mit lehet ennvi idő alatt tenni? Csodákat semmi esetre sem, de ezt nem is várták tőlük, a kibontakozás körvonalait feltétlenül, s ezek nagyjából- egészéből ki is rajzolódtak.

Az utóbbit választották. Havonta rendszeres elemző munkát végeztek, értékelve a vezetők és a gazdálkodó egységek tevékenységét. Így, mintegy kézi vezérléssel, gyorsan be tudtak avatkozni a folyamatokba és kedvező irányba tudták terelni. Fokozódott a számonkérés, az ellenőrzés is. A kiesés csökkentése érdekében megduplázták a tervezett lucerna- magfogást, a súlyosan veszteséges juhászati ágazatokban az anyaállomány teljes cseréjét határozták el, javítva a tenyésztői munka színvonalát. A holnap biztonságának megteremtéséért hitelből — köztük világbankiból — gépeket vásároltak, folytatták a meliorációt. Felismerték, hogy a kedvezőtlen termőföldi adottságok miatt különösen fontos a több lábon állás feltételeinek megteremtése.

is siker, mint például a juhászat veszteségének csökkentése. Figyelemre méltók az alaptevékenységen kívüli munkák, ezek a gazdaság árbevételének 15 százalékát adják.

A továbblépés és az idei esztendő kulcsszava a hatékonyság. Ennek növelése a munkaidőalap jobb kihasználásával, a technológiai fegyelem megtartásával lehetséges, amelyhez ki kell alakítani a differenciált bérezést. A múlt évihez hasonló arányban szeretnék növelni az egy főre jutó termelési értéket, tovább csökkenteni a ráfizetést a veszteséges ágazatoknál. Ehhez új dolgokkal is próbálkoznak, a nem jövedelmező baromfitenyésztést kiadták, a Pilisi Állami Gazdasággal kooperálva pedig tőkés exportra kerülő kerti bútorok gyártását tervezik. Mindezek révén 15 milliót meghaladó eredményt szeretnének elérni ebben az évben.

lom után majd egymillió forint termelési adót kellett fizetni, a más hasonló tevékenységet folytatóknak meg semmit. így nem lehet ösztönözni, konkurálni, megfelelni az igényeknek.

Kecskemétiné Tóth Emília osztályvezető:

— A veszteségek csökkentéséről beszélünk, de ez nemcsak a juhászaira érvényes, hanem a húsmarhaága- zatra is. Országos szinten kellene valamit tenni ennek megszüntetéséért.

Gyáni Gyula igazgatóhelyettes:

— Ahhoz, hogy a búza és kukorica terméshozamát növeljük, az eszközállomány korszerűsítésére van szükség. Egyetértek azzal, hogy az idén is komoly összeget fordítsunk gépvásárlásra. Ami a terméskilátásokat illeti, nagy gond, hogy március közepén járunk, és van, ahol még nem kelt ki a búza. Túlzott reményeink tehát nem lehetnek.

Ambrus Balázs, a töviske- si kerület vezetője:

— Én bizakodó vagyok a búzánál, még sok minden jóra fordulhat. Emberek, gépek készen állnak a munkára, csak most már engedjen az idő. Vettük a lapot a tejtermelést illetően, s ez igazán szép feladat lehet a szocialista brigádoknak.

Elek M. István, a szak- szervezeti bizottság titkára:

— Nehéz időszakon jutottunk túl, de elmondhatjuk, hogy az igazgatóválasztás után konszolidálódott a helyzet. Én is arra szeretném felhívni a figyelmet, egy olyan gazdaságnak, mint a mienk, fontos, hogy Több lábon álljon. Ezért értek egyet minden olyan új törekvéssel, amely ha nem is szigorúan mezőgazdasági tevékenység, de eredményt hoz.

Pap Endre, a pártvezetőség titkára:

Maróthy László miniszterelnök-helyettes :

— örömmel és kíváncsian jöttem ide. örömmel, mert régi ismerősök közé jöttem, kíváncsian, mert tudva a korábbi nehézségeket, érdekelt, hogyan sikerült az 1986-os év, és hogyan ítéli azt meg a vállalati tanács. Amint tapasztalom, ez a vállalati tanács nem udvarias- sági fórum, ahol szépeket mondanak egymásnak, hanem nevén nevezik a problémákat. Feltűnt az a személyes felelősség, belső elkötelezettség, ahogyan megközelítették a tennivalókat. Az az érzése az embernek, hogy egyre inkább személyes ügyükké válik a gazdaság ügye. Ez nagy érték, meg kell őrizni. Ennek eredménye tükröződött már a tavalyi munkában is. Mint a beszámolóból és a hozzászólásokból kitűnt, az idei esztendő is nehéz lesz, még mindig csak szerény eredményekre lehet számítani. Figyeljünk jól erre az évre, mert itt is és országosan is döntő lesz a továbbiakat illetően. Nem a könnyen boldogulás időszaka következik, hanem az, amikor ésszel és kézzel nagyon keményen meg kell dolgozni az előbbre lépésért.

— Ismeretes önök előtt, hogy a magyar mezőgazdaság is gondokkal küzd. Míg korábban nagy dollárkitermelő ágazat volt, addig mára ez alaposan lecsökkent, romlottak a cserearányok, beszűkült a piac. Ami a népgazdaság egészét illeti, a ’86-os esztendőnek nem nagyon örülhetünk. A termelésben nem értük el a célkitűzéseket, a fogyasztásban viszont túlteljesítettük azt. Az export sem alakult jól, még mindig az a sorrend, hogy a legkényelmesebb a belföldi piacon, aztán a rubel- és végül a dollárelszá— A legnagyobb erőt abban látom, hogy a kollektíva felsorakozott a vezetés mellett. Persze voltak, akiktől meg kellett válni, de végül is a szekeret csak egy irányba lehet húzni ahhoz, hogy az haladjon is ... Különösen a fiatal szakembergárdára kell támaszkodnunk.

Olasz István gépjárművezető:

— Azzal bíztak meg a munkatársaim, vessem fel a bérezésben tapasztalt egyenetlenségeket. Át kellene tekinteni az óra- és teljesítménybéreket, mert sok az aránytalanság. Mi a differenciált bérezés mellett vagyunk.

Kerekes Kálmán, a városi pártbizottság első titkára:

— Jelentős lépést tett a gazdaság 1986-ban, de tegyük hozzá, elsősorban önmagához képest. Ha a környező üzemekhez hasonlítjuk a mutatókat, már nem ilyen kedvező a kép. Alacsony az egy főre jutó termelési érték, magasak a költségek. Nem ünneprontásként mondom ezeket, hanem elismerve a kétségtelen előrelépést, a realitások, a tisztánlátás érdekében. Elindultak az úton, amelynek még csak a kezdetén vannak, de ezen, ha nehéz is, tovább kell haladni.

molásún értékesíteni. Változtatni kellene ezen úgy, hogy előtérbe helyezzük a gazdaságos exportot. Nem lehet sokáig fenntartani azt a helyzetet sem, hogy veszteséges üzemeket dotáljunk. Ezeknek számolniuk kell azzal, hogy az állam nem tud mentőövet dobni feléjük, a költségvetés az idén már nem képes fedezni veszteségeiket. Ezért fontos, hogy mindenütt minden lehetőséget kiaknázzanak a jövedelmezőség biztosítására. Ennek jó példáját tapasztaltam itt.

— Kíváncsi voltam még azért is erre a vállalati tanácsülésre, mert ez egy új intézmény, amelynek működéséhez reményeket fűzünk. Nem újabb bizottságról van szó esetükben, hanem arról, hogy az állami tulajdonban lévő javakat annak a kollektívának a képviselete kezelje, amelyik ott. dolgozik. Mégpedig felelősséggel, és hogy a továbblépésre is utaljak, érdekeltségének megteremtésével. Arra kell törekedni ugyanis, hogy a vállalati tanács igazi gazdája legyen az üzemnek, ne csak a címet, a rangot viselje, vagy a bért emelje, hanem anyagi és erkölcsi felelősséget is vállaljon. Érezze saját zsebén a vállalati tanács tagja a döntésének gazdasági hatását. Ezt még tanulni kell, de ha azt akarjuk, hogy megfeleljenek rendeltetésüknek és valóban felelős gazdái legyenek üzemüknek, lendítői a gazdasági munkának, akkor minél előbb meg kell tanulni.

A vitában elhangzottakat Bogdándi Győző igazgató összegezte, majd a vállalati tanács elfogadta a múlt évről szóló beszámolót és az idei feladattervet. Azzal a bizakodással tehették ezt, hogy megtették az első lépéseket a felfelé Vezető úton.

Seieszt Ferenc

n fellendülés programja

A kulcsszé: hatékonyság

Elindultak az úton

Ésszel és kézzel keményen dolgozva