Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-12 / 60. szám

IZHilUKTild------------------------------------------------­Beszámoló taggyűlés Az Orosházi Állami Gazdaság kommunistái felelősséggel dolgoznak 1987. március 12.. csütörtök Import vagy hazai? II. Mit tud ma a papíripar? Az Orosházi Állami Gaz­daságban 119 párttag dol­gozik. A közelmúltban meg­tartott összevont taggyűlé­sen Misák Ferenc, az üzemi pártvezetőség titkára szá­molt be az 1986-os mozgal­mi év tapasztalatairól, és is­mertette az idei feladato­kat, amelyeket a párt Köz­ponti Bizottságának 1986. november 19—20-i ülése ha­tározata szellemében dol­goztak ki. Bevezetőjében kül- és bel­politikai kérdésekről szólt a titkár, majd részletesen ele­mezte az elmúlt év gazdál­kodását. Elmondotta, hogy előrelépés történt a koráb­bi évekhez képest. Mindezt bizonyítja: a gazdaság fenn­állása óta a legnagyobb nye­reséget, 40 millió forintot ért el, ami 43 százalékkal haladja meg az 1985. évit. Emelkedett az üzemi ter­melés értéke is, s tavaly el­érte az 517 millió forintot, önkritikusan beszélt a hiá­nyosságokról, fogyatékossá­gokról is. A cukorrépa nem hozta a várt eredményt, s a második fél évben gondok adódtak a sertéstelepen is. A vállalat nem régen létre­hozott ipari szolgáltató ága­zata teljesítette tavalyi ter­vét. Az idén jelentős előrelé­pést terveztek, csaknem 20 százalékkal kívánják növel­ni a nyereséget, megcéloz­ták az 50 millió forintos vállalati eredmény elérését. Elsősorban az egységre jutó jövedelem fokozását tartják fontos követelménynek. A minőség javítása, a gazda­ságosság és versenyképes­ség előtérbe helyezése igen fontos feladat. A továbbiakban az agitá- ciós és propagandatevékeny­tájékoztatója a helyzetről Hőmérséklet Február hónapban terüle­tünkön a hőmérséklet átlag­értéke —0,6 Celsius-fok volt, amely 1,2 Celsius-fokkal ala­csonyabb a sokéves átlagnál. Csapadék 1987. február hónapban 16,6 mm csapadék hullott. Ez a mennyiség 13,2 mm-rel ala­csonyabb 50 év február havi átlagcsapadékánál. Csapa­dékmérő állomásaink közül a legnagyobb csapadékmennyi­séget, 25,8 mm-t Szarvason mérték. A legkevesebb csa­padék Űjszalontán hullott, amely 10,5 mm volt. Az el­múlt hónapban területünkön a hótakaró vastagsága 19— 30 cm között váltakozott, amelynek vízegyenértéke 51 —57 mm között volt. A ta­lajfagy mélysége 6—16 cm között váltakozott. A hónap közepétől az enyhe időjárás hatására lassú olvadás kez­dődött. A hónap végére az igazgatóság területe hó- és fagymentes lett. A Körösök romániai vízgyűjtő területén február hónapban, vízfolyá­sonként a következő csapa­dékmennyiség hullott: Berettyó: Székelyhíd 11,4 mm; Sebes-Körös: Bánffy- hunyad 8,1, Borod 18,1, Nagyvárad 17,4 mm; Fekete- Körös: Vigyázó 26,5, Petru Gróza 16,1 mm; Fehér-Kö­rös: Honctő 10,1, Kisjenő 7,8 mm. Talajvízszint Az igazgatóság területén a talajvízszint a sokéves átlag közelében helyezkedik el, a terenszint alatt 170—350 crn között ingadozik. Az előző hónaphoz viszonyítva 25—65 cm-es vízszintemelkedés ta­pasztalható. Árvízvédelem, folyószabályozás A Körösök vízgyűjtő terü­ségről, a politikai oktatás további javításáról beszélt a titkár. A tagdíjfizetési mo­rál jó, a párttagok több mint 99 százaléka rendszeresen fizeti a tagdíjat. Tavaly négy új párttagot vettek fel, közülük kettőnek a jól működő KISZ-szervezet volt a ajánlója. A társadalmi tulajdon védelmében még akad tennivalójuk, s vissza kell szorítani a munkahelyi italozás ma még jelentkező formáit is. A szakszervezeti bizottság tervszerűen dolgo­zik, közös rendezvényeket tart a KISZ-esekkel. Az el­beszélgetések tapasztalatai­ról szólva a titkár elmon­dotta, hogy a párttagok gyakrabban szeretnének ta­lálkozni a munkaterülete­ken a titkárral. A szarvas­marhatelepen a jelenleg fo­lyó rekonstrukció utáni esetleges létszámcsökkenés okoz némi zavart. Két alkalommal tartottak szabad pártnapot a vállalat­nál az elmúlt időszakban. A gazdaság vezetése fogékony az új iránt, több újítás és szabadalom került ki az el­múlt évben a dolgozók ke­ze alól. összefoglalva el­mondható, hogy a politikai hangulat jó az állami gaz­daságban, mindezt alátá­masztja, hogy a dolgozók egy főre jutó jövedelemszín­vonala tavaly meghaladta a 90 ezer forintot. Az idén tel­jes háztájit, azaz 6 ezer négyzetméter földterület hasznosítását vehetik igény­be a dolgozók. Ebben az évben a hatéko­nyabb gazdálkodás, a dina­mikus pályára állás a cél. A termelést 10 százalékkal, a nyereséget 20 százalékkal kívánják növelni, s az el­képzelések szerint mintegy létén felhalmozódott 10—30 cm vastagságú hótakaró a február 9-én beköszöntött enyhülés következtében olva­dásnak indult. Az egyenletes felmelegedés hatására az ol­vadás is kiegyenlített volt, nem járt együtt esővel, így a folyók vízszintje csak fo­kozatosan emelkedett. A ki­alakuló árhullám 14-én 6 órától I. fokú árvízvédelmi készültség elrendelését tette szükségessé a Fekete-Körös menti védvonalakon. Az ol­vadás kezdetekor a folyókat 20—30 cm vastag, összefüg­gő, acélos jégtakaró borítot­ta. Az enyhe időben a jég veszített szilárdságából, el­vékonyodott, az árhullám fel­emelte és összetörte, végül fokozott figyelőszolgálat mel­lett beavatkozás nélkül, za­vartalanul levonult az igaz­gatóság területéről. Az ár­hullám és a jéglevonulás az árvízvédelmi és a folyósza­bályozási művekben károkat nem okozott. Belvízvédelem A januári hidrometeoroló- giai adatok belvízi helyzet kialakulását sejtették. A februári enyhébb időjárás hatására a mintegy 60 mm csapadékot tartalmazó hó­készlet elolvadt, belvízi hely­zet kialakulása nélkül. A te­rületen belvízi elöntések nem keletkeztek. A Körösökön egyidejűleg levonuló árhul­lámok következtében a gra­vitációs vízelvezetés lehetősé­ge megszűnt, így a felesleges vizet szivattyús átemeléssel juttattuk a főbefogadókba. Öntözés A Hidasháti Állami Gazda­ság biharugrai halászati ke­rületének halastavainak a feltöltése február 27-én be­fejeződött. A gazdaságtól ka­pott információ szerint a Se­5-6 százalékkal emelkedik a dolgozók jövedelme. Az orosházi városi párt­végrehajtóbizottság összessé­gében jónak értékelte az Orosházi Állami Gazdaság kommunistáinak munkáját. Fejlődött munkamódszerük, előreléptek a kádermunká­ban. örvendetes, hogy egy­re több fiatal kapcsolódik be a pártmunkába. A jövő­ben javítani kell a pártfe­gyelmi munkát, s az infor­mációs területen is akad még tennivaló. A hozzászólók felelősség­gel beszéltek a tennivalók­ról. Többen rámutattak ar­ra, hogy ne mással foglal­kozzanak a dolgozók, ha­nem a maguk területén te­gyenek meg mindent azért, hogy javuljanak az eredmé­nyek. A Szovjetunióban fo­lyó átalakítási folyamat a gazdaság kommunistáinak helyeslésével találkozik, ön­vizsgálatra is szükség van, versenyhelyzetet kell terem­teni valamennyi területen — állapították meg. Többen kifejtették, hogy a meglévő anyagi és szellemi kapaci­tás jobb hasznosításával, a körülményekhez való rugal­masabb, gyorsabb alkal­mazkodással, az ésszerű kockázatvállalással, a diffe­renciált érdekeltség megte­remtésével, jelentősen nő­hetnek a teljesítmények. Az Orosházi Állami Gaz­daság összevont beszámoló párttaggyűlésén az együttes gondolkodás és a követke­zetes cselekvés tükröződött a vitából. „A feladatok vilá­gosak — fogalmazta meg az egyik felszólaló —, most már rajtunk a sor, hogy egy év múlva milyen szájízzel állunk fel az asztal mellől.” Verasztó Lajos bes-Körösön február 23-tól észlelt fonalasgomba-szeny- nyeződés a feltöltésnél víz­minőségi problémát nem je­lentéit. Az üzemeltetők ön­tözési idényre való felkészü­lését időarányosan megfele­lőnek minősítettük. A javí­tásra került szivattyútelepe­ken a próbaüzem folyamato­san történik. Vízminős ég-védelem Rendkívüli szennyeződést, illetve vízminőségiállapot­változást 3 esetben regisztrál­tunk: február 6-án a békés- szentandrás-siratói holtágon halpipálás és szórványos hal­elhullás történt. Megállapí­tottuk, hogy külső szennye­ződés nem történt, a halpi­pálás a jégborítottság miatt beállt oxigénhiány követ­kezménye volt. A Mohosz saját hatáskörében lékelést és levegőztetést végzett. Az esetleges halkárok nagyságá­nak a felmérése csak az ol­vadás után lehetséges. Feb­ruár 18-án a Bárkás-csator- nán észleltünk halpusztulást, mely szintén külső szennye­ződés nélküli, jég alatti oxi­génhiányra utal. Február 23- án a Sebes-Körösön határon túlról érkező Jionalasgomba- szennyeződést észleltünk, melyet kémiai paraméterek­ben (pl.: fenol) is regisztrál­tunk. A román területről származó — feltehetően bőr­gyári eredetű — szennyező­dés már csökkenő intenzitás­sal, de a folyó alsó szakaszán még jelenleg is tart. Tekintettel a hideg időjá­rásra és a vízterek jégborí- tottságára, a halasított holt­ágak vízminőségét február hónapban is figyelemmel kí­sértük. Halgazdálkodási szempontból történő minősí­tés alapján csak a szarvasi holtág (a szivattyúnál) első osztályú. A Szolnoki Papírgyár új üzemének első teljes terme­lési éve 1986. Akkorra már a korábbi 1985-ös csonka évben gyártott 5 ezer tonna papírral szemben 14 ezer tonnát készítettek, az ere­dendő tervek szerint 11-12 ezer tonna kiváltására ter­vezték az új üzemet.. Tud­ták az itt dolgozók is, hogy kevés az idő, nincs türelem, jó terméket kell adni a to- vábbfeldolgozóknak már el­ső nekifutásra. Az 1986-os esztendő decemberében ma­guk szorgalmazták: a fel­dolgozók és a felhasználók mondják el: mit tapasztal­nak, mit kellene még tudnia a szolnoki papírnak. Az első és legfontosabb té­ma a minőség, a második a mennyiség, a harmadik a szállítási fegyelem volt ezen a megbeszélésen. ülakuló szabvány — A hazai gyártáshoz szükséges gépek és a kapa­citás rendelkezésre állt a megfelelő mennyiségű ter­mék előállításához, ugyan­akkor a továbbra is szüksé­ges import cellulóz és segéd­anyag megvételére nem ké­szült fel valójában az ipar­ági vezetés, sem az ország. Feszültséget olyizott ez a termelésben — szögezi le Kardos György, a Szolnoki Papírgyár igazgatója, majd a minőség kérdésével foly­tatta: — Magyar szabvány nem állt rendelkezésünkre, amikor 1985-ben munkához láttunk, így a gyártás köz­ben alakítottuk ki, s még mindig nem tartjuk végle­gesnek. A továbbfeldolgozás során merült fel, hogy nem tartható a 2 százalék alatt kétszínnyomás esetén a mé­rettartósság. Ott nincs gond, ahol egyszerre négy színt nyomnak a gépek, de to­vábbra is technológiai prob­léma ez a kétszínnyomással dolgozó nyomdák esetében. Aztán folytatódtak az alkal­mazástechnikai tapasztalat­lanságokból eredő hiányos- "ágok a hátoldali tapadás­sal. Kezdtük elölről és pró­bálgattuk: hogyan, miként kellene csinálni, hogy célba érjünk. A tavalyi termelési érték meghaladta a 3,6 milliárd fo­rintot. A vállalati eredmé­nyek szerények, de nem vesz­teséges a gazdálkodás. A reklamációk összege nem haladta meg a 6.5 millió fo­rintot. Ebből a Chromo pa­pír, amiből a Kner címkét készít, 1,2 millió forintos selejtértéket képvisel. A se- lejtszint más európai Chro- mo-papír-gyártóknál 20-22 százalék között mozog, ná­lunk 22,36 százalék. S ezen az oly sokat kritizált termé­ken a legjobb a nyeresé­günk, érdekünk tehát a jó termék továbbítása a feldol­gozó nyomdáknak. Garantálni a minőséget Közben hatalmas gurigák kerülnek a monumentális csarnok egyik gépsoráról a másikra, s az avatatlan szemnek boszorkányos: mi­ként lesz a cellulózból, a vízből és a segédanyagból papír. Kézai Zsolt, a marke­tingosztály vezetője pedig fáradhatatlanul magyaráz: hátha a nyomdai végzett­séggel nem bíró laikus is megérti ezt a folyamatot. Ezenközben persze nélkü­lözhetetlen információ: hon­nan a cellulóz? Egyrészt a Szovjetunióból, ahonnan késnek a szállítmá­nyok, de beszerezhetők e té­telek Svédországból, vagy más északi államokból, Ju­goszláviából is, de gyakran gond: nincs az iparágnak, az országnak erre importkere­te. Ottjártunkkor éppen a leállás fenyegette a gyár­tást, mert nem érkezett meg a cellulóz, meg a segéd- anyagraktár tartalma is fogytán volt... Lehet így garantálni a mennyiséget, a minőséget, hogy a termelés alapvető fel­tételei forognak a kockán? — Ezek a gondok nehezí­tik a helyzetünket, elég len­ne csupán a gyártás leckéje is... Egyszerűen így a ránk szabott követelményeknek nem tudunk megfelelni. Egyszerűen hiányzik a soro­lás a magyar gazdaságban, miként érthető és fogadható el másként ez a felemás helyzet: számon kérik a ter­melést, de ha nem kapunk elég cellulózt és segédanya­got, nem tudunk a lehetősé­geinkhez mérten 17 ezer tonna papírt az idén előállí­tani. Miközben a népgazda­ság éhsége óriási — magya­rázza az igazgató. — Nem lett volna eleve célszerűbb a devizát előte- temteni a külföldi papírra, mintsem most, a beruházás után abba az utcába kerül­ni, hogy itt áll a jelentős devizába került kész üzem, a termékhez továbbra is nélkülözhetetlen alapanya­gokra és kiegészítő segéd­anyagokra szükségünk van, de erre meg nem futja? — Számításba kell venni, hogy az egyébként is szűkös devizát most is elkölthet- nénk az import papírra, de még mindig kevesebbe ke­rül, ha csak a cellulóz, a se­gédanyag ára kiadás. Hozzá itt a gyár, a termelési felté­telek, a szellemi kapacitás, a munkaerő. így egy fél évvel tovább van papírunk... Becsüljük-e a törekvéseket? Azonnal két métert ugra­ni! Ez várt a szolnoki gár­dára, s lassan az önmaguk ál­lította mércét is átugorják. Termelési teljesítményük 70- 80 százalékánál tartanak... — A tanulóidő lejárt. Ta­nulgatva nem lehet 14 ezer tonna árut gyártani. Az ön­magunk állította követel­ményrendszerben megfogal­maztuk: ennél is kevesebb selejt, mindenekelőtt a mi­nőségé és a mennyiség tel­jesítése, a szállítási fegye­lem tőlünk telhető minél pontosabb betartása. Ehhez azonban nem elég a vállala­ti törekvés, kell, hogy le­gyen cellulóz, segédanyag és akkor lesz elég hazai alap­anyag. Mi azon gondolko­dunk, hogy ágazatok — pa­píripar és nyomdák — kö­zötti devizaátadással javít­juk termelési feltételeinket. Hogy a forint-leértékelődés, az importnál alacsonyabb ár ellenére olyan minőségű és nyereséges terméket tudjunk adni a nyomdáknak, a fel­használóknak : általa gazda­godjon az ország, ne kerül­jünk olyan helyzetbe, hogy meghiúsul a megkötött üz­let — fejezi be az igazgató. Egyre csak az motoszkál a fejemben: becsüljük-e mind­ezeket a törekvéseket, ismer­jük-e egyáltalán a vállalat- vezetők küzdelmeit, mi át­lagpolgárok. Megfogalma­zódhatott nyomdászok fejé­ben: nem lesz jó ez a ma­gyar papír sohasem?! Lesz-e erejük e kollektívák vezetői­nek, hogy segítsenek tovább­ra is egymásnak, ahol tud­nak? S ott győz-e a magyar virtus, ahol épít, s nem ahol rombolja amúgy is csorba önbecsülésünket? Számadó Julianna (Folytatjuk) A Szerencsi Édesipari Vállalat Diósgyőri Csokoládégyárában befejezéshez közeledik a hús­véti csokoládéfigurák gyártása. Az idén 32-féle figurából csaknem ezer tonnát készítettek belföldi megrendelésre, míg a külföldi piacra 50 tonnát szállítanak. Március közepéig min­den megrendelőjüknek kiszállítják a húsvéti csokoládéfigurákat (MTI-fotó: Kozma István — KS) II Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság februári hidrometeorológiai

Next

/
Thumbnails
Contents