Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-10 / 58. szám
NÉPÚJSÁG o 1987. március 10., kedd Jó eredménnyel zárt a Szarvas és Vidéke Áfész Tavaszra, nyárra készül a ruházati kereskedelem A Szarvas és Vidéke Áfész megtartotta küldöttgyűlését. A megjelenteket Bódt Já- nosné elnökhelyettes köszöntötte, majd az igazgatóság beszámolóját Nagy Józsefné elnök ismertette. Elmondotta többek között, hogy eredményes esztendőt tudhat maga mögött a szövetkezet. Az árbevétel 542 millió 820 ezer forint volt 1986-ban, a növekedés 8,8 százalék. Az ipar és szolgáltatás 15,7 százalékkal, a felvásárlás-értékesítés pedig 10,8 százalékkal emelte forgalmát. Felvásárolt az áfész többek között 5024 mázsa baromfit, több mint egymillió tojást, 1695 és fél mázsa mézet, jelentős mennyiségű nyulat, galambot és gyógynövényt. A kistelepülési rekonstrukciós program befejeződött, melynek keretében 12 egység felújítására több mint hárommillió forintot költöttek. A célrészjegyek összege egy év alatt ötmillió 185 ezer forintról hétmillió 50 ezer forintra emelkedett. A taglétszám 137-tel gyarapodott, ebből 64 a 30 éven aluli. A szövetkezeti nyereség 1986-ban 22 millió 575 ezer forint, a bázishoz képest egymillió 815 ezer forinttal több. Az új esztendőben látványos beruházásra nem lesz lehetőség, de az áfész anyagi erejéhez mérten tovább bővíti, korszerűsíti és szépíti egységeit. A beszámoló után tucatnyi felszólaló nyilvánított véleményt. Kiszely Sándor, Csa- bacsüd, Kardos és Örménykút közös intézőbizottságának elnöke hangsúlyozta: érdemes odafigyelni a kistelepülések hálózatfejlesztésére. A nagyobb áruválaszték, a kulturált körülmények megteremtése révén az említett három kistelepülésen míg 1981-ben 62 millió forint volt a forgalom, addig 1986- ban 90 millió. Ez pedig nem kis eredmény. Dr. Kovács Árpádné, a megyei pártbizottság munkatársa gratulált a jó eredményekhez. Elismeréssel említette, hogy sem a beszámolóban, sem a hozzászólásokban nem hivatkoztak a nehézségekre, nem panaszkodtak, inkább arról vitatkoztak: hogyan lehetne még eredményesebben dolgozni. Felismerték, hogy csupán kereskedésből nem él meg a szövetkezet, megtanultak több lábon állni. Elismerte, hogy igényesek, érzékenyek — állandóan rohanók — a vevők: Az udvarias kiszolgáláson túl arra kérte a kereskedelem és vendéglátóipar dolgozóit. hogy jelezzék a nagykereskedelemnek, illetve az iparnak, ha minőségileg kifogásolt árut szállítanak. Csak jó termékeket fogadjanak el, akkor a fogyasztók elégedettek lesznek. A. R. Az üzletekben már megjelentek a tavaszi, nyári holmik, a könnyű kabátok, kosztümök, öltönyök, sőt, a fürdőruhák is. Az idei tavaszi és nyári szezonban 30-31 milliárd forint bevételre számítanak, folyó áron 4,5-5 százalékkal többre, mint tavaly. Ám ez mennyiségében az elmúlt évinél mintegy 5 százalékkal kisebb forgalmat jelent. Várhatóan tovább folytatódik az elmúlt évek tendenciája: a lakosság a ruházkodáson igyekszik megspórolni egyéb, növekvő kiadásait. A hazai ipar — amely a rendelkezésre álló árualap 80 százalékát adja — biztosítja az alapellátást, s bizonyos határok között a differenciált igények kielégítését is. Várhatóan továbbra sem lesz kellő mennyiségű különleges, importból származó holmi. Az import csökkenésének ellensúlyozására a kereskedelem kooperációban készült márkás ruházati cikkekkel igyekszik bővíteni a választékot. Továbbra is kaphatók lesznek az üzletekben a külföldi li- cenc alapján itthon készült farmerek, fehérneműk, fürdőruhák, cipők, női és férfiruhák. Bővülnek a kooperációs kapcsolatok a fejlődő országokkal is, ahonnan elsősorban bőrárukat és bőrruházati cikkeket, valamint konfekcióárukat, főként női felsőruházati termékeket szerez be a kereskedelem. A ruházati választékot javítják a szaporodó márka- és mintaboltok, amelyeket az iparvállalatok önállóan, illetve a kereskedelemmel közösen tartanak fenn. A Belkereskedelmi Minisztérium szorgalmazza ilyen üzletek gyarapítását, valamint azt, hogy az ipar és a kereskedelem közös kockázatot vállaljon az új termékek forgalomba hozatalánál, s már a gyártmányfejlesztésnél szorosabb legyen együttműködésük. A magán-kiskereskedelem is jelentős részt vállal a ruházati cikkek forgalmazásában: a ruhák, cipők, divatcikkek mintegy 20 százalékát jelenleg a magánvállalkozók kínálják. A tapasztalatok szerint a magánkereskedők gyorsabban alkalmazkodnak a divathoz és sok kis szériás, elsősorban a kisiparosoktól beszerzett termékeket árusítanak. Áraik már nem olyan magasak, mint korábban voltak, mert érződik a fokozódó verseny. A Belkereskedelmi Minisztérium szorgalmazza az olcsó árukat kínáló üzletek hálózatának bővítését. A közeljövőben pályázatot is hirdet a kereskedelmi vállalatok körében olyan üzletek nyitására, amelyekben olcsóbb alapanyagokból, nagyobb szériákban és kevésbé munkaigényes technológiával készült, alacsonyabb áron kapható divatos termékekhez is hozzájuthatnak a vevők. xoxc 0 X I (k’ ! 0 )( 0 X 0 X I X 0 X<CXCXOXCXOXOXO) TA VASZ A TÉLBE” Bár még hó borítja a kerteket, a gondos kiskertművelők már megkezdték a tavaszi munkák előkészítését. Nekik szólt az a kiállítás, melyen talaj- és növényvédő szereket, sok hasznos kerti szerszámot és kisgépújdonságokat mutattak be Budapesten, a Rákóczi úti Ipari Bemutatóházban. Képeink a kiállításon készültek 5XCXCXOXCXOXC <c8 ! I ! xo" EK—257 típusú komposztáló kerti zöldmaradványok, vékony ágak, szőlővenyigék komposztálására. Kapható a Hermes-szak- üzletekben Rotációs kapaadapter, szintén a Hermes kínálata Minimo Plus légpárnás fűnyírógép (angol), a Vasért boltjaiban kapható (Fotó: Hauer Lajos — KS) Műszaki újdonságok az IKR-nél Több új műszaki szolgáltatást vezet be az idén 262 partnergazdaságának minél eredményesebb segítése érdekében a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat, kötelességének tartva, hogy a taggazdaságok rendelkezésére bocsáj- tott több mint 14 ezer különféle gép, berendezés a garanciaidőn túl is hatékonyan, gazdaságosan működjön. A gépdiagnosztikai szolgáltatások kiszélesítése érdekében 1987-ben öt új szervizkocsi áll munkába. Ezek mindegyikében van fékpad, üzemanyag-fogyasztásmérő, kombinált műszeres motorvizsgáló berendezés, valamint a hidrosztatikus és a hidraulikus rendszerek tesztelésére szolgáló műszer. így a szakemberek a helyszínen és nagyon rövid idő alatt meg tudják állapítani a géphiba okát. A szerelők pedig ennek ismeretében láthatnak munkához, várhatóan lerövidül a nagy értékű gépek, berendezések javítási ideje, azok kevesebb időre esnek ki a termelésből. A taggazdaságok, illetve a termelésszervezési egységek és az IKR központja közötti összeköttetés javítása érdekében már korábban URH- rádióhálózatot alakítottak ki. Most a rádióforgalmazás feltételeinek javítását tűzték ki célul. Kifejlesztettek az IKR szakemberei egy új elektronikus szemveszteségmérő műszert, amit a kombájnokra szerelnek fel. A berendezés mutatja, hogy túllépték-e a megengedett szem- veszteségszintet a kombáj- nosok, akik az idén már e mérési adatok alapján, munkájuk minősége szerint kapják a fizetésüket. Szolid munkanélküliség? S okan és már jó ideje mondogatják, hogy bizony nem ártana valami kis „szolid” munkanélküliség, afféle minimumra korlátozott tartaléksereg, kizárólag fegyelmezési megfontolásokból. S e nézet hívei mintha igazolva látnák magukat, mert hogy mostanság érkeznek — igaz: csak szórványosan — a hírek, amelyek szerint nemcsak a munkavállalók, de a munkáltatók is megpróbálják befolyásolni a munkaerőpiaci állapotokat. Most már csak két dolog tisztázandó: egyfelől az, hogy néhány vállalat pár száz — vagy még ennél is kevesebb — munkavállalót érintő racionalizálási akcióiból következtethetünk-e a hazai munkanélküliség reális veszélyeire; illetve az is tisztázandó, hogy a „fegyelmezési okokból” munkanélküliség-hivők ugyan miként képzelik el azt a bizonyos „szolid”, „éppen hogy csak” munkanél- külséget? S legfőképpen: hogyan érvényesítenék ennek állítólagos fegyelmező erejét akkor, amikor a vállalatok munkaerőéhsége manapság is csillapíthatatlan, s amikor a munkaerőmozgás kezdeményezői változatlanul és szinte kizárólag a munkavállalók, még akkor is, ha nagy ritkán a munkáltatók is kezdeményezőkként lépnek fel. Mindehhez tudni kell: nálunk a teljes foglalkoztatás fenntartása állami, kormányzati garancia ugyan, de azért — s ennek tudatosítására számtalan különleges módszer kínálkozik — ez ügyben a vállalatoknak is vannak tennivalóik. S ők persze nem ellenkeznek, mert ez ügyben is jobb a békesség. No már most: ha valamelyik vállalat nagy nehezen elszánja magát a jelentősebbnek ítélhető létszám-racionalizálásra, elbocsátásra, akkor ez — mint szokatlan jelenség — a közvéleményben kavar heves viharokat, vagy éppen kifejezett nyugtalansághoz vezet. És máris kész az egyébként torz következtetés: fölkészülhetünk a hazai munkanélküliségre. Fölkészülhetünk? Hadd kerüljem meg a kérdésre adandó választ némi kitérő kedvéért: Magyarországon ugyanis van munkanélküliség. Csak nem így hívjuk. „Lokális foglalkoztatási feszültségekről”, vagy éppen „strukturális gondokról” beszélünk, és joggal, mert a jelenség valóban nem általánosítható. Az ország északkeleti részére és néhány más mikrokörzetre korlátozódik. Magyarországon — s ezt kevesen tudják — munkanélküli segély is van, csak éppen senki nem veszi igénybe, mert ugyan ki és miért élne e lehetőséggel? Az ÁBMH Munkaügyi Információs Központjának legutóbbi jelentése szerint ugyanis Magyarországon, az elmúlt év végén több mint 80 ezer betöltetlen, tehát szabad munkahely volt, s alig nyolcezren kerestek maguknak megfelelő állást. És nem mellékes: az utóbbiak nyolcvan százaléka egy hónapon belül elhelyezkedett. Továbbá: Magyarországon az átlagos műszakszám mindössze 1,2, miközben jelentős műszakpótlékkal csábítják az embereket a több műszakos munkahelyekre. Nem mennek, s ők tudják, hogy miért nem, de ha egyszer bármi okból is nem mennek, akkor mégse aggódjunk olyan kétségbeesetten az esetleges munkanélküliség miatt. Egészen más kérdés, hogy vajon meddig tűrhető el — és egyáltalán: eltűrhető-e — a „kapun belüli” munka- nélküliség? Ha valóban komolyan vesszük a hatékonysággal kapcsolatban meghirdetett elveket, akkor ennek előbb-utóbb el kell vezetnie a haszontalan üzemrészek, vagy éppen egész üzemek, vállalatok fölszámolásához. Ha valóban a versenyhelyzet élénkítésére törkeszünk, akkor ennek is oda kell vezetnie, hogy a piacon nem érvényesülő vállalat kíméletlenül elbukik, csődbe kerül. Ha valóban „rákapcsolunk” az üzem- és munkaszervezésre, akkor törvényszerűen el kell jutni a felesleges munkahelyek ezreihez, és a felesleges emberek tízezreihez. S nekik bizony meg kell majd barátkozniuk, no nem a munkanélküliség, csakis a munkahely-változtatás gondolatával. A saját érdekükben is ... No, de miért e kérdéssorozat — mondhatná bárki —, ha egyszer most már szokásos jelenség, hogy az ipari létszám tervidőszakról tervidőszakra jelentős mértékben — százezres nagyságrendekkel — csökken. És senki nem maradt munka nélkül. Legtöbbjüket felszívta a szolgáltatóágazat — ahol még mindig kínzó a munkaerőhiány —, s persze a nagyipar egyre hangosabban panaszkodik a kisvállalkozások munkaerő-elszívó hatása miatt is. És mindez még mindig nem a tervszerűen befolyásolt, központilag kezdeményezett, inkáb.b csak a spontán kezdé- ményezésű mozgások eredményeként. Csakhogy e spontán mozgás gazdaságfejlesztő sikerében most már aligha bízhatunk. És hát ezért, hogy az. államigazgatás és a gafdaságirányítás a kívánatos célok irányába próbálja terelni a munkaerőmozgást, egyúttal megteremtve ennek feltételeit is: az átképzési segélyt, az újraelhelyezkedési támogatást, a meghosszabbított felmondási időt és a többit. Tehát segítséget adva, de egyúttal — közvetett módon — figyelmeztetve is: olyan korban élünk, amikor az egyszer megszerzett — és ugye, milyen könnyen megszerzett? — munkahely nem jelent éltre szólóan érvényes munkalehetőséget, mint ahogy a valamikor megszerzett — és gyakorta jaj de elavult — szakismeret sem jelent garanciát arra, hogy maradhatunk ott, ahol — netán éppen a kényelmességünk okán — maradni szeretnénk. r yébként milyen érdekes: egy korábbi vizsgálat szerint a megkérdezettek, szinte valamennyien ellentétesnek tartják a munkanélküliséget a szocialista társadalom ideológiájával, ugyanakkor majdnem mindenki sürgeti a munkanélküliség gyakorlati megvalósítását. Mondván: ily’ módon könnyebb lenne megszabadulni a lógósoktól, s könnyebb lenne megszilárdítani a munkafegyelmet. A kormányzat nem így gondolkodik, mert úgy véli, hogy fel kell végre készülni a hatékonyság követelményeinek érvényesítésére, de ezzel együtt meg kell teremteni a tervszerű és a szervezett munkaerő-átcsoportosítás feltételrendszerét. És ki tagarhatná: máris történtek ez ügyben nagyon jelentős intézkedések. Vértes Csaba
