Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-30 / 75. szám

NÉPÚJSÁG 1987. március 30., hétfő Péntek este a TIT értelmiségi klubjában Megtartotta küldöttközgyűlését az Előre Spartacus Udvaros Béla Váci Mihályról és Hamar kiderült, miért ép­pen Váci Mihály és Nagy László élete és költészete, miért éppen ez a két köl­tőnk együtt volt a témája Udvaros Béla rendező elő­adásának pénteken este Bé­késcsabán a TIT értelmiségi klubjában." Nem a mindkét költőre jellemző két József Attila-díj, nem is a Kossuth- díj, ennél valami még fon­tosabb. sokkal jellemzőbb vonás adta a párosítás lehe­tőségét. Udvaros Béla iro­dalmunk két olyan kiváló egyéniségét, maradandót hát­rahagyó művészét választot­ta előadása szereplőivé, akik súlyos, halálos betegen, ál­landó fizikai kínok, gyötrel­mek közepette élték életü­Nagy Lászlóról beszél Fotó: Fazekas Ferenc két, s költészetükre, életfel­fogásukra, egész lényükre mégis a tenniakarás, a cse­lekvéskényszer mint belső indíték, az egyértelmű élet­igenlés, optimizmus, életkedv és szeretet a legjellemzőbb. Két kortársról szólt a program, két kortársról, aki­ket viszonylag korai halá­luk néhány éve már elpa­rancsolt ugyan közülünk, de életművük a magyar iro­dalom, sőt egész kultúrtör­ténetünk igen jelentős fe­jezete. A színvonalas beve­zető és az értékes összekötő elemzések nem pusztán le­xikális adatokkal szolgáltak, hanem olyan életrajzi, társa­dalmi és műfajelméleti ösz- szefüggésekre irányították rá a figyelmet, amelyek birto­kában szebben cseng min­den egyes Váci- és Nagy László-vers, többet nyújt tartalma, mert közelebb ke­rülhettünk a költőhöz, lírai énjéhez, alkotásának lénye­géhez. Váci Mihály Származás, Még nem elég, A százhúszat verő szív, Mielőtt meghalok, vagy Nagy László Adjon az Isten, Ki viszi át a szerel­met? és a többi ars poeti­cát, életformát tükröző, ha- zafiságról, nemzet- és jövő­féltésről, gondoskodásról valló, a vér- és a tűzmotí- vumtól sütő verse mind­mind jól ismert, sokszor el­olvasott, gyakran előadott, hallott mű. Az érdekes elő­adás után, illetve közben Dariday Róbert és Józsa Mihály hatásos tolmácsolá­sában most úgy elevenedett meg, hogy új aktualitást is meg új színeket kapott vala­mennyi vers. Nem voltak kevesen, de — ha az est jellegét nézzük — túl sokan sem a TIT ér­telmiségi klubjában a múlt hét péntekén. Ám aki el­jött, gazdagabb lett valami­vel. mert a mai magyar köl­tészetből kapott ízelítőt — tartalmasán, színvonalasan. S amit még kapott: ismere­tet csodálni való, példakép­hez méltó emberi tartásról, élniakarásról és élnitudás- ról, valamint élményt — a jó vers és a jó versmondás élményét. (N-n) „Mutasd Királyunknak nemes tudományod!” Debrecennek is van már Toldi Miklósa Akárcsak mindenütt az or­szágban, vasárnap kora dél­előtt a Dunakanyarban is esik az eső, úgy néz ki, a tavaszi langy nem lesz tar­tós. Visegrád központjába ér­ve azonban — eső ide vagy oda — látszik, készülődik valami. A kii'ály i palota kertje fellobogózva, néhá- nyan különféle jelmezekkel rohangásznak, és kipakoltak a giccsárusok is. A legidege- sebt^ talán Turián György, a nagy ceremónia rendezője. — A Toldi-jelöltekben ak­kora a buzgalom, ha csú­szunk is, a Toldi-választás nem maradhat el! Odalent a küzdőtéren da­gasztani lehet a sarat, fú a szél, de háromnegyed 12-kor mégis benépesedik a királyi sátor. Fúvósok fújják, majd Papp János színművész lép mikrofonhoz ... Azaz minő nevetség lenne 1347-ben elektronikáról beszélni. Teli torokkal kezdi hát: — Álom vagy valóság. Va­rázslat vagy képzelődés. Itt vagyunk a visegrádi palotá­ban, de minden olyan külö­nös. Mi úgy tudjuk, 1347-et írunk. Az utcán, jöttünk- ben azt mondják a népek: nem úgy van az. merthogy 1987 immár az évek száma. Nagy királyunk! Lajos! Mar­git királyné! Udvarunk szé­pei, s ti Visegrád népe. kik számunkra igen különös ru­hákban viríttok. Milyen esz­tendőt írunk manapság? Le­gyen talán ’47 is vagy ’87 is. A mai különös napra 1987 erős emberei jelentkeztek, hogy megvívjanak a Toldi Miklés címért. Üjfent, mert­hogy tavaly azt már Pa- kucza József kivívta. Jó Pa- kucza József! Mutasd kirá­lyunknak és udvari népének nemes tudományod — mu­tasd az utat Budára a pet- rencerúddal, és hajítsd az irdatlan malomkövet mesz- szire, aztán itt a helyed nagy királyunk mellett. Üjra szignál szól, bevonul­nak a modern muszklimis- kák, szám szerint 18-an. Bé­kés megye máris első vala­miben. A legtöbben, négyen innen erősködnek ... A küz­delem párosával zajlik. Egyik a rudat tartja, másik a követ röpíti. Először a debreceni Lóska Sándor pro­dukciója után hördül fel a nagyérdemű, merthogy 71 másodpercig feszül meghosz- szabbított karjaként a há­romméteres rúd. Ez nagy idő! Pakucza meg is jegyzi, miközben megigazítja bordó bőrruháját: Hűha! Nem lesz könnyű túlszárnyalni, a do­bókörben még örül az em­ber, ha nem esik hasra. A békéscsabai Hankó György következik, a kő 6 centi hí­ján 3 méterre csapódik a földbe. „Tegnap 3.20-at eről­ködés nélkül megcsináltam. " Derekasan teljesít a batto- nyai Herczeg Károly is, 3,49 métert. Róla keveset hallot­tunk, kérdezzük hát, honnan a bátorság? — Sokáig versenyszerűen emeltem súlyt, még Petőfi- bányán. Most viszont a Bat- tonyai Petőfi Tsz-ben dolgo­zom gépkocsivezetőként. Ja­nuár 20. óta 35 kilót fogy­tam tegnapig! A rúddal egy percet is tudok, de túl nyi­tott vállal indítottam. Tetőfokára hág az izgalom. A kiskőrösi Zoltán János (a tavalyi második) miközben feszíti a petrencét, még bó­lint is. Tizenharmadiknak jön Hankó. Jó ideje tartja már a rudat, amikor kiszól: „Mennyi az idő?” „Fél egy múlt hat perccel” — szól vissza valaki a nagyérdemű­ből. A debreceni óriás min­dent eldöntő gyakorlata kö­vetkezik, 71 másodpercig tartja a rudat, majd tetézve teljesítményét, a legjobbnak bizonyul malomkővetésben, így egy második és egy első helyezéssel, három helyezé­si számmal a tarsolyában elhódítja a büszke címet Pa- kuczától, akit két harmadik helyezésével a dányi Ne- mecskó Mihály is megelőz. Mi tagadás, a csabai tábor­ban egy kis letörtség ural­kodik. Az exbajnok: „3,20- at dobni, ez viccnek is rossz! Egyszerűen kicsúszott a ke­zemből ... No, az vigasztal egy kicsit, hogy 81,2 másod­percig senki sem tudta mu­tatni az utat...” A krónika rögzítse azt is: a battonyai Herczeg Károly ötödik, Hankó György nyol­cadik, Losonczi Zoltán 18. lett. Mindannyian derekasan küzdöttek. Az eredményhirdetésnél sok százan tapsolnak a ki­rályi sátor előtt. Minden díj gazdára talált, a ceremónia­mester, Papp János pedig összehajtva a papiruszteker­cset, azt mondja: „Akkor most újra 1987-ben va­gyunk, tehát rágyújthatok erre a Marlboróra, igaz!?” A krónika 1987-ik eszten­dejében, március 29-én, leje­gyezte: Fábián István Nem vallottak szégyent a csabai Toldi-jelöltek az idén sem D 32 válogatott önmagáért beszél Araczki János, az egyesület társadalmi elnöke beszámol a küldöttgyűlésen Fotó: Béta Ottó Szombaton délelőtt megtartotta küldöttközgyűlését Békés­csabán a városi tanács nagytermében a Békéscsabai Előre Spartacus Sport Club. Csaknem 130 küldött foglalt a sorok­ban helyet, akiket dr. Sümeghy Csaba, az egyesület társa­dalmi elnökhelyettese köszöntött. Bevezetőjében elmondta, az idei ünnepségsorozat első része a mai találkozó, ugyanis a 75. évét ünneplő sportklub ebben az esztendőben majd egy tucat rangos nemzetközi eseménynek lesz házigazdája. Mél­tatta az elődöket, az alapítókat, majd átadta a szót Araczki Jánosnak, az egyesület társadalmi elnökének. A sportklub társadalmi el­nöke elöljáróban leszögezte, hogy minden szervezet éle­tében nagy jelentőségű egy időszak munkájának átte­kintése, a kitűzött célok egy­bevetése az elért eredmé­nyekkel. így van ez a sport­egyesületeknél is, amit még izgalmasabbá tesznek tár­sadalmi és gazdasági körül­ményeink aktuális kérdései is. Hogyan tudjuk az egyre nehezedő gazdasági helyzet­ben biztosítani a színvona­las sportszakmai munka fel­tételeit, annak ellenére, hogy a minőségi sport nem szerepel a prioritást élvező társadalmi célkitűzések kö­zött? KRITIKUS SZEMMEL Mindezek ellenére már elöljáróban leszögezhetjük, hogy a megye legnagyobb sportegyesülete, az Előre Spartacus jelentősen előre­lépett az elmúlt két eszten­dőben. Korábban úgy 'fo­galmazták meg: „ Egyesüle­tünk háza táján a hazai és nemzetközi eredményesség szinten tartása és fokozása érdekében tovább kell javí­tani a szakmai munkát, a gazdálkodás hatékonyságát. Tervszerűbbé kell tenni a tehetséges fiatalok kiválasz­tását. Tudatos " személycse­rékkel törekedni kell az ap­parátus és szakembergárda megerősítésére, fokozni kell a társadalmi aktívák bevo­nását, a testületek meghatá­rozó szerepét." Az is kiderült a beszámo­lóból, hogy szinte minden területen előrelépés történt. Az elnökségi tagok döntő többsége érzelmileg is elkö­telezetten támogatták az el­múlt időszakban is a sport­klub tevékenységét. Több idő jutott a sportpolitikai kérdések elemzésére is. Gyü­mölcsözőnek bizonyult a nemrég beindult főiskola és az egyesület kapcsolatának kialakítása is. Az agitációs és propagandabizottság terv­szerűen végezte munkáját, de a többi bizottság tevé­kenysége eltérő színvonalú volt. A szakosztály-vezetősé­gek zömével elégedett az el­nökség. de arra is rávilágí­tottak, ahol csak látszatte­vékenység folyik, ott to­vábbra is alkalmazni kell a személycseréket. Napjainkra stabilizálódott az apparátus, lassan elmondható, hogy mindenki a „helyére került”. Ogy vélik, megfelelő az ed­zői létszám is — a legutóbbi évben 14 trénerrel gyarapo­dott az egyesület — azon­ban strukturális összetétele még kedvezőtlen, hiszen a 72 edzőből csupán 9 a szak­edző. Tavaly 1380 sportolót tar­tottak nyilván, ami csupán 45 fiatallal haladja meg az előző évit, s 141 sportveze­tő és társadalmi aktíva tag­ja az egyesületnek. Ez utób­bit kevésnek találják, nem véletlenül ~ határozták meg, hogy a jövőben tovább nö­vekedjen e szám. Tavaly a lila-fehér klub 32 válogatottat adott a kü­lönböző szakszövetségeknek. Ebben is jelentősen előbbre léptek, miként atéren is, hogy növekedett az első osz­tályú és ifjúsági aranyjelvé­nyes sportolók száma. Nap­jainkban a 10 szakosztály közül 8-cal kimondottan elé­gedettek. Továbbra is öröm­mel nyugtázzák, hogy a lab­darúgócsapat a legmagasabb osztályban szerepel, noha teljesítményük nem kiegyen­súlyozott. Kritikusan fölve­tették azt is, hogy nincs elő­relépés a csapatépítésben, nincs sajátos arculata, játék­stílusa az együttesnek, ami­nek következménye a néző­szám csökkenése. A 8—12. hely elérését valós célnak vélik e napokban is. LELKES FIATALOK A tornászok az olimpiai pontok és az egyéni minősí­tések tekintetében is felül­múlták a célkitűzést. Dicsé­rettel szóltak a lelkes, fia­tal, de szakmailag magasan képzett edzőgárdáról és Ko­vács Krisztiről, Ónodi Hen­riettáról, Zsilinszki Tündé­ről. Az egyik legdinamikusab­ban fejlődő szakosztály az atlétáké volt — nem véletle­nül érdemelték ki az A ka­tegóriát tavalyi eredményük alapján. A két NB I-es ké­zilabdacsapat közül a férfi­szakág az elvárásoknak meg­felelően teljesített, jó a já­tékosállomány, a kollektív szellem, és a színvonalas szakmai irányítás jelentős előrelépést sejtet. A nők esetében a sérülések, szülé­sek, átigazolások miatt több meghatározó játékos kiesett a csapatból, így törvénysze­rű volt a helyezésben való visszaesés. A súlyemelők az országos rangsorban a 9. helyre küzdötték fel magu­kat. ami ugyancsak elisme­résre méltó volt. A vívó­szakosztály rövid idő alatt, szinte a semmiből terem­tett országos elismerést a egyesületnek. Az úszószak­osztályban másfél esztendő­vel ezelőtt megkezdődött di­namikus fejlődés tovább folytatódott, a szakmai mun­ka színvonalának és a fel­tételek javulásának köszön­hetően tavaly már négy if­júsági aranyjelvényes szintet érték el. A röplabdázók az elvárásoknak megfelelően szerepelnek az NB II-ben. Edzési feltételeik tovább ja­vultak, ami garanciája le­het a további javulásnak. A tenisz- és asztalitenisz-szak­osztálynak nem sikerült a célkitűzéseket teljesíteniük az elmúlt évben. Araczki János a további­akban a gazdálkodásra tért ki, amiről elmondta: „A vizsgált két évet a feszes, de biztonságos pénzügyi gazdál­kodás jellemezte, az eredmé­nyes sporttevékenységhez szükséges minden indokolt igényt ki tudtak elégíteni. A két évben összesen 56,4 mil­lió forinttal gazdálkodhat­tunk.” Ezt követően a továb­bi két esztendő feladatait körvonalazta. ...AZ EGÉSZ MEGYÉNEK A beszámolót követően hozzászólások következtek, szám szerint 8-an kértek szót. Krajcsovicz János, az ifjúsági és sportosztály me­gyei vezetője elégedetten nyugtázta, hogy az eredmé- nvesség fokozatosan növeke­dett. ami nemcsak a klub­nak. hanem az egész me­gyének jó. Kárpáti József a baráti kör nevében szólalt föl. „Az országot járva, ha kiderült, hogy Békéscsabá­ról jöttem, ismerőseim és barátaim rögtön azzal pél­dálóznak, milyen nagy lépé­seket tesz előre az itteni sportoló közösség." Gémesi László, az Okisz sportosztá­lyának vezetője a szabad­idős-, a diák- és élsport kap­csolatáról beszélt, llovszki Lajos, az atlétikai szakosz­tály vezetője, azt ecsetelte, milyen jelentős társadalmi összefogásra volt szükség, és milyen hathatós segítséget kaptak ahhoz, hogy az atlé­ták ilyen szép eredményeket érjenek el az elmúlt két év­ben. A városi pártbizottság képviseletében dr. Szeme- nyei Sándor arról beszélt, hogy hatékonyan javult a klubon belül a vezetés, ha­tásos a társadalmi aktivis­ták munkája is, ha ez így folytatódik, még büszkébbek lehetünk a megye legna­gyobb egyesületére. Márton József a vívók nevében kért szót, s ecsetelte az ő gond­jaikat és jövőbeni elképze­léseiket. A Békéscsabai 2-es Számú Általános Iskola igazgatója, Bozó Dezső vi­szont nem elégedett az után­pótlás kiválasztásával, neve­lésével. Ügy véli, ebben az új idők új követelményeket támasztanak. Kitért arra is, hogy az iskola tornatermé­nek leterheltsége nagv. ezért elhasználódása is fölgyor­sult. Alapszabály-módosításra is sor került, ugyanis a jövő­ben nem 15, hanem 17 tagú élnökség irányítja az egye­sületet. Az új elríökségi ta­gok: dr. Földesi Béla, a Debreceni Tanítóképző Fő­iskola békéscsabai kihelye­zett tagozatának igazgatója, valamint Hőgyes Endre, a PM Bevételi Főigazgatóság Békés megyei osztályvezető­je. Jávor Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents