Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-28 / 74. szám
'1987. március 28., szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON A kutyatartás veszélyei — a bélférgesség vadászat, nyájterelés, ba jutottak ból stb. A kutya régi idők óta az ember „segítőtársa”. A háziasítás után sokféle fajtáját tenyésztették ki, hogy adottságai megfeleljenek a rábízott munkának — nyomkeresés, lázőrzés, a bajimentése a hóNapjainkban a legtöbb kutyát házőrzés céljából tartják. Tudnia kell, hogy a kutyának vannak olyan betegségei, amelyek az emberre is veszélyesek. Legsúlyosabb a veszettség, amely halállal is végződhet. Olyan bőrbetegséget és féregbetegséget is ismerünk, amelyet az elhanyagolt, beteg kutyától kaphatunk. Féregbetegségei közül az orsóférgesség elterjedése igen jelentős, és a legújabb adatok azt bizonyítják, hogy az emberi szervezetben is találkozhatunk az orsóféreg apró lárváival. Ismerkedjünk meg a fertőzés folyamatával. Csak az egészen fiatal kutya ürülékében találkozunk a féreg petéivel, amelyek a talajra kerülve 2 hét múlva fertőzőképessé válnak. (A peteburokban kifejlődik a lárva.) Ha ezt a fertőzésképes petét valamilyen módon lenyeljük, abból a bélben kikel a lárva és a bélfalon keresztül a véráramba jut. Ä vér elszállítja a különböző szervekbe, ahol aztán hónapokig életképesek maradnak. A lenyelt peteszámtól függ, hogy panaszmentesen vagy betegség tüneteivel zajlik le a fertőződés. Különösen a gyermekkorban jelent ez veszélyt. A fertő- zöttséget vérvizsgálattal lehet kimutatni. Jegyezzük meg tehát, hogy csak az egészen fiatal kutya a fertőzőforrás, de fertőződni csak úgy lehet, ha a talajra kikerült petéket lenyeljük. Hogyan védekezzünk? 1. A kutya féregtelenítését 2-5 hetes korban el kell végezni. 2. A fertőzött környezetben a kutyaürüléket rendszeresen el kell ásni. 3. A környéken termelt zöldségféléket nagyon alaposan megmosva szabad csak fogyasztani! 4. Étkezés előtt mindig mosson kezet! 5. Vigyázzon a tisztaságra; ne engedje a kutyáját elkóborolni! 6. Ha a kutyája ürülékében megtalálja a földigilisztára hasonlító orsóférget, végeztessen féreghajtást! A kutyatartás legfontosabb szabályai: — elkülönítve kell tartani (bekerítve .vagy megkötve); — „kutyaházat” kell biztosítani számára; — rendszeresen kell etetni, de nyers hússal soha sem; — állandóan legyen előtte ivóvíz; — a kutya ürülékét el kell ásni, időszakonként fertőtleníteni szükséges; — meg kell akadályozni, hogy eltetvesedjen; — kötelező elvinni védőoltásra és féreghajtásra; az ezt igazoló iratot meg kell őrizni. Lukács Zoltán parazitológus Néhány metszési fogás A köpölyűzés, a gyűrűzés és a rügy fölötti bemetszés a metszési munkák régi kiegészítő műveletei. A köztudatban sok tévhit is él ezek céljáról, hatásáról, amelyek rendesen túlbecsülik a beavatkozások szerepét. KERT, HBZTfill Rügy fölötti bemetszésre akkor kerülhet sor, ha valamelyik rügyből feltétlenül szükségünk van hajtásra, rendszerint a koronaforma alakítása szempontjából. (Például féloldalas a fa.) Ekkor a kiszemelt rügy fölött kivágjuk a kérget félhold alakban úgy, hogy átmetsszük a háncsot egészen a farészig. Ennek hatására a rügy biztosan kihajt. A bemetszéskor ügyeljünk, hogy az ne essen túlságosan közel a rügyalaphoz, s ne sértsük meg a rügyet sem. A törzserősítő bemetszés (köpölyűzés) elsősorban arra alkalmas, hogy általa a vékony törzset vagy vázágat vastagítsuk. Az ilyen törzset és vázágat éles késsel hosz- szanti irányban rövid (10-15 centiméteres) szakaszon a fatestig bevágjuk. A bemetszéseket fölülről (vagy az ágalaptól) kezdjük, és úgy folytassuk, hogy az egyes (10-15 centiméteres) bevágások mindig kissé széjjelnyíljanak, hogy majd rövidesen megindul a seb forradása. A törzs, illetve ág valójában ezáltal vastagodik, erősödik. A törzserősítő bemetszést a rügyfakadástól nyár közepéig végezhetjük el. Csak az alma- és körtefákat kezeljük így. A gyűrűzéssel (és részben a törzs bemetszésével is) az erős, buja növekedésű fák termőre fordulását kényszerítjük ki, amely több ter- mőrügyképződéssel, több virággal és jobb kötődéssel jár együtt. Ennek legmegfelelőbb módja a szorító bádoggyűrű használata. A háromnégy centiméter magas gyűrűt 2-3 milliméter vastag lágy huzallal szorítsuk a fa törzsére. Előzőleg azonban vagdossuk be a bádoglemez alsó és felső szélét, hogyne vágjon be a vastagodó kéregbe. A bádoggyűrűt rügy- fakadás után tegyük föl, és lombhullásig hagyjuk a fán. A gyűrűzést rügyfakadós után végezzük, amikor a fa hajtani kezd, és megindul a törzs vastagodása. E beavatkozás igen drasztikusan hat a fára, mert az alapvető anyagcsere-folyamat veszélyeztetésével valójában az egész fa (vagy koronarész) életét fenyegeti, és ez váltja ki — szinte vészreakcióként — ezt a fajfenntartással összefüggő, kényszerű tevékenységét. Valló László DIVAT Csösapka, kámzsa - tavasszal is Maradék fonalból könnyű csősapkát köthetnek még a kezdők is, néhány óra alatt. Vékony műszálfonal dupla szálával dolgozzunk, 3-as tűvel. A csősapka hasznos lehet hirtelen szélben, esőben. De különösen szép, ha kézzel kötött pulóverünket egészíti ki, nyakba eresztve — kámzsaként. A szabásminta szerint csősapka- kámzsát varrhatunk is. Pa- mutdzsörzéből vagy selyemből. Utóbbi kifejezetten alkalmi viselet selyemblúzhoz. Szép, ha mindkettő azonos színű, de a fiatalok viselhetnek fekete blúzhoz mandarin, téglavörös, vagy citromsárga, esetleg türkiz kámzsát is. Ezek a színek az idén egymással is variálhatók. Szöveg és rajz: P. J. Amit a vizekről tudni kell Élőhelyek Az egyes élőhelyeket a rájuk jellemző növény- és állatvilág népesíti be, más szóval minden élőhelynek megvan a maga jellegzetes biocönózisa (életközösség- az azonos életfeltételeket igénylő növények és állatok kölcsönös függésen alapuló társulása). A legnagyobb terjedelmű élőhely vizeinkben a nagy felület miatt a nyílt víz és a fenék. A parti öv a meder alakjának megfelelően aránylag keskeny sáv, amely azonban a part hosz- szúsága miatt számottevő. A folyóvíz élettere az ott lévő folyóvízi körülmények miatt meglehetősen különbözik az állóvizekétől. Ebben az esetben sodorvonalról, sodorközeli vagy — a parthoz közeli — partmenti életterekről beszélhetünk. A változó vízállás miatt a part élőhelye csak az állandóan alkalmazkodni tudó élőlényeknek ad lakóhelyet. A partközeli területek a lassúbb vízfolyás miatt már állandóbb életközösségek számára is lehetőséget adnak megtelepedésre. A vízzel állandóan borított területeken elsősorban kovaalgagyepek alakulnak ki, amelyek között más, színes algák is képesek megélni. Ezen szervezetek túlsúlya mellett szinte minden csoport képviselteti magát, a mostohább körülmények miatt lényegesen kisebb számban fordulnak elő, mint az állóvizek hasonló életterében. A nyílt víz- vagy sodorvonalban a vékonyan átvilágított vízrétegben általában minden előlénycsoport megtalálható, amelyik az állóvizeket is benépesíti. A folyóvízben adottságánál fogva azonban — magas lebegő anyaggal történő érintkezés, erőteljes turbulens (forrongó, zavargó) mozgás — az élőlények egyed- és fajszáma sokkal kisebb, mint a jobb körülményeket biztosító állóvizekben. Itt is elkülöníthetjük a szabad szemmel látható és nem látható élőlények csoportját. Néhány szakszó... A láthatóak társaságát nektonnak, a nem láthatókat planktonnak nevezzük. A vízben lebegő nagyobb testű növények és vízimadarak együttélését pleusztonnak nevezzük. A nyílt vizet benépesítő parányi növények és állatok életközösségét bio- szesztonnak, a szervetlen lebegő anyagot abioszeszton- nak hívják. A bioszesztont még tovább csoportosíthatjuk planktonra és neusztonra (felszínlakók). A plankton lehet zooplankton (állati) vagy fitoplankton (növényi is. (Vége) Juhász László FILATÉLIA A Magyar Posta március 31- én „Az orvostudomány nagy úttörői” elnevezéssel öt címletű, 20 forint össznévértékű bélyegsorozatot bocsát forgalomba. A bélyegsor Kass János Munká- csy-díjas grafikusművész terve alapián 319 ezer S00 fogazott és 4 ezer 700 fogazatlan példányban. többszínű ofszetnyomtatással a Pénzjegynyomdában ké-' szült. A sorozat bélyegein a következő tudósok arcképe szerepel: Hippocrates (2 Ft-os). Avicenna. Ambroise Pare és William Harvey (4 Ft-os). valamint Semmelweis Ignác (6 Ft- os). A bélyegek bármifajta postai küldemény bérmentesítésére korlátlanul felhasználhatók: forgalmazásuk 1989. december 31- vel szűnik meg. Húsz nap alatt... Verne híres regényének hősei 80 nap alatt utazták körül a Földet, három angol 20 nap alatt akarja mindezt a valóságban is megtenni. (Most tekintsünk el a motoros repülőgépek adta lehetőségektől.) Hongkongból kiindulva léggömbjükkel 20 nap alatt akarják megállás nélkül körülrepülni a földgömböt. Ehhez a sztratoszféra olykor óránként 180 kilométeres sebességet is elérő szélfolyamatait akarják felhasználni. A léggömb a tervek szerint 15 ezer méteres magasságban repülne, így az utasoknak nyomás alatti kabinra van szükségük. A henger alakú kabinban két belső fedélzet lesz — itt helyezik el a kellő élelmiszer-mennyiséget, és a nagy magasságban a légzéshez szükséges oxigénpalackokat. A furcsa kísérletet a meteorológusok is nagy érdeklődéssel várják, mert új adatokhoz juthatnak a légáramlások tör1 vényszerűségeiről nagy magasságokban. Egy madaras „Süni-könyv” ÉLŰSBROK Mellényzsebben is elférnek a Süni természettudományos havonta megjelenő gyermekmagazin zsebkönyvtárának kötetei. Ezekben a napokban sorrendben a negyedik jelenik meg: a nemzetközileg elismert ornitológus, Schmidt Egon Hogyan figyeljünk madarakat? című karcsú kis könyve. Az alcím szinte mindent elárul a kiadás időzítéséről is: „Hegjobb kora tatmsszal elkezdeni.” Nos, a szerző erre a gyakorlatra építette föl könnyen lapozható, a szó igaz és gyakorlati értelmében is zsebkönyvének tartalmát. A mindössze hatvannégy oldalas kis könyvben 18 (!) fejezetet talál az olvasó. Akik ismerik a méltán népszerű Sünit, tudniuk kell: zsebkönyvtára is elsősorban a legfiatalabbaknak, a 6—14 éves természetbúvároknak szól. Ezt figyelembe véve túlságosan is szűkszavúnak, már-már vázlatosnak tűnik a könyv. Igazi megértéséhez legalább alapvető ornitológiái ismeretek szükségesek. Aligha feltételezhető, hogy a mai általános iskolai biológiai oktatásban részt vevő érdeklődő gyerekek rendelkezhetnek ilyen alaptudással! A — sajnos, csak feketefehér — fényképekkel gazdagon illusztrált kis kötet fejezetcímei közül, amolyan ízelítőként, néhány: Távcsővel vagy szabadszemmel?, Mit érdemes megfigyelni?, Hogyan jegyzeteljünk?, A madárfészek mindig tabu!, Segítőtársunk a „Peterson”, Téged is vár a Magyar Madártani Egyesület!, Figyelj a hangokra is! Néhány gyakrabban megfigyelhető fészkelő madárfaj. Hím és tojó nem mindig egyforma!, Hány madár él Magyarországon?, Madárvonulás idején... A bizony nem olcsó kis kötetet az érdeklődők a postai hírlapkézbesítőktől vásárolhatják meg — tudomásunk szerint vidéken igencsak korlátozott példányban. N. L. JÓ TUDNI — KONYHA- ÉS FÜRDÖSZO- BACSEMPEKET könnyebben és sikeresebben tisztán tarthatjuk, ha a langyos szappanos vízbe, amellyel lemossuk, egy-két evőkanál ammóniákot öntünk. A lapok szebben csillognak, ha lemosás után ablaktisztító szerrel nedvesített ronggyal még átdörzsöljük őket. — TÉLEN A SAPKATOL, KALAPTÓL ,és a bőséges lakkhasználattól megtörténhet, hogy hajunk elveszti fényét és töredezni kezd. Keféljük naponta természetes szőrkefével, és mosás után melegített törülközővel dörzsöljük. Dorostyán a falon Nem mindenki kedveli a tapétát. Sokan a sima. egyszínű falhoz ragaszkodnak, amelyen talán előnyösebben hatnak a különféle dekorációk: képek, faliszőnyegek. kerámiák stb. Vagy például nagyon hatásos lehet a sima fehér felületen egy ilyen festett faldísz. min az 1. rajzon látható borostyán az ablak körül. Ennek kivitelezéséhez szükség van először is eredeti borostyánlevélre — legalább három méretben. (Ha nem tudunk hozzájutni. akkor keressünk rajzot a növényhatározóban, vagy botanikai kézikönyvben.) A borostyánt ráfektetjük egy tiszta fehér lapra, és lerajzoljuk a körvonalait. A munkához szükséges egy vastag és egy vékony ecset, zöld falfesték, egy éles kés, kopírpapír és olyan PVC- lap. mint az átlátszó műanyag dossziéké. 2. A PVC-lapra rátesszük a karbonpapírt, erre pedig a lerajzolt levelet, s átmásoljuk jó erősen. Utána a sablont éles késsel kivágjuk a PVC-lapból. Ezt követően puha ceruzával rajzoljuk fel a falra a borostyán indájának vonalát, majd vigyük fel a levélmintákat: bal kezünkkel szorítsuk jól a sablont a falra a kívánt helyre, nehogy elmozduljék, majd a vastagabb festékesecsettel a kivágást színezzük be. Az ecsetet ne mártsuk túl mélyen a festékbe, hogy ne fusson a sablon alá. és óvatosan fessük a kivágás szélétől befelé. Az esetleges kis hibákat a végén vékony. hegyes végű ecsettel kijavíthatjuk. 3. Amikor már minden levél a falon van. egy vékony, vonalhúzó ecsettel húzzuk meg a levelek között az indákat. Ezzel a sablontechnikával természetesen más motívumokkal is dekorálhatunk egy-egy alkalmas falrészt. például virág-, felhő- vagy állatkörvonalakkal. B. K. Vadállatokról szelíden Burma egyik falujában már 36 éve működik az úgynevezett bivalyposta. Hetenként kétszer, szerdán és pénteken összeszedik a csomagokat, a leveleket és az ajánlott küldeményeket. Majd elővezetik az erre a célra betanított bivalyt és a nyakába akasztják a küldeményeket tartalmazó zsákot. A bivaly két óra alatt önállóan elmegy a szomszéd faluba, és megáll a posta előtt. Miután a zsákba belerakták az ellenkező irányba szóló küldeményeket, a postaalkalmazott megveregeti a bivaly hátát, és útjára bocsátja. * * * A Mekong folyó deltájában élő vietnami parasztok ugyanolyan háziállatként tartják a piton kígyót, mint mások a tehenet vagy a disznót. Nagy dróthálós ketrecet készítenek számukra, ahol ugyanolyan gyorsan növekednek, mint természetes környezetben. A nőstény évente egyszer tojásokat rak, amelyekből 55 nap elteltével előbújnak az ivadékok. Egyéves koruk után értékesíteni lehet őket. Nagyon ke GYEREKEKNEK resett cikk a piton bőre. Húsát, zsírját és csontjait gyógyszerekké dolgozzák fel, amelyek az öregkori gyengeség, a reuma, a bőrbetegségek és az égési sebek gyógykezelésére alkalmasak. * * * A kenguru Ausztrália ősállata. Ezért került rá az ország címerére is. Sokféle fajtája van. Nagyságuk a 30 centiméterestől a kétméteresig terjed. Számuk változó: 16 millió és a 100 millió között lehetséges. Régen rengeteget elpusztítottak közülük az emberek. Ma már törvény szabályozza vadászatukat. A kenguru bőréből cipőfelsőrészt és kézitáskát készítenek. Húsát az NSZK- ban, Svédországban és Japánban nagyon kedvelik,, azért, mert ízletes és kevés benne a • zsír. Az éttermekben a feltálalt kenguruhúst jumping steaknak, azaz: ugrószeletnek nevezik. F. J.
