Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-04 / 53. szám

1987. március 4„ szerda o Munkásarcok Beszámoló taggyűlésen Szeretem a vasat gyúrni... A békéscsabai szennyvíz­tisztító-telep lakatosműhe­lyében éppen karvastagságú acélcsöveket hegesztett Se­bestyén László, amikor fel­kerestük. Gondosan helyére rakta a szerszámokat, majd mesélni kezdett életéről, szakmájáról. — A felszabadulás évében születtem és gyermekkoro­mat Békésen töltöttem. Itt lettem lakatostanuló is. de csak egy évig jártam a szakmunkásképzőbe. Csábí­tottak a barátok, és persze a fiatalságom is hajtott; Do­rogra mentem dolgozni, a bányába. Segédvájár, majd később igazi vájár lettem. Kétszeresét megkaptam an­nak, amit annak idején egy kőműves keresett. Kemény, nehéz munkával, ez igaz. Akkor még a bányászat alig volt gépesítve, sokat kellett lapátolni, 70-80 kilogram­mokat cipelni. Szüleim kö­nyörgésére azután hazajöt­tem. A mezőberényi vas-mű­szaki üzemben, mint beta­nított lakatos dolgoztam. Megtanultam tőlük a vas­munka csínját-bínját, nem­sokára Kiváló Dolgozó ki­tüntetést is kaptam. Még­sem volt maradásom. Egy sikeres bányásztobor- zó után, 1975-től újra a föld alatt, kerestem meg a ke­nyérre valót. Nagyon sze­rettem a bányában dolgoz­ni. de mert a megígért la­kást nem kaptam meg. visz- szajöttem a megyébe. Szé­gyelltem visszamenni a me­zőberényi szövetkezetbe, így a békési cukorkaüzemben helyezkedtem el. Segédmunkás lettem a cu­korkagyárban, „vájárdiplo- mával”. Elég furcsán hangzik — ugye? Szerencsére to­vábbra is a vasasok közelé­ben dolgozhattam, a tmk- műhelyben. Szakmai vizsga nélkül is több újításomat vezették be az üzemben. Az öthónapos pártiskolán vilá­gosodott meg előttem: ta­nulnom kell. Harminchét évesen géplakatosszakmun- kás-bizonyítványt szereztem. Mégis csak segédmunkás­ként alkalmaztak. Ez engem nem elégített ki. Bánatom­ban szívesen újra vissza­mentem volna bányásznak. De ekkor már a családom akaratát is mérlegelnem kellett. Büszkén mondhatom, na­gyon boldog családi életet élünk. Két gyermekünk van. A nagyobbik, a Iá­flz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat felvételre keres: — számlaellenőr — adminisztrátor — férfi anyagraktár-vezető munkavállalókat, középiskolai végzettséggel. Bérezés: a vonatkozó jogszabályok és a kollektív szerződés szerint. Érdeklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat személyzeti és oktatási csoportjánál. Orosháza, Október 6. u. 8. Telefon: 46/108-as mellék. Orosháza nyom, vizműkezelő ipari ta­nuló. Ha elvégzi az iskolát, ő is szeretne az én munka­helyemen. a Békés Megyei Víz- és Csatornamű-vállalat­nál dolgozni. Ebben a szak­mában ugyan még nincse­nek dinasztiák, de egyszer itt is el kell kezdeni. A fi­ammal gyakran járok hor­gászni. De nagyon elkalandoztam a szavakkal a magánéletem felé. Egyszóval otthagytam a cukorkaüzemet is, annak ellenére hogy ott is elértem a Kiváló Dolgozó címet. így kerültem 1982-ben je­lenlegi munkahelyemre, ahol akkor szinte egyedül kezdtem dolgozni a műhely­ben. Ma öten vagyunk, s időközben, mint rangidős — és ezen a munkahelyen is kiváló dolgozó — én lettem a csoportvezető. Pedig én szívesebben gyúrom, hajlí­tom a vasat, mint az em­bereket. Ám itt jó a kollek­tív szellem, szocialista bri­gádban dolgozunk. Jól ki­jövök a kollégákkal, szere­tek itt. Ez az első munka­helyem, ahol nem orrolnak rám a szókimondásom mi­att. Inkább értékelik, ha a jobbért nyitom ki a szá­mat. A munkám is nagyon vál­tozatos, nem egyhangú. Egy- egy feladatnál gyakran kell töprengeni, hogyan tudnánk a leggyorsabban és a legha­tásosabban kiküszöbölni a hibát. Újításokra is van le­hetőség. amit most már nem egyedül, hanem a társaim­mal együtt készítünk el. A több szem többet lát elvén, mi azt valljuk, több fej töb­bet tud. Szükség is van er­re a nagyobb tudásra, mert a növekvő követelmények­nek csak így leszünk képe­sek megfelelni. Bacsa András Fotó: Szőke Margit Meztfkovácsházán bíznak a jövőben A Mezőkovácsháza és Vi­déke Áfész tanácskozóter­mében a falakat vándor­zászlók, oklevelek díszítik. Egy virágzó korszak rekvizí- tumai, hiszen az utóbbi években kevesebb jutott az ilyen elismerésekből. Egy­szer fent, máskor lent? — játszom a gondolattal, mi­közben érkeznek a pártta­gok a beszámoló taggyűlésre. Az arcokat fürkészem, ame­lyek nem komorak, de a megszokottnál kissé felhő- sebbek. Ezért is vagyok kí­váncsi az elmúlt esztendőt értékelő beszámolóra. Szalka Lászlóné, a pártszervezet titkára a szocialista ver­senymozgalommal kezdi. So­rolja, hogy hány kollektíva nyert aranykoszorús jel­vényt, zászlót, oklevelet, szól az egyéni kitüntetések­ről, az 1 millió forintot érő társadalmi munkáról, a ta­nulásról, a célrészjegyekről. Örömmel állapítja meg: a tervezett 25 helyett 32 mil­lió forinttal segítette a tag­ság a szövetkezetei. Ezt a pénzt áruvásárlásra fordí­tották. Már-már azon meditálok, hogy a gazdálkodás nem is kerül szóba. A párttitkár rá­cáfol erre, amikor elmond­ja: a szövetkezet áruforgal­ma tavaly elérte a 1,5 mil­liárd forintot, a nyereség pedig az 50 milliót. Nem is olyan rossz eredmény! Való­ban, kár lenne szemérmes- kedni. A kiskereskedelmi boltokban 670 millió forint értékű árut adtak el. A ven­déglátás bevétele csökkent ugyan, de az ételek és az üdítő italok forgalma emel­kedett. A cukrászüzem több mint 7 millió forint értékű süteményt és fagylaltot ér­tékesített. Szintén figyelem­re méltó, hogy a saját ter­melésű hidegkonyhai készít­mények eladása 62 száza­lékkal nőtt. Nagy erőfeszíté­seket tettek az export növe­lésére. Mintegy 10 millió dollárnak megfelelő termé­ket adtak el tőkés országok­ban, míg 43 millió forintért értékesítettek különböző áru­kat a szocialista piacon. Ha nem is mindenütt, de zömében sikerült érvényt szerezni annak a törekvés­nek, hogy ezeket a cikkeket a jobb minőség, a nagyobb jövedelmezőség, a verseny- képesség jellemezze. Ehhez nagy szükség volt az új üzemeltetési formák elter­jesztésére. Az elmúlt évben tíz kiskereskedelmi és 26 vendéglátóipari üzlet dolgo­zott szerződéses formában, egyre jobban teret hódít a jövedelemérdekeltségű rend­szer. A pártvezetőség célja volt, hogy a propaganda és az agitáció meggyőző erejének a növelésével, a módszerek korszerűsítésével jobban hozzájáruljon a párt eszmei, politikai és cselekvési egy­ségének erősítéséhez. Ennek megfelelően növelték a poli­tikai oktatások színvonalát. Olyan előadók vezették eze­ket a foglalkozásokat, akik képesek voltak a viták le­vezetésére. Figyelemmel kí­sérték a vezetői utánpótlást, segítették a fiatal szakembe­rek kiválasztását. Nem volt különösebb baj a pártépí­téssel sem. Tavaly hat fia­talt vettek fel soraikba, kö­zülük négyet a KISZ aján­lott. Ezek az ifjú párttagok jól dolgoznak, kiveszik ré­szüket a politikai munká­ból. A taggyűlések látoga­tottsága viszont nem a leg­jobb. Többen igazolatlanul is hiányoznak. Ez akkor is tart­hatatlan, ha tudják: 110 párttagot egyszerre mozgósí­tani meglehetősen nehéz. Ezért is született meg az a gondolat, hogy három alap­szervezetet hozzanak létre, amelyek megfelelő munka- programmal hatékonyabban dolgozhatnak. Nehezen indul a vita, de aztán belelendülnek az em­berek. A KISZ-titkár a fia­talok segítségét kéri a társa­dalmi munka szervezésében, a szakszervezeti titkár pe­dig elmondja: tavaly több mint 1 millió forintot fordí­tottak kulturális, szociális célokra. Fény derült arra is: bajok vannak a vagyonvéde­lemmel. Nem csökkentek az improduktív és a tárolás, raktározás költségei. Ebben a munkában elengedhetet­len a kommunisták példa- mutatása — hangoztatják. Bizony, az eredménvek nem jöttek maguktól, meg kellett küzdeni az 50 milliós nyere­ségért. De nem szabad, hogy mindez eltakarja azokat a meglévő nehézségeket, ame­lyekkel küszködnek, hiszen vannak olyan ágazatok, ame­lyek veszteségesek. Még jobb munkával százezreket lehe­tett volna megtakarítani. Persze, a gazdasági körül­mények is közrejátszottak abban, hogy egyes ágazatok eredményessége megcsap­pant. A keltetőállomás dol­gozói arra panaszkodnak: a Bartöv jogutód nélküli fel­számolása azt jelentette, hogy jó ideig senki sem vet­te át a szövetkezettől a csir­két. A tollat, a libát olcsób­ban voltak kénytelenek el­adni, mindez 800 ezer forint veszteséget okozott, pedig 13 százalékkal növelték a ter­melést. Ezeket a cikkeket, főleg a cirokszakállt, a pap­lant csak szezonban, év vé­gén tudják értékesíteni. Ezért fontos a dolgozók át­csoportosítása, amely nem mindenkinek tetszik. Van mit tenni a munkafegyelem megszilárdításáért is. Az elmúlt év minden napján 191 ember hiányzott a mun­kahelyéről, amely az össz- létszám 15 százaléka. Döbbe­netes szám, még akkor is, ha ezek egy része szabadsá­got Vett ki, vagy beteg volt. Mindezek ellenére Kovács­házán bíznak a jövőben. Munkájuk középpontjában az áruellátás javítása áll, és nem mondanak le az export bővítéséről sem. Megtanulni az újat! — adták ki a jel­szót, amely a politikai fel- készültségen kívül korszerű közgazdasági ismereteket és gondolkodást követel, S. S. FAROST PADLÓLEMEZ AUTÓBUSZOKHOZ Különleges követelmé­nyeknek megfelelő autó- buszpadló-lapok sorozat- gyártását kezdték meg az ország egyetlen farostlemez- gyárában, Mohácson. Az üzemben előállított nagy te­herbírású farostlemez padló- kat előzőleg többéves „nyú­zópróbának” vetették alá _ a Budapesti Közlekedési Vál­lalat egyik legzsúfoltabb buszjáratán, a tizenkette­sen. Az impregnált lapok jól viselték a vizsgáztatást, s a BKV 5000 km-nyit ren­delt belőlük. A rendkívüli mechanikai és kémiai hatásoknak kitett farostlemezeket különleges anyaggal itatják át .amely a padlót az időjárás változásá­ból eredő nedvességingado­zással, az utak sózásával és a gombásodással szemben is ellenállóvá teszi. A hazai alapanyagból gyártott új au­tóbuszpadló a közlekedési szakemberek véleménye sze­rint szívósságában szinte még a busz fémszerkezetét is felülmúlja. HATSZÁZMILLIÓ A DÉL-MAGYARORSZÁGI ÁRAMELLÁTÁS FEJLESZTÉSÉRE Automata áramellátó ál­lomás építkezését kezdte meg Csongrádon a Déi-ma- gyarországi Áramszolgáltató Vállalat. A százmillió forin­tos beruházási költséggel készülő berendezés 120 000- ről 20 000 voltra csökkenti az országos távvezeték fe­szültségét, s az ezredfordu­lóig biztosítja az iparosodó alföldi város villanyáram-el­látását. Az alállomás műkö­dését ellenőrző számítógép jelzi a hibát, rövidzárlatot, s erről tájékoztatja a központi diszpécsert. A vállalat az év végéig 600 millió forintot fordít — jó­részt Duna—Tisza közi mű­ködési területén — a* áram­ellátás javítását szolgáló új központok, berendezések, távvezetékek építésére, kor­szerűsítésére. Natúr és pácolt kivitelben készül a Gyula-koloniál Jó évkezdés a BUBIV-nál Biztos év elé néz a Buda­pesti Bútoripari Vállalat gyulai gyára. Az idén 148 millió forint termelési érték létrehozását tűzték ki célul — ebből tőkés piacra 32 millió forint értékű bútort gyárfanak. Szállítanak az USA-ba, Hollandiába, mely­nek két városában, Rotter­damban és Arnhemben egy- egy szállodát teljesen beren­deznek az első negyedévben. Belföldre 1500-1500 garnitúra készül két sikeres szekrény­sorukból, a Gyula-falból és a Gyula kolóniáiból. Mind­ezek lekötik a gyár teljes kapacitását — azonban már most foglalkoznak újabb bútorok tervezésével, melye­ket várhatóan a negyedik negyedévben ismerhetnek Az elmúlt évben kezdték meg a Gyula-fai sorozatgyártását, meg a vásárlók. mahagóni és bézs színekben Fotó: szőke Margit

Next

/
Thumbnails
Contents