Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-04 / 53. szám
1987. március 4„ szerda o Munkásarcok Beszámoló taggyűlésen Szeretem a vasat gyúrni... A békéscsabai szennyvíztisztító-telep lakatosműhelyében éppen karvastagságú acélcsöveket hegesztett Sebestyén László, amikor felkerestük. Gondosan helyére rakta a szerszámokat, majd mesélni kezdett életéről, szakmájáról. — A felszabadulás évében születtem és gyermekkoromat Békésen töltöttem. Itt lettem lakatostanuló is. de csak egy évig jártam a szakmunkásképzőbe. Csábítottak a barátok, és persze a fiatalságom is hajtott; Dorogra mentem dolgozni, a bányába. Segédvájár, majd később igazi vájár lettem. Kétszeresét megkaptam annak, amit annak idején egy kőműves keresett. Kemény, nehéz munkával, ez igaz. Akkor még a bányászat alig volt gépesítve, sokat kellett lapátolni, 70-80 kilogrammokat cipelni. Szüleim könyörgésére azután hazajöttem. A mezőberényi vas-műszaki üzemben, mint betanított lakatos dolgoztam. Megtanultam tőlük a vasmunka csínját-bínját, nemsokára Kiváló Dolgozó kitüntetést is kaptam. Mégsem volt maradásom. Egy sikeres bányásztobor- zó után, 1975-től újra a föld alatt, kerestem meg a kenyérre valót. Nagyon szerettem a bányában dolgozni. de mert a megígért lakást nem kaptam meg. visz- szajöttem a megyébe. Szégyelltem visszamenni a mezőberényi szövetkezetbe, így a békési cukorkaüzemben helyezkedtem el. Segédmunkás lettem a cukorkagyárban, „vájárdiplo- mával”. Elég furcsán hangzik — ugye? Szerencsére továbbra is a vasasok közelében dolgozhattam, a tmk- műhelyben. Szakmai vizsga nélkül is több újításomat vezették be az üzemben. Az öthónapos pártiskolán világosodott meg előttem: tanulnom kell. Harminchét évesen géplakatosszakmun- kás-bizonyítványt szereztem. Mégis csak segédmunkásként alkalmaztak. Ez engem nem elégített ki. Bánatomban szívesen újra visszamentem volna bányásznak. De ekkor már a családom akaratát is mérlegelnem kellett. Büszkén mondhatom, nagyon boldog családi életet élünk. Két gyermekünk van. A nagyobbik, a Iáflz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat felvételre keres: — számlaellenőr — adminisztrátor — férfi anyagraktár-vezető munkavállalókat, középiskolai végzettséggel. Bérezés: a vonatkozó jogszabályok és a kollektív szerződés szerint. Érdeklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat személyzeti és oktatási csoportjánál. Orosháza, Október 6. u. 8. Telefon: 46/108-as mellék. Orosháza nyom, vizműkezelő ipari tanuló. Ha elvégzi az iskolát, ő is szeretne az én munkahelyemen. a Békés Megyei Víz- és Csatornamű-vállalatnál dolgozni. Ebben a szakmában ugyan még nincsenek dinasztiák, de egyszer itt is el kell kezdeni. A fiammal gyakran járok horgászni. De nagyon elkalandoztam a szavakkal a magánéletem felé. Egyszóval otthagytam a cukorkaüzemet is, annak ellenére hogy ott is elértem a Kiváló Dolgozó címet. így kerültem 1982-ben jelenlegi munkahelyemre, ahol akkor szinte egyedül kezdtem dolgozni a műhelyben. Ma öten vagyunk, s időközben, mint rangidős — és ezen a munkahelyen is kiváló dolgozó — én lettem a csoportvezető. Pedig én szívesebben gyúrom, hajlítom a vasat, mint az embereket. Ám itt jó a kollektív szellem, szocialista brigádban dolgozunk. Jól kijövök a kollégákkal, szeretek itt. Ez az első munkahelyem, ahol nem orrolnak rám a szókimondásom miatt. Inkább értékelik, ha a jobbért nyitom ki a számat. A munkám is nagyon változatos, nem egyhangú. Egy- egy feladatnál gyakran kell töprengeni, hogyan tudnánk a leggyorsabban és a leghatásosabban kiküszöbölni a hibát. Újításokra is van lehetőség. amit most már nem egyedül, hanem a társaimmal együtt készítünk el. A több szem többet lát elvén, mi azt valljuk, több fej többet tud. Szükség is van erre a nagyobb tudásra, mert a növekvő követelményeknek csak így leszünk képesek megfelelni. Bacsa András Fotó: Szőke Margit Meztfkovácsházán bíznak a jövőben A Mezőkovácsháza és Vidéke Áfész tanácskozótermében a falakat vándorzászlók, oklevelek díszítik. Egy virágzó korszak rekvizí- tumai, hiszen az utóbbi években kevesebb jutott az ilyen elismerésekből. Egyszer fent, máskor lent? — játszom a gondolattal, miközben érkeznek a párttagok a beszámoló taggyűlésre. Az arcokat fürkészem, amelyek nem komorak, de a megszokottnál kissé felhő- sebbek. Ezért is vagyok kíváncsi az elmúlt esztendőt értékelő beszámolóra. Szalka Lászlóné, a pártszervezet titkára a szocialista versenymozgalommal kezdi. Sorolja, hogy hány kollektíva nyert aranykoszorús jelvényt, zászlót, oklevelet, szól az egyéni kitüntetésekről, az 1 millió forintot érő társadalmi munkáról, a tanulásról, a célrészjegyekről. Örömmel állapítja meg: a tervezett 25 helyett 32 millió forinttal segítette a tagság a szövetkezetei. Ezt a pénzt áruvásárlásra fordították. Már-már azon meditálok, hogy a gazdálkodás nem is kerül szóba. A párttitkár rácáfol erre, amikor elmondja: a szövetkezet áruforgalma tavaly elérte a 1,5 milliárd forintot, a nyereség pedig az 50 milliót. Nem is olyan rossz eredmény! Valóban, kár lenne szemérmes- kedni. A kiskereskedelmi boltokban 670 millió forint értékű árut adtak el. A vendéglátás bevétele csökkent ugyan, de az ételek és az üdítő italok forgalma emelkedett. A cukrászüzem több mint 7 millió forint értékű süteményt és fagylaltot értékesített. Szintén figyelemre méltó, hogy a saját termelésű hidegkonyhai készítmények eladása 62 százalékkal nőtt. Nagy erőfeszítéseket tettek az export növelésére. Mintegy 10 millió dollárnak megfelelő terméket adtak el tőkés országokban, míg 43 millió forintért értékesítettek különböző árukat a szocialista piacon. Ha nem is mindenütt, de zömében sikerült érvényt szerezni annak a törekvésnek, hogy ezeket a cikkeket a jobb minőség, a nagyobb jövedelmezőség, a verseny- képesség jellemezze. Ehhez nagy szükség volt az új üzemeltetési formák elterjesztésére. Az elmúlt évben tíz kiskereskedelmi és 26 vendéglátóipari üzlet dolgozott szerződéses formában, egyre jobban teret hódít a jövedelemérdekeltségű rendszer. A pártvezetőség célja volt, hogy a propaganda és az agitáció meggyőző erejének a növelésével, a módszerek korszerűsítésével jobban hozzájáruljon a párt eszmei, politikai és cselekvési egységének erősítéséhez. Ennek megfelelően növelték a politikai oktatások színvonalát. Olyan előadók vezették ezeket a foglalkozásokat, akik képesek voltak a viták levezetésére. Figyelemmel kísérték a vezetői utánpótlást, segítették a fiatal szakemberek kiválasztását. Nem volt különösebb baj a pártépítéssel sem. Tavaly hat fiatalt vettek fel soraikba, közülük négyet a KISZ ajánlott. Ezek az ifjú párttagok jól dolgoznak, kiveszik részüket a politikai munkából. A taggyűlések látogatottsága viszont nem a legjobb. Többen igazolatlanul is hiányoznak. Ez akkor is tarthatatlan, ha tudják: 110 párttagot egyszerre mozgósítani meglehetősen nehéz. Ezért is született meg az a gondolat, hogy három alapszervezetet hozzanak létre, amelyek megfelelő munka- programmal hatékonyabban dolgozhatnak. Nehezen indul a vita, de aztán belelendülnek az emberek. A KISZ-titkár a fiatalok segítségét kéri a társadalmi munka szervezésében, a szakszervezeti titkár pedig elmondja: tavaly több mint 1 millió forintot fordítottak kulturális, szociális célokra. Fény derült arra is: bajok vannak a vagyonvédelemmel. Nem csökkentek az improduktív és a tárolás, raktározás költségei. Ebben a munkában elengedhetetlen a kommunisták példa- mutatása — hangoztatják. Bizony, az eredménvek nem jöttek maguktól, meg kellett küzdeni az 50 milliós nyereségért. De nem szabad, hogy mindez eltakarja azokat a meglévő nehézségeket, amelyekkel küszködnek, hiszen vannak olyan ágazatok, amelyek veszteségesek. Még jobb munkával százezreket lehetett volna megtakarítani. Persze, a gazdasági körülmények is közrejátszottak abban, hogy egyes ágazatok eredményessége megcsappant. A keltetőállomás dolgozói arra panaszkodnak: a Bartöv jogutód nélküli felszámolása azt jelentette, hogy jó ideig senki sem vette át a szövetkezettől a csirkét. A tollat, a libát olcsóbban voltak kénytelenek eladni, mindez 800 ezer forint veszteséget okozott, pedig 13 százalékkal növelték a termelést. Ezeket a cikkeket, főleg a cirokszakállt, a paplant csak szezonban, év végén tudják értékesíteni. Ezért fontos a dolgozók átcsoportosítása, amely nem mindenkinek tetszik. Van mit tenni a munkafegyelem megszilárdításáért is. Az elmúlt év minden napján 191 ember hiányzott a munkahelyéről, amely az össz- létszám 15 százaléka. Döbbenetes szám, még akkor is, ha ezek egy része szabadságot Vett ki, vagy beteg volt. Mindezek ellenére Kovácsházán bíznak a jövőben. Munkájuk középpontjában az áruellátás javítása áll, és nem mondanak le az export bővítéséről sem. Megtanulni az újat! — adták ki a jelszót, amely a politikai fel- készültségen kívül korszerű közgazdasági ismereteket és gondolkodást követel, S. S. FAROST PADLÓLEMEZ AUTÓBUSZOKHOZ Különleges követelményeknek megfelelő autó- buszpadló-lapok sorozat- gyártását kezdték meg az ország egyetlen farostlemez- gyárában, Mohácson. Az üzemben előállított nagy teherbírású farostlemez padló- kat előzőleg többéves „nyúzópróbának” vetették alá _ a Budapesti Közlekedési Vállalat egyik legzsúfoltabb buszjáratán, a tizenkettesen. Az impregnált lapok jól viselték a vizsgáztatást, s a BKV 5000 km-nyit rendelt belőlük. A rendkívüli mechanikai és kémiai hatásoknak kitett farostlemezeket különleges anyaggal itatják át .amely a padlót az időjárás változásából eredő nedvességingadozással, az utak sózásával és a gombásodással szemben is ellenállóvá teszi. A hazai alapanyagból gyártott új autóbuszpadló a közlekedési szakemberek véleménye szerint szívósságában szinte még a busz fémszerkezetét is felülmúlja. HATSZÁZMILLIÓ A DÉL-MAGYARORSZÁGI ÁRAMELLÁTÁS FEJLESZTÉSÉRE Automata áramellátó állomás építkezését kezdte meg Csongrádon a Déi-ma- gyarországi Áramszolgáltató Vállalat. A százmillió forintos beruházási költséggel készülő berendezés 120 000- ről 20 000 voltra csökkenti az országos távvezeték feszültségét, s az ezredfordulóig biztosítja az iparosodó alföldi város villanyáram-ellátását. Az alállomás működését ellenőrző számítógép jelzi a hibát, rövidzárlatot, s erről tájékoztatja a központi diszpécsert. A vállalat az év végéig 600 millió forintot fordít — jórészt Duna—Tisza közi működési területén — a* áramellátás javítását szolgáló új központok, berendezések, távvezetékek építésére, korszerűsítésére. Natúr és pácolt kivitelben készül a Gyula-koloniál Jó évkezdés a BUBIV-nál Biztos év elé néz a Budapesti Bútoripari Vállalat gyulai gyára. Az idén 148 millió forint termelési érték létrehozását tűzték ki célul — ebből tőkés piacra 32 millió forint értékű bútort gyárfanak. Szállítanak az USA-ba, Hollandiába, melynek két városában, Rotterdamban és Arnhemben egy- egy szállodát teljesen berendeznek az első negyedévben. Belföldre 1500-1500 garnitúra készül két sikeres szekrénysorukból, a Gyula-falból és a Gyula kolóniáiból. Mindezek lekötik a gyár teljes kapacitását — azonban már most foglalkoznak újabb bútorok tervezésével, melyeket várhatóan a negyedik negyedévben ismerhetnek Az elmúlt évben kezdték meg a Gyula-fai sorozatgyártását, meg a vásárlók. mahagóni és bézs színekben Fotó: szőke Margit
