Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-25 / 71. szám
iguswnaaa 1987. március 25„ szerda Külkereskedelemről — Békés megyében Közismert, hogy külkereskedelmi egyenlegünk az elmúlt évben a vártnál sokkal rosszabbul alakult. A dollárbevételek lényegesen elmaradtak a tervezettől, amiben nagy szerepet játszott, hogy az évszázad második legnagyobb cserearányromlása (az első 1975-ben volt) következett be tavaly. Mintegy 410 millió dollár veszteséget jelentett ez a magyar népgazdaságnak. Kedvezőtlenül hatott az olajárcsökkenés is, mivel igen sok olajszármazékot exportálunk, és ezek alacsonyabb áron keltek el. A külföldön eladott árukért többnyire dollárral fizetnek, így a dollár árcsökkenése szintén veszteséget hozott. Ugyancsak kedvezőtlenül érintette gazdaságunkat a mezőgazdasági termékek árának csökkenése. Viszont néhány import mező- gazdasági cikk megdrágult, például a kávé árának emelkedése önmagában 60 millió dollár veszteséggel járt. Az olajárcsökkenés miatt az olajországokban kisebb lett a fizetőképes kereslet, ez visszavetette exportunkat. A tavalyi aszály is millió dollárokban kifejezhető veszteségforrás volt, csakúgy, mint a csernobili katasztrófa. Ezek összhatása meglehetősen kedvezőtlenül érintette a magyar gazdaságot, elengedhetetlenül szükségessé téve, hogy az idei esztendőben feltétlenül jobb eredményeket érjünk el. Mindezt a napokban megyénkben járt külkereskedelmi miniszterhelyettestől, Dunai Imrétől hallottuk, aki megyei, vállalati, szövetkezeti vezetőkkel találkozva ismertette a múlt évi helyzetet. Békés megye exportja is elmaradt a céltól — ahogy arról a Külkereskedelmi Minisztérium megyei megbízottja, Szatmári János beszámolt — de úgy tűnik, az idén valamivel jobban indult az év. A megyei helyzetet értékelve a megbízott jelezte azt is, hogy az export növekedését segítő törekvések mellett még mindig vannak olyan tényezők, amelyek akadályozzák azt. A beszélgetésen jelenlévő gazdasági vezetők konkrét példákat soroltak, kérdéseket intézve a miniszterhelyetteshez. Többen felvetették — például Szabó Ferenc, az Orosházi Mezőgép igazgatója, Csáti János, , a mezőkovácsházi áfész elnöke —, hogy a nagyobb exporthoz némileg több importanyagra lenne szükségük. Ennek megszerzése viszont, noha az exporthoz képest többnyire kis mennyiségről van szó, egyre nehezebb, sőt, lehetetlennek tűnő. Ugyanez zavarja néhány hazai importhelyettesítő gyártását, például a Kner Nyomdában. Ezek a gondok nem ismeretlenek, sajnos, régóta nehezítik e gazdálkodók életét ,s az egyes termelő jogosan követeli sürgős megoldásukat. Népgazdasági szinten gondolkodva azonban nem könnyű a helyzet, amely megkívánja — e ez a tervekben is tükröződik — a takarékosabb importgazdálkodást. Ugyanakkor a vállalatok szándékait ösz- szesítve kiderül, hogy ők tőkés importjukat számottevően növelni kívánjuk. Ezt a két törekvést kellene — a legnagyobb tőkés export mellett — összhangba hozni. A takarékosabb importgazdálkodáshoz a Gyulai Húskombinát például — ahogy azt Zám Lajos vezérigazgató elmondta — a termékszerkezet alakításával (kevesebb fűszerigény) próbálnak alkalmazkodni és igyekeznek a külföldi gép- alkatrészek élettartamát meghosszabbítani, illetve ahol lehet, hazai gyártmánnyal pótolni. A hazai alapanyagok azonban — amellett, hogy többnyire drágábbak a világpiaci árnál — gyakran nem érik el az exporthoz szükséges minőséget, illetve az alapanyaggyártók termékeik legjavát külföldön értékesítik. Emiatt vannak fonalproblémái például a Bé'kötnek. Ez a gond is nagyon régi és nemcsak a textiliparban, hanem a bútor- gyártásban, konfekcióiparban, cipőgyártásban stb. Pedig. ha folyamatosan a kiváló minőségű alapanyagból dolgozhatnának az üzemek, lényegesen jobb lenne az exportteljesítményük. Egyelőre azonban minden termelőnek az az érdeke, hogy maga exportáljon, így a jó minőségű alapanyag beszerzése továbbra is nehéz lesz. De ahol sikerül jó minőségű alapanyaggal dolgozni, ott is akadnak más jellegű gondok. A Békéscsabai Hűtőház évi 10 ezer tonna árut értékesít tőkés országokban. Náluk az önállóság hiánya, a vállalati elosztás (igazságtalannak tűnő) szisztémája nehezíti az életet. A nyereség pedig továbbra is a gazdálkodás legfontosabb kategóriája. A tőkés export jövedelmezősége még mindig nagyon alacsony, ezen néhány központi intézkedéssel (például a forint 8 százalékos leértékelése) kívánnak javítani. A jövedelmezőségi arányokon remélhetőleg változtat a ’88-ban bevezetendő új ár- és adórendszer is. Szóba került a tanácskozáson, hogy nem elég csupán a termelőket ösztönözni az export növelésére, a külkereskedelmi vállalatokat is jobban érdekeltté kell tenni. Igaz ugyan, hogy ha valaki elégedetlen külkereskedő partnerével, átmehet egy másik külkervállalathoz, ám kockázatos otthagyni azt a partnert, aki már jól bent van az adott piacon. Több vállalatnak jelent gondot megyénkben is az, hogy kevés a fejlesztésre fordítható pénz. Noha éppen a jövőbeni export érdekében erre feltétlenül szükség lenne. Az ország jelenlegi gazdasági, pénzügyi helyzete azonban nem teszi lehetővé a nagyobb arányú beruházásokat. Egyszerűen nincs miből. Ezt a feszültséget igyekszik oldani a külkereskedelmi pályázatok rendszere. Ennek keretében azoknak, akik hosszabb távon vállalják tőkés exportjuk növelését. elengedik a felhalmozási adót, hitelnyújtással támogatják a fejlesztéseiket stb. Békés megyében 16 gazdálkodó egység pályázott sikerrel," s ez a 16 üzem adja a megye tőkés exportjának 70 százalékát. A legnagyobb felajánlást — 400 millió forintos exportbővítést — a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat tette. A pályázat révén korszerűsödő exportkapacitások tehát garantálják az export növekedését, amire — ahogy az elhangzottakból is kiderült — egyre nagyobb szükség van. Reméljük, itt Békés megyében nemcsak az év indulása kedvezőbb a tavalyinál, a befejezés is jobb lesz. Sz. I. Folyékony műtrágya — négy új IKR-üzemböl OJabb folyékony műtrágyát előállító üzemek lépnek termelésbe a Bábolnai Iparszerü Kukoricatermelő Közös Vállalat (IKR) és partnergazdaságainak összefogásával. Megépítésükről a kedvező tapasztalatok alapján döntöttek: az új szuszpenziós termékkel való alaptrágyázás ugyanis számottevően olcsóbb, mint ha vegyes hatóanyagú. szilárd műtrágyát alkalmaznának. A gazdaságosabb, jó hatásfokú tápanyag-visszapótlás előnyeit felismerve nyolc biokémiai gazdasági társaság alakult meg az ország különböző részén az IKR összefogásával. A nyáron kezdett termelni a vá- roslődi és a hódmezővásárhelyi üzem. S'árváron pedig tavaly novemberben indult meg a próbagyártás. A marcali üzem is szinte teljesen kész. az idén tavasszal már a gazdaságok rendelkezésére áll. A szentlőrinci. az enyingi és a szerencsi beruházás megfelelő ütemben halad — ezekben az üzemi próbákat áprilisban kezdik meg. A kardoskúti üzem építése is megkezdődött. Munkásarcok A Csabára települt műszaki Szerencsésen választotta munkatársának dr. Bo- tyánszki Mihály, a Békéscsabai Konzervgyár műszaki igazgatóhelyettese a nagyatádi Gerlecz Pált. Eredetileg a munkavédelemmel összefüggő üzemi feladatok ellátását bízták rá, de csakhamar kitűnt, a gépészmérnök végzettségű Gerleczet szorítja a cipő. Érdeklődési körébe olyan témák kerültek, melyekben a Békéscsabai Konzervgyár szeretett volna előrébb lépni, hogy az időközben önállósult vállalat valójában élni is tudjon az önállóság adta lehetőségekkel. javítsa munkáját, jövedelemtermelő képességét. — Gyárunk roppant szorított helyzetben volt. Éppen esedékesek voltak a különböző központi műszaki fejlesztések, amikor az önállóság jogán ezek támogatását tőlünk megvonták — emlékezik vissza azokra az időkre Gerlecz Pál, aki nem sokkal Békéscsabára történt települése után vezetői megbízásából átvette a műszaki fejlesztési osztály vezetését. Azután így folytatta: — A munka, amit felvállaltam, tulajdonképpen négyemberes volt. Ezen az osztályon ugyanis négyen dolgozunk, úgy is lehet mondani. négyen álmodozunk különböző műszaki megoldásokon, hogy a gyár kikerüljön abból az átlagos műszaki megítélésből, ahová az elhasználódott gépek, betende, zések juttatták. Amikor a konzervgyár indult, a hazai legfejlettebb technológiai megoldásokat alkalmazta. Telt, múlt az idő, ezek megöregedtek. Váltani, megújulni kellett ahhoz, hogy fenn maradjunk, jegyezzenek bennünket az országban és a világban. Az osztályvezető neveket említ. Közvetlen munkatársai érdemeit idézi, akik nélkül ő vajmi keveset tudott volna tenni a cél érdekében. Gólya Pál üzemmérnök, vegyipari gépész, Bagyinka Pál élelmiszeripari gépész, üzemmérnök és Bartha Éva konzervmérnök nevét sorolja, akik a gyári megújulásban elsőrangú segítői voltak. — Csak így négyesben tudtuk megvalósítani azokat a. gondolatokat, melyek a világ konzervgyáraiban szerzett irodalmi tapasztalatok alapján hozzánk eljutottak. A fejlesztésekből kiválasztottuk a bennünket érdeklő témákat és beszélgettünk, vitatkoztunk. Felfedeztünk bizonyos logikai sorrendet egy- egy téma vizsgálata kapcsán, azután már viszonylag köny- nyű volt, jött minden magától, illetve a lehetőségek függvényében. — Kaptak-e valamilyen orientációs pályát a megoldásokat illetően? — Az önállóvá vált gyárban a piac orientált, a rendelkezésre álló technika, technológia pedig a lehetőségek megközelíthető határait diktálták. Már akkor láttuk: mi csak akkor számíthatunk a Békéscsabai Konzervgyár műszaki megújulására, ha a gyár termékszerkezetét valójában megújítjuk. Ehhez szükségeltetett az új, a konzervgyári csúcstechnológia beszerzése, adaptálása, továbbfejlesztése, beépítése és üzembe helyezése. — Ilyen ízig-vérig műszaki szakembertől isten ellen való vétek megkérdezni: hogyan fért bele mindez a napi nyolc órába? — Sehogy. Amikor egy műszaki megoldás izgatja az ember fantáziáját, nem nézi hány óra van. Minél hamarabb közelébe szeretne kerülni a megoldásnak, hogy azután egy másik gondolat kapjon újabb utat. Nekünk gyakran hosszúra nyúltak műszakjaink. Csak az órát néztük este tízkor: elszaladt az idő. És másnap folytattuk. Az alkotás örömét látom Gerlecz Pál arcán. Közben mondja: — Igazi sikerélményben volt részünk, amikor 1984- ben beüzemeltük a paradicsomvonalon az aseptikát. Ez az eljárás a korábbinál ter- mékkímélőbb. De ennél több történt. A kész termék minőségének javítására korszerűsítettük a lényerést, méghozzá egy kutatás-fejlesztési program keretében. De ez nenj volt elegendő. Műszaki értelemben éhesek voltunk. Azt tanulmányoztuk, hogyan lehetne még jobb minőségű áruhoz jutni. A hotbreak- eljárás bevezetése szinte adta önmagát. Igen ám, csak hogy ezt a technológiai eljárást Magyarországon még senki sem alkalmazta. Nekivágtunk. Rájöttünk, hogy ez az eljárás új termékek előállítására is lehetőséget ad. Ennek kapcsán PIZZA típusú termékek előállítására alkalmas gépsort hoztak létre. De ez sem volt elegendő. Napi 500 tonna paradicsom feldolgozására alkalmas gépsort telepítettek, mellyel ebben az évben már 1000 tonna paradicsom napi feldolgozása is lehetséges. A négy fokozatú sűrítőberendezés üzembe helyezésével lényegében hozzájutottak aromanyerőhöz, sőt gyümölcslevek sűrítése is lehetővé vált. Ezen túl ez a berendezés alkalmas paradicsom- és gyümölcspüre készítésére is. Rövid, néhány tízperces beszélgetésünk során szó volt még a csemegekukorica feldolgozásának szervezéséről, az alma- és a szőlőfeldolgozás indításáról, a rostos ivólevek készítésének szervezéséről, a csomagolás új megoldásainak kikísérletezéséről, s arról, hogy a műszaki fejlesztési osztály hogyan járult hozzá a gyári rekonstrukcióhoz, a termelés bővítéséhez. Gyorsmérleget is készítettünk arról, hogy e jelentős műszaki újdonságok révén hová jutott a konzervgyár. És most tessék kapaszkodni: a Békéscsabai Konzervgyár évi 60 ezer tonna termelését az utóbbi években megkétszerezte, Vagyis 1.20 ezer tonnára növelte, s az évi 800 millió forint termelési értéke pedig 1,7 milliárd forintra növekedett. Az eredmény is kétszerese a korábbinak. — Mi a véleménye: észrevették már a műszaki fejlesztési osztály jelenlétét? — Feltétlen. A könyvelés kimutatta, hogy amióta mi négyen és a többiekkel karöltve a gyár jövőjén dolgozunk, a gyárban valami megváltozott Ezt a változást mi még nem érezzük úgy, ahogyan erről magasabb szinten beszélnek, hogy a műszakiakat végzett munkájuk alapján kell elismerni. De egyszer majd csak észrevesznek bennünket és a jó lakatosok színvonalánál kissé jobban meg is fizetnek. Ezeket a gondolatokat azonban senki se vegye követelődzőknek. Gerlecz Pál és társai egyelőre a siker élményeitől kapnak szárnyakat. Abban a tudatban dolgoznak, hogy a gyár . léte számukra azért fontos, mért százaknak ad munkát, megélhetést. A korszerű technológia országos élvonalba röpítette őket. Ez nem baj, sőt jó, de vajon meddig futja fiatalos lendületükből, ha tudják, hogy vannak, és létezésükről úgy vesznek tudomást, hogy megbecsülésüket továbbra is a lakatosokéhoz mérik, nem pedig gyárt megújító tetteikhez. Dupsi Károly A Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet — a 21. Számú Állami Építőipari Vállalat licensze alapján — 1976 óta gyárt hő központokat, összesen 45 fajtái Egy ilyen hőközpont — átlagban — 2 millió forintot ér. Képünkön egy, a 43. Számú ÁÉV megrendelésére készített thermobilközpont, mely szállításra vár Fotó: Kovács Erzsébet hírek n mogyűr gdzoűsűgból Számítógép az alumíniumkohászatban — Munkaidejük egyharmadát már a friss levegővel ellátott konténerekben tölthetik az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó kohászai, ugyanis a megfigyelését átvette tőlük az a 152 mikroszámítógép, amelyek az olvasztókádak mellé felszerelve jegyzik és továbbítják a legfontosabb technológiai paramétereket. Négy helyiségben rendeztek be számítógépes központot, mindegyikben 38 kád képernyőn megjelenő adatait figyelik, így az állandó személyes felügyelet nélkülözhető. A számítógépes rendszer alkalmazása, amellett, hogy védi a kohász egészségét, gazdasági előnyökkel is jár: a pontosan és folyamatosan kapott információ eredményeként optimális termelési feltételeket teremthetnek. Reklamált az osztrák cég — Űj csomagolásban, megváltozott formájú dobozban jelent meg az üzletekben a hazai gyártású instant kakaó, a Bedeco. A korábbi formát nem a vásárlók kifogásolták, hiszen a szögletes műanyag doboz — ami a régi boltok cukorkásüve- geire emlékeztet — megfelelt a célnak, és a jó ízlés kritériumainak is, mégsem tölthették tovább bele a kakaót. Az osztrák Siggi cég reklamált, mivel az ő termékei is hasonló, és már korábban védett formájú csomagolásban kerültek forgalomba. A Bedeco gyártója, a Zirci Bakony Tsz nem az osztrák dobozt másolta. A hasonlóság véletlen, tény azonban, hogy a Siggié volt az elsőbbség, a dobozt tehát újra kellett tervezni, majd védetté nyilvánítani. Fejlesztés az Alföldi Porcelángyárban — Három- százmillió forintos beruházással fejlesztik a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelán- gyárat; a jelentős összeget öt gyáregysége közül a legnagyobb dollárexportot eredményező szanitergyárra és az edénygyárra fordítják. Az előbbire, vagyis az egészségügyi, fürdőszobai berendezéseket készítő gyárra 220 milliót költenek. Ebből a mosdókagylókat, WC-kagy- lókat gyártó futószalag helyett az egyéni felelősségnek tágabb teret nyújtó öntőpadokat szerelnek fel. Egy-egy ilyen — különféle modern szerszámmal, munkaeszközzel ellátott — pádon 38 kagyló teljes öntési folyamatát egy dolgozó végzi el, az előkészítéstől az öntésen át a tisztításig. Ez jóval kvalifikáltabb tevékenységet igényel, mint a futószalag mellett dolgozónak jutó egy-egy részművelet; ugyanakkor kiküszöbölik a munka fárasztó egyhangúságát.
