Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-18 / 65. szám

1987. március 18., szerda „Élő, pezsgő, gondolkodó közszellem jellemzi Békés megyét” Lázár György látogatásának második napja i;i=uumtj------------------------------:------------------------------­A Békéscsabai Állami Gazdaság raktáráruházában köszöntik Lázár Györgyöt (Folytatás az 1. oldalról) két leküzdeni és a feladato­kat megoldani. Az itt el­hangzott vélemények nem­csak problémafelismerést tartalmaztak, hanem vála­szokat is a megoldásra. Tet­szett, hogy egyidejűleg szól­tak arról, amit nekünk kell tenni, és arról, amit önma­gukkal szemben támaszta­nak. Sok olyan felvetésük volt, amivel segítenek a kor­mánynak, vagy azzal, hogy igazolnak bennünket, vagy azzal, hogy fölhívják a fi­gyelmet életünk ellentmon­dásaira. A legfontosabb feladat most — a változó körülmé­nyekhez igazodva — a XIII. pártkongresszus határoza­tainak következetes végre­hajtása. Annak a program­nak a megvalósítása, amit a kongresszus elfogadott, és a társadalom a választásokon megerősített. Tovább kell dolgoznunk ezen, még akkor is. ha a végrehajtás feltéte­lei bizonyos területeken ne­hezültek. Jelentős eredmé­nyeket értünk el a párt- kongresszus óta, de vannak gondjaink is, főleg a gazda­ság területén. 1985-ben pél­dául a gazdálkodás nem a terv szerint sikerült, és az 1986-os esztendő eredmé­nyei sem az elképzelések szerint alakultak. Nem vé­letlen, hogy a múlt év no­vemberében — másfél évvel a kongresszus után — a Központi Bizottság mélyre­ható elemzés alá vetette a munkát, feltárva, mi fékezi előrehaladásunkat. Kritiku­san szólt a gyengeségeinkről, és a kongresszusi határozat végrehajtását nehezítő kö­rülményekről. Fontos eleme a határozatnak az a megál­lapítás, hogy többet kell nyújtania az egyes ember­nek. a kollektíváknak és a társadalom egészének is. Nagyobb tudatosságra van tehát szükség ahhoz, hogy megújítsuk önmagunkat, a munkánkat, mert enélkül a magasabb követelmények nem teljesíthetők. Népünk­ben. mint ahogyan az itt élőkben is, megvan a ké­pesség, az akarat erre a megújulásra, a célok valóra váltására. A Minisztertanács elnöke a továbbiakban a szocialista építés nemzetközi és hazai feltételeiről szólt: — Az eredményes munka feltételei most kedvezőek. Nemzetközi téren kibontako­zásnak, erősödő békeoffen- zívának vagyunk tanúi. Ezt a szocialista országok, első­sorban a Szovjetunió indí­totta és ez a folyamat újra és újra megújulva túljutott már azon a ponton, hogy bárki is szónoki vagy pro­pagandafogásnak nyilvánít­hassa azt. Nagy horderejű, történelmi jelentőségű fo­lyamat részesei vagyunk, s reális esély van a fegyver­kezési hajsza megállítására és a leszerelésre. Ebben nagy szerepe van a Szovjetunió­ban zajló, történelminek ne­vezhető gazdasági és társa­dalmi megújulásnak. Min­den, ami ott történik, vi­lágpolitikai fontosságú, és a szocialista országok szem­pontjából meghatározó je­lentőségű. Kedvező a belső, a hazai légkör is az alkotó munká­hoz, még ha a vitákban több olyan vélemény is elhang­zik, amelyből aggodalom ér­ződik, helyenként kétely, hogy tudjuk-e teljesíteni fel­adatainkat. A közéletben most együttgondolkodásra és cselekvésre van szükség, ke­resni, hol mit kell tenni, és kinek-kinek magáénak érez­ni az ország gondjait. Az előrehaladás feltételei: a ha­tékonyság, a minőség, a ver­senyhelyzet biztosítása. Sok mindenen kell ehhez még változtatni. Többek között a szabályozáson, az elvonás rendszerén, az adórendsze­ren. az exportösztönzésen, az importkiváltáson. De a köz­ponti, általánosan fogalma­zott program kezelésén is. Ezt le kell fordítani, a fel­adatokat konkrétan, helyileg meghatározni, mindenütt más és más módon, a sajátossá­goknak megfelelően végre­hajtani. Együttes munkára van tehát szükség, és olyan társadalmi légkör kialakítá­sára, ahol társadalmi norma a jobb munka becsülete, ahol általános az elszántság a feladatok megoldására és ahol van önbizalom. Feltűnést keltett tegnap délután, amikor végigha­ladt a csabai sétálóutcán a miniszterelnök. Lázár György ugyanis vendéglátói — Szabó Miklós, Gyulavári Pál, Ábrahám Béla, a váro­si pártbizottság első titkára és Sasala János békéscsa­bai tanácselnök — társasá­gában gyalog tette meg az utat a megyei pártbizottság székházától a kötöttárugyá­rig. Az első épület, amit jobban szemügyre vett, a Jókai Színház volt, kísérői nyomban meg is jegyezték, renoválásra szorul a ház. Érdeklődéssel figyelte a Skála Divatsarok mellett magasodó épületet, amely külső megjelenésében elüt a többitől, de mégis jól illesz­kedik az utca képébe. Szem­mel láthatóan megnyerte Lázár György tetszését a Korzó tér, amely a belvá­ros ggyik színfoltja. Sasala János közben az itt folyó rekonstrukcióról adott rövid tájékoztatót, kiemelve, hogy öt év alatt több ezer ember számára teremtenek itt szép, új otthont. Kellemes benyo­mást keltett a köznyelven „U”-alakú háznak nevezett épülettömb is. A Sallai ut­cához érve arról szólt a ta­nácselnök, hogy hamarosan megkezdődik itt egy 1500 négyzetméter alapterületű bevásárlóközpont, és a hoz­zá csatlakozó Penza étterem építése. Ezzel egy olyan ke­reskedelmi együttes — pi­ac, ABC, gazdabolt, étterem — jön létre, amely a jövő igényeit is kielégíti. Tovább haladva némi ma­gyarázattal kellett szolgálni a Kulich Gyula téren lévő domb láttán. Lázár György érdeklődésére Sasala János elmondta, hogy Varga Imre Kossuth-díjas szobrászmű­vész alkotását, a Kulich Gyula-emlékművet a közel­múltban elvitték. Riadalmat is okozott a lakosság köré­ben, elterjedt a híre, hogy ellopták a szobrot. A mi­niszterelnök jót derült az eseten, kiváltképp amikor megtudta, hogy szó sincs erről, egyszerűen az az igazság, hogy a művész Bécsben és Párizsban ren­dezett kiállításához kellett a szobor. Csak hát majdnem hamarabb kezdték fűrészel­ni, mint ahogy az erről szóló levél megérkezett. Ezért volt hát a riadalom. S a további mendemondák el­kerülése végett azt is írjuk le, természetesen visszahoz­zák a hajdan nagy vitát ki­váltott, de mint most kide­rült, mégiscsak szeretett al­kotást. S ha már a szobrok­nál tartunk, még egyre fel­hívta Lázár György figyel­mét kísérője. Makrisz Aga- memnonnak a Kazinczy ut­ca sarkán, a kis téren álló, Munkáslány című szobrára, amely ma szintén az érté­kes alkotások közé tartozik. Ezzel telt nagyjából az alig negyedórás séta, mely­nek során sokan megálltak, visszanéztek, s a csodálko­zó tekintetekből azt lehe­tett kiolvasni: nahát, ilyen is ritkán van, a miniszter- elnök a csabai főutcán ... A kötöttárugyár bejáratá­nál már nem ámuldoztak ezen, ott ugyanis várták Lá­zár Györgyöt. Szuchy László igazgató és Biró Béla párt­titkár fogadta a vendéget. A program rövid ismertetővel kezdődött a gyár múltjáról, jelenéről, terveiről. A 77 évvel ezelőtt alapított gyár idetelepítéséről annak ide­jén 22 képviselő — köztük Achim L. András — 20:2 arányban döntött, mert már akkor is ipart akartak tele­píteni a mezőgazdasági me­gyében. Ma egymilliárd fo­rintot meghaladó termelési értéket állít elő a gyár, szá­mottevő az exportja. Nem­csak a megyeszékhelyen te­vékenykedik, hanem több te­lepülésen is működnek üze­mei, s itt készülnek - az igé­nyes külföldi piacra szánt termékek. — Van-e sok minőségi reklamáció? — kérdezte Lá­zár György. — Minőségi kifogás miatt nem küldtek vissza árut, de azért igen, hogy a dobozon nem volt jól látható a cím­ke, vagy egy centivel széle­sebb volt a doboz, s ezért az egyik vevő automata szállítóberendezésekkel fel­szerelt raktárába nem fért be. Át kellett rakni kisebb dobozokba. Ennek kapcsán mondta el Lázár György, hogy hallott már olyat, amikor az egyik vevő azért nem vette át az árut, nevezetesen a zseb­kendőt, mert annak négy sarka összehajtva nem fed­te egymást. Nem nagy do­log, de ha a vevőnek az az igénye, hogy szépen hajt­sák össze a zsebkendőt, hogy pontos legyen a dobo­zon a címke, akkor úgy kell elkészíteni. Ez az, ami nem kerül pénzbe, .csak oda­figyelést, igényességet kí­ván. Azután tovább érdek­lődött. — Hogy állnak a konku­renciával? — Van konkurenciánk, számolunk vele, és sajnos a nyugati piacokon a kedve­zőbb vámszabályok miatt előnyük is van. Ahol vi­szont megvetettük a lábun­kat, mint például az Egye­sült Államok, az NSZK, Anglia, Franciaország pia­cán, ott igyekszünk is meg­maradni. A tájékoztató után rög­tönzött divatbemutató kö­vetkezett. A gyár nődolgozói mutatták be — Mészáros Sándor igazgatóhelyettes szakszerű magyarázatával — az idei tavasz és a nyár itt készülő divattermékeit. A program üzemlátogatással folytatódott. A kormány el­nöke érdeklődéssel figyel­te az egyik üzemcsarnok-/ ban az NDK és a cseh gyártmányú körkötőgépe­ket, amelyek több éve meg­bízhatóan dolgoznak. Aztán hosszasan időzött a leg­újabb és legkorszerűbb fel­vetőgép előtt, amely egy­szerre 960 csévéről gyűjti, rendszerezi a fonalat. NSZK gyártmányú, bérletben van itt, több társával együtt. A lízing révén — mondja az igazgató — a legkorszerűbb technika vonul be a gyárba. A festődébe érve Lázár György szóba elegyedett Lengyel Pál kelmefestővel, s arról érdeklődött, mióta dol­gozik itt, hogy érzi magát. — Tizenegy éve vagyok itt, megszerettem a gyárat. Nem mondom, hogy könnyű a munka itt a festődében, de évekkel ezelőtt még ne­hezebb volt. — Elégedett a munkával, a keresettel? — Nincs okom panaszra, pénzből pedig mindig lehet­ne több, különösen most, mert nemrég vettem egy la­kást. Igaz, hogy Csorváson, de nem OTP-re, hanem készpénzért. Lázár György további jó munkát és hitelmentes éle­tet kívánt Lengyel Pálnak. Az udvaron át haladva feltűnt, hogy milyen nagy a rend. A miniszterelnök nem Is hagyta szó nélkül, meg­kérdezte, hogy mindig ilyen vagy csak most? Szuchy László viccesen mondta, hol­nap is meg lehet nézni, az­tán elmesélt egy történetet. Amikor üzletkötés céljából Nyugat-Európában járt. az egyik vevő azt mondta, haj­landó tőlünk vásárolni, de előbb szeretné látni az üze­met. Eljött, megnézte, ren­det talált, azóta is vissza­jár, és azóta is rend van. — A munkakultúra része az is, milyen tiszta, gondo­zott egy üzem — summázta Lázár György. A varrodába érve Vincze Jánosné üzemvezető üdvö­zölte a vendéget, s nyomban meg is kérte, hogy írjon né­hány sort a József Attila szocialista brigád naplójába. — Lassan húszéves lesz a brigádunk. 1969-ben-alakult, s most már a vállalat kiváló brigádja vagyunk — büsz­kélkedett Vincze Jánosné. — Akkor mindenképpen írok néhány sort — mondta Lázár György. Vendégünk útja innen a Békéscsabai Állami Gazda­ságba vezetett. Itt Bacsa Vendel és munkatársai fo­gadták a vendéget. A tájé­koztató során kikerekedett egy jól működő, új iránt fo­gékony, több lábon is bizto­san álló gazdaság képe. A sikeres munkát egyetlen adat is jól jelzi, a VI. ötéves tervben 215 millió forint volt a nyereség, tavaly egyet­len évben 100 milliót meg­haladó. A fő ágazat a nö­vénytermesztés, az 520 mil­liós termelési érték 64 szá­zalékát — és 64 milliós nye­reségétül — adja. Búzából 6—6,5, kukoricából 9,5 ton­nát termeltek hektáronként, csökkenő ráfordítással. Az állattenyésztésben a szarvas­marha-ágazat, illetve a tej­termelés figyelemre méltó (6 ezer liter körüli az egy tehénre jutó évi tejterme­lés). A juhászaiban az anya­állomány cseréjével jelentős fiatalítás történt, évente 20— 22 ezer pecsenyebárányt ex­portálnak. Üj ágazat is meg­honosodott, a vadgazdálko­dás. Ezt továbbfejlesztendő, épül egy feldolgozó és egy ehhez kapcsolódó tároló. Az alaptevékenységen kívüli munkák is rendkívül sok­színűek. Egy régi magtár­ban működik a Skála Nagy­kereskedelmi Áruház; 800 millió forintot és 22 ezer árucikket forgalmaz. Ugyan­csak egy régi épületben sok asszony és leánynak munkát adva textiláru-válogatás fo­lyik. 26 használtruhaboltjuk tavaly 3 és fél millió forint nyereséget hozott. Jelentős az idegenforgalom és a ven­déglátás. Az a jelszavuk, mindenből pénzt csinálni, minden pénzt megfogni. Ma 880-an dolgoznak a gazda­ságban, fele annyian, mint 1975-ben. Persze nemcsak a jókat sorolták, hanem a gondok­ról is szóltak. Mindenekelőtt a bérszabályozásról, ami je­lenleg épp azokat sújtja, akik rövid idő alatt ugrás­szerű javulást értek el. Az­után arról, hogy úgy néz ki, a 2 ezer hektár búzából 700 hektár nem kel ki a rossz idő miatt. — Mi történik ezzel, mit vetnek a helyére? — kér­dezte Lázár György. — Elsősorban szóját, ez a növény ebben a térségben jól fizet. Jelenleg is van 500 hektárunk, de szívesen nö­veljük a területet. Persze nem ilyen áron, vagyis a ki­pusztuló búza helyére. Sűrű hóesésben kezdődött a látogatás, mintegy igazol­va, hogy a március végi idő­járás valóban komoly gon­dokat okoz. Az autóbusszal körbejárva a gazdaság köz­pontját, megerősödtek az igazgató által elmondottak, valóban egy rendezett, jól működő gazdaság képe kör­vonalazódott ki. Mindezt megerősítette Lázár György, aki látogatása befejezéseként további sikereket kívánt a gazdaság dolgozóinak. Árpás i Zoltán — Sei észt Ferenc Fotó: Gál Edit Lázár Györgyöt köszönti Vincze Jánosné A miniszterelnök és kísérete a sétálóutcán

Next

/
Thumbnails
Contents