Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-14 / 62. szám
1987. március 14., szombat SZÜLŐFÖLDÜNK Helységneveink nyomában Az -ottlaka névelem alapja személynév lehetett. Nagy valószínűséggel az Oth, vagy a német Ott, Otto családnév. A Puszta- előtag megkülönböztető jellegű, és azzal van összefüggésben, hogy a települést a Romániához csatolt Ottlaka Magyarországon maradt Meggyespuszta határrészéből szervezték községgé, 1928-ban. Pusztaottlaka lélekszáma 1986. január 1-én 646 volt. Itt született többek között Lakatos Péter (1924. március 3-án) az 1956-os ellenforradalom áldozata, a Köztársaság téri pártház egyik védője. Fotó: Szőke Margit Körmend: a Batthyány-család fészke Körmend, az Őrség és Hegyhát központja, a Rába bal partján fekszik. A tízezer lakosú szép és élénk forgalmú város 1979-ben kapta vissza — 1871-ben elveszített — városi rangját. A település a nyugati gyepű őrtelepeivel (ma Őrség) egy időben keletkezett, a 11. században. Az első századokban királyi birtok volt, majd 1394-ben — Zsigmond német-római császár és magyar király uralkodása idején — elcserélték a Pe- liskei család más birtokaiért. A közben ismét királyi birtokká váló helységet II. Rudolf császár 1606-ban a dunántúli hadak vezérének, Batthyány Ferencnek adományozza. A város és a vár sorsa ettől kezdődően 300 évre összefonódik a neves magyar família sorsával. Az ősi Batthyány- család kiemelkedő alakja gróf Batthyány Lajos, az 1848-as forradalmi magyar kormány első miniszterelnöke; az 1848—49-es magyar polgári forradalom és szabadság- harc mártírja. A BATTHYÁNY-KASTÉLY A középkori eredetű, négy saroktornyos, kétemeletes várkastély Vas megye egyik legszebb, legimpozánsabb műemlék épületegyüttese. A középkor óta több átépítést megért kastély jelenlegi állapotában barokk és klasz- szicista stílusú; a főhomlokzat klasszicista stílusban a múlt század elején készült. A kastélyban (képünk) ma művelődési intézmények és középiskolai kollégium működik, valamint a Rába Helytörténeti Múzeum. Felújítása 1958-ban kezdődött. A kastély utolsó ura Bat- thyány-Strattmann László, neves szemorvos volt. A kastélyudvar keleti, a park felőli oldalán lévő épület (a volt levéltár és márványterem) földszintjén volt Batthyány László kórháza, ahol a környék szegény sorsú betegeit is ingyen gyógyította. A Batthyány-család levéltára és a Körmenden — a majorátus központjában — őrzött nagy értékű gyűjtemények nagyrészt megsemmisültek a II. világháború viharában. A kastélyegyüttest 48 hektáros arborétum veszi körül, benne hangulatos csónakázótó. E természetvédelmi terület értékei — a hatalmas tölgyek, hársak, platánok — közül is kiemelkednek a hazánkban páratlan méretű tulipánfák. A barokk parkban szabályos utak vezetnek a kastélyhoz, a sugárutak metszőpontjában egy 1820 körül készített obeliszk áll. A mintegy 15 méteres monolittömb két oldalán szimmetrikus elhelyezésben a tavasz-nyár és az ősz-tél szoborcsoport van kifaragva. A kastély belső udvarán áll Carolus Clusiusnak, a 16. század neves botanikusának 1967-ben emelt emlékoszlopa. Amint azt az emlékoszlop felirata tanúsítja, a németalföldi orvosbotanikus (1526—1609) 1573 —1578 között a kor kiváló törökverő hadvezére, Batthyány Boldizsár (1538— 1590) támogatásával bejárta Vas vármegyét. Munkájában Beythe István (1532— 1612) lelkész, botanikus segítette. E három férfiúnak köszönhető a magyar flóra kutatásának és a magyar- országi gombák tudományos vizsgálatának kezdete, a három részre szakított, véres török—magyar háborúkba ájult, pusztuló magyar földön. (borbély) A Batthyány-kastély „H békési önkéntes csapat... magát különösen kitüntette” Végh Mihály körösladányi pedagógus Tüköry Lajosról írt rövid könyvében különösen jó 1848—49 Békés megyei eseményeiről olvasni. Idézzünk hát megyénk történelmének fényes lapjaiból néhányat. „Az 1848-as európai forradalmak hírére Békés megye is megmozdult, Népünket Táncsics eszméi, írásai lelkesítették.” Mit is tett ez az úgynevezett „vadnép”, ahogy őseinket a szolgabírói iratok nevezték? Felvonultak a községháza elé és kérték, hogy a szegény emberek részére osszanak földet. De mikor az elöljáróság tudomásukra hozta, hogy ez lehetetlenség, az uradalmi épületek körül kezdtek csoportosulni, és a legelőegyezség kiadatását követelték. A megijedt tiszttartó, látva a kitörhető veszedelmet, a közös legeltetési jog fenntartása mellett megengedte, hogy a falu évszázadokon át húzódó legelővitája elintézést nyerjen. Az általános örömről és a lelkesedésről így ír a főszolgabíró: „S az a nép, mely kész lett volna már rombolni, elpusztítani mindent, talán vért is ontani ingerültségében, mintegy varázsütésre nyugodt, békés polgárokká alakult át, tömegestől rohant nemzetőri zászlók alá felajánlani erejét, vérét a közrend biztosítására, a haza oltalmára.” „Az alispán úr intézkedett és két század katonaság ment Berénybe. Nyolc, tíz egyént letartóztatott és Gyulára kísértetett a főszolgabíró. A katonaságot olyanokhoz szállásolták el, akik a felkelés főbb szereplői voltak.” Füzesgyarmat községben is a legelőelkülönítési ügy okozott összetűzést. Vésztőn azt követelték, hogy osszák szét az árendás földeket, mert „a szegényeknek föld nélkül nem ér semmit a szabadság”. Kétegyházán és Orosházán öltöttek legnagyobb arányokat a márciusi napok eseményei. Nagyban hozzájárult mindehhez az 1847-es év rossz termése is., A Viharsarok szegény népét 1848 tavaszára már éhínség fenyegette. „Kemény Zsigmond Forradalom után című művében ezt írja: Békésben volt legmelegebb tűzhelye az elé- gületlenségnek bizonyos terhek és tartozások miatt. Békés még communisticus hajlamúnak is mondatott.” „A március 22-én tartott megyei gyűlésen olyan sokan vettek részt, hogy a gyűlést szabad ég alatt kellett megtartani.” „Elhangzott Kossuth szava, veszélyben a haza, s megindult a gyűjtés... A hadügyminiszter 1848. június 29-én kelt leiratában felhívta Békés megye lelkes közönségét, hogy a két-há- rom ezernyi többé-kevésbé felszerelt nemzetőrséget sürgősen Makóra irányítsa. A hadügyminiszter felhívására a közgyűlés határozott: a szükséges 3000 nemzetőrt az egész megye állítsa ki!” „A Békés megyei nép a veszély hírére a kért háromezer honvéd helyett négyezer-ötszáz honvédet küldött a haza védelmére. Mezőberény község, ahol a földesúr katonai erővel fojtotta el a nép követeléseit, ahol magyarok, németek és szlovákok laktak békés egyetértésben, 267 honvéd helyett 968 honvédet adott a hazának.” Az első békési zászlóaljról így ír Máriássy százados: „A megyéből küldött önkéntesek jó magaviseletét, s a fegyvergyakorlatokban tett szép előmenetelüket a tisztelt megye közönségének bejelenteni el nem mulaszthatom.” December 7-én újabb dicséret hangzik el: „A békési önkéntes csapat az ellenséggel bátor szembeszállása, erélyes jóviselete által vezérletem alatt álló seregek között magát különösen kitüntette.” Ehhez nem árt hozzátenni, hogy a Békés megyeiek a császár seregébe önszántukból soha be nem álltak, s itt még kötéllel sem lehetett toborozni. A Békés megyei legények inkább vállalták a bújdosást a mocsárvilágban, s az ezzel együtt járó sokéves reménytelen társadal- monkívüliséget, mint a Habsburgok szolgálatát. S ezek a férfiak ’48-ban önként vállalták a legszentebbet, a haza védelmét. * Pályázatokból A Békés Megyei Múzeumi Igazgatóság évről évre meghirdeti helytörténeti és néprajzi pályázatát. E munkák legsikeresebbjeiből szeretnénk a jövőben válogatást adni. Természetesen a pályázatokat teljes terjedelmükben e lap hasábjain nem közölhetjük, ám úgy hisszük, így is érdekes olvasmányt nyújtunk mindazoknak, akiket szűkebb hazánk múltja érdekel. Egy mezöberényi iskolai füzet a XIX. századból Ha meg akarjuk ismerni a régen élt emberek életét, haszonnal forgathatjuk az egykori kéziratos füzeteket, könyveket, melyek számos adatukkal, tényszerű közléseikkel teljesebbé tehetik a múltról alkotott képet. — A mezöberényi községi köz- gyűjtemény birtokában van egy ilyen iskolai füzet, amelybe Cser József írogatott az 1870-es években, írásai alapján betekintést nyerhetünk a múlt század második felének iskolai életébe. Cser József 1863-ban született, 1918-ban halt meg. A füzetet legnagyobb részben 10-12 éves korában használhatta. A füzetbe írt bejegyzések nem folyamatosak, vegyes jegyzetek, ezért a tartalmát tárgykörök szerint csoportosítva jegyeztük ki. 1. Az iskolások regulái. A bejegyzések jelentős hányadát — csaknem 20 oldalt — az iskolások „regulái” teszik, amelyek páros rímű sorokba foglalva szabályozták a gyermekek életét a reggeli felkeléstől az esti lefekvésig. A tanítók — nyilván — a Hármas Kis Tükörből vették a regulák verses szövegét. A Hármas Kis Tükör 1849— 1850. évi kiadásában a szöveg több-kevesebb eltéréssel megtalálható. — A Kis Tükörben „Illendőség Regulái” címen felvett szöveget a tanítók —: valószínűleg — nemcsak leíratták, többé- kevésbé meg is tanították. Ezekre a sorokra — „Ne firkálj házak falára, Sem kerítés oldalára...” — a mai 80-90 év körüli emberek még emlékeznek. 2. Koncentrikusan táguló körben tartalmazza a kis füzet a megtanulandó földrajzi ismereteket. A szülőföldre — Mezőberényre vonatkozó ismeretek mellett a megye és az ország földrajzát is áttekinti. Mindezt — feltehetően — maguk a tanítók állították össze. Mezőbe- rényről mint városról beszél, jóllehet a község soha sem volt városi jogállású település. 1872-ben azonban vásártartási jogot kapotf, s ettől kezdve hosszabb időn át — még közokiratokban is — városnak említik, holott közigazgatásilag csak nagyközség volt. 3. Nagy gonddal foglalkoztak a tanítók az akkor új mértékrendszerrel, a méterrendszerrel kapcsolatos ismeretekkel. A méterrendszert az egyes államok az 1875-ben kötött nemzetközi egyezmény alapján vezették be, Magyarországon az 1876. évi II. törvénycikkbe foglalták a méterrendszer bevezetését. 4. Két kötelezvényt találunk a szövegben. Mindkettőnek meglehetősen bonyolultan megfogalmazott szövege van. Nyilván a tanítók íratták le mintának a tanulókkal. Az iskola a gyakorlati életre kívánta ezekkel felkészíteni a tanulókat. 5. Lakodalmi rigmusok — feltehetően — kéziratos vőfélykönyvekből kerültek a füzetbe. Cser József 1875- ben, tehát 12 éves korában írta be ezeket füzetébe. 6. Külön fejezetben foglaltuk össze a köszöntő verseket. Az ünnepi köszöntést — mai napig is — kántálásnak nevezik a községben. A herényi református magyarságnál a köszöntő verset kántá- nak, a köszöntőt kántás- nak nevezték. Ma is így mondják az idős emberek. Hagyományos volt a „dikszi” szóval való befejezés is. — Valószínűleg a kánták szövegét is a tanítók íratták le a tanulókkal, vagy írták le eléjük a táblára, amint ez még a közelmúltban is szokás volt a herényi szlovák evangélikus iskolákban. 7. Ballada. Cser József 1873-ban írta le, azzal a megjegyzéssel, hogy a két herényi fiatal — Beretzki András és Komlódi Julis — szerelmi tragédiája 1864. január 13-án valóban megtörtént. 8. „Csokonai Mihály írása” 1875-ben került a füzetbe. Forrását nem ismerjük, de feltételezhetjük, hogy a Csokonai Vitéz Mihálynak tulajdonított írások, jövendölések az ezredforduló előtti évek misztikus légkörével, a világbékéhez fűződő hiedelmekkel állottak kapcsolatban. Részletek: 1. Iskolások regulái. „Jókor kelj, öltözzél, mosdjál, Az Istenhez fohászkodjál!! Megmosd a szád, szemed, füled, Frissebb lesz egész tetemed! Rövidre nyírasd hajadat, Bé ne lepje homlokodat, Zsíros vagy olajos kézzel Ne kend, inkább mosd meg vízzel! Nyakkendőd, mellényed légyen, Mert anélkül járni szégyen ...” Földrajzi ismeretek. „Ez a hely, hol mi születtünk és lakunk, Mezőberény város. Ezen város lakosai leginkább földmíveléssel és baromtenyésztéssel foglalkoznak, bár lakosai közé (között) sok ipar(os) is talélta- tik. A legelők, szántóföldek és szőlőskertek környezik. A város keleti részén terül el a Laposi kert és Csordanyomás nevű szántóföld. Déli részén a Bélénta és Ugar. E szántóföldek részén az Ókert, az ugari szántóföldekből) északra folyik a Körös folyó. Városunk határa egészen rónás .. Lakodalmi rigmusok. Menyasszonykontyolás: „Ezen ifjú párnak mondott szövetsége, Melynek a koporsóiig ne szakadjon vége, Bár nem e ruha ,vólt’ Isten oltáránál. De ez a két szív, amelyik itt áll, Váljanak ők eggyé, maradjanak egynek, Szívemből kívánom, sokáig éljenek! — Vivát!...” Hentz Lajos-
