Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-12 / 36. szám

1987, február 12., csütörtök

€

Zárszámadási körkép

Nincs elnök Nagykamaráson

(Folytatás az 1. oldalról)

A Nagykamarási Ságvári Tsz részközgyűlésén szavazóképes a tagság, ugyanez a helyzet Almáskamaráson is. Nagy a tét: a zárszámadáson elnököt is választanak. A kérdés: a régit erősítik meg avagy újat emelnek a vezetői posztra? A Ságvári Tsz tagságát az utóbbi időben a választás tartotta izgalomban, ám ez alkalommal nem vitték sikerre.

A zárszámadás megkezdése előtt a jelölőlistát kell jóváhagynia a közös gazdaság tagságának, s ez nem is tűnik egyszerű feladatnak. A jelölőbizottság az elnök személyét illetően Kovács Fe- rencre tesz ismét javaslatot, aki 17 éve dolgozik a szövetkezetben, 1975 óta elnök, túl van a nyugdíjkorhatáron. Az első kezek magasba lendülnek: „Legyen kettős jelölés! Miért nem adunk a fiataloknak helyet? Éljünk a demokratizmussal, egyből nem lehet választani!”

— Én azt javaslom, kerüljön a jelölőlistára dr. Halász Sándor állatorvos, úgy kezdte, mint kenderáztató, ismerem jól — érvel egy idősebb tsz-tag.

— Aki nyugdíjas, az tessék, menjen nyugdíjba — kiabálnak egymás szavába az emberek. — Van más jelöltünk is: Köböl János párttitkár.

Megérkezik az almáska- marási részközgyűlés jelölőlistája, amelyre senki nem kerül fel, hiszen sem Halász Sándor, sem Kovács Ferenc, nem kapta meg a kétharmados többséget, de mások

sem, akik még szóba jöttek. Első menetben a nagykamarási jelölés is sikertelen. Itt sem kerül fel senki a jelölőlistára. Üjra meg kell próbálni elérni a kétharmados többséget, intézkednek a választást felügyelő jogászok. Abban nincs vita, hogy Kovács Ferenc, Halász Sándor és Köböl János között folyik a verseny.

Amíg Almáskamaráson újabb jelölőlista készül, az elmúlt gazdasági év értékelésére Kovács Ferenc tsz-el- nök vállalkozik. Beszámol a gazdálkodás eredményeiről, arról, hogy 4 millió 659 ezer forint nyereséggel zárták az elmúlt esztendőt, a tagoknak 5 százalék nyereségrészesedést fizetnek.

— Végezetül — mondja az elnök — köszönöm a szövetkezet tagságának a 17 évi munkát, a bizalmat, tudomásul veszem a tagság akaratát.

Az Almáskamarásról megérkezett jelölőlista eredménye egybevetve a nagykama- rásival, azt a végeredményt adja, hogy Kovács Ferenc ebben a választásban nem kerül fel a szavazólistára. Halász Sándor és Köböl János a két jelölt. A szavazással kapcsolatos tudnivalókat ismertetik, s hamarosan megkezdődhet a szavazócédulák elkészítése.* Közben lemond a jelölőbizottság elnöke. A tagság fejére olvassa, miért nem mondták el a jelölőgyűléseken, hogy nem értenek egyet.

—• Aki szólt, megjegyzetté vált... — mondja egy asz- szony a baromfitelepről. Hangos közbeszólások, taps

fogadja egy-egy kritikusan hozzászóló mondandóját.

A szavazólistán tehát két név, dr. Halász Sándoré és Köböl Jánosé. A szavazás előtt még megtudjuk, milyen munkát végzett az ellenőrző bizottság, értékelik az éves gazdasági tevékenységet, a munkafegyelmi helyzetet, az elmarasztalásokról szólnak.

Lesz-é elnök? Már fogadnak is rá. Ki arra, hogy igen, ki arra, hogy nem. Ki lenne a jobb? Eldöntetlen kérdések délután kettőkor a délelőtt 10 óra óta tartó közgyűlésen. Megérkeznek a szavazólisták, s az emberek sorra voksolnak. Hamarabb érkezik a hír, mint ahogy azt hivatalosan bejelentik: nincs elnök Nagykamaráson. Egyik jelölt sem kapta meg a kétharmados többséget. Összegzésként dr. Drágán Iván, a Teszöv titkárhelyettese kér szót:

— Előbb a gazdasági munkáról hadd mondom el szegényen zárták az 1986-os esztendőt. A választásról’: az önök akarata érvényesült. Megítélésem szerint a demokráciának a választás előtt kellett volna érvényesülnie, a választás alkalmával pedig dönteni.

* * *

Nagykamaráson tegnap nem választottak új elnököt, avagy nem erősítették meg a régit funkciójában. A következő választásig a vezetőség élén az elnökhelyettes irányítja a mezőgazdasági szövetkezet munkáját Nagykamaráson és Almáskamaráson.

— Számadó —

Sarkadkeresztúr, Biharugra, Doboz

Falvak, élelmiszerboltok

Nem túl rózsás reményekkel indultunk tegnap délután útnak, hiszen a községek, kisközségek élelmiszerellátásáról jó néhány panasz, vagy „részpanasz” jut el hozzánk. De ezúttal a szúrópróba eredménye örömteli volt.

A sarkadkeresztúri 16-os számú élelmiszerbolt már az első látásra biztató képet mutat. Jó a mirelitkínálat, sokféle mosószer és fogkrém kapható, van bőven bébiétel és tészta, s akadnak diabetikus készítmények is.

— Általában margarin és étolaj hiányzik — mondja Mundrucz Józsefné boltvezető —, de most ezek is vannak. A kávéból lehetne jobb a választék. A sarkadi áfész lát el minket, amit megrendelünk, azt meg is kapjuk. Nincs gond az alapvető élelmiszerekkel. Hús a Gyulai Húskombináttól jön szerdán és pénteken. Ilyenkor van elég, a disznóölések miatt kevesebbre van szükség. Nyáron viszont néha kevesebb a hús, mint kellene.

A vásárlók a pénztárnál állva belehallgatnak a beszélgetésünkbe, s már kezdik is sorolni a mostanában jól ismert hiánycikklistát: citrompótló, kókuszreszelék, mazsola és WC-papír.

— Nézze, ilyen jó szalvétákat kell vennünk — mutatja egyikük a színes s asztalra szánt papírárut —, mert hónapok óta nincs WC-papír.

Biharugrán viszont az is van. Ez az üzlet elsőre kevésbé .tűnik roskadozónak, nem is csoda, hiszen meglehetősen nagy alapterületét még hét évvel az átadás után sem tudják kihasználni. Bár a polcok nem zsúfoltak, van itt is minden. Sőt, a Körösmenti Áfész által ellátott ABC-é még naranccsal is dicsekedhet. A hús ide is Gyuláról érkezik, amit kérnek, az általában meg is jön, viszont elfogyna jóval több a gyulai kolbászból, csabai paprikás szalámiból és a szegedi szalámiból. No, és néha hiány a töpörtyű.

— Most várom a hűtőházból a mirelit csirkét, apróléktól a májig — mondja Lódi Ignácné üzletvezető. — Ami kenyeret a polcon lát, az már tegnapi, a mai elment. J.ó kenyeret sütnek, de mindig kapunk olyan tíz darabot az előző napiból is.

— Olyan kenyér sehol sincs, mint itt — szól bele az egyik vásárló beszélgetésünkbe. — Higgye el, jómódban élünk, ha az ilyen másnapi kenyeret nem bírjuk megenni.

Visszafelé Dobozon állunk meg, a község központjában lévő, meglehetősen nagy, 61-es számú élelmiszer- ABC-ben. Fél 4-kor már a vásárlóidő közepébe csöppenünk, de ez a bolt alighanem kibírja a vevők ostromát. Itt édességből és üdítőkből is nagy a választék, s

különleges szeszekből sincs hiány.

Húsból, felvágottból any- nyi van, hogy azt elfogadná néhány város élelmiszer- üzlete is. Inkább a száraz- kolbásszal és a szalámival szokott itt is gond lenni. A dobozi kenyér híres, sok autós meg is áll emiatt a boltnál, ezúttal viszont tíz-tizen- két meglehetősen megpörkö- lődött héjú cipó szégyenkezik kissé a polcon.

— Eddig WC-papírunk is vo}t — kezdi Szatmári Józsefné üzletvezető-helyettes —, de a környező falvakból, meg Békéscsabáról is idejártak néhányan, s elfogyott. Egyébként az áruválasztékunk azért is ennyire jó, mert sok mindent Szegedről szerzünk be, s nem lehet panaszunk a Gyula és Vidéke Afészra sem. Déligyümölcs viszont elfogyna több is. Citromunk van, narancsot két héttel ezelőtt kaptunk, banán ebben az évben még nem jött.

Banán, narancs, citrompótló, babérlevél, mazsola, WC-papír összességében aggodalomra nincs ok. Leszámolva, ha pont WC-papírra van szükségünk..

U. T.

Fejlődni — nemzedéki összefogással

a műszaki fejlesztés fontosságáról szólt a közelmúltban Pál Lénárd akadémikus, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, amikor a budapesti Fegyver- és Gázkészülékgyárban tartott munkásgyűlésen szólalt föl. Mint elmondotta, az MSZMP Központi Bizottsága tavaly december 28-án nagy jelentőségű állásfoglalást fogadott el a műszaki fejlődés meggyorsításáról és a tudományos kutatás eredményességének fokozásáról. Hozzátette azonban, hogy ez elsősorban eszköz a különböző társadalmi és gazdasági feladatok megoldásához. Olyan eszköz, amely azt a célt szolgálja, hogy alkalmazásával jobban kielégüljenek a társadalmi szükségletek, jobban erősödjék a társadalom.

Mondani és hirdetni mindezt ma azért látszik szükségesnek, mert a műszaki tudás rangja veszített egykori fényéből, s ez kivált a fiatal műszakiak szempontjából fontos, hiszen a közelmúlt sokat emlegetett jelszavával élve, ma ők képviselik azt a jövőt, amely előttünk van. A műszaki értelmiség, s ebből következően a műszaki fejlesztés értékvesztése egy hosszú, nem mindig átgondolt társadalmi termelő folyamat eredménye. Ennek mára olyan anomáliái támadtak, hogy egyes szakmákban a munkások többet keresnek, mint a diplomás mérnökök, s hogy számos nagyvállalat ma elsősorban szakmunkásokat keres hirdetéseiben, és nem fejleszteni képes mérnököket.

Márpedig a műszaki haladás korunkban a két világrendszer közötti küzdelem döntő politikai tényezőjévé yált. Az egyes országok nemzetközi súlya hosszú távon főként a tudományos-műszaki eredményektől, és ezek sikeres gyakorlati alkalmazásától függ.

Itt bátran megállhatunk egy szóra, mert ez az a pont, ahol a műszaki fejlődés legerőteljesebben mutatkozó ellentmondása található. Mi mindig is büszkék lehettünk, most is azok lehetünk azokra a honfitársainkra, akik pompás gondolatokkal, ötletekkel bizonyították, hogy szellemi erő dolgában felvesszük a versenyt más országokkal. Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy ezeknek a gondolatoknak csak egy elenyésző része tárgyiasul az országhatárokon belül, időben. Rubik Ernő nevét az egész világ jismeri. De vajon hány magyar vállalat- vezetőnek okoz lelkiismeretfurdalást, hogy másodszori világsikerét csak és kizárólag a multinacionális Matchbox cég közreműködésével érte el? Hogy a Matchbox most meggazdagodik a hajtogatható lapokból, míg a legalább akkora, ha nem nagyobb szenzációnak számító kockából a magvar résztvevők — egyszerűen tönkrementek?

Az innováció olyan bűvös szó, amely újra és újra fölhangzik a sajtóban, a műszaki haladásért felelősek berkeiben. S nyilvánvalóvá válik az is, hogy megújulni és megújítani csak erre alkalmas közegben lehet. Olyan közegben, amely arra készteti az alkotó gondolatokkal rendelkező mérnököt, hogy alkosson, s ne csak a saját napi gondjaival törődjön. Ilyen egyszerű, és ilyen bonyolult ez. Ugyanis, a műszakiak átlagkeresete 1960. és 1982. között 272 százalékkal, a fizikai dolgozóké 300 százalékkal, míg a nem fizikai, de nem is műszáki dolgozóké 322' százalékkal nőtt.

Ez egyszerűbben fogalmazva azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban a fizikaiakhoz képest a műszakiak keresete 28 százalékkal csökkent. A nem fizikai és nem is műszakiakhoz képest ez a lemaradás még nagyobb. Nem véletlenül vezetett ez a tendencia a műszaki megújulás értékvesztéséhez, s ez sokszoros áttétellel végső soron mai gazdasági gondjainkhoz. Számos országhoz képest több területen alakult ki lemaradás. Elsősorban a mikroelektronika, a robottechnika, az információs technológia, a nagy pontosságú megmunkálási és felületkezelési technológiák terén. Vagyis ott, ahol az igen magas elméleti tudás nélkül nem lehet jelentős gyakorlati eredményeket elérni. A termelés krónikus gyengesége: a nem megfelelő minőség, amelynek okát többek között a műszaki feltételek színvonalában, illetve a szervezettség és az érdekeltség hiányában, az emberi hibákban, a technológiai és a munkafegyelem megsértésében kell keresni.

Nem állítható, hogy nem történt változás ezen a téren az elmúlt évek során. Vannak olyan vállalatok, ahol a műszakiak átlagbére kétszerese a vállalati átlagbérnek, azonban ma nem ez a jellemző. S éppen ezért az itt-ott már föllelhető kedvező változások még nem képesek jó irányban befolyásolni a közvéleményt. Holott erre nagy szükség volna, s éppen a fiatalok, a jövő szakemberei miatt is. Akik hinni akarnak a tudás értékében és fontosságában, s akiket oly igen könnyű rossz, begyöpösödött vezetői szemlélettel elriasztani a műszaki fejlesztés sehol sem könnyű, mindenütt nagy kitartást és szorgalmat igénylő pályájáról.

Az ország egyik felsőoktatási intézményében a műszaki szakmákat tanuló diákok között felmérést végeztek, hogy kit tekintenek az egyetemi oktatók közül példaképnek, és miért. Az is a kérdések között volt, .hogy példaképükben mi az, ami tetszik, s mi az, ami nem. A válasz a kérdezőket nem újszerűségével, hanem egyöntetűségével lepte meg. Az ifjúság ideálja természetesen az az oktató volt, aki a legtöbbet tudta a szakmáról, akinek a legkorszerűbb gondolatai voltak. Viszont azt is látták a diákok, hogy példaképül választott tanáruk lényegesen kevesebbet keres, mint kollégái az olyan termelőüzemekben, ahol szinte semmiféle műszaki innováció nem fűződik tevékenységükhöz. S azt is nehezményezték, hogy mind a példakép, mind más pedagógusok jövedelmüket kiegészítő más mellékfoglalkozásokra fordítják energiájuk egy jelentős részét, s nem a diákokra.

Az eltolódott értékrend eltolódott következtetéseket szül éppen azok körében, akiknek feladata a jövő műszaki problémáinak megoldása lesz. A kör úgy tűnik itt zárul be feloldhatatlanul, hiszen ahhoz, hogy a hazai műszaki fejlesztők jobb anyagi és erkölcsei elismerést kapjanak, az kellene, hogy tevékenységük folytán gazdaságosabb, eredményesebb legyen a termelés.

A kör azonban mégsem zárul le reménytelenül. Egyrészt az az országos program, amely a legfelső politikai irányítás támogatását élvezve minél radikálisabban kívánja felgyorsítani a hazai műszaki fejlődést, kétségkívül hoz majd eredményeket. Másrészt már ma is vannak olyan tapasztalatok, amelyeket nem lehet és nem is szabad nem észrevenni. Jó példaként említhető az a folyamat, amely a számítás- technikai kutúra területén kezdődött el hazánkban. Az állami és társadalmi szervezetek, karöltve a sajtóval és a tömegkommunikáció más eszközeivel, nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó gyorsasággal és széles körben szervezték meg a gyermekek és felnőttek számára a különböző számítógépes ismeretek oktatását és képzését.

A fiatalabb korosztály — olykor bizony az egészen fiatalok is — a dolgok természeténél fogva az élen járnak ebben az új kultúrában. Van ma már olyan számítógépes tanfolyam az országban, ahol a padsorokban ülnek a felnőttek, és a katedránál magyaráz a 18-20 éves diák, aki esetleg még csak középiskolás, de máris a számítógépes ismeretek mestere.

Amilyen szokatlan, voltaképpen olyan természetes ez, hiszen a fiatal agy rugalmasabb és fogékonyabb, mint az idősebb. Ez a tanulság alighanem kiterjeszthető az egész műszaki innovációra. És máris levonható belőle egy — talán a legfontosabb — tanulság, hogy csak a tudást, az eredményeket szabad tisztelni, elfelejtve életkort, társadalmi, gazdasági pozíciót, rangot. Mert csak az a társadalmi közeg tud eredményesen megújulni, amelyik megteremti ennek a feltételét. Vagyis kész az önművelésre, a megújulásra, az értékek és a gondolatok megfontolt, korrekt megbecsülésére.

Bencsik András

Romantikus szimfonikus muzsika a lókai Színházban

Az időjárás miatt már két koncert maradt el a bérleti sorozatból, így zenére szomjas füllel ültünk be a Jókai Színházba február 9-én, hétfőn este. A várakozásban nem csalódtunk. A Békéscsabai szimfonikus zenekar előadásában a német Weber Oberon-nyitányát, a norvég Grieg a-moll zongoraversenyét, a cseh Smetana: Moldva c. szimfonikus költeményét mint az európai romantika legismertebb alkotásait hallhattuk. Elhangzott még Sugár Miklós Találkozások c. zenekari műve.

A romantikus műveknek nagy közönségvisszhangja volt. Mindenki számára élmény vqlt hallgatni az ismerős melódiákat, de ki kell emelnem Jandó Jenő zongorajátékát azzal a megtoldás- sal, hogy „nincs rossz zongora”, csak jó vagy még jobb zongorista. Színskálája széles, a leheletszerűen csilingelő piano futamtól a túláradó, ércesen zengő fortis- simóig ütésbiztonsággal játszik. A közönség ovációját egy Grieg-ráadással köszönte meg.

Sugár Miklós műve igen alkalmas arra, hogy a mai zenei nyelvet népszerűsítse, gondolok itt Stravinszkdj zenéjére, melynek monotematikus szerkesztését kitűnően érzékeltette. A zenekari hangzás világával naponta találkozik, hiszen a Békéscsabai szimfonikus zenekar karnagya. És még valamit a zenekarról, mely Medveczky Ádám keze alatt óriásira nőtt. Különösen örömömre szolgált a vonóskar egységes, telt, fényes hangzása, de lélegzetelállító volt a két fuvolás — Marton György és Jeney Zsuzsa — abszolút biztos, bravúros Moldva-in- dítása. Medveczky Ádám szuggesztjvitása, a műveknek legkisebb részletekbe menő ismerete, manuális készsége a sikeres koncert záloga volt. Most áprilisig ebből az élményből kell megélnünk. Akkor egy tv-ver- senygyőztes amerikai karmester jön Békéscsabára.

Dr. Sárhelyi Jenő