Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

1987. február 9., hétfő NÉPÚJSÁG Nyolc hónap után az első győzelem Magyarország-Ciprus 1—0 (0—0) (Folytatás az 1. oldalról) hoz jutni ellenfelüket. A védelem biztos lábbal és fejjel rombolt, megingás nél­kül zárt. A középpályán olyan jól ment minden, hogy a gyors, jól keverő ciprusiak képtelenek voltak folyamatos támadásépítésre. Elöl a két ék nagy szívvel, sokat futva harcolt, és akadt egy-két olyan akció, amire a ciprusi védelem nem tu­dott válaszolni, csak Fortu­nát hívta segítségül. A cip­rusiak 10 perc után le­mondhattak reményeikről, a kérdés az volt: mikor és hány magyar gól esik. Vélemények a mérkőzés után: Jakovu Panikosz, a ciprusi szövetségi kapitány: — Bár a magyar válogatott semmi különöset nem muta­tott, arról meggyőzött, hogy egyszerűen jó csapat. Verebes József, a magya­rok szakvezetője: — Eszem ágában sincs kiemelni akár­ki játékát, szépen túlestünk a tűzkeresztségen. A csoport állása: 1. Görögország 2. Hollandia 3. Lengyelo. 4. Magyaro. 5. Ciprus 43-1 10- 6 6 3 2 1 - 3-05 2 1 1 - 2-13 3 1-2 2-32 4 - - 4 3-10 0 Visszavágtak a szekszárdiak Szekszárdi Dózsa-Szarvasi Főiskola-Medosz 70:54 (34:19) NB i-es női kosárlabda-mérkőzés, Szekszárd, 300 néző. v.: Var­ga J., Nagy J. Szekszárd: Varga (23), Palotás (9/3), Smolczerné (1), PARTOS (19 15), Vékony (2). Csere: Christián (5), SZABÓ (12), Felszegi, Tamás, Bernáth. Edző: Vertetics István. Szarvas: FRAN­KO A. (13,3), Török, Kurucz (6.3), FRANKO K. (13 6), Bozsémé (10). Csere: Kajári (1), Veres (7), Gyebrovszky, Timár (1). Edző: Szirony Pál, Szalontai György. Az eredmény alakulása: 6. perc: 4:8, 13. perc: 19:17, 18. perc: 32:17, 24. perc: 46:21, 32. perc: 48:33, 38. perc: 63:52. A hetek óta tartó sérülések mi­att a tartalékos szarvasi gárda gondjai tovább nőttek, mert já­tékosai közűi többen influenzá­sán voltak kénytelenek játszani. Ez különösen Bozsérné játékán érződött. Felszabadult, könnyed támadásszövéssel és Frankó K. tripláival némi előnyre tett szert a főiskolás csapat az idegesen kezdő hazaiak ellen. A félidő közepétől az agresszívan véde­kező Szekszárd átvette a játék irányítását és a kintről jól do­bó Pártos és Varga révén szin­te állva hagyták az elmúlt hét két nagy rangadójának fáradal­mait lábukban érző szarvasia­kat. Négy perc alatt 14 pontot dobtak úgy. hogy a főiskolások egyet sem. Szünet után a hazai közönség biztatásától vezérelt Szekszárd fölénye tovább tar­tott a küzdő, de az ellenfél já­tékának ellenszerét nem találó főiskolások ellen. A szarvasi lányok becsületére szóljon, hogy még a 20 pontos hátrány elle­nére sem adták fel a mérkő­zést, hanem megpróbálták azt csökkenteni, összességében egy fáradt, de becsülettel küzdő szarvasi csapat szenvedett vere­séget egy számára tét nélküli találkozón. Ny. D. Az NB I B csoportjának állása: 1. ZTÉ 12 4 1220:1192 28 2. Szarvas H 5 1091:1065 27 3. Szekszárd 11 4 1117: 874 26 4. DVTK 9 7 1171:1031 25 5. OSC 9 7 1215:1236 25 6. Sopron 8 8 1184:1155 24 7. Közg. E. 6 10 1132:1233 22 8. Csepel 6 10 1134:1222 22 9. Sabaria 4 12 1037:1121 20 10. KSI 3 12 1074:1230 18 SPORT Előkészületi... BÉKÉSCSABAI ELŐRE SPARTACUS—SZOLNOKI MÁV MTE 2—1 (2—0). Elő­készületi labdarúgó-mérkő­zés. Gyula, 50 néző. V.: Haj­dú. Békéscsaba: Leboniczky (Baji) — Szenti (Bánfi), Me- gyesi, Ottlakán, Fabulya (Kelemen) — Fecsku, Stei­gerwald, Pásztor (Adorján), Csanálosi — Takács Z. (Ku­rucz), Szekeres. Edző: Csank János. Csank János a mérkőzést követően: — Az iram, a já­ték színvonala valós képet mutatott. Sok még a tenni­valónk, elsősorban a techni­kai képzés terén. Sajnos, a kemény, csúszós talajon most csak a „kisjátékot” tudtuk alkalmazni. Az NDK-beli mérkőzéseinken a bajnoki ritmusra történő át­állás a cél. G.: Takács Z., Csanálosi, ill. Repka. Jó' Megyesi, Ottlakán, Pásztor, Csanálosi, ill. Boros, Szilágyi, Kántor. (Gyurkó) Totóeredmények 1. Ascoli—Torino l-l X 2. Atalanta—Milan 1-2 2 3. Como—Sampdoria 0-0 X 4. Fiorentina—Brescia 4-3 1 5. Internationale—Udinese 2-0 1 6. Juventus—Empoli 3-0 1 7. Napoli—Avellino 3-0 1 8. Verona—Roma 0-1 2 9. Cagliari—Arezzo 0-0 X 10. Campobasso—Lecc* 3-0 1 11. Cesena—Pescara 2-0 1 12. Modena—Pisa törölve 13. Triestina—Cremonese 1-0 1 POTMERKOZESEK: 14. Bari—Messina 1-0 1 15. Catania—Bologna 1-4 2 H.Taranto—Lanerossi 1-0 1 Döntőben a békéscsabaiak Békéscsabai Előre Spartacus-Ózdi Kohász 23-18 (13-9) Kner Kupa férfikézilabda-mérkőzés. Ózd, 300 néző. V.: Komár, öcsai. Békéscsaba: TOTH GY. — BALOGH 7 (6), Csuvarszki 3, SZENTMIHÄLYI 1, FERENCZ 5, Felföldi 5, Bene 1. Csere: Tyetyák (kapus), Tóth J. i (1), Papp. Edző: Bereczki György. Ózd: Boczák — JAKAB 2, Fekete 3, Lovász 2, Barnóczki 1, Tiba 7 (3), Imre. Cse­re: Kovács (kapus), Réti 2, Czirok I. Edző: Petróczi Lajos. Kiállítások: 4, ill. 8 perc. Hétméteresek: 7 6, ill. 5 3. Az eredmény alakulása: 5. p: 3—0, 43. p: 18—14, 55. p: 21—17. A sérült Gávai és Bogár­ól nélkül állt ki a lila-fehér csapat. Az első perctől kezd­ve vezettek a közepes szín­vonalú találkozón. A mér­kőzés kritikus szakaszaiban is higgadtan játszottak a bé­késcsabaiak, így biztos győ­zelmet arattak. Amikor vé­dekeztek, elsősorban Tóth Gyula kapus nyújtott kiváló teljesítményt, támadáskor pedig a kitűnő beállós, Fe- rencz Rezső nyújtott átlagon felüli teljesítményt. Szent- mihályi ezúttal is jól fogta össze a csapatot. Ezzel a győzelemmel a békéscsabai­ak a Kner Kupa selejtezőit követően csoportelsők lettek, s február 14-én, szombaton ők játszhatják a döntőt. * * * Az 5. fordulóval folytatódott tegnap a XXX. Népújság Kupa teremkézilabda-torna Békéscsa­bán, a 2. Sz. Általános Iskolá­ban. A Pataki György vezette megyei I. o. bajnokságban sze­replő Szarvasi Főiskola-Medosz férficsapata értékes döntetlent ért el az Előre Spartacus ellen. Eredmények. Férfiak. NB-s csoport. Szarva­si Főiskola-Medosz—Bcs. Előre Spartacus 23—23 (12—13). Ke­mény, sok szabálytalansággal tarkított mérkőzésen, elsősor­ban a kapusok nyújtottak át­lagon felüli teljesítményt. I-d.: Rafaj 7, Laurik, Csankovszki 4-4, ill. Volent 7, Szilágyi M., Molnár 5-5. Oh. Honvéd Dózsa—Újkígyós 23—22 (10—10). A megfontoltab­ban játszó orosháziak megérde­melten nyertek. Ld.: Tábori, Barta 6-6. Gazsó 5. 111. Kovács 6, Skaliczki 5. Megyei csoport. Mezőhegyes— Békés 26—22 (9—9). A hajrára kifáradt a békési csapat. I.d.: Komáromi 10, Gergely 7. 111. Bakucz 7. Szatmári 5. Ifjúságiak. Szarvasi Főiskola- Medosz— Újkígyós 23—22 (13—13). Az újkígyősiak sokat kapkod­tak. Ld.: Pusztai 5. 111. Csányi 6. Békés—Mezőhegyes 19—13 (7— 7). A mezőhegyesiek mindössze Csabára. I.d.: Szilágyi 8. 111. Magyar 4. Bcs. Előre Spartacus—Bcs. Vo­lán 35—12 (15—4). A techniká- sabb csapat nyert. Ld.: Bencsik 10, Lovas 8, ill. Medve 4. Serdülők. Ojkigyós—Bcs. Elő­re Spartacus II. 50—3 (21—1). A kigyósiak majdhogynem percen­ként dobtak gólt. Ld.: Mohácsi 12, Csányi Z., Harangozó ll-u, Kovács 8. Mezőhegyes—Bcs. Előre Spar­tacus I. 25—12 (11—3). A testi íelépités döntött. I.d.: Molnára, Takács 7, ill. Bencsik 4. Nők. Megyei csoport. OMTK— Békés 16—8 (4—5). Az utolsó ne­gyed órában a békésiek már gólt sem tudtak dobni. Ld.: Tóthné. Harmati 5-5, ill. Gyebnár 5. Serdülők. Bcs. Előre Sparta­cus I.—OMTK 16—12 (8—3). Meg­érdemelt békéscsabai győzelem. Ld.: Domokos 5, 111. Demartslk 6. A forduló játékvezetői: Kere- peczki. Szrnka, Góg, Horváth, Gyeraj, Hajdú, ökrös, Zsuzsa. Az NB-s csoportban egy békéscsabai támadást örökített meg felvételünk, amelynek során Molnár célozza meg a kaput. Vele szemben a szarvasi Velky és Csankovszki Fotó: Kovács Erzsébet — Köszönöm Bognár Györgynek, hogy objektív tu­dott maradni. De, hadd kérdezzem meg: mélyen, ma­radandóan sérti önt az, amit az író írt önről? — Hát — hogy „úgy terjengtem, imbolyogtam a pályán, mi út egy sárgás-barna fuvallat...”? Nem a leghízelgőbb, nem is a legudvariasabb hasonlat. Ilyesmit azonban sokkal szóki­mondóbb formában naponta bekiabálnak a focistáknak. Aki erre a pályára adta a1 fejét, annak ezt meg kell szoknia. Nem lehetünk mimózák. Nem roskadhatunk össze. Szeretném be­bizonyítani, hogy képes vagyok én az ellenfeleknek kellemet­lenséget okozni, nemcsak olyan orrfacsaró módon, amivel Végh Antal illetett. — Köszönöm Bognár Györgynek a nyilatkozatot. Itt ül Mó­réi Vilmos is, őt kell „vallatnom” a szódásüvegsztoriról. — ön küldte el Végh Endrét szódáért? — Ha megfeszülök sem emlékszem a gyerek arcára. Én nem is láttam a srácot. Az író azt állítja, hogy a fia benne volt a kezdőcsapatban, de én lehívtam. Ez nem igaz. Ilyet én soha-soha mással se tettem. Ez nem az én stílusom. Olyasmit azonban gyakran mondok a fiúknak, amikor átmegyünk a csapattal az edzőpályára: „Na, gyerekek, fogjatok meg egy- egy szódásüveget.” — Hát hogy ebben egy ifi számára — még ha tartalék is — mi sértő van, azt nem értem. Azt sem, hogy ezért az én fejemen kellene széttörnie Végh Endrének a szódásüveget. — Az tény, hogy a srácot mi — hangsúlyo­zom, hogy mi itt — nem tartottuk olyan tehetségesnek, hogy az ifi I. mértékét elérte volna. Más kérdés, hogy úgy érte­sültem: a Honvéd is mellőzte a gyereket. INTERMEZZO Robbanás Az a titok, hogy nincs titok? Igaz lehet ez? Nem tudok be­lenyugodni abba, hogy senki ne tudjon valamit bizonyítani. Mert bizonyítani csak a valamit lehet, nem a semmit. Egy lehetségesen elrontott vércserét, valami orvosi műhibát, amit soha senki nem fog elmondani nekem. Erre östreicher is csak mosolyog. Mohácsira hivatkozik, aki a „világ legóvato­sabb embere” — ezt hallom. De hát — mondaná a nagyma­mám — „Láttam én már éjjeliőrt nappal meghalni”. — Hagyjuk a nagymamámat. Beszélgessünk Mezeyről, mert mégiscsak nála a helyzet kulcsa. Én még mindig a kudarcról érdeklődöm, miközben minden változóban van a labdarúgás „háza táján”. — Ha önt, östreicher Emil, felkérték arra, hogy fáradjon már be a magyar csapat öltözőjébe, hadd kérdezzem meg: milyen szakembernek ismerte meg Mezey Györgyöt? — Magával szemben is szigorú, rendkívül munkabíró szak­embert ismertem meg benne. Sok edzővel dolgoztam együtt a világcsapatok öltözőiben, s kint a pályákon, de hozzá ha­sonló alapos, precíz edzővel nem sokkal találkoztam. Olyan fegyelmei tartott terror és gorombaság nélkül, amit nem sok edzőnél tapasztaltam. Túlzás volt? Ö a hozzáértésben, mun­kában, szorgalomban a maximumot nyújtotta. Kissé szégyel­lem magamat, hogy ezt itt nekem kell Magyarországon bi­zonygatnom. Hogy egyik pillanatról a másikra elfelejtik, nogy az eredményei szédületesek voltak? Hadd mondjam azt, ami engem is mellbevágott, amit nem vártam, mert hogy is várhattam volna, hogy azt a spanyol válogatottat, amely Máltát 12—0-ra páholta el, Mezey legéhysége elveri í—0-ra! — Én mondjam önnek, hogy a világbajnoki selejtezők is minden optimista képzeletet felülmúltak? Hogy senki nem gondolt arra, hogy Hollandiából két ponttal térnek haza. Hallottam, hogy Végh Antal — aki szerény személyemet is megtisztelte a figyelmével — „öreg fiúk csapatának” nevezte azt az osztrák válogatottat, amit a Mezey-gárda legyőzött. Nevezhette volna cifrábban is. A papír türelmes. Világhírű labdarúgó-szakemberek társaságában láthattam, hogy milyen meglepetés volt számukra a magyarok játéka. És az osztrá­Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak kok? Mérkőzés előtt valósággal „haraptak”. Nagyszerű csa­pat volt. Csakhogy a magyarok verték szét őket, akkor, ott Becsben ugyanúgy, ahogy aztán a szovjetek szétverték a ma­gyarokat Mexikóban. Végh Antal kijelentéseit inkább vala­miféle szórakoztató bulvárlapban kéne „komolyan venni”. Olyan futballünnepséget régen láttam, mint amilyen az osztrák—magyar mérkőzésen volt. De hát még futballnacio- nalista húrokat se szeretnék pengetni. Maradjunk a higgadt szakértelemnél: mi hozta meg Mezeynek az eredményeket? Mindenekelőtt az, hogy a csapatának nagyszerűen fel volt építve a rendszere, ennek eredményeként aztán kilencven percig tudtak maximális erőbedobással küzdeni. Mezey ala­posan feljavította a magyarok erőnlétét. Mezey újfajta letá- madásos rendszert talált ki. Mezey kontrát játszott, de nem hagyott üres teret az ellenfélnek, mert már a felezővonal közelében elkezdett a csapat védekezni. De hát nem akarok ezekbe a szakmai részletekbe belemerülni. Minden játékosa tudásának maximumát adta, mert mindenki tudta, hogy rossz formában lehet játszani, de ha nem hajtja végig a ki­lencven percet, biztos, hogy kimarad a csapatból. — „Ha még egyszer meglátlak abban a diszkóban — hallottam Mezeyt rászólni egyik játékosára —, a magyar mezt többé nem veszed föl!” — „Ha nem hozod a súlyodat... — mond­ta a másiknak —, én nem fogom rendbe hozni, mert ha elmész innen, akkor ismét magadra szedsz öt kilót.” — Na végre. így kell csinálni. Profidolog — gondoltam —. de Me­zey mégsem válogathatott annyiból, mint a profivilág. Ha már egyszer kiválasztotta a csapatát a rengeteg középszerű magyar játékos közül, akkor már ő is kötve volt azokhoz. Mezey dolga százszor nehezebb volt, mint egy edzőé, bárhol a nyugati világban. De láttam, hogy minden játékosa boldog, hogy benne van a válogatottban. Elfogadták Mezeyt. Látták, hogy van eredménye, de ehhez a fociban mindig hozzá kell tenni — hogy szerencséje is, mert ha nincs szerencséje vala­kinek, akkor mit tud elérni? A futball édeskeveset. Ha a labda csak néhány milliméternyire perdül följebb vagy lej­jebb — akkor már nem ér semmit. Meccs előtt minden tak­tika a legzseniálisabb taktika. Mezeyt ebben aztán igazán nem lehet elmarasztalni, mert ismétlem: kevés edzőt láttam, aki olyan alaposan felkészült volna az ellenfélből, mint ő. Aki a játékosokat is mindennel, videóval is olyannyira fel­készítette volna —, de hát az ellenfél is taktikus ... És mit ér a legjobb taktika, ha a játékosom mondjuk megszédül? Végh Antal ért a focihoz? — No de hagyjuk az irodalmat... — Ne hagyjuk. A magyar—hollandnak állítólag „bunda­szaga” volt. Nem érezte? — Nem, pedig velük éltem. Állíthatom, hogy így még nem készült a magyar csapat, de a hollandok becsaptak bennün­ket... — mondhatom úgy, hogy „bennünket”? — De östreicher úr! — Köszönöm. Mivel csaptak be? Első félidőben védekez­tek, aztán a második félidőben egyetlenegyszer futottak el­és berúgták a győztes góljukat. A mi csapatunk pedig sok helyzetet kihagyott (Nyilasi, Kardos). Igen, de mennyi ilyen mérkőzés volt már a labdarúgás történetében?! Olyan, hogy Nyilasi, kinek legfőbb érdeke volt, hogy győzzön a csapat, három méterről nem rúgta be a labdát. Én nem a „bundát” láttam a magyar—hollandon, hanem azt, hogy a nagy aka­rásnak mindig nyögés a vége. (Ha elhiszi nekem az olvasó, ha nem) épp itt tartok Östreicher Emillel való beszélgetésem megfogalmazásában, amikor valóban pokolgépként robban a hír, hogy Végh An­tal interjút adott egy holland újságnak, melyben négy, általa meg nem nevezett játékost azzal vádol, hogy eladták a hol­landoknak a már több mint egy esztendeje lejátszott magyar —holland mérkőzést. Végh Antal azt is tudni véli, hogy a pénzt Östreicher Emil osztotta szét a négy meg nem neve­zett játékos között. Ezt a hírt közölte a holland sajtó! Ezt a hírt átvette az ügyben nagyon is érdekelt osztrák sajtó is. Bemondta a Szabad Európa Rádió. A Népsport 1986. októ­ber 15-i számában is megjelent ma (szerdai napon), a ma­gyar—holland EB-selejtező mérkőzés előtt. íme a „robba­nás” : Ezt bizonyítsa Végh Antal! bundavad négy magyar válogatott labdarugó ELLEN! A magyar labdarúgó-válogatott négy játékosát a tavalyi magyar- holland vb-selejtező előtt megvesztegették — mondja Végh Antal írd, a Trouw című holland lap újságírójával folytatott beszélgetésben. Ezt bizonyítsa Végh Antal! (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesitőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents