Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

o 1987. február 7., szombat SPORT SPORT SPORT Ma Gyulára, holnap az NDK-ba utaznak A Békéscsabai Előre Spar­tacus NB I-es labdarúgó- csapata február 8—15. kö­zött a Wismut Aue vendé­geként az NDK-ban tartóz­kodik. A lilafehér labdarú­gók az edzések mellett há­rom előkészületi mérkőzést is játszanak. A békéscsabai­ak a vendéglátók mellett megmérkőznek a Gera és a Drezdai Dinamo gárdájával. Vasárnap repülőgéppel a következő küldöttség utazik az NDK-ba: dr. Kmetykó János, Such Sándor techni­kai vezető, Csank János, Vigh „Tibor edzők, Baukó András gyúró. Játékosok: Leboniczky, Baji, Ottlakán, Szenti, Megyesi, Fabulya, Pásztor, Adorján, Steiger­wald. Fecsku, Fisont, Takács Z., Kanál, Kelemen, Kurucz, Szekeres, Pápa és Belvon. Vigh — aki porcgyanús is — nem tart a csapattal. Az elutazás előtt azonban még egy program vár a li­la-fehérekre: az eddigiektől ellentétben ma Gyulán ját­szanak 11 órakor edzőmér­kőzést a szolnokiakkal, mi­után á fürdővárosban alkal­mas leginkább játékra a pá­lya. Ifjú szurkolók... Fotó: Béla Ottó Nicosiában: Ciprus-Magyarország Kötelező a szerénység, illő a győzelem Hol vannak már a régi, szép idők? — sóhajthatnak fel ismét a labdarúgás hazai hívei, mert hajdanán csak az lehetett a kérdés: hány gólt rúg a magyar válogatott egy olyan együttesnek, mint a ciprusi. A vasárnapi EB-selejtező előtt viszont leg­feljebb annyit jegyezhetnek meg a szur­kolók, hogy illene nyerni Nicosia városá­ban, ám a győzelemre a legkevésbé sincs biztosíték. Igaz, Verebes Józsefben, a szövetségi ka­pitányként most bemutatkozó szakvezető­ben sokan bíznak, de mindenki tudja azt is, hogy a vezető edző nagyon nehéz hely­zetben került a még a sikerek idején sem feltétlenül irigyelt posztra. Nemcsak Me­xikó és utóhatásai miatt, hanem azért is, mert a sérülések, s főként a napokban le­szerelt katonák távolléte folytán nem küld­heti a legjobb összeállításban a göröngyös ciprusi pályára a magyar együttest. Majd­nem egy egész csapat hiányzik: Détárit, Nyilasit, Péter Zoltánt operálták, Ester­házy sem egészséges, míg Balog, Disztl Péter, Disztl László, Kiprich, Mészáros a honvédválogatottal csak nemrégiben tért haza Vietnamból (ráadásul néhányan nem a legkedvezőbb állapotban). A szakvezető további gondja az, hogy a mérkőzést február elején, a hazai sze­zon kezdete előtt rendezik. Ez azonban utólag nem lehet mentség, mert a Mezey György vezette válogatott 1984-ben és 1985-ben ennél is korábban játszott Cádiz- ban, valamint Hamburgban, s mindkét­szer 1—0-ra győzött a ciprusinál jóval erősebb spanyol, illetve nyugatnémet együttes ellen. Ami viszont vitathatatlan: a legutóbbi vb-selejtezőkön Mezey csapata is megszenvedett a győzelmekért a kis szigetország legjobbjaival szemben, hi­szen Limasszolban Nyilasi az utolsó peic- ben szerezte a döntő gólt (2—1), s a Nép­stadionban is sokkal inkább küzdelem volt, mint könnyű játszadozgatás (2—0). Az akkori együttesekből — a körülmé­nyek miatt ez érthető — a ciprusiak őriz­tek meg több játékost. Jelenlegi keretük tagjai közül heten szerepeltek 1984 no­vemberében, illetve 1985 áprilisában a ma­gyarok ellen: az 53 válogatottságával „csúcstartó” Nikosz Pandzsarasz, valamint Miamiliotisz (27), Jangudakisz (36), Ma- rangosz (13), Cikkosz (5), Mavrudisz (12) és a talán legismertebb ciprusi labdarúgó, a veszedelmesen cselező Szavvidisz (7). A magyarok között viszont csak négy koráb­bi „ciprusi" futballista van: Sallai, Róth, Garaba és Kardos. Visszatérve a nicosiai kilátásokhoz, saj­nos, elmondható: nagyjából azonosak az esélyek... A magyar csapat számára ajánlatos te­hát az eddigi EB-mérleghez hasonló sze­rénység, bár volt már rá példa, hogy ilyen mély szakadékból is felkapaszkodott a vá­logatott. Hoff er József szövetségi kapitány­sága idején, 1971-ben, szinte remény sem maradt a továbbjutásra, az újságíró-szak­vezetőt felváltó Illovszky Rudolf mégis az Európa-bajnokság legjobb négy együttese közé vezette a válogatottat. Túlzott önbi­zalomra azonban ez sem adhat okot, mert akkoriban a magyar csapat — a többi közt Bene Ferenccel, a mostani másodedzővel, Páncsics Miklóssal, a szövetség jelenlegi főtitkárával, valamint Dunai Antallal, Fa­zekas Lászlóval, Szűcs Lajossal, Zámbó Sándorral — jobb volt a bolgár, a nor­vég, a román, sőt (megint csak a régi, szép idők . ..) még a francia együttesnél is Most viszont aligha akad olyan európai szakember, aki a lengyelek vagy a hol­landok elé helyezné a magyar válogatottat. Talán még a görögök elé sem ... Mindezt felmérve, Verebes József igazán diplomatikus nyilatkozattal kezdte kapitá­nyi közreműködését. Kijelentette: a cso­portelsőségre egyáltalán nincs remény, ez­zel önmagát és játékosait is, amennyire lehet, megszabadította a lelki terhektől. S mondandójában, ugye, nemcsak Ciprusról volt szó, hiszen, ha nyer is Nicosiában a válogatott, esélyei a továbbjutásra akkor sem sokat javulnának. Ezért vasárnap „csak” az a tét, hogy válogatott mérkőzést játszik a csapat, és ilyen alkalmakkor so­hasem mindegy, mi az eredmény. Néhány labdarúgónak különösen nem, hiszen Hi­res, Varga, Bognár, Boda — e négy MTK- VM-játékos valószínűleg helyet kap a kez­dő tizenegyben — itthon, éppen Verebes irányításával, az utóbbi időben hozzászo­kott a sikerekhez. Ciprusra különben magyar szurkolók is utaznak, vasárnap hajnalban, repülőgép­pel. Vajon idegen tájon is felhangozhat-e a Hungária körúti szlogen: „Boda belövi Megalakult az MOSZ országos központja Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke átadta Halasi Márton­nak, a Magyar Diáksportszö­vetség létrehozására alakult ideiglenes intézőbizottság főtit­kárának az MDSZ országos köz­pontja alapításáról szóló okira­tot. Egyben megbízta az új, ön­álló költségvetési szerv vezeté­sével. Az országos központ feladata, hogy előkészítse a Magyar Di­áksportszövetség májusra terve­zett alakuló küldöttközgyűlését. A központ ellátja a nevelési, valamint oktatási intézmények­ben és az azokon kívül folyó, tanórán kívüli diáksporttal kap­csolatos azon tennivalókat, ame­lyeket a jogszabályok, a neve­lési-oktatási tervek nem utalnak állami szerv feladatkörébe. Üze­melteti az országos diákszállást, és az egyidejűleg megszűnt Or­szágos Diáksportiroda jogutóda­ként lebonyolítja az országos diáksportbajnokságokat, az út- törőolirapiát. Röviden ^ Megérkezett szerkesztősé­günkhöz a Tótkomlóst TC sportegyesületének levele, amelyben arról értesítenek bennünket: szívesen részt ven­nének a 100 + 100 elnevezésű ju­goszláv—magyar labdarúgó-mér- kőzéssorozaton. Örömmel vettük a tótkomlósiak jelentkezését, természetesen továbbítottuk le­velüket a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségéhez, a rendez­vény egyik szervezőjéhez. ® Kétegyháza, Kunágota, Lö- kösháza és Battonya csapatai­nak részvételével befejeződött a battonyai teremlabdarúgó-torna. Az elsőséget a kétegyháziak szerezték meg a két battonyai csapat előtt. • Kamion EB-futam a Hun- garoringen. Európa legjobb ka- mionosai 1985-tői versengenek a kontinensbajnoki címért. Eddig Angliában, az NSZK-ban. Svéd­országban, Dániában, Belgium­ban és Franciaországban ren­deztek futamokat. Az idén Ausztria mellett Magyarország is bekapcsolódik a versenyek rendezésébe. # Február 19—22. között Du- navarsányban edzőtáboroznak az élvonalbeli labdarúgó-játék­vezetők. Békés megyéből Győri, Németh, Bogyó és Roxin „hi­vatalos'’ a fizikai és elméleti felkészülési táborba. NYILATKOZAT © Alulírott Lak József kijelentem, hogy 1973. jan. 20-án este Párizsban csatlakoztam és találkoztam a repülőtéren a ma­gyar labdarúgó-válogatott csapattal, és mint vezető még az­nap éjjel a csapattal együtt elutaztam Dél-Amerikába az előre lekö­tött túrára. Kijelentem és bizonyítom, hogy 1972. jan. 20-tól hazaérkezésünkig — 1972. febr. 4-ig — a túrán sem a vezetők, sem a játékosok között veszekedés, verekedés vagy bármilyen „atrocitás” nem történt. A túramérkőzések lekötése Julius Ukrancryk úrral történt, de ő a tú­rán nem vett részt. tjkranczyk úr dél-amerikai megbízottja viszont ott volt. 1972. jan. 31-én délelőtt a megbízott menedzser Rio de Janeiróban közölte ve­lünk. hogy a még hátralevő két mérkőzést, amely Peruban került volna lejátszásra, nem tudja vállalni, mert Peruban nem adják meg a vízumot a magyar csapat részére. így 1972. II. 1-jén este 23.55 h-kor repülővel visszaindultunk Európá­ba és II. 3-án érkeztünk meg Párizsba. II. 4-én indultunk vissza Pá­rizsból, és még aznap délben érkeztünk meg Budapestre. Budapest, 1974. október 8. (Lak József) — De hát ez régi ügy, kedves Illovszky Rudolf. — Szó sincs róla, kedves Mezei András. Végh Antal is beteg, nemcsak a magyar futball. Ragaszkodom, hogy meg­jelenjen a csapat Nyilatkozata is, ha már Végh Antalnak ismét rendkívül „érzékeny” ember vagyok. — Mert majd ol­vassa el a nyilatkozat utolsó sorát, hogy mi hiba történt? NYILATKOZAT Alulírottak felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy mint a magyar labdarúgó-válogatott csapat tagjai, ilL vezetői, 1972. jan. 1-től 1972. febr. 4-ig részt vettünk a válogatott csapat spanyolországi és dél­amerikai túráján. A fenti idő alatt sem veszekedésre, sem verekedésre, semmiféle „at­rocitásra” nem került sor, és a túra alatt sem a vezetők, sem a Já­tékosok között nem volt probléma. A csapat ellátása és az utaztatása Is kifogástalan volt, egyedüli probléma az volt, hogy a csapat nem tudott eredményesen szere­pelni. Budapest, 1974. október 8. Géczy István Rothermel Ádám Noskó Ernő Fábián Tibor Páncsics Miklós Vidáts Csaba Juhász Péter Kovács József Juhász István Szűcs Lajos Bene Ferenc Fazekas László Dunai II. Antal Zámbó Sándor Szőke István Tóth András dr. Botár Zoltán orvos Vinkovics Lajos gyúró Lak József gazd. vez. — Tehát kedves Mezei András, ha a csapat eredményesen tudott volna szerepelni, akkor Végh Antal nem rágalmazha­tott volna. Annak idején ezeket a dokumentumokat senki nem akarta közölni. Megsüthettem az igazamat. Kíváncsi vagyok, hogy 12 év után ma hol tartunk? Hogy jogom van-e ugyanúgy, mint Végh Antalnak, a nagy nyilvánosság előtt is megvédeni a becsületemet? — Hogy én is rúghatok ka­pura, uram? Vagy csak Végh Antal?! Kié lett a pénz, amit a túrán kerestek? Ki a nem kis összeg tulajdonosa? Mindenki és senki? Ehhez az összeghez képest arányosan mennyit kerestek mindazok, akik ezt az üzleti vállalkozást megszervezték, lebonyolították, és végig- küzdötték? Miért tekinti ezt valamiféle tisztességtelen „bu­linak” 1974-ben az ország közvéleménye? Miért kíváncsi ar­ra mindenki, hogy ki mennyit kapott legálisan, illegálisan? — Mert ahol amatőröknek nyilvánított futballisták többet hoznak az országnak még a vesztes mérkőzésekről is, mint számos „profinak” nyilvánított gazdasági vállalkozás, ott ta­lán nem elsősorban a labdarúgók tisztességét kellene firtat­ni. — E sorok írója szerint az álságos alaphelyzet a tisztes­ségtelen. Jobban ellenkezik a természetes módon kialakult igazságérzettel, mint a kényszerű vámcsalás elítélése. — Mezey György gárdája is jelentős összegeket keresett meg a világbajnokság előtti közel-keleti túrán, a svájci teremtor­nán, de senki nem beszél arról, hogy mi pénzt hoztak, ke­restek kemény munkával. Azt firtatják, hogy mennyit kap­hattak, és hogy a svájci teremtornán „mennyit nyeltek volna le”?! — Hogyan? Mit? Miből? A második helyért járó kü- lönjutalom nem illeti meg azokat, akik a mérkőzéseket vé- gigjátszották? Ahelyett, hogy ünnepelnék őket, mindjárt működésbe lép az „irigység-röntgen”, hogy lenyelték volna azt, amit jog szerint is lenyelhettek volna, de amit a szó szoros értelmében elvettek a szájuk elől, tehát le se nyel­tek? — Nem az „Öspatkány terjeszt kórt”? — A sunyi alap­helyzet. A nem nyílt. Az a „szabályozási rendszer”, ami épp a legtisztességesebb gazdasági vezetőket kényszeríti állandó­an és permanensen szabálysértések és törvénysértések elkö­vetésére, amit ez a sunyi alaphelyzet mindaddig el is tűr, amíg a gazdasági vezető sikert sikerre halmoz, de jaj neki, ha csak egyszer, egyetlen árucikkel is megbukik. Akkor a dicsőségből korrupció lesz. Becsületéből börtön. A „tulajdo­nos” pedig, aki tudja a mérleget, aki mindezt félresöpörhet­né — nincs. Kiderül, hogy a korszerűtlen szabályozórendszer bürokratikus hatalma a legfőbb „tulajdonos”. MI AZ IGAZSÁG? Mérei Vilmos, az MTK régi edzője telefonál: — Az író Mezei? — Igen. — Olvasta-e ön Végh Antal könyvét? Ha egy író a saját fiáról ír — mondja Mérei Vilmos —, saját megbántottságát teszi közüggyé! — Talán csak történhetett valami azon .a bizonyos napon — mondom Méreinek —, amikor ön a gyereket elszalasztottá szódásüvegért. És ha Végh Antal így írta: „az ön fején kellett volna széttörni azt”, hát csak megvolt az oka ekkora indu­latra? — Arra kérem önt, találkozzon velünk és hallgassa meg, mi az igazság. — Kikkel találkozzak? — Szerény személyemmel. Bognár Györggyel és Kenyeres Imrével, az MTK ifi I. edzőjével. Kenyeres Imre, aki perli Végh Antalt, ezt mondja: — Akkoriban, amikor Végh Endre, Végh Antal fia édes­apjának kérésére nálunk az MTK-ificsapatban edzett, a leg­utolsó, a Honvéd elleni mérkőzésen odajött hozzám Végh Antal melegítés-közben a Hungária körúton. Én a pálya szé­lén álltam. Végh Antal megköszönte nekem, hogy foglalkoz­tám a fiával, majd megkérdezte tőlem, hogy a nyári szünet után mikor lesz az első edzés? A nyári szünet utáni első ed­zőmérkőzésre tizenöt fiút vittem. Végh Endre nem fért kö­zéjük. Másnap már nem jött le edzésre. így maradt el az MTK-tól. Ekkor igazolt át a Honvédba. — Igaz-e, hogy a fiút csúfolták? — Erről Bognár Györgyöt kérdezem, aki — annak ellenére, hogy Végh Antal nem szól róla dicsérőleg a könyvében —, remélem, az igazat, csakis a tiszta igazat fogja mondani. Látta-e Végh Antal fiát az MTK. ban? Mi volt a gyerekkel? — Én az első csapatban játszottam. Edzőmérkőzéseken persze kiálltunk a junior ellen. Végh Endre többször is ki­jött a pályára (én nagyon sajnáltam, mert a többiek kikö­zösítették, csúfolták is), ennek a gyereknek senki nem kö­szönt. Senki nem beszélt vele, mert ő a Végh Antalnak a fia. — Mivel csúfolták? — „Azért beteg a magyar futball..., mert téged az apád ide benyomott...” Meg arra is emlékszem, hogy amikor Végh Antal azt írta a Rakétában Tóth Józsiról, hogy „fogat­lan oroszlán” — hát Tóth József megkereste a fiút a pályán és „üzent a fiúval” a gyerek papájának és a mamájának is. Hasonló stílusban. — Én sajnáltam a srácot, mert ő mit te­het arról? (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy- u. 4. sz., 560L Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents