Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-25 / 47. szám

1987. február 25., szerda o MOM vagy Ganz? Munkásarcok Hz elnevezés változott, a dolgozók maradtak Néhány részalkatrész már helyileg készül A mikroelektronikában nagyon fontos a precíz forrasztás A szerző felvételei Tíz év szaladt el azóta, hogy 1977-ben a MOM be­ruházásaként gyáregység •épült Battonyán. A megye déli csücskében elsősorban mezőgazdaságból profitáló nagyközségnek jött jól az ipartelepítés. A Magyar Op­tikai Művek megjelenésével legalább másfél száz ember­nek nyílt lehetősége arra, hogy feladja az ingázást és helyben találjon munkát. Az alapító anyavállalat főként alkatrészek gyártásával bíz­ta meg a „pályakezdő” bat- tonyai gyáregységet. Az az­óta eltelt egy évtized alatt négyszer váltottak profilt az üzemben. Ez mai mércével mérve nem rossz arány, ami­kor is nem győzzük hangsú­lyozni az indokolt termék- váltás jelentőségét. Ügy tű­nik tehát, a battonyai üzem — legalábbis ezen a téren — megelőzte a gazdasági élet kihívásait. De hogy valójá­ban milyen változások is történtek, erről Imre Béla gyáregységve'zető számolt be, aki az üzem alapításától fogva dolgozik itt: — A nagy lelkesedéssel beinduló alkatrészgyártásból^ nem sokára késztermék-elő­állítás lett. Dolgozóink gyor­san megszerették, megtanul­ták feladatukat és az alkat­részgyártáson túl, hamarosan azok összeszerelését is elvé­gezték. A gyártott késztermé­kek — főleg a légfékszelepek — iránt azonban rohamosan csökkenni kezdett a piaci igény. A MOM az elektroni­ka széles körű terjedésére alapozva megváltoztatta te­vékenységét és tőkés bér­munka keretében digitális kvarcórákat kezdtünk el összeállítani. Később — még mindig az elektronika jegyé­ben — chipeket (csipeket) készítettünk. Tartva azonban attól, hogy egyszer ebből a munkából is kifogyunk, alaptevékenységünk mellé új lehetőségeket kerestünk. Óriási üzletre bukkantunk, amikor sikerült felvállalni a horgászorsók gyártását. Az egyébként importkiváltó termékből évente fél millió darabot készítettünk. Közel három évig volt piaca a horgászorsóknak — derült ki a gyárvezető sza­vaiból. Azután 1985-ben eb­ből is jelentősen visszaesett a kereslet úgy belföldön, mint külföldön. Miközben a battonyai üzem óhatatlanul is a tömegcikkek előállításá­ra rendezkedett be, a MOM- hoz újonnan beérkező meg­rendelések többnyire 1 már csak kisebb tételekre szól­tak. így az elmúlt évben, kü­lönösen annak is a második felében, egyre nehezebben tudta ellátni munkával a battoríyaiakat a budapesti gyár. — A növekvő feszültsé­gekre megoldást kellett ta­lálnunk. Ha továbbra sem tudtunk volna munkát adni az embereknek, akkor előbb- utóbb felszámoltak volna bennünket, mint gazdaságta­lanul működő egységet. En­nek bekövetkezésével 220 battonyai dolgozónak szűnt volna meg a munkaviszo­nya. Ám ezt elkerülendő, a MOM-nak sikerült megol­dást találnia, öt évre szóló lízingszerződést kötött a gö­döllői központú Ganz Áram- mérőgyárral. így lett tehát a MOM-ból Ganz 1987. ja­nuár 1-től. Az újjászületésről, vala­mint a további lehetőségek­ről Imre Béla a következő­ket mondta: — A Ganz Árammérőgyár jelentős megrendelések bir­tokában telephelyet keresett. Gyáregységünket dolgozóink­kal együtt, mindenestől át­vette. Meglévő eszközeink és dolgozóink képzettsége lehe­tővé tette, hogy január 5-én a profilváltásunk szinte zökkenőmentesen történhe­tett meg. Ez nem utolsósor­ban annak is köszönhető, hogy dolgozóink már koráb­ban kellő jártasságot szerez­tek az elektronikai berende­zések összeszerelésében, és hogy az itt dolgozók 40 szá­zaléka ma már szakmunkás. Ezenkívül nyolc mérnök és tizenöt szaktechnikus tevé­kenykedik nálunk. Ma egy jó szakemberekből álló kollek­tíva van a gyárban. Üze­münk területén tanműhelye­ket alakítottunk ki, ahol le­hetőséget adunk a fiatalok­nak szakmai gyakorlatok gyáron belüli megszerzésé­hez. Ezenkívül a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskolában szor­galmazásunkra mechanikai műszerészgyártó és karban­tartó szakképzés indult. Az itt szakmát tanult fiatalok első csoportja tavaly kapott bizonyítványt, és most már folyamatos beiskolázásuk évente 10-15 új szakembert jelenthet majd gyárunknak. A gyáregység vezetője to­vább elmondta, hogy mit is gyártanak jelenleg Batto­nyán. Január óta a svájci Sauter cég licence alapján kvarc vezérlésű, .„éjszakai áram”, ki-bekapcsolását irá­nyító órákat szerelnek ösz- sze. Ennek a terméknek a gyártását három éve vette meg a Ganz és igen nagy a kereslek iránta az áramszol­gáltató vállalatok részéről. Ma a berendezés két alaptí­pusának több változatát is gyártják. Igaz, jelenleg csu­pán néhány alkatrészt ké­szítenek helyben. Az alkat­részgyártás bővítésével, így speciális lemezsajtoló gépek beszerzésével azonban majd a késztermék szinte minden darabját Battonyán fogják előállítani. Az idén 120 ezer darab kapcsolóóra gyártását tervezik. Ügy tűnik, a telje­sítéssel nem lesz gond, mert a beindulást követően már januárban majdnem legyár­tották az első két hónapra tervezett mennyiséget. Szabad gépeik, kapacitá­saik kihasználására is meg­keresték a lehetőséget. El­sősorban a galvánozás,' vala­mint a forgácsoló szakma területén. A gyáregység két műszakban üzemel, de a ter­mékszerkezet bővülésekor, il­letve a dolgozói létszám nö­vekedésével már a harmadik műszak indításán gondolkod­nak. Szeretnék 300 főre fel­emelni az itt dolgozók szá­mát és jó kereseti lehetősé­get biztosítani a báttonyaiak- nak, lehetőleg hosszú távon. Bacsa András ÉRTESÍTJÜK ÜGYFELEINKET, hogy a Szabolcs utca Szerdahelyi utcánál történő lezárása miatt telephelyeink a vasútállomás, illetve a Franklin utca felőli vasúti átjárón keresztül közelíthetők meg az ábra szerint. A lezárás előreláthatólag 3 hónapig tart. BÉKÉSCSABA A legjobbak közül egv — A legjobb ’boltosukat keresem — mondom Nagy Józsefnének, a Szarvas és Vidéke Áfész elnökének. — Nem lesz nehéz — vá­laszolja —, a kérdés csupán csak az, hogy melyiket mondjam. Szerencsére több is van. Vidékit vagy szarva­sit kér? — Legyen szarvasi. — Akkor a 12-est javaso­lom. — Miért tartja jó boltos­nak? — Mert az átlagosnál'job- ban törődik a vásárlói igé­nyek kielégítésével. A 12-es ABC Szarvason az Alkotmány téren van. Ezt a boltot különben a környék­beliek a mi boltunknak ne­vezik. Tehát három neve is van ennek az ABC-nek. De annyira az övéknek mond­ják, hogy csak ide járnak vásárolni. Ez az ABC nem tartozik a nagy területűek közé. Mind­össze 87 négyzetméter el­adóterű. A raktár ennél egy négyzetméterrel sem na­gyobb. Évi forgalma 50 mil­lió forint. A raktárkészlet forgási sebessége 13,7 nap. Nyereségszintje 4,32. Ezek a számok bizonyára csak a szakmában járatos embereknek mondanak va­lamit. A vásárlók -egyszerű­en csak annyit tudnak mind­ebből, hogy az ABC gondo­lái tömöttek, a legkülönfé­lébb áruk is kaphatók. Ha a város valamelyik üzletében az a bizonyos áru hiányzik, itt biztosan megtalálható. Hogyan lehet a mai világ­ban ennyire jó egy üzlet? — suhan át fejemben a gondo­lat. A magyarázat roppant egyszerű: ebben az ABC­ben olyan emberek dolgoz­nak, akik élnek-halnak a szakmáért. Körülbelül eddig tartott a Nagynéval folytatott beszél­getésem. Magam is kíván­csi vMtam a boltra. Az Alkotmány térre nagy portálablakok nyílnak. Az eladótérben Skála-reklám Skála-reklám hátán, de íz­lésesen. A polcok és a gon­dolák roskadoznak az áru­tól. A vitrinekben friss fel­vágottak, a hentes mögötti részen szebbnél szebb füs­tölt áru: kolbász, sonka, sza­lonna, friss húsok. A kenyér még langyos, a péksütemény és kalácsköltemények önma­gukat kínálják a vásárlónak, lévén önkiszolgálás. Márkás italok, kozmetikumok, kávé, tea, citrom, üdítőitalok, ször­pök, kínai gomba, osztrák ruszli ... Észre sem vettem, hirtelenjében milyen kis rögtönzött leltárt írtam. — Honnan ez a sokféle' áru? — kérdezem Palyov András ABC-vezetőt. — A füszértektől és a Győ­ri Áfésztól. — Hogyan kerülnek Győr­be a szarvasiak? — ■ Kerülőúton. — Mondana erről valamit? — Nézze erről nem szíve­sen beszélek, mert ez a mi üzletünk titka, de ha már megkérdezte, elmondom, nehogy bárki is valami fe­ketedologra gondoljon. — Egyáltalán nincs ilyen gondolatom — nyugtatom, s közben az jár az eszemben, hátha más boltok is kihasz­nálhatnák ezt a győri kap­csolatot a megye árukínála­tának javítására. — Tudja, az »áfészek eb­ben a kis országban össze­dolgoznák. Ha a mozgalom bál-melyik szövetkezete hoz­zájut egy jó árubeszerző csa­tornához, azt úgy igyekszik kihasználni, hogy mások is jól járjanak. így járunk mi jól a Győri Áfész kishatár- forgalmával. Bizonyos időkö­zönként kapunk tőlük árut. Még helyünkbe is hozzák, amikor Békéscsabára jönnek áruért. Az elszámolásunk korrekt. Nem is mennék be­le semmiféle gyanús üzletbe. A szakmát én nagyon sze­retem, nekem mindenem a vevő, meg a bolt. — Mióta dolgozik ebben a boltban? — Nyitás óta, annak pedig már éppen hét éve. — Ebből a hét évből mire emlékszik vissza a legszíve­sebben? Gondolkodik. — Talán arra, hogy hét év alatt egyetlenegyszer sem volt leltárhiányunk. Pe­dig 18-an dolgozunk ezen a helyen és naponta 1500—2200 vevőt szolgálunk ki. — Bolti szarkákat fog­tak-e? — Nem hiszi, a hét év alatt talán kettőt vagy hár­mat. De azok nem ebben a körzetben laktak. Lopni jöt­tek. Lefüleltük őket. Mi mindannyian éberen vigyá­zunk az árura. S ha azt mon­dom, hogy vevőink egy ré­sze is ebben velünk tart, ak­kor értheti meg igazán, hogy miért mondják erre az ABC- re, hogy a mi boltunk. — Ezek szerint az üzlet körül jó a közhangulat? — Vitathatatlan. Az el­múlt években kétszer egy­más után elnyertük a Fo­gyasztók Kiváló Boltja cí­met. Közben dolgozóinkra is átragadt az üzlet szeretete:a minden lehetőt a vásárlóért. Hét év alatt szocialista bri­gádunk kétszer nyerte el az arany fokozatot. Ezek a mi legfőbb jellemzőink. — Évekkel ezelőtt hallot­tam, hogy ez a bolt kinőtte magát. Terveznek-e valami­lyen bővítést, hiszen az 50 milliós forgalom 87 négyzet- méterről országos csúcsnak számít? — Itt nemcsak az eladótér bizonyul kicsinek, hanem a raktártér is. De nagyon örülnénk, ha az előbbit bőví­tenék. A boltba egyszerre 40 —50 embernél több nem fér be. Márpedig nyáron, ami­kor megjönnek az üdülők, olyan az ABC. mint a han­gyaboly. Akkor érezzük, mi­lyen szűk itt minden. Most már talán lesz az áfésznek erre a célra is pénze és meg- bővíti az eladóteret. Már a tervek készen vannak. Re­ménykedünk, egyszer majd csak elkezdjük . — Naponta hány órát tö­rődik a bolttal? — Reggel hattól este hé­tig bent vagyok az üzletben. Szervezem, irányítom a mun­kát. Néha árut szerzek be valahol az országban. Azután este, amikor hazamegyek, jön az otthoni műszak. Az is az üzlettel kapcsolatos, hi­szen a feleségem is kereske­dő. Megbeszéljük a nap ese­ményeit, s ilyenkor rendsze­rint megtervezem a másnapi munkát, mit kell feltétlen el­intéznem. És éz így megy 22 éves korom óta, éppen húsz­éve, ahogy vezető kereskedőt csináltak belőlem. Dupsi Károly MAGYAR VÁLLALA­TOK KÜLFÖLDI BORIPA­RI VÁSÁROKON. Európa egyik legjelentősebb szak- kiállításán, az NSZK-beli Offenbachban a Bőrker ta­vaszi kollekcióját vonultat­ja fel. Exkluzív kínálatában a legújabb divatot képvise­lő bőrből készült öltözékek, cipők és kiegészítők, női táskák, kesztyűk szerepel­nek. Az önálló külkereske­delmi joggal rendelkező vállalat a múlt esztendő­ben jelentősín növelte dol­lárelszámolású kivitelét, el­sősorban nyugat-európai or­szágokba bővítette eladása­it. A kiállítást arra is fel akarják használni a magyar szakemberek, hogy az érté­kesítési lehetőségek továb­bi bővítése mellett nyugat­európai kooperációs partne­reket is felkutassanak. Zágrábban a 36. nemzet­közi bőr-, cipő- és konfek­cióipari vásáron a Konsu- mex bőrruházati cikkeket, a könnyűipari gépgyártó vál­lalat cipőipari gépeket, len­gőkaros ég hidraulikus sza­bászgépeket kínál eladásra. GAZDASÁGI TÁRSA­SÁG KULCSGYÁRTÁSRA. A kulcsgyártásra alakított gazdasági társaságot a Sal­gótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyár, a Nógrádi Szén­bányák és a Salgótarjáni Univer Kisszövetkezet. Ere­detileg csupán arról volt szó, hogy a tűzhelygyár gyártmányszerkezetének át­alakítása során a jelenlegi kulcsöntödében más termé­keket kíván előállítani. Az Univer vezetősége viszont a kulcsgyártást alkalmas te­rületnek találta a szövetke­zeti tevékenység jövedelme­ző bővítésére, s kapóra jött ehhez, hogy a Nógrádi Szénbányák gyularakodói telepén van néhány kihasz­nálatlan üzemépület. Ebből született a társasági megál­lapodás, mely szerint az üzemépületet a bánya adja, a technológiát, s a szüksé­ges gépeket, berendezése­ket, szerszámokat pedig a vasöntöde és a .tűzhelygyár engedi át az üzemeltető Univer kisszövetkezetnek, amely évi 130 tonna kulcs­öntvény és egyéb öntödei termék előállítására készül fel. ELZETT LAKAT TSZ- ÜZEMBÖL. Megvette a Tu­to és Gogi biztonsági laka­tok gyártási jogát és gyár­tóberendezéseit a Szécsényi Elzett Zárgyártó Vállalattól a Szügyi Béke Termelőszö­vetkezet. Mint ismeretes, a Szécsényj Klzett beolvadt a Budapesti Rádiótechnikai Gyárba, a régi gyártmányo­kat leépítik, újakkal vált­ják fel. A hagyományos Elzett-gyártmányok közül a Tuto és a Gogi biztonsági lakat most megmenekült az enyészettől; a szügyi tsz nógrádmarcali ipari üze­mében már megkezdődött a hatmillió forintért megvá­sárolt gyártóberendezések telepítése, s április 1-ére tűzték ki a lakatgyár üzem­be helyezését. Terveik sze­rint a háromféle Tuto és kétféle Gogi lakatból éven­te egymillió-hatszázezer da­rabot bocsátanak ki, mint­egy 50 millió forint érték­ben. A szügyi tsz ipari ágaza­ta 1979-ben kezdte meg mű­ködését. Időközben kiala­kult az ágazat gépparkja, szakmunkásgárdája; modern forgácsoló gébekkel felsze­relt szerszámkészítő üzemet is létesítettek, ezért a rend­kívül szerszámigényes új termék gyártása sem okoz gondot.

Next

/
Thumbnails
Contents