Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-24 / 46. szám
1987. február 24„ kedd o 0 Dél-Szlovákiában, Holárovón és Csalovón készül Linda új Babettája Eladásra vagy önállóságra jut a lány? Kérdések a Gyulai Harisnyagyár sorsáréi Két fontos dátum: a Gyulai Harisnyagyárat 3 évi önállóság után, 1954. január 1-én a budapestihez csatolták, 1985. január 1-től pedig leányvállalatként működik. Abban az esztendőben sok pofon érte a leányt, g azóta is csak gyűltek a bajok. Vezető szakemberek fogalmazták meg: tökéletes kizsákmányolást visz véghez az anyavállalat, Gyuláról — a rendeletek szerint helyesen — egyetlen tagja sincs a vállalati tanácsnak, kizárják őket a döntésekből, azokból is, amelyek az ő sorsukat érintik. Elhangzott mindez a nagyvállalati vezetők előtt is, de a fejlesztésekre tett ígéretek sem valósultak meg. A dolgozók egyre többet foglalkoznak a saját jövőjükkel, a vállalat sorsával, aminek az alakításába nincs beleszóláember nem dönthet a vállalata jövőjét illetően? Az új konszern — amely 1985-ben készült el — igazgatója, Magvas Péter, beszélgetésünkkor örömmel hangsúlyozta, hogy ez ideig ebből a kismotorból a legtöbbet Magyarországra szállítottak. Miután nézője a magyar tv-adásoknak, örömmel nyugtázta azt is, hogy Linda is ezzel a motorral éri el sikereit. Vegyük komolyabbra a szót. Kolárovón és Csalovón is komolyabbra vették, mert évről évre nagyobbak a követelmények a külföldi piacokon. Csehszlovák szomszédaink egyre többet exportálnak kapitalista piacokra is a Babettákból, de nagyobb igényeknek kell, hogy megfeleljen ez a kismotor. USA, Kanada, a skandináv országok és Svájc is vásárol belőlük. A VII. ötéves tervben összesen 45 ezer került nyugatra. A svájciak kikötése a csendes motor, a megengedett zajszint csak 66 decibel, és ez 4 decibellel kevesebb, mint a hazai norma — és ennek eleget kell tenni. Az új konszern 1990-ben már évi 85 ezer darabot kíván előállítani, lényegesen jobb paraméterekkel, mint ez idáig. Már az új típus elődje, a 225-ös is eltér a régitől. A pedálok helyett berúgókar indítja a motort. Lényeges változások lesznek a motoron is, amelyeket már a legújabb típushoz gyártanak, a Babetta 226-oshoz. Ez már az idei új Moped lesz, remélik a kolárovóiak, hogy közmegelégedésre. Az is' elképzelhető, hogy az új Babetta még ebben az A JAPAN KÜLKERESKEDELMI SZERVEZET (JETRO) nevű félhivatalos kormányszerv listája szerint a legutóbbi 12 évben Kanada 1438, Nagy-Britannia 1405, Japán pedig 1154 közvetlen tőkeberuházást indított útjára az amerikai piacon. Tőlük kissé leszakadva — 883 beruházással — az NSZK áll a negyedik helyen; e négy ország tudhatja magáénak az 1974 óta elkezdett külföldi vállalkozások 60 százalékát az Egyesült Államok határain belül. Az intézet felmérése szerint a külföldi tőkét Kalifornia állam lehetőségei vonzzák leginkább, a „kedveltségi” sorrendben New York állam, Florida, Texas és Illinois követi az első helyezettet. Ebben az öt szövetségi államban valósult meg az összes külföldi beruházások több mint 53 százaléka — állapították meg ,a JETRO szakemberéi, akik a washingtoni kereskedelmi miévben öntött kerekekkel jelenik meg a piacon. A technológiája már elkészült, csak az anyagot kell folyamatosan biztosítani. A 226- oshoz új irányjelző-berende- zéseket, lámpákat gyártanak Csalovón. Az első villán is módosítanak. Tervezik az oldaltáskák rászerelését is, de a szállítási gondok miatt lehet, hogy ezeket a tartozékokat külön úton értékesítik. Gondolnak a kolárovóiak a sportra is. Miután a kis Babetta a maga kis motorjával nem felel meg a sportkövetelményeknek, egy 80 ccm-es motor előállításán gondolkodnak. A tervasztalon már készülnek a rajzok. 1988- ban már 15 ezer darabbal szeretnének a piacokon is megjelenni. Kooperációs segítségre is várnak a vásárló országok részéről. Hogy ez a terv is valóra váljon, egy nisztérium segítségével vonták meg a legutóbbi 12 év amerikai beruházásainak mérlegét. SVÁJC: A BANKÁROK A TITKOSSÁG MELLETT. A svájci bankárok újabb javaslatot utasítottak vissza, amely kikezdte volna a híres-hírhedt svájci titkos bankszámlák intézményét. A kormányzat nemrég javasolta, hogy korlátozzák az úgynevezett B-betéteket, vagyis azokat, amelyeket az ügyfelek teljes névtelenségük megőrzésével nyithatnak, ha ügyvéd képviseli őket. A bankárok szövetsége — mint titkáruk, Jean-Claude Cha- puis kijelentette — azon a véleményen vannak, hogy a B-formát nem szabad felszámolni. Mindazonáltal a bankok hajlandók kompromisszumra — mondta Cha- puis —, de jobban szeretnék, ha nem a kormány rendelne el valamilyen korlátozást, hanem a belső bankszabályzatokban maguk a bankok kisebb konstruktőr csapat foglalkozik az új sportigényekkel. Már az idén eljuthatnak a kísérleti motorok a Svazarm (MHSZ) ifjúsági versenyzőihez, hogy mielőbb a „nyúzás” utáni tapasztalatok alapján folytassák a végtermék előállítását. Az új konszern területén nagyobbak a lehetőségek a korábbinál. Az előállítás folyamatát igyekeznek gépesíteni. Így 1988-ban már tíz olyan robotgépet alkalmaznak az alvázak hegesztésében, amelyekkel lényegesen gyorsabb, szebb lesz az előállítás. Linda új Babettájának gyárában ma 1188 szakember dolgozik, 10 ezer négyzetméteren. Hetvenen a fejlesztés területén. Hogy mi várható ezek után — egyértelműen egy jobb Moped. döntenének az ügyről. A bankok 1977-ben összeállított belső viselkedéskódexének megújítása amúgy is az idén esedékes. „AUTOMAT AUTÖ”. 2010-re sokkal inkább autó lesz az automobil. Amerikai gépkocsi-elektronikai szakemberek szerint alig több mint húsz év, és egy valamirevaló „önmozgó”, óránként 230 kilométeres sebességgel képes lesz megtenni nagy távolságokat vezető nélkül, illetve úgy, hogy „a sofőr” a központi számítógép lesz. Azt a forgalmat, amit például ember vezette járművek egy irányban csak négy sávon tudnak lebonyolítani, azt a kompjúter egyetlenen is elvégzi. Vannak azonban kételkedők is. Legfőbb érvük, hogy az „autómat autó”- rendszer 2010-re még nem lesz kifizetődő, mivel nemcsak számitógépre, gyors kocsira, hanem még több, különleges útra is szükség van hozzá. Ezek költsége nem ellensúlyozná a kényelmet, azt, hogy a rendszer „kiváltja” a vezetőt. Azoknak pedig végképp nem éri meg, akik szeretnek vezetni. suk. Valóban úgy volna, hogy ezer „... a többletmunkát is vállalják” A szakszervezeti bizottság évértékelő értekezletet tartott a bizalmiaknak a közelmúltban. A legfontosabb termelést érintő kérdésekről Vidó Miklós, a leányvállalat igazgatója szólt, majd a bizalmiak tehették fel kérdéseiket. Egy csokorba szedve a legfontosabbak így hangzottak : — Mikor lesz fejlesztés a gyulai vállalatnál, mert elavult a géppark, a termelékenység nagy erőfeszítések árán javítható, ám e tartalékok rövidesen kimerülnek? Miért nem szüntetjük meg a veszteséges termékek gyártását? Tavaly és az idén is ígéretet kaptunk az anya- vállalattól arra, hogy pótolják a régi gépekhez szükséges, nélkülözhetetlen alkatrészeket, az idén sem kaptunk egy darabot sem. Mire számíthatunk? A meghívott vendégek között ült Fodorné Birgés Katalin, az MSZMP KB tagja, az SZMT vezető titkára, Szu. rovecz Béláné, a Budapesti Harisnyagyár vezérigazgatója. Még mielőtt válaszolt volna a hozzá intézett kérdésekre, az SZMT vezető titkára összefoglalta a felvetődött gondokat: 0 — Az itt dolgozók képesek a terveket teljesíteni, az ezzel együtt járó többletmunkát is vállalják. Ám a vállalat vezetőinek nem csupán az a feladatuk, hogy a termelést követeljék, hanem az is, hogy ehhez a megfelelő alapanyagot biztosítsák, legyen folyamatos az elavult géppark felújítása, garantálják a jobb és több munka végzéséhez szükséges feltételeket. Szeretnék arra is választ kapni, mikor lesz gépi beruházás a vállalatnál, ideje volna rendezni az alapító Budapesti Harisnyagyár és a gyulai leányvállalat viszonyát is. „...képtelen hírek” A vezérigazgató, Szurovecz Béláné azzal kezdte a válaszát, hogy képtelen hírek terjedtek el arról, mi lesz a leányvállalat sorsa: — Két elképzelés formálódik. Az egyik a részvény- társaság alakítása. A másik az önálló vállalat szervezése. — Milyen feltételekkel alakulhat ^részvénytársasággá a vállalat, milyen gazdasági követelményekkel jár ez, és hasznos lesz-e ez a mi szempontunkból — kérdezte egy középvezető? — Nézzék, olvassák el az 1986/56. számú Magyar Közlönyt, abban benne vannak a feltételek, egyébként hét hazai vállalat — külföldi tőkéstárs bevonása nélkül — alapíthat részvénytársaságot. Ha a tőkéstársak osztalékot akarnak kapni, beruházásra van,szükség — elemezte röviden az igazgatónő. A vállalati önállóságról pedig a leányvállalat vezetőinek kell dönteni. Lassan szétszéledtek az emberek , végezte ki-ki a dolgát, engem azonban nem hagyott békében a gondolat, mit is jelent mindez? A vezérigazgatónőhöz fordultam a magyarázatért: — Mi a lényege a kétféle megoldásnak? — A részvénytársaság esetében hét tőkeerős cég megvásárolja a gyulai leányvállalatot, azaz a részvény tárgyát. Az osztalék és a tőke- befektetés megtérülése érdekében a társasági igazgató- tanács szabja meg a termelési, fejlesztési feltételeket. Az igazgató tanács tagja a főrészvényes Budapesti Harisnyagyár is, aminek a munkájában tanácskozási joggal helyet kap a gyulai ügyvezető igazgató. — S mi a feltétele annak, hogy önállóvá váljanak? — Ha akad egy tőkeerős cég, amelyik megvásárolja vagy önmagukat megváltják, önállósodhatnak. — Van-e a dolgozóknak beleszólása abba, mit válasszanak? t — Nincs, ez a vállalati tanács hatásköre. — Mi az önök célja azzal, hogy most változtatni kívánnak a működési formán? — Tőkére van szükségünk, s ennek így teremtődnek meg a feltételei. ......ha van e lég tőkéjük” Már egy hete is elmúlt, hogy ez a bizalmi testületi ülés lezajlott, s egyre csak az foglalkoztatott: milyen lehetőségek állnak a gyulai vállalat előtt. A SZOT Elméleti Kutatóintézetének tudományos osztályvezetőjét, dr. Pirityi Ottót kerestem fel: milyenek a fejlődésre a vállalat esélyei, ha részvénytársaság, s miként nyílik arra módjuk, hogy önállóak lehessenek? — önállóak lehetnek akkor, ha van elég tőkéjük vagy a jelenleg érvényben levő rendelkezések szerint a vagyonadó-kedvezményből 8 -10 év alatt megvehetik saját magukat. Ebben az elvo- násos gazdasági helyzetben nehéz azonban jól dönteni. A részvénytársaság alapítása azzal a veszéllyel jár, hogy az osztalék a vagyon 8-10 százaléka is lehet, amit többlettermeléssel kell fedezni. Ezekben a tőkeszegény években pedig minden vállalkozó, legyen állami vagy magán, a tőke gyors megtérülésére számít. Itt pedig arra néhány évet várni kell... Nem következik-e be ugyanaz, mint ami az előző esztendők gyakorlata, hogy hetedik éve nem fejlesztett? Gyulán a Budapesti Harisnyagyár, miközben a fővárosban a csúcstechnika telepítésére óriási tőkét áldozott. Elméletileg a kibocsátott részvények összegéből újabb tőke vándorolhat csak a budapesti fejlesztésre. Mire fel a merész következtetés? Nos, évek óta csak ígéretet kaptak a gyulai vezetők. A gyulai pártbizottság 1986. április 23-i ülésén maga a vezérigazgató tett ígéretet arra, hogy fejlesztéseket valósítanak meg Gyulán, s minden maradt is ennyiben. ......nem kaptunk v álaszt” Több reményük ezután sincs a fejlesztésre, hiszen az érthető, hogy a vállalati tanács ott fekteti be a pénzét, ahol az a leggyorsabban megtérül. Ez pedig nem a gyulai üzem, ahol a gépek ötven százaléka nullára íródott. Kétségtelen, a gyulai termékekre szüksége van az anyagyárnak, no meg dtz itt előállított nyereségre is, még akkor is, ha az csupán 10 millió forint. Az sem mellékes körülmény, hogy a Gyulán előállított termékekből az idén 12,5 milliót az anya- vállalatnak értékesítenek, aminek zöme a nagyvállalati exportot gyarapítja. A bizalmi testületi ülésen éppen e termékkörről fogalmazták meg a bizalmiak, hogy veszteséges a gyártása, meg kellene szüntetni. Lehetne árat is emelni, de ezt az eladók nem tehetik. Festődéi háttér sincs Gyulán, így az anyavállalathoz kötődésben megteremtődött a köldökzsinór, s a formázást is szeghalmi munkások végzik. Mi lesz hát a gyulai leányvállalat jövője? Meddig éri meg termeltetni a 23 millió pár árut, ami nem nélkülözhető, mert szükség van a termékekre. S ha már nem hoz jövedelmet a gyulai termelés, visszafejlesztik, elbocsátják az ezer embert? Ki tudja. Mindenesetre azzal aligha vitatkozhatunk, hogy az állami tulajdon sorsa felett hozott vállalati ha-*" táskörbe utalt döntések mindaddig nem vétózhatok meg, amíg az a törvényességbe nem ütköző. S ha visszafejlesztik a gyártást ott, ahol a termelés nem gazdaságos, indokként elfogadható. Csak akkor nem hitegetni kell az embereket, hanem tisztázni velük mindezt, s tudatni velük, hogy rájuk a jövőben "mi vár. Vagy akad más megoldás is a gyulai viszonyok tisztázására? — Minderre a bizalmi testületi ülésen nem kaptunk választ. Annyi azonban kétségkívül bizonyos, hogy a 86 éve folyó gyártás, az ezzel kialakult termelési kultúra, az innen származó áru ma nélkülözhetetlen. Hisszük, hogy a jövőben is az marad. S ebben nem elsődleges, de fontos szempont a foglalkoztatás kérdése is. A rövid távú vállalati politika helyett mindinkább szükség lenne a hosszú távú stratégiákra s az ennek érdekében hozott megalapozott döntésekre. Nem véletlen, hogy a Békés megyei pártós állami szervek küzdenek a Gyulai Harisnyagyárért. Ugyanis úgy ítélik meg: nép- gazdasági szempontból is fontos, hogy ennek az üzemnek a fejlődésére mihamarabb garanciák szülessenek. Számadó Julianna* Zelman Ferenc ■hk (f rt iffi II Sj
