Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

1987. február 14., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Helységneveink nyomában Orosháza Pályázatokból A Békés Megyei Múzeumi Igazgatóság évről évre meghirdeti helytörténeti és nép­rajzi pályázatát. E munkák legsikeresebbjeiből szeretnénk a jövőben válogatást adni. Természetesen a pályázatokat teljes terjedelmükben e lap hasábjain nem közölhetjük, ám úgy hisszük, így is érdekes olvasmányt nyújtunk mindazoknak, akiket szűkebb ha­zánk múltja érdekel. Adatok a körök, egyletek történetéhez A település nevének alap­ja feltehetően az Oros sze­mélynév lehetett, amihez a magyar ház (lakóhely, ott­hon) főnév birtokos raggal ellátott alakja társult. A névadó Oros a mai város környékén épített házában élt szolganépével együtt, va­lószínűleg a tatárjárás előtt. Haán Lajos Békés várme­gye hajdana című munkájá­ban más magyarázattal ta­lálkozunk : „Hogy honnan vette Oros­háza ezen nevét, azt bizo­nyossággal meghatározni nem lehet. Sokan, köztük a híres Dugonics András is, azt ál­lítják, hogy e helyen valaha oroszok, keleti vallásúák lak­tak volna, s Orosházának ne­ve tulajdonképpen Oroszhá­za lenne. Ezt azonban sem­mi történeti érvvel bebizo­nyítani nem lehet, sőt min­den okmányok, melyek ed­dig kezeimen átmentek, nem Oroszházának, hanem Oros­házának nevezik azt. Véle­ményem szerint a hely ezen nevét valamely, még a leg­első település alkalmával itt létezett, oszlopokon nyugvó előcsarnokkal s mintegy elő­re nyúló orral ellátott épü­lettől vehette, s onnan ne­veztetett el Orrosházának, később pedig Orosházának. Ezen véleményemben meg­erősít az: hogy Arad, Csa- nád és Békés vármegye te­rületén sok oly helyet talá­lunk, melyek kétségtelenül az ott létezett épületek kü­lönféle alakjáról nyerték el- nevezésöket, pél. Ajtós, Ge­rendás, Kamarás, Pitvaros, stb.” Lényegében azonos magya­rázattal lehet találkozni Pesty Frigyes helynévgyűj­tésében : „Hajdan e helyen Orosz­háza, másképp Oroszegyhá­zának nevezett pusztaság volt... A jelenlegi név, Orosháza a régi öregek sze­rént Oroszháza helyett mind­inkább szójárássá lévén, ál­talánosan használtatott, s mai nap is ország szerte s hivatalosan így használta- tik." Orosházán először a XV. században említik írásos em­lékek, bár egyes feltételezé­sek szerint már ezt megelő­zően is lakott volt az oros­házi pusztaság. A XV. szá­zadtól fennálló Orosházát — mely a kutatások szerint a mai várostól nyugatra fe­küdt — egészen 1596-ig lak­ták. (Haán Lajos szerint lé­tezett egy másik Orosháza is, a mostanitól délre, de ez hamarabb pusztult el, mint a nyugatra eső.) A község 1744-ben települt újjá a mos­tani helyen. Orosháza a múlt század derekán már virágzó telepü­lés volt. Fényes Elek a Ma­gyarország geographiai szótá­ra című könyvében, 1851- ben így ír róla: „Határaelég tágas s gazdag termékenysé- gű fekete földből áll; szép és sok lovat, szarvasmarhát, ju­hot és sertést tart, különösen az uraság igen szép neme­sített birkákat tenyészt.” A községben ekkor 9911-en él­tek. A múlt század 'végi lexi­konok már járásbíróságról, három takarékpénztárról, népbankról, alsófokú iparis­koláról, öt gőzmalomról, vasútállomásról, posta- és távíróhivatalról, bankról, posta-takarékpénztárról és két hetilapról is említést tesznek. Lélekszáma ekkor (1891-ben) már 19 ezer 956 volt. Orosházát 1986. január 1- én 35 638-an lakták. Itt született többek között Birkás Imre (1908. november 16.), a munkásmozgalom harcosa, miniszterhelyettes, az 1956-os ellenforradalom leverését követő hónapokban Békés megye kormánybizto­sa, Falus Elek (1884. decem­ber 31.) grafikus, a modem, magyar könyvgrafika megte­remtője, Képessy József (1818. február 25.), a múlt század egyik vezető vízügyi tekintélyé, Bazsáli Ferenc (1923. augusztus 11.) festő­művész, Darvas József (1912. február 10.) író, kétszeres Kossuth-díjas és Székely Bé­la (1912. február 7.) katona­tiszt, újságíró, egy ideig a Szabad Föld, majd a Béke és Szocializmus főszerkesz­tője. Fotó: Gál Edit (1901—1941) A legtöbb egyletben és körben bizonyos napokon zajlott az élet, pl. a körös- ladányi egyletben piaci na­pokon; kedd, szombat és természetesen vasárnap, a vésztői egyletben kedden és pénteken, míg a Füzesgyar­mathoz tartozó bucsa-telepi körben főleg vasárnap so- kasult a tagság. A füzesgyarmati ifjúsági önképzőkör az alábbi cél­kitűzéssel tevékenykedett. „.. .társas összejövetelek ál­tal a művelt társalgás elő­mozdítása, gazdasági, szép- irodalmi és társadalmi kér­dések megvitatása ...szava­lat-, ének- és zenetehetségek felébresztése... emellett a kölcsönös szeretet és testvé­ri érzés fejlesztése, úgy­szintén a jótékonyság gya­korlása is.” Egy másik példa. A Péter András önképzőkör alap­szabályát Fülöp Károly fel­ügyelő tanár dolgozta ki — célja „.. .az általános mű­veltséghez szükséges isme­retek, művészi és szellemi képességének önképzés út­ján való gyarapítása. Az olvasókörben a tagok szép- irodalmi és tudományos fo­lyóiratokat és müveket ol­vashatnak, és az iskolai sza­bályok által nem tiltott szó­rakoztató játékokat játsz­hatnak.” A füzesgyarmati iparosok egyesülete céljának 3. pont­ja kimondta, hogy . .Füzes Gyarmat község iparos pol­gársága részére oly érintke­zési gyűlpontot létesíteni, mely a művelt társas életi élvezetek megszervezése mellett alkalmat szolgáltat az iparosokat közvetlenül érdeklő helyi közérdekű, ki­zárólag ipari kérdések felet­ti eszmecserére.” A füzesgyarmati Dalegy­let tervei „.. .összhangzatos templomi és temetési kar­énekek, világi, különösen hazafias műdarabok tanulá­sa s ízléses előadása által a szép és nemes ízlés fejleszté­se, kedélyezése. Az ének úgy egyházi, mint világi ágának művelése. Jótékony czélok előmozdítására, dal­estélyek rendezése.” A dal­egylet szervezetileg teljesen önálló volt, semmilyen in­tézményhez, testülethez nem tartozott, működéséről önál­lóan gondoskodott. I Az utolsó példa. A füzes- gyarmati Gazdakör, célja volt: „.. .A falusi otthon megszerettetése, a tönkre­ment gazdák segítése. A gazdák szellemi és erkölcsi életét figyelemmel kisémi. A mezőgazdasági ismeretek terjesztése, az okszerű gaz­dálkodás előmozdítása.” A népművelés csíráit a különböző egyletekben és ol­vasókörökben kell keres­nünk. Ezen a területen elég gazdag múltra tekinthetünk vissza, hisz körülbelül 100 kör és egylet működött a vizsgált időszakban me­gyénkben. Az alapszabályok szerint közösségi „keretben” folyt a művelődés. A népművelés köri, egyleti formáit hét részterületben vizsgálhatjuk. A körök, egyletek könyvtá­rakat hoztak létre, amit a tagság használhatott. Álta­lában a kölcsönzési idő két hét volt, ha valamelyik tag nem tartotta be a kölcsön­zési időt, naponta 10 fillér bírságot fizetett. Saját he­lyiséggel rendelkeztek, aho­va több napilap és folyóirat járt. Az olyan helyeken, ahova olvasni nem tudók is jártak, felolvasással oldot­ták meg ezt a problémát. Általában a könyvtáros, ki­sebb helyeken a pénztáros felügyeletére bízták a lapo­kat. Az egyletek, körök ked­velt tevékenysége közé tar­tozott a műkedvelő színját­szás. Az énekkarok szoros kapcsolatban voltak, illetve kerültek a színjátszással. Eleinte egyfelvonásosok vol­tak az énekkari esteken, majd gazdag dallamú két- három felvonásos darabokat tűztek műsorra. A dalárdákban, illetve az egyleten belül nagy fegye­lem és szigorúság uralko­dott, nem volt szabad Fü­zesgyarmaton pl. a próbáról igazolatlanul hiányozni, aki ezt megtette, az a következő próbán felszólítás nélkül kö­teles volt az egylet pénztá­rába 20 fillér bírságot fizet­ni. Ha ez többször megtör­tént, a tag megszegte a fe­gyelmet, az egyletből titkos szavazással kizárták. Már­cius 15. és október 6-ra es­tek a hagyományápoló meg­emlékezések. Ezeken a na­pokon — ha lehetett — ün­nepi ruhában, zászlók alatt vonultak fel. Az ismeretter­jesztő előadások, előadásso­rozatok célja elsősorban az érdeklődés és a művelődési vágy felkeltése, bizonyos időszerű kérdésekben felvi­lágosítás, tájékoztatás nyúj­tása, a körök, egyletek szé­les rétegeiben a legszüksé­gesebb ismeretek terjeszté­se volt. A Szeghalomvidéki Hírlapból megtudhatjuk, hogy kik és milyen témák­ból tartottak ismeretterjesztő előadásokat, a községben. „Fülöp Károly: Kosztolányi Dezső élete, Pásztor József: Újabb kori népvándorlás, Péter Zoltán: Hogyan alkal­mazzák a büntetést a neve­lés érdekében? Nagy Mik­lós: Róma (vetített képek­kel), Fülöp Károly: Babits Mihály, Nagy József: Liszt Ferenc élete. A zenetörténe­ti előadásokat mindig zongo­raszámok fogják kiegészíte­ni. ..” Vésztő .........Ha népművelé­s i tanfolyamra mennek fia­ink, nagyon szívesen elen­gedjük őket és munkaidő­ben is. .. .mert ott csak jót tanulnak...” A bálnak, előadásnak, tánccal egybekötött esteknek és majálisoknak kettős ér­telmet kölcsönzött a köri élet. Erősítette az utánpót­lást, sőt szélesebb hullámo­kat vetve építette a „szom­szédos” körökhöz, egyletek­hez fűződő kapcsolatot. A bálák, előadások, táncos szórakozások, másik szerepe anyagi természetű volt. A székházak felszerelése, berendezése hasonló volt Legtöbb helyen jól láthatóan ki volt függesztve az alap­szabály azon pontja, mely a „HÁZI REND”-et tartalmaz­ta. A berendezés általában kecskelábú durva lóca és székek helyett deszka volt. Ez biztosította az ülőhelyet. A legtöbb otthon vezetősége igyekezett az anyagiakhoz képest a közkedvelt tömeg­szórakoztatásra szert tenni pl. biliárdfelszerelés, kugli (teke), dominó, sakk, rex- asztal stb. A székházak legáltalánosabb bútorzata a könyvszekrény, könyvespolc, vagy legalább egy kisebb méretű falba süllyesztett téka. A politikai műveltség és tevékenység legfőbb köz­pontjai az illegális viszo­nyok mellett is az egyletek, körök maradtak a falu ré­tegei számára, így a demok­ratikus és szocialista eszmék jogfolytonosságát elsősorban ezek szolgálták s lettek to­vábbra is az illegális kom­munisták tudatformáló mun­kájának fontos, a viszonyok között legtöbbet ígérő terü­letének színterei. Így nőtt jelentőségük any- nyira, hogy létük nemcsak a szocialista népművelő-tevé­kenység haladó csírái, ha­nem része a munkás-paraszt mozgalom történetének is. Borbiró Lajos Egv királysír viszontagságai Az utóbbi években jelentősen nőtt az érdeklődés múltunk iránt. Bizonyára ennek is kö­szönhető, hogy a nemzet kö­zépkori történetének olyan te­rületére is vetődik egy kis fény­csóva, amelyet eddig elhanya­golt a kutatás. Az Árpád-házi és az ún. vegyes-házból szárma­zó királyaink és családtagjaik sírhelyeinek tudományos feltá­rásáról van szó, 1984-ben Szé­kesfehérvárott (képünkön) a Romkertben, a régi bazilika romjai alatt felnyitottak né­hány sírhelyet. Az eredmény ismert: lesújtó. Egyszerűen ért­hetetlen az a bűnös nemtörő­dömség és kegyeletsértés, ame^ lyet hajdani uralkodóink végső nyughelye körül az ország t ez idáig tanúsított. Egyetlen kivétel azonban akad a Székesfehérvárott elhantolt magyar királyok között: Árpád­házi XII. Béla — uralkodott 1173 —1196 között — és első felesége, Antióchlai Chatillon Anna ko­porsója háborítatlanul érte meg az újkort. Azok a munkások bukkantak rá, akik a püspöki palota melletti artézi kutat ja­vították 1848 nyarán, a magyar szabadságharc hajnalán. Pontosabban szólva, először csak egy nagy kőtáblát és" né­hány oszloptöredéket találtak, de azután az ásatásokat abba keUett hagyni, mert a háború elérte Székesfehérvárt, ahova a horvát bán, Jellasich hadai vo­nultak be. Távozásuk után folytatták a kutatást, 1848. de­cember 5-én akadtak rá egy márványkoporsóra. Felnyitva egy királynő érintetlen csontvá­zát láthatták benne, az összes felségjelvénnyel! A városi ta­nács leállíttatta a munkát, s ér­tesítette a leletről a pesti kor­mányt. Három nap múlva Fe­hérvárra érkezett Erdy János, a Nemzeti Múzeum régiségtárának tudós őre, és most már az ő felügyeletével folyt tovább a mupka, amelynek során a ki­rálynő koporsója mellett rábuk­kantak a másik koporsóra, ame­lyet december 12-én nyitottak fel. Ebben egy hatalmas termetű király érintetlen csontváza fe­küdt, ugyancsalt az összes fel­ségjelvénnyel, halotti koronával stb. E 194,9 centiméter hosszú királyi csontvázról csakhamar kiderítették — külön Erdy és külön Pauer János, a múlt ku­tatásával foglalkozó pap, később fehérvári püspök —, hogy ameddig élt, Hl. Bélaként ural­kodott, mégpedig olyan kitűnő­en, hogy jövedelme akkora volt, mint a francia és az angol királyé. A leleteket — még két másik sírhelyet is találtak, valószínű­leg közeli rokonaikat temették melléjük — még akkor decem­berben Pestre, a Nemzeti Mú­zeumba szállították bemutatás­ra, majd tudományos feldolgo­zásra. A szabadságharc, majd a bukása utáni kor nem kedvezett a feldolgozásnak. A királyi cson­tok üvegszekrénybe kerültek, a felségjelvényeik pedig a raktár­ba. 1862-ben Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója vé­gigvezette gróf Pálífy Móric helytartót a kiállítási termeken, s büszkén mutatta az üvegszek­rényben őrzött csontokat. Ami­kor Pálífy meglátta az ömleszt­ve, rendetletnségben tárolt ma­radványokat, felháborodott, s azonnal tárgyalásokat kezdett Scitovszky János bíboros her­cegprímással és a kancelláriával a királyi hamvak méltó elhelye­zése érdekében. Ennek eredmé­nyeként, a temetési szertartás után, 1862. július 10-én, a kirá­lyi Pár maradványait két bádog- koporsóba helyezve berakták a budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) -templom egy-egy fül­kéjébe. Minderre azonban csak akkor derült fény, amikor — 1883 no­vember 10-én — Török Aurél antropológus megkapta a cson­tokat, hogy már a modem tu­domány eszközeivel vizsgálja meg azokat. A millennium légkörében élő ország kitett magáért. A Má­tyás-templom egyik kápolnájá­ban pompás síremléket építet­tek, ahova 1898. október 21-én, ünnepélyes külsőségek között, az országgyűlés, a magyar és a közös kormány, egyházi és vi­lági föméltóságok, a diplomáciai testületek stb. jelenlétében Va- szary Kolos, hercegprímás és esztergomi bíboros érsek elte­mette III. Bélát és a királynét, Antióchlai Annát. Ez a királyi pár megérkezett végső nyughe­lyére. Vajon milyen sors vár a töb­biekre — Nagy Lajosra, Hunya­di Mátyásra — a tudományos vizsgálatok befejeztével? Dr. Csonkarétí Károly Székesfehérvári ásatások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents