Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
1987. Január 2., péntek o Töretlen munkabírással — a nyugállományban is Őszintén szólva nem számítottam arra, hogy Tóth Imrét, a 75 éves nyugállományú őrnagyot bent találom egykori munkahelyén, a városi tanács épületében. Ugyanis sok éven keresztül ő volt a polgári védelem törzsparancsnoka Orosházán. Kérésemre rögtön üzentek érte a raktárba, ahol éppen az aznapi feladatát látta el. Egy külön helyiségben ültünk le beszélgetni. Csak később jutott tudomásomra, hogy 1986 őszén megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. — Hogyan tudná dióhéjban elmondani a felszabadulás előtti kor személyes emlékeit és élményeit? — Apám asztalosként, azután pedig földművesként dolgozott. Anyám háztartást vezetett. Egyedüli gyermek voltam a családban. A hat elemi elvégzése után egy kertészetbe jártam, mivel érdekelni kezdett a növény- termesztés. Jól emlékszem, 1941- ben népszámlálást tartottak és ehhez összeírókat kerestek. Én is jelentkeztem, és mivel munkámmal meg voltak elégedve, felvettek kisegítő alkalmazottnak a tanácshoz. Közben leventefoglalkozásra jártam és jól ment a lövészet. Azután 1942- ben bevonultam a tábori tüzérosztályhoz kiképzésre. Még ugyanebben az évben a szovjet frontra vitték ki alakulatunkat, amelyet valósággal „szétlőttek”. Mi, akik megmaradtunk, hazatértünk. Ezután a kolozsvári tüzérekhez osztottak be, akikkel csak Kőrösmezőig jutottunk el. De onnan is vissza kellett jönnünk a Dunántúlra, és én Muraszombaton dezertálva az egységemtől, gyalog érkeztem haza Orosházára 1945 őszén ... — Mihez kezdett ezután? — Jelentkeztem az akkori községházán, ahol a pénzügyi osztályon adóellenőr lettem. Az időközben megalakult pártbizottság kijelölt katonai iskolára és ott két évet töltöttem el. Majd 1951 tavaszán kineveztek polgári védelmi törzsparancsnoknak. Nehéz volt számomra a kezdet, mert ezen a területen is szinte mindent teljesen újra kellett kezdeni. Közben részt vettem egy három hónapos légoltalmi kiképzésen Budapesten. Hazatérésem után — megbízólevelem birtokában — folytattam a polgári szervező tevékenységet: szakszolgálatot szerveztem az üzemekben. Akkoriban úgynevezett lakóházi önvédelmi csoportok jöttek létre. Minden hónapban koordinációs értekezletet tartottam, és nagy jelentőséggel bírt a politikai nevelőmunka. Később itt a tanács pártalap- szervezetében szervező titkár lettem. A Dumitrás fiúkkal az eszperantótanfolyam végén kerültem kapcsolatba. A vöröskeresztes feladatok ellátásában szintén közreműködtem. — Hogyan élte meg 1956 őszét? — Az ellenforradalmárok itt is akcióba léptek és en- gemet is menesztettek. Szerencsére itt a pártbizottságon megalakítottuk a munkásőrséget, amelyben 1 éven át teljesítettem az önként vállalt kötelességemet. Aztán ismét visszakerültem a polgári védelemhez. Fokozatosan megkaptuk a szolgálat ellátásához szükséges gázálarcokat, egészségügyi -felszereléseket. A körzeti orvosok bevonásával előadásokat szerveztünk1 a lakosságnak. Az ’50-es évek végén dr. Szalay Tibor alezredes, a jelenlegi megyei pv.-törzspa- rancsnok sokat segített nekem. A termelőüzemekben kijelölt „kárhelyek” alkalmasnak bizonyultak a gyakorlatokra. Tanfolyamainkat többnyire az iskolaépületekben tartottuk meg. Munkánkban a pedagógusok is támogattak bennünket. Gyakran felkerestem a nagyobb városokat, ahol igyekeztem minél több tapasztalatot gyűjteni magamnak. Sosem voltam beteg, és így a több mint 30 évi szolgálati időm Tóth Imre ny. őrnagy, Orosháza volt pv.-törzsparancs- noka alatt egyetlen napot sem mulasztottam. 1966 júliusában vonultam nyugállományba. — Ml az, ami a szükségesnél is jobban igénybe vette idejét, energiáját az elmúlt időszakban? — A pv-bázis létrehozása Kardoskúton, ahol tudomást szereztünk egy üresen álló istállóról. Ennek rendbe hozását, felszerelését a tanácson kívül több üzem anyaggal és munkaerővel támogatta. Sőt a berendezések beszerzéséhez Békés megye több városa és községe; így Békéscsaba, Gyula, Szarvas, Szeghalom és Tótkomlós is segítséget nyújtott. — Mit szokott csinálni szabad idejében? — Hétköznap reggel 8-tól délig itt a parancsnokságon dolgozom. A tanácstól bérelek egy portát Gyopároson és délutánonként ott foglalatoskodom. Szeretek olvasni, sakkozni, tv-t nézni és rádiót hallgatni. Saját házam van, amelyhez egy kis kert is hoziátartozik, ami szintén munkát ad nekem. Ezenkívül titkár vagyok a helyi Fegyveres Erők Klubjában, és ez a funkció havonta kétszeri elfoglaltságot jelent számomra. Minden hónap első péntekén klubnapot tartunk. Például 1987. január 9-én városunk művelődéspolitikai helyzetéről tájékoztatnak bennünket. Egyébként munkaprogram szerint dolgozunk, s ebbe kirándulásokat is beiktatunk... Bukovinszky István 1 Egy újabb nagy teljesítményű műanyag fröccsöntőgépet helyeztek üzembe Szarvason, a vas- fémipari szövetkezetben. A Kuasy típusú gépen lámpa- és kávéfőző-alkatrészeket állítanak elő. Ezzel tovább gyarapodott a helyben előállított alkatrészek száma. Mivel a szövetkezet tovább növelte az alkatrésztermelést, a szállítóktól függetleníteni tudta gyártási programjait, így erőteljesen növelni tudta termelését, exportját, különösen a nem rubelelszámolású piacokon, árukínálatát. Szarvák László gépbeállító a Kuasy működését ellenőrzi Fotó: D. K. A hátrányos helyzetű tizenhét December 23-án nagy jelentőségű állásfoglalások születtek megyénk három, legelmaradottabb körzetében lévő 17 település népességmegőrző szerepének megtartására. Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága mellett működő gazdaság- és szövetkezetpolitikai munkabizottság arról tanácskozott, hogy Északkelet-, Délkelet- és Északnyugat-Békésben a megyei és a helyi politikai, társadalmi erők mozgósításával miként lehetne jól megválasztani a fejlődés irányát, fokozni a gazdálkodás eredményét, a népesség megtartását, a falusi életkörülmények javítását. összesen 17 település további sorsának viszonylagosan gyors ütemű segítéséről volt szó olyan értelemben, hogy az évek óta felszínre tört gondok, problémák megoldásába, megoldásának segítésébe most már nincs egyetlen elodázhatatlan perc sem. Biharugra, Geszt, Körösnagyharsány, Körösújfalu, Me- zőgyán, Üjszalonta, Zsadány, Almáskamarás, Dombiratos, Kevermes, Kisdombegyház, Lö- kösháza, Magyar dombegyház. Nagykamarás, Bucsa, Ecsegfalva és Kertészsziget lakossága a település egységének, gazdasági potenciáljának növelésére gyors beavatkozást igényel. Ezek a települések kimondottan hátrányos helyzetűek, de akad még néhány hozzájuk hasonló község is, melyek azonos elbírálást érdemelnének. Mert ezek is hátrányos helyzetűek a többihez képest, de valamiben jobbak, s így kinőtték az említett település- kategória határát. A 17 település a fiatalok elvándorlása miatt kiöregedőben van, a demográfiai helyzet tehát ezekben a legrosszabb. Súlyosbítják az itt lakók helyzetét a közlekedés nehézségei, a munkahelyek hiánya, a gazdálkodó szervezetek alacsony jövedelmezőségi színvonala, továbbá az infrastruktúrában tapasztalható nagyfokú elmaradottság és sok egyéb, az ellátással összefüggő, már korábban is jelentkező, de máig meg nem oldott problémák. Az a gondolat, hogy ezeken a községeken valamilyen módon segíteni kell, először az 1985-ös megyei pártértekezleten, a párt kongresszusára készülve fogalmazódott meg. A küldöttek felelősséggel szóltak a településeken már akkor is tapasztalt ellentmondásos helyzetről, s jószándékú javaslatokat fogalmaztak meg a népességmegőrzés lehetőségeiről. Az akkor szóvá tett kérdések mára országos szintű, kormányzati figyelmet és egy olyan megkülönböztetett segítőkészséget kaptak, melyek a helyi és a megyei erők mozgósításával képesek megállítani a fejlesztésre kijelölt települések helyzetének további romlását. Egy társadalmi méretű összefogás körvonalai rajzolódnak fel mind élesebben, egyre láthatóbban azért, hogy viszonylag gyorsan, az erők koncentrálásával újuljon meg az élet mindenhol. Az év utolsó napjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy a Minisztertanács és a gazdálkodás fejlesztésében közreműködő ágazatok is részt kívánnak venni ebből a munkából. Az a tény, hogy az új munkahelyek létesítésére a megyei vezetés központi eszközöket is kapott, mutatja a probléma megoldásának súlyát, fontosságát. Tovább folytatva ezt a gondolatot, az is egyértelművé vált, hogy az új ipari munkahelyek megteremtésére nincs, vagy csak igen kevés a vállalkozó vállalat, a szakképzettség hiánya, és a beruházásra fordítandó vállalati eszközök lekötöttsége miatt. Egy új munkahely megteremtésének költségeit jól tükrözi az a 33 beérkezett pályázat, amely 1300 fő rendszeres foglalkoztatásának megoldásához. 528 millió forint ráfordítást igényel. De itt nemcsak 1300 ember foglalkoztatásának gondja nehezedik a vezetés vállára, hanem 1990-ig 3 ezer új munkahely megteremtése is. Mit vár az ország ezektől a településektől, s ez itt élő emberektől? Azt, hogy piacképes árut termeljenek, három év leforgása alatt olyan változásokat érjenek el, melyek megoldásához nem volt elegendő az elmúlt 40 év! Közben azonban senki se ringassa magát illúzióban, hiszen Békésben a települések szinte mindegyikében hasonló feladatok várják a segítő kezeket. Mindegyik iparvállalatnak, gazdálkodó szervezetnek, megvan a maga megújulását szorgalmazó programja, így hát a kimondottan hátrányos helyzetű 17 településen a további fejlődést, a gazdasági megújulás irányát a megyei törekvésekkel kellene elsősorban szinkronba állítani. Csak a fejlődés megyei irányaihoz való csatlakozás hozhat az elmaradott térségek számára gyors felemelkedést. De így is disztingválni kellene, sőt szükséges volna idejében eldönteni, hol, melyik község, milyen irányban keresse a kibontakozás lehetőségét. Érdemes lenne két adatot, a lehetséges fejlődés iránya szempontjából megvizsgálni. A kormányzat, de a megye vezetése is úgy látja, hogy a meglévő gazdasági egységek termelőmunkájának hatékonyabbá tétele lenne az egyik módja a hátrányos helyzet megszüntetésének. Ezért elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlesztése kaphat zöld utat, lehet az elsődleges bázisa ennek a nagy vállalkozásnak. Ezt segítendő hasznos .tapasztalataink vannak a már korábban meliorált területekről. A terméshozamok ugrásszerű növekedésével, a terület népességeltartó szerepe megtöbbszöröződött. A műszaki fejlődés alapjainak megteremtésével, a termelőmunka hatékonyságának javulásával azután két irányban is fejlődhetne tovább az élet. Egyrészt még mindig a mezőgazdaságnál maradva, a kézi munkát igénylő növények termesztése és ültetvények üzemeltetése, a megye élelmiszeripara nyersanyagának megteremtése és a háztáji gazdálkodás szövetkezeti szintű szervezése, koordinálása jelentheti a jelenleginél lényegesen magasabb fokon az élet- és munkakörülményekben elérendő változásokhoz vezető utat. A másik út egyértelműen az ipari munkahelyek megteremtését foglalja magába. Erre érthető módon lényegesen kevesebb jut az ipar ma is ismert gazdasági körülményei miatt, mint a mezőgazdasági ágon folyó termelésre. S ha valamelyik helyi szervnek mégis ilyen irányú fejlesztésre nyílna jól megalapozott lehetősége.. éljen az alkalommal, de ezzel egy időben a mezőgazdasági termelés fejlesztését se hanyagolja el. Felvetődött a munkabizottság ülésén, hogy a megkülönböztetett fejlesztésre váró 17 település és a velük határos, hasonló adottságú községek vezetőit, lakóit, olyan megbízható információkkal kellene ellátni, melyekkel némileg megkönnyíthetnénk a továbbfejlődés irányának megválasztását, a munkahelyek bővítésére, esetleg újak létesítésére teendő lépéseiket. Ehhez viszont rendezni kellene a megyében működő vállalatok jövőt formáló elképzeléseit a tekintetben is, hogy ők mennyire vállalják magukat Békés megyeinek és mennyire azonosulnak a megyében jelentkező gondok, problémák megoldásával. Tudnak-e segíteni, vállalják-e a segítségadást az elmaradott térségek hátrányos helyzetének megszüntetésére, vagy más megyékben termeltetik meg azokat a cikkeket, nyersanyagokat, melyekre különben Békés megyét is alkalmassá lehetne tenni? Ez a kérdés megválaszolásának kulcsa. A megye gazdaságának az lenne a jó, ha Békés megye vállalatai a termelésükhöz szükséges nyersanyag termelésébe olyan áron vonnák be ezeket a településeket, mint ahogyan ebbe a munkába más megyék gazdasági egységeit bekapcsolták. És még egy sor feladat a közlekedésben,, a hírközlésben, a szolgáltatásban, az orvosellátásban, a gyógyszerforgalmazásban, az iskolai oktatásban, a művelődésben, a szó-- rakozás lehetőségeinek megteremtésében, a kereskedelem fejlesztésében, a felvásárlásban, a takarékszövetkezetek működtetésében és mind megannyi területei*, ahol fontos lenne az előrelépés, hogy ezeken a településeken valójában közelebb kerüljenek az emberek mai életünkhöz. Szeretnénk, ha az élet itt úgy újulna meg, hogy az ott lakók értelmét lássák falun maradásuknak: fiaik, lányaik a történelmi hátrányból mit sem érezve, vállalják a falusi életet, a gyermekáldást, a munkát, a jobblét forrását odahaza, apáik örökében. Ez most a mi egyik legfontosabb közös ügyünk.Megoldását csak rövid távra programozhatjuk, ezért minden erőnket ide, erre a feladatra kellene koncentrálnunk, meggondoltan, a fejlődést segítve. Dupsi Károly A Lenin Kohászati Müvek megújulási programja A Lenin Kohászati Műveknél 1986 második felében megkezdték a megújulási program végrehajtását. Csökkentették a gyengébb minőségű acélok előállítását, ugyanakkor növelték az ötvözött acél gyártását. Hazai gépipari vállalatokkal közös beruházásban új gépeket vásároltak, és ezeket a termék- szerkezet korszerűsítésének a szolgálatába állították. Megvásárolták a Medicor Művek miskolci üzemét, s itt elkezdték elektronikus anyagvizsgáló és mérőműszerek, különböző technológiai folyamatvezérlő rendszerek gyártását. Közvetlen termelési, műszaki és egyéb irányú kooperációs szerződéseket kötöttek a KGST-országok több nagyipari üzemével, aminek haszna már a közeli jövőben megmutatkozik. A vállalat tevékenységét korszerűsítő intézkedéseknek köszönhetően 1986 végére több mint öt százalékkal csökkent az egy tonna acél előállítására fordított energiafelhasználás, s mintegy félezerrel kevesebb emberrel az előző évinél több terméket állítottak elő. A hazai megrendelők részére a tervezettnél 23 ezer tonnává! több árut szállítottak, a tőkés piacon pedig terven felül ötmillió dollár terméket adtak el. Az idei költségmegtakarítás eléri a 200 millió forintot. Mindennek eredményeként a szeptember vé- . géig keletkezett 574 millió forint veszteséget december végéig kigazdálkodták, s így az LKM adósság nélkül zárja az 1986-os esztendőt.
