Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-13 / 10. szám
NÉPÚJSÁG 1987. január 13., kedd SPORT Röviden Az Üjkigyósí TSZSE NB Il-es férfikézilabda-csapata nyolcnapos edzőtáborba Krakkóba utazott. Az újkígyósiak a helyi II. ligás Krakkowski Ok- regowy Zwiazek együttesének vendégeként tartózkodnak Lengyelországban. A foglalkozásokat Skaliczki László és Ruck László vezeti, természetesen előkészületi mérkőzések is szerepelnek a programban. A Békéscsabai Előre Spartacus NB III-as férfi asztalitenisz-csapata a soltvadkertieket látta vendégül bajnoki mérkőzésen. A találkozót a lila-fehérek l0:6-ra megnyerték. A hazai győztesek: Botyánszki 4, Karaba, dr. Csenky 3-3. '• A Kner Kupa férfi kézi- labda-vidékbajnokságban a hét végén teljes fordulót játszottak, ahol a következő eredmények születtek: Hódiköt—Ózd 34—20 (16—S). Dunaújváros—Veszprém 23—27 (13—13), Várpalota—Pécs 16—17 (5—8). Köszönőlevelet kapott Csepelről, Makovszkl Ferencnétől, a Békéscsabai Tervező Vállalat sportköre és Pollack szocialista brigádja — a Tulipán-család tragédiája kapcsán szervezett segítőakcióért és a részükre eljuttatott 5800 forint összegért. A . női NB II őszi ■---------------------vé geredménye S a SchmiedI A csoportban: 1. H. Kilián FSE 6 1 . 13 2. Statisztika II. 61 12 3. Kecskeméti Sp. 52 10 4. Gamma 43 8 5. KSI 34 6 6. Orosházi MTK 2 1 4 5 7. H. Kinizsi V. 1 6 2 8. Sz. Tömegsport " 7 ■ 13 és 13 plusz 1 találatos szelvény a mérkőzések törlése miatt nem volt. A nyeremények: 13 találatos szelvény 781 darab, nyereményük egyenként 17 622 forint. 11 találatos szelvény 15122 darab, nyereményük egyenként 303 forint. 10 találatos szelvény 115 896 darab, nyereményük egyenként 58 forint. Szekeres is a 34 tagú keret tagja Hétfő délutánra tervezték az MLSZ elnökségi ülését. Ez a rendkívüli időjárás miatt elmaradt a Budapest Kongresszusi Központban. Az elnökségi ülésre január 20-án kerül sor. Illetékesek még nem döntöttek arról, hogy azt hol, és pontosan mikor rendezik meg. * * * Ha az MLSZ elnökségi ülése el is maradt hétfőn, Verebes József szövetségi kapitány tartotta szavát, kijelölte az új válogatott keretét. Ebben 34 játékos kapott helyet, köztük a külföldön szereplő Hannich, Esterházy és Róth. — Ez a létszám két együttes állományát jelenti — mondta az MTI munkatársának Verebes József. — A 34 jelölt felváltva jut majd szóhoz az „A”, illetve az olimpiai válogatottban. A keret; Kapusok: Szend- rei (Ű. Dózsa), Gáspár (MTK-VM), Zsiborás (Ferencváros), Ulbert (Rába ETO). Mezőnyjátékosok: Csonka (Rába ETO), Kardos (Ü. Dózsa), Garaba (Bp. Honvéd), Preszeller (Rába ETO), Varga I., Szeibert, Bognár Gy. (valamennyi MTK-VM), Vadász (Videoton), Szabó O. (Rába ETO), Boda (MTK- VM), Kovács K., Sallai (mindkettő Bp. Honvéd), Hannich (Nancy), Esterházy (Panathinaikosz), Róth (Fe- yenoord), Fodor (Bp. Honvéd), Rubold (Rába ETO), Kékesi (MTK-VM), Kozma (Ü. Dózsa), Pintér (Ferencváros), Szalay (MTK-VM), Keller (Ferencváros), Rostás (Ü. Dózsa), Bücs (DMVSC), Szekeres (Békéscsaba), Kvaszta, Dzurják (mindkettő Ferencváros), Vincze I. (Tatabánya), Herédi, Katona (mindkettő Ü. Dózsa). A szövetségi kapitány elmondta: a jövőben Bene Ferenc, Molnár Ferenc és Bol- la Péter segíti majd munkáját a legjobbaknál. Az orvosi csoport vezetője dr. Berkes István, a sportkórház ortopéd sebésze, a gyúrója Baranyai István lesz, aki eddig az MTK-VM-nél dolgozott. SlBÜRZE GYULÁN. Jól sikerült börzét rendezett az elmúlt szombaton a Gyulai Vízügy Sportegyesület sítúra szakosztálya. A Kövizig pinceklubjában száznál is többen fordultak meg. Igaz, mindenki nem adott, vagy vett, azért kötöttek néhány üzletet... A napot a házigazdák klubdélutánja zárta Az elmúlt hét végén Gyulán, a 2. Sz. Általános Iskola tornatermében rendezték meg a serdülők városi tőrvívóbajnok- sógát. Tizenheten kezdték meg a versenysorozatot, és hosszú csatározások után alakult ki a döntő kilenc résztvevőjének sorrendje. A viadalt a képen, az álló sor bal oldalán látható Bérezik nyerte meg. A döntőbe jutott 9 versenyző: Bérezik, Leel-össy, Kovács, Tagai, Bere, But, Máté, Ökrös, Svékus. Edzőjük: Winkler Andor. A vívópalántákra újabb erőpróba vár, hiszen január 17-én, szombaton rendezik a városi úttörőbaj nokságot. Remélik, hogy az indulók közül többen eljutnak majd a február 11-én sorra kerülő megyei ötkarikás döntőre is. Fotó: Béla Ottó Vívópalánták Gyulán Kilencven voks Maradonára Az olasz „Guerin Sportivo” című lap nemzetközi szakírókat kért fel arra, hogy szavazzanak 1986 legjobb labdarúgóira és csapataira. Ami az egyéni legjobbat illeti, alig volt kétséges a végeredmény. A kilencvenhat megkérdezett közül kilencven Diego Maradonára, a világbajnok argentin válogatott csapatkapitányára voksolt. A szakírók összeállították a tavalyi idényben látott formák alapján az „All-star” csapatot is, posztok megjelölése nélkül: Daszajev — Josimar, Amo- ros, Fernandez, Julio Cesar, M. Olsen, Burruchaga, Matthäus. Butragueno, Maradona, Belanov. Az év legjobbja, Maradona, az olasz laptól Oscar-di- jat is átvehet. Pedig a spanyolországi világbajnokság magyar—belga 11-e után, amikor felálltak az emberek a karosszékből, azt mondták, hogy tisztességgel játszott a csapat, és csak hajszálon híján esett ki. Megtette a magáét. De jött a vicclap, a kabaré, az újságcikkek tömege. Bemutatták a „mocskos szájú Mészöly-t” hogyan juthatott volna tovább egy ilyen ember csapata?! Jöttek a valódi kudarcok. Mészöly bedobta a törülközőt. Mezey elvállalta a kapitányságot, de csak feltételekkel. Mi volt az? Szabad kéz. Az, hogy 1986. június végéig hajlandó szerződni. Utána minden körülmények között külföldre akar menni. Ezt és azt, hogy ezt a sikerei tetőpontján is megismételte — most elfelejtik neki. Mindegy. Sikeres tétmérkőzéseket játszott. Barátságosakat. Amikor 1984 januárjában először elvitte őket Spanyolországba alapozni, Mezey szédületes módon meghajtotta a társaságot. Taktikai elemeket gyakoroltatott. Látszott, hogy megszállott, hogy az a veszély fenyeget, hogy ugyanolyan teljesítményt vár el másoktól, mint amire ő képes. Nyertek a spanyolok ellen 1—0-ra. Spanyolországban nem akármilyen eredmény volt az. És úgy látszott, végre riiegvan a csapat magja. Hogy már a sötét alagút elején vannak. Egy vasuk sincs, de már tekintélyük van. Ott voltam Sevillában, amikor Mezey György megkérdezte a játékosokat, hogy mennyi pénzt gondolnak a világbajnoki selejtező prémiumaként. Teljesen nevetséges összeget kértek. Nehezen türtőztettem magam, hogy ne szóljak közbe, ne mondjam, hogy az ötszörösét. — Ök ugyanis 200 ezer forintot kértek (ha jól emlékszem) a szokásos mérkőzésenkénti prémiumokon kívül. Pedig, ha akkor 1 milliót kérnek, azt is megadják nekik. De Mezey György nem kért mást tőlük, minthogy csak „egészségesen legyenek pénzéhesek”. A sok egyforma képességű futballista közül így választotta ki azokat, akik hajlandók voltak vele keményen együttdolgozni. Ugye szép. Szép? De ha meggondolod, máris ott volt a nyakán a bundabotrány, amiben az volt a legnagyobb botrány, hogy ha végigviszik, akkor aligha marad játékos állva. Vége mindennek. De nem szabad a totóbotrányt és a bundabotrányt összekeverni. A totóbotrány törvénybe ütköző „egyszerű” csalás. A bunda más. A bunda: a sportbeli győzelemről való lemondás, pénzért, s más előnyökért. Kérded, mi teszi lehetővé? A sportban vannak fontos versenyek, amikor majd megdöglik valaki, de vannak kevésbé fontos versenyek is, amik nem túlságosan számítanak. A világon mindenütt olyan a bajnoki rendszer, hogy a mérkőzések jelentős részében az egyik félnek sem nyerni-, sem vesztenivalója nincsen. A világon mindenütt divott és most is dívik, hogy így régi szivességeket, összeget vagy egyebeket viszonoznak. Miután nálunk ezt ki akarták zárni, ami — hangsúlyozom — mindenütt, mindenek ellenére is kiküszöbölhetetlen, miután újabb és újabb szabályozókat találtak ki, a „szabályozók” azonban végül is újabb és újabb csalásra ösztönöztek. A vezetők szerintem nem ismerték föl, hogy minél nagyobb és többfajta jutalmat tűznek ki, annál számítóbbak lesznek a labdarúgók, annál többször egyeznek meg. Hiszen először meg kell a pénzt kapnia valamelyik társaságnak. És utána futballisták aztán ezeken a maguk módján megosztoztak. A bundák felháborítóak, de eddig nem találtuk meg az ellenszerüket. A szomorú igazság is igazság: végül is azok a pénzek, amik ide-oda-amoda vándoroltak, a labdarúgók „igazságérzete” szerint nézve egy reális jövedelmi arányt hoztak ki. Bunda után köpönyeg — De, hát most Mezeyről van szó. — A bundaügyben minden válogatott játékos érintve lehetett volna. Én rendőri riporter voltam valamikor, amikor behozták az ügyvédi rendtartásba, hogy az ügyvéd, mint munkaközösségi tag, csak azon keresztül fogadhat el legálisan pénzt. Le is tartóztatták az első ügyvédet, aki megszegte a törvényt. Vallomást tett. Sok minden elmondott. Letartóztattak még két ügyvédet. Azok is vallottak. A huI Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak szadiknál, amikor az a zárkaajtón dörömbölve vallomást akart tenni, a nyomozóügyvéd idegbajt kapott. Cinikusan bár, de azt mondta nekem, ha ez így megy tovább, nem marad ügyvéd, aki ügyvédtársait védje a bíróság előtt. Azóta sem voltak ügyvédügyek! — Megszűnhetett volna a foci? — A bundabotrányban letartóztatták a Csepel tartalék kapusát. Azonnal kiköpte Kovács Attila nevét. Kovács Attila Kőhalmiét. Kőhalmi a Mezey-féle védelem egyik oszlopa volt. Kőhalmi kimondta Nagy Antal nevét, és abban a pillanatban teljesen világossá vált, hogy ha ezek tovább mesélnek, akkor vége a világnak, s benne Mezey csapatának, közvetlenül az Ausztria elleni selejtező mérkőzés előtt... — Mezey György zsarolta volna a sportvezetést? — Nem, nem. nem. Ellenkezőleg. De az volt az álláspontja, hogy vagy mindennek járjanak a végére (ami a dolog természeténél fogva lehetetlen volt), vagy pedig reális kompromisszummal igyekezzenek megfelelő büntetéseket szabni. És itt megint meg kell álljak, még hogyha lelassul is a beszélgetés: futballisták nélkül nincs futball. Aki a futballt úgy képzeli el, hogy ezt a „sok gazembert” meg kell rendszabályozni, hogy hajlandók legyenek nyerni, meg igy élni, meg úgy élni — jó esetben egyszerűen csak ostoba. A labdarúgók fiatal és tapasztalatlan emberek ugyan, de felnőtt magyar állampolgárok, akiknek megvan a magukhoz való eszük. Megvannak az érdekeik. Kapcsolataik az élettel, egymással és az érdekrendszerekkel. Aki őket le „bundagazem- berezi”, annak legyen bátorsága, de képessége is arra, hogy az ötvenes évek óta kialakult, minden változtatás ellenére csak toldozott-foldozott, fonák és rossz érdekeltségi rendszert meg is reformálja. Prédikációkkal, de börtönnel sem lehet kiirtani, aminek társadalmi okai vannak. Egyébként Mezey undorodott a bundáktól, de azoktól is, akik szemforgató módon tisztogatni akartak, pedig nagyon is piszkos volt a kezük. Az volt a véleménye, hogy ha kialakul a „nyerő típus”, aki ráadásul az eredménnyel arányban meg is kapja a jutalmát, ki lehet tömi a bűvös körből. Persze ő nemcsak a válogatottra gondolt, de hát a befolyása, a felelősségi köre, a lehetőségei csak ezt ölelték fel. — De tovább! Beszéljünk róla, az akkori futballreformerről. Mert az volt. A csapat egy félidőt már ragyogóan játszott Ausztria ellen, de még üres volt a nézőtér. Nyugdíjasok, diákok — emlékezz — ingyen is bemehettek. Ebből az általános apátiából vitte föl a gárdát Mezey a selejtezők győzelmeivel a holland meccs előtti őrjöngésig. De még a brazilok feletti győzelem után is hiába nyilatkozta, hogy „ebből nem szabad messzemenő következtetést levonni”. Megkezdődött a csapat veszélyes, megállíthatatlan, automatikus fölértékelése. A 3—0 után több mint 100 ezres példányszámban nyomtuk ki a Képes Sportot, de már reggel negyed nyolckor nem lehetett kapni. Én is megcsináltam a diadalittas újságot, de könyörgöm, valakik megvették, a televízió korában mindenki kontrollálhatta a produkciót. Én a magyar—brazil után éleztem Mezeyt először fáradtnak. Mintha már nyomot ha- gyott volna benne, hogy a magyar—holland 0—1-e után megérte a népharagot, és ezért az örömmámor súlya duplán nyomta a vállát. — Valamitől már félt? — Talán a túlzott bizakodástól. Ö nagyon is jól tudta, hogy minden mérkőzés vége egy újabb feladat kezdete. Hogy a sport jellege szerint minden győzelem újabb győzelmet követel ki. És hogyha ez nem jön be — érezhette Mezey —, valamilyen formában jön a világvége. A 0—6 persze eszébe sem juthatott. A magyar labdarúgás története arra tanít, hogy minél tovább jut egy csapat, annál nagyobb a közfelháborodás, ha aztán elbotlik. Mezey fáradtnak látszott, de iszonyatos energiával dolgozott tovább. Mezey nem tudott lazítani. Van a fáradtságnak egy olyan fázisa, ami csak újabb munkával győzhető le, de csak látszólag. A végén csak összeomlik a szervezet, az idegrendszer. Precízen megcsinálta a felkészülési tervet. Együtt voltam vele 1985 nyarán, kint Mexikóban. Igyekezett mindenre előre gondolni, kiszámítani, nem hibázni. És talán éppen ezért hibázott valahol, valamiben. Mi az, ami Mezey rovására írható? írják: a számonkérés elől ő elutazott. Szerintem leginkább abban hibáztatható, hogy túl sokat foglalkozott azzal, amit nem lehetett megoldani, és nem azzal foglalkozott mindig, amit meg lehet oldani. Mi volt ez? A comanjillai villaszálló (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 37-844, főszerkesztő: 31-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 560L Telefon: 37-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesftőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
